Magyarság. 1928. június (9. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

W# Jam­m­­, péntek wifitmste Ausztria legalább fél évig nem kaphatja meg új amerikai kölcsönét * Bécsből jelentik. A nemzeti tanács dél­utáni ülésén napirend előtt­ szólásra emelke-­dett Seipel szövetségi kancellár, hogy nyilat­kozzék arról az új helyzetről, amely az oszt­rák kölcsönt illetőleg az amerikai kongresz­­szus ülésszakának elnapolásával előállott. Seipel kancellár részletesen ismertette a köl­­csöntárgyalások eddigi lefolyását s bejelen­tette, hogy az amerikai kongressus üléssza­kának elnapolása folytán a tervbe vett új osztrák kölcsön kibocsátása legalább félévi halasztást szenved. Seipel kancellár egyúttal hangsúlyozta, hogy a kölcsön kibocsátásá­nak késedelmezése a megindult beruházási munkálatokat semmiképpen sem befolyá­solja, minthogy a pénzügyi kormány előre­látó és takarékos politikája erre az eshető­ségre is elkészült. A ház a kancellár nyilat­kozatát tudomásul vette. A kancellár kitért azokra a nehézségekre is, amelyeket Olaszország a jóvátételi bizott­ságban, továbbá az osztrák relief-adósságok­nak bizottsági tárgyalásánál támasztott, amely nehézségeket kapcsolatba hozzák az­zal a feszültséggel, amely sajnálatos módon egy idő óta Ausztria és Olaszország között fennáll. Rámutatott a kancellár arra, hogy e nehézségek nem érintik magát a beruhá­zási kölcsönt és mivel a relief-bizottságban nincs szükség egyhangú határozatra, nem kellett attól tartani, hogy a kölcsön ügye aránylag hosszú ideig fog halasztást szen­vedni. Az amerikai kongresszus elnapolása azonban a kölcsön felvételét hónapokra tolja ki. A vita során a szociáldemokrata Bauer Ottó kijelentette, hogy Ausztriának a beru­házási kölcsönnel kapcsolatban szenvedett sikertelenségét nem szabad alábecsülni, mert ez káros következményekkel járhat a belföldi tőkepiacra. Ennek a kudarcnak azonban nagy politikai jelentősége is van, mert megmutatja, hogy Ausztria mennyire függ egy külföldi államban bekövetkező véletlentől. Kienböck pénzügyminiszter felszólalásá­ban megállapította, hogy a hitelező álla­mokban megvan a megértés aziránt, hogy a relief­kölcsönöket Ausztria a legnagyobb szükség nyomása alatt élelmiszerekben vette igénybe. Scotus Viktor kijelentette Pozsonyban, hogy a magyarok panaszai igazságosak Prága, május ha Csehszlovákia jubiláns évének rosszak a kilátásai. Bajok vannak a belpolitikában, bajok a külpolitikában. De nem elég ennyi. Svehla miniszterelnök Súlyos beteg és akármily biztatók időnként az állapotáról kiadott orvosi jelentések, erő­sen tartja magát a hír, hogy szív- és vese­baja annyira súlyos, hogy már nem térhet többé vissza a miniszterelnöki székbe. Hóna­pokig folyik tehát a tülekedés az éhes utód-­l­öltek között a megüresedő állásért, ami csöppet sem teremt ünnepi hangulatot a kormánypártok berkeiben. Leginkább Hodzsa Milán aspirál a miniszterelnökségre. Hodzsa, aki a magyar parlamentben bizonyára ta­nult némi parlamenti ügyességet, amelynek segítségével felszínen tudja magát tartani­­Csehország politikai életében. Azonban ezál­tal, úgy látszik, nem lesz sok szerencséje. A vagyongyűjtés terén elért már ugyan ha­talmas sikereket, hisz őt vélik Csehország egyik leggazdagabb emberének, a politika terén azonban aligha fogja megkoronázhatni­­működését a miniszterelnökséggel, mert any­­nyira még nem fejlődött a csehek és szlová­kok testvéri viszonya, hogy a csehek szíve­sen látnának a kormány élén tót embert... Hodzsa tehát a jubileumi évben a duzzogók táborát fogja szaporítani. De más baj is van. Július elején kellett volna életbe lépnie a tartományi rendszer­nek, amely által Szlovenszkóban és Ruszin- Szkóban a régi osztrák tartományi rendszer­­valósul meg, az annyit hangoztatott auto­nómia helyett. Júniusban pedig meg kellett volna tartani a választásokat a tartományi és járási képviseletekbe. De — az eddigi je­lek szerint — mindez el fog maradni. A vá­lasztásokat a jubiláns ünnepek utánra ha­lasztják, mert attól tartanak, hogy a válasz­tásokból a kormánypártok nagyon megté­pázva kerülnek ki és az új közigazgatási rendszert valószínűleg csak 1929 január el­sején léptetik életbe és addig a tartományi gyűlés és járási képviseletek teendőit kineve­­zett bizottságok intézik majd. Ami amolyan szelíd kis abszolutizmust jelent a demokrá­cia hazájában... A kulisszák mögött nagy harc dúl a s­zlovenszkói tartományi elnök állásáért. Blinkáék az ő emberüket szeretnék ott látni, bér a tartományi elnöknek, akit a kormány nevez ki, vajmi csekély és szerény a hatás­köre. Sok kudarcuk után azonban, amely rezóta éri őket, amióta kormánypártiak, vala­mit mégis akarnak csalódott választóiknak eredményként bemutatni. Annyira követelik a tartományi elnöki állást, hogy­ azzal is fe­nyegetőznek, hogy amennyiben nem az ő emberük lesz tartományi elnök, úgy kilép­nek a kormánykoalícióból. A kormánypártok azonban ettől a fenyegetéstől nem ijedtek meg. Tessék csak kilépni, — írták lapjaik — majd bejönnek a kormányba helyettetek, akik teljesen megbízhatatlanok vagytok, a szocialisták és jól megleszünk nélkületek is. Válaszul a szlovák néppárt Trencsénben, pünkösdkor tartott kongresszusán az autonó­mia és a pittsburgi szerződés mellett rende­zett nagy tüntetést. De nem fogná fel helye­sen a helyzetet az, aki valami nagy hatást tulajdonítana Hlinkáék zajos fogadkozásának. Hlinka, éppúgy mint Maniu, vagy Rádiós nem bír az államférfim kellékekkel, nem veszik őt komolyan ellenfelei, de még saját párt­hívei sem... A külpolitikában is kudarc kudarc után éri Benest. Szentgotthárdot nem sikerült Ma­gyarország ellen kihasználnia, az erdélyi op­­tánsper sem fog oly irányban eldülni, hogy abból hasznot meríthetne, sőt attól kell tar­tania, hogy majd sor kerül Csehországra is és itt is becsületesen kártalanítani kell azo­kat, akiktől potom pénzen elvették földjüket. A Rothermere-akciót szeretnék lekicsinyelni, de nem sok sikerrel. Benes már az ősi ellen­séghez, a némethez, Berlinbe siet. Ez min­dennél többet mond. Rothermere ellensúlyozására ide rendel­ték a „derék“ Scotus Viatort, de valahogyan fogadtatása sem sikerült úgy, mint Budapes­ten Harmswort­hé. Nem volt semmi spontán lelkesedés sehol, pedig mindenütt kirendel­ték az állami tisztviselőket és diákokat. Sőt végezetül maga Scotus Viator érdeklődni kez­dett, mi igaz a magyarok elnyomásából és kijelentette Pozsonyban, hogy bizony, a ma­gyarok panaszai indokoltak és figyelmeztette a jó cseheket, hogy iparkodjanak jobb be­látásra térni. Hát ez nagyon sovány ered­mény! Csupa szomorú felhő borong a jubileumra készülő ország felett és körül. Felhős a „de­mokratikus“ földreform által és egyéb jó „üzletek“ folytán meggazdagodott új „nagy­urak“ homloka is, mert ki tudja, meddig tartanak az aranjuezi szép napok és hirtelen szerzett nagy gazdagság nem foszlik-e majd széjjel, mint valami rövid álom ... Scotus Victor nyilatkozatát törölte a kolozsvári cenzúra Bukaresti tudósítónk jelenti: Romániának jó ideig nem volt nagyobb külföldi tekin­télye, mint Scotus Viktor. Az ő magyarelle­nes cikkei alkották a jogalapot a múltban és a közeljelenben a Magyarország elleni tá­madásokra. Ha valamelyik magyar kép­viselő a bukaresti parlamentben a legbátorb. talanabbul is kérni merte valami sérelem orvoslását, rögtön fejére olvasták a kormány padjairól, hogy hát Magyarországon hogy volt? hiszen megírta Scotus Viktor... És most ezzel a csalhatatlan tekintéllyel, ezzel a szent bálványnál az történt, hogy a kolozs­vári cenzúra az ottani magyar lapokból szó nélkül törölte Scotus Viatornak azt a nyilat­kozatát, melyet Pozsonyban tett a sajtó ré­szére a kisebbségi kérdésről. Amit Rother­mere ellen szavalt, az jöhetett, a kisebbségi kérdésről azonban még Scotus Viatortól sem akarnak hallani Bratianuék. A tótok Scotus Viatornál panasz­kodnak a cseh testvérre Prágából jelentik: A Slovak nyílt levelet közöl Scotus Viator címére, amelyben pa­naszt tesz a cenzúrának a tót sajtóval, de főleg a Slovák­kal szemben tanúsított gya­korlata miatt. A lap Scotus Viator befolyó- 4—5-üléses ulanderer­autfi 1928-as typus BÁRDI Kossuth Lajos­ u. 6. jára és tekintélyére hivatkozik és kéri, hogy­ igyekezzék biztosítani a sajtó szabadságát. A Slovák kérelmét nemcsak a saját nevé­i­ben, hanem az egész cseh és tót újságíró­­testület nevében intézi Scotus Viatorhoz. Olaszország vette át az eltűnt Itáliát kereső expedíciók irányítását Rómából jelentik. A tengerészeti minisz­tériumban szerdán konferencia volt, ame­lyen a léghajózási, tengerészeti és külügy­minisztérium osztályfőnökei vettek részt. Az értekezlet azokkal az intézkedésekkel foglal­kozott, amelyeket az Italia eltűnt utasainak felkutatására fognak foganatosítani. Olasz kormánykörökben élénk érdeklő­déssel kísérik a Spitzbergák partjai mentén folyó kutatások eredményét. Több ismert olasz pilóta a kormány rendelkezésére bo­csátotta szolgálatait. Tengerészeti körökben az a vélemény ala­kult ki, hogy az Italiát minden valószínűség szerint a Hinlopen szoros északi bejáratá­nál, a Spitzbergák északi partvidékén érte a katasztrófa, minthogy ez a pont a Spitzber­gák legkritikusabb helye, ahol­­úgyszólván állandóak a viharok. A kutatásoknak — a szakkörök véleménye szerint — elsősorban erre a területre kell kiterjedniük. Ezt a vé­leményt egyébként a Citta di Milano pa­rancsnoka is osztja, aki az olasz kormány­nyal teljes egyetértésben jár el. Kingsdagból valószínűleg újabb sijárőrt küldenek ki, amely a Spitzbergák belsején keresztül az újfrieslandi partokig fog elő­nyomulni, hogy átkutassa a Hinlopen szoros északi bejáratának környékét. A Citta di Milano a Hobby és a Braganza halászhajók­kal együtt a Meffen öbölig próbál majd el­jutni. A Hobby és a Braganza erős szerke­zetű hajók, amelyek sokkal könnyebben tö­rik a jeget, mint a Citta di Milano. A repülő­gépekkel szervezendő expedíció a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyokra való te­kintettel, nagy nehézségekbe ütközik, a fa­siszta kormány azonban ebben az irányban is megtesz minden intézkedést, hogy meg­nyugtassa az olasz közvéleményt és hogy ne mondhassa senki sem, hogy nem történt meg minden az eltűnt olasz hősök­ felk­uta­­tására. Újabb repülők jelentkeztek az expedíciókban való részvételre Oslói jelentések szerint Rijes Larsen, ott ismert északsarki utazó, szombaton egy nor­ s­vég széngőzössel útra kel Bergenből a Spitz-­ bergák felé. A széngőzösön a norvég hadi­­tengerészet egyik hidroplánját is a Spitz­­bergákra viszik. A friedrichshafeni Dornier-művek igazga­tóságának közlése szerint két Dornier-Wal rendszerű repülőgép arra készen áll, hogy szükség esetén csatlakozzék a Nobile tábor­nok felkutatására induló expedícióhoz. A Deutsche Lufthansa szintén felajánlotta, hogy részt vesz együk repülőgépével a mentő­­expedícióban. Az oslói lapok utalnak arra, hogy a nor­vég segélyexpedíció már régen elindulhatott volna, ha az olasz kormány, érthetetlen mó­don, nem kérte volna a segélyakció elhalasz­tását. Milánóból jelentik: Az olasz kormány ren­delkezésére bocsátotta az olasz Aeroc­ub­­nak az S. 55. számú hidroplánt, amellyel az Aeroclub segélyakciót akar szervezni az Ita­lia felkutatására. Az S. 55. ugy­anolyan tí­pusú gép, mint De Pinedo Santa Maria nevű repülőgépe. Az Aeroclub elnökét, Mercanti pilótát, az expedíció megszervezésére Rómába hívták. Az 5. 55. számú repülőgépet valószínűleg Passalevo pilóta fogja vezetni, aki jól ismeri az arktikus viszonyokat. A pápa reméli az Italia utasainak megmenekülését Rómából jelentik. Születésnapja alkalmá­ból XI. Pius pápához a világ minden részé­ből igen sok üdvözlő távirat érkezet. Köz­tük van Gian Francesco páternek, Nobile tábornok északsarki expedíciója káplánjá­nak sürgönye, amelyben az üdvözlőszavai után kifejezést ad annak a reményének, hogy Nobile tábornokot és társait az Daliá­val egyetemben meg lehet még menteni. A­ pápa válaszolt a páter táviratára és szintén kifejezést adott annak a reményének, hogy­ a sarki expedíció tagjai megmenekülnek. „ »Nemzetközi segítség Noilenek« Berlinből jelentik. A Berliner Tageblatt „Nemzetközi segítség Nobilenak"­ címmel az alábbi szenzációt közli. A Wilkins és Eyelsons tiszteletére rende­zett fogadóünnepségek rendkívüli tanácsko­zássá alakultak át. A föld leghatalmasabb országait mozgósították Nobile expedíciójá­nak megmentésére. Anglia egy léghajót, Né­metország repülőgépeket, Amerika a Pertoira repülőgép-anyahajót és ugyancsak repülőgé­peket bocsát az akció rendelkezésére. A mentőakcióban részt vesz valamennyi neve­zetesebb sarkkutató és a legfőbb irányítást Frithjof Nansen veszi a kezébe, aki ehhez a tervhez már hozzá is járult. A Patoka amerikai repülőgép-anjtahajó, amelynek a legnagyobb horgonyárboca és a legnagyobb alkatrészraktárhelyisége van és amely 21 csomó sebességgel tud haladni, azonnal útnak indul Trom­sö felé. Ott lég­hajóbázisként marad. Anglia az R. 31. légi­cirkálót bocsátja a segítőakció rendelkezé­sére. Ennek a cirkálónak 60—70 köbméter égőanyagtartálya van s így a legnagyobb ak­ciórádiusszal rendelkezik. A repülőgépeket kisebb körzetek átkutatására használják fel A németek erre a célra a legjobb Dornier- és Rohrbach-gépeket fogják alkalmazni. Az akció gyors tempóban indul meg. Remélik, hogy a Patoka legkésőbb hat nap alatt Trom­­sőben horgonyt vethet. 5

Next