Magyarság, 1927. november (8. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
2 é iML 4 ha egy önfeláldozó előbbi jelöltnek illő lelépést fizet s azonkívül nem feledkezik meg a radikális párt vezető férfiáról, a volt igazságügyminiszterről, Pierre Laval-ról igen természetesen róla. Hamp-ról sem. E levél közzététele érthetően kínos feltűnést keltett Hamp-ot a szocialista párt a hasonló esetekben ismert ceremóniák között kivégezte, Homberg pedig igen valószínűleg nem kap már kerületet. Az egész esetnek pedig igen élénk visszhanja volt Alencon városában, az Orne kerület székhelyén, ahol Millerand kortesei mindent elkövettek, hogy az ügyet a baloldali jelölt ellen felhasználják. Jogot a népnek!* (1919) :4 Kárpátoktól le az Aldunáig Újra süvölt a régi zivatar. Jogot a népnek! szerte azt rivallják, Ha elpusztulsz is, adj jogot, magyar! Petőfiből egy-egy lapot kitépnek, Onnan harsognak, mint egy sánc megöl Jogot a népnek! ezt kívánta ő is ... De ne felejtsük: a betű megöl. A honszeretet szent nevébe’ szólt ő S csodálva hallá a népsokaság: Minden magyarnak részül követelte A honszeretet ősi szent jogát. Ki lángolt jobban, mint ő, a hazáért? Midőn a vész jött és vesztünkre kelt... Tanuljátok meg azt is, népbarátok. Amit Petőfi akkor énekelt: „Ha nem születtem volna is magyarnak. E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén!“... Jogot a népnek! mely hazát szeretni És tud gyűlölni ármányt, zsarnokot’ Jogot! jogot! de nem honárulásra, Honszeretetre kérjetek jogot! Zempléni Árpád * Az 1919 őszén elhunyt költő most fölfedezett verse. A Ripault-ügy Alig zajlott le a Hamp-ügy, egy másik hasonló botrány keltett feltűnést, amelynek hőse egy másik radikális politikus, név szerint Louis Ripault. Ripault radikális újságíró volt, aki évtizedek óta a nagy forradalom eszméinek s ideáljainak tüzében égett s e tűzben emésztette olvasóit is. A sajtóban a demokrata államalakulatoknak s főleg a kisánlantnak volt hangos dicsőítője. Ripault Herriothoz szegődött s ez utóbbinál külügyminisztersége alatt kabinetfőnök lett a külügyminisztériumban, majd pedig, követve Herriot, a kultuszminisztériumba ment át. Ripault esetében is az előbbi klasszikus példa ismétlődött meg. Franciaországban a választási kerületek jóelőre ki vannak osztva s Ripaultnak, a radikális párt egyik elnökének s a párisikerület vezetőjének, szintén megvolt a maga igényelt kerülete Utóbb azonban ugyane kerületre egy olyan személyiség jelentkezett, aki előtt Ripault illő kárpótlás fejében hajlandó volt visszalépni. Ez a kárpótlás ezúttal hivatalos volt, mivel a visszalépést a párt kívánta. Herriot kultuszminiszter Ripault-t fölemelt fizetéssel a Musée Pédagogique igazgatójává nevezte ki, — őt, aki soha életében tanár nem volt. A botrány óriási s maga Léon Blum is, a baloldali kartell másik vezére, nyíltan megtámadta Herriot-t e kinevezés miatt. — Orne-ban ez az ügy szintén élénk benyomást keltett s igen kapóra jött Millerand agitációjában a kartellista ellenjelölt ellen. A baloldali kartell viszont újból és újból a Paléologue-jegyzéket használja ki Millerand ellen. S így került Magyarország ügye egy kis francia kerület választási mérlegére. Könnyen meglehet, hogy a francia baloldali pártok egyébként alig foglalkoztak volna ez üggyel s nem találták volna annyira fontosnak a francia nép lelkiismeretének felébresztését. De nekünk, magyaroknak, ez mindegy lehet. Tény az, hogy a Magyarság belevitte a francia köztudatba azt a gondolatot, hogy a békeszerződések érinthetetlensége nem lehet francia elv, a francia igazságosság nem zárkózhat el, él esetleg elkövetett tévedések helyreigazítása elől. S csakugyan, már a túlsó jobboldali Bainville egyik cikkében is elismeri, hogy a revíziók gondolatát nem lehet elvben, a limine, elutasítani mert hisz annak lehetősége magának a genfi egyezménynek 19. §-ában is adva van. S végül a francia közönségnek is tudomására jut, hogy Magyarországgal 1920-ban történelmi méltánytalanság történt, melynek jóvátétele a francia nép lelkiismeretét terheli. Ezzel a Magyarság elévülhetetlen szolgálatot tett a magyar ügynek. A pápa felszentelte az első japá püspököt Rómából jelentik. A pápa ma a Szent Pétér-templomban tizenhat bíbornok, tovább számos püspök és prelátus, valamint a diplomáciai kar, a római nemesség és a hivő lágy tömege jelenlétében ünnepélyesen feszentelte Ayasaka monsignoret, Japán els bennszülött püspökét. Az ünnep után a pápatin beszédet mondott, amelyben emlékezetett arra, hogy az elmúlt évben hat kinaüspököt szentelt fel; éppen ezért örömérzolgál, hogy most Szent Péter sírjánál alsó japán püspököt szentelheti fel. Szerencét kívánt Japánnak abból az alkalomból hogy a katolicizmus ott a legutóbbi években lágy fejlődést ért meg. A pápa ezután visszatért a Vatikánba. ^ Öl KALAPOKAT INGYEN sehol sem kap. — Olcsón szépet / pedig kizárólag FRIEDMANNÁL iff ^ull^b király ucca 8 k*—jyi1 —s (udvarban) 3T Alakítás ás festés a legdivatosabb formákra — Ez a segédtiszt. Meglátjátok, ez a pomádés gavallér megint rosszat hoz. Csakugyan a segédtiszt kiáltott be az ablakon: — Fölváltjuk a védőszakaszban levőket. Gyorsan fölkészülni, ötven perc múlva indulunk ! Azzal már tovább is ügetett, vinni tovább a parancsot. — Na, nem mondtam? — káromkodott a zászlós. — Lemegyünk a büdös mocsárba. Ahová a muszka lelát a tányérunkba. — Nem sokat lát a tányérunkon, azt ugyan nézheti: kukoricás korpás kenyér és mócsingos fekete húsdarabka, — dörmögte a vigyori arcú öreg hadapród. Nyújtózva fölálltam a deszkaágyról, ahol szolgálat után hevertem s kiadtam a parancsot a küldöncöknek és telefonosoknak. Megkezdődött a nagy pakolózás, lótással-futással, kapkodással és a szokásos veszekedésekkel. — János, el ne felejtsd mind a két mosdótálat, a bőröket s a tábori széket is, meg a — — Mind a két mosdótálat? Zászlós ur ... megszakadok alatta, — szabódott az öreg tisztiszolga. — Szakadsz a fenét. Szükség lehet rá. Meg a szamovárt is kösd fel kívülről. S az uj pokrócokat. Na, csak nem hagynád itt? Az öreg, kőrösfői paraszt egyébként dohogva, zsörtölődve gyömöszölte a hátizsákot, a kenyérzsákot, meg a külön málhákat. — Nem fér e, látom ... Hogy minek is ennyi málha az uraknak ... A zászlós, civilben vasszorgalmu, szerző bankhivatalnok és már két ház tulajdonosa, elhallgattatta: — Mit tudjátok ti, parasztfejetekkel Nektek csak annyi kell, mint az állatnak. Az öreg mégis csak dünnyögött tovább, de most már csak a többi tisztiszolgáknak, akik ugyanúgy izzadtak roppant málhák alatt. — Na, tessék. Négy pár cipő. Mikor az ember úgyse tudja, mikor öntik le a mésszel, mezítláb. De mezítláb ám ... — Pedig még a nagyuraknak sincs több lábuk, mint — négy, — éltelt nekik halkan a második telefonista. — Siess! Siessen valamennyi és egy szót se többet! — vágtam el a szót. Az iszákos öreg hadapród fuldokolva falt. Ette, amije csak volt és itta még azt is, amije másnak volt. — A halál nem biztos, de amit megeszem-iszom, az biztos nekem! — mondotta sietve két óriási szalonnadarab lenyelése között, rikácsolva. Az embereken már akkora málha csomók tornyosulnak, mint egy hegy. Hihetetlen, mi minden szamárság, holmi, súly akaszkodik az emberhez csak pár heti tartalékban élés alatt is. Izadság és könny csorog az öreg parasztokról és rágják a nyelvüket az erőltetett tömés, szijjazás alatt. — Olyanok vagyunk, mint a hangyák a tojásaikkal, — mondja a telefonista. — Csakhogy a hangya az ő jövendőjét cipeli, ez meg csupa tegnap és mai nap, — mondja kenetesen János, akiről, ime, nyilvánvaló, hogy az adventistákkal társalkodott életében. Uj parancsok, siettetés, káromkodás. A fogak csikorognak. A zászlósom, hallom, odakünn uj terhekkel gyötri a legénységet. Elfog az indulat s kiszaladok hozzá. — Nem engedem, hogy egy gyufaszálat is terhelj a holmidból másra, az elnézésből engedélyezett egyetlen tisztiszolgádon kívül! És ledobatom a zászlós úr sodronyágybetétjét, amit két legény cipel szűkölve a terhelés kínjától. A legénységiek málhái még elviselhetőbbek, de ezek az urak ... Végül indulás. Ámolygó piszmogással, nehézkesen s mind idegesitőbb sárban és sötétben. Az ember nem vigyázhat, minduntalan elcsúszik s rövidesen mindkét kezünk könyökig jár, az ember nem törülheti meg az izzadó arcát. A csizma szárán felül is befolyik a hig őszi latyak, az eső szemei, mint napok óta, mindig egyformán. — Eloltani a cigarettákat! — jön a parancs. De csak úgy dugdossa mindenki a markában, az ellenség úgyse lát ide. — Mert a halál nem bizonyos, de a cigó a markomban bizonyos, — röhögi a sötétben az iszákos hadapród. — Csend! Cse-e-enddy — ordít a szolgálatvezető őrmester buzgón. No, ha mást nem, ezt az ellenség odaát bizonyosan meghallhatta. Végre árok. Lecsúszunk a sáren gödrök és árkok labirintusába. Aztán árok, árok, jobbra, balra, bódulásra való fordulatokkal, még a parasztok is elveszítik végül az irányt, a csillagok pedig nem látszanak. Valaki elénk hozza az új állások térképeit, hanem ezekből nincs ember, aki most kiigazodnék. És mind elviselhetetlenebb szag mindenfelé. A felváltandók is már órák óta morcos-dühösen és álmosan várnak 1927 november í, kedd ^elemeken most akarják behozni a numerus clausust Bécs, október hó Miközben a magyar keresztény középosztály jogos felháborodását és már eddig is megnyilvánult heves ellenzését váltotta ki a miniszterelnök, majd a kultuszminiszter bejelentése a numerus clausus-törvény módosításáról, addig az erősen zsidó-szocialista irányzatú osztrák köztársaságban mind komolyabb és konkrétebb formában tárgyalnak egy egyetemi felvételi szabályzatról mely lényegében azonos lenne a numerus clausus bevezetésével. A numerus clausus alapján fel nem vett hallgatók legnagyobb része (különösen az orvosok, bölcsészek és jogászok) főként a közelfekvő és aránylag olcsó megélhetést nyújtó Bécsbe költözött s ennek egyetemét már annyira elözönlötték ezek a nemzeti szempontból „nem-kivánatos“ elemek, hogy az aula vagy folyosók zengtek a magyar beszédtől. (T. i. itt valamennyien tüntetve magyarul beszéltek s ezáltal sikerült is a nacionalista diákok ellenszenvét az ilyenmagyarság“ ellen felkelteni.) Az orvosi fakultáson már két évvel ezelőtt bevezették az u. n. titkos numerus clausust, mely főként a magyar, lengyel és romániai zsidóság ellen irányult Az osztrák diákság központi szervezete, a Deutsche Studenschaft, mely a nagy német diákszervezet VIII. körzeteként szerepel, megindította az aktív harcot a numerus claususért Ennek első összeütközései voltak a tavasszal lefolyt diákzavargások, melynek következményeként napokig zárva is volt az egyetem épülete. A harc elmúltával nagy örömujjongásba tört ki a „liberális“ rész, azonban győzelme valójában nagy vereség volt, mint ezt az új szemeszter tanulságai is igazolják. Robert Körber, a Deutsche Studenschaft vezetője, ekkor akarta megtartani Numerus clausus című előadását, melyben azt követelte, hogy ébredjen fel az osztrák ifjúság, térjen magához és tisztítsa meg a tudomány épületét a Magyarországról beszabadult söpredék népségtől és emeljenek a jövőben törvényes gátat és korlátokat ezek beözönlése elen. Körber ezt az előadását akkoriban — a zavaros viszonyokra való tekintettel — a rektor kérésére nem tartotta meg és annak eszmemenetét élőszóval fejtette ki előttünk. — Mi a nemzeti öntudatra ébredt magyarságtól akarunk példát venni _ mondotta többek között — és így lapunkban (a Volkskampf) budapesti munkatársunk egy hoszszabb cikksorozatban ismertette a magyar numerus clausus-törvény főbb és lényeges pontjait s eddig bevált eredményeit. Különösen az a fejezet váltott ki nálunk is nagy tetszést, midőn a törvény interpretorai, köztük a nemzetközi viszonylatban is ismertnevű budapesti egyetemi tanár, Balás Károly dr. fajelméleti fejtegetéseit ismertette, melyet a nagynevű professzor Társadalmi politika civil tankönyvének első részében fejtett ki. Munkatársunk erre vonatkozó cikkét röpiratban is terjesztették az egyetemi ifjúság körében. A Deutsche Studenschaft hatalmas szervezetének már eddig is nagy eredményeket sikerült kivívnia, mert a most megkezdődött tanévben már a bölcsészeti és jogi fakultás is követte az orvoskar eddig alkalmazott titkos numerus claususát s igy ebben a szemeszterben máris tekintélye 6 százalékát utasították vissza a felvételre jelentkező külföldieket. z erre vonatkozó számadatok csak a jövői nap elején nyernek teljes betekintést, amidőn lezárulnak a beiratkozások, így amidőn a „liberális“ eszmeáramlattól elkábított, bódult ideológiába temetkező magyar társadalom feladni készül a fajvédelem egyik leghathatósabb eszközét és behódol a nemzetközi zsidóság fennhéjázó hatalmaskodásának, ugyanakkor a zsidó-szocializált osztrák faj kezdi visszanyerni nemzeti öntudatát és az aktív fajvédelem terére lép. ! Sok poggyászt hordunk Irta: Bodor Aladár Lódobogást hallottunk a rommá lőtt falucska sötét utcáján s a zászlósom abbahagyta ráasztást, úgyis rossz kártyája járta.