Magyarság, 1928. március (9. évfolyam, 50-73. szám)

1928-03-17 / 63. szám

1928 március 17, szombat WIEIMBIC Március ünnepe A trianoni békediktátum óta ezer sebből vérző csonka ország minden részében a régi hittel és régi lelkesedéssel ülték meg a már­ciusi gondolat ünnepét. Úgy a fővárosból, mint a vidékről érkezett hírek azt bizonyít­ják, hogy a magyar társadalom önmagára talált a márciusi gondolat egyetlen helyes ér­telmezésében. A keresztény és magyar töme­geknek olyan hatalmas manifesztációja volt a csütörtöki ünnep, amely méltó nemcsak a márciusi ifjak emlékéhez, hanem ahhoz a társadalomhoz is, amelynek feladatául a régi határok visszaszerzését jelölte meg a sors. Március 15-én, amelyet immár a magyar törvényhozás is hivatalos nemzeti ünneppé avatott, a főváros valamennyi templomában ünnepi istentiszteletet tartottak. Első ízben volt hivatalos ünnepi mise a királyi vár plé­bániatemplomában. Breuer István prelátus­­kanonok celebrálta fényes segédlettel a szent­misét, amelyen megjelent Horthy Miklós kor­mányzó és családja, ott voltak a főhercegek és főhercegasszonyok, a kormány tagjai, va­lamint a polgári és katonai hatóságok kép­viselői. A keresztény munkások a Petőfi szobránál A székesfőváros csütörtök reggelre impo­záns zászlódíszbe öltözött. Nemcsak a köz­épületeken, hanem a legtöbb magánépületen is nemzeti lobogó hirdette március 15-ikét.­­A kereskedők kirakatai piros-fehér-zöld szin­­ben pompáztak s egy-egy kis zászlócskával díszítették föl a közlekedési eszközöket is. A Rákóczi-úton délelőtt kilenc óra tájban meg­torpantak a villamosok és az autók, a Keleti­pályaudvar felől fegyelmezett rendben hatal­mas tömeg indul a Dunapart felé, hogy a Petőfi-szobor előtt áldozzon a márciusi ifjak emlékének. A Magyar Nemzeti és Keresztény­szociális Szervezetek Egyesületének ezer és ezer tagja vonult a Rákóczi-úton és a Kos­suth Lajos­ utcán át a Petőfi-térre. A menet élén a Törekvés-zenekar haladt, pattogó ma­gyar indulókat játszva. Petőfi szobránál, a Himnusz eléneklése után, Haller István volt miniszter, országgyűlési képviselő, mondott nagyhatású ünnepi beszédet, amelyben a ke­resztény magyar munkásság nemzetépítő hi­vatásáról szólott. Utána Kémeri-Nagy Imre egyetemi hallgató szavalta el a Nemzeti dalt, majd Zulavszky Andor dr., a Keresztény­szociális Szervezetek Egyesülése nevében megkoszorúzta a szobrot. Beszéde nyomán A Pátria Magyar Írók, Hírlapb­ól­ és Mű­vészek Klubja csütörtökön este társasvacsora keretében hódolt a márciusi ifjak emléké­nek. A vacsorán, amelyen Milotay István dr. elnök vezetésével az igazgatóság teljes szám­ban megjelent, Eckharck Tibor mondott ün­nepi beszédet. Emlékeztetett arra, hogy egy­kor valamennyien a fiatalság ünnepét lát­tuk március tizenötödikében. Azóta, hogy belekerültünk a közéletbe, mindenki meg­látta azokat a súlyos hibákat és bűnöket, amelyek március 15-ének ünnepe mögött rejtőztek. Sallangos, szóvirágos, az igazi ma­gyarságtól távolálló ünnep volt hajdan már­cius 15-ike. Vájjon mennyire változott a helyzet ma? Sokat beszélnek szabadságról és alkotmányosságról, pedig éppen a szabad­ság és az alkotmányosság lelki kritériumai hiányoznak. Látszatfüggetlenség van ma is csupán, pedig ennél a látszatfüggetlenségnél jobb a nyilvánvaló rabszolgaság. Ha vissza­gondol a közelmúlt ötven esztendejére, meg kell állapítania, hogy a magyarságnak soha nem volt bátorsága kiélni a maga fajiságát. Külföldről átvett kulturfölényes intézmé­nyeink voltak és vannak csupán. Az egész magyar közélet szörnyű posványban támo­­lyog, éppen az hiányzik, amit március 15-ike meg akart valósítani: a függetlenség és a szabadság szeretete. Nem tudunk akarni, merni, a kis, megmaradt Magyarország nem tudja fiainak jövőjét­ biztosítani, idege­neknek engedi át a vezető pozíciókat min­den téren. A felelőtlen plutokrácia és banko­­krácia uralma alatt nyög a ország, amikor Behlen István a szabadságjogok helyreállítá­­sának ígéretével biztatgat. De várjon ki fog élni ezekkel a szabadságjogokkal? Várjon a Szabadság jobban van-e ma biztosítva, mint a Bach-korszakban, amikor a különféle ha­talmas érdekképviseletek béklyójában nyög a sajtószabadság is. A szolgaság szelleme úgy elharapódzott ebben az országban, hogy még azok is fejet hajtanak: a hatalom előtt, akiknek módjuk, alkalmuk, sőt joguk volna elveiket és meggyőződésüket függetlenül, nyíltan vallani. Utalt arra, hogy a felsőház­ban legutóbb egyik főúr kijelentette, hogy az elhangzott szép beszédek nagy hatással voltak ugyan rá, de szavazatát nem befolyá­solhatják. Ki legyen ezek után olyan merész, hogy éljen a beígért szabadságjogokkal? Ta­lán a B-listás köztisztviselők, vagy a nyo­morgó középosztály tagjai álljanak ki a hata­lommal szemben? még alig ült el az éljenzés, amikor ezer és ezer torokból felcsendültek a Nem, nem, soha! erőteljes akkordjai. Szabó József és Tobler János beszéltek még, majd a Szózat elének­lése után, a Rákóczi-induló hangjaira, a leg­nagyobb rendben szétoszlott a tömeg. Az egyetemi ifjúság ünnepségei A magyar egyetemi és főiskolai ifjúság az idén is hagyományos fénnyel ünnepelte meg március idusát. Az ifjúság az Egyetem-téren gyülekezett s innen a vasutasok zenekará­nak indulói mellett fegyelmezett, katonás so­rokban vonult a Belváros utcáin keresztül a fellobogózott Szabadság-térre, hogy az irre■ denta-szobroknál fogadalmat tegyen a régi határok visszaszerzésére. Mintegy tízezer ifjú sorakozott fel Kelet, Nyugat, Észak és Dél szobrai előtt s feszes vigyázzállásban tisztelgett, mig a zenekar a Himnuszt ját­szotta. Ezután Nyugat szobránál Bodó Mik­lós, Észak szobránál Komlóssy Antal, Kelet szobránál vitéz Balázs Dániel dr.. Dél szob­ránál Szalóki-Mészáros Gyula mondott be­szédet s fogadta meg az ifjúság nevében, hogy Trianont soha el nem ismerik. Az ifjúság a Szabadság-térről a Batthyány­­örökmécs elé, majd a Kossuth Lajos-térre. Kossuth szobrához vonult, ahol Szathmáry József tartott emlékbeszédet. Tizenegy óra­kor kétszáztagú küldöttség a Várban meg­koszorúzta a Honvédszobrot, amely alka­lommal Biró György beszélt és Bernolák Jenő szavalt. Tizenegy óra után az ifjúság hatalmas tö­mege a Vigadóba vonult, amelynek termeit addigra már zsúfolásig megtöltötte az ün­neplő közönség. A legelsősorban foglaltak helyet az egyetemi rektorok, több felsőházi tag és országgyűlési képviselő és még sokan i­ások a magyar társadalom előkelőségeinek sorából. Az egyetemi énekkarok Magyar Hiszekegye után Moravek Ernő dr. nyitotta meg az ünnepséget, majd Jakabházy István beszélt a diákegyesületek nevében. Károlyi Árpád és cigányzenekarának néhány régi szép magyar dala után fehérgyarmati Tóth Gyula tábori lelkész mondott ünnepi beszé­det. Utána Pusztay Sándor, az­­ Operaház tagja énekelt, majd Malonyay József záró­beszédével végetért az impozáns ünnepség Délután az ifjúság a Nemzeti Múzeum kertjében rendezett ünnepséget, ahol Széles László beszéde után Lyakovich Tibor babér­koszorút helyezett Vasvári Pál emléktáblá­jára. A Múzeumkertből az ifjúság a Petőfi­­térre vonult s ezrekre rugó ünneplő közön­ség jelenlétében megkoszorúzta Petőfi szobrát. Március 15-ike arra kötelez bennünket, hogy hátat fordítsunk az opportunizmusnak és erős és független magyar társadalmat ne­veljünk. A nemzetet nem a hitvány meg­alkuvás, hanem a függetlenség és szabadság szeretete vezetheti ki nyomorúságos helyze­téből. Magyarországon ma azért van nagy­fokú kétségbeesés, azért növekszik az ön­gyilkosok száma, mert a nemzet lelkéből ki­tépték az eszményeket. Egy nemzetet, egy kort, egy társadalmat arról lehet megítélni, hogy milyen ideálok után indul. Egy kor­szaknak, egy társadalomnak, amelynek nincs más célja, mint az, hogy minél kedvezőbben helyezkedjék el Trianonon belül, nem lehet reménye a feltámadásra. Szükség van tehát egy új március idusára, egy igazi, egy nem­zeti forradalomra, amely megcsinálja azt, amit 1918-ban elmulasztottak s amit 1848- ban akartak. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után az egybegyűltek a késő esti órákig a legjobb hangulatban maradtak együtt. Egyéb fővárosi ünnepségek Az Ébredő Magyarok Egyesületének ün­nepségén hatalmas keresztény közönség gyűlt egybe. A BESZKÁRt-dalárda művészi énekszámai után Bakó Lászlóné szavalt, majd Kádár Lehel mondott beszédet a negy­vennyolcas magyar lélekről és a mai ma­gyar lélek adottságairól és problémáiról. Az ünnepségen Baranyay Aladár kapitány veze­tésével felvonult a fővárosi Sas-zászlóalj is. A márciusi ünnepségek során ünnepélyes külsőségeik között koszorúzták meg a város­ligeti Washington-szobrot is. Az ünnepségen, amelyen Buttler Wright meghatalmazott mi­niszter, amerikai követ is megjelent, Ripka Ferenc dr., főpolgármester, tette le a koszo­rút a szobor talapzatára. A Fővárosi Alkal­mazottak Nemzeti Szövetsége a Radius-fém­­színházban rendezett márciusi ünnepet, ame­lyen Bakáts István főigazgató beszéde után Némethy Ferenc hegedűművész, T. Mátray Erzsi, Laurisin Lajos és M. Hir Sári működ­tek közre. A Felvidéki Egyesületek Szövetsé­gében a hölgybizottság rendezett jól sikerült ünnepséget. Érti Jánosné megnyitó szavai után Bogya János beszélt, majd Bezegh- Huszágh Éva szavalt. A Saskör rendes évi közgyűlésének keretében hódolt a márciusi ifjak emlékének. A közgyűlésen egyébként Förster Aurél elnököt ünnepelték abból az alkalomból, hogy tíz év óta tölti be a kör el­nöki tisztét. A Magyar Nemzeti Szociális Párt március 15-én megkoszorúzta Petőfi Sándor szobrát. Az ünnepségen Szilágyi Mi­hály beszélt. A Honvédelmi Párt Urmánczy Nándor és Ilosvay Gusztáv vezetésével meg­koszorúzta a Kossuth-szobrot. A Pilvax kávéházban a Petőfi Társaság rendezett ün­nepséget, amelyen Petri Mór mondott beszé­det. A budapesti állami gépgyár a Golgota­utcai munkástelepen rendezett jól sikerült ünnepséget. A budapesti 111. kerületi keresz­tény társaskör ünnepén Gajda Béla gimná­ziumi igazgató mondott beszédet. Az Iparművészeti iskola ifjúsága március ünnepét a művészet barátainak nagy tábo­rával együtt ülte meg. Az ünnepi beszédet Kovács János dr. mondotta. A budapesti állami felsőkereskedelmi iskola ünnepségén Sassy-Nagy Lajos tanár beszélt. A Kertész­­utcai 11. Rákóczi Ferenc felsőkereskedelmi iskola ünnepségén a növendékek Pongrácz Elemér Az isaszegi csatatéren című álom­képét adták elő. A Fehérsas-téri polgári fiú­iskola ünnepségén Bokros Béla tanár mon­dott beszédet. A vidék ünnepe Debrecen város polgársága fényes külső­ségek között ünnepelte meg március 15-ikét. Valamennyi felekezet templomában ünne­pélyes istentisztelet volt, amelyen a polgári és katonai hatóságok képviselői is megje­lentek. Az iskolákban műsoros hazafias ünnepélyek voltak, az egyetemi bajtársai és társadalmi egyesületek pedig Kossuth és Petőfi szobránál áldoztak a márciusi ifjak emlékének. A Miskolcon a Kossuth-szobor előtt többezer főnyi ünneplőtömeg gyűlt egybe. Az ünnepségen Borbély-Maczky Emil országgyűlési képviselő mondott be­szédet. — Győrben a templomokban ünnepi istentiszteletek voltak s hazafias ünnepsége­ket rendeztek az iskolák. A közönség ré­szére a győri iparos dalkör tartott nagy­szabású ünnepélyt a Lloyd-palota nagyter­mében. — Szegeden a fogadalmi templom­ban szentmise volt, amelyen az összes ható­ságok képviseltették magukat. Az ünnepség Kossuth-szobor előtt folytatódott, ahol Hunyadi János dr. mondott beszédet. — Egerben a főszékesegyházban ünnepi szent­mise volt, délután pedig a Kossuth-téren hazafias ünnepélyt rendeztek, amelyen többezer főnyi közönség vett részt.­­ Sop­ronban a vármegyeházán tartottak ünnepet, amelyen Papp Kálmán volt az ünnepi szó­nok, aki párhuzamot vont a márciusi hal­hatatlanok és az októberi forradalom gyá­szos szereplői között. A vármegyeházáról a közönség a Széchenyi-térre vonult, ahol a bányászati és erdészeti főiskola ifjúsága ál­dozott a márciusi ifjak emlékének. — Gyu­lán a Közművelődési Egyesület a Levente­egyesülettel együtt tartott ünnepséget, ame­lyen Kovácsics Dezső főispán beszélt. — Gödöllőn a premontrei gimnázium ifjúságá­nak ünnepén Balogh Ányos méltatta már­cius idusának jelentőségét. — A kötegyáni határállomáson a vasúti tisztviselők ren­deztek ünnepet. — Érsekcsanádon a római katolikus iskola növendékei irredenta szín­darabot adtak elő. — Pápóc községben a Leventeegyesület és az Olvasókör rendezett együttes ünnepélyt, amelyen Horváth István mondott beszédet. — Pécsen tízezer főnyi tömeg jelenlétében csütörtökön délután meg­koszorúzták a Kossuth-szobrot. Este a szín­házban díszelőadás volt. Bevezető beszédet Krisztics Sándor egyetemi tanár mondott. Ünnepségek a külföldön A külföldi metropolisokban és mindenütt, ahol magyar kolóniák élnek, szintén megün­nepelték március idusát. Genfben a Hungária Magyar Egyesület megkoszorúzta Klapka emléktábláját és az egyetem kertjében lévő Bocskay-szobrot — Párisban a Magyar Egyesület rendezésében tartottak ünnepséget, amelyen Korányi Frigyes báró követ beszélt. — Prágában a magyar kolónia műsoros es­tét rendezett, amelyen megjelent Masirevich Szilárd követ vezetésével a magyar követség személyzete is. — Rómában a Magyar Egye­sület helyiségében volt ünnepség, amelyen Kovács Gyula egyesületi elnök beszélt. Az ünnepségen sok olasz előkelőség, továbbá a quirinali és a vatikáni magyar követség egész személyzete megjelent. — Bécsben a magyar követség Bankgassei palotájában Ambrózy Lajos gróf követ fogadóestélyt adott, amelyen az osztrák kormány több­ tagja is megjelent. — Krakkóban az Am­á­déus plombán ünnepi istentisztelet volt, ame­lyen a magyar kolónia tagjai teljes számban résztvettek. — Szófiában a Magyar Klubban ünnepi lakoma volt, amelyen nemeskéri Kiss Sándor, magyar ügyvivő beszélt. A Pátria Klub márciusi ünnepe MÁRCIUS HÓNAPA CITROEN 10/25 HP TÚRAAUTÓK REKLÁMSZEZONJA 1 363 Ez idő alatt 1900.H­P lefizetése után pengő (18 havi részlet) előny árban vásárolhat­ó KIÁLLÍTÁSI SZALON, VI. KERÜLET, ANDRÁSSY­ ÚT 67. SZÁM. A pénzügyi bizottság hozzájárul a Községi Takarékpénztár fel­állításához A főváros pénzügyi bizottsága pénteken­ délelőtt ülést tartott, amelyen Folkusházy Lajos alpolgármester bejelentette, hogy a newyorki Kossuth-szobor leleplezési ünne­pélye a legnagyobb rendben folyt le. Szi­­gethy János a hősök temetőjének emlék­művekkel való ellátását kérte, Szőke Gyula dr. a belváros fogalmát, Perczell Béla pedig az iskolaépítés ügyét tette szóvá. Márkus Jó­zsef fő­jegyző a fővárosban létesítendő stadion tervét ismertette. Többek felszólalása után a bizottság a javaslatot elfogadta, de kimon­dotta, hogy a nemzeti stadiont üzleti célokra felhasználi nem szabad s kizárólag az amatőrsport fejlesztésére szolgál. A Községi Takarékpénztár létesítésének ügyénél Baracs Marcel szóvátette, hogy harminc év óta lehe­tetlen volt a Községi Takarékpénztár felállí­tása, mert a kormány mindig megtagadta a hozzájárulást. Kérdéses tehát, hogy a kor­mány hozzájárul-e ehhez, amire pedig a fő­város érdekében kétségtelenül nagy szükség van. Az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár fúziójával kapcsolatban megjegyezte, hogy a főváros 431.000 pengőért megvásárolja az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár részvény­­paketjét, ezért mindössze csak 320.000 pengő értékű aktív saldót kap. Különben is először meg kell alkotni a Községi Takarékpénztár szervezeti szabályzatát s csak ezután tárgyal­­ják az Egyesült Fővárosival való tranzakció kérdését. Harrer Ferenc elmondotta, hogy, nem az Egyesült Fővárosi szanálásáról van szó, hanem egyszerű részvényvásárlásról. A fővárosiaknak egyébként mindig az Egyesült Fővárosi volt a megszokott takarékpénztára, ami felett nem lehet elsiklani. Tehát az eset­leges áldozatot is felülmúlja a Községi Taka­rékpénztárban rejlő érték s ezért a javaslat elfogadását kéri. Folkusházy Lajos alpolgár­mester bejelentette, ha a bizottság az előter­jesztést elfogadja, a kormány is hozzájárul a takarékpénztár felállításához. A bizottság ezután tizenkét szóval hét ellenében elhatá­rozta az Egyesült Fővárosi részvényeinek átvételét s ezzel kapcsolatban a Községi Ta­karékpénztár felállítását. A bizottság végül hozzájárult a Vízmű­vek és az Autóbuszüzem fejlesztéséhez szükséges összegek kiutalásá­hoz. VASBUTOR OHCI-M 48/s avasai®Fiók : VIII. Fiumei-Qt 3

Next