Magyarság. 1928. június (9. évfolyam, 123-146. szám)
1928-06-01 / 123. szám
24 ELŐFIZETÉSI ÁRAK , PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA NAP 16 FELL., VASÁRNAP 32 FELL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30. GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG» BUDAPEST VI. ARADI-U 10. TEL.: T. 252-30, 252-32 FŐKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET BANK-UTCA 7. TELEFON: TERÉZ 294-31, 294-32 FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KERN ANDRÁSSY-UT 8. SZ. TELEFON: TERÉZ 234-32 BUDAPEST, 1928 JÚNIUS 1, PÉNTEK IX. ÉVFOLYAM, 123. (2191.) SZÁM A bebiztosított nemzet Klebelsberg Kuno addig-addig építgette a kulturális fölény színes tornyát, amíg alkotási lázát megirigyelték minisztertársai és immáron semmivel sem kisebb hévvel vetik magukat egy másik csillogó palota megépítésére, amelynek homlokzatán ott fog ragyogni a szociális fölény büszke jelmondata. A kultúrláz mellé most már beoltják a nemzetbe a szociális alkotásoknak lázát is és a kiművelt nyolc millió magyarság minden tagját biztosítani óhajtják az élet minden kellemetlen eshetőségeivel szemben, hívják azt balesetnek, betegségnek, rokkantságnak, öregségnek, munkanélküliségnek. Szinte káprázatos kép tárul elénk, ha engedjük magunkat elringatni a kettős fölény, a kulturális és szociális fejlettség andalító hullámain. Az intézmények, alkotások és pompás paloták hosszú sora fog kibújni a magyar föld lelevényéből, amelyek a tudás világosságát és a biztosított élet nyugodt megelégedettségét fogják általánossá tenni e megcsonkított országban. Vass és Mayer miniszterek valóban eltalálták, hogy milyen új jelszóval kell és lehet a milliók lelkét megmámorosítani és maguk mellé állítani. Ebben a gyötrelmes, vergődéses napokban, amikor bizonytalan még a mai nap betevő falatja is, amikor a megélhetés, házbér, adó, uzsorakamat, gyermeknevelés gondjainak sötét felhői kóvályognak közöttünk, egy szebb, jobb jövő szivárványos képét vetítik az aggodalmaktól elhomályosuló szemeink elé. Mindenki megkönnyebbülten sóhajt fel arra a gondolatra, hogy ha rettentően súlyos is ma az élet terhe, de íme, a komor ma mögött előtör a derűs jövő, amikor mindnyájan és minden irányban biztosítva leszünk. Legalább is ezt hirdetik a készülő törvényjavaslatok, a hozzáfűzött testes indokolások és azok a nagyszabású miniszteri beszédek, amelyek ezeket a korszakos alkotásokat, a hívek viharos tapsa között, bekonferálják a nemzet képviselőinek. De felcsillan a szeme a sok állásnélküli diplomás embernek is, hiszen ez az általános és minden irányú biztosítás óriási hivatalnoki szervezetet tesz szükségessé, amely kiveti, beszedi és kezeli a biztosítási járulékokat, elbírálja az igényjogosultságot, nyilvántartja és kielégíti az igényjogosultakat. A bürokrácia épülete újabb emeleteket, újabb kiágazásokat kap és újabb hadsereget toboroz magának. Az államilag biztosítottak máltói is szorosabb érzelmi és tényleges kapcsolatba jönnek azzal az államhatalommal, amely pénzbeli segélyt nyújt nekik életük nehéz napjaiban. Az állami biztosítások kiterjesztésével az egész nemzet hovatovább az államosítottság és nyugdíjképesség boldog állapotába kerül. Államilag meg leszünk szervezve az élet minden esélyével és viszontagságával szemben és a biztosított szociális lét paradicsomi korszaka következik el, ahogyan azt a népboldogító ábrándozók már annyiszor elképzelték. És mindez egyszerűen azon fordult meg, hogy két szociális érzésű miniszter elhatározta a szociális biztosításra vonatkozó törvények megalkotását és az országgyűlés azt készségesen megszavazza. Ilyenképpen ezt előbb is nyélbe lehetett volna ütni, csak jóakarat és elhatározás kellett volna ehhez. Így gondolja ezt a jámbor szemlélő, aki a nagy szociális intézmények létrejöttéhez elegendőnek tartja azt, ha azok létrehozása elrendeltetik. De vájjon így van ez? Vájjon szociális intézményeket és alkotásokat lehet-e egyszerűen dekretálni a gazdasági viszonyokból függetlenül? Vájjon alap-e a szociális jólét, amelyet csak le kell rakni, avagy felépítménye, betetőzése egy felsőbbrendű gazdasági fejlettségnek? Nekünk az a nyomasztó érzésünk, hogy miként a kulturfölényes közoktatási politikánkat, éppúgy a biztosítási láztól hajtott szociális politikánkat is gazda nélkül, számvetés nélkül csináljuk. Új terheket rakunk, tetszetős jelszavak lobogója alatt, gazdasági életünk roskadozó vállaira. Az alkotási vágy lázában sokan elfelejtik, hogy ezt a gazdasági szervezetet immár négy esztendeje korbácsolják végig a szanálás rögös és tövises útjain étlen-szomjan. Elfelejtik, hogy ennek a nagy próbára tett gazdasági szervezetnek pihenésre, táplálékra és erőgyűjtésre volna szüksége és nem újabb súlyemelési produkciókra. És lelkileg is inkább arra volna szükség, hogy a mának nyomasztóan ránk nehezedő problémái felé fordítsuk tekintetünket és minden törekvésünket, hogy napi megélhetésünk feltételeit teremtsük meg és ne azzal foglalkozzunk, hogy öregségünkre hogyan gyűjtsünk vagyont abból a keresetből, ami nincs. Kormányférfiaink ambícióját inkább az a gondolat fűtje, hogy miképpen lehetne egy nagyszabású termelési politika előfeltételeit megteremteni, amely keresetet és megélhetést tudna biztosítani nemcsak a szűk trianoni határokon belül zsúfoltan élő kilenc millió embernek, hanem a szaporodó jövő nemzedéknek is. A biztosításnak azt a preventív és egyéni módját kell megvalósítani, amely a kereseti és vagyongyűjtési lehetőségek megnyitásával és fokozásával automatikusan teremti meg a szociális jólétet minden bürokratikus szervezet nélkül. Minden erőfeszítésünket fordítsuk a vékony és repedező gazdasági alap megszilárdítására, a termelő erők fejlesztésére és hagyjuk abba a színes álmok kergetését, a tornyos, erkélyes paloták építését, a díszes tetőzetek készítését arra a jobb időre, amikor már e csonka országban mindenki legalább fedelet és megélhetést tud találni. És kerüljük az állami mindenhatóság és bürokrácia növelését, mert ezzel kiöljük a magyar társadalomból az önállóságnak, a kezdeményező és küzdő erőknek még a Szerdán, mint jelentettük, a késő esti órákban minden eddigieket felülmúló arányú zavargások törtek ki Belgrádban. Megint a diákok kezdték: a bezárt egyetem előtt tüntettek Mussolini és az olaszok ellen és aztán áttörve a rendőrségi kordont, a közeli korzóra vonultak. A csendőrség feltűzött szuronnyal oszlatta őket szét, mire bevették magukat az Orosz Cárkávéházba s a terraszon a márványasztalokból barrikádot raktak. A kávéházi vendégek között volt Koszanovics ellenzéki képviselő is, aki eredménytelenül igyekezett csitítani a tüntetőket, akik a barrikádok mögött egy olasz zászlót is elégettek. A csendőrök többizben támadtak, de a tüntetők dobálásai elől mindig visszahúzódtak. A diákok közben elfogtak és lefegyvereztek egy csendőrt. Végre sikerült egy órai ostrom után egy helyen áttörni a barrikádot, mire lövöldözés támadt a csendőrök és a tüntetők közt. Az utóbbiak 1. menekültek a kávéház alatt levő Eldorádómulatóba, ott az asztalokkal és székekkel újra elbarikádozták magukat. Hosszas közelharc után kilenc csendőr és nagyobbszámú detektív megsebesülése árán sem lehetett őket kiverni. Végre a tűzoltók vonultak fel és gőzszivattyúkkal riasztották ki búvóhelyükről a tüntetőket, akik közül hatvanöt letartóztatott a rendőrség. A csütörtökön kiadott hivatalos rendőri jelentés szerint az újabb zavargásokat már csak kezdték a diákok, de kommunista munkások folytatták, úgyhogy a letartóztatottak között is mindössze tizenhét a diák, negyvenhárom pedig ismert kommunista érzelmű munkás. Ezek fogságban is maradtak, míg a diákokat szabadlábra helyezték. A sortüzeket a rendőri jelentés tagadja, a lapok azonban egyértelműen jelentik. Eleinte halottakat is emlegettek a lapok, a kórház igazgatósága azonban megcáfolta. A hivatalos jelentések szerint tizenhat csendőr és tizenhét polgári személy szenvedett komolyabb sebesülést, további harmincan könnyebben sebesültek meg. Négy csendőr állapota súlyos. Ellenzéki körökben óriási az izgalom és elkeseredés a rendőrség ellen. Az ellenzéki pártok Korosec belügyminiszter vád alá helyezését akarják követelni a szkupstinában. Az utcákon a délelőtt folyamán a Narodna Odbrana plakátokat ragasztott ki, felhívom a lakosságot, hogy bojkottáljon minden olasz árucikket és senki ne beszéljen olaszul. Az általános izgalomra való tekintettel, a rendőrség eltiltotta a Narona Odbrana-nak vasárnapra összehívott nagy tiltakozó gyűlését. A szkepszma ülése botrányba fakad! Reggel a szkupstina ülése olyan hóhányók közt indult meg, hogy nem is lehetett folytatni. Szubotics volt igazságügyminiszter ellen vád alá helyezési indítványt adott be régebben az ellenzék, s ezt kellett volna most tárgyalni. Egyik jegyző belekezdett Szubotics védekezésének felolvasásába, de a pokoli lármában egy szót sem lehetett hallani. Az ellenzék a kormány lemondását követelte és Korosec apátot, a belügyminisztert, szidta nyorddafestéket meg nem táró kifejezésekkel. Azután hozzákezdtek a horvát és szerb panasztpártiak és a független demokraták a padok fedeleinek csattogtatásához. — Rablók! Banditák! Gyilkosok! Csőcselék! Véres kormány! — és hasonló kiáltások hangzottak. Az ellenzék és a kormánypárti képviselők között többizben dulakodásra került sor, miközben ilyen felkiáltások hallatszottak: — Le Mussolinivel és a fasizmussal, Olasz- országgal! Éljen a szerb Isztria! Ez a koncert egy óránál tovább tartott, míg a padfedelek egy része le nent tört és a képviselők bele nem fáradtak. Erre hazafias dalokat énekeltek pihenésül, majd újra a padokat verték. Végül is Persen elnök a miniszterekkel tartott rövid tanácskozás után az ülést berekesztette, közölvén a gyorsírókkal, hogy a legközelebbi ülési időpontról írásban fogja a képviselőket értesíteni. A szerb radikálisok bizalmat szavaztak Vokicsevicsnak és kormányának A belgrádi Pravda írja, hogy a radikális klub csütörtöki ülésén Vukicsevics miniszterelnök felvetette a bizalmi kérdést, mire a klub a kormány összes tagjainak teljes bizalmat szavazott. A demokrata klubban, amely a kormánykoalícióhoz tartozik, megállapították, hogy egy fontos állami kérdésnek parlamenten kívüli elintézése árthat Szerbia helyzetének a külföld előtt. A demokrata parasztkoalíció, az ellenzék legnagyobb csoportja, a viharos szkupsziiaülés után ülést tartott, amelyen megállapította, hogy az esti véres eseményeket a csendőrség provokálta, amely nemcsak a tüntetőket, hanem a békés járókelőket is megtámadta. A parasztdemokrata koalíció parlamenti vizsgálatot kíván ez események megvizsgálására. A parasztdemokrata koalíció megállapítja, hogy az olasz kormány egyetlen egyszer sem ontotta olasz polgárok vérét, bár Olaszországban állandóan megismétlődnek a tüntetések és ugyanakkor elégetik a szerb király arcképét és a szerb lobogót. A parasztdemokrata koalíció végül kijelenti, hogy a belgrádi rendőrségnek az az állítása, mintha a tüntetésekben kommunista elemek is részt vettek volna, nem felel meg a valóságnak. A rendőrség csak azért folyamodik ehhez az ürügyhöz, hogy jogosnak tüntesse fel brutalitását. Végül közli a kommüniké, hogy a parasztdemokrata koalíció elhatározta, hogy vádat emel Korosec belügyminiszter ellen. Újabb tüntetések Eszéken és Zimonyban Belgrádból jelentik. Az olaszellenes tüntetések az egyes vidéki városokban még mindig tartanak. Szerdán este a Belgráddal szemközt fekvő Zimonyban is nagy tüntetések voltak. Csütörtökön este Eszéken tüntettek a nettunói egyezmények ratifikálása ellen. Az utcákon nagy tömeg vonult fel. kö- A belgrádi nacionalista tüntetésekből kommunista zavargás lett cskáját is. Márpedig akkor mindenki mindent az államtól fog várni, amely egyre növekvő és egyre lomhább szervezetével tehetetlenül fog vergődni a kövvetelések tengerével szemben, míg a forradalmi elégedetlenség el nem söpri. Ára 16 fillér