Magyarság, 1928. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
1928 január 1, vasárnap —ibiiiiiiíiií ii mi mi mi Mraanitsii; lom és Trianon előtt. És, ellenkezőleg, az őszirózsás hitvány forradalom és a Trianon, e két legszomorubb eseményei történelmünknek, döfte le Nagy Lajost és Mátyás király feltámadni készülő Magyarországát. Ezek vágták el az útját annak, hogy ami már 1917—18-ban megszületett, diadalmasan törjön előre a szabaddá vált pályán. Magyarország igazi függetlensége nem is állítható helyre mindaddig, mig Trianon ketrecét szét nem robbantottuk, mig újra birtokba nem vettük a Kárpátok egész medencéjét és mig a Duna völgyében vezetőállást kiküzdeni nem tudunk. A magyar függetlenség kérdése nem pusztán közjogi, avagy államjogi, hanem elsősorban hatalmi probléma. A béna, csonka, megkötözött Magyarország továbbra is játéklabdája marad Prágának, Bukarestnek, Belgrádnak, Rómának, Berlinnek, sőt később Moszkvának is. Területi épség és függetlenség azonos fogalmak és azonos értékek a magyar nemzet életében. Aki az egyikről lemond, vagy az egyiket lebecsüli, az a másiknak is sírját ássa meg. Az olasz és német sajtó megállapítja, hogy a magyar nemzet többsége ma már a törvényes király mellett áll Az a vita, amely a királykérdésről a vezető magyar politikusok között nemrégiben kifejlődött, a külföldön is a legnagyobb figyelmet keltette. Általában megállapítható, hogy azok a külföldi politikai tényezők, amelyek jóindulattal és rokonszenvvel nézik Magyarország fejlődését, nagy örömmel vettek tudomást a Berzeviczy Albert cikkében megindított polémiáról, amelyből azt a benyomást merítették, hogy Magyarországon immár nagy kilátás van a királykérdésben fennálló ellentétek elsimítására és a legitimisták és szabadkirályválasztók megegyezésére. Ezek a külföldi tényezők kezdettől fogva attól féltek, hogy Magyarországon a királykérdés olyan belső válságot fog előidézni, amely külpolitikailag is akcióképtelenné teszi és ezért rendkívüli fontosságot tulajdonítanak annak, hogy egy a kormányhoz közelálló politikus tesz kísérletet a legitimistákkal való megegyezésre. Jellemzően fejezi ki ezt a hangulatot az olasz Secoló, amely mint „nagy szenzációt“ írja meg, hogy a fiatal Ottó király hivei és a szabadkirályy pálfí.izm- fiigyezés készül, amelynek első jele a lap szerint Berzeviczy Albert cikke. A Secolo ismerteti BerzeviczyAlbert okfejtését és Apponyi Albert gróf válaszát és megállapítja, hogy a magyar nemzet, amely legalább kilencven százalékban monarchikus érzelmű, már-már megállapodott a jövendő király személyét illetően. A Secolo azt írja, hogy ezt a problémát most még aktuálisabbá teszi Serédi hercegprímás kinevezése, aki épp úgy, mint Csernoch bíboros, nem volna hajlandó arra, hogy egy illegitim királyt megkoronázzon. Tévedés volna ugyan az új prímás kinevezésében a dinasztikus kérdés befolyását látni, mert hiszen, ha Glattfelder püspök lett volna a prímás, a helyzet ugyanaz lett volna, hiszen Glattfelder is legitimista. Ma már — fejezi be cikkét a Secolo, a legitimizmus az ország közhangulata, a királykérdés Magyarországon már nem a lényeget, hanem csupán a formát illetőleg vár megoldásra. A magyar kormány nem beszél, hanem vár A Resto del Camino ugyancsak foglalkozik a magyar királykérdéssel, ismerteti Andrássy Gyula grófnak a Magyarságban megjelent cikkét, majd ugyancsak kiemeli Serédi hercegprímás kinevezésének jelentőségét, amely a magyar trónkérdést közelebb hozza a megoldáshoz. A szabadkirályválasztók csak a köztársaságianak lesznek szolgaiak A Kölnische Volkszeitung, az egyik legtekintélyesebb centrumpárti lap Magyarország és a Habbtjogok címmel ugyancsak nagy dizhbetta foglalkozik a legutóbbi eseményekkel. A Kölnische Volkszeitung megállapítja, hogy Magyarországon a királykérdésben ma három csoport különböztethető meg, a jobbszárnyon az intranzigens legitimisták, a balszányon a szabadkirályválasztók és a középen a ,,szabadlegitimisták“ csoportja, akik a két szélső álláspontot most össze akarják egyeztetni. A szabadkirályválasztók kezdenek rájönni arra, hogy csak a szociáldemokratákban és a köztársaságiakban találnak szövetségesekre és a monarchista gondolat ellenségeinek tesznek szolgálatot fellépésükkel. A szabad királyválasztók egyidőben Albrecht főherceg hívei voltak, aki azonban néhány hónap előtt ismeretlen okokból lemondott a TESz elnöki állásáról, ami voltaképp már a trónaspirációkról való lemondást jelentette Ottó királynak Budapestre való visszatérését már csak az antantnak az a félelme akadályozza, hogy az utódálamokban belpolitikai és alkotmányjogi konfliktusokat idéz elő. Ottó király magyar hívei igen nagy agitációt fejtenek ki és e szép ifjú, akit eltiltanak Magyarországtól, kétségtelenül sokat jelent a magyar nép számára, amely lelkében még mindig a középkor eszményeit hordozza. Magyarország most, amíg a királykérdés ki van kapcsolva, nagyon ellenállóképes és így valószínű, hogy majd egy nagy nemzetközi diplomáciai erőpróbát is képes lesz kiáltani. A német lap végül megállapítja, hogy a jelenlegi helyzet lassan kiküszöböli a szabadkirályválasztók ellenségeskedését. Ottó király habsburgi konkurrensei is visszalépnek, ezekkel a tényekkel teli mindenkisnek számolni kell és senkinek sem szabad magát megtévesztetni engedni pillanatnyi hullámzásoktól, amnyíveknek a dolog természetéhez képest nincsen nagy jelentőségük. A kisántánt-lapok idegesek a legimizmus erősödése miatt A kisántánt-lapok viszont nagy aggodalommal látják, hogy Magyarországon a királykérdés megoldása az ő akaratukkal ellentés fejlődést vett. Legutóbbi a bukaresti Lupta intéz éles támadást a magyar monarcisták ellen, különösen Apponyi gróf ellen, akik még mindig nem tanultak a múltakból és nem akarnak lemondani azokról a magyar területekről, amelyeket jelenleg a Visántáni-államok tartanak birtokukban A magyar monarchisták ezeket az országrészeket még mindig úgy tekintik — panaszkodik a Lupta — mint Ottó király birodalmának részeit. A szerb Vreme nagy elégedetlenséggel foglalkozik Serédi hercegprímás kinevezésével, amelyben Magyarország favorizálását és a jugoszláv klérus mellőzését látja, miután Magyarország bibornokot kapott ugyanakkor, amikor egyetlen délszláv püspök sem részesült ebben a kitüntetésben. házasok. Nagy, ideges nyugtalanság lepte meg. Nem bírta tovább. Felcsattantotta a villanyt. A nagy világosságban megint egyedül volt. A Marika eltűnt. Fölvette a bundáját, fölszedte a hócipőit, elment hazulról, hogy kicsit szellőztesse a fejét. Útközben hirtelen eszébe ötlött, hogybemegy a Belvárosba, vesz az urának valami meglepetést karácsonyra. Talán egy bőrtárcát. A régi már úgyis rongyos szegénynek. Megtapogatta a retiküljét, hogy van-e elég pénz nála ? Ment, ment a fényes belvárosi utcákban, meg-megállott a kirakatok előtt, nézegetett. Cilinderes urak jöttek vele szembe, jól megnézték. — Olyan furcsa volt így egyedül. Nem volt hozzá szokva. Terhére volt a sok szem, a nagy tömeg. Befordult az egyik mellékutcába. De itt meg félni kezdett, mert a rábámuló szemek szemtelenebből szaladgáltak az arcán, termetén. Megint csak kikerült egy világosabb utcára s hirtelen megállott egy ragyogó kirakat előtt. Nagy babakereskedés volt. A kirakata tele volt babával. Baba, baba, csupa baba. Kisebb, nagyobb. Rózsaszínbe, kékbe, selyembe, tüllruhába öltöztetve. Némelyiken meg csak lenge ingecske volt, finom batisztból. Sőt volt egy csomó egész pici baba egész meztelen is. Mintha csak most vették volna ki a fürüsztő vízből. Sokáig álldogált ott a kirakat előtt. Lebűvölte a látvány. Mintha még sohse látott volna ilyesmit. Melege volt, hullámzott benne a vér, furcsa szorongást érzett s maga sem tudta, miért, hogyan, lement a boltajtón. Sokan voltak odabent, sok, sok nő, mindenki babát kért. A segédek alig győzték kiszolgálni őket. Egy csinos, szőke segéd hajongott előtte. — Mit parancsol, nagyságos asszonyom? — Egy babát kérek, — mondta, majdnem suttogva s úgy érezte, hogy szédül a feje. — Kicsit, nagyot? Francia babát, karakterbabát? — Egy szép, kis babát — mondta s a sok babaszem valósággal megbabonázta. Szerette volna elvinni mindet, az egész boltot. Végre nagynehezen kiválasztott egyet. Kis filigrán francia baba volt, kék selyem ruhában, a kombinécskéje sárga crep de chineből, a haja szőke, szeme kék, az arca mint a barackvirág. Olyan volt éppen, mint a Marika. Csodaszép kis baba. Drága kis baba, igazán nagyon drága. Minden pénzét odaadta érte. Minden megtakarított kis pénzét, amit arra szánt, hogy majd az urának karácsonyra ... Belesápadt a gondolatba. Hát az ura? Mit fog szólni az ura? De nem bánta. Már benne volt. Nem engedte, hogy skatulyába tegyék. Puhán, óvatosan, anyáskodva befektette a retiküljébe. A csinos segéd mosolyogva nézte. Mikor kiment a boltból, riadtan szétnézett: nem látja-e valaki, valami ismerős? Maga se tudta miért, olyan érzése volt, mint aki tilos helyen járt. — Még talán annyi pénze lett volna, hogy villamosra üljön, de nem ült fel. Jól esett, kellett neki a járás a friss levegőn. Sietett, kocogott haza. Néha eszébe villant, hátha otthon van már az ura? Mit fog mondani neki, hol járt? Hazudni fog? Hazudnia kell? Talán azt fogja mondani, hogy a sógoréknál volt, megnézni a kis leányukat. De mindjárt eszébe jutott, hogy az ura el fog komolyodni. Hiszen nem szereti a gyereket! Friss keserűség szorította össze a torkát. Istenem, hát mért nem szereti, mért nem vágyik utána? Micsoda ember ez? Egy ékszerüzlet ajtaján egy magas férfi lépett ki, majdnem előtte. A férje volt, ő volt. De nem vette észre. Az aszszonynak nagyot dobbant a szíve. Majd megfulladt az ijedtségtől. Meglasitolta a lépteit, hogy elmaradhasson. Egy utca kereszteződésnél pedig szinte futva vágott át egy mellékutcába, ahol a villamos megállója volt. Öt perc alatt otthon volt. Felrohant a lépcsőn, de a lakásba s a francia babát elrejtette a fehérnemüs szekrényébe. De előbb hosszan, forrón megcsókolta. — Megnézte magát az álló tükörben. Sápadt volt az arca s a haja kócos. Egész lénye feldúlt. Levetette magát a díványra s dobogó szívvel várta, mikor jön már az ember. Ők csak jönne már, csak esnének már túl a jelenetén. Mit fog mondani, mit fog mondani? Az előszoba ajtajában megfordult a kulcs Belépett a férje, odament hozzá a díványhoz, megcsókolta s megsimogatta a haját. — Milyen sápadt vagy kedves, még most is fáj a fejed? Csak a fejével intett, hogy igen. — Sokáig voltam oda. De nem eresztettek el. Le kellett velük ülnöm kártyázni. Pár fillérjüket el is nyertem. Az asszony bágyadtan mosolygott. — Hogy hazudik, milyen nyugodtan hazudik — gondolta, — pedig nem is volt a körben, nekem vett valamit, szegény, karácsonyra. — Mosolygott s mosolyáb-' szánakozás s titkolt fölény vegyült. — „íme én féltem, hogy hazudnom, hogy nynkáskodnom kell s ő hazudik.“ — S közben az az érzése volt, hogy meg-csalta az urát, öt év óta, most, először De a Marikára gondolt és nem bánta. L. U. E. SC. Mi mindenkinek minden napra néhány érett nyugatindiai banánt kívánunk! mint Fényes nappal Kirabolták és felgyújtották egy berlini irógépgyár irodáját Berlinből jelentik: Berlin nyugati városinegyedében pénteken délután vakmerő rablótámadás történt A Mercedes-Írógép irodahelyiségeiben, az alkalmazottak ebédideje alatt, több álarcos bandita nyomult be az irodába, ahol csak egy gépírókisasszony tartózkodott, akit a rubók leütöttek, majd feltörték a pénzszekrényt és minden készpénzt és értékpapírt elvittek. Munkájuk végeztével benzinnel leöntötték a bútorokat és meggyújtották. A banditák ezután nyomtalanul eltűntek. A lángok hamarosan az egész irodahelyiségre átterjedtek. A fojtó füstre alájult gépirókisasszony is magához tért és sikerült az utolsó pillanatban megmenekülnie a tűzhaláltól. A lány fellármázta a házat és hamarosan megérkeztek a tüzolók, akik azután eloltották a tüzet. A vállalat kára jelentékeny. Jüinemnapi OVOMALTINE-ünket add meg nekünk jó Anyánk, igy esdekel a kis gyermek, mert az OVOMALTINE kellemes, jóízű, erősítő tápszer. A fejlődésben levő gyermeknek a gyarapodás, növés, a csontosodás, vérképzés elősegítésére kitűnő táplálkozásra, erőt adó tápszerekre van sz.. 1: ge. ›‚.:ο■ ez knaV ‘ t , poithesse, gyarapíthassa a szöveteket A gyermeki és serdülő korban a szervezetet a rendes táplálkozáson felül többihez, nagyobb erőforráshoz kell juttatni, hogy a fokozott igények kielégíttessenek. Ilyen erőforrás az OVOMALTINE Az OVOMALTINE a legnemesebb tápszerek minden tápértékét és vitaminjét koncentráltan tartalmazza. Kellemes, jó iza, könnyen emészthető A rendes táplálkozás mellett a gyomor megterhelése nélkül adllaló (nem úgy, mint a nyalánkságok, amelyek még az étvágyai is elveszik. A bejárati meleg tejbe, vagy kávéba 2—3 kávéskanál OVOMALTINE-t hintve, hatalmas energia és táperőtöbblethez juttatjuk a szervezetet. Ára a doboz nagysága szerint P 5.9, P 2.88, P 1 50. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és csemegekereskedésekben Magyarországon gyártja, mintát és ismertetést ingyen küld a dr. Wander gyógy,szer- és tápszregár r.-t., Budapest, 103. postafiók. X* Kereszturi-út 30/a