Magyarság, 1928. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

1928 január 1, vasárnap —ibiiiiiiíiií ii mi mi mi Mraanitsii; lom és Trianon előtt. És, ellenkezőleg,­ az őszirózsás hitvány forradalom és a Trianon, e két legszomorubb eseményei történelmünknek, döfte le Nagy Lajost és Mátyás király feltámadni készülő­ Magyarországát. Ezek vágták el az út­ját annak, hogy ami már 1917—18-ban megszületett, diadalmasan törjön előre a szabaddá vált pályán. Magyarország igazi függetlensége nem is állítható helyre mindaddig, mig Trianon ketrecét szét nem robbantot­tuk, mig újra birtokba nem vettük a Kárpátok egész medencéjét és mig a Duna völgyében vezetőállást kiküzdeni nem tudunk. A magyar függetlenség kérdése nem pusztán közjogi, avagy ál­lam­jogi, hanem elsősorban hatalmi probléma. A béna, csonka, megkötözött Magyarország továbbra is játéklabdája marad Prágának, Buka­restnek, Bel­­grádnak, Rómának, Berlinnek, sőt később Moszkvának is. Területi épség és függetlenség azonos fogalmak és azo­nos értékek a magyar nemzet életében. Aki az egyikről lemond, vagy az egyiket lebecsüli, az a másiknak is sírját ássa meg. Az olasz és német sajtó megállapítja, hogy a magyar nemzet többsége ma már a törvényes király mellett áll Az a vita, amely a királykérdésről a vezető magyar politikusok között nemrégiben kifej­lődött, a külföldön is a legnagyobb figyelmet keltette. Általában megállapítható, hogy azok a külföldi politikai tényezők, amelyek jóin­dulattal és rokonszenvvel nézik Magyaror­szág fejlődését, nagy örömmel vettek tudo­mást a Berzeviczy Albert cikkében megindí­tott polémiáról, amelyből azt a benyomást merítették, hogy Magyarországon immár nagy kilátás van a királykérdésben fennálló ellen­tétek elsimítására és a legitimisták és szabad­­királyválasztók megegyezésére. Ezek a kül­földi tényezők kezdettől fogva attól féltek, hogy Magyarországon a királykérdés olyan belső válságot fog előidézni, amely külpoliti­kailag is akcióképtelenné teszi és ezért rend­kívüli fontosságot tulajdonítanak annak, hogy egy a kormányhoz közelálló politikus tesz kísérletet a legitimistákkal való meg­egyezésre. Jellemzően fejezi ki ezt a hangu­latot az olasz Secoló, amely mint „nagy szen­zációt“ írja meg, hogy a fiatal Ottó király hi­vei és a szabadkirályy pálfí.izm- fi­i­gye­zés készül, amelynek első jele a lap sze­rint Berzeviczy Albert cikke. A Secolo ismer­teti Berzeviczy­­Albert okfejtését és Apponyi Albert gróf válaszát és megállapítja, hogy a magyar nemzet, amely legalább kilencven százalékban monarchikus érzelmű, már-már megállapodott a jövendő király személyét illetően. A Secolo azt írja, hogy ezt a problé­mát most még aktuálisabbá teszi Serédi her­cegprímás kinevezése, aki épp úgy, mint Csernoch bíboros, nem volna hajlandó arra, hogy egy illegitim királyt megkoronázzon. Tévedés volna ugyan az új prímás kinevezé­sében a dinasztikus kérdés befolyását látni, mert hiszen, ha Glattfelder püspök lett volna a prímás, a helyzet ugyanaz lett volna, hi­szen Glattfelder is legitimista. Ma már — fe­jezi be cikkét a Secolo, a legitimizmus az or­szág közhangulata, a királykérdés Magyaror­szágon már nem a lényeget, hanem csupán a formát illetőleg vár megoldásra. A magyar kormány nem beszél, hanem vár A Resto del Cam­ino ugyancsak foglalkozik a magyar királykérdéssel, ismerteti Andrássy Gyula grófnak a Magyarságban megjelent cikkét, majd ugyancsak kiemeli Serédi her­cegprímás kinevezésének jelentőségét, amely a magyar trónkérdést közelebb hozza a meg­oldáshoz. A szabadkirályválasztók csak a köztársaságia­nak lesznek szolgaiak A Kölnische Volkszeitung, az egyik legte­kintélyesebb centrumpárti lap Magyarország és a Hab­btjogok címmel ugyancsak nagy d­izhbetta foglalkozik a leg­utóbbi események­kel. A Kölnische Volkszeitung megállapítja, hogy Magyarországon a királykérdésben ma három csoport különböztethető meg, a jobb­szárnyon az intranzigens legitimisták, a bal­­szányon a szabadkirályválasztók és a közé­pen a ,,szabadlegitimisták“ csoportja, akik a két szélső álláspontot most össze akarják egyeztetni. A szabadkirályválasztók kezdenek rájönni arra, hogy csak a szociáldemokra­tákban és a köztársaságiakban találnak szö­vetségesekre és a monarchista gondolat ellen­ségeinek tesznek szolgálatot fellépésükkel. A szabad királyválasztók egyidőben Al­brecht főherceg hívei voltak, aki azonban néhány hónap előtt ismeretlen okokból le­mondott a TESz elnöki állásáról, ami volta­képp már a trónaspirációkról való lemon­dást jelentette Ottó királynak Budapestre való visszatérését már csak az antantnak az a félelme akadályozza, hogy az utódála­mokban belpolitikai és alkotmányjogi kon­fliktusokat idéz elő. Ottó király magyar hí­vei igen nagy agitációt fejtenek ki és e szép ifjú, akit eltiltanak Magyarországtól, kétség­telenül sokat jelent a magyar nép számára, amely lelkében még mindig a középkor esz­ményeit hordozza. Magyarország most, amíg a királykérdés ki van kapcsolva, nagyon ellenállóképes és így valószínű, hogy majd egy nagy nemzetközi diplomáciai erőpróbát is képes lesz kiáltani. A német lap végül meg­állapítja, hogy a jelenlegi helyzet lassan kiküszöböli a szabadkirályválasztók ellensé­geskedését. Ottó király habsburgi konkur­­rensei is visszalépnek, ezekkel a tényekkel te­li mindenkisnek számolni kell és senki­nek sem szabad magát megtévesztetni en­gedni pillanatnyi hullámzásoktól, amnyívek­­nek a dolog természetéhez képest nincsen nagy jelentőségük. A kisántánt-lapok idegesek a leg­­imizmus erősödése miatt A kisántánt-lapok viszont nagy aggoda­lommal látják, hogy Magyarországon a ki­rálykérdés megoldása az ő akaratukka­l el­­lentés fejlődést vett. Legutóbbi a bukaresti Lupta intéz éles támadást a magyar mon­­arc­isták ellen, különösen Apponyi gróf ellen, akik még mindig nem tanultak a múl­takból és nem akarnak lemondani azokról a magyar területekről, amelyeket jelenleg a Visántáni-államok tartanak birtokukban A magyar monarchisták ezeket az országrésze­ket még mindig úgy tekintik — panaszkodik a Lupta — mint Ottó király birodalmának részeit. A szerb Vreme nagy elégedetlenséggel fog­­lalkozik Serédi hercegprímás kinevezésével, amelyben Magyarország favorizálását és a jugoszláv klérus mellőzését látja, miután Magyarország bibornokot kapott ugyan­akkor, amikor egyetlen délszláv püspök sem részesült ebben a kitüntetésben. házasok. Nagy, ideges nyugtalanság lepte meg. Nem bírta tovább. Felcsattantotta a vil­lanyt. A nagy világosságban megint egyedül volt. A Marika eltűnt. Fölvette a bundáját, fölszedte a hó­cipőit, elment hazulról, hogy kicsit szel­lőztesse a fejét. Útközben hirtelen eszébe ötlött, hogy­­bemegy a Belvárosba, vesz az urának valami meglepetést kará­csonyra. Talán egy bőrtárcát. A régi már úgyis rongyos szegénynek. Megtapogatta a retiküljét, hogy van-e elég pénz nála ? Ment, ment a fényes belvárosi utcák­ban, meg-megállott a kirakatok előtt, nézegetett. Cilinderes urak jöttek vele szembe, jól megnézték. — Olyan furcsa volt így egyedül. Nem volt hozzá szokva. Terhére volt a sok szem, a nagy tömeg. Befordult az egyik mellékutcába. De itt meg félni kezdett, mert a rábámuló sze­mek szemtelenebből szaladgáltak az ar­cán, termetén. Megint csak kikerült egy világosabb utcára s hirtelen megállott egy ragyogó kirakat előtt. Nagy babakereskedés volt. A kirakata tele volt babával. Baba, baba, csupa baba. Kisebb, nagyobb. Rózsa­színbe, kékbe, selyembe, tüllruhába öl­töztetve. Némelyiken meg csak lenge in­­gecske volt, finom batisztból. Sőt volt egy csomó egész pici baba egész mezte­len is. Mintha csak most vették volna ki a fürüsztő vízből.­­ Sokáig álldogált ott a kirakat előtt. Lebű­völte a látvány. Mintha még sohse látott volna ilyesmit. Melege volt, hul­lámzott benne a vér, furcsa szorongást érzett s maga sem tudta, miért, hogyan, lement a boltajtón. Sokan voltak oda­bent, sok, sok nő, mindenki babát kért. A segédek alig győzték kiszolgálni őket. Egy csinos, szőke segéd haj­ongott előtte. — Mit parancsol, nagyságos asszo­nyom? — Egy babát kérek, — mondta, majdnem suttogva s úgy érezte, hogy szédül a feje. — Kicsit, nagyot? Francia babát, ka­­rakterbabát? — Egy szép, kis babát — mondta s a sok babaszem valósággal megbabo­názta. Szerette volna elvinni mindet, az egész boltot. Végre nagynehezen kiválasztott egyet. Kis filigrán francia baba­ volt, kék se­lyem ruhában, a kombinécskéje sárga crep de chineből, a haja szőke, szeme kék, az arca mint a barackvirág. Olyan volt éppen, mint a Marika. Csodaszép kis baba. Drága kis baba, igazán na­gyon drága. Minden pénzét odaadta érte. Minden megtakarított kis pénzét, amit arra szánt, hogy majd az urának kará­csonyra ... Belesápadt a gondolatba. Hát az ura? Mit fog szólni az ura? De nem bánta. Már benne volt. Nem engedte, hogy skatulyába tegyék. Puhán, óvatosan, anyáskodva befektette a retiküljébe. A csinos segéd moso­lyogva nézte. Mikor kiment a boltból, riadtan szét­nézett: nem látja-e valaki, valami isme­rős? Maga se tudta miért, olyan érzése volt, mint aki tilos helyen járt. — Még talán annyi pénze lett volna, hogy vil­lamosra üljön, de nem ült fel. Jól esett, kellett neki a járás a friss levegőn. Sie­tett, kocogott haza. Néha eszébe villant, hátha otthon van már az ura? Mit fog mondani neki, hol járt? Hazudni fog? Hazudnia kell? Talán azt fogja mon­dani, hogy a sógoréknál volt, megnézni a kis leányukat. De mindjárt eszébe ju­tott, hogy az ura el fog komolyodni. Hi­szen nem szereti a gyereket! Friss kese­rűség szorította össze a torkát. Istenem, hát mért nem szereti, mért nem vágyik utána? Micsoda ember ez? Egy ékszerüzlet ajtaján egy magas férfi lépett ki, majdnem előtte. A férje volt, ő volt. De nem vette észre. Az asz­­szonynak nagyot dobbant a szíve. Majd megfulladt az ijedtségtől. Meglasitolta a lépteit, hogy elmaradhasson. Egy utca kereszteződésnél pedig szinte futva vá­gott át egy mellékutcába, ahol a villamos megállója volt. Öt perc alatt otthon volt. Felrohant a lépcsőn, de a lakásba s a francia babát elrejtette a fehérnemüs szekrényébe. De előbb hosszan, forrón megcsókolta. — Megnézte magát az álló tükörben. Sápadt volt az arca s a haja kócos. Egész lénye feldúlt. Levetette magát a díványra s dobogó szívvel várta, mikor jön már az ember. Ők csak jönne már, csak esnének már túl a jelenetén. Mit fog mondani, mit fog mondani? Az előszoba ajtajában megfordult a kulcs Belépett a férje, odament hozzá a díványhoz, megcsókolta s megsimogatta a haját. — Milyen sápadt vagy kedves, még most is fáj a fejed? Csak a fejével intett, hogy igen. — Sokáig voltam oda. De nem eresz­tettek el. Le kellett velük ülnöm kár­tyázni. Pár fillérjüket el is nyertem. Az asszony bágyadtan mosolygott. — Hogy hazudik, milyen nyugodtan ha­zudik — gondolta, — pedig nem is volt a körben, nekem vett valamit, szegény, karácsonyra. — Mosolygott s mosolyáb-' szánakozás s titkolt fölény vegyült. — „íme én féltem, hogy hazudnom, hogy nynkáskodnom kell s ő hazudik.“ — S­ közben az az érzése volt, hogy meg-­­csalta az urát, öt év óta, most, először De a Marikára gondolt és nem bánta. L­. U. E. SC. Mi mindenkinek minden napra néhány érett nyugatindiai banánt kívánunk! mint Fényes nappal Kirabolták és felgyújtották egy berlini irógépgyár irodáját Berlin­ből jelentik: Berlin nyugati városi­negyedében pénteken délután vakmerő rabló­­támadás történt A Mercedes-Írógép iroda­­helyiségeiben, az alkalmazottak ebédideje alatt, több álarcos bandita nyomult be az irodába, ahol csak egy gépírókisasszony tar­tózkodott,­ akit a rub­ók leütöttek, majd fel­törték a pénzszekrényt és minden készpénzt és értékpapírt elvittek. Munkájuk végeztével benzinnel leöntötték a bútorokat és meg­­gyújtották. A banditák ezután nyomtalanul eltűntek. A lángok hamarosan az­ egész irodahelyiségre átterjedtek. A fojtó füstre al­­ájult gépirókisasszony is magához tért és si­került az utolsó pillanatban megmenekülnie a tűzhaláltól. A lány fellármázta a házat és hamarosan megérkeztek a tüzolók, akik az­után eloltották a tüzet. A vállalat kára je­lentékeny. Jüinemnapi OVOMALTINE-ünket add meg nekünk jó Anyánk, igy esdekel a kis gyermek, mert az OVOMALTINE kellemes, jóízű, erősítő tápszer. A fejlődésben levő gyermeknek a gyarapo­dás, növés, a csontosodás, vérképzés elősegíté­sére kitűnő táplálkozásra, erőt adó tápszerekre van sz.. 1: ge. ›‚.:ο■ ez kn­­­aV ‘ t , poit­­hesse, gyarapíthassa a szöveteket A gyermeki és serdülő korban a szervezetet a rendes táplál­kozáson felül többi­­hez, nagyobb erőforráshoz kell juttatni, hogy a fokozott igények kielégít­­tessenek. Ilyen erőforrás az OVOMALTINE Az OVOMALTINE a legnemesebb tápszerek minden tápértékét és vitaminjét koncentráltan tartalmazza. Kellemes, jó iza, könnyen emészt­hető A rendes táplálkozás mellett a gyomor megterhelése nélkül adllaló (nem úgy, mint a nyalánkságok, amelyek még az étvágyai is el­veszik­. A bejárati meleg tejbe, vagy kávéba 2—3 ká­véskanál OVOMALTINE-t hintve, hatalmas energia és táperőtöbblethez juttatjuk a szerve­zetet. Ára a doboz nagysága szerint P 5.9, P 2.88, P 1­ 50. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és csemegekereskedésekben Magyarországon gyártja, mintát és ismertetést ingyen küld a dr. Wander gyógy,­szer- és tápsz­regár r.-t., Budapest, 103. postafiók. X* Kereszturi-út 30/a

Next