Magyarság, 1927. október (8. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
m Ferdinándy Gyula volt igazságügyminiszter a lengyel segítségről és a Máv bérbeadásáról folytatott tárgyalásokról Ferdinándy Gyula, a Simonyi-Semadamkormány igazságügyminisztere, aki most Abaújváron, birtokán tartózkodik, a Pa meghalt. Az aranydomb pedig ott kacérkodott az össze-vissza repedezett, foltos fapadon. Gazsi szeme kidülledt láttára. Ennyi pénzt aranyban még álmában se látott. Odakint egyre zuhogott s mintha az eső lemosta volna az égboltról a sötétséget, lassan pirkadni kezdett. Asztalon, lócákon fáradtan aludtak az emberek. Mindenki kidőlt, csak Bagi úr, meg Gazsi nem. Egyik fáradhatatlan volt a muzsikálásban, a másik az ivásban. A tövigégett gyertya versenyt pislákolt Gazsival. Féllábon táncolt már a fáradtságtól, de az élete árán se hagyta volna abba a cincogást. Az a marék arany megbabonázta. Az esti vendégek már mind eltakarodtak a csárdából. A nap delelőre járt, de Gazsi még húzta. Egy és ugyanazt a nótát. .. " — Szeretnék szántani . . . Bagi úr faképpel hallgatta. Talán a következő éjjel is igy találta volna őket, ha kívülről szekérzörej nem jelentkezik. A csétán úri fehérnép ült. Az asszonyt nem látta Bagi ur, de a kocsiját megismerte. Hatalmasat nyújtózott: — Na, alig volt! — Szólt oda fitymálón Gazsinak s a marék aranyat úgy, ahogy volt, zsebrevágta. Nyugodt léptekkel elindult az ajtó felé, s mire a csárda tornácán szoknya suhogott, Bagi ur már bent se volt az ivóban. Gazsi kezéből kifordult a hegedű: — Jájj! . . . Sötét este volt már, mikor az orra hegyén mászkáló legyek magához térítették. léologue-jegyzékkel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: — Én a Paléologue-féle* jegyzéket és térképet, amelyet a Magyarság közölt, a legnagyobb csodálkozással olvastam, illetőleg tanulmányoztam, mert én ezeket az iratokat nem láttam és azoknak tartalmáról csak a Magyarságból értesültem. A Paléologue-féle gondolat és terv az én részvételemmel minisztertanácson tárgyalás alá nem került. Arról sem tudtam, hogy egyáltalában mód van ilyen megoldási lehetőségre. Meg akarom jegyezni, hogy Kassához, ahol atyám a hetvenes évek elején főispán volt, engem több évtized kedves emlékei fűznek. Miniszterségem idején, miként most is, Kassától huszonnégy kilométerre, teljesen a magyar határszélen volt a birtokom. Hogy miniszterségem idején is nekem Kassa városa, mely város a Paléologue-féle térképen is benne van, mennyire közel állt szivemhez, arról felesleges szólanom. — A trianoni béke kérdésével kapcsolatban kijelentem, hogy a békeszerződést az 1920 május 17-iki és 18-iki minisztertanácsi üléseken tárgyalta a kormány és az orosz betörés veszedelme a tanácskozások után még hosszú ideig fennállott. Lengyelország megsegítésének kérdése az én tudomásom (■■■■■■pgggH 1927 október 1. szombat sek alapján készült. Továbbá ismételjük, hogy a Paléologue bukásáról szóló adat csak tévedés lehet, mert Paléologue még 1920 szeptemberében ij hivatalában volt, viszont Simonyi-Semadam már három hónappal előbb, júliusban, elhagyta a helyét. Rézágyak és vaságyak, gyermekkocsik, matracok szolid árban és minőségben BRICK vasbútorgyár mintaraktárában, Andrássy út 38. Párisi Áruházzal szemben Őszi újdonságaink eleső sírban, minőségű, kinttesben eszelnek s 72 m Átmeneti kabát... 1 Felöltő................. Őszi öltöny............ Szőrmebekecs..........l®8 Esőkabát............... 22 LEDEBER TESTVÉREK Ruha áruháza múzeUm-Körút 2. Régi Nemzeti Színház épületében szerint abban a formában került szóba, hogy az orosz támadás akkor már közvetlenül fenyegette Magyarországot is. A minisztertanács a nemzet védelme szempontjából ezt a kérdést, természetesen, a lehető legnagyobb részletességgel tárgyalás alá vette. Az államvasutakkal kapcsolatban folytatott tárgyalásokról én csak arra emlékszem, hogy a kereskedelmi kormány ezt a kérdést behatóan megfontolás tárgyává tette, azzal az indokolással, hogy Magyarország teljesen tőkeszegény és ily módon elő lehetne segíteni, hogy nagyobb francia tőke kerüljön az országba. Arról, hogy a vasutakról folytatott tárgyalások a Paléologue-féle kombinációkkal kapcsolatban lettek volna, most hallottam először . Többet erről a kérdésről, tekintettel a hivatalos titoktartás kötelezettségére, nem mondhatok Paléologue nem nyilatkozik Paléologue, a francia külügyminisztérium volt vezértitkára, nyilatkozott Párisban a Pesti Hírlap munkatársa előtt kijelentette, hogy sohasem szokott azzal foglalkozni, mit írnak róla és a Quai D'Orsayn egykor folytatott működéséről. Még akkor sem, ha francia lapok írnak róla. A Magyarság közléséről szóló jelentéseket olvasta, azonban az alól a szabály alól, hogy újságközleményekre Férfiing stosso zsinnot. Kompieti íriségiísn, széna hWSelver, 2 gillérrel Fenfifílfl NROm puplinból, fehér és színes, 1. I 01 Iling gyönyörű választékban, komplett bőség, szolid kivitelben ............. lJ° Férfi Mlilíng 9* bőség........................... . 9 !z ár 17Canií$ kiváló minőségű, igen tetszetős r 11.30117U flanelből, elsőrendű kivitelben Forflftarisnya SBS.1?.1 1 /1, •1/2- 1 /2 nem válaszol, ez alkalommal sem óhajt kivétett tenni. Eckhardt Tibor megerősíti Simonyi-Semadam nyilatkozatát a Palélogue-ajánlatról A keleti expresszel péntek éjfélkor Budapestre érkezett Eckhardt Tibor, aki, mint ismeretes, a TESz küldöttségében üdvözölte Párisban Rothermere lordot és azután néhány hetet még Franciaországban és Angliában töltött, hogy informálódjék a politikai körök felfogásáról a magyar kérdést illetőleg. Eckhardt Tibort, aki a Paléologue-féle tárgyalások idején a Simonyi-Semadam kormány külügyi sajtófőnöke volt, több hírlapíró várta a pályaudvaron, akik meg akarták tőle tudni, mit szól a nyilvánosságra került nagyfontosságú diplomáciai okmányhoz. A hírlapírók első kérdése az volt a volt sajtófőnökhöz, tud-e a Paléologue-féle jegyzékről? — Igen nehéz helyzetben vagyok — felelte Eckhardt Tibor, — mert a hivatali titoktartás hallgatásra kötelez. Annyit mondhatok, hogy tudok a dologról, tényleg történtek tárgyalások, amelyeknek menetéről és lényegéről azonban nincs módomban nyilatkozni. A Paléologue-irattal kapcsolatos nyilatkozatokat csak annyiban ismerem, amennyit az elhangzott kijelentésekről a külföldi lapokban olvastam. Ehhez legfeljebb még azt tehetem hozzá, hogy Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnök úrnak nyilatkozata, amelyet a bécsi lapokban olvastam, legjobb tudomásom szerint a valóságnak mindenben megfelel. Arra a kérdésre, hogy alkalma volt-e még kinttartózkodása alatt a Paléologue-jegyzékről Rothermere lorddal beszélni, Eckhardt Tibor azt felelte, hogy erről nem kíván nyilatkozni. Végül megkérdezték a hírlapírók Eckhardt Tibort, milyen tapasztalatokat szerzett londoni tartózkodása alatt az angol politikai tényezők hangulatáról? — Az én egyéni nézetem szerint, — volt a válasz — az angol hivatalos tényezők — úgy mint eddig is — továbbra is a jelenlegi középeurópai helyzet változatlan fentartását kívánják. A genfi események ennek a felfogásnak logikus következményei voltak. Annál nagyobb jelentősége van annak, hogy akadtak nagy befolyású angol politikusok, elsősorban Rothermere lord, akik az angol hivatalos felfogással szemben megkezdték a békerevízió szükségének hangoztatását. Információm szerint az angol parlament őszi ülésszakán már akcióba lépnek az angol parlament magyar bizottságának tagjai, akik igen éles kritika alá készülnek venni Chamberlain külügyminiszter genfi magatartását. A magyar bizottság fellépésének mindenesetre nagyon komoly következményei lesznek. A francia külügyminisztériumban folyik a vizsgálat a Paléologue-jegyzék ügyében Parisból jelentik. A külügyminisztériumban kijelentik a Budapesten nyilvánosságra hozott Paléologue-jegyzékkel kapcsolatban, amelyről a francia lapok egyébként meglehetősen keveset írnak , hogy az ügy megvizsgálása még folyamatban van és így még nem lehet végleges véleményt alkotni a jegyzék valódiságáról. A Paléologue-ajánlat nyilvánosságra jutása nagyban erősíti a Rothermere-akció! — mondja a Neu Freie Presse Bécsből jelentik: „Magyarország nagy szenzációja“ címmel a Neue Freie Presse ma vezércikkben foglalkozik a Paléologue-jegyzékkel és a tényállás vázolása után hosszasan kommentálja a jegyzék közzététele által előállott helyzetet. A lap szerint a magyar közvélemény feszült érdeklődéssel várja Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozatát, aki, mint ismeretes, jelenleg vidéki birtokán tartózkodik. A kormány aligha örül a leleplezéseknek. Ellenkezőleg, budapesti politikai körökben azt hiszik, — írja a lap — hogy a Paléologue-kampány mögött az ébredő magyarok elnöke, Eckhardt Tibor áll, aki 1920-ban a külügyminisztérium sajtófőnöke volt és aki, úgy látszik, most elérkezettnek látja az időt a nagyarányú elsütésre. Bethlen István dróf tekintélye már a béketárgyalások idején igen nagy volt és a jobboldali radikálisok most, úgy látszik, őt is be akarják vonni ebbe a kínos ügybe. — Nem hisszük, — írja a lap — hogy a kormány ellen indított roham sikerülni fog, általános politikai szempontból azonban egy ily jegyzék létezése a legnagyobb érdeklődést kelti, mert rámutat arra, mily cinizmussal irányították annak idején milliók sorsát. A jegyzék alapján az is megállapítható, hogy ha sohasem, de ebben az esetben lábbal tar Új találmány Hosszú, selymes, csillogó szempillát és szépen ivett szemöldököt ad. Vízzel, mosdással nem jön le. Izzadság nem veszi le. Abszolút ártalmatlan. mik Andrássy Gyula sírói 1920-ban a lengyelek megsegítését ajánlotta a kormánynak Andrássy Gyula gróf, aki a magyar— francia tárgyalások idején, bár pártonkívüli állást töltött be, de a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke volt, jelenleg Tiszadobon tartózkodik, és a Paléologue tárgyalásokról munkatársunknak a következőket mondotta: — A béketárgyalások menetébe én nem voltam beavatva, a párisi megbeszélésekről csak a leghézagosabb információkat kaptam. A franciákkal megkezdett tárgyalásokról én csak nagy általánosságban hallottam, Teleki Pál gróf, akkori külügyminisztertől és Bethlen István gróftól, aki akkor emlékezetem szerint, tárcanélküli miniszter volt. Anynyit tudattak velem, hogy a franciák meg akarnak nyerni minket egy oroszellenes akció számára Lengyelországgal kapcsolatosan. Engem arra vonatkozólag kérdeztek meg, hogy helyeselném-e a lengyelekkel való ilyen együttműködést, amit én, természetesen a legteljesebb mértékben helyesnek tartottam. Mindig ez volt a kedvenc eszmém. Meggyőződésem volt, hogy a legjobb megoldás ránk nézve Lengyelország révén közeledni Franciaországhoz, amely akkor a kontinentális kérdésekben a legnagyobb súllyal rendelkezett. A franciák által ajánlott alkalmat tehát én feltétlenül felhasználandónak tartottam. A részletekre vonatkozólag, emlékezetem szerint, nem kaptam információkat. Jegyzékekről vagy arról, hogy már ennyire precíz ajánlatok érkeztek volna hozzánk, nem tudtam. Nekem különben az volt az impresszióm, hogy a kormány meg fogja csinálni a dolgot. Azt közölték velem, hogy vannak még bizonyos skrupulusaik, ezeknek elmondására azonban nem érzem magamat feljogosítva. Ha azt láttam volna, hogy a kormány elvileg ellenzi az ajánlat elfogadását, akkor a nyilvánosság előtt megtámadtam volna a kormányt, miután azonban nem ez volt a helyzet, a részletekbe nem avatkozhattam bele. Ha ilyen előrehaladott tárgyalásokról informálva lettem volna, akkor mindenesetre a magam részéről is igyekeztem volna a tárgyalások menetét meggyorsítani, mert nem tartom kizártnak, hogy akkor túlsokáig tanakodtak és a skrupulusok hatása alatt nem akartak határozott választ adni. Közben azután fordult a helyzet, eldőlt a lengyel harctéren az orosz hadjárat sorsa és a továbbmenő eseményekről én már nem kaptam értesítést. Megkérdeztük Andrássy Gyula grófot, mit szól azokhoz a kósza hírekhez, hogy a franciák a Habsburgok detronizálását kívánták volna és ez akadályozta volna meg a megegyezést? — Ilyesmiről nem tudok és nem is hallottam semmit, — mondotta Andrássy Gyula gróf. — Az akkori felelős magyar politikusoknak észrevételei, amelyeknek előzetes tisztázását kívánták, egészen más természetűek voltak. Végül megkérdeztük, milyen hatást vár Andrássy Gyula gróf a Paléologuejegyzék nyilvánosságra kerülésétől a Rothermere-féle békereviziós akció továbbfolytatását illetőleg. — Mindenfelé feltétlenül előnyös impressziót, kell, hogy keltsen az, hogy magában Franciaországban is voltak olyan államférfiak, akik a trianoni határok megfelelő kiigazítását európai és francia érdeknek is tartották. Ez a revíziós gondolat megerősödését kétségkívül kedvezően befolyásolhatja.