Magyarság, 1927. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

igyekszik úgy beállítani, mintha nem poli­tikai, hanem tisztáza pénzügyi manőverről volna szó. A pénzügyminiszter szerint Cseh­szlovákia financiális helyzetét semmi esetre sem érinthetik komolyan az ilyen támadá­sok. A kontremin, ha olcsón akar értékek­hez jutni, — mondja ironikusan a pénzügy­­miniszter — hasonló eszközöket szokott al­kalmazni. Londonból jelentik: A Daily Mail külön­­tudósítója jelenti, hogy a népszövetség ülése alkalmat ad a külügyminisztereknek arra, hogy a különböző békeszerződésekkel össze­függésben álló kérdéseket megvitassák. A magyar—román birtokperek ügyének tár­gyalása alkalmat szolgáltathat arra, hogy alaposan megvizsgálják a romániai magyar kisebbségek helyzetét, amely kisebbség buda­pesti jelentések szerint, súlyos üldözésben akció ellen. Ez volna a cseh politikai élet­ részesül, Prágából jelentik. A cseh nemzeti demok­rata párt szeptember 6-ára, keddre Prágába nagy talakozógy­űlést hirdet a Rothermere­ Prágában szeptember 6-án tálsírozó­gyü­lés lesz első hivatalos bekapcsolódása a Rothermere elleni akcióba. A Daily Mail újabb cikke a magyar-román birtokperekre! Gord­­úskodik, gyanúsít, rágalmaz a cseh sajtó Prágából jelentik: Rothermere lordnak a Daily Mail számában megjelent cikke amelyben a lord Csehország pénzügyi boj­kottjára írn­ja fel a világ pénzembereit, cseh sajtóban élénk visszhangot váltott ki és a ma reggeli lapok, láthatólag felsőbb helyről jövő sugalmazásra egyöntetűen azt írják, hogy Rothermere tegnapi cikke végre felfedte a valóságot a lord igazi szándékait illetőleg. Most már bizonyos, írja a prágai sajtó, hogy Rothermere lord akciója tulaj­don­képpen tőzsdei spekuláció, amellyel­­ lord a cseh­ állampapírok besszére játszik. Ez a manővere azonban — a sugalmazott cikkek szerint — máris teljes csődöt mon­dott. Amerikából, Angliából és más álla­mokból „százával érkeznek a kölcsönaján­­latok Csehországijak“ és a cseh állampapí­rok éppen az utóbbi napokban valamennyi európai piacon jelentékeny árnyereségre tettek szert. A Bohemia a következőket írja: Noha je­lenleg nincs szó kölcsönfelvételről, mégis felette sajnálatos, hogy Rothermere lord a külföldön indokolatlan aggályt támaszt s ezzel megkísérli, hogy Csehszlovákia magas színvonalon álló iparát és adott esetben az államot­ értékes hitelforrástól elzárja. A Csehszlovák­­állam még fiatal és kevésbé is­mert libám s így, ha a lord azt hiszi, hogy­ fejtegetéseivel Csehszlovákiát a legérzéke- Egy nagy lengyel lap a felvidéki magyarok szaporodásáról A Krakkóban megjelenő Czas e napokban Magyarok és tótok címen vezércikkben fog­lalkozik egyes tót vezetők nyilatkozataival a Rothermere-akcióban. Fölemlíti elsősorban Ivánka Milán cikkét, azután Hodzsa Milánt idézi, aki szerint a lord hamisan informáló sarlatánok kezébe került. A Czas szerint leg­­izléstelenebbül Hlinka pártjának lapja, a Slovák támadt. A Slovák szerint Rothermere olyan koldus, akit jól tartottak az egyik ház­ban és belebeszélték, hogy a szomszéd go­nosz ember, tették pedig azért, hogy azt koldus az egész faluban elmondja. Kiemeli a lengyel lap, hogy ugyanaz a Slovak, amely a magyarokat bosszúval fenyegeti meg, a magyarónokkal, vagyis a magyarbarát tótok­kal nagyon szelíden bánik, mert elismeri, hogy a tótok magyarszimpátiája jelenleg nagyban megnövekedett. Ezekből a nyilatko­zatokból a Czas megállapítja, hogy a tót sajtó és a tót politikusok nagyon tájékozat­­lanok, nem fogják fel a lord akciójának lé­nyegét és ezt a nagyfontosságú ügyet a Nyitra, vagy a Vág mentén megtartott nép­­gyűlésekkel akarják elintézni. Hiszen csakis ott veheti komolyan valaki azt az állítást hogy a magyar—cseh határ miatt új világ­háború törhet ki, amely azután Magyaror­szág végleges felosztásával végződhetik. S csak ott nem tudják még, hogy a más nem­zetiség tűzzel-vassal való pusztításának jel­szava ma már egészen más benyomást kelt, mint amilyet ott óhajtanak. Rágalmakkal és sértésekkel pedig azok dobálóznak, akiknek nincsenek érveik. A tót politikusok szemmel láthatólag nem ismerik az angol­szász politikai világot, ha meg tudtak arról feledkezni, hogy a legna­gyobb szolgálatot az tenné a magyaroknak, aki cikkeit szóról-szóra angolul adná ki. Mindenki tudja, hogy Rothermere lord nem azonnali változást akar a dunamelléki Euró­pában, hanem az angol közvéleményben nyebb pontján érintette, talán i­­­za is van. A rendelkezésére álló lapok hasúlyain Cseh­szlovákia egész lakosságának nagy kárt oko­zott, anélkül, hogy valakinek bármily cse­kély mértékben is használt volna. A Právo Lidis, amely Rothermere lord legutóbbi cikkét a csehszlovák állampapírok ellen intézett alattomos támadásnak mondja, követeli, hogy Angiin hivatalos körei nyilat­kozzanak afelől, milyen álláspontot foglal­nak el a trianoni szerződésekkel szemben és afelől, hogy felfogásuk megegyezik-e Rother­mere lord akciójával, akinek bátorsága Európa fagyos hallgatása közben állandóan t akar azonnali változást és ellenfelei m ezt növekszik. A lap lord Rothermere akciójá­val kapcsolatban a népszövetség, a nagykö­vetek és a többi nagyhatalom állásfoglalását is követeli. A Prager Tagblatt a következőképpen ír: A nemzetközi pénzpiac a cseh állampapírok értéke felöl, úgy látszik, más véleményt táp­lál, mint Rothermere lord. Azok, akik azt a reményt táplálják, hogy a jövőben a vitás határkérdéseket nem fegyverrel oldják meg, aligha kísérik helyesléssel Rothermeret ezen az útón, mutatják a csehbarát latok cikkei — etekin­­tetben nagy segítségére vannak. A Czas szerint nem lehet elhallgatni azt a rendkívüli fontosságú kérdést, amely a Tótföldön ez alkalomból napvilágra került. A magyarónokról van szó. Ezzel a névvel azokat a tótokat gúnyolják, akik rokonszen­veznek a magyarokkal. Íme, a Slovak most bevallja, hogy egy év óta a Tótföldön sok­kal többet beszélnek magyarul, mint régen, hogy a magyar sajtó nagyon népszerű és hogy feléledt a magyar szellem, írás és be­széd még a cseh állam­­alkalmazottai között is. Ennél jellemzőbb beismerés csehbarát részről alig képzelhető el! A­­csehek a há­ború előtt urbi et orbi hirdették, hogy a „magyarónok“ a magyar elnyomás eredmé­nyei és ha az a nyomás megszűnnék, rög­tön nyoma sem maradna a Tótföldön a ma­gyarságnak. Ez az, ami nem felelt meg a valóságnak! Mert ha valaki a magyar idő­ben félelemből, vagy karrierje kedvéért volt magyaron, akkor most éppen ellenkezőleg van. Ma a tótnak félnie kell magyarul be­szélni és nemcsak karriert nem csinál ezzel, hanem ki is dobják az állásából. És ha en­nek ellenére mégis oly nagy számban vannak­ ilyen tótok, ez csak azt bizonyítja, hogy a tótok jelentékeny része sokkal jobban érezte magát a magyar időben, mint a cseh uralom alatt. Ez egy további argumentum, amelyet Rothermere lord a világ közvéleménye elé bocsáthat. Amint ebből a rövid kivonatból látható, a nagy lengyel lap ugyancsak elevenére tar­pintott a cseh propagandának. * IriSufSSl m nigpiutnigauiu Kerosssedelmi iskola­­ Budapest, V., Csanády­ utca 19. Telefon L. 304—311 Negyvenedik iskolai év. Áilaraérvényes bizonyítványok Bdratátore szeptember hó elején Fát vág a császár .. Irta: Mécs Alajos Vannak emberek, akik hasonlatosak a tölgyfához. Ötvenéves korukig arcban, vállban, karban kiterebélyesednek, az­után megállnak. Évtizedek suhannak el felettük, de külső formájuk semmit sem változik. Ehhez a csodás típushoz tarto­zik a­ én kedves Zákányi bátyám uram is. Amikor először láttam még az egy­szeregy volt előttem az élet legnagyobb problémája. Azóta fiatalok már meg­őszültek és az öregek megrokkantak, de ő, ma is olyan még, mint már akkor volt. Azaz külsőleg igen, bensőleg nem. De ez nem is fontos. Minden évben más volt a véleményem róla s így legalább harmincféleképpen ítéltem meg őt. Jól emlékszem első találkozásunkra.­­Vacsora volt nálunk, utána csendes bo­rozgatás. A vendégek csak lassan széled­­tek. Álommal küzködve gubbasztottam a sarokban, amikor Zákányi uram fel­kelt. — Isten veletek,­­— mondta. Még egy kis dolgom van a kaszinóban. Jól ismerték, senki sem tartoztatta. Amikor dörgő léptei az utcáról behallat­szottak a szobába, valaki megjegyezte : — Ez az ember sohasem alszik ! Nem tudtam hinni füleimnek. Ez a le­hetetlenség sokáig motoszkált agyam­ban. Ettől kezdve valahányszor szembe kerültem vele, nagy hősöknek kijáró belső tisztelettel köszöntöttem: —­ Kézit csókolom Zákányi bácsi! Kézit csókolom! Oh, de sokszor mor­moljuk ezt a két üres szavat életünkön keresztül, anélkül, hogy való értelmü­ket latolgatnánk. Pedig mi minden van ebben. Alázat, tisztelet, szeretet, aláren­deltség és — bizalmas közelség. A kis­gyermeknek minden felnőtt­ kézit csó­kolom, mert különben — pofonütik. Nekem is az volt. Érezni azonban csak Zákányi bácsival szemben éreztem e két szónak belső jelentőségét. Idővel a nagy tisztelet eredetét elfelejtettem, de a respektus az épen maradt. Serdülő ka­masz koromban is úgy köszöntöttem őt: — Kézit csókolom! Bizonnyal a sors akarta, hogy isme­retségünk tízéves évfordulóján ismét megjegyzést tettek előttem Zákányi bá­csira. Ez a tíz év utáni kiszólás épp az ellenkező hatással volt rám, mint az első: valósággal rombolt. Zákányi bácsi nimbusza pozdorjává zúzódott bennem. Elégett, megsemmisült, mint egy jófajta léggömb, amely valahol az égi magassá­gokban kiadós istennyilába ütközik. Majális volt s ő, az örökifjú, végig­táncoltatta a vármegyei kisasszonyokat. Az öregek irigyek, a fiatalok féltékenyek voltak rá. — Szívós i­ű vén kecske — mor­mogta vészjóslóan valamelyik pelyhed­­ző ba­jusz­­gazdája, amikor Zákányi a kis Buzáky Böskét forgatta. —­ Kártyás vén gazember! — volt rá a visszhang a „pipás“ frontról. S amíg Zákányi bácsi a világgal mit­­sem törődve, sugárzó jókedvvel ropta a csárdást, csapta a szelet, addig furcsa dolgokat hallottam róla suttogni a sa­rokban. Megtudtam, miért nem alszik az öreg soha éjjel. Hét vármegye léhája, kár­tyás, lump, pernahajder, milliós vagyon­nak eltékozolója volt, — ezért akadt mindig dolga a kaszinóban. No, de úgyse futja már soká. Az utolsó holdak rögeit szórta az ördög katlanába. Húsz éven keresztül részvétteljes tü­relmetlenséggel, öt vármegye gibicelt en­nél a nagy játéknál. Mindenki a vesztit kívánta, pedig voltaképpen szerették őt. Valahogy a vagyonpocsékolást még el­nézték volna neki, de örökös jókedvét nem. Mint amikor egy nagy, fényes pa­lota teteje kigyul, a tömeg elszörnyül­­ködik s mindenki tűzoltó akar lenni. Később már gyönyörködnek a szokat­lan látványban, az utolsó tűzfal beom­­lását pedig üdvrivalgással fogadják. A Zákányinál is mindent felemésztettek már a lángok, de az a bizonyos tűzfal nem akart beomlani. Örök mosolya, de­rűs jókedve maradt meg csupán haj­dani vagyonából. Ennek összedőltét várta a tömeg. ■— Ma megint kétszáz pengőt vesztett Zákányi — terjedt reggelenkint a hír a kis városkában. Az utolsó suszterinas is tudta, hogy Zákányi hányszor kétszáz pengőt tud még veszíteni, csak maga a vén lator nem. Végre elérkezett a várva-várt pillanat. Az utolsó hold, utolsó forintja is a zöld asztalon maradt. Aznap mindenki Zá­kány­it leste­­­­— Most vigyorogjon, ja tud — mondták kárörvendve a kapuk al­jában kuncogó cselédek, a göm­bölyűre nyírt akácfák, a zöld zsalu­­gáterek mögött szunnyadó pir­s di­­vános szalonok. Aznap este Zákányit nézni még az öreg varjak is leszálltak a torony­ tetejéről. Az egész városon az elszörnyedés moraja nyújtózott végig, amikor megjelent. Mintha mi se történt volna, a vén csirkefogó élesre vasalt nadrágban, arcán régi, meghitt' kano­nok) mosolyával sétafikált végig a kor­zón. Elefáncsont botja hanyagul bele­pett ujjai között. Fehér mellényén vidá­­­man fityegett az aran­ykeretes monokli. A varjak csalódottan szálltak vissza fészkükbe, a zsalugáterek is dühös dör­­mögéssel hunyták be szemüket. Ez a semmirevaló Zákányi úgy látszik, min­denkinek elvette aznap a jókedvét és a saját képére rakta. Este felment a kaszinóba, de csodálat­­osképpen senki sem akart játszani vele. Mindenkinek volt partnere. Már haj­nalra járt az idő, amikor Zákányi kifi­zette a feketéjét. Öt pengőst adott a pin­cérnek. Az emberek összenéztek:­­— Oh a csaló.! S megkezdődött a harc az utolsó öt pengőért. Kárörömből, babonából. Nem a pénzét, a mosolyát akarták elnyerni* Egyiket sem tudták. Mire Zákányi el­vesztette vagyonát, ugy látszik megtanít kártyázni. Az ördögnek is vannak szem­­szélyei. De még milyenek ! * A napokban csillagférfittél erdőt jár­tam. A régi, kedves S­tros, fenyőktől fe­kete vidéke és aranyos svihákjai kísér­tettek. A pázsik­­ itt kanyar­oatánál, mintha manók incselkedtek volna, hold­fénytől kölcsönzött glóriában Zákányi bátyám közeledett. Szemem dörzsöltem, ujjaimat harapdáltam, de csak nem akart eltűnni. Fehér mellényén ott fitye­gett régi monoklija, ujjai között cigány­kereket hányt a sétabotja. — Kézit csókolom Zákányi bácsi! Ő volt, igazi húsból és vérből alkotot­tam Mégis ugy hatott, mintha a Di­ckensi idők rézmetszeteiből lépett volna le az erdő mesgyéjére. Nem változott Mnarmsk­ 1927 szeptember 1, csütörtök" A Bácskában ismét megnehezí­enétt a magyar gyermekek iskoláztatását Cigrádból jelentik. A Deutsches Volks­­blattutt jelentik Szabadkáról. A tanfelügyelő a közozgatásügyi minisztériumból az iskola­­köteles gyermekek beiratására vonatkozó újabb rentézetet kapott, amely a szabadkai magyarság ikrében nagy felháborodást kel­­tett. Idáig, advalévően, a névjegyelemzés szerint a gyerm.pp^gt a családi név alapján osztották be a magyar ,német és szláv isko­lákba. Kz­ uj rendeleztés szerint szeptember 1-től kezdve azonban ők­ nemcsak a családi nevet kell tekinteni, de­­ anya nevét is. Ha tehát egy gyermek családi neve magyar is, szláv iskolába utalandó, ha anyjának neve szláv. A tanfelügyelő az öSv es tanítóknak kiadta az erre vonatkozó utasítíót. Mint ismeretes, körülbelül egy hónappal ezelőtt Verics közoktatásügyi miniszter kije­lentette, hogy még a régi névjegyelemzés rendszert sem ismeri és a szülőknek joguk van megállapítani, hogy gyermekük milyen iskolába járjon. MÓRICZ PÁL­ könyve, melyet E. Wataloi a kiváló finn író finn nyelvre for­dít, mint legszebb magyar ün­nepi ajándék még megren­delhető a szerzőnél, a „Magyarság“ szerkesztőségé­ben. A 15 éves nagy könyv ára 76.000 korona.

Next