Magyarság, 1928. július (9. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-08 / 153. szám

28 wmamsic 1928 juDus 8, vasárnap Kísérletek egy új sziktelenítési eljárással Nemrégiben a magyar mezőgazdaságot­­érintő nagyjelentőségű találmányt, illetőleg annak eredményét sikerült a heves megyei Tarnaszentmiklós határában bemutatni. Itt volt alkalmuk meggyőződni a szakköröknek egy teljesen kopár, vadszikes terület meg­hódításáról s arról, hogy szaktudással, szor­galommal és kitartó munkával mit lehetne elővarázsolni abból a szikkel borított sivár és kietlen pusztából, mely Csonka-Magyar­­ország mezőgazdaságából nem kevesebb, mint egymillióháromszázezer holdat foglal el. A Heves vármegyei Gazdasági Egyesület elnöksége néhány évvel ezelőtt az egri káp­talan nagymajori birtokából egy vadszikes, teljesen hasznavehetetlen területet jelölt ki a sziktelenítési kísérletek céljaira, amikor is ennek a területnek a megjavítására Beniczky Imre volt ÁVT uradalmi főintéző vállalko­zott. Beniczky Imre a következő módon fo­gott hozzá a talaj megjavításához. Egy 8—10 hektoliteres sajttal, melyben az e célra szolgáló anticolloid nevű összetett vegyiszer oldata volt a kísérletre szolgáló te­rületet gazdagon megöntötte. Az annakelőtte kőkemény és minden megmunkálásra alkal­matlan talaj az öntözés után azonnal szánt­­hatóvá vált és az igy felszántott területet néhány napi pihenés után bevetette. Az öntö­zés 1200 négyzetösenként 100 pengőjébe ke­rült Beniczkynek, aki azonban valószínűnek tartja és gondos számítások után azt állítja, hogy nagyobb területek megöntözésénél az­­öntözés költsége 1200 négyzetösenként 80— 85 pengőnél nagyobb költséget nem jelenthet. Az anticolloiddal való öntözés eredménye meglepő volt. Nemcsak a talaj puhult meg , vált könnyen megmunkálhatóvá, hanem a vadszik egyidejű teljes eltűnésével az elvetett mag is gyorsan kikelt s növekedésben alig­­alig maradt el a többi vetés mögött. Ami pedig a magtermés meglepő eredményét illeti, azt a tarnaszentmiklósi birtokon szakértők által felvett jegyzőkönyv adatai bizonyítják legsikeresebben. Az 1928 június 21-én felvett jegyzőkönyv így hangzik: „Gosztonyi Andor gazdasági egyesületi al­­elnök, Okolicsányi Imre alispán, Szentannai Sámuel igazgató, a m. kir. földművelésügyi miniszter úr képviseletében, Francsics Jó­zsef, Braun Ferenc dr., Mihályi István, vitéz Kovách László, Dőry Gyula, Kiár Jenő, Engel Hermann, Jezserszki Mihály gazdasági felügyelő, Bohus Ábris, Papp Endre, Fried­mann Lajos, Schrantz Lajos, Beniczky Imre főintéző, Győrfy László, Di­ Gloria dr., az Országos Ghémiai Intézet képviseletében és­­Dőry Béla egyesületi titkár megtekintették az 1927 október hó végén búzával, rozzsal és lőszi árpával bevetett sziktelenített területet. Valamint a közvetlen mellette elterülő ellen­őrző parcellát. Mindkét terület egyszeri szán­tás mellett, a szükséges boronálás és k­enge­­l­ezés elvégzésével, tehát teljesen azonos meg­­mivelés után vettetett be. A sziktelenített par­cella (körülbelü­l0 négyzetös) 10 hektoliter Vízben feloldott „Anticoloid“ nevű összetett vegyiszer-oldattal locsoltatott meg. A meg­­locsolás a vetés előtt két nappal történt. A környezetet ítélve, a kijelölt parcella a leg­­termékellenebb, melyet szántóföldi műve­lésre használni nem szoktak és megművelés alatt ezen természeténél fogva sohasem álltak. Az ellenőrző parcellán igen gyenge termés mutatkozik, úgy a búzánál, rozsnál és őszi árpánál. Magyar holdankénti termésbecslés búzánál és árpánál a 250 kilogram, rozsnál 300 kilogram. A sziktelenített, illetve javított parcellán a termésbecslés: búzánál 900 kilo­gram, őszi árpánál 800 kilogram, rozsnál 700 kilogram. Vizsgálat tárgyává tétetett a talaj fizikai tulajdonsága, művelhetősége. Az ellenőrző parcella feltalaja megrepede­zett, ennek dacára a víz helyenként megállt rajta. Ezzel szemben a javított parcella nem volt megrepedezve és a víz sem állt meg rajta sehol. Megásva: az ellenőrző parcella 4—5 cm, mélységig kemény, alatta 15 cm.-ig lágy, kenőcsszerü, 17—18 cm.-nél oly ke­mény, hogy ásót benyomni nem lehetett. Ezzel szemben a javított parcella 14—15 cm.-ig porhanyó, művelhető, azon alul szin­tén jól ásható, de nedves.“ Beniczky Imrének ez a sikeres kísérlete mindenesetre figyelmet érdemel s kell, hogy tudomást szerezzenek róla azok, akik a szi­kes talajok megjavításával hivatalosan foglal­koznak. Elvégre Csonka-Magyarország súlyo­san megtépázott mezőgazdaságára nem lehet közömbös egymillióháromszázezer hold kiet­len pusztaság sorsa és teret kell adni minden kísérletnek, mely ezt az ijesztően nagy föld­darabot a termelés szolgálatába akarja állí­tani. A virágok és az ultra-ibolyasugár Szemünk képtelen az intra piros és az ultra ibolya sugarak fölfogására. E sugarak szerepét mindinkább kezdik elismerni nem­csak a növény fiziológiájában, hanem az ál­latoknál is. A növény leveleivel több suga­rat gyűjt össze s ennek tulajdonítható a klo­­rofil asszimilációja. A levél valóságos kis laboratóriumot képez, ahol a cukor, kemé­nyítő és egyéb táplálóanyagok synthesis ál­tal dolgozódnak fel. Az ultra­ibolya sugarak észrevehető hatással vannak a virág alka­tára. Sajnos, a virágház építésénél a rendes üvegekkel ezen sugarak hatása megsemmi­sül. Számos kísérlet beigazolta, hogy az intra piros és ultra ibolya sugarakat áteresztő üveggel való kultúra rendkívüli hatással van a virágok színezetére. Az üvegiparban sikerült ilyen üveget előállítani — mint pl. Vioray — amely kivételesen ezeket a rend­kívüli sugarakat is átereszti. E téren rövi­desen nagy haladás fog megvalósulni a vi­rágkertészetben is. Reformot a földforgalomban! A földreform kapcsán földhözjuttatott nincsetlenek egyre-másra jelentkeznek ná­lam és kínálják föl megvételre földjeiket, miután fogaterő és trágya hiányában azok nekik nem jövedelmeznek. A földreformtör­vény szerint persze ez nincs megengedve s így, miután reám nem alkalmazható az igényjogosultság egyik kategóriája sem, még az OFE­-hoz sem fordulhatok az átruházás engedélyezése végett. A sérelem tehát, sze­rény véleményem szerint, abban áll, hogy nekünk, kiüldözött és kifosztott földbirtoko­soknak, még a legkisebb lehetőségünk sin­csen megadva ahhoz, hogy vagyonunk meg­mentett töredékeivel hozzájuthassunk, olcsó pénzen, ki-ki ahol letelepedett, olyan föl­dekhez, melyek igénylők hiányában az ál­lamnak visszamaradtak, vagy amelyektől a boldogított új tulajdonos szabadulni akar. Szóval nem előnyt kívánnék én a hely­beli jogos földigénylők rovására, csupán jogkiterjesztést olyanformán, hogy adassák meg törvényileg a jog nekünk, tönkretett birtokosoknak, hogy ott, ahol igénylők hiá­nyában kiosztatlan területek maradtak, vagy ahol az új tulajdonos szabadulni kíván föld­jétől, ott mi, az OFB közbejöttével, va­gyoni helyzetünkhöz képest, ezeket a föl­deket­­ megszerezhessük s így sorsunkon könnyíthessünk. Sajnos, a mai horribilis földárak mellett vagyonunk átmentett töre­dékéből másképen földhöz jutni nem tudunk, úgy vélem, fenti megoldás az államnak csak hasznára válhat és rajtunk sokat segít. Ki­váló tisztelettel egy volt erdélyi földbirtokos. Új mezőgazdasági tanfolyam a sze­génysorán gyermekek érdekében A földmivelésügyi minisztérium, mely ed­dig is mindent elkövetett, hogy az ország megcsonkítása következtében beállott mező­­gazdasági válság idején a küszködő egziszten­ciáknak segítségére legyen s a mezőgazda­sággal foglalkozó néprétegek fiatal generá­cióját az elhelyezkedésben és munkaalka­lomban támogassa, legújabban olyan szak­­oktatási iskolatípust állított fel, melyre már régen nagy szüksége volt a gazdatársadalom­nak. Az integer Magyarország háziipari ké­szítményeit ugyanis kivétel nélkül az elszakí­tott országrészek szállították, ahonnan ma semmit sem kapunk. Éppen ezért a földmű­velésügyi minisztérium, pótolni akarván a magyar mezőgazdaságnak ezt a napról­­napra súlyosabban érezhető hiányát, a mé­hészeti szakoktatást szemelte ki arra a célra, hogy az ifjúság itt nemcsak a méhészetből és a kertészkedésből, hanem a háziiparból is oktatást nyerjen, mégpedig olyképpen, hogy a méhgazdaságban kiképzett tanulók esetleg önálló kereseti lehetőséghez is jussanak. A gödöllői méhgazdaságban ez év szeptember I-től megnyíló újabb kétéves tanfolyamon a földmivelésügyi minisztérium már bevezeti a gazdasági háziipar tanítását s célja ezzel az, hogy olyan háziipari kellékek készíté­sére oktassa ki a tanulókat, melyekkel a csonka ország mezőgazdaságában hiányt pó­tolnak, így elsősorban kosárfonásra, mező­gazdasági textiliparra és mindazon tárgyak készítésére, melyeknek nyersanyagát a gaz­daság területe termeli. A magyar mezőgaz­daságnak ez a hézagpótló intézménye mű­ködését — egyelőre Gödöllőn, de később az ország többi hasonló intézetében is — rö­videsen megkezdi s a szegénysorsú szülők gyermekei a tanfolyam elvégzése által újabb kenyérkeresethez juthatnak. Hogy az elhe­lyezkedésnek s a kenyérkeresetnek ez az új lehetősége minél szélesebb körökre kiterjed­jen, a földmivelésügyi minisztérium az ed­digi szakoktatás tervét s a felvétel lehetősé­geit érintetlenül hagyta. A tanfolyam ingye­nes, minden 16-ik életévét betöltött, egész­séges szervezetű ifjút, ki az elemi iskola ha­todik osztályát sikeresen elvégezte, felvesz­nek, s hogy a legszegényebb sorsuak sem legyenek belőle kizárva, az élelmezési költ­séget a földmivelésügyi minisztérium havi 40 pengőben szabta meg. Hibák a legelők létesítésénél Gyakran előfordul, hogy a legelők létesí­tése nem sikerül s a gazdák ilyenkor tanács­talanul állanak, hogy mi is az oka ennek, pedig ők megbízható helyről szerezték be a vetőmagot s ugyancsak jó recept szerint választották meg az elvetendő faféleségeket. Ez a gondosság azonban nem elégséges. A hiba legtöbbnyire ott történik, hogy gaz­dáink külföldi famagvakat használnak, ame­lyek a mienktől eltérő klíma alatt termesz­tettek. Az ilyen magvakból származó vetés csak a legritkább esetben­ bírja a megválto­zott klímát és ezért gyengén fejlődik, nem állja a szárazságot, vagy ellenkezőleg, a hi­deget. A fafajták megválasztásánál sem ele­gendő egyszerűen csak valahol olvasott re­cept szerint elindulni. Az egyes fafajtáknak, épp úgy, mint minden más kultúrnövénynek is, a talajjal és a klímával szemben nagyon különböző igényük van, amit a fakeverék összeállításánál figyelembe kell venni. Ép­pen azért biztos sikerrel legelő csak úgy lé­tesíthető, ha azt hozzáértő szakember a helyszínen tekinti meg és így a helyi viszo­nyok ismeretében állapítja meg a vetendő faféleségeket. A vetőmagvak beszerzésénél pedig az legyen irányadó, hogy lehetőleg csak hazai termelésű magot vegyünk, de a leghelyesebb, hogy ha már a vetésre szol­gáló magvakat is magunk termesztjük. Fajtaösszehasonlító kísértet kukoricával A kukoricával érdemes törődni, mert alig van még egy olyan növény, mely a gondos művelést úgy meghálálná, mint ez. A műve­lés mellett azonban a helyes fajta megvá­lasztása is fontos. Egy község kisgazdái ma 8—15 féle tengerit termesztenek, amelyek semmiesetre sem lehetnek mind megfelelők arra a vidékre. Másrészt az ilyen vegyes fajta értékesítése is nehéz, mert a kereskedő nem tud nagyobb tétel egyöntetű árut össze­hozni. A kukoricafajta-kérdés tisztázatlan­sága arra indította Bitteza Miklós dr., gazd. akad. tanárt, hogy fajtakísérleteket állítson be 22 fajta, részben magyar, részben kül­földi tengerivel. A kísérlet eredménye az volt, hogy a magyar fajták termésben messze felülmúlták a német fajtákat. Nemcsak hogy a legnagyobb hozamot a magyar fajták ad­ták, hanem tíz legnagyobb termést adó ku­korica közé a német fajtákból csupán egy került be, a többi német fajta a 10 legkeve­sebbet termő közé jutott. E kísérletből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy becsül­jük meg a magyar fajtákat, mert a külföldi fajták csak a legritkább esetben fognak megfelelni a mi viszonyaink között. Növény­­nemesítőink viszont már annyi különféle fajtájú és érésű tengerit nemesítettek ki, hogy minden gazda megtalálhatja a viszo­nyai között legmegfelelőbb érésidejű és mi­nőségű fajtát. Babocs László keszthelyi gazdasági akadémiai tanár könyve a tyúkok tojáshozamának fokozásáról A háború után örvendetesen fellendült magyar baromfitenyésztés színvonala ter­mőképesség tekintetében még ma is alatta áll azoknak az eredményeknek, melyeket az­­európai államok felmutatnak. Ennek oka elsősorban a tenyésztők tájékozatlansága s az a körülmény, hogy a szakirodalom a fa­jok megválasztásának kérdését eddig meg­lehetősen elhanyagolta s a tenyésztők ke­zébe nem adott olyan segédeszközt, mely a tojáshozam fokozásának elveit és szabályait népszerű és könnyen hozzáférhető alakban lefektette volna. Úttörő munkát végzett e té­ren Babocs László, keszthelyi gazdasági aka­démiai tanár, aki „A tyúkok tojáshozamá­nak fokozása“ címen nélkülözhetetlen se­gédeszközt nyújt mindenkinek, aki tenyész­téssel foglalkozik. Munkájában a fajok he­lyes megválasztásának kérdésétől kezdve a célszerű takarmányozásig, minden körül­ ményre kiterjedő pontos leírást és útba* igazítást ad a tenyésztőknek, akik a leg*­szükségesebb anatómiai és fiziológiai isme­ reteket is megtalálják a pontos kiskönyvben. Különös figyelmet szentel Babocs László a tojáshozam-fokozás külső körülményeire, az állatok megfelelő elhelyezésére, az ólakra, kaparóhelyekre és a takarmányozásra, úgy­­szintén mindazokra a gyakorlati ismere­tekre, melyeket minden tenyésztőnek el kell sajátítani, hogy gazdasága jövedelmező le­gyen. A tizenöt szövegközi ábrával díszített könyv ára 1 pengő 20 fillér, megrendelhető a szerzőnél, Keszthelyen. Használjuk ki földjeinket A mai nehéz gazdasági helyzetben fontos az, hogy földjeinket minél jobban kihasznál­juk, arról esetleg két termést is kapjunk. Éppen ezért a szántóföldi kettős termesz­­téssel foglalkozik a „Mezőgazdaság és Ker­tészet“ júliusi számának vezető cikke, mely mellé több aktuális közlemény járul, így a gyomnövények okozta károkról, vadrepceirtás­­ról, tengeri műtrágyázási kísérletekről, a me­­lasse felhasználásáról, a poloskaszagú levélda­rázsról, az öntözésről, a bazsarózsa termesz­téséről és a baromfibetegségek elleni véde­kezésről hoz még a lap önálló közleményé­­nyeket, melyek mellett számos kisebb érde­kes közlemény, valamint Méhészet, Külföldi és Belföldi Szemle és Szerkesztői üzenetek teszi változatossá a közkedvelt lapot. Ingyen mutatványszámot küld a kiadóhivatal, le­vélcíme: Budapest, 5. Postafiók 17. Levéltetvek a gyümölcsfákon Gyümölcsfáinkat, de a bogyós gyümöl­­cseinket, sőt rózsáinkat, virágainkat és főze­lékféléinket és összes kultúrnövényeinket az állati és növényi élősdiek egész légiója bántja, pusztítja, teszi tönkre a gyümölcsöt és magát a fát vagy növényt is. Az év mostani időszakában az állati élős­diek közül a legkellemetlenebb a tetvek (le­véltetvek, pajzstetvek és vértetvek). Minden kultúrnövényünknek megvan a maga , sőt többféle tetvellensége. Hazánk németajkú la­kosság által lakott vidékein összetévesztik ezen élősködőket más ellenségekkel, így pl. a levéltetveket „Miltau“-nak, a pajzstetveket „Blutlaus“-nak hívják. Összes tetveink ellen a legfőbb védekezési időszak poiit most van, akár mutatkozik őszibaracsáinkon és más gyümölcsfáinkon tett, akár nem. Mert a tét­­vek a szárazabb és melegebb idő bekövet­keztekor feltétlenül jelentkezni fognak. A­ bajt pedig meg kell előzni, mert ha a tetvek hada már túlságosan elszaporodott, a véde­kezés már nehéz. Kérek minden gyümölcs­termelőt, fogjanak hozzá már holnap, de okvetlenül a védekezéshez. És mivel véde­kezzünk ? A tetvek nem rágórovarok, hanem szívóélősdiek. Ezeknél nem lehet az elede­lüket képező zöld növényi részeket arzénes szerekkel permetezve a gyomron keresztül őket megmérgezni és elpusztítani, hanem egy ■külsőleg ható, rájuk lövelt anyaggal, u. n. bőrméreggel kell őket elpusztítani. Ez az anyag pedig az, amelyben nagy mennyiség­ben szerepel az ú. n. quassiaforgácsnak, a légyforgácsnak a főzete némi kis nikotinnal keverve és szappannal közömbösítve. Ez Thanol (nem Thanaton) néven van a keres­kedelemben forgalomban. Miután évek óta az ország különféle vidékein kipróbáltam, teljes felelősséggel ajánlom, mint feltétlenül megbízható, biztos szert. Quassiafőzetet ugyan mindenki maga is készíthet házilag, ha 100 liter vízhez 3 kg quassiaforgácsot, 1'A kg szappant alkalmaz. Csakhogy ez egy kissé drága mulatság és a százalékos arány ritkán megbízható. Ha a hozzávaló quassiaforgács árát (1.40 P), a szappan árát (1.44 P), a hosszadalmas áz­­tatással, főzéssel és elkészítéssel járó munka és időveszteséget vesszük számításba, akkor bizony a házilag készített permetező anyag sokkal többe kerül, mint a teljesen megbízható, százalékú és rögtön alkalmaz­ható Thanol, melyből 100 liter vízhez csak 1 kg kell és összeöntve azonnal használható. Ezen szert jó lélekkel, teljes felelősséggel ajánlom összes fáink tetvei ellen (az akácfa fekete tetvei ellen is). Rózsáink, krizantémum és egyéb virágok tetvei ellen azonban csak 3­ 2%-os oldatot ajánlok. A tetvek elleni permetezést 8 naponként ismételni kell, mert mégis csak megmarad a levélzet közt egy-egy sértetlen anya, és miután ezek naponként 40—50 elevent szül­nek, érthető, hogy permetezés dacára is 8 nap múlva fáink megint tele vannak tetvek­­kel. A tetvekkel erősen meglepett hajtás végett az őszibarack, szilva, cseresznye és körtefák­nak kímélet nélkül le kell vagdalni és el­égetni. Ezek úgysem érnek be, de a télen biztosan elfagynának. Per­metezni sem harmatos, vagy esős idő­ben, sem a déli forró órákban nem szabad. A fekete tetvek ellenállóbbak, ezek ellen te­hát erősebb oldattal permetezzünk éspedig a cseresznyefáknál 2%-os, az akácfáknál pe­dig már 3%-os oldattal. Dörner István főkertész, gyümölcsészeti szaktanár, Rákospalota

Next