Magyarság, 1927. október (8. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-22 / 240. szám

az egyik rendőrlovon, amely fent a járdán gázolt a tömegben. A környékbeli kávéházak és vendéglők ablakaira lehúzták a vasredőnyöket, a helyi­ségek kiürültek, az utca azonban a rendőrök minden erőfeszítése ellenére sem tisztult meg. A színház körül mindenütt sűrű sorokban hömpölyögtek az emberek. Nyugodtan, za­vartalanul vonultak újra és újra fel a szín­ház körül a tüntetők, békésen haladva a jár­dán, vagy az úttesten egymás után, hogy azután pillanatok alatt kitörjön itt vagy ott a kavarodás, a füttyszó, az abcúg­kiáltás és éljenzés. Az ember alig vette észre és máris újból a legnagyobb kavarodás központjában volt. Nem látott senkit, aki kiabált, vagy sí­polt volna és mégis velőtrázó sivitások ka­varogtak a levegőben és száz torokból hang­zott az elkeseredett kiáltozás:­­ — Abzug Szomori! Le a zsidókkal! Mond­jon le Hevesi! A Nemzeti Színház hátsó frontján, az Öltöző-helyiségek ablakai mögött, ott tolong­tak mind a színészek, akiknek éppen nem volt dolguk a színpadon. Parókás fejek sápadt arcok látszottak az üvegtáblák mö­gött, a színészek megdöbbenve figyelték a tüntetést. A színészbejárónál összeverődött ifjúság kalaplengetve köszöntötte a színé­szeket és hangosan éljenezte Bakó Lászlót mire az öltözőablakokból egyetértő intege­tés felelt. Benn a színházban a nézőtér tüntetőleg ünnepli Szomorít és az előadást Bent a színházban ezalatt továbbfolyt az előadás. Meg kell állapítani, hogy meg­lehetősen bizonytalanul, tétovázva indult a játék. A színészek szemmel láthatólag idege­sen, kedvetlenül és nyugtalanul jelentek meg a közönség előtt, az első jelenetek alatt még szinte teljes volt a kapkodás. Az elő­adás bizonytalanságát csak növelte a kórus­nak hirtelen támadt tüntetése, amelyet a nézőtér észre sem vett, a színpa­don azonban annál inkább érezhető volt. Mindjárt az első jelenetekben szerepel a kórus, amely egy dalt énekel Szomori Dezső eredeti szövegével. A kórus saját érzelmei­nek kifejezéséül ezt a szöveget sokkal ér­telmesebb és lendületesebb sorokkal helyet­tesítette a következőképpen: Félre az útból úr, paraszt, Itt jön, mi jó, bár nem malaszt. Főtt potyka, nyelv és turultojás, Belül veres, a szive más. Sült jégeső, tavalyi hó, Hahó, hahó, hahó, hahói Sült jégeső, tavalyi hó, Hahó, hahó, hahó, hahó! Az első felvonás alatt a földszinti közön­ség többízben nyíltszini tapsot rendezett, elsősorban azoknál a mondatoknál, ame­lyekben a Nagyasszony költője a magyar erényekről beszél. A felvonás végén elemen­táris erővel zúgott a taps, a földszint és a páholyok közönsége felállva tapsolta a szí­nészeket és Szomori Dezsőt, aki sötét zakó­­ruhában, sápadtan és félszegen jelent meg a függöny előtt. Amint a taps gyengülni kezdett, az erké­lyen és a karzaton néhány füttyszó hang­zott el. A detektívek és rendőrök pillanatok alatt közrefogták a tüntetőket, amire a ma­gasabb régiók megint elcsöndesedtek. 1WM5K1 BtSJSffK­ 1927 október 22. szombat Bűzbombák a Nemzeti Színház nézőterén A második felvonás két képe ugyanilyen hangulatban folyt le. A közönség minden lehető képzelhető alkalmat felhasznált arra, hogy Szomorít és az előadást ünnepelje, minduntalan nyíltszíni tapsok zúgtak, az első kép végén, de különösen a felvonás­­­­után, hosszú percekig tapsolt a nézőtér. Szó­móri újból megjelent a függöny előtt és hajlongva köszönte meg a tapsokat, azután a közönség elcsendesedett és megindult a kijárók felé. Ebben a pillanatban követke­zett be azután az est legbotrányosabb je­lenete. A második emeleti erkélyre vezető ajtót hirtelen nagy robajjal felszakította valaki és az ajtóban álló jegyszedőket és rendőröket félrelökve, egy feketehajú, komor tekintetű fiatalember rohant le a lépcsőkön a korlátig. A nézőtéren sokan felismerték, itt is, ott is hallatszott a neve, amint elkiáltották: Zsabka Kálmán. A korlátnál előrehajolva, két apró csilllogó holmit hajított le a nézőtérre. Két üvegcse repült kezéből a földszintre, egyik a földszint második sorának legszélső székében­­ ülő idősebb kopasz ember tarkójára esett és ott széttört, a másikból pedig már röptében szikrázva folyt szét valami átható, erős szagú folyadék. Ez az üveg a hatodik, vagy hetedig széksor mögött esett le és törött szét hangos csörömpöléssel. A nézőtéren pillanatok alatt áthatóerejű, fojtó szalmiákszeszillat terjedt­­ el. Némi izgalom támadt, egyr-két nő felsikol­­tott, a férfiak felugráltak, de hamarosan meg­nyugodott mindenki. A második emeleti erké­lyen azalatt már rendőrök fogták le a fiatal­embert, aki nyugodtan állott közöttük. Egy­általán nem volt megilletődve, sőt még jó­kedvűnek is látszott és a mellette állókkal, akik alighanem ismerősei voltak, még néhány szót is váltott. Arra kérte őket, hogyha más­nap nem jelenik meg a bankban, ne aggód­janak érte, mert biztos helyen lesz, ezzel el is távozott a karjait két oldalról fogvatartó rendőrök között. A földszinten ekkor már mindenki állva figyelte az eseményeket. Néhányan tapsolni kezdtek, majd az egész nézőtér újra Szomori Dezsőt éltette. A bűzbomba-incidens után a közönség újra bevonult a nézőtérre és prüszkölve, kö­högve az orrfacsaró szalmiákszagtól, próbálta követni tovább az előadást. A színészek be­szédét is nagyon megnehezítette a kellemetlen nehéz illat, a köhögés többször félbeszakította előadásukat a mondat közepén. A harmadik felvonástól kezdve nem tör­tént újabb incidens a nézőtéren. Az előadás lassan, csöndesen folyt tovább, a közönséget mindinkább hatalmába kerítette a színpadról rászakadó dagályos szóáradat, az újabb és újabb végtelen deklamációk lassanként min­denkit elálmosítottak. Szomori hívei csak felvonások végén tértek magukhoz, amikor a függöny legördült.. Ilyenkor egyöntetűen ug­ráltak föl és újabb és újabb ovációkat ren­deztek szerzőjük tiszteletére. Az utcán az előadás végéig tartott a tüntetés Kint, a Nemzeti Színház környékén, tíz óráig tartott a meg-megújuló tüntetés. A lo­vasrendőrök állandóan szorították le a jár­dákról a hullámzó tömeget, de a tüntetők a mellékutcákon eltűntek és a színház másik oldalán ismét előkerültek, hatalmas kiáltozás­sal, füttyszóval és hujjozással A rendőrök nem tudták megtisztítani a Nemzeti Színház környékét, mert a tömeg hol itt, hol ott kez­dett újabb tüntetést, de nagyon ügyelt arra, hogy a Nemzeti Színház valamelyik sarkán ismét akcióba kezdhessen és hangosan doku­mentálhassa ellenszenvét és haragját a Nem­zeti Színház zsidó szerzőjével szemben. A színház környéke még tíz órakor is a hadiál­­lapot képét mutatta a tolongó, zsivajgó tö­meggel, a rendőrlovak patkócsattogásával, a meg-megújuló orditozással és füttyszóval, amely sehogy sem akart megszűnni. Közben állandóan feltűnt egy-egy fiatalember, akit gallérjánál fogva ragadtak magukkal a rend­őrök. Egy fiatalembert lovasrendőrök neki­­szorítottak a villamosnak, amely alaposan összetörte. Közben hangos derültséget váltott ki az a hír, hogy az első ember, akit a rend­őrök elfogtak, egy amerikai állampolgár volt Tíz óra után, amikor már közeledett az előadás vége, a rendőrök erőteljesebb ak­cióba kezdtek és félóráig tartó hajtóvadá­szattal sikerült a tömeget kiszorítaniuk színház környékéről, a körútról és a Rá­kóczi-útról a környező mellékutcákba, színház környékét kordon zárta el minden felől, de a tüntetők nem mozdultak és rendőrkordon mögül néztek farkasszemet az egyenruhás emberekkel. Még hosszú há­romnegyed óra telt el így, aránylagos csend­ben, míg végetért az előadás. Akkorra már a Nemzeti Színház környéke egészen tiszta volt a tüntetőktől, a főbejárat előtt körül­belül száz lovas és gyalogos rendőr állott, a Rákóczi­ úton és a körúton végig hatalmas gyalogos és lovasosztagok. A közönség rend­ben hagyhatta el a színház épületét, csak távolból morajlott a tüntetők lármája, színészbejáró körül így is nagyobb tömés gyűlt össze rendőrökből, újságírókból színészekből. Hevesi Sándor az elsők között hagyta el a színházat és nem tudni, miért. de nagyon megelégedett arckifejezéssel lé­pett ki a kapun. Bajor Gizi autóval jött érte, hogy baj nélkül elszállítsa az igazga­tót Thália templomából. Szomori Dezső egy negyedóra múlva távozott, tizenegy órára teljesen véget ért a tüntetés a színház körül. Messze a Rákóczi-út és a Nagykörút két ol­­dalán még mindenütt tömegek állottak, kia­báltak is még, de azután csend lett, az utca lassanként felvette megszokott esti képét Szomori Dezső szerencsétlen művének bot­­rányos reprize ezzel véget ért Szombaton még nagyobb arányú tüntetésre készül az egyetemi ifjúság Hevesi Sándor igazgató — mint ismeretes szombatra is a Nagyasszonyt tűzte műsorra Nemzeti Színházban. Hogy a darab má­sodik előadása hogyan fog sikerülni, azt még senki sem tudhatja, de az bizonyos, hogy a rendőrség még nagy­ob­bárány­i kö­­zültséget rendelt el szombat estére, ha a darabot nem veszik le a műsorról. A rend­őrségnek ugyanis tudomására jutott, hogy az egyetemi ifjúság még hatalmasabb arányú üntetésre szánta el magát, sőt a budapesti egyetemi hallgatókon kívül Szegedről is, Debecenből is diákok jönnek a fővárosba, hogy tüntessenek Szomori Derső szerencsét­len darabja ellen. A Nagyasszony első elő­adására alig adtak ki jegyeket, az egyetemi ifjúságnak azonban sikerült a második elő­adásra a jegyek igen tekintélyes részét meg­szereznie és így a szombat esti előadáson még a péntekinél is nagyobb tüntetésre és botrányra van kilátás. Az egyetemi ifjúság, amely roppant felindult lelkiállapotban van a numerus clausust ért támadás miatt is, a legnagyobb szabású demonstrációt akarja rendezni szombaton a darab és annak zsidó szerzője ellen. Az előállított tüntetők kihallgatása A hetedik kerületi kapitányságon Koós Géza dr. rendőrfőtanácsos, a kapitányság ve­zetője éjféltájban kezdte meg az előállított tüntetők kihallgatását. Közöttük voltak tiszt­viselők, civilbe öltözött katonatisztek, bank­hivatalnokok, egyetemi hallgatók, minden rendű és rangú ember, akik kivétel nélkül azt vallották, hogy teljesen ártatlanok és véletle­nül sodródtak a tüntető tömegbe. Az előállított katonatiszteket a várospa­rancsnokságra kísérték át kihallgatásuk cél­jából, a többieket pedig kihallgatása után el­bocsátották, de az eljárás folyik ellenük. A főkapitányság központi ügyeletén a késő esti órákban többen tettek panaszt amiatt, hogy mialatt a Nemzeti Színház körül villa­mosra várakoztak, lovasrendőr visszaszo­rították őket és eközben könnyebben meg­sebesültek. A panaszokat jegyzőkönyvbe vet­ték és az eljárást megindították. Az előállítottak közt van Pirovits Lajos joghallgató is, akinek kihallgatását meg­kezdték a rendőrségen. A rendőrség hivatalos jelentése A késő éjszakai órákban a főkapitányság a Magyar Országos Tudósító útján a tünte­tésről hivatalos jelentést adott ki. A hivata­los jelentés szerint pénteken este negyed­nyolc óra tájban mintegy 150 főnyi tüntető tömeg gyűlt össze a Blaha Lujza-térnek a Tinódi-szobortól a Rókus-kórházig terjedő részén és ott hangosan és fenyegetően vi­selkedett. A kirendelt rendőri készültség szétoszlatta a tüntetőket, mire egy húsz fő­ből álló csoport különböző mellékutcákon át kijutott a József-körútra és ott folytatta a tüntetést. Itt is szétoszlatták őket és kö­zülük többeket előállítottak a VII. kerületi kapitányságra. Az előállítás az esti órákig mindig megismétlődött, valahányszor han­gosabb tüntető akadt a tömegben. Egyéb rendzavarás a tüntetés folyamán nem történt, mindössze annyi, hogy benn a színházban az előadás harmadik képének befejeztével Zsabka Kálmán volt hírlapíró szalmiákszesszel telt vékonyfalú üveget do­bott le a színpadra papirosba csomagolva. Az üveg a függöny előtt széttört és kelle­metlen szag töltötte be a színházat. Zsabka Kálmánt előállították a VII. kerületi kapi­tányságra, ahol őrizetbe vették. Az utcáról összesen 13 embert állítottak elő, akiket kihallgatásuk után elbocsátottak és az eljárást megindították. ★ A Nemzeti Színház körül lefolyt tüntetés­ben megszámlálhatatlan tömeg vett részt és így érthetetlen, hogy a rendőri jelentés száz­ötven tüntetőről számol be, akik közül a rendőrség nyolcvanhárom egyént állított elő. A rendőri karhatalom egész péntek este a színház környékén állandóan háromszázötven és négyszáz között mozgott és így kissé ért­hetetlen, hogy négyszáz rendőr négy órán keresztül nem tudott megfékezni százötven tüntetőt, akik közül nyolcvanhármat előállí­tott és akiknek tömege így, ha számításaink helyesek, hetvenhét darab maradt volna. A rendőrség számítása körül bizonyára hiba kell, hogy legyen, mert a Nemzeti Színház környékén péntek este megmozdulni sem le­hetett és mi azt sem akarjuk elhinni, hogy, négyszáz rendőr ne tudna megfékezni száz­ötven tüntetőt, különösen, ha annak felét elő­állítja és később csak a megmaradt felével kell tusakodnia. Felháborodás az Egység­es Pártban A Nemzeti Színház péntek esti előadásával kapcsolatban történteket az Egységes Párt klubhelyiségében is a legnagyobb izgalom és megdöbbenés hangján tárgyalták. A kor­mánypárti képviselők szinte egyhangúlag a legnagyobb elítélés hangján beszéltek arról, hogy a Nemzeti Színházat, am°gy tisztán és kizárólag kultúrintézmény, politikai jellegű ügyben szinte kísérleti nyúlnak használták fel ezzel az előadással és meggondolatlan módon igen sokat ártottak a színház presztí­zsének. A párt tagjai elkeseredve hangoztat­ták azt, hogy a péntek esti események után sürgősen gondoskodni kell a botrányok meg­ismétlődésének elkerüléséről. Ahová már nem jutott rendőr A következő sorokat kaptuk: Tisztelt Szerkesztő Úr! Érdekes jelenetek állították meg a járókelőket a rendőrség által olyan jól ismert Hernád-utca 24. számú ház előtt, ahol a Vági-párt tanyázik. Valami rögtönzött népgyűlést rendeztek itt a párt lelkes hívei, a Szántó-féle bűntárgyalás alkalmából, s úgy látszik, igen jótorkú szónokuk akadt, mert másfél órán át fejtegette a bejárat kü­szöbéről a csődületnek a kommunizmus ta­nait, közben többször bejelentve tiltakozá­sát Szántóék üldözése ellen. Az arra menők, persze, mind megálltak, megcsodálták a nyílt utcán nyugodtan gyülésező társaságot, a lobogó hajjal helyeslő inaffiukat, kik min­den emóció nélkül sans géné éltették a kom­munizmust. Amit ma nyugodtan megtehet­tek másutt is, hiszen rendőrőrszem csak jó másfélóra múlva vetődött errefelé. Sokkal fontosabb dolgokkal volt elfoglalva ma a budapesti rendőrség. Két izraelita érdekét kellet megvédenie a nemzeti érzésű fiatalság rossz véleményével szemben. Próbált volna két jó magyar arcú diákfiú úgy összeállni a Nemzeti Színház környékén, ahogy a Her­­nád-utcai fiatalkorú csőcselék állt esze szá­zával! Tisztelettel: Aláírás. Kormánykrízist várnak Belgrádiján Belgrádból jelentik. A mai nap folyamán különböző tárgyalások voltak, amelyek egy­részről arra irányultak, hogy Davidovicsot visszavonulásra bírják, másrészről a demo­kratikus blokk hívei — kik közé ma már, Davidovicsot is be lehet számítani — mutat­tak nagy aktivitást. Davidovics, úgy látszik, nem hajlandó visszavonulni, sőt kijelentette, hogy a demokrata­ klub tegnapi bizalmi nyi­latkozatát tudomásul vette ugyan, de lemon­dását nem vonja vissza. Meg akarja látni, hogy a keddi klubülés miként fog határozni. Politikai körökben azt beszélik, hogy Davi­dovics és a demokrata miniszterek között, elsősorban pedig a pártvezér és Marinkovics külügyminiszter között, teljes a szakadás. Da­vidovics a klubban tárgyalásokat folytatott előbb a független demokraták képviselőivel, majd pedig magával Pribicsevics Szvetozár­­ral, utóbbival Rádics is találkozott. Rádics az értekezlet után közölte az újságírókkal, hogy a független demokraták, a horvát parasztpárt és a földmívespárt tagjai egységes parlamenti klubot fognak alkotni. Ha ehhez az alakulás­hoz csatlakoznának a demokraták is, a de­mokratikus biokot megalakultnak lehet tekin­teni. Vukicsevics miniszterelnök ma délelőtt Topolára, a királyhoz utazott, ahonnan az esti órákban tért vissza a fővárosba.

Next