Magyarság, 1927. október (8. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

m Ferdinándy Gyula volt igazságügyminiszter a lengyel segítségről és a Máv bérbeadásáról folytatott tárgyalásokról Ferdinándy Gyula, a Simonyi-Semadam­­kormány igazságügyminisztere, aki most Abaújváron, birtokán tartózkodik, a Pa­ meghalt. Az aranydomb pedig ott kacér­kodott az össze-vissza repedezett, foltos fapadon. Gazsi szeme kidülledt láttára. Ennyi pénzt aranyban még álmában se látott. Odakint egyre zuhogott s mintha az eső lemosta volna az égboltról a sötétsé­get, lassan pirkadni kezdett. Asztalon, lócákon fáradtan aludtak az emberek. Mindenki kidőlt, csak Bagi úr, meg Gazsi nem. Egyik fáradhatatlan volt a muzsikálásban, a másik az ivásban. A tövigégett gyertya versenyt pislákolt Ga­zsival. Féllábon táncolt már a fáradtság­tól, de az élete árán se hagyta volna abba a cincogást. Az a marék arany megbabo­názta. Az esti vendégek már mind elta­karodtak a csárdából. A nap delelőre járt, de Gazsi még húzta. Egy és ugyan­azt a nótát. .. " — Szeretnék szántani . . . Bagi úr faképpel hallgatta. Talán a következő éjjel is igy találta volna őket, ha kívülről szekérzörej nem jelentkezik. A csétán úri fehérnép ült. Az asszonyt nem látta Bagi ur, de a kocsiját megis­merte. Hatalmasat nyújtózott: — Na, alig volt! — Szólt oda fitymá­­lón Gazsinak s a marék aranyat úgy, ahogy volt, zsebrevágta. Nyugodt léptekkel elindult az ajtó felé, s mire a csárda tornácán szoknya suhogott, Bagi ur már bent se volt az ivóban. Gazsi kezéből kifordult a hegedű: — Jájj! . . . Sötét este volt már, mikor az orra he­gyén mászkáló legyek magához térí­tették. léologue-jegyzékkel kapcsolatban a követ­kező nyilatkozatot tette: — Én a Paléologue-féle* jegyzéket és tér­képet, amelyet a Magyarság közölt, a leg­nagyobb csodálkozással olvastam, illetőleg tanulmányoztam, mert én ezeket az iratokat nem láttam és azoknak tartalmáról csak a Magyarságból értesültem. A Paléologue-féle gondolat és terv az én részvételemmel mi­nisztertanácson tárgyalás alá nem került. Arról sem tudtam, hogy egyáltalában mód van ilyen megoldási lehetőségre. Meg aka­rom jegyezni, hogy Kassához, ahol atyám a hetvenes évek elején főispán volt, engem több évtized kedves emlékei fűznek. Minisz­terségem idején, miként most is, Kassától huszonnégy kilométerre, teljesen a magyar határszélen volt a birtokom. Hogy minisz­terségem idején is nekem Kassa városa, mely város a Paléologue-féle térképen is benne van, mennyire közel állt szivemhez, arról felesleges szólanom. — A trianoni béke kérdésével kapcsolat­ban kijelentem, hogy a békeszerződést az 1920 május 17-iki és 18-iki minisztertanácsi üléseken tárgyalta a kormány és az orosz betörés veszedelme a tanácskozások után még hosszú ideig fennállott. Lengyelország megsegítésének kérdése az én tudomásom (■■■■■■pgggH 1927 október 1. szombat sek alapján készült. Továbbá ismételjük, hogy a Paléologue bukásáról szóló adat csak tévedés lehet, mert Paléologue még 1920 szeptemberében ij hivatalában volt, viszont Simonyi-Semadam már h­árom hónappal előbb, júliusban, elhagyta a helyét. Rézágyak és vaságyak, gyermekkocsik, matracok szolid árban és minőségben BRI­CK vasbútorgyár mintaraktárában, Andrássy­ út 38. Párisi Áruházzal szemben Őszi újdonságaink eleső sírban, minőségű, kinttesben eszelnek s 72 m Átmeneti kabát... 1 Felöltő................. Őszi öltöny............ Szőrmebekecs..........l®8 Esőkabát............... 22 LEDEBER TESTVÉREK Ruha áruháza múzeUm-Körút 2. Régi Nemzeti Színház épületében szerint abban a formában került szóba, hogy az orosz támadás akkor már közvetle­nül fenyegette Magyarországot is. A minisz­tertanács a nemzet védelme szempontjából ezt a kérdést, természetesen, a lehető leg­nagyobb részletességgel tárgyalás alá vette.­­ Az államvasutakkal kapcsolatban foly­tatott tárgyalásokról én csak arra emlék­szem, hogy a kereskedelmi kormány ezt a kérdést behatóan megfontolás tárgyává tette, azzal az indokolással, hogy Magyarország teljesen tőkeszegény és ily módon elő lehetne segíteni, hogy nagyobb francia tőke kerüljön az országba. Arról, hogy a vasutakról foly­tatott tárgyalások a Paléologue-féle kombi­nációkkal kapcsolatban lettek volna, most hallottam először . Többet erről a kérdésről, tekintettel a hivatalos titoktartás kötelezettségére, nem mondhatok Paléologue nem nyilatkozik Paléologue, a francia külügyminisztérium volt vezértitkára, nyilatkozott Párisban a Pesti Hírlap munkatársa előtt kijelentette, hogy sohasem szokott azzal foglalkozni, mit írnak róla és a Quai D'Orsay­n egykor foly­tatott működéséről. Még akkor sem, ha fran­cia lapok írnak róla. A Magyarság közléséről szóló jelentéseket olvasta, azonban az alól a szabály alól, hogy újságközleményekre Férfiing stosso zsinnot. Kompieti íriségiísn, széna hWSelver, 2 gillérrel Fenfifílfl NROm puplinból, fehér és színes, 1. I 01 Ilin­g gyönyörű választékban, komplett­­ bőség, szolid kivitelben ............. lJ° Férfi Mlilíng 9* bőség........................... . 9 !z ár 17Canií$ kiváló minőségű, igen tetszetős r 11.30117U flanelből, elsőrendű kivitelben Forflftarisnya SBS.1?.1 1 /1, •1/2- 1 /2 nem válaszol, ez alkalommal sem óhajt ki­vétett tenni. Eckhardt Tibor megerősíti Simonyi-Semadam nyilatkozatát a Palélogue-ajánlatról A keleti expresszel péntek éjfélkor Buda­pestre érkezett Eckhardt Tibor, aki, mint is­meretes, a TESz küldöttségében üdvözölte Párisban Rothermere lordot és azután né­hány hetet még Franciaországban és Angliá­ban töltött, hogy informálódjék a politikai körök felfogásáról a magyar kérdést illetőleg. Eckhardt Tibort, aki a Paléologue-féle tár­gyalások idején a Simonyi-Semadam kor­mány külügyi sajtófőnöke volt, több hírlap­író várta a pályaudvaron, akik meg akarták tőle tudni, mit szól a nyilvánosságra került nagyfontosságú diplomáciai okmányhoz. A hírlapírók első kérdése az volt a volt sajtófőnökhöz, tud-e a Paléologue-féle jegy­zékről? — Igen nehéz helyzetben vagyok — felelte Eckhardt Tibor, — mert a hivatali titoktar­tás hallgatásra kötelez. Annyit mondhatok, hogy tudok a dologról, tényleg történtek tár­gyalások, amelyeknek menetéről és lényegé­ről azonban nincs módomban nyilatkozni. A Paléologue-irattal kapcsolatos nyilatkozato­kat csak annyiban ismerem, amennyit az el­hangzott kijelentésekről a külföldi lapokban olvastam. Ehhez legfeljebb még azt tehetem hozzá, hogy Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnök úrnak nyilatkozata, amelyet a bécsi lapokban olvastam, legjobb tudomá­som szerint a valóságnak mindenben meg­felel. Arra a kérdésre, hogy alkalma volt-e még kinttartózkodása alatt a Paléologue-jegyzék­­ről Rothermere lorddal beszélni, Eckhardt Tibor azt felelte, hogy erről nem kíván nyi­latkozni. Végül megkérdezték a hírlapírók Eckhardt Tibort, milyen tapasztalatokat szerzett lon­doni tartózkodása alatt az angol politikai tényezők hangulatáról? — Az én egyéni nézetem szerint, — volt a válasz — az angol hivatalos tényezők — úgy mint eddig is — továbbra is a jelenlegi középeurópai helyzet változatlan fentartását kívánják. A genfi események ennek a fel­fogásnak logikus következményei voltak. Annál nagyobb jelentősége van annak, hogy akadtak nagy befolyású angol politikusok, elsősorban Rothermere lord, akik az angol­ hivatalos felfogással szemben megkezdték a békerevízió szükségének hangoztatását. In­formációm szerint az angol parlament őszi ülésszakán már akcióba lépnek az angol parlament magyar bizottságának tagjai, akik igen éles kritika alá készülnek venni Cham­berlain külügyminiszter genfi magatartását. A magyar bizottság fellépésének minden­esetre nagyon komoly következményei lesz­nek. A francia külügyminisztériumban folyik a vizsgálat a Paléologue-jegyzék ügyében Parisból jelentik. A külü­gyminisztérium­ban kijelentik a Budapesten nyilvánosságra hozott Paléologue-jegyzékkel kapcsolatban, amelyről a francia lapok egyébként meg­lehetősen keveset írnak , hogy az ügy megvizsgálása még folyamatban van és így még nem lehet végleges véleményt alkotni a jegyzék valódiságáról. A Paléologue-ajánlat nyilvánosságra jutása nagyban erősíti a Rothermere-akció! — mondja a Neu Freie Presse Bécsből jelentik: „Magyarország nagy szen­zációja“ címmel a Neue Freie Presse ma ve­zércikkben foglalkozik a Paléologue-jegyzék­kel és a tényállás vázolása után hosszasan kommentálja a jegyzék közzététele által elő­állott helyzetet. A lap szerint a magyar köz­vélemény feszült érdeklődéssel várja Beth­len István gróf miniszterelnök nyilatkozatát, aki, mint ismeretes, jelenleg vidéki birtokán tartózkodik. A kormány aligha örül a lelep­lezéseknek. Ellenkezőleg, budapesti politikai körökben azt hiszik, — írja a lap — hogy a Paléologue-kampány mögött az ébredő magyarok elnöke, Eckhardt Tibor áll, aki 1920-ban a külügyminisztérium sajtófőnöke volt és aki, úgy látszik, most elérkezettnek látja az időt a nagyarányú elsütésre. Bethlen István dróf tekintélye már a béketárgyalások idején igen nagy volt és a jobboldali radiká­lisok most, úgy látszik, őt is be akarják vonni ebbe a kínos ügybe. — Nem hisszük, — írja a lap — hogy a kormány ellen indított roham sikerülni fog, általános politikai szempontból azonban egy ily jegyzék létezése a legnagyobb érdeklődést kelti, mert rámutat arra, mily cinizmussal irányították annak idején milliók sorsát. A jegyzék alapján az is megállapítható, hogy ha sohasem, de ebben az esetben lábbal tar Új találmány Hosszú, selymes, csil­logó szempillát és szé­pen ivett szemöldököt ad. Vízzel, mosdással nem jön le. Izzadság nem veszi le. Abszo­lút ártalmatlan. mik Andrássy Gyula sírói 1920-ban a lengyelek megsegítését ajánlotta a kormánynak Andrássy Gyula gróf, aki a magyar— francia tárgyalások idején, bár párton­­kívüli állást töltött be, de a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke volt, jelen­leg Tiszadobon tartózkodik, és a Paléo­logue tárgyalásokról munkatársunknak a következőket mondotta: — A béketárgyalások menetébe én nem voltam beavatva, a párisi megbeszé­lésekről csak a leghézagosabb informá­ciókat kaptam. A franciákkal megkez­dett tárgyalásokról én csak nagy általá­nosságban hallottam, Teleki Pál gróf, akkori külügyminisztertől és Bethlen István gróftól, aki akkor emlékezetem szerint, tárcanélküli miniszter volt. Any­­nyit tudattak velem, hogy a franciák meg akarnak nyerni minket egy orosz­­ellenes akció számára Lengyelországgal kapcsolatosan. Engem arra vonatkozó­lag kérdeztek meg, hogy helyeselném-e a lengyelekkel való ilyen együttműkö­dést, amit én, természetesen a legteljesebb mértékben helyesnek tartottam. Mindig ez volt a kedvenc eszmém. Meggyőző­désem volt, hogy a legjobb megoldás ránk nézve Lengyelország révén köze­ledni Franciaországhoz, amely akkor a kontinentális kérdésekben a legnagyobb súllyal rendelkezett. A franciák által ajánlott alkalmat tehát én feltétlenül felhasználandónak tartottam.­­ A részletekre vonatkozólag, emlé­kezetem szerint, nem kaptam informá­ciókat. Jegyzékekről vagy arról, hogy már ennyire precíz ajánlatok érkeztek volna hozzánk, nem tudtam. Nekem kü­lönben az volt az impresszióm, hogy a kormány meg fogja csinálni a dolgot. Azt közölték velem, hogy vannak még bizonyos skru­pu­lusaik, ezeknek elmon­dására azonban nem érzem magamat feljogosítva. H­a azt láttam volna, hogy a kormány elvileg ellenzi az ajánlat el­fogadását, akkor a nyilvánosság előtt megtámadtam volna a kormányt, mi­után azonban nem ez volt a helyzet, a részletekbe nem avatkozhattam bele. Ha ilyen előrehaladott tárgyalásokról infor­málva lettem volna, akkor mindenesetre a magam részéről is igyekeztem volna a tárgyalások menetét meggyorsítani, mert nem tartom kizártnak, hogy akkor túl­­sokáig tanakodtak és a skrupulusok ha­tása alatt nem akartak határozott választ adni.­­ Közben azután fordult a helyzet, eldőlt a lengyel harctéren az orosz had­járat sorsa és a továbbmenő esemé­nyekről én már nem kaptam értesítést. Megkérdeztük Andrássy Gyula grófot, mit szól azokhoz a kósza hírekhez, hogy a franciák a Habsburgok detronizálását kívánták volna és ez akadályozta volna meg a megegyezést? — Ilyesmiről nem tudok és nem is hallottam semmit, — mondotta Andrássy Gyu­la gróf. — Az akkori felelős magyar politikusoknak észrevételei, amelyeknek előzetes tisztázását kívánták, egészen más természetűek voltak. Végül megkérdeztük, milyen hatást vár Andrássy Gyula gróf a Paléologue­­jegyzék nyilvánosságra kerülésétől a Rothermere-féle békereviziós akció to­vábbfolytatását illetőleg. — Mindenfelé feltétlenül előnyös im­pressziót, kell, hogy keltsen az, hogy magában F­ranciaországban is voltak olyan államférfiak, akik a trianoni ha­tárok megfelelő kiigazítását európai és francia érdeknek is tartották. Ez a reví­ziós gondolat megerősödését kétségkívül kedvezően befolyásolhatja.

Next