Magyarság. 1928. június (9. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

24 ELŐFIZETÉSI ÁRAK t , PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA NAP 16 FELL., VASÁRNAP 32 FELL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30. GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG» BUDAPEST VI, ARADI-U 10. TEL.: T. 252-30, 252-3» FÓKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET BANK-UTCA 7. TELEFON: TERÉZ 294-31, 294-32 FIÓKKI ADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KER„ ANDRÁSSY-UT 8. SZ. TELEFON: TERÉZ 234-32 BUDAPEST, 1928 JUNIUS 1, PÉNTEK IX. ÉVFOLYAM, 123. (2191.) SZÁM csiráját is. Már pedig akkor mindenki mindent az államtól fog várni, amely egyre növekvő és egyre lomhább szer­vezetével tehetetlenül fog vergődni a kö-i velelések tengerével szemben, mig a for-i radalmi elégedetlenség el nem sepri. A belgrádi nacionalista tüntetésekből kommunista zavargás lett A bebiztosított nemzet Klebeisberg Kuno addig-addig épít­gette a kulturális fölény színes tornyát, amig alkotási lázát megirigyelték mi­nisztertársai és immáron semmivel sem kisebb hévvel vetik magukat egy másik csillogó palota megépítésére, amelynek homlokzatán ott fog ragyogni a szociális fölény büszke jelmondata. A kulturláz mellé most már beoltják a nemzetbe a szociális alkotásoknak lázát is és a ki­művelt nyolc millió magyarság minden tagját biztosítani óhajtják az élet min­den kellemetlen eshetőségeivel szemben, hívják azt balesetnek, betegségnek, rok­kantságnak, öregségnek, munkanélküli­ségnek. Szinte káprázatos kép tárul elénk, ha engedjük magunkat elringatni a kettős fölény: a kulturális és szociális fejlettség andalító hullámain. Az intéz­mények, alkotások és pompás paloták hosszú sora fog kibújni a magyar föld lelevcnyéből, amelyek a tudás világossá­gát és a biztositott élet nyugodt megelé­gedettségét fogják általánossá tenni e megcsonkított országban. Vass és Mayer miniszterek valóban eltalálták, hogy milyen uj jelszóval kell és lehet a milliók lelkét megmámorqsi­­lani és maguk mellé állítani. Ebben a gyötrelmes, vergődéses napokban, ami­kor bizonytalan még a mai nap betevő falatja is, amikor a megélhetés, házbér, adó, uzsorakamat, gyermeknevelés gond­jainak sötét felhői kóvályognak köröt­tünk, egy szebb, jobb jövő szivárványos képét vetítik az aggodalmaktól elhomá­lyosuló szemeink elé. Mindenki meg­könnyebbülten sóhajt fel arra a gondo­latra, hogy ha rettentően súlyos is ma az élet terhe, de ime, a komor ma mö­gött előtör a derűs jövő, amikor mind­nyájan és minden . irányban biztosítva leszünk. Legalább is ezt hirdetik a ké­szülő törvényjavaslatok, a hozzáfűzött testes indokolások és azok a nagysza­bású miniszteri beszédek, amelyek eze­ket a korszakos alkotásokat, a hívek vi­haros tapsa között, bekonferálják a nemzet képviselőinek. De felcsillan a szeme a sok állásnél­küli diplomás embernek is, hiszen ez az általános és minden irányú biztosítás óriási hivatalnoki szervezetet tesz szük­ségessé, amely kiveti, beszedi és kezeli a biztosítási járulékokat, elbírálja az igényjogosultságot, nyilvántartja és ki­elégíti az igényjogosultakat. A bürokrá­cia épülete újabb emeleteket, újabb ki­ágazásokat kap és újabb hadsereget to­boroz magának. Az államilag biztositottak müliói is szorosabb érzelmi és tényleges kapcso­latba jönnek azzal az államhatalommal, amely pénzbeli segélyt nyújt nekik éle­tük nehéz napjaiban. Az állami biztosí­tások kiterjesztésével az egész nemzet hová-tovább az államositottság és nyug­­dijképesség boldog állapotába kerül. Államilag meg leszünk szervezve az élet minden esélyével és viszontagságával izemben és a biztositott szociális lét pa­radicsomi korszaka következik el, aho­gyan azt a népboldogitó ábrándozók már annyiszor elképzelték. És mindez egyszerűen azon fordult meg, hogy két szociálisérzésü miniszter elhatározta a szociális biztosításra vo­natkozó törvények megalkotását és az országgyűlés azt készségesen megsza­vazza. Ilyenképpen ezt előbb is nyélbe lehetett volna ütni, csak jóakarat és el­határozás kellett volna ehhez. így gon­dolja ezt a jámbor szemlélő, aki a nagy szociális intézmények létrejöttéhez ele­gendőnek tartja azt, ha azok létrehozása elrendeltetik. De vájjon igy van ez? Vájjon szociális intézményeket és alkotásokat lehet-c egyszerűen dekretálni a gazdasági vi­szonyokból függetlenül? Vájjon alap-e a szociális jólét, amelyet csak le kell rakni, avagy felépítménye, betetőzése egy felsőbbrendü gazdasági fejlettség­nek? Nekünk az a nyomasztó érzésünk, hogy miként a kulturfölényes közokta­tási politikánkat, épp igy a biztosítási láztól hajtott szociális politikánkat is gazda nélkül, számvetés nélkül csinál­juk. Uj terheket rakunk, tetszetős jel­szavak lobogója alatt, gazdasági életünk roskadozó vállaira. Az alkotási vágy lá­zában sokan elfelejtik, ' hogy ezt a gaz­dasági szervezetet immár négy eszten­deje korbácsolják végig a szanálás rögös és tövises utjain étlen-szomjan. Elfelej­tik, hogy ennek a nagy próbára tett gazdasági szervezetnek pihenésre, táplá­lékra és erőgyűjtésre volna szüksége és nem újabb sulyemelési produkciókra. És lelkileg is inkább arra volna szük­ség, hogy a mának nyomasztóan ránk nehezedő problémái felé forditsuk tekin­tetünket és minden törekvésünket, hogy napi megélhetésünk feltételeit teremtsük meg és ne azzal foglalkozzunk, hogy öregségünkre hogyan gyüjtsünk vagyont abból a keresetből, ami nincs. Kormányférfiaink ambícióját inkább az a gondolat fütse, hogy miképpen le­hetne egy nagyszabású termelési politika előfeltételeit megteremteni, amely kere­setet és megélhetést tudna biztosítani nemcsak a szűk trianoni határokon be­lül zsúfoltan élő kilenc millió embernek, hanem a szaporodó jövő nemzedéknek is. A biztosításnak azt a preventív és egyéni módját kell megvalósítani, amely a kereseti és vagyongyüjtési lehetőségek megnyitásával és fokozásával automati­kusan teremti meg a szociális jólétet minden bürokratikus szervezet nélkül. Minden erőfeszítésünket forditsuk a vé­kony és repedező gazdasági alap meg­szilárdítására, a termelő erők fejleszté­sére és hagyjuk abba a színes álmok kergetését, a tornyos, erkélyes paloták építését, a díszes tetőzetek készítését arra a jobb időre, amikor már e csonka országban mindenki legalább födelet és megélhetést tud találni. És kerüljük az állami mindenhatóság és bürokrácia növelését, mert ezzel kiöljük a magyar társadalomból az önállóságnak, a kez­deményező és küzdő erőknek még a Szerdán, mint jelentettük, a késő esti órákban minden eddigieket felülmúló arányú zavargások törlek ki Belgrád­­ban. Megint a diákok kezdték: a be­zárt egyetem előtt tüntettek Mussolini és az olaszok ellen és aztán áttörve a rendőr­ségi kordont, a közeli korzóra vonultak. A csendőrség feltüzött szuronnyal oszlatta őket szét, mire bevették magukat az Orosz Cár­­kávéházba s a terraszon a márványasztalok­ból barrikádot raktak. A kávéházi vendégek közölt volt Koszanovics ellenzéki képviselő is, aki eredménytelenül igyekezett csititani a tüntetőket, okik a barrikádok mögött egy olasz zászlót is elégettek. A csendőrök több­­izben támadtak, de a tüntetők dobálásai elől mindig visszahúzódtak. A diákok közben el­fogtak és lefegyvereztek egy csendőrt. Végre sikerült egy órai ostrom után egy helyen áttörni a barrikádot, mire lövöldözés támadt a csendőrök és a tüntetők közt. Az utóbbiak 1. menekültek a kávéház alatt levő Eldorádó­­mulatóbe. ott az asztalokkal és székekkel újra elbarikádozták magukat. Hosszas közelharc után kilenc csendőr és nagyobbszámu detek­tív megsebesülése árán sem lehetett őket ki­verni. Végre a tűzoltók vonultak fel és gőz­­szivattyukkal riasztották ki búvóhelyükről a tüntetőket, akik közül hatvanöt letartóztatott a rendőrség. A csütörtökön kiadott hivatalos rendőri jelentés szerint az újabb zavargásokat már csak kezdték a diákok, de kommunista mun­kások folytatták, úgyhogy a letartóztatottak között is mindössze tizenhét a diák, negy­venhárom pedig ismert kommunistaérzelmü munkás. Ezek fogságban is maradtak, mig a diákokat szabadlábra helyezték. A sortüze­­ket a rendőri jelentés tagadja, a lapok azon­ban egyértelműen jelentik. Eleinte halotta­kat is emlegettek a lapok, a kórház igazga­tósága azonban megcáfolta. A hivatalos je­lentések szerint tizenhat csendőr és tizenhét polgári személy szenvedett komolyabb sebe­sülést, további harmincán könnyebben sebe­sültek meg. Négy csendőr állapota súlyos. Ellenzéki körökben óriási az izgalom és el­keseredés a rendőrség ellen. Az ellenzéki pártok Korosec belügyminiszter vád alá he­lyezését akarják követelni a szkupstinában. Az utcákon a délelőtt folyamán a Narodna Odbrana plakátokat ragasztott ki, felhivám a lakosságot, hogy bojkottáljon minden olasz árucikket és senki ne beszéljen olaszul. Az általános izgalomra való tekintettel, a rend­őrség eltiltotta a Narona Odbrana-nak va­sárnapra összehívott nagy tiltakozó-gyűlését. A szknpstlna ülése botrányba faliad! Reggel a szkupstina ülése olyan hóhá­nyók közt indult meg, hogy nem is lehetett folytatni. Szubotics volt igazságügyminiszter ellen vád alá helyezési indítványt adott be régebben az ellenzék, s ezt kellett volna most tárgyalni. Egyik jegyző belekezdett Szubotics védekezésének felolvasásába, de a pokoli lármában egy szót sem lehetett hallani. Az ellenzék a kormány lemondását követelte és Korosec apátot, a belügyminisz­tert, szidta nyortldafestéket meg nem lüro kifejezésekkel. Azután hozzákezdtek a hor­­vát és szerb panasztpártiak és á független demokraták a padok fedeleinek csattogta­­tásához. — Rablók! Banditákt Gyilkosok! Csőcse-i lék! Véres kormány! — és hasonló kiáltások hangzottak. Az ellenzék és a kormánypárti képviselők között többizben dulakodásra került sor, miközben ilyen felkiáltások hallatszottak: — Le Mussolinivel és a fasizmussal, Olasz-i országgal! Éljen a szerb Isztria! Ez a koncert egy óránál tovább tar­tott, mig a padfedelek egy része le nent tört és a képviselők bele nem fáradtak. Erre hazafias dalokat énekeltek pihenésül, majd újra a padokat verték. Végül is Perien elnök a miniszterekkel tartott rövid tanács* kozás után az ülést berekesztette, közölvén' a gyorsírókkal, hogy a legközelebbi ülési időpontról írásban fogja a képviselőket ér­tesíteni. A szerb radikálisok bizalmat szavaztak Voklcsevicsoak és kormányának A belgrádi Pravda Írja, hogy a radikális klub csütörtöki ülésén Vukicsevics miniszter­­elnök felvetette a bizalmi kérdést, mire a klub a kormány összes tagjainak teljes bis zalmat szavazott. A demokrata klubban, amely a kormány­koalícióhoz tartozik, megállapították, hogy egy fontos állami kérdésnek parlamenten kívüli elintézése árthat Szerbia helyzetének a külföld előtt. A demokrata parasztkoalició, az ellenzék legnagyobb csoportja, a viharos szkupstina­­ülés után ülést tartott, amelyen megállapí­totta, hogy az esti véres eseményeket a csendőrség provokálta, amely nemcsak a tüntetőket, hanem a békés járókelőket is megtámadta. A parasztdemokrata koalíció parlamenti vizsgálatot kiván ez események megvizsgálására. A parasztdemokrata koali­­ció megállapítja, hogy az olasz kormány egyetlen egyszer sem ontotta olasz polgárok vérét, bár Olaszországban állandóan meg­ismétlődnek a tüntetések és ugyanakkor el­égetik a szerb király arcképét és a szerb lo­bogót. A parasztdemokrata koalíció végül kijelenti, hogy a belgrádi rendőrségnek az az állítása, mintha a tüntetésekben kommu­nista elemek is részt vettek volna, nem felel meg a valóságnak. A rendőrség csak azért folyamodik ehhez az ürügyhöz, hogy jogos­nak tüntesse fel brutalitását. Végül közli a kommüniké, hogy a parasztdemokrata koa­líció elhatározta, hogy vádat emel Korosec belügyminiszter ellen. Uiabb tüntetések Eszéken és Zlmonyban Belgrádból jelentik: Az olaszellenes tünte­tések az egyes vidéki városokban még min­dig tartanak. Szerdán este a Belgráddal szemközt fekvő Zimonyban is nagy tünteté­sek voltak. Csütörtökön este Eszéken tün­tettek a nettunói egyezmények ratifikálása ellen. Az utcákon nagy tömeg vonult fel, kö-Ara 16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék