Magyarság, 1928. május (9. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-01 / 99. szám
rAz első vihar elviszi őket. Befelé ideig-óráig hathatnak életmeghosszabbító injekcióként, de a jövőre nézve értéktelenek. A közigazgatási nyilvános szavazáson alapuló belpolitikát lehet még rövid ideig a Bethlen-féle bűvészkedéssel folytatni, de végül mégis csak az eredmény fog ítéletet mondani felette. Igen, az eredmény. Lássunk ebből valamit. A drágulás folyton nő. Ez évben három hónap alatt 2,5%-kal. A múlt esztendőben 9%-kal. A zálogházak forgalma a békebelihez képest megynégyszereződött. Az öngyilkosságok arányszáma az egész világon nálunk a legnagyobb. E téren mintaállamunk vezet. "A többtermeléssel itt vezetünk. Egyedülállunk. Nem úgy, mint a nyilvános választójoggal, ott együtt vagyunk Szovjetoroszországgal. 80.000 fővárosi tanulóközül 30.000 beteg, 7000 tüdővészes. Pest vármegye egyes járásaiban a csecsemők fele elpusztul. A rendszer fajvédelme! A protekciós kisgazdahitelek ■— sziklahitelek — 12% és 20% között mozognak. Ezzel a konszolidált uzsorával minden termelés lehetetlenné válik. Prosperáló uradalmak, amelyek csak saját tőkéjükkel dolgoznak, 2—3%-os jövedelemnél nem tudnak többet produkálni. Tojásexportunk erősen csökken, mert tojásaink kicsinyek. Németországban Schmutzeier jelzéssel kerülnek a forgalomba. Szegeden minden hatodik lakás nedves. 3100 penészes lakásban ezrével nyomorognak a magyarok, dúsan tenyésző tüdővész és angolkór között. Eladósodunk a külföld felé. A külföldre fizetendő kamatok és a külkereskedelmi mérlegünk decifitje elviszik nemzeti jövedelmünk 25%-át. Az állam pedig adóban elvonja másik 25%-át. Ilyen horribilis rezsivel próbál produkálni nemzetgazdaságunk. De csak próbál. A leépítés folyik tovább. A mezőgazdasági ipar kapacitásának 30—50%-ig sincsen kihasználva. Gépiparunk koncentrál, kereskedelmünk pedig a részletfizetéses árusítás hínárjában bukdácsol. Mindezek nyomán toborzódik a felesleges emberek sovány, beesett szemű, kétségbeesett tekintetű — ma még néma — hadserege, teljes érzéketlenséggel a rendszer politikai és retorikai bűvészmutatványaival szemben. VÁSÁR ALATT okvetlenül tekintse meg mintatermeinket a Rehling Hermann HLTO., Damjankcii-utca 6. Tel. 1. 431—08. Teljes lakberendezések, speciális Ülőbútorok, killtri tv-oltási osztály. Legjobb áruárak mellett. fogok... neuegény... ő pe biztosan sir. hallottam má, bele ... naa . fogok sírni, nyolc... az hogy azt a h kikergette a Szegény Tark Na valami vatyom ez a sa minden olyan a lábomat... még kétszer. Mit? Mit, vidí hát milyen ki a lóhoz... Addig... a ló m ki nem, nagys somfordái me pofozza a ló nék csak én csékká vert v szegény... én mikor a csempörödött öreg haja, mint.. anyámnak ... bőre... de a I . -----mindig jóm van . , váltak Kolozsv mikor hastifurmodott rólam, neki és mond vagyok ... fogtanak, bemeg’ szén én tudón megjelent... már nem tudt égis, szó- i el... ő íl... én íba ... .ak nem , meg a tondani, biztosan :obából. lyenkor. . úgy ninden, érzem káplár... .. Mit? dm, náci menni eg minvele és ldalvástalár boon. Félben po. Nahát anyját lyan töfehér a az én sima a éppen .. iami ballel ope... meg éjjel álmegjelent yon beteg egy levál m ... lián, hogy Freud... ..s egész biztos, hogy most is tudja, hogy én ... hogy én ... mit én ... fiatal vagyok, egészséges vagyok és itt sétálok ... csak nyom ez a sapka, égeti a fejemet és a lábán ... a lábam ... ahogy bemegyek rögtön ... — Streit domnn capolar, semmi nem történt káplár úr, igenis ... káplár úr... Na hiszen, ha ez itt kap bőgve ... szép história ... akár főbe is lőhetem magam. Enem huszonegy éves közkatona, a románi négyes tüzérezred büntetőosztagából... szolgálati fegyverével ... a csövet... szájába illesztette... a beállott halált konstatálták ... valami vidámat... vidámat, vidámat... itt temetnének el ebbe az átkozott fagyos agyagba ... nem is vihetnének haza .. rettentő pénz az ... Édesanyám ... igazán, még egyszer jön a káplár és akkor lehet mondjuk félöt, vagy negyedet . . Ötkor leváltanak .. . akkor már dereng egy kicsit... igen akkor elmondom bent a teremben ... el fogom mondani, csak ne sirjál... igazán, na ... ne sírjál ... Kuss . , kus ! fennhangon beszélni? Csend. Egy-kettő, hat, hét, nyolc, hátra arc, katonásan, strammal. Mint a tornaórán. Lévay tanár úr erős ember volt és nyílt kék szeme volt... és mindig szembe kellett nézni vele ... bele a szemébe ... furcsa ember volt Lévay tanár úr ... azt hiszem megnősült mérnem is gondolja, hogy én most itt Moldvába egy piszkos kaszárnya előtt le-fel, le-fel... csak tovább még körülbelül másfél óra ... ó, nincs is már annyi... most igazán bemehetnék a fakutyába... izé a kutyaszorítóba... a faköpönyegbe, elvégre mért van itt . i5 nincs melegebb bent se, de nem fúj a szél... és leülök ... ha megtiltják, hogy bemenjek,mért tartják itt... a lábamat behajlítom térdben, aztán kinyújtóztatom... vál ... nagyszerű . .. nem, nem lehet csak még egy kicsit... csak tovább, csak nem leülni... még jó, hogy nem szabad, ha leülök, megfagyok egész biztos ... csak mozogni... csak tovább ... vérkeringés ... csak ... csak tovább ... Ni... macska ... olyan mint Tárki, bizony Isten... pisz-pisz-pisz, gyere ide ... na gyere, pisz-pisz-pisz. Kimondtam, vagy csak gondolom? Na nézd... ég a fejem... Ég, ég, ég, ég, Tarki hopp rá, Tarki pisz-pisz, gyere ide, ugye nem félsz? Jaj, de nehéz ... hajolni... meredt a derekam ... Tarki, Tarkika, te nem fázol? Nem? Szép sima szőröd lehet, nem tudlak megsimogatni, mert. .. mert... igen ... mert olyan a kezem ebben a rossz kesztyűben, mint a fa .... Ne szaladj Tárki, hopp, ne szaladj ... nem bírok ... lehúz, lehúz ez a sapka ... ez a fegyver ... minden le, le, le lefeküdni... lefeküdni... — Streit domne caporal, nem történt semmi, igenis káplár is, éber leszek ... igenis ... a hadnagy úr, igenis ... ismétlem, igenis ... hadnagy urnak alássan jelentem a káplár ur óránként vizitált. Igenis, fogom mondani. Igenis, káplár úr ... igenis, nem fázom káplár úr .. . igenis, nem dülöngélek káplár ur... Streit domnu caporal. Igenis, igenis, igenis ... a hadnagy ur a bálba van ... a tiszti bálba persze, hogy nemsokára jön ... hadnagy urnak alássan jelentem ... streit domnu sublo cotonent, a káplár ur minden órában vizitált... stréber ... igenis ... nem dülöngélek és nem fázom... Tarki elment ... elszaladt... igenis ... ne tessék mindig verni a Szabót... az ágydeszkával ... szánon jön a hadnagy úr biztosan, persze. Furcsák ezek, ezek az alacsony szánok a pici mokány lovakkal és a sokhangú csengővel... Constantin hadnagy úr fog jönni... még egy kicsit, egy óra talán és leváltanak ... engem innen ... leváltanak ... ég a fejem... nem, nem, nem szabad leülnöm, nem szabad leülni Egy-kettő ... öt... hét... nyolc »»» kilenc... tiz ... tizenegy ... tizenkettő, ami az ... egy-kettő, öt, hét, kilenc, tizenegy, tizenöt? Ha-ha-ha ... kacagok egyet hangosan ... haha-ha igy ... hangosabban ... ha-ha-ha ... igy. Mi az?. Volt hang, vagy nem volt hang? Bömböljünk. Ha-ha-ha... csend van... lefeküdni Lévay tanár úr, kérem lefeküdni... hadnagy urnak alássan jelentem a fakutyába van valaki.... van benne valaki ... a bódéba, igenis__ nem dülöngélek, de van benne valaki... ... Bemegyek, igenis ... belecsuszott oda ... várj, várj fakutya, mert lelőlek ... állj... ááááoááá ... ülni... lejjebb ... feküdni... kicsit... húz ... húz a puska ... Moldva, Moldva ... feküdni ... csing-csing, csiling-csiling, tudom már ha-ha-hadnagy ur Constantin ... csingi-lingi, igenis a káplár ur .. ■ igenis, nem fázom... streit domnn sublocotenent, a nővérem kikergette Tarkit éjjelre... hadnagy ur, kérem... az anyám miatt... én megígértem .. ■ Miatyánk, ki vagy a mennyekben... szenteltessék meg a te neved... jöjjön el a te Országod . .. legyen meg a te akaratod. * 1 twIBSIlNSIcs 1028 május 1. ked3 A Nemzeti Szövetség tagjává választotta Rothermere lordot Ünnepélyes külsőségek között választotta a Magyar Nemzeti Szövetség dísztagjává Rothermere lordot vasárnap délelőtt. A szövetség Géza utcai helyiségének nagytermét ez alkalomból feldíszítették, az emelvény mellett a szövetségi cserkészcsapat zászlótartói állottak sorfalat színes selyem zászlókkal. Az érkezőket a kapunál és a folyosókon is cserkész díszőrség fogadta. Az elnöki széket Rakovszkij Iván foglalta el, mellette Rákosi Jenő, Milotay István dr., Ajtay József dr. és Ferenczy Sándor alispán ültek.■ Rakovszky Iván elnöki megnyitójában páncélos Gráll-lovaghoz, hasonlította Rothermere lordot, aki feltűnik az Óceán partjain és kardjára csapva készül megvédeni a magyar igazságot. Magyar emberben megvan a hajlandóság arra, — mondotta Rakovszky Iván — hogy túl gyorsan esik kétségbe és túl gyorsan remél. Nekünk nem szabad túlbecsülni ezt az akciót, amelyet a lord indított az ország érdekében, nem szabad kényelmesen arra az álláspontra helyezkedni, hogy itt vannak a nagy külföldiek, akik megmentik az országunkat, mert nélkülünk ők sem tehetnek semmit, ők csak előkészítik a talajt a jövendőre. Esztendők fáradságos munkája és küzdelme vár reájuk. A lord munkáját a magyar nemzetnek kell folytatnia és ennek a munkának még sikerei után sem szabad félbenmaradnia. A lord nevének említésekor a közönség felállóit és hosszú tapssal tüntetett. Az elnöki megnyitó után Rákosi Jenő mondott hoszszabb ünnepi beszédet. Kifejtette, hogy könnyű a feladata, hiszen Rothermere lordot kell bekonferálnia, aki előtt nyitva áll minden magyar szív és ha őt ez a közgyűlés megválasztja dísztagnak, az csak szimbolikus jelenség, szimbolizálja azt, hogy Rothermere disztagja lett ennek a nemzetnek, bevonul históriánkba és ott örök életet él. Nem lehet markánsabban s élesebben jellemezni a helyzetet, melyben Magyarország volt, mint egy nagy árvíz képével, ahol egy nagy tájék el van öntve, mezők kerültek viz alá, falvak dűltek össze a viz ostroma alatt s nem maradt egyéb, csak egy templom és tornya, mely égbe mulat isteni ujjával. A torony az egyetlen, ami kilátszik a vízözönből. Magyarországot is ilyen szerencsétlenségek, balsorsok, szenvedések, igazságtalanságok, gazságok özöne öntötte el és kell, hogy ebből az özönből lassan kiemelkedjenek azok az égre mutató tornyok, amelyekkel nem bír a vízözön. Ilyen torony a Nemzeti Szövetség intézménye. ■ Mikor ő még gyermek volt, akkor is sötétség volt ebben az országban, de fennállt magasan egy világítóeszme, a nemzet, alkotmány és történelem közös fogalma és ezt a nemzet vezérei tartották kézben. Most ezek a fogalmak eltűntek a közgondolkodásból és az egyéni jog gondolata uralkodik mindenfelé. Az egyéniségnek ezzel az előretörtetésével szemben az olyan intézmények, mint a Nemzeti Szövetség, a nemzeti gondolatot és a nagy hagyományokat ápolják, azokat a gondolatokat, amelyek ezer esztendőn át képesek voltak fentartani ezt az országot. Majd egy modern Diogeneshez hasonlította Rothermere lordot, aki lámpájával eljött ide a keleteurópai éjszakába, bejárta az utódállamokat, nézett, kopogtatott, de mindentől elfordult, amit látott, míg végre lámpájával megtalált minket és bennünk megtalálta azt a szilárd alapot, amelyre építeni lehet s melyen meg lehet teremteni Kelet-Európa békéjét és Nyugat-Európa biztonságát. Magyarország fekvésénél, történelménél fogva hivatva van, hogy a rend és a biztonság oszlopa legyen itt a keleti tájakon. Beszédének végén kijelentette, hogy a magánéletben önzőnek kell lenni az embernek, de mikor nagy eszmékről, államok, országok dicsőségéről van szó, akkor önzetlennek kell lenni, mint Rothermere lord. Valahányszor Rothermere lord nevét emlegette Rákosi, mindannyiszor nagy taps szakította meg beszédét. Rákosi Jenő után Ajtay József dr., a Nemzeti Szövetség ügyvezetőalelnöke nyújtott be határozati javaslatot a lord tiszteletbeli taggá választása tárgyában. Az indítványt a közönség percekig tartó felállással fogadta, azután az elnlök bejelentette, hogy a lordot sürgönyileg értesítik a választásról, majd Szathmári István dr. állott fel, hogy elszavalja saját szerzeményű versét. Befejezésül Milotay István dr., a Magyarság főszerkesztője indítványt terjesztett be a lord sajtóakciójának megörökítése tárgyában, azt indítványozta, hogy a szövetség adja ki a lord magyar tárgyú cikkeit angol, francia, olasz és német nyelven és küldje meg a világpolitika, közgazdaság és irodalom minden vezető emberének. Az indítványt a közönség egyhangú lelkesedéssel fogadta el. A Himnusz eléneklésével ért véget a gyűlés. A gyűlésen megjelentek között ott voltak Karafiáth Jenő nyugalmazott államtitkár, Balog Elemér, Bodor Antal, a Faluszövetség igazgatója, Sebeszta Kolosné, Lampérth Géza, Boromissza Elemér, Pechány Adolf, a szó vetség egész tisztikara élén Pongrácz Sándor dr.-ral, Majoros István dr.-ral és Liptay Béla dr.-ral. Mussolini szerint Németországtól függ csupán az olasz—német barátság A berlini Tag érdekes beszélgetést közöl, amelyet római levelezője folytatott Mussolinival a német—olasz közeledés lehetőségéről. A cikk írója szerint Mussolini meglepő tájékozottsággal rendelkezik a szomszéd államok külpolitikájáról. Arra a kérdésre, hogy vájjon nem volna-e lehetséges Olaszország és Németország között is a barátság kimélyítésének olyan politikája, mint aminőt jelenleg Olaszország és Magyarország követnek, Mussolini így válaszolt : — Ez pusztán Németországtól függ! Természetesen szó került a déltiroli kérdésről is és a levelező azt az impressziót szerezte, hogy Dél-Tirol nem elháríthatatlan akadálya a Németországhoz való közeledésnek. Mussolini szerint a déltiroliak mindent elérhetnek nála, ha lojálisan viselkednek. A cikkíró ezután a beszélgetés érdekes fordulatáról számol be és azt a megjegyzést fűzi Mussolini kijelentéseire, hogy a Duce számára minden körülmények között elviselhetetlen lenne egy olyan térkép, mint aminő Németországé. Az új Olaszország rokonszenve — mondotta Mussolini — azokat a népeket illeti, amelyek férfiasságról tesznek tanúságot. Utalt a szintén megcsonkított, szintén lefegyverzett, de bátor Magyarországra. A beszélgetés a továbbiakban igazolta a cikkíró nézetét, hogy Németországot az egyedül üdvözítő nyugati orientálódásról vallott fixa ideájával az a veszély fenyegeti, hogy két szék közt a pad alá jut. Rátértek arra a barátsági szerződésre, amelyhez az első lépést Mussolini tette meg, de amelyet a franciák homlokráncolására a német sajtó bizonyos része nyomban teljesen jelentéktelennek mondott, nehogy az a benyomás támadjon, mintha Berlin csak egy hajszálnyira is el akarna térni franciabarát politikájától. Ne higgyék, — fejezi be cikkét a Tag római levelezője — hogy fártam annak a logikus kérdésnek a felvetésétől, mit fog szólni a hatalmaknak az a szövetsége, amelynek Németország minden percben száz márkát köteles hadi adóban leróni, ha egyszer majd ismét nemzeti kormányt választana magának a német nép. Az a válasz, amit Mussolini e kérdésre adott, Németország legaggodalmasabb lelkeit is megnyugtathatja. . BANDA MARCI BAROSS kávéházban muzsikál