Magyarság. 1928. június (9. évfolyam, 123-146. szám)
1928-06-01 / 123. szám
W# Jamm, péntek wifitmste Ausztria legalább fél évig nem kaphatja meg új amerikai kölcsönét * Bécsből jelentik. A nemzeti tanács délutáni ülésén napirend előtt szólásra emelke-dett Seipel szövetségi kancellár, hogy nyilatkozzék arról az új helyzetről, amely az osztrák kölcsönt illetőleg az amerikai kongreszszus ülésszakának elnapolásával előállott. Seipel kancellár részletesen ismertette a kölcsöntárgyalások eddigi lefolyását s bejelentette, hogy az amerikai kongressus ülésszakának elnapolása folytán a tervbe vett új osztrák kölcsön kibocsátása legalább félévi halasztást szenved. Seipel kancellár egyúttal hangsúlyozta, hogy a kölcsön kibocsátásának késedelmezése a megindult beruházási munkálatokat semmiképpen sem befolyásolja, minthogy a pénzügyi kormány előrelátó és takarékos politikája erre az eshetőségre is elkészült. A ház a kancellár nyilatkozatát tudomásul vette. A kancellár kitért azokra a nehézségekre is, amelyeket Olaszország a jóvátételi bizottságban, továbbá az osztrák relief-adósságoknak bizottsági tárgyalásánál támasztott, amely nehézségeket kapcsolatba hozzák azzal a feszültséggel, amely sajnálatos módon egy idő óta Ausztria és Olaszország között fennáll. Rámutatott a kancellár arra, hogy e nehézségek nem érintik magát a beruházási kölcsönt és mivel a relief-bizottságban nincs szükség egyhangú határozatra, nem kellett attól tartani, hogy a kölcsön ügye aránylag hosszú ideig fog halasztást szenvedni. Az amerikai kongresszus elnapolása azonban a kölcsön felvételét hónapokra tolja ki. A vita során a szociáldemokrata Bauer Ottó kijelentette, hogy Ausztriának a beruházási kölcsönnel kapcsolatban szenvedett sikertelenségét nem szabad alábecsülni, mert ez káros következményekkel járhat a belföldi tőkepiacra. Ennek a kudarcnak azonban nagy politikai jelentősége is van, mert megmutatja, hogy Ausztria mennyire függ egy külföldi államban bekövetkező véletlentől. Kienböck pénzügyminiszter felszólalásában megállapította, hogy a hitelező államokban megvan a megértés aziránt, hogy a reliefkölcsönöket Ausztria a legnagyobb szükség nyomása alatt élelmiszerekben vette igénybe. Scotus Viktor kijelentette Pozsonyban, hogy a magyarok panaszai igazságosak Prága, május ha Csehszlovákia jubiláns évének rosszak a kilátásai. Bajok vannak a belpolitikában, bajok a külpolitikában. De nem elég ennyi. Svehla miniszterelnök Súlyos beteg és akármily biztatók időnként az állapotáról kiadott orvosi jelentések, erősen tartja magát a hír, hogy szív- és vesebaja annyira súlyos, hogy már nem térhet többé vissza a miniszterelnöki székbe. Hónapokig folyik tehát a tülekedés az éhes utód-löltek között a megüresedő állásért, ami csöppet sem teremt ünnepi hangulatot a kormánypártok berkeiben. Leginkább Hodzsa Milán aspirál a miniszterelnökségre. Hodzsa, aki a magyar parlamentben bizonyára tanult némi parlamenti ügyességet, amelynek segítségével felszínen tudja magát tartaniCsehország politikai életében. Azonban ezáltal, úgy látszik, nem lesz sok szerencséje. A vagyongyűjtés terén elért már ugyan hatalmas sikereket, hisz őt vélik Csehország egyik leggazdagabb emberének, a politika terén azonban aligha fogja megkoronázhatniműködését a miniszterelnökséggel, mert anynyira még nem fejlődött a csehek és szlovákok testvéri viszonya, hogy a csehek szívesen látnának a kormány élén tót embert... Hodzsa tehát a jubileumi évben a duzzogók táborát fogja szaporítani. De más baj is van. Július elején kellett volna életbe lépnie a tartományi rendszernek, amely által Szlovenszkóban és Ruszin- Szkóban a régi osztrák tartományi rendszervalósul meg, az annyit hangoztatott autonómia helyett. Júniusban pedig meg kellett volna tartani a választásokat a tartományi és járási képviseletekbe. De — az eddigi jelek szerint — mindez el fog maradni. A választásokat a jubiláns ünnepek utánra halasztják, mert attól tartanak, hogy a választásokból a kormánypártok nagyon megtépázva kerülnek ki és az új közigazgatási rendszert valószínűleg csak 1929 január elsején léptetik életbe és addig a tartományi gyűlés és járási képviseletek teendőit kinevezett bizottságok intézik majd. Ami amolyan szelíd kis abszolutizmust jelent a demokrácia hazájában... A kulisszák mögött nagy harc dúl a szlovenszkói tartományi elnök állásáért. Blinkáék az ő emberüket szeretnék ott látni, bér a tartományi elnöknek, akit a kormány nevez ki, vajmi csekély és szerény a hatásköre. Sok kudarcuk után azonban, amely rezóta éri őket, amióta kormánypártiak, valamit mégis akarnak csalódott választóiknak eredményként bemutatni. Annyira követelik a tartományi elnöki állást, hogy azzal is fenyegetőznek, hogy amennyiben nem az ő emberük lesz tartományi elnök, úgy kilépnek a kormánykoalícióból. A kormánypártok azonban ettől a fenyegetéstől nem ijedtek meg. Tessék csak kilépni, — írták lapjaik — majd bejönnek a kormányba helyettetek, akik teljesen megbízhatatlanok vagytok, a szocialisták és jól megleszünk nélkületek is. Válaszul a szlovák néppárt Trencsénben, pünkösdkor tartott kongresszusán az autonómia és a pittsburgi szerződés mellett rendezett nagy tüntetést. De nem fogná fel helyesen a helyzetet az, aki valami nagy hatást tulajdonítana Hlinkáék zajos fogadkozásának. Hlinka, éppúgy mint Maniu, vagy Rádiós nem bír az államférfim kellékekkel, nem veszik őt komolyan ellenfelei, de még saját párthívei sem... A külpolitikában is kudarc kudarc után éri Benest. Szentgotthárdot nem sikerült Magyarország ellen kihasználnia, az erdélyi optánsper sem fog oly irányban eldülni, hogy abból hasznot meríthetne, sőt attól kell tartania, hogy majd sor kerül Csehországra is és itt is becsületesen kártalanítani kell azokat, akiktől potom pénzen elvették földjüket. A Rothermere-akciót szeretnék lekicsinyelni, de nem sok sikerrel. Benes már az ősi ellenséghez, a némethez, Berlinbe siet. Ez mindennél többet mond. Rothermere ellensúlyozására ide rendelték a „derék“ Scotus Viatort, de valahogyan fogadtatása sem sikerült úgy, mint Budapesten Harmsworthé. Nem volt semmi spontán lelkesedés sehol, pedig mindenütt kirendelték az állami tisztviselőket és diákokat. Sőt végezetül maga Scotus Viator érdeklődni kezdett, mi igaz a magyarok elnyomásából és kijelentette Pozsonyban, hogy bizony, a magyarok panaszai indokoltak és figyelmeztette a jó cseheket, hogy iparkodjanak jobb belátásra térni. Hát ez nagyon sovány eredmény! Csupa szomorú felhő borong a jubileumra készülő ország felett és körül. Felhős a „demokratikus“ földreform által és egyéb jó „üzletek“ folytán meggazdagodott új „nagyurak“ homloka is, mert ki tudja, meddig tartanak az aranjuezi szép napok és hirtelen szerzett nagy gazdagság nem foszlik-e majd széjjel, mint valami rövid álom ... Scotus Victor nyilatkozatát törölte a kolozsvári cenzúra Bukaresti tudósítónk jelenti: Romániának jó ideig nem volt nagyobb külföldi tekintélye, mint Scotus Viktor. Az ő magyarellenes cikkei alkották a jogalapot a múltban és a közeljelenben a Magyarország elleni támadásokra. Ha valamelyik magyar képviselő a bukaresti parlamentben a legbátorb. talanabbul is kérni merte valami sérelem orvoslását, rögtön fejére olvasták a kormány padjairól, hogy hát Magyarországon hogy volt? hiszen megírta Scotus Viktor... És most ezzel a csalhatatlan tekintéllyel, ezzel a szent bálványnál az történt, hogy a kolozsvári cenzúra az ottani magyar lapokból szó nélkül törölte Scotus Viatornak azt a nyilatkozatát, melyet Pozsonyban tett a sajtó részére a kisebbségi kérdésről. Amit Rothermere ellen szavalt, az jöhetett, a kisebbségi kérdésről azonban még Scotus Viatortól sem akarnak hallani Bratianuék. A tótok Scotus Viatornál panaszkodnak a cseh testvérre Prágából jelentik: A Slovak nyílt levelet közöl Scotus Viator címére, amelyben panaszt tesz a cenzúrának a tót sajtóval, de főleg a Slovákkal szemben tanúsított gyakorlata miatt. A lap Scotus Viator befolyó- 4—5-üléses ulandererautfi 1928-as typus BÁRDI Kossuth Lajos u. 6. jára és tekintélyére hivatkozik és kéri, hogy igyekezzék biztosítani a sajtó szabadságát. A Slovák kérelmét nemcsak a saját nevéiben, hanem az egész cseh és tót újságírótestület nevében intézi Scotus Viatorhoz. Olaszország vette át az eltűnt Itáliát kereső expedíciók irányítását Rómából jelentik. A tengerészeti minisztériumban szerdán konferencia volt, amelyen a léghajózási, tengerészeti és külügyminisztérium osztályfőnökei vettek részt. Az értekezlet azokkal az intézkedésekkel foglalkozott, amelyeket az Italia eltűnt utasainak felkutatására fognak foganatosítani. Olasz kormánykörökben élénk érdeklődéssel kísérik a Spitzbergák partjai mentén folyó kutatások eredményét. Több ismert olasz pilóta a kormány rendelkezésére bocsátotta szolgálatait. Tengerészeti körökben az a vélemény alakult ki, hogy az Italiát minden valószínűség szerint a Hinlopen szoros északi bejáratánál, a Spitzbergák északi partvidékén érte a katasztrófa, minthogy ez a pont a Spitzbergák legkritikusabb helye, aholúgyszólván állandóak a viharok. A kutatásoknak — a szakkörök véleménye szerint — elsősorban erre a területre kell kiterjedniük. Ezt a véleményt egyébként a Citta di Milano parancsnoka is osztja, aki az olasz kormánynyal teljes egyetértésben jár el. Kingsdagból valószínűleg újabb sijárőrt küldenek ki, amely a Spitzbergák belsején keresztül az újfrieslandi partokig fog előnyomulni, hogy átkutassa a Hinlopen szoros északi bejáratának környékét. A Citta di Milano a Hobby és a Braganza halászhajókkal együtt a Meffen öbölig próbál majd eljutni. A Hobby és a Braganza erős szerkezetű hajók, amelyek sokkal könnyebben törik a jeget, mint a Citta di Milano. A repülőgépekkel szervezendő expedíció a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyokra való tekintettel, nagy nehézségekbe ütközik, a fasiszta kormány azonban ebben az irányban is megtesz minden intézkedést, hogy megnyugtassa az olasz közvéleményt és hogy ne mondhassa senki sem, hogy nem történt meg minden az eltűnt olasz hősök felkutatására. Újabb repülők jelentkeztek az expedíciókban való részvételre Oslói jelentések szerint Rijes Larsen, ott ismert északsarki utazó, szombaton egy nor svég széngőzössel útra kel Bergenből a Spitz- bergák felé. A széngőzösön a norvég haditengerészet egyik hidroplánját is a Spitzbergákra viszik. A friedrichshafeni Dornier-művek igazgatóságának közlése szerint két Dornier-Wal rendszerű repülőgép arra készen áll, hogy szükség esetén csatlakozzék a Nobile tábornok felkutatására induló expedícióhoz. A Deutsche Lufthansa szintén felajánlotta, hogy részt vesz együk repülőgépével a mentőexpedícióban. Az oslói lapok utalnak arra, hogy a norvég segélyexpedíció már régen elindulhatott volna, ha az olasz kormány, érthetetlen módon, nem kérte volna a segélyakció elhalasztását. Milánóból jelentik: Az olasz kormány rendelkezésére bocsátotta az olasz Aerocubnak az S. 55. számú hidroplánt, amellyel az Aeroclub segélyakciót akar szervezni az Italia felkutatására. Az S. 55. ugyanolyan típusú gép, mint De Pinedo Santa Maria nevű repülőgépe. Az Aeroclub elnökét, Mercanti pilótát, az expedíció megszervezésére Rómába hívták. Az 5. 55. számú repülőgépet valószínűleg Passalevo pilóta fogja vezetni, aki jól ismeri az arktikus viszonyokat. A pápa reméli az Italia utasainak megmenekülését Rómából jelentik. Születésnapja alkalmából XI. Pius pápához a világ minden részéből igen sok üdvözlő távirat érkezet. Köztük van Gian Francesco páternek, Nobile tábornok északsarki expedíciója káplánjának sürgönye, amelyben az üdvözlőszavai után kifejezést ad annak a reményének, hogy Nobile tábornokot és társait az Daliával egyetemben meg lehet még menteni. A pápa válaszolt a páter táviratára és szintén kifejezést adott annak a reményének, hogy a sarki expedíció tagjai megmenekülnek. „ »Nemzetközi segítség Noilenek« Berlinből jelentik. A Berliner Tageblatt „Nemzetközi segítség Nobilenak" címmel az alábbi szenzációt közli. A Wilkins és Eyelsons tiszteletére rendezett fogadóünnepségek rendkívüli tanácskozássá alakultak át. A föld leghatalmasabb országait mozgósították Nobile expedíciójának megmentésére. Anglia egy léghajót, Németország repülőgépeket, Amerika a Pertoira repülőgép-anyahajót és ugyancsak repülőgépeket bocsát az akció rendelkezésére. A mentőakcióban részt vesz valamennyi nevezetesebb sarkkutató és a legfőbb irányítást Frithjof Nansen veszi a kezébe, aki ehhez a tervhez már hozzá is járult. A Patoka amerikai repülőgép-anjtahajó, amelynek a legnagyobb horgonyárboca és a legnagyobb alkatrészraktárhelyisége van és amely 21 csomó sebességgel tud haladni, azonnal útnak indul Tromsö felé. Ott léghajóbázisként marad. Anglia az R. 31. légicirkálót bocsátja a segítőakció rendelkezésére. Ennek a cirkálónak 60—70 köbméter égőanyagtartálya van s így a legnagyobb akciórádiusszal rendelkezik. A repülőgépeket kisebb körzetek átkutatására használják fel A németek erre a célra a legjobb Dornier- és Rohrbach-gépeket fogják alkalmazni. Az akció gyors tempóban indul meg. Remélik, hogy a Patoka legkésőbb hat nap alatt Tromsőben horgonyt vethet. 5