Magyarság, 1928. március (9. évfolyam, 50-73. szám)

1928-03-01 / 50. szám

2 Akik kommunista bűncselekményt követ­tek el. Ezekről 1620—21-ben már több köz­kegyelmi elhatározás kelte előtt három éve. Azok, akik a bűncselekményt külföldön követték el, vagy akik a bűnvádi eljárás vagy büntetés alól oly módon vonták ki ma­gukat, hogy külföldre távoztak. Végül azok, akik a kegyelmi elhatározás kelte előtt bűntett miatt, vagy ugyancsak a kegyelmi elhatározás kelte előt három éven belül szándékos vétség miatt egyszer már jogerősen szabadságveszésre voltak ítélve.­­ A kegyelmi elhatározás a hivatalos lap csütörtöki számában jelenik meg és az igaz­ságügyminiszter ugyanekkor teszi közzé a végrehajtásra vonatkozó részletes rendele­tet is. 1928 március­­1, csütörtök­­iCHESII. Már az őisszel megkezdik a magánjogi kódex tárgyalását A magyar magánjogi törvénykönyv be­nyújtása a képviselőházba a magyar jog­alkotásnak és a magyar törvényhozásnak egyik legfontosabb ténykedése minden bizo­nyára, ami az ellenforradalom óta a magyar anyagi jogalkotás terén történt. Négyszáz esztendőnek a hiányát kell pótolnia az új magyar polgári törvénykönyvnek, mert a magyar magánjog mindezideig nem volt egy­séges kódexbe foglalva. Negyven esztendő óta úgyszólván egyfolytában dolgoztak a magyar jog tudósai az egységes magyar ma­gánjogi törvénykönyvön, azonban a javas­latból mindezideig nem lehetett törvény. Az új polgári törvénykönyv több lényeges­­pontban különbözik attól a javaslattól, ame­lyet közvetlenül a háború előtt nyújtottak be a magyar törvényhozás házába és amely részletes indokolásával és közkézen forog és amely körül annak idején nagy jogi vita ke­letkezett az egész ország jogászai között. Az új törvényjavaslaton Szászy Béla államtit­kár, Térffy Gyula kúriai tanácselnök, Bartha Richárd a kormányzó kabinetirodájának el­hunyt főnöke, Vladár Gábor miniszteri ta­nácsos, Szladits Károly egyetemi tanár, Krivcz Ödön dr. és Thury Sándor Kornél­­egyetemi tanárok, Fodor Ármin kúriai ta­nácselnök. Tunyogi Szűcs Kálmán, Nyulászy János, Sichermann Bernát, Nizsalovszky Endre és Gabona Lajos, valamint Puh­a László miniszteri tanácsos dolgoztak hosszú időn keresztül és így készült el mai formá­jában a javaslat, amelynek első nyomtatott példánya már ott fekszik az igazságügymi­niszter dolgozószobájának íróasztalán. A ja­vaslat benyújtása március 1-én, a kormányzó megválasztásának nyolcadik évfordulóján természetesen csak a javaslat nagy fontos­ságát akarja kiemelni és a kormányzó iránti tiszteletnek akar kifejezést adni, mert még hosszú idő telik el és hosszú viták fognak lezajlani addig, amíg a törvényjavaslatból megszületik az egységes magyar magánjogi kódex. Illetékes helyen nyert értesülésünk szerint az egységes magyar magánjogi törvénykönyv javaslatát a beterjesztés után már az őszi ülésszak elején bizottsági tárgyalás alá bo­csátják. Kilenc előadót kell választania a képviselőháznak, azután megkezdődik a ja­vaslat bizottsági tárgyalása és az országgyű­lés jövő évi munkaprogramjának igen nagy részét ennek a törvényjavaslatnak a vitája fogja igénybe venni. Az elítélt újságírók nagy részére kiterjed az amnesztia A széleskörű kormányzói kegyelem, amely szintén a nyolcéves évfordulóval van kap­csolatban, illetékes körök magyarázata sze­rint „annak a társadalmi és politikai össz­hangnak“ a megalapozásához szükséges, amely a nagy horderejű magánjogi törvény­­könyv megalkotásakor kell, hogy a politikai életben uralomra jusson. Eszerint a magya­rázat szerint a kormány „a megértés útján akar közeledni, de ugyanekkor azt kívánja, hogy a kormány akciója is ilyen megértésre találjon a magyar politikai életben“. Az am­nesztia-rendeletnek a híre már szerdán este elterjedt a fővárosban és főleg jogászi kö­rökben élénk megbeszélés tárgyát képezte. Az amnesztia-rendelet lényegéből megért­hető, hogy kegyelmet kapnak mindazok, akik kormányzósértésért, királysértést, nemzetgyalázást, választójog elleni bűncse­lekményt, politikai indokú hatóság és magánosok elleni erőszakot és til­tott közlés vétségét követték el, amennyi­ben nem visszaesők, nem kommunisták és nem emigránsok. Ezzel a népszerű magyará­zattal megérthetjük, hogy kegyelemben fog részesülni eszerint a sajtópörök miatt elítélt újságírók nagy része. A Népszavának igen sok munkatársa kap amnesztiát, kivéve azo­kat a strohmannokat, akiket többször is jogerősen elítéltek az elmúlt években, tehát Dudás Nagy András minisztersége Írta: Böszörményi Jenő A bakterház ott állott az Alföld kel­lős közepén, nem messze a várostól, az új kövesül mellett. Minden oldalról ta­nyák vették körül. Vidám, megelége­dett, örömet sugárzó, akácos, cserepes tanyák. Neki azonban, mint állami épü­letnek, ünnepélyes komolyságot kellett szétárasztania a világba, így kivánta a tekintély. A tanyai népnek jó szíve van. Hiva­talbeli ember iránt — amíg ki nem is­merte — tartózkodó ugyan, de ha egy­szer barátságába fogadta, akkor semmi bajában sem hagyja el. A bakter együtt ment“ volt, más vidékre való. Ezért idegenkedtek tőle eleinte a magyarok. De azután megolvadt a jég. Ettől kezdve nagyot változott a sora. Sok jóbarátja volt már. Több, mint benn a városban a főnök urnak, pedig az­ aranygalléros vasutas, ő meg csak bakter. Jó ismerőse meg annyi akadt, hogy vendégségbe akár az egész határt meghívhatta volna. De nem lehetett. Sajnos, nem volt mód hozzá. Azután az egyszoba-konyhába bajos lett volna az egész határt bele­­szorítani. Ezért, amikor elkövetkezett a kimagasló esemény, hogy leölte a disznóját, meg kellett elégednie azzal, hogy a disznótorba csak azokat hívja meg, akiknek valami közük volt a disznóhoz. Így érte a szerencse — legelsősorban­­— Dudás Nagy Andrást, a Szilaj Var­­gáék tanyását, akitől, valami kis szíves­ség viszonzásaként, még a tavasszal ajándékba kapta. Akkor még hitvány, rongy ki malac volt. Úgy látszott, hogy Ineg sem marad. Lehet, hogy ez a bi­zonytalan egészségi állapot járult hozzá, hogy ajándék lett belőle. Mindegy. Az a fő, hogy megmaradt. Dudás Nagy András pedig megbizonyította, hogy ajándékozó szíve van. A Kovácsék árendását érte másod­sorban a megtiszteltetés. A csöves ku­koricát Ő szállította. Nem ingyen. Pénzért. Valamivel a piaci áron alól. Miután pedig erre nem volt köteles, így most, a kedvező alkalommal, meg­mutatják neki, hogy a jóságát nem fe­lejtették el. Azután a srömsödiek harmadosa sem maradt ki a vendégkoszorúból. Az árpa miatt, aminek az árával még most is tartozik neki a bakter. E három férfiú képviselte a polgári társadalmat. A hivatalos világ képviseletében a donáti bakter jelent meg. Az asszonyok közül csak a harmados felesége maradt otthon. Mindenki tudja róla, hogy gőgös. Azért nem jött el. Megindult a társalgás. Beszélgetés­közben felkerült szóba a miniszterek látogatása. Valami kiállításfélét rendez­tek a városban és erre jöttek le. ötven esztendő alatt sem látott a nép egy­szerre ennyi nagyurat, mint ekkor. A harmados megjegyezte erre, hogy bizo­nyosan sokba került ez az országnak, meg a népnek. Mert a miniszterek nem utaznak harmadikon, hanem csak el­sőn. Az útiköltség meg rengeteg. No, de azért van adó a világon! —■ mondta szemhunyorgatva a harmados. — Hát azért! — erősítgették a töb­biek. Csak a donáti bakter hallgatót­, ő a hivatalos világhoz tartozik. Ő nem szólhat. — Azért akármit mondunk, borzasztó szép dolog az, mikor valaki felviszi a miniszterségig, — szólt Dudás Nagy András. — Hát maga elvállalná, ha rábíznák? — kérdezte ravaszul mosolyogva a dó­náti bakter. — Miért ne vállalnám? Nem szokás azt visszautasítani. — Hát ha holnap reggelre kinevez­nék miniszternek, mit csinálna legelő­ször? — Mit csinálnék? Hirtelenében iga­zán nem tudom. Nem gondolkoztam még rajta. De tudom már! Hogyne tud­nám! Mindjárt megveszem Lajos fiam­nak azt a másfél holdat, amelyiknek a fele szőlő, a másik fele meg gyümöl­csös. Azután azt mondom Lajosnak: no, fiam, most már megnősülhetsz! Le­gyen a tietek ez a másfél hold. Üljetek bele ebbe a takaros vagyonba és élje­tek rajta olyan urasan, mint a mesebeli király, meg a felesége! Amikor ez emberek komoly dolgok­ról tanácskoznak, úgy illik, hogy az asszonyok csendben hallgassák őket. Itt sem volt másként. A földvásárlás ügye azonban kihozta sodrából a ta­nyásnál. — Lajosnak akarja megvenni azt a másfél holdat? — Annak. — Hát nem gondol az öregebbik fiára, Sadira, akinek már felesége és gyereke van? Tán az nem édesfia ma­gának? — De az. — Hát, ha az, akkor miért ülteti bele Lajost a vagyonba? Miért nem Sadit? Vagy azt akarja, hogy az koldulni menjen? Asszonnyal gyerekkel? Óh, Istenem­! Igazán csuda, hogy meg nem zavarodok! — Minek avatkozol bele olyan do­logba, amihez nem értesz? Gondolok én Sadira, ne félj! Neki szántam azt a hat holdat, amelyik a Tatárhalom mel­lett van. Eladó. Ezt veszem meg neki. Igaz, hogy a fele szikes, de gyepnek elég jó gyep az. Kell majd az annak a fiastehénnek, amelyiket a tavaszi vásá­ron szerzek Sadinak. Egyszerre nem­ vehetem meg a határt. Sadi se kíván­hatja. — Óh, kedves Sadi fiam! Neked már csak az a komisz, szikes föld jut a Ta­tárhalmon! Szépen vagyunk! Igazán csuda, hogy meg nem szakad a szívem a fájdalomban! Dudás Nagy András nem válaszolt a kesergésre, hanem indulatosan rácsapott az asztalra, ami annyit jelentett, hogy nem hajlandó tovább senkivel sem vi­tatkozni erről az ügyről. Legkevésbé az asszonnyal. Úgy lesz, amint elhatá­rozta, Lajosé let a másfél hold, ame­lyiknek a fele szőlő, a másik fele meg gyümölcsös. Sadi pedig a tatárhalmi hat holdat kapja és hozzá a fiastehenet. Punktum! Ezen nem lehet változtatni többet! Közben ittak. A negyedik literből volt is, nem is. A donáti bakter nem fért a bőrében. — Hát autóra ül-e, szomszéd úr, m­í­­niszterkorában? — Autóra? Nem. Arra nem ülök. Amióta a multkorában egy piszok autó­ belefordította a kocsimat az árokba, azóta utálok minden autót. Hanem az egyik lovamat, a Tündért, elcserélem vagy eladom és veszek helyette mási­kat. Szebbet, jobbat, tüzesebbet. — A Tündért adja el? -t- kérdezte csodáikévá az asszony. — Azt. A Tündért. — Amelyiket mink neveltünk?... — Azt. — Na, tessék! Oszt ne üsse mag az embert a guta. A Tündért akarja el­­adni. Hogy másikat vegyen he­yette. Inkább elmegyek a háztól, és­ cs­aljon azután, amit jólesikl visszaesők, mert valamennyi olyan közle­ményért ők vállalták a felelősséget, amelyek miatt sajtóper indult meg. És újságírókon kívül még sok más egyén is amnesztiát kap, akik szintén ebbe a csoportba tartoznak, akár elítélték már őket egy izben jogerősen, akár befejezetlen bűnügyük van jelenleg fo­lyamatban valamely büntetőbíróság előtt, így amnesztiát kap Rupert Rezső, volt nem­zetgyűlési képviselő is, akit pár nappal ez­előtt ítélt el nemzetgyalázásért a pécsi tábla és még sokan hozzá hasonlóak. A frankhamisítók is kegyelmet kaphatnak A­ második csoport, amelyet az amnesz­tia-rendelet megkülönböztet, már sokkal több vitára ad alkalmat Itt az első fokon eljáró büntetőbíróság hivatalból állapítja meg, hogy kivételes méltánylást érdemlő módon az elítéltek kegyelemben részesíti-e vagy sem. Az elítéltnek joga van kérni, hogy a bíróság foglalkozzék kegyelmi ügyé­vel három hónapon belül, de a bíróság ak­kor is foglalkozik ezekkel a m­eghatározott ügyekkel, ha nem kérik erre. A bíróság tel­jesen szuverén módon dönt a kegyelem kér­désében. Az eljárás nem kontradiktórius és a kormányzatnak az ügyészség útján sem­miféle beleszólása nincs abba, hogy ki kap­hasson kegyelmet, viszont az elítélt sem képviseltetheti magát a tárgyaláson. Az am­nesztiának ez a része különben csak el­ítéltekre vonatkozik, tehát itt pertörlésnek nincs helye, csupán kegyelemnek, öt évi büntetés a maximum, amelyen alul kegyel­met lehet kapni ebben az esetben. A bü­ntetőitöörvényszék cívil Nádosyék ügyében Ilyenformán a frankhamisítás bűnügyé­nek vádlottjai, köztük Windischgraetz és Nádosy, akik valamennyien öt éven aluli büntetést kaptak, szintén kegyelemben ré­szesülhetnek. Az első fokon eljáró büntető­bíróság, tehát a jelen esetben a budapesti büntetőtörvényszék Töreig-tanácsa kell, hogy tárgyalás alá vegye Nádosy és Win­dischgraetz kegyelmi ügyét, három hónapon belül és ez alatt az idő alatt kell döntenie, hogy a frankhamisítási ügy két elítéltje megszabadulhat-e büntetésétől, vagy sem. A kegyelem kérdése Nádosyék esetében tehát tisztán a büntetőtörvényszék szuverén ha­táskörébe tartozik és abba a kormánynak semmi beleszólása nincsen. Remélhető, hogy a budapesti büntetőtörvényszék az amnesz­tia-rendelet megjelenése után a lehető leg­rövidebb időn belül tárgyalni fogja Nádosy Imre és Windischgraetz Lajos herceg ügyét, és a frankper két vádlottját, akik közül az egyik beteg, a másik pedig már több mint két éve van elzárva, kegyelemben részesíti és rögtön szabadlábra helyezi. la amnesztia nem terjed ki a politikai jogok felfüggesztésére és a hivatalvesztésre Rendkívül érdekes momentuma az am­nesztia-rendeletnek, hogy a kegyelem nem terjed ki valamennyi mellékbüntetésre, csu­pán arra a pénzbüntetésre, amelyet behajt­hatatlanság esetén fogházra lehet átváltoz­tatni. Tekintve, hogy az amnesztia alá eső politikai bűncselekmények legnagyobb részé­nél a bíróság, mint mellékbüntetést, elren­delte a politikai jogok felfüggesztését, illető­leg egyes esetekben a hivatalvesztést, ez a mellékbüntetés az amnesztia után továbbra is érvényben marad. Azok a politikai személyi­ségek, akiket részben a frankügy, részben kormányzósértés miatt elítéltek és akiknek politikai jogait több esztendőre felfüggesz­tették, az amnesztia után sem térhetnek te­hát rögtön vissza a politikai életbe és nem választhatók meg például képviselőnek sem. Az amnesztia-rendelet értelmében tehát ezek­nek a vezető politikai személyiségeknek meg kell várniuk azt, amíg ez a mellékbün­tetés letelik és amíg politikai jogaik szabad gyakorlását visszanyerik. Amennyiben a frankper elítéltjei közül Nádosy Imne eseté­ben a bíróság megállapítja a kegyelemre való jogosultságot, a hivatalvesztés vele szem­ben továbbra is érvényben marad. Jogászi körökben az amnesztia-rendeletnek különösen ez a része idézett elő igen élénk vitát. 50m az igazi gépselyem !

Next