Magyarság, 1928. július (9. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-08 / 153. szám
28 wmamsic 1928 juDus 8, vasárnap Kísérletek egy új sziktelenítési eljárással Nemrégiben a magyar mezőgazdaságotérintő nagyjelentőségű találmányt, illetőleg annak eredményét sikerült a heves megyei Tarnaszentmiklós határában bemutatni. Itt volt alkalmuk meggyőződni a szakköröknek egy teljesen kopár, vadszikes terület meghódításáról s arról, hogy szaktudással, szorgalommal és kitartó munkával mit lehetne elővarázsolni abból a szikkel borított sivár és kietlen pusztából, mely Csonka-Magyarország mezőgazdaságából nem kevesebb, mint egymillióháromszázezer holdat foglal el. A Heves vármegyei Gazdasági Egyesület elnöksége néhány évvel ezelőtt az egri káptalan nagymajori birtokából egy vadszikes, teljesen hasznavehetetlen területet jelölt ki a sziktelenítési kísérletek céljaira, amikor is ennek a területnek a megjavítására Beniczky Imre volt ÁVT uradalmi főintéző vállalkozott. Beniczky Imre a következő módon fogott hozzá a talaj megjavításához. Egy 8—10 hektoliteres sajttal, melyben az e célra szolgáló anticolloid nevű összetett vegyiszer oldata volt a kísérletre szolgáló területet gazdagon megöntötte. Az annakelőtte kőkemény és minden megmunkálásra alkalmatlan talaj az öntözés után azonnal szánthatóvá vált és az igy felszántott területet néhány napi pihenés után bevetette. Az öntözés 1200 négyzetösenként 100 pengőjébe került Beniczkynek, aki azonban valószínűnek tartja és gondos számítások után azt állítja, hogy nagyobb területek megöntözésénél azöntözés költsége 1200 négyzetösenként 80— 85 pengőnél nagyobb költséget nem jelenthet. Az anticolloiddal való öntözés eredménye meglepő volt. Nemcsak a talaj puhult meg , vált könnyen megmunkálhatóvá, hanem a vadszik egyidejű teljes eltűnésével az elvetett mag is gyorsan kikelt s növekedésben aligalig maradt el a többi vetés mögött. Ami pedig a magtermés meglepő eredményét illeti, azt a tarnaszentmiklósi birtokon szakértők által felvett jegyzőkönyv adatai bizonyítják legsikeresebben. Az 1928 június 21-én felvett jegyzőkönyv így hangzik: „Gosztonyi Andor gazdasági egyesületi alelnök, Okolicsányi Imre alispán, Szentannai Sámuel igazgató, a m. kir. földművelésügyi miniszter úr képviseletében, Francsics József, Braun Ferenc dr., Mihályi István, vitéz Kovách László, Dőry Gyula, Kiár Jenő, Engel Hermann, Jezserszki Mihály gazdasági felügyelő, Bohus Ábris, Papp Endre, Friedmann Lajos, Schrantz Lajos, Beniczky Imre főintéző, Győrfy László, Di Gloria dr., az Országos Ghémiai Intézet képviseletében ésDőry Béla egyesületi titkár megtekintették az 1927 október hó végén búzával, rozzsal és lőszi árpával bevetett sziktelenített területet. Valamint a közvetlen mellette elterülő ellenőrző parcellát. Mindkét terület egyszeri szántás mellett, a szükséges boronálás és kengelezés elvégzésével, tehát teljesen azonos megmivelés után vettetett be. A sziktelenített parcella (körülbelül0 négyzetös) 10 hektoliter Vízben feloldott „Anticoloid“ nevű összetett vegyiszer-oldattal locsoltatott meg. A meglocsolás a vetés előtt két nappal történt. A környezetet ítélve, a kijelölt parcella a legtermékellenebb, melyet szántóföldi művelésre használni nem szoktak és megművelés alatt ezen természeténél fogva sohasem álltak. Az ellenőrző parcellán igen gyenge termés mutatkozik, úgy a búzánál, rozsnál és őszi árpánál. Magyar holdankénti termésbecslés búzánál és árpánál a 250 kilogram, rozsnál 300 kilogram. A sziktelenített, illetve javított parcellán a termésbecslés: búzánál 900 kilogram, őszi árpánál 800 kilogram, rozsnál 700 kilogram. Vizsgálat tárgyává tétetett a talaj fizikai tulajdonsága, művelhetősége. Az ellenőrző parcella feltalaja megrepedezett, ennek dacára a víz helyenként megállt rajta. Ezzel szemben a javított parcella nem volt megrepedezve és a víz sem állt meg rajta sehol. Megásva: az ellenőrző parcella 4—5 cm, mélységig kemény, alatta 15 cm.-ig lágy, kenőcsszerü, 17—18 cm.-nél oly kemény, hogy ásót benyomni nem lehetett. Ezzel szemben a javított parcella 14—15 cm.-ig porhanyó, művelhető, azon alul szintén jól ásható, de nedves.“ Beniczky Imrének ez a sikeres kísérlete mindenesetre figyelmet érdemel s kell, hogy tudomást szerezzenek róla azok, akik a szikes talajok megjavításával hivatalosan foglalkoznak. Elvégre Csonka-Magyarország súlyosan megtépázott mezőgazdaságára nem lehet közömbös egymillióháromszázezer hold kietlen pusztaság sorsa és teret kell adni minden kísérletnek, mely ezt az ijesztően nagy földdarabot a termelés szolgálatába akarja állítani. A virágok és az ultra-ibolyasugár Szemünk képtelen az intra piros és az ultra ibolya sugarak fölfogására. E sugarak szerepét mindinkább kezdik elismerni nemcsak a növény fiziológiájában, hanem az állatoknál is. A növény leveleivel több sugarat gyűjt össze s ennek tulajdonítható a klorofil asszimilációja. A levél valóságos kis laboratóriumot képez, ahol a cukor, keményítő és egyéb táplálóanyagok synthesis által dolgozódnak fel. Az ultraibolya sugarak észrevehető hatással vannak a virág alkatára. Sajnos, a virágház építésénél a rendes üvegekkel ezen sugarak hatása megsemmisül. Számos kísérlet beigazolta, hogy az intra piros és ultra ibolya sugarakat áteresztő üveggel való kultúra rendkívüli hatással van a virágok színezetére. Az üvegiparban sikerült ilyen üveget előállítani — mint pl. Vioray — amely kivételesen ezeket a rendkívüli sugarakat is átereszti. E téren rövidesen nagy haladás fog megvalósulni a virágkertészetben is. Reformot a földforgalomban! A földreform kapcsán földhözjuttatott nincsetlenek egyre-másra jelentkeznek nálam és kínálják föl megvételre földjeiket, miután fogaterő és trágya hiányában azok nekik nem jövedelmeznek. A földreformtörvény szerint persze ez nincs megengedve s így, miután reám nem alkalmazható az igényjogosultság egyik kategóriája sem, még az OFE-hoz sem fordulhatok az átruházás engedélyezése végett. A sérelem tehát, szerény véleményem szerint, abban áll, hogy nekünk, kiüldözött és kifosztott földbirtokosoknak, még a legkisebb lehetőségünk sincsen megadva ahhoz, hogy vagyonunk megmentett töredékeivel hozzájuthassunk, olcsó pénzen, ki-ki ahol letelepedett, olyan földekhez, melyek igénylők hiányában az államnak visszamaradtak, vagy amelyektől a boldogított új tulajdonos szabadulni akar. Szóval nem előnyt kívánnék én a helybeli jogos földigénylők rovására, csupán jogkiterjesztést olyanformán, hogy adassák meg törvényileg a jog nekünk, tönkretett birtokosoknak, hogy ott, ahol igénylők hiányában kiosztatlan területek maradtak, vagy ahol az új tulajdonos szabadulni kíván földjétől, ott mi, az OFB közbejöttével, vagyoni helyzetünkhöz képest, ezeket a földeket megszerezhessük s így sorsunkon könnyíthessünk. Sajnos, a mai horribilis földárak mellett vagyonunk átmentett töredékéből másképen földhöz jutni nem tudunk, úgy vélem, fenti megoldás az államnak csak hasznára válhat és rajtunk sokat segít. Kiváló tisztelettel egy volt erdélyi földbirtokos. Új mezőgazdasági tanfolyam a szegénysorán gyermekek érdekében A földmivelésügyi minisztérium, mely eddig is mindent elkövetett, hogy az ország megcsonkítása következtében beállott mezőgazdasági válság idején a küszködő egzisztenciáknak segítségére legyen s a mezőgazdasággal foglalkozó néprétegek fiatal generációját az elhelyezkedésben és munkaalkalomban támogassa, legújabban olyan szakoktatási iskolatípust állított fel, melyre már régen nagy szüksége volt a gazdatársadalomnak. Az integer Magyarország háziipari készítményeit ugyanis kivétel nélkül az elszakított országrészek szállították, ahonnan ma semmit sem kapunk. Éppen ezért a földművelésügyi minisztérium, pótolni akarván a magyar mezőgazdaságnak ezt a naprólnapra súlyosabban érezhető hiányát, a méhészeti szakoktatást szemelte ki arra a célra, hogy az ifjúság itt nemcsak a méhészetből és a kertészkedésből, hanem a háziiparból is oktatást nyerjen, mégpedig olyképpen, hogy a méhgazdaságban kiképzett tanulók esetleg önálló kereseti lehetőséghez is jussanak. A gödöllői méhgazdaságban ez év szeptember I-től megnyíló újabb kétéves tanfolyamon a földmivelésügyi minisztérium már bevezeti a gazdasági háziipar tanítását s célja ezzel az, hogy olyan háziipari kellékek készítésére oktassa ki a tanulókat, melyekkel a csonka ország mezőgazdaságában hiányt pótolnak, így elsősorban kosárfonásra, mezőgazdasági textiliparra és mindazon tárgyak készítésére, melyeknek nyersanyagát a gazdaság területe termeli. A magyar mezőgazdaságnak ez a hézagpótló intézménye működését — egyelőre Gödöllőn, de később az ország többi hasonló intézetében is — rövidesen megkezdi s a szegénysorsú szülők gyermekei a tanfolyam elvégzése által újabb kenyérkeresethez juthatnak. Hogy az elhelyezkedésnek s a kenyérkeresetnek ez az új lehetősége minél szélesebb körökre kiterjedjen, a földmivelésügyi minisztérium az eddigi szakoktatás tervét s a felvétel lehetőségeit érintetlenül hagyta. A tanfolyam ingyenes, minden 16-ik életévét betöltött, egészséges szervezetű ifjút, ki az elemi iskola hatodik osztályát sikeresen elvégezte, felvesznek, s hogy a legszegényebb sorsuak sem legyenek belőle kizárva, az élelmezési költséget a földmivelésügyi minisztérium havi 40 pengőben szabta meg. Hibák a legelők létesítésénél Gyakran előfordul, hogy a legelők létesítése nem sikerül s a gazdák ilyenkor tanácstalanul állanak, hogy mi is az oka ennek, pedig ők megbízható helyről szerezték be a vetőmagot s ugyancsak jó recept szerint választották meg az elvetendő faféleségeket. Ez a gondosság azonban nem elégséges. A hiba legtöbbnyire ott történik, hogy gazdáink külföldi famagvakat használnak, amelyek a mienktől eltérő klíma alatt termesztettek. Az ilyen magvakból származó vetés csak a legritkább esetben bírja a megváltozott klímát és ezért gyengén fejlődik, nem állja a szárazságot, vagy ellenkezőleg, a hideget. A fafajták megválasztásánál sem elegendő egyszerűen csak valahol olvasott recept szerint elindulni. Az egyes fafajtáknak, épp úgy, mint minden más kultúrnövénynek is, a talajjal és a klímával szemben nagyon különböző igényük van, amit a fakeverék összeállításánál figyelembe kell venni. Éppen azért biztos sikerrel legelő csak úgy létesíthető, ha azt hozzáértő szakember a helyszínen tekinti meg és így a helyi viszonyok ismeretében állapítja meg a vetendő faféleségeket. A vetőmagvak beszerzésénél pedig az legyen irányadó, hogy lehetőleg csak hazai termelésű magot vegyünk, de a leghelyesebb, hogy ha már a vetésre szolgáló magvakat is magunk termesztjük. Fajtaösszehasonlító kísértet kukoricával A kukoricával érdemes törődni, mert alig van még egy olyan növény, mely a gondos művelést úgy meghálálná, mint ez. A művelés mellett azonban a helyes fajta megválasztása is fontos. Egy község kisgazdái ma 8—15 féle tengerit termesztenek, amelyek semmiesetre sem lehetnek mind megfelelők arra a vidékre. Másrészt az ilyen vegyes fajta értékesítése is nehéz, mert a kereskedő nem tud nagyobb tétel egyöntetű árut összehozni. A kukoricafajta-kérdés tisztázatlansága arra indította Bitteza Miklós dr., gazd. akad. tanárt, hogy fajtakísérleteket állítson be 22 fajta, részben magyar, részben külföldi tengerivel. A kísérlet eredménye az volt, hogy a magyar fajták termésben messze felülmúlták a német fajtákat. Nemcsak hogy a legnagyobb hozamot a magyar fajták adták, hanem tíz legnagyobb termést adó kukorica közé a német fajtákból csupán egy került be, a többi német fajta a 10 legkevesebbet termő közé jutott. E kísérletből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy becsüljük meg a magyar fajtákat, mert a külföldi fajták csak a legritkább esetben fognak megfelelni a mi viszonyaink között. Növénynemesítőink viszont már annyi különféle fajtájú és érésű tengerit nemesítettek ki, hogy minden gazda megtalálhatja a viszonyai között legmegfelelőbb érésidejű és minőségű fajtát. Babocs László keszthelyi gazdasági akadémiai tanár könyve a tyúkok tojáshozamának fokozásáról A háború után örvendetesen fellendült magyar baromfitenyésztés színvonala termőképesség tekintetében még ma is alatta áll azoknak az eredményeknek, melyeket azeurópai államok felmutatnak. Ennek oka elsősorban a tenyésztők tájékozatlansága s az a körülmény, hogy a szakirodalom a fajok megválasztásának kérdését eddig meglehetősen elhanyagolta s a tenyésztők kezébe nem adott olyan segédeszközt, mely a tojáshozam fokozásának elveit és szabályait népszerű és könnyen hozzáférhető alakban lefektette volna. Úttörő munkát végzett e téren Babocs László, keszthelyi gazdasági akadémiai tanár, aki „A tyúkok tojáshozamának fokozása“ címen nélkülözhetetlen segédeszközt nyújt mindenkinek, aki tenyésztéssel foglalkozik. Munkájában a fajok helyes megválasztásának kérdésétől kezdve a célszerű takarmányozásig, minden körül ményre kiterjedő pontos leírást és útba* igazítást ad a tenyésztőknek, akik a leg*szükségesebb anatómiai és fiziológiai isme reteket is megtalálják a pontos kiskönyvben. Különös figyelmet szentel Babocs László a tojáshozam-fokozás külső körülményeire, az állatok megfelelő elhelyezésére, az ólakra, kaparóhelyekre és a takarmányozásra, úgyszintén mindazokra a gyakorlati ismeretekre, melyeket minden tenyésztőnek el kell sajátítani, hogy gazdasága jövedelmező legyen. A tizenöt szövegközi ábrával díszített könyv ára 1 pengő 20 fillér, megrendelhető a szerzőnél, Keszthelyen. Használjuk ki földjeinket A mai nehéz gazdasági helyzetben fontos az, hogy földjeinket minél jobban kihasználjuk, arról esetleg két termést is kapjunk. Éppen ezért a szántóföldi kettős termesztéssel foglalkozik a „Mezőgazdaság és Kertészet“ júliusi számának vezető cikke, mely mellé több aktuális közlemény járul, így a gyomnövények okozta károkról, vadrepceirtásról, tengeri műtrágyázási kísérletekről, a melasse felhasználásáról, a poloskaszagú levéldarázsról, az öntözésről, a bazsarózsa termesztéséről és a baromfibetegségek elleni védekezésről hoz még a lap önálló közleményényeket, melyek mellett számos kisebb érdekes közlemény, valamint Méhészet, Külföldi és Belföldi Szemle és Szerkesztői üzenetek teszi változatossá a közkedvelt lapot. Ingyen mutatványszámot küld a kiadóhivatal, levélcíme: Budapest, 5. Postafiók 17. Levéltetvek a gyümölcsfákon Gyümölcsfáinkat, de a bogyós gyümölcseinket, sőt rózsáinkat, virágainkat és főzelékféléinket és összes kultúrnövényeinket az állati és növényi élősdiek egész légiója bántja, pusztítja, teszi tönkre a gyümölcsöt és magát a fát vagy növényt is. Az év mostani időszakában az állati élősdiek közül a legkellemetlenebb a tetvek (levéltetvek, pajzstetvek és vértetvek). Minden kultúrnövényünknek megvan a maga , sőt többféle tetvellensége. Hazánk németajkú lakosság által lakott vidékein összetévesztik ezen élősködőket más ellenségekkel, így pl. a levéltetveket „Miltau“-nak, a pajzstetveket „Blutlaus“-nak hívják. Összes tetveink ellen a legfőbb védekezési időszak poiit most van, akár mutatkozik őszibaracsáinkon és más gyümölcsfáinkon tett, akár nem. Mert a tétvek a szárazabb és melegebb idő bekövetkeztekor feltétlenül jelentkezni fognak. A bajt pedig meg kell előzni, mert ha a tetvek hada már túlságosan elszaporodott, a védekezés már nehéz. Kérek minden gyümölcstermelőt, fogjanak hozzá már holnap, de okvetlenül a védekezéshez. És mivel védekezzünk ? A tetvek nem rágórovarok, hanem szívóélősdiek. Ezeknél nem lehet az eledelüket képező zöld növényi részeket arzénes szerekkel permetezve a gyomron keresztül őket megmérgezni és elpusztítani, hanem egy ■külsőleg ható, rájuk lövelt anyaggal, u. n. bőrméreggel kell őket elpusztítani. Ez az anyag pedig az, amelyben nagy mennyiségben szerepel az ú. n. quassiaforgácsnak, a légyforgácsnak a főzete némi kis nikotinnal keverve és szappannal közömbösítve. Ez Thanol (nem Thanaton) néven van a kereskedelemben forgalomban. Miután évek óta az ország különféle vidékein kipróbáltam, teljes felelősséggel ajánlom, mint feltétlenül megbízható, biztos szert. Quassiafőzetet ugyan mindenki maga is készíthet házilag, ha 100 liter vízhez 3 kg quassiaforgácsot, 1'A kg szappant alkalmaz. Csakhogy ez egy kissé drága mulatság és a százalékos arány ritkán megbízható. Ha a hozzávaló quassiaforgács árát (1.40 P), a szappan árát (1.44 P), a hosszadalmas áztatással, főzéssel és elkészítéssel járó munka és időveszteséget vesszük számításba, akkor bizony a házilag készített permetező anyag sokkal többe kerül, mint a teljesen megbízható, százalékú és rögtön alkalmazható Thanol, melyből 100 liter vízhez csak 1 kg kell és összeöntve azonnal használható. Ezen szert jó lélekkel, teljes felelősséggel ajánlom összes fáink tetvei ellen (az akácfa fekete tetvei ellen is). Rózsáink, krizantémum és egyéb virágok tetvei ellen azonban csak 3 2%-os oldatot ajánlok. A tetvek elleni permetezést 8 naponként ismételni kell, mert mégis csak megmarad a levélzet közt egy-egy sértetlen anya, és miután ezek naponként 40—50 elevent szülnek, érthető, hogy permetezés dacára is 8 nap múlva fáink megint tele vannak tetvekkel. A tetvekkel erősen meglepett hajtás végett az őszibarack, szilva, cseresznye és körtefáknak kímélet nélkül le kell vagdalni és elégetni. Ezek úgysem érnek be, de a télen biztosan elfagynának. Permetezni sem harmatos, vagy esős időben, sem a déli forró órákban nem szabad. A fekete tetvek ellenállóbbak, ezek ellen tehát erősebb oldattal permetezzünk éspedig a cseresznyefáknál 2%-os, az akácfáknál pedig már 3%-os oldattal. Dörner István főkertész, gyümölcsészeti szaktanár, Rákospalota