Magyarság, 1927. augusztus (8. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
meglesz, a béremelés ellen pedig majd történik valami. Szamaim Mihály az előterjesztést elfogadja, rámutat azonban arra, hogy olcsó lakás kell, még ha egyszobás is. Sterbinszky Lipót attól tart, hogy az adómentesség kedvezményének megszüntetésével megcsappan majd az építőkedv. Javasolja tehát, kérjék a kormányt, hogy az adómentességi kedvezmény határidejét két évre tolja ki. Andréka Károly ezt a javaslatot úgy módosítja, hogy csak egy évre kérjék a határidő kitolását. Battenberg Sándor javaslatára ezután a bizottság Liber Endre tanácsnok és Schafter Dezső főjegyzőnek ez ügyben kifejtett munkásságukért köszönetet szavaz, az ügyosztály előterjesztését pedig Sterbinszky javaslatával, illetőleg Andréka módosításával elfogadja. Ezer lakást fenntartanak a tabániak számára Most következett a hatóságok lakásigényeinek tárgyalása. Schuller Dezső főjegyző előadó ismertette, hogy a rendőrség számára a belügyminiszter 600 lakás fenntartását kéri, kell továbbá lakásokat fenntartani a tüzőrségnek, a vámőrségnek, a Lenke-úti barakkok lakóinak, a jelenleg szükséglakásokban lakóknak, az elöljáróságok jelentése szerint közegészségileg aggályos lakásokban lakóknak, a fővárosi Vízművek és a Fertőtlenítő Intézet, a BESZKÁRT szintén lakásokat igényelnek. A fő probléma azonban a Tabán. Ha volna garancia arra, hogy a Tabán lebontása után a Tabán fölépítéséhez hozzáfoghatnak, akkor a Tabánban kiürítendő lakások lakói számára ezer lakást fenn kell tartani a most elkészülő lakásokban. Az ügyosztály tehát javasolja, hogy a kérdést adják ki a tabáni albizottságnak azzal, hogy ez feleljen arra a kérdésre, van-e kilátás a tabáni probléma közeli megoldására. Harrer Ferenc dr. rámutat arra, hogy itt közgyűlési határozat van már, amelyet respektálni kell. Latinák Jenő szerint a tabániaknak nem lehet az amúgy is kevés lakásból annyit kihasítani. A Tabánban építeni akarók módos emberek, ezek a kislakások pedig szegény embereknek kellenek. Bródi Ernő szerint a Tabán-problémát meg kell oldani, de ne hozzuk összeköttetésbe a mostani lakáskérdéssel. Adják ki a lakásokat az igénylőknek. Harrer Ferenc: Csakhogy itt van a közgyűlési határozat. Bánóczy László: Amikor ezt a közgyűlési határozatot hozták, akkor több lakás építéséről volt szó, azóta a lakások száma fogyott, a Tabán-lakók száma pedig emelkedett. Szémann Mihály is amellett van, hogy a két kérdést ne hozzák egymással kapcsolatba. Harrer Ferenc újra felszólal és kifejti, hogy a Tabán felépítése csak nagyobbszabású építőakció során képzelhető el, ilyen pedig a közeljövőben nem várható. A tanács azonban a közgyűlési határozat érvénye alatt nem diszponálhat másképp a lakások felett. Hajdú Marcell, Friedrich István és Sterbinszky Lipót szólalt még a kérdéshez. Ezután Vargha László műszaki főtanácsos, a városrendezési kérdések előadója, fejtette ki, hogy a Tabán-kérdést csak egységesen lehet megoldani, legfeljebb három olyan Bethlen-udvarszerű területet lehetne a Tabánban kihasítani, amely a többitől függetlenül beépíthető. Örökbérlet mellett, részházrendszer alapján meg lehetne oldani a kérdést, de feltétlenül meg kell oldani. Az érdeklődés óriási és hiszi, hogy megoldható most a kérdés. A főváros nem fizet rász a kislakásokra Ezek után a bizottság az ügyosztály előterjesztését elfogadta, tehát ezer lakást fenntart a tabániaknak az esetre, ha a tabáni albizottság azt jelenti, hogy van remény a Tabán-kérdés közeli megoldására. Ezután a bizottság az 1927-ben épülő kislakások béreinek a tárgyalására tért át. A legolcsóbb bérek Rákosfalván lesznek, a legdrágábbak a Bécsi úti házban. Az egyszobás lakás átlagára hatszáz pengő. Az elnök ezt azzal adja tudtára a bizottságnak, hogy ez 100 százalékos árnyparitás, ezekre az építkezésekre a főváros egy fillért sem fizet rá. Az ügyosztály előterjesztését elfogadják. Következett a józsefvárosi népfürdő ügye. Az ügyosztály jelentése szerint a fürdő építésére most mód volna a József-körút és Üllői-út sarkán épülő bérházakban bérleti alapon. Hajdú Marcell ellenzi ezt a meg-Legolcsóbban szedheti be követeléseit postai megbízás útján. Az ismeretlen katona írta: Terescsényi György Mikor a hotelajtón belépett, a szállodás már várta. — Kiadtam a szobáját, — mondta Kéki. — Az én szobámat? — képedt el.— Természetesen ... Két hete nem fizetett már. Csak belátja, hogy nem tarthatok ilyen lakókat... Még ma éjjel itt ülhatik ... Aztán majd hozza el az adósságát, ha lesz pénze ... *—■ Na, még csak ez hiányzott. — Szorult össze a torka, míg fölfelé kapaszkodott a csigalépcsőn. — Az utcára kerültem. Benn, a szobában lerogyott az ágyra.— Most aztán mit csináljak? — gyötörte és korholta magát. — Jobb lett volna mégis kifizetni a lakást... dehát ennivalóra is tartogatni kellett... Még van vagy húsz frankom »e, ha odaadnám ... ! »— Hiába most már mindegy... ■... Aztán végigfutott emlékezetében az utolsó hetek küzködése, a csatangolás, a munka után való hajsza. — Nem találok ... sóhajtotta... Mindenható isten, mi lesz, ha nem találok? Alulról, a mély utca fenekéről fölhalott a lárma, tenyérnyi ablakán, a padlásablakon benézett az ég. A gyönyörű gyémánt, a Sziriusz sziporkázó szeme rálátott éppen. Nézte, nézte ezt a ragyogó pontot és gondolatai összemosódtak. Valami halk, finom és szomorú dallam jutott az eszébe. Különös volt, sejtelemszerű ez a dallam. Nem is melódia volt, mert néha egészen olyannak tetszett, mint egy leányarc, majd meg egy régi és elfelejtett csók ize. — Milyen szép csillag — révedezett, valaki elveszítette az égen. ..Most hirtelen fekete lovasok rugtattak a tetők fölé. A fekete lovasok, a felhők. Valahol, az óceán fölött nyergelhették meg őket a szelek, amint orozva rájuk csaptak és összeterelték a vizek fölött elpihent ménest. — Hajrá! — süvítettek a szelek ott a messzeségben. De köröskörül, benn a padlásszobában, az utca gőzölgő falai között csak éppen hogy mozdultak meg a többiek, az elalélt szellők, amazok eltikkadt, rengetegbe tévedt húgai... A házoldalak mentén finom felhőujjak kapaszkodtak föl az ismerelen katona ablakáig. Mert ő volt, az ismeretlen katona volt. Ott feküdt féloldalt a vaságyon és kibámult a vihar elé. — Hajrá! Jönnek! — gondolta. Vérvörös, fölvillanó ostorok hasítottak ott künn a felhőparipák közé. Nem hallatszott még a csattanás, sem a dübörgése, csak a láng látszott, amint egy pillanatra a féleget fölgyújtotta a villám ... Két árva kérész repült most be a szobába. Talán a lámpa derengése csalta be őket a külső, nagy ürességekből. Az ismeretlen katona, vizsgálta, figyelgette őket. — A vihar elől menekülnek, — gondolta — szegények... Nem tudják, hogy viharok dúlnak mindenfelé . . . nincsen egy atomnyi hely sehol, ahol tragédiák ne leselkednének ... — Orkánok és földindulások rejtőzködnek itt is, ebben a padlásszobában... itt is, emögött a koponya mögött... viharok és kínszenvedések ... de haj... nem hallatszanak el két lépésnyire sem, nem vesz tudomást azokról senki ebben a nagy városban. ... Valahol vonat zakatolt és most az égre tornyosult hadirendek elharapták a Sziriusz finom sugárszálacskáját. Az éjszaka leplei alá bújt metropolist hirtelen megrohanta az orkán. Zúgott, ordítozott, bömbölt, a tetőket feszegette és uszálya, a leszakadó felhő végigsöpört a falakon. Hajrá! Előre! És a szélparipák berobogtak a sikátorokba, a lovasok fölkapták ájult testvéreiket, a hetek óta fuldokló levegőt és tovanyargaltak velük. Hajrá! Veri a vihar Párizst is... Az ismeretlen katona fölnyitotta szemeit és most vette csak észre, hogy ruhástól fekszik az ágyon. Agyát izzó pántok szorították. — Lázam van, — suttogta és számlálta a villámcsapásokat. — Holnap már valami parkban . . . egy padon . . . ... A gyorsan támadt orkán gyorsan vonult át a város fölött. Utánabámultak a megmosdatott tetők és a tornyok. ... A karcsú, szép keresztény mecset ott, a Montmartre ormány és az ismeretlen katona lázas öntudatában tovább kavarogtak a víziók ... Valahonnét fölmerült a komoly Pantheon homloka, amely mögött a nép írástudói, dalnokai, bölcsei és sáfárai pihennek. Látta a rokkantak rezidenciáját, a büszke Hotel des Invalidest, amely alatt a „kis káplár“ álmodozik tovább a diadalmakról. A dicsőségről álmodik bizonyosan, amelynek áhítozására és szerelmére tanította meg ezt a népet. Roppant kövek jelentek meg előre, ezeresztendős márványok és gránittömbök, hidak talpai és öreg tornyok, amelyeket féltve őriz ez a nép és gőgösen mutogatja őket a világnak. Eléje komorlott a tömérdek vasdárda, amelynek oldalán éjszakánként egy titkos értelmű szó ragyog: Citroen. — Mit jelent ez a szó? Hogy került ez föl oda, a vasbordák közé? Ki az az ember, akinek a neve valami különös új diadalmat hirdet világgá? Látta a nagy úttesteket, mikép bomlanak ki is ismét az elvonult orkán után .... mikép kezdi újra bennük életét és játszadozásait az emberi hangyaboly. íme, lila és piros fények csapódnak fel újra a palotaormokra, kinyílnak a bárok, a mulatók, a lebujok kapui. Kezdődik és folytatódik a tánc, az öröm, a mámor, a hódulás, az élet, végeszakadatlan. . . . . .Ormótlan gépszekerek rohannak ide, oda. Idegenekkel, bámészkodókkal pakolták teli őket. A cafék terraszai kivirulnak sorra, zeng a négerzene és kibújnak a kapuk alól az éjszaka, meg a bűn pillangói. — Hajrá! Csak gyorsan! Nem szabad megállani, csak élni, élni, élni! — Hajrá! Azé az élet, aki bírja aranynyal! Párizs ez! A végletek birodalma, a kéj sikongatásáé és a halálorditásé! Itt örülni kell és kacagni kell, vagy fölbukni valahol a Pont Neuf alatt, elgyöngülve, betegen, éhen! — Oh... nyöszörgött az ágyon az ismeretlen katona... holnap már én is... Hidak ivei alatt, a rakpart kövein... ! — Most bizonyosan alámosta az orkán. Rongyoba burkolt embereket mosott ki a falak odúiból. Ott dideregnek, egymás testéhez szorulva, a vaksüket éjszakában. — Reggelre négy-öt ismeretlent szállítanak be a Morgue jégkamráiba... Négy öt soldat Juconnuet... négy-öt Ismeretlen katonát, akik elestek az élet rettenetes világháborújában. .. — Irtózatos — hunyta le szemét az ismeretlen katona és mozdulatlan maradt a vaságyon. .. .Hajnal felé, amikor a tetők fölé kapeszkodott az ezüstorcájú Holdvilág, még mindig úgy találta. Ruhástól, hanyatt, mozdulatlanul. ... A halsugár benyomult az ablakon megcirógatta az ismeretlen katona sépadt orcáját. WM311RSIC 1927 augusztus 2. kedd oldást, nem kell bérleti alapon építeni a fürdőt, hanem külön telket kell keresni, ebben ő maga is támogatni hajlandó az ügyosztályt. A bizottság el is fogadta ezt a felfogást és a tárgysorozat utolsó pontjaként tudomásul veszi a lakbérek havi részletfizetése ügyében most leérkezett miniszteri leiratot. Az ülés nyolc óra után ért véget. A bécsi forradalom ismét aktuálissá tette Ausztria létjogosultságának kérdését Mussolini külpolitikai expozéja Rómából jelentik. A minisztertanács ma délelőtt Mussolini elnöklésével összeült. A miniszterelnök a nemzetközi helyzetről a következőképpen nyilatkozott: A legutóbbi minisztertanács óta a nemzetközi politikában nem történt olyan esemény, amely külön megemlítést érdemel és Olaszországot közvetlenül érdekli. A legfontosabb esemény a Belgrád és Tirana közt fennálló diplomáciai kapcsolat megszakítása volt. Ezt a felhőt azonban a nagyhatalmak akciójának segítségével szerencsésen és gyorsan el lehetett oszlatni a Balkán egéről. Ez az akció bizonyságot tett arról, mit lehet a nemzetek együttes fellépésével elérni. Egy másik esemény, amellyel Olaszországnak semmi közössége, de amely mindamellett okot adott a fasiszta uralom ellen szokásos dóré kampányra, a bécsi szociáldemokrata-bolsevista lázadás volt. Azok a híresztelések, amelyeket a felkelés napjaiban Olaszország magatartásáról terjesztettek annyira képtelenek és irányzatosak voltak, hogy formális cáfolatra nem is kellett méltatni őket. A fasiszta kormány soha nem gondolt arra, hogy az osztrák köztársaság belügyeibe beleavatkozzék. Olaszország bécsi követe soha semmiféle „lépéseket“ nem tett, soha az osztrák határon csapatokat nem koncentráltunk. Már az első hírek hallatára világos volt előttem, hogy a lázadás csak meddő vérengzés minden politikai vagy alkotmányos hatás nélkül. A bécsi lázadás újra a nemzetközi vita tárgyává tette Ausztria független állami létének problémáját. Újra felmerült a dunai konföderáció és a Németországhoz való csatlakozás gondolata Világos, hogy egyik sem áll összhangban a fennálló békeszerződések betartásával. Mindezekelőtt azonban kétségtelen, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozása tökéletesen megváltoztatná Európa politikai térképét, ahogy azt a versaillesi és a st.-germaini békeszerződések megrajzolták. Olaszország nem változtat tehát magatartásán, amelyet általános és különleges szempontok irányítanak. A harmadik esemény, amely a világ közvéleményét foglalkoztatja, a genfi háromhatalmi konferencia. Olaszország három szakértőt küldött Genfbe, akik figyelemmel kísérik az értekezlet egyes fázisait. Nem kell külön rámutatnom a jemeni küldöttség legutóbbi látogatásának politikai és erkölcsi jelentőségére, valamint a holnap Rómába érkező egyiptomi király látogatásának fontosságára. Ez a látogatás arra való, hogy megerősítse azt a sok szellemi és kereskedelmi kapcsolatot, amely Olaszországot Egyiptommal összeköti. A belpolitikai helyzetről a miniszterelnök kijelentette, hogy Olaszország belpolitikai helyzete a legutóbbi minisztertanács óta teljesen nyugodt volt. A fasiszta párt az olasz kormány küzdelmében értékes szolgálatokat teljesített és teljesít ma is, inkább, mint valaha. El lehet mondani, hogy az elmúlt heteket az az erőfeszítés töltötte be, hogy a gazdasági életet a kilencvenes kvótán elért valutastabilizáláshoz alkalmazzák. Ami a lakásbéreket illeti, sok háztulajdonos, különösen akiknek több házuk van, önként eleget tett a törvény rendelkezéseinek, mások ellenben megkísérelték ezeket kijátszani s azonkívül a fennálló rendszerről sértően nyilatkoztak. Mint javíthatatlan, fegyelmezetlen antifasisztákat, a szigetekre száműztük. A legtisztább igazság az, hogy Olaszszág ma a világ legnyugodtabb és legrendezetteb országa, tehát minden más népnél jobban tud szembeszállni azokkal a nehézségekkel, amelyek a pénzprobléma megoldásával függenek össze.