Magyarság, 1928. március (9. évfolyam, 50-73. szám)
1928-03-01 / 50. szám
2 Akik kommunista bűncselekményt követtek el. Ezekről 1620—21-ben már több közkegyelmi elhatározás kelte előtt három éve. Azok, akik a bűncselekményt külföldön követték el, vagy akik a bűnvádi eljárás vagy büntetés alól oly módon vonták ki magukat, hogy külföldre távoztak. Végül azok, akik a kegyelmi elhatározás kelte előtt bűntett miatt, vagy ugyancsak a kegyelmi elhatározás kelte előt három éven belül szándékos vétség miatt egyszer már jogerősen szabadságveszésre voltak ítélve. A kegyelmi elhatározás a hivatalos lap csütörtöki számában jelenik meg és az igazságügyminiszter ugyanekkor teszi közzé a végrehajtásra vonatkozó részletes rendeletet is. 1928 március1, csütörtökiCHESII. Már az őisszel megkezdik a magánjogi kódex tárgyalását A magyar magánjogi törvénykönyv benyújtása a képviselőházba a magyar jogalkotásnak és a magyar törvényhozásnak egyik legfontosabb ténykedése minden bizonyára, ami az ellenforradalom óta a magyar anyagi jogalkotás terén történt. Négyszáz esztendőnek a hiányát kell pótolnia az új magyar polgári törvénykönyvnek, mert a magyar magánjog mindezideig nem volt egységes kódexbe foglalva. Negyven esztendő óta úgyszólván egyfolytában dolgoztak a magyar jog tudósai az egységes magyar magánjogi törvénykönyvön, azonban a javaslatból mindezideig nem lehetett törvény. Az új polgári törvénykönyv több lényegespontban különbözik attól a javaslattól, amelyet közvetlenül a háború előtt nyújtottak be a magyar törvényhozás házába és amely részletes indokolásával és közkézen forog és amely körül annak idején nagy jogi vita keletkezett az egész ország jogászai között. Az új törvényjavaslaton Szászy Béla államtitkár, Térffy Gyula kúriai tanácselnök, Bartha Richárd a kormányzó kabinetirodájának elhunyt főnöke, Vladár Gábor miniszteri tanácsos, Szladits Károly egyetemi tanár, Krivcz Ödön dr. és Thury Sándor Kornélegyetemi tanárok, Fodor Ármin kúriai tanácselnök. Tunyogi Szűcs Kálmán, Nyulászy János, Sichermann Bernát, Nizsalovszky Endre és Gabona Lajos, valamint Puha László miniszteri tanácsos dolgoztak hosszú időn keresztül és így készült el mai formájában a javaslat, amelynek első nyomtatott példánya már ott fekszik az igazságügyminiszter dolgozószobájának íróasztalán. A javaslat benyújtása március 1-én, a kormányzó megválasztásának nyolcadik évfordulóján természetesen csak a javaslat nagy fontosságát akarja kiemelni és a kormányzó iránti tiszteletnek akar kifejezést adni, mert még hosszú idő telik el és hosszú viták fognak lezajlani addig, amíg a törvényjavaslatból megszületik az egységes magyar magánjogi kódex. Illetékes helyen nyert értesülésünk szerint az egységes magyar magánjogi törvénykönyv javaslatát a beterjesztés után már az őszi ülésszak elején bizottsági tárgyalás alá bocsátják. Kilenc előadót kell választania a képviselőháznak, azután megkezdődik a javaslat bizottsági tárgyalása és az országgyűlés jövő évi munkaprogramjának igen nagy részét ennek a törvényjavaslatnak a vitája fogja igénybe venni. Az elítélt újságírók nagy részére kiterjed az amnesztia A széleskörű kormányzói kegyelem, amely szintén a nyolcéves évfordulóval van kapcsolatban, illetékes körök magyarázata szerint „annak a társadalmi és politikai összhangnak“ a megalapozásához szükséges, amely a nagy horderejű magánjogi törvénykönyv megalkotásakor kell, hogy a politikai életben uralomra jusson. Eszerint a magyarázat szerint a kormány „a megértés útján akar közeledni, de ugyanekkor azt kívánja, hogy a kormány akciója is ilyen megértésre találjon a magyar politikai életben“. Az amnesztia-rendeletnek a híre már szerdán este elterjedt a fővárosban és főleg jogászi körökben élénk megbeszélés tárgyát képezte. Az amnesztia-rendelet lényegéből megérthető, hogy kegyelmet kapnak mindazok, akik kormányzósértésért, királysértést, nemzetgyalázást, választójog elleni bűncselekményt, politikai indokú hatóság és magánosok elleni erőszakot és tiltott közlés vétségét követték el, amennyiben nem visszaesők, nem kommunisták és nem emigránsok. Ezzel a népszerű magyarázattal megérthetjük, hogy kegyelemben fog részesülni eszerint a sajtópörök miatt elítélt újságírók nagy része. A Népszavának igen sok munkatársa kap amnesztiát, kivéve azokat a strohmannokat, akiket többször is jogerősen elítéltek az elmúlt években, tehát Dudás Nagy András minisztersége Írta: Böszörményi Jenő A bakterház ott állott az Alföld kellős közepén, nem messze a várostól, az új kövesül mellett. Minden oldalról tanyák vették körül. Vidám, megelégedett, örömet sugárzó, akácos, cserepes tanyák. Neki azonban, mint állami épületnek, ünnepélyes komolyságot kellett szétárasztania a világba, így kivánta a tekintély. A tanyai népnek jó szíve van. Hivatalbeli ember iránt — amíg ki nem ismerte — tartózkodó ugyan, de ha egyszer barátságába fogadta, akkor semmi bajában sem hagyja el. A bakter együtt ment“ volt, más vidékre való. Ezért idegenkedtek tőle eleinte a magyarok. De azután megolvadt a jég. Ettől kezdve nagyot változott a sora. Sok jóbarátja volt már. Több, mint benn a városban a főnök urnak, pedig az aranygalléros vasutas, ő meg csak bakter. Jó ismerőse meg annyi akadt, hogy vendégségbe akár az egész határt meghívhatta volna. De nem lehetett. Sajnos, nem volt mód hozzá. Azután az egyszoba-konyhába bajos lett volna az egész határt beleszorítani. Ezért, amikor elkövetkezett a kimagasló esemény, hogy leölte a disznóját, meg kellett elégednie azzal, hogy a disznótorba csak azokat hívja meg, akiknek valami közük volt a disznóhoz. Így érte a szerencse — legelsősorban— Dudás Nagy Andrást, a Szilaj Vargáék tanyását, akitől, valami kis szívesség viszonzásaként, még a tavasszal ajándékba kapta. Akkor még hitvány, rongy ki malac volt. Úgy látszott, hogy Ineg sem marad. Lehet, hogy ez a bizonytalan egészségi állapot járult hozzá, hogy ajándék lett belőle. Mindegy. Az a fő, hogy megmaradt. Dudás Nagy András pedig megbizonyította, hogy ajándékozó szíve van. A Kovácsék árendását érte másodsorban a megtiszteltetés. A csöves kukoricát Ő szállította. Nem ingyen. Pénzért. Valamivel a piaci áron alól. Miután pedig erre nem volt köteles, így most, a kedvező alkalommal, megmutatják neki, hogy a jóságát nem felejtették el. Azután a srömsödiek harmadosa sem maradt ki a vendégkoszorúból. Az árpa miatt, aminek az árával még most is tartozik neki a bakter. E három férfiú képviselte a polgári társadalmat. A hivatalos világ képviseletében a donáti bakter jelent meg. Az asszonyok közül csak a harmados felesége maradt otthon. Mindenki tudja róla, hogy gőgös. Azért nem jött el. Megindult a társalgás. Beszélgetésközben felkerült szóba a miniszterek látogatása. Valami kiállításfélét rendeztek a városban és erre jöttek le. ötven esztendő alatt sem látott a nép egyszerre ennyi nagyurat, mint ekkor. A harmados megjegyezte erre, hogy bizonyosan sokba került ez az országnak, meg a népnek. Mert a miniszterek nem utaznak harmadikon, hanem csak elsőn. Az útiköltség meg rengeteg. No, de azért van adó a világon! —■ mondta szemhunyorgatva a harmados. — Hát azért! — erősítgették a többiek. Csak a donáti bakter hallgatót, ő a hivatalos világhoz tartozik. Ő nem szólhat. — Azért akármit mondunk, borzasztó szép dolog az, mikor valaki felviszi a miniszterségig, — szólt Dudás Nagy András. — Hát maga elvállalná, ha rábíznák? — kérdezte ravaszul mosolyogva a dónáti bakter. — Miért ne vállalnám? Nem szokás azt visszautasítani. — Hát ha holnap reggelre kineveznék miniszternek, mit csinálna legelőször? — Mit csinálnék? Hirtelenében igazán nem tudom. Nem gondolkoztam még rajta. De tudom már! Hogyne tudnám! Mindjárt megveszem Lajos fiamnak azt a másfél holdat, amelyiknek a fele szőlő, a másik fele meg gyümölcsös. Azután azt mondom Lajosnak: no, fiam, most már megnősülhetsz! Legyen a tietek ez a másfél hold. Üljetek bele ebbe a takaros vagyonba és éljetek rajta olyan urasan, mint a mesebeli király, meg a felesége! Amikor ez emberek komoly dolgokról tanácskoznak, úgy illik, hogy az asszonyok csendben hallgassák őket. Itt sem volt másként. A földvásárlás ügye azonban kihozta sodrából a tanyásnál. — Lajosnak akarja megvenni azt a másfél holdat? — Annak. — Hát nem gondol az öregebbik fiára, Sadira, akinek már felesége és gyereke van? Tán az nem édesfia magának? — De az. — Hát, ha az, akkor miért ülteti bele Lajost a vagyonba? Miért nem Sadit? Vagy azt akarja, hogy az koldulni menjen? Asszonnyal gyerekkel? Óh, Istenem! Igazán csuda, hogy meg nem zavarodok! — Minek avatkozol bele olyan dologba, amihez nem értesz? Gondolok én Sadira, ne félj! Neki szántam azt a hat holdat, amelyik a Tatárhalom mellett van. Eladó. Ezt veszem meg neki. Igaz, hogy a fele szikes, de gyepnek elég jó gyep az. Kell majd az annak a fiastehénnek, amelyiket a tavaszi vásáron szerzek Sadinak. Egyszerre nem vehetem meg a határt. Sadi se kívánhatja. — Óh, kedves Sadi fiam! Neked már csak az a komisz, szikes föld jut a Tatárhalmon! Szépen vagyunk! Igazán csuda, hogy meg nem szakad a szívem a fájdalomban! Dudás Nagy András nem válaszolt a kesergésre, hanem indulatosan rácsapott az asztalra, ami annyit jelentett, hogy nem hajlandó tovább senkivel sem vitatkozni erről az ügyről. Legkevésbé az asszonnyal. Úgy lesz, amint elhatározta, Lajosé let a másfél hold, amelyiknek a fele szőlő, a másik fele meg gyümölcsös. Sadi pedig a tatárhalmi hat holdat kapja és hozzá a fiastehenet. Punktum! Ezen nem lehet változtatni többet! Közben ittak. A negyedik literből volt is, nem is. A donáti bakter nem fért a bőrében. — Hát autóra ül-e, szomszéd úr, míniszterkorában? — Autóra? Nem. Arra nem ülök. Amióta a multkorában egy piszok autó belefordította a kocsimat az árokba, azóta utálok minden autót. Hanem az egyik lovamat, a Tündért, elcserélem vagy eladom és veszek helyette másikat. Szebbet, jobbat, tüzesebbet. — A Tündért adja el? -t- kérdezte csodáikévá az asszony. — Azt. A Tündért. — Amelyiket mink neveltünk?... — Azt. — Na, tessék! Oszt ne üsse mag az embert a guta. A Tündért akarja eladni. Hogy másikat vegyen heyette. Inkább elmegyek a háztól, és csaljon azután, amit jólesikl visszaesők, mert valamennyi olyan közleményért ők vállalták a felelősséget, amelyek miatt sajtóper indult meg. És újságírókon kívül még sok más egyén is amnesztiát kap, akik szintén ebbe a csoportba tartoznak, akár elítélték már őket egy izben jogerősen, akár befejezetlen bűnügyük van jelenleg folyamatban valamely büntetőbíróság előtt, így amnesztiát kap Rupert Rezső, volt nemzetgyűlési képviselő is, akit pár nappal ezelőtt ítélt el nemzetgyalázásért a pécsi tábla és még sokan hozzá hasonlóak. A frankhamisítók is kegyelmet kaphatnak A második csoport, amelyet az amnesztia-rendelet megkülönböztet, már sokkal több vitára ad alkalmat Itt az első fokon eljáró büntetőbíróság hivatalból állapítja meg, hogy kivételes méltánylást érdemlő módon az elítéltek kegyelemben részesíti-e vagy sem. Az elítéltnek joga van kérni, hogy a bíróság foglalkozzék kegyelmi ügyével három hónapon belül, de a bíróság akkor is foglalkozik ezekkel a meghatározott ügyekkel, ha nem kérik erre. A bíróság teljesen szuverén módon dönt a kegyelem kérdésében. Az eljárás nem kontradiktórius és a kormányzatnak az ügyészség útján semmiféle beleszólása nincs abba, hogy ki kaphasson kegyelmet, viszont az elítélt sem képviseltetheti magát a tárgyaláson. Az amnesztiának ez a része különben csak elítéltekre vonatkozik, tehát itt pertörlésnek nincs helye, csupán kegyelemnek, öt évi büntetés a maximum, amelyen alul kegyelmet lehet kapni ebben az esetben. A büntetőitöörvényszék cívil Nádosyék ügyében Ilyenformán a frankhamisítás bűnügyének vádlottjai, köztük Windischgraetz és Nádosy, akik valamennyien öt éven aluli büntetést kaptak, szintén kegyelemben részesülhetnek. Az első fokon eljáró büntetőbíróság, tehát a jelen esetben a budapesti büntetőtörvényszék Töreig-tanácsa kell, hogy tárgyalás alá vegye Nádosy és Windischgraetz kegyelmi ügyét, három hónapon belül és ez alatt az idő alatt kell döntenie, hogy a frankhamisítási ügy két elítéltje megszabadulhat-e büntetésétől, vagy sem. A kegyelem kérdése Nádosyék esetében tehát tisztán a büntetőtörvényszék szuverén hatáskörébe tartozik és abba a kormánynak semmi beleszólása nincsen. Remélhető, hogy a budapesti büntetőtörvényszék az amnesztia-rendelet megjelenése után a lehető legrövidebb időn belül tárgyalni fogja Nádosy Imre és Windischgraetz Lajos herceg ügyét, és a frankper két vádlottját, akik közül az egyik beteg, a másik pedig már több mint két éve van elzárva, kegyelemben részesíti és rögtön szabadlábra helyezi. la amnesztia nem terjed ki a politikai jogok felfüggesztésére és a hivatalvesztésre Rendkívül érdekes momentuma az amnesztia-rendeletnek, hogy a kegyelem nem terjed ki valamennyi mellékbüntetésre, csupán arra a pénzbüntetésre, amelyet behajthatatlanság esetén fogházra lehet átváltoztatni. Tekintve, hogy az amnesztia alá eső politikai bűncselekmények legnagyobb részénél a bíróság, mint mellékbüntetést, elrendelte a politikai jogok felfüggesztését, illetőleg egyes esetekben a hivatalvesztést, ez a mellékbüntetés az amnesztia után továbbra is érvényben marad. Azok a politikai személyiségek, akiket részben a frankügy, részben kormányzósértés miatt elítéltek és akiknek politikai jogait több esztendőre felfüggesztették, az amnesztia után sem térhetnek tehát rögtön vissza a politikai életbe és nem választhatók meg például képviselőnek sem. Az amnesztia-rendelet értelmében tehát ezeknek a vezető politikai személyiségeknek meg kell várniuk azt, amíg ez a mellékbüntetés letelik és amíg politikai jogaik szabad gyakorlását visszanyerik. Amennyiben a frankper elítéltjei közül Nádosy Imne esetében a bíróság megállapítja a kegyelemre való jogosultságot, a hivatalvesztés vele szemben továbbra is érvényben marad. Jogászi körökben az amnesztia-rendeletnek különösen ez a része idézett elő igen élénk vitát. 50m az igazi gépselyem !