Magyarság, 1928. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

­1928 február 1. szerda wh­imski. A Keresztény Községi Párt szimpátiáját fejezte ki Nagy István bizottsági tag iránt . A keresztény községi párt elköltözött a­­ Királyi Pál­ utcából és kedden este tartotta első értekezletét a Ferenciek­ tere 7. szám alatti új helyiségben, ahol Förster Aurél, mint a Saskör elnöke, melegen üdvözölte a pártot. Az üdvözlést Wolff Károly köszönte meg és a párt tagjainak nagy ovációja köz­ben köszöntötte Hódossy Gedeont és Hochen­­burger Antalt, mint a kereszténypárt új tag­jait, akik kedden este jelentek meg először a kereszténypárt értekezletén. Igen fontos közlekedési kérdéseket tárgyalt a párt s ebben a vitában Platthy György, Joanovits Pál, Szigethy János vett részt. Petrovácz Gyula ismertette azt a határo­zatot, amelyet az igazoló választmány hozott Nagy István kereszténypárti bizottsági tag ügyében, akire tudvalévőleg a pillanatnyi hangulat hatása alatt kimondották azt, hogy összeférhetetlen. Rámutatott Petrovácz Gyula arra, hogy Nagy István kihallgatása negatív volt és kiderült, hogy semmiféle kapcsolata sem volt azokkal a cégekkel, amelyekkel őt meggyanúsították. A tárgyaláson kívül egy olyan kijelentése miatt mondták ki az össze­férhetetlenséget, amelyik már nem is tar­tozott a vizsgálat anyagához. Nagy István ugyanis azt mondotta, hogy más bizottsági tagok eljártak Solty tanácsnoknál egy bizo­nyos ügyben. Nagy István a főváros érdeké­ben figyelmeztette a tanácsnokot más bizott­sági tagok eljárására, egyenesen komikus tehát, hogy emiatt akarják őt mandátumától megfosztani. Miért nem járnak el ama bizo­nyos más bizottsági tagok ellen? ... Indít­ványozta, hogy a párt a túloldali igazságtalan üldözés miatt és az igazság érdekében fejezze ki Nagy István iránt szimpátiáját. Ioanovits Pál dr. felszólalása után Fried­rich István közölte a párttal, hogy Nagy István egyenesen az albizottság felkérésére járt el a tanácsnoknál, felkérték arra is, hogy számítsa át az építési ügyosztály ada­tait és ő egy éjjel elvégezte ezt a munkát, kimutatta, hogy az ügyosztály adatai a he­lyesek és nem a legolcsóbb ajánlat a leg­jobb, hanem az azután következő. Emiatt járt el Solty tanácsnoknál. Tehát a köz­érdek és az­­igazság követelték, hogy Nagy István fellépjen a tanácsnoknál. Nagyon cso­dálkozik azon Friedrich István, hogy ezek után hogy születhetett meg az igazoló vá­lasztmány ferde határozata. Wolff Károly: A határozat jogi nonszensz. Egy bizottsági tag saját hatáskörében is mondhat véleményt. Miklós Ferenc dr.: Az igazoló választmány helytelen tényállás alap­ján hozott helytelen döntést. Wolff Károly: Míg azonban a közigazgatási bíróság ebben az ügyben ítéletet nem hoz, addig a párt sem hozhat határozatot. A párt kimondotta, hogy felszólítja Nagy Istvánt: az igazoló választmány határozatát sürgősen fellebbezze meg a közigazgatási bírósághoz és a párt addig is szimpátiáját fejezi ki iránta. Ambruss Gyula dr. érdekes felszólalása után Joanovits Pál dr. ismertette az elektro­mos áram leszállításának kérdését, az áram­­leszállítást először a kereszténypárt köve­telte és már tavaly megvolt ennek az ered­ménye, mert tíz százalékkal olcsóbb lett a villany. Most 3,7 fillért fizetünk az áramért s a párt újabb akciójára 3,5 fillérre szállít­ják le, kis- és nagyfogyasztók egyformán él­vezik majd ezt a kedvezményt, mert minden fogyasztó korlátozó automatát kap és a ked­vezményes áron annyi villanyt égethet, amit előre bejelent. Wolff Károly csak arra kérte az Elektromos Művek igazgatóságát, hogy ezt a rendszert mentesítsék a bürokratizmus­tól. Szakszerűen szólt hozzá a kérdéshez Takáts István dr. és Szigethy János. Csóka Lajos a fővárosi üzemi alkalma­zottak nyugdíj- és nyugdérkérdésének ren­dezését sürgette, amelyet Szigethy János már két évvel ezelőtt követelt és Joanovits Pál dr. szerint ez a szabályozás az Elektro­mos Műveknél már készen is van. De vala­melyik ügyosztálynál megrekedt. Meg kell sürgetni. Wolff Károly megállapította, hogy ebben az ügyben is a kereszténypárté a kezdeményezés és a nyugdíjkérdés szabályo­zását rövid időn belül tető alá segítik. Bukarestben már nem sokat várnak Titulescu római tárgyalásaitól Bukaresti tudósítónk jelenti: Titulescu ro­mán pénzügyminiszter római látogatása a fuldoklónak a szalmaszál után való kapko­dása volt már. Külföldi kölcsön nélkül a tel­jes gazdasági pangás olyan siralmas állapo­tokat teremtett Romániában, hogy a közelé­­gületlenség az ellenzék táborába kergeti a társadalomnak azt a részét is, mely még talán szokásból kitartott volna a liberálisok mellett. A kormánynak elsősorban külföldi kölcsön, de talán éppen annyira külpolitikai siker is kell, hogy tarthassa magát. Külpoli­tikai sikert máshonnan nem remélhet, mint az erdélyi agrárperekben, ha sikerül a volt győzteseket mégegyszer megindítani, hogy a világos igazság ellenére ne honorálják Genf­­ben a magyar álláspontot. Titulescu választ­hatott aközött, hogy Genfben az optánsport játssza-e meg, vagy a szentgotthárdi inci­denst. Romániában, ugyanis, csak Magyaror­szággal szemben elért siker számíthat nép­szerűségre, nem is említve, hogy semmiféle más sikerre úgy sem volna a Bratianu-kor­­mánynak kilátása. A szentgotthárdi esetet azonban már annyira magukévá tették a cse­hek, hogy Romániának nem sok szava le­hetne benne, ellenben kockáztatná Olaszor­szág neheztelését. Titulescu tehát inkább a kisántantot hagyta cserben a szentgotthárdi ügyben és az optánsperben akarja befolyá­solni Olaszországot. Nagy reményekkel indult el, s itthon nagy reményeket fűztek útjához, de a csalódás egyre nagyobb. Számítottak föltétlenül arra, hogy Franciaország az olaszokkal való ba­­rátkozás miatt idegeskedve, hajlandó lesz megadni a következetesen megtagadott köl­csönt, csakhogy Olaszország karjaiba ne en­gedje Romániát. Úgy látszik, a számítás nem vált be, mert — igaz, hogy a francia sajtó idegeskedik a római tárgyalások miat — vi­szont egyáltalában nem kínálgatja a kölcsönt Románia visszaszerzésére, sőt nagyon is nyíl­tan hangoztatja, hogy a francia tőkét nem lehet olyan országban kockáztatni, melynek jövője teljességgel bizonytalan. Nem sikerült Titulescu második program­pontja sem, az hogy közvetítsen Franciaor­szág és Olaszország, valamint Szerbia és Olaszország között. A francia sajtó leplezet­len kicsinyléssel utasította vissza, hogy Ro­mánia külügyminisztere avatkozzék bele a nagyhatalmak ügyeibe. Olyan lecke volt ez, mint amilyet Benes kapott annak idején, ami­kor Anglia és Franciaország között akart közvetíteni. A szerb—olasz megegyezés ügye sem kecsegtetett eredménnyel kezdettől fogva, mert hiszen az ellentétek nem olyanok a két állam között, hogy taktikai fogásokkal át le­hetne hidalni őket. De még a formális meg­egyezést is végzetesen hátráltatja Kosztics ezredes könyvének botránya. Az egész nyu­gati sajtó bőven foglalkozik ezzel a szerb katonai kézikönyvvel, melyel minden szer­­jövő információk szerint Titulescu már is­mételten ott akarta hagyni Rómát, mert maga sem bízik akciója sikerében s csak a miniszterelnök távirati kérésére hosszabbí­totta meg már másodszor római tartózkodá­sát. Bratianu tudja, hogy a kormá­ny sorsa attól függ, elér-e Titulescu legalább valami látható sikert, melynek kiszínezésével a libe­rális párt egy ideig még el tud küzdeni a tel­jes népszerűtlenséggel szemben Az általános pesszimista hangulattal csak a Cuvantul keddi jelentése helyezkedik szembe. Vasárnapi vezércikkében még nagy­ban fenyegetőzött, hogy az olasz—román jó viszony örökre széttépett szálai soha többé össze nem bogozhatók, kedden már azt je­lenti, hogy Titulescunak Mussolinivel és a többi olasz államférfiakkal folytatott tárgya­lásai biztosították Románia minden külön kívánságát. Mussolini azt is kijelentette Ti­tulescunak, hogy Olaszország semmiféle Ro­­mánia-ellenes akciót nem támogat, sőt egye­nesen megakadályoz, amint ő ezt már Beth­­biai katonának kezébe adnak a bevonulás alkalmával, kioktatva az újoncot arra, hogy az olaszok, németek, magyarok és bolgárok ellen háborúra kell a szerb hadseregnek ké­szülnie. Ez a leleplezés a lehető legkedvezőt­lenebb pillanatban jelent meg, amikor ép­pen francia közvetítéssel és Titulescu kéret­len beavatkozásával megindultak volna az olasz—szerb tárgyalások. Beavatott helyről 100 grammos darab ára 72 fillér finom arcbőre most biztonságban várd A­mikor 72 fillérért már egy Eli­da minőségű, finom darab szappant vehet, nincs rá szüksége, hogy silány, közönséges vagy ismeretlen szappant használjon. Az Elida Favorit-szappan csodásan tiszta és enyhe, habja dús és sűrű, mind­végig pompás illatú. len miniszterelnöknek is megmondta az olasz—magyar szerződés aláírásakor. A franciák nem kockáztatják vagyonukat Romániában Párisból jelentik. A Petit Bleu Titulescu párisi útjával foglalkozva, részletesen fog­lalkozik a román kölcsön ügyével. A lap szerint a románok a lehetetlent is megkísé­relték már, hogy Franciaországtól kölcsönt kaphassanak. Az illetékes körök azonban a hozzájuk forduló francia pénzcsoportok ér­deklődésére azt felelték, hogy ilyen kölcsön­­művelet engedélyezéséről mindaddig nem lehet szó, amíg Románia nem ismeri el Franciaországgal szemben fennálló hadi tar­tozásait. A lap ezután megemlíti, hogy Titulescu párisi útjával egyidőben egy román bizott­ság érkezik most Parisba, amely azonnal érintkezésbe lép Titulescuval, hogy meg­beszélje a kölcsön technikai részleteit. — Titulescu — folytatja a lap — bizo­nyára úgy gondolkozik, hogy bátran el­ismerhetik az adósságokat, mert ez még nem jelenti azt, hogy fizet is. Mihelyt az adósságokat elismerték, a román tárgyaló­bizottság tagjai nyomban kérhetik majd a kölcsön megadását. A tartozások elismeré­sén kívül azonban — mondja a Petit Bleu — más feltételek is vannak, amelyeknek eleget kell tenni. Első feltétel Románia politikai stabilitása. Ez azonban nagyon gyenge lábon áll. Besszarábia önállóságot és önkormány­zati jogokat követel. A nagybirtokoknak a parasztok között való szétosztása, a nagy­váradi pogrom, a naponkénti forrongások, a zsidó temetők feldúlása, mind azt bizo­nyítja, hogy Romániában a lelkek állan­dóan forronganak. A cikk végül felveti a kérdést: Vájjon jól választotta-e meg az időt Románia, amikor most a francia tőkéhez fordul? A francia tőke nagyon sokat szenvedett már a háború után, elsősorban az orosz összeomlás következté­ben. Vájjon a franciák kockáztathatják-e vagyonukat egy távoli és forrongásban lévő országban, amelynek jövőjét teljességgel le­hetetlen előrelátni? Ha ezt megtennék, félel­metes és oktalan felelősséget vennének ma­gukra. ■Londonból jelentik. A Financial News Románia kölcsönsegélyeivel foglalkozva annak a vélekedésének ad kifejezést, hogy Franciaország aligha fog pénzt adni Romá­niának, legfeljebb vasúti anyagot hitelez szá­mára. ellen. A gyűlésen többek között felszólalt Henry Pathé, a kamara egyik alelnöke, Violit abbé, Marc­ Langnier, a kisebbségi szerződések volt parlamenti előadója és Léon Blum. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben tiltakozott a romániai kisebbsége­ket üldöző politika ellen. A Chicago Tribune híradása szerint a gyű­lés bővelkedett a viharos jelenetekben, a ro­mán diákok tiltakozó közbeszólásaikkal több ízben megzavarták a szónokokat. A lap 8000-re becsüli a gyűlés hallgatóságának számát. Románia hozzájárult a genfi jegyzékhez Rómából jelentik: Titulescu román kül­ügyminiszter a külföldi lapokban megjelent ama hírekkel kapcsolatosan, hogy Románia Róma nyomására eszközölte ki a kisántani­­nak a szentgotthárdi afférban tervezett lé­pésének elhalasztását, a Stefani-ügynökség­­nek nyilatkozatot adott le, mely szerint ezek a hírek minden tekintetben tendenciózusak, hozzájárult a jegyzékhez, mely szó szerint megállapítja, hogy a közvetlenül érdekelt államok között konfliktus nem tört ki és hogy a jegyzéket aláíró államok senki ellen sem emelnek panaszt és senkit sem gyanu­­­sítanak, csupán kötelességszerűen figyel­meztetik a nemzetek szövetségének tanácsát, hogy az esetleg bekövetkező eseményeknek vagy súlyosabb következményeknek elébe­vágjon. Tüntető gyűlés Párisban a romániai zsidók sanyargatása miatt Párisból jelentik. A franciaországi zsidó egyesületek rendezésében kedden Párisban nagyszabású gyűlést tartottak, amelyen til­takoztak a romániai zsidók sanyargatása A Zugspitze-vasút építkezési botránya Münchenből jelentik: Reutte város kép­viselőtestületi közgyűlése nemrégiben nagy pótadót szavazott meg a Zugspitze-vasút építéséhez való hozzájárulásképpen. A gaz­dag tiroli város egyszerre tízmillió schilling kölcsönt vett föl a vasút építésére és emiatt a városban, ahol eddig sohasem volt pót­adó, nagy elégedetlenség támadt. A Zug­spitze-vasút építése már többször adott bot­rányos helyzetekre alkalmat és most a do­logba az ügyészség is beavatkozott. A rend­őrségre ugyanis följelentés érkezett, hogy a város több vezetője összejátszik a vasút­építéssel megbízott vállalatokkal. Megindult a nyomozás és az ügyészség több személyt letartóztatott. A letartóztatottak között van Stern dr., a város helyettes polgármestere, aki a Zugspitze vasútépítő társaságban az elnöki tisztet viselte, továbbá Schretter őr­nagy, Reutte volt polgármestere, aki mint kezes írta alá Sternnek a vasúttársaság ne­vében kibocsátott váltóit. Letartóztatták még Knittel Hildberget is, a polgármester­helyettes sógorát, aki szintén mint kezes szerepelt a váltókon.

Next