Magyarság, 1928. február (9. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
1928 február 1. szerda whimski. A Keresztény Községi Párt szimpátiáját fejezte ki Nagy István bizottsági tag iránt . A keresztény községi párt elköltözött a Királyi Pál utcából és kedden este tartotta első értekezletét a Ferenciek tere 7. szám alatti új helyiségben, ahol Förster Aurél, mint a Saskör elnöke, melegen üdvözölte a pártot. Az üdvözlést Wolff Károly köszönte meg és a párt tagjainak nagy ovációja közben köszöntötte Hódossy Gedeont és Hochenburger Antalt, mint a kereszténypárt új tagjait, akik kedden este jelentek meg először a kereszténypárt értekezletén. Igen fontos közlekedési kérdéseket tárgyalt a párt s ebben a vitában Platthy György, Joanovits Pál, Szigethy János vett részt. Petrovácz Gyula ismertette azt a határozatot, amelyet az igazoló választmány hozott Nagy István kereszténypárti bizottsági tag ügyében, akire tudvalévőleg a pillanatnyi hangulat hatása alatt kimondották azt, hogy összeférhetetlen. Rámutatott Petrovácz Gyula arra, hogy Nagy István kihallgatása negatív volt és kiderült, hogy semmiféle kapcsolata sem volt azokkal a cégekkel, amelyekkel őt meggyanúsították. A tárgyaláson kívül egy olyan kijelentése miatt mondták ki az összeférhetetlenséget, amelyik már nem is tartozott a vizsgálat anyagához. Nagy István ugyanis azt mondotta, hogy más bizottsági tagok eljártak Solty tanácsnoknál egy bizonyos ügyben. Nagy István a főváros érdekében figyelmeztette a tanácsnokot más bizottsági tagok eljárására, egyenesen komikus tehát, hogy emiatt akarják őt mandátumától megfosztani. Miért nem járnak el ama bizonyos más bizottsági tagok ellen? ... Indítványozta, hogy a párt a túloldali igazságtalan üldözés miatt és az igazság érdekében fejezze ki Nagy István iránt szimpátiáját. Ioanovits Pál dr. felszólalása után Friedrich István közölte a párttal, hogy Nagy István egyenesen az albizottság felkérésére járt el a tanácsnoknál, felkérték arra is, hogy számítsa át az építési ügyosztály adatait és ő egy éjjel elvégezte ezt a munkát, kimutatta, hogy az ügyosztály adatai a helyesek és nem a legolcsóbb ajánlat a legjobb, hanem az azután következő. Emiatt járt el Solty tanácsnoknál. Tehát a közérdek és azigazság követelték, hogy Nagy István fellépjen a tanácsnoknál. Nagyon csodálkozik azon Friedrich István, hogy ezek után hogy születhetett meg az igazoló választmány ferde határozata. Wolff Károly: A határozat jogi nonszensz. Egy bizottsági tag saját hatáskörében is mondhat véleményt. Miklós Ferenc dr.: Az igazoló választmány helytelen tényállás alapján hozott helytelen döntést. Wolff Károly: Míg azonban a közigazgatási bíróság ebben az ügyben ítéletet nem hoz, addig a párt sem hozhat határozatot. A párt kimondotta, hogy felszólítja Nagy Istvánt: az igazoló választmány határozatát sürgősen fellebbezze meg a közigazgatási bírósághoz és a párt addig is szimpátiáját fejezi ki iránta. Ambruss Gyula dr. érdekes felszólalása után Joanovits Pál dr. ismertette az elektromos áram leszállításának kérdését, az áramleszállítást először a kereszténypárt követelte és már tavaly megvolt ennek az eredménye, mert tíz százalékkal olcsóbb lett a villany. Most 3,7 fillért fizetünk az áramért s a párt újabb akciójára 3,5 fillérre szállítják le, kis- és nagyfogyasztók egyformán élvezik majd ezt a kedvezményt, mert minden fogyasztó korlátozó automatát kap és a kedvezményes áron annyi villanyt égethet, amit előre bejelent. Wolff Károly csak arra kérte az Elektromos Művek igazgatóságát, hogy ezt a rendszert mentesítsék a bürokratizmustól. Szakszerűen szólt hozzá a kérdéshez Takáts István dr. és Szigethy János. Csóka Lajos a fővárosi üzemi alkalmazottak nyugdíj- és nyugdérkérdésének rendezését sürgette, amelyet Szigethy János már két évvel ezelőtt követelt és Joanovits Pál dr. szerint ez a szabályozás az Elektromos Műveknél már készen is van. De valamelyik ügyosztálynál megrekedt. Meg kell sürgetni. Wolff Károly megállapította, hogy ebben az ügyben is a kereszténypárté a kezdeményezés és a nyugdíjkérdés szabályozását rövid időn belül tető alá segítik. Bukarestben már nem sokat várnak Titulescu római tárgyalásaitól Bukaresti tudósítónk jelenti: Titulescu román pénzügyminiszter római látogatása a fuldoklónak a szalmaszál után való kapkodása volt már. Külföldi kölcsön nélkül a teljes gazdasági pangás olyan siralmas állapotokat teremtett Romániában, hogy a közelégületlenség az ellenzék táborába kergeti a társadalomnak azt a részét is, mely még talán szokásból kitartott volna a liberálisok mellett. A kormánynak elsősorban külföldi kölcsön, de talán éppen annyira külpolitikai siker is kell, hogy tarthassa magát. Külpolitikai sikert máshonnan nem remélhet, mint az erdélyi agrárperekben, ha sikerül a volt győzteseket mégegyszer megindítani, hogy a világos igazság ellenére ne honorálják Genfben a magyar álláspontot. Titulescu választhatott aközött, hogy Genfben az optánsport játssza-e meg, vagy a szentgotthárdi incidenst. Romániában, ugyanis, csak Magyarországgal szemben elért siker számíthat népszerűségre, nem is említve, hogy semmiféle más sikerre úgy sem volna a Bratianu-kormánynak kilátása. A szentgotthárdi esetet azonban már annyira magukévá tették a csehek, hogy Romániának nem sok szava lehetne benne, ellenben kockáztatná Olaszország neheztelését. Titulescu tehát inkább a kisántantot hagyta cserben a szentgotthárdi ügyben és az optánsperben akarja befolyásolni Olaszországot. Nagy reményekkel indult el, s itthon nagy reményeket fűztek útjához, de a csalódás egyre nagyobb. Számítottak föltétlenül arra, hogy Franciaország az olaszokkal való barátkozás miatt idegeskedve, hajlandó lesz megadni a következetesen megtagadott kölcsönt, csakhogy Olaszország karjaiba ne engedje Romániát. Úgy látszik, a számítás nem vált be, mert — igaz, hogy a francia sajtó idegeskedik a római tárgyalások miat — viszont egyáltalában nem kínálgatja a kölcsönt Románia visszaszerzésére, sőt nagyon is nyíltan hangoztatja, hogy a francia tőkét nem lehet olyan országban kockáztatni, melynek jövője teljességgel bizonytalan. Nem sikerült Titulescu második programpontja sem, az hogy közvetítsen Franciaország és Olaszország, valamint Szerbia és Olaszország között. A francia sajtó leplezetlen kicsinyléssel utasította vissza, hogy Románia külügyminisztere avatkozzék bele a nagyhatalmak ügyeibe. Olyan lecke volt ez, mint amilyet Benes kapott annak idején, amikor Anglia és Franciaország között akart közvetíteni. A szerb—olasz megegyezés ügye sem kecsegtetett eredménnyel kezdettől fogva, mert hiszen az ellentétek nem olyanok a két állam között, hogy taktikai fogásokkal át lehetne hidalni őket. De még a formális megegyezést is végzetesen hátráltatja Kosztics ezredes könyvének botránya. Az egész nyugati sajtó bőven foglalkozik ezzel a szerb katonai kézikönyvvel, melyel minden szerjövő információk szerint Titulescu már ismételten ott akarta hagyni Rómát, mert maga sem bízik akciója sikerében s csak a miniszterelnök távirati kérésére hosszabbította meg már másodszor római tartózkodását. Bratianu tudja, hogy a kormány sorsa attól függ, elér-e Titulescu legalább valami látható sikert, melynek kiszínezésével a liberális párt egy ideig még el tud küzdeni a teljes népszerűtlenséggel szemben Az általános pesszimista hangulattal csak a Cuvantul keddi jelentése helyezkedik szembe. Vasárnapi vezércikkében még nagyban fenyegetőzött, hogy az olasz—román jó viszony örökre széttépett szálai soha többé össze nem bogozhatók, kedden már azt jelenti, hogy Titulescunak Mussolinivel és a többi olasz államférfiakkal folytatott tárgyalásai biztosították Románia minden külön kívánságát. Mussolini azt is kijelentette Titulescunak, hogy Olaszország semmiféle Románia-ellenes akciót nem támogat, sőt egyenesen megakadályoz, amint ő ezt már Bethbiai katonának kezébe adnak a bevonulás alkalmával, kioktatva az újoncot arra, hogy az olaszok, németek, magyarok és bolgárok ellen háborúra kell a szerb hadseregnek készülnie. Ez a leleplezés a lehető legkedvezőtlenebb pillanatban jelent meg, amikor éppen francia közvetítéssel és Titulescu kéretlen beavatkozásával megindultak volna az olasz—szerb tárgyalások. Beavatott helyről 100 grammos darab ára 72 fillér finom arcbőre most biztonságban várd Amikor 72 fillérért már egy Elida minőségű, finom darab szappant vehet, nincs rá szüksége, hogy silány, közönséges vagy ismeretlen szappant használjon. Az Elida Favorit-szappan csodásan tiszta és enyhe, habja dús és sűrű, mindvégig pompás illatú. len miniszterelnöknek is megmondta az olasz—magyar szerződés aláírásakor. A franciák nem kockáztatják vagyonukat Romániában Párisból jelentik. A Petit Bleu Titulescu párisi útjával foglalkozva, részletesen foglalkozik a román kölcsön ügyével. A lap szerint a románok a lehetetlent is megkísérelték már, hogy Franciaországtól kölcsönt kaphassanak. Az illetékes körök azonban a hozzájuk forduló francia pénzcsoportok érdeklődésére azt felelték, hogy ilyen kölcsönművelet engedélyezéséről mindaddig nem lehet szó, amíg Románia nem ismeri el Franciaországgal szemben fennálló hadi tartozásait. A lap ezután megemlíti, hogy Titulescu párisi útjával egyidőben egy román bizottság érkezik most Parisba, amely azonnal érintkezésbe lép Titulescuval, hogy megbeszélje a kölcsön technikai részleteit. — Titulescu — folytatja a lap — bizonyára úgy gondolkozik, hogy bátran elismerhetik az adósságokat, mert ez még nem jelenti azt, hogy fizet is. Mihelyt az adósságokat elismerték, a román tárgyalóbizottság tagjai nyomban kérhetik majd a kölcsön megadását. A tartozások elismerésén kívül azonban — mondja a Petit Bleu — más feltételek is vannak, amelyeknek eleget kell tenni. Első feltétel Románia politikai stabilitása. Ez azonban nagyon gyenge lábon áll. Besszarábia önállóságot és önkormányzati jogokat követel. A nagybirtokoknak a parasztok között való szétosztása, a nagyváradi pogrom, a naponkénti forrongások, a zsidó temetők feldúlása, mind azt bizonyítja, hogy Romániában a lelkek állandóan forronganak. A cikk végül felveti a kérdést: Vájjon jól választotta-e meg az időt Románia, amikor most a francia tőkéhez fordul? A francia tőke nagyon sokat szenvedett már a háború után, elsősorban az orosz összeomlás következtében. Vájjon a franciák kockáztathatják-e vagyonukat egy távoli és forrongásban lévő országban, amelynek jövőjét teljességgel lehetetlen előrelátni? Ha ezt megtennék, félelmetes és oktalan felelősséget vennének magukra. ■Londonból jelentik. A Financial News Románia kölcsönsegélyeivel foglalkozva annak a vélekedésének ad kifejezést, hogy Franciaország aligha fog pénzt adni Romániának, legfeljebb vasúti anyagot hitelez számára. ellen. A gyűlésen többek között felszólalt Henry Pathé, a kamara egyik alelnöke, Violit abbé, Marc Langnier, a kisebbségi szerződések volt parlamenti előadója és Léon Blum. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben tiltakozott a romániai kisebbségeket üldöző politika ellen. A Chicago Tribune híradása szerint a gyűlés bővelkedett a viharos jelenetekben, a román diákok tiltakozó közbeszólásaikkal több ízben megzavarták a szónokokat. A lap 8000-re becsüli a gyűlés hallgatóságának számát. Románia hozzájárult a genfi jegyzékhez Rómából jelentik: Titulescu román külügyminiszter a külföldi lapokban megjelent ama hírekkel kapcsolatosan, hogy Románia Róma nyomására eszközölte ki a kisántaninak a szentgotthárdi afférban tervezett lépésének elhalasztását, a Stefani-ügynökségnek nyilatkozatot adott le, mely szerint ezek a hírek minden tekintetben tendenciózusak, hozzájárult a jegyzékhez, mely szó szerint megállapítja, hogy a közvetlenül érdekelt államok között konfliktus nem tört ki és hogy a jegyzéket aláíró államok senki ellen sem emelnek panaszt és senkit sem gyanusítanak, csupán kötelességszerűen figyelmeztetik a nemzetek szövetségének tanácsát, hogy az esetleg bekövetkező eseményeknek vagy súlyosabb következményeknek elébevágjon. Tüntető gyűlés Párisban a romániai zsidók sanyargatása miatt Párisból jelentik. A franciaországi zsidó egyesületek rendezésében kedden Párisban nagyszabású gyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak a romániai zsidók sanyargatása A Zugspitze-vasút építkezési botránya Münchenből jelentik: Reutte város képviselőtestületi közgyűlése nemrégiben nagy pótadót szavazott meg a Zugspitze-vasút építéséhez való hozzájárulásképpen. A gazdag tiroli város egyszerre tízmillió schilling kölcsönt vett föl a vasút építésére és emiatt a városban, ahol eddig sohasem volt pótadó, nagy elégedetlenség támadt. A Zugspitze-vasút építése már többször adott botrányos helyzetekre alkalmat és most a dologba az ügyészség is beavatkozott. A rendőrségre ugyanis följelentés érkezett, hogy a város több vezetője összejátszik a vasútépítéssel megbízott vállalatokkal. Megindult a nyomozás és az ügyészség több személyt letartóztatott. A letartóztatottak között van Stern dr., a város helyettes polgármestere, aki a Zugspitze vasútépítő társaságban az elnöki tisztet viselte, továbbá Schretter őrnagy, Reutte volt polgármestere, aki mint kezes írta alá Sternnek a vasúttársaság nevében kibocsátott váltóit. Letartóztatták még Knittel Hildberget is, a polgármesterhelyettes sógorát, aki szintén mint kezes szerepelt a váltókon.