Magyarság, 1927. október (8. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-22 / 240. szám
az egyik rendőrlovon, amely fent a járdán gázolt a tömegben. A környékbeli kávéházak és vendéglők ablakaira lehúzták a vasredőnyöket, a helyiségek kiürültek, az utca azonban a rendőrök minden erőfeszítése ellenére sem tisztult meg. A színház körül mindenütt sűrű sorokban hömpölyögtek az emberek. Nyugodtan, zavartalanul vonultak újra és újra fel a színház körül a tüntetők, békésen haladva a járdán, vagy az úttesten egymás után, hogy azután pillanatok alatt kitörjön itt vagy ott a kavarodás, a füttyszó, az abcúgkiáltás és éljenzés. Az ember alig vette észre és máris újból a legnagyobb kavarodás központjában volt. Nem látott senkit, aki kiabált, vagy sípolt volna és mégis velőtrázó sivitások kavarogtak a levegőben és száz torokból hangzott az elkeseredett kiáltozás: — Abzug Szomori! Le a zsidókkal! Mondjon le Hevesi! A Nemzeti Színház hátsó frontján, az Öltöző-helyiségek ablakai mögött, ott tolongtak mind a színészek, akiknek éppen nem volt dolguk a színpadon. Parókás fejek sápadt arcok látszottak az üvegtáblák mögött, a színészek megdöbbenve figyelték a tüntetést. A színészbejárónál összeverődött ifjúság kalaplengetve köszöntötte a színészeket és hangosan éljenezte Bakó Lászlót mire az öltözőablakokból egyetértő integetés felelt. Benn a színházban a nézőtér tüntetőleg ünnepli Szomorít és az előadást Bent a színházban ezalatt továbbfolyt az előadás. Meg kell állapítani, hogy meglehetősen bizonytalanul, tétovázva indult a játék. A színészek szemmel láthatólag idegesen, kedvetlenül és nyugtalanul jelentek meg a közönség előtt, az első jelenetek alatt még szinte teljes volt a kapkodás. Az előadás bizonytalanságát csak növelte a kórusnak hirtelen támadt tüntetése, amelyet a nézőtér észre sem vett, a színpadon azonban annál inkább érezhető volt. Mindjárt az első jelenetekben szerepel a kórus, amely egy dalt énekel Szomori Dezső eredeti szövegével. A kórus saját érzelmeinek kifejezéséül ezt a szöveget sokkal értelmesebb és lendületesebb sorokkal helyettesítette a következőképpen: Félre az útból úr, paraszt, Itt jön, mi jó, bár nem malaszt. Főtt potyka, nyelv és turultojás, Belül veres, a szive más. Sült jégeső, tavalyi hó, Hahó, hahó, hahó, hahói Sült jégeső, tavalyi hó, Hahó, hahó, hahó, hahó! Az első felvonás alatt a földszinti közönség többízben nyíltszini tapsot rendezett, elsősorban azoknál a mondatoknál, amelyekben a Nagyasszony költője a magyar erényekről beszél. A felvonás végén elementáris erővel zúgott a taps, a földszint és a páholyok közönsége felállva tapsolta a színészeket és Szomori Dezsőt, aki sötét zakóruhában, sápadtan és félszegen jelent meg a függöny előtt. Amint a taps gyengülni kezdett, az erkélyen és a karzaton néhány füttyszó hangzott el. A detektívek és rendőrök pillanatok alatt közrefogták a tüntetőket, amire a magasabb régiók megint elcsöndesedtek. 1WM5K1 BtSJSffK 1927 október 22. szombat Bűzbombák a Nemzeti Színház nézőterén A második felvonás két képe ugyanilyen hangulatban folyt le. A közönség minden lehető képzelhető alkalmat felhasznált arra, hogy Szomorít és az előadást ünnepelje, minduntalan nyíltszíni tapsok zúgtak, az első kép végén, de különösen a felvonásután, hosszú percekig tapsolt a nézőtér. Szómóri újból megjelent a függöny előtt és hajlongva köszönte meg a tapsokat, azután a közönség elcsendesedett és megindult a kijárók felé. Ebben a pillanatban következett be azután az est legbotrányosabb jelenete. A második emeleti erkélyre vezető ajtót hirtelen nagy robajjal felszakította valaki és az ajtóban álló jegyszedőket és rendőröket félrelökve, egy feketehajú, komor tekintetű fiatalember rohant le a lépcsőkön a korlátig. A nézőtéren sokan felismerték, itt is, ott is hallatszott a neve, amint elkiáltották: Zsabka Kálmán. A korlátnál előrehajolva, két apró csilllogó holmit hajított le a nézőtérre. Két üvegcse repült kezéből a földszintre, egyik a földszint második sorának legszélső székében ülő idősebb kopasz ember tarkójára esett és ott széttört, a másikból pedig már röptében szikrázva folyt szét valami átható, erős szagú folyadék. Ez az üveg a hatodik, vagy hetedig széksor mögött esett le és törött szét hangos csörömpöléssel. A nézőtéren pillanatok alatt áthatóerejű, fojtó szalmiákszeszillat terjedt el. Némi izgalom támadt, egyr-két nő felsikoltott, a férfiak felugráltak, de hamarosan megnyugodott mindenki. A második emeleti erkélyen azalatt már rendőrök fogták le a fiatalembert, aki nyugodtan állott közöttük. Egyáltalán nem volt megilletődve, sőt még jókedvűnek is látszott és a mellette állókkal, akik alighanem ismerősei voltak, még néhány szót is váltott. Arra kérte őket, hogyha másnap nem jelenik meg a bankban, ne aggódjanak érte, mert biztos helyen lesz, ezzel el is távozott a karjait két oldalról fogvatartó rendőrök között. A földszinten ekkor már mindenki állva figyelte az eseményeket. Néhányan tapsolni kezdtek, majd az egész nézőtér újra Szomori Dezsőt éltette. A bűzbomba-incidens után a közönség újra bevonult a nézőtérre és prüszkölve, köhögve az orrfacsaró szalmiákszagtól, próbálta követni tovább az előadást. A színészek beszédét is nagyon megnehezítette a kellemetlen nehéz illat, a köhögés többször félbeszakította előadásukat a mondat közepén. A harmadik felvonástól kezdve nem történt újabb incidens a nézőtéren. Az előadás lassan, csöndesen folyt tovább, a közönséget mindinkább hatalmába kerítette a színpadról rászakadó dagályos szóáradat, az újabb és újabb végtelen deklamációk lassanként mindenkit elálmosítottak. Szomori hívei csak felvonások végén tértek magukhoz, amikor a függöny legördült.. Ilyenkor egyöntetűen ugráltak föl és újabb és újabb ovációkat rendeztek szerzőjük tiszteletére. Az utcán az előadás végéig tartott a tüntetés Kint, a Nemzeti Színház környékén, tíz óráig tartott a meg-megújuló tüntetés. A lovasrendőrök állandóan szorították le a járdákról a hullámzó tömeget, de a tüntetők a mellékutcákon eltűntek és a színház másik oldalán ismét előkerültek, hatalmas kiáltozással, füttyszóval és hujjozással A rendőrök nem tudták megtisztítani a Nemzeti Színház környékét, mert a tömeg hol itt, hol ott kezdett újabb tüntetést, de nagyon ügyelt arra, hogy a Nemzeti Színház valamelyik sarkán ismét akcióba kezdhessen és hangosan dokumentálhassa ellenszenvét és haragját a Nemzeti Színház zsidó szerzőjével szemben. A színház környéke még tíz órakor is a hadiállapot képét mutatta a tolongó, zsivajgó tömeggel, a rendőrlovak patkócsattogásával, a meg-megújuló orditozással és füttyszóval, amely sehogy sem akart megszűnni. Közben állandóan feltűnt egy-egy fiatalember, akit gallérjánál fogva ragadtak magukkal a rendőrök. Egy fiatalembert lovasrendőrök nekiszorítottak a villamosnak, amely alaposan összetörte. Közben hangos derültséget váltott ki az a hír, hogy az első ember, akit a rendőrök elfogtak, egy amerikai állampolgár volt Tíz óra után, amikor már közeledett az előadás vége, a rendőrök erőteljesebb akcióba kezdtek és félóráig tartó hajtóvadászattal sikerült a tömeget kiszorítaniuk színház környékéről, a körútról és a Rákóczi-útról a környező mellékutcákba, színház környékét kordon zárta el minden felől, de a tüntetők nem mozdultak és rendőrkordon mögül néztek farkasszemet az egyenruhás emberekkel. Még hosszú háromnegyed óra telt el így, aránylagos csendben, míg végetért az előadás. Akkorra már a Nemzeti Színház környéke egészen tiszta volt a tüntetőktől, a főbejárat előtt körülbelül száz lovas és gyalogos rendőr állott, a Rákóczi úton és a körúton végig hatalmas gyalogos és lovasosztagok. A közönség rendben hagyhatta el a színház épületét, csak távolból morajlott a tüntetők lármája, színészbejáró körül így is nagyobb tömés gyűlt össze rendőrökből, újságírókból színészekből. Hevesi Sándor az elsők között hagyta el a színházat és nem tudni, miért. de nagyon megelégedett arckifejezéssel lépett ki a kapun. Bajor Gizi autóval jött érte, hogy baj nélkül elszállítsa az igazgatót Thália templomából. Szomori Dezső egy negyedóra múlva távozott, tizenegy órára teljesen véget ért a tüntetés a színház körül. Messze a Rákóczi-út és a Nagykörút két oldalán még mindenütt tömegek állottak, kiabáltak is még, de azután csend lett, az utca lassanként felvette megszokott esti képét Szomori Dezső szerencsétlen művének botrányos reprize ezzel véget ért Szombaton még nagyobb arányú tüntetésre készül az egyetemi ifjúság Hevesi Sándor igazgató — mint ismeretes szombatra is a Nagyasszonyt tűzte műsorra Nemzeti Színházban. Hogy a darab második előadása hogyan fog sikerülni, azt még senki sem tudhatja, de az bizonyos, hogy a rendőrség még nagyobbárányi közültséget rendelt el szombat estére, ha a darabot nem veszik le a műsorról. A rendőrségnek ugyanis tudomására jutott, hogy az egyetemi ifjúság még hatalmasabb arányú üntetésre szánta el magát, sőt a budapesti egyetemi hallgatókon kívül Szegedről is, Debecenből is diákok jönnek a fővárosba, hogy tüntessenek Szomori Derső szerencsétlen darabja ellen. A Nagyasszony első előadására alig adtak ki jegyeket, az egyetemi ifjúságnak azonban sikerült a második előadásra a jegyek igen tekintélyes részét megszereznie és így a szombat esti előadáson még a péntekinél is nagyobb tüntetésre és botrányra van kilátás. Az egyetemi ifjúság, amely roppant felindult lelkiállapotban van a numerus clausust ért támadás miatt is, a legnagyobb szabású demonstrációt akarja rendezni szombaton a darab és annak zsidó szerzője ellen. Az előállított tüntetők kihallgatása A hetedik kerületi kapitányságon Koós Géza dr. rendőrfőtanácsos, a kapitányság vezetője éjféltájban kezdte meg az előállított tüntetők kihallgatását. Közöttük voltak tisztviselők, civilbe öltözött katonatisztek, bankhivatalnokok, egyetemi hallgatók, minden rendű és rangú ember, akik kivétel nélkül azt vallották, hogy teljesen ártatlanok és véletlenül sodródtak a tüntető tömegbe. Az előállított katonatiszteket a városparancsnokságra kísérték át kihallgatásuk céljából, a többieket pedig kihallgatása után elbocsátották, de az eljárás folyik ellenük. A főkapitányság központi ügyeletén a késő esti órákban többen tettek panaszt amiatt, hogy mialatt a Nemzeti Színház körül villamosra várakoztak, lovasrendőr visszaszorították őket és eközben könnyebben megsebesültek. A panaszokat jegyzőkönyvbe vették és az eljárást megindították. Az előállítottak közt van Pirovits Lajos joghallgató is, akinek kihallgatását megkezdték a rendőrségen. A rendőrség hivatalos jelentése A késő éjszakai órákban a főkapitányság a Magyar Országos Tudósító útján a tüntetésről hivatalos jelentést adott ki. A hivatalos jelentés szerint pénteken este negyednyolc óra tájban mintegy 150 főnyi tüntető tömeg gyűlt össze a Blaha Lujza-térnek a Tinódi-szobortól a Rókus-kórházig terjedő részén és ott hangosan és fenyegetően viselkedett. A kirendelt rendőri készültség szétoszlatta a tüntetőket, mire egy húsz főből álló csoport különböző mellékutcákon át kijutott a József-körútra és ott folytatta a tüntetést. Itt is szétoszlatták őket és közülük többeket előállítottak a VII. kerületi kapitányságra. Az előállítás az esti órákig mindig megismétlődött, valahányszor hangosabb tüntető akadt a tömegben. Egyéb rendzavarás a tüntetés folyamán nem történt, mindössze annyi, hogy benn a színházban az előadás harmadik képének befejeztével Zsabka Kálmán volt hírlapíró szalmiákszesszel telt vékonyfalú üveget dobott le a színpadra papirosba csomagolva. Az üveg a függöny előtt széttört és kellemetlen szag töltötte be a színházat. Zsabka Kálmánt előállították a VII. kerületi kapitányságra, ahol őrizetbe vették. Az utcáról összesen 13 embert állítottak elő, akiket kihallgatásuk után elbocsátottak és az eljárást megindították. ★ A Nemzeti Színház körül lefolyt tüntetésben megszámlálhatatlan tömeg vett részt és így érthetetlen, hogy a rendőri jelentés százötven tüntetőről számol be, akik közül a rendőrség nyolcvanhárom egyént állított elő. A rendőri karhatalom egész péntek este a színház környékén állandóan háromszázötven és négyszáz között mozgott és így kissé érthetetlen, hogy négyszáz rendőr négy órán keresztül nem tudott megfékezni százötven tüntetőt, akik közül nyolcvanhármat előállított és akiknek tömege így, ha számításaink helyesek, hetvenhét darab maradt volna. A rendőrség számítása körül bizonyára hiba kell, hogy legyen, mert a Nemzeti Színház környékén péntek este megmozdulni sem lehetett és mi azt sem akarjuk elhinni, hogy, négyszáz rendőr ne tudna megfékezni százötven tüntetőt, különösen, ha annak felét előállítja és később csak a megmaradt felével kell tusakodnia. Felháborodás az Egységes Pártban A Nemzeti Színház péntek esti előadásával kapcsolatban történteket az Egységes Párt klubhelyiségében is a legnagyobb izgalom és megdöbbenés hangján tárgyalták. A kormánypárti képviselők szinte egyhangúlag a legnagyobb elítélés hangján beszéltek arról, hogy a Nemzeti Színházat, am°gy tisztán és kizárólag kultúrintézmény, politikai jellegű ügyben szinte kísérleti nyúlnak használták fel ezzel az előadással és meggondolatlan módon igen sokat ártottak a színház presztízsének. A párt tagjai elkeseredve hangoztatták azt, hogy a péntek esti események után sürgősen gondoskodni kell a botrányok megismétlődésének elkerüléséről. Ahová már nem jutott rendőr A következő sorokat kaptuk: Tisztelt Szerkesztő Úr! Érdekes jelenetek állították meg a járókelőket a rendőrség által olyan jól ismert Hernád-utca 24. számú ház előtt, ahol a Vági-párt tanyázik. Valami rögtönzött népgyűlést rendeztek itt a párt lelkes hívei, a Szántó-féle bűntárgyalás alkalmából, s úgy látszik, igen jótorkú szónokuk akadt, mert másfél órán át fejtegette a bejárat küszöbéről a csődületnek a kommunizmus tanait, közben többször bejelentve tiltakozását Szántóék üldözése ellen. Az arra menők, persze, mind megálltak, megcsodálták a nyílt utcán nyugodtan gyülésező társaságot, a lobogó hajjal helyeslő inaffiukat, kik minden emóció nélkül sans géné éltették a kommunizmust. Amit ma nyugodtan megtehettek másutt is, hiszen rendőrőrszem csak jó másfélóra múlva vetődött errefelé. Sokkal fontosabb dolgokkal volt elfoglalva ma a budapesti rendőrség. Két izraelita érdekét kellet megvédenie a nemzeti érzésű fiatalság rossz véleményével szemben. Próbált volna két jó magyar arcú diákfiú úgy összeállni a Nemzeti Színház környékén, ahogy a Hernád-utcai fiatalkorú csőcselék állt esze százával! Tisztelettel: Aláírás. Kormánykrízist várnak Belgrádiján Belgrádból jelentik. A mai nap folyamán különböző tárgyalások voltak, amelyek egyrészről arra irányultak, hogy Davidovicsot visszavonulásra bírják, másrészről a demokratikus blokk hívei — kik közé ma már, Davidovicsot is be lehet számítani — mutattak nagy aktivitást. Davidovics, úgy látszik, nem hajlandó visszavonulni, sőt kijelentette, hogy a demokrata klub tegnapi bizalmi nyilatkozatát tudomásul vette ugyan, de lemondását nem vonja vissza. Meg akarja látni, hogy a keddi klubülés miként fog határozni. Politikai körökben azt beszélik, hogy Davidovics és a demokrata miniszterek között, elsősorban pedig a pártvezér és Marinkovics külügyminiszter között, teljes a szakadás. Davidovics a klubban tárgyalásokat folytatott előbb a független demokraták képviselőivel, majd pedig magával Pribicsevics Szvetozárral, utóbbival Rádics is találkozott. Rádics az értekezlet után közölte az újságírókkal, hogy a független demokraták, a horvát parasztpárt és a földmívespárt tagjai egységes parlamenti klubot fognak alkotni. Ha ehhez az alakuláshoz csatlakoznának a demokraták is, a demokratikus biokot megalakultnak lehet tekinteni. Vukicsevics miniszterelnök ma délelőtt Topolára, a királyhoz utazott, ahonnan az esti órákban tért vissza a fővárosba.