Magyarság, 1928. július (9. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

jamasasi© 1928 július­ 1. vasárnapi talitás és v­ele természetesen a versaillesi statusquo megszüntetésével, változásának előkészítésében a legfonto­sabb étappe Rothermere és Lloyd George összefogása volt. *■ Lloyd George terveinek és politikai készülődéseinek nemcsak speciálisan magyar, hanem Garvin fentebb idézett cikkének tanúsága szerint angol szem­pont szerint is, legfontosabb momen­tuma a közte és Rothermere lord között levő majdnem paktumszerű megegye­zés Lloyd George és Rothermere között Ugyan van egy és más ponton némi nézetbeli ellentét és Rothermere soha­sem volt pártember a szó szűkebb értel­mében, de talán éppen ezért lehet elhinni az Observer híres publicisztájának, hogy az angol politika és egész bizonyosan ezzel együttesen a világpolitika legköze­lebbi, ha előbb nem is, de egy vagy más­fél éven belül bekövetkező nagy irány.Ezért fontos a magyar jövő és a Trianon revíziójának megvalósulása szempontjából, hogy mire készül Lloyd George, aki egyelőre mint „churti re­mete", a Londontól délre fekvő Surrey grófságban fekvő nagyszerűen berende­zett farmján mutogatja látogatóinak az angol klíma alatt még ilyenkor június végén is bársonyosan zöld gabonatáblá­kat. Lloyd Georgenak ez a visszavonu­lása nem fog sokáig tartani és az bizo­nyos, hogyha Rothermere lord és az ő tervei valóra válnak az 1929.-i választá­sokon, a revízió ügye hatalmas lépéssel fog közelebb jutni a megvalósuláshoz. (a. m ) * A mai piac legfrisebb újdonsága: a kecskeméti sárgabarack Habár kissé megkésve, de végre mégis megjött a korai sárgabarack a kecskemétiek büszkeségére, a pesti gyümölcsevőknek pe­dig nagy örömére. Az állandóan szeszélyes, hideg tavaszi időjárás bizony megkéstette legalább nyolc-tíz nappal. Tavaly Péter-Pál­­kös­t már végés végig sárga volt a dunaparti nagypiac a rengeteg kajszintól. Az­ idén még cSüfo­­r­a érkezett a legelső kóstoló a pesti piacra. És mint régen várt újdonságnak, nagy kelendősége volt a hajnali nagybani vásárlásnál, úgyhogy hamarosan elkapkod­ták a mustraküldeményeket. A délelőtti órák­ban már csak bent a nagycsarnok épületé­­ben lehetett kapni a kecskeméti legfrissebb újdonságból egy pengő hatvan fillérjével. Egyébként pedig a dunaparti gyümölcs­piacon ma hajnalban olyan élénk volt a ké­réssét általánosságban az összes gyümölcs­­félék iránt, hogy némi kis árszilárdulás is mutatkozott a kereskedők javára. Koradél­­előtt már olyan képet mutatott az alsó dunai rakodópart, mint valami kisebb csatatér a befejezett ütközet után. Az üres gyümölcsös­­kosarak roppant nagy tömege hevert az út­testen, a csomagolópapirosok foszlányai meg a szél szárnyára kapva, repülték szerteszéj­­jét. A kereskedők elégedetten dörzsölgették kezeiket, ami pedig igen ritka dolog és ilyen kijelentéseket lehetett hallani-No, máma elég flott volt a piac. Min­dig ilyennek kellene lenni, akkor sosem pa­naszkodnánk. Árufelhozatal volt bőségesen, de a kereslet is nagyon megnövekedett. Bu­dapesten lassan m­egint visszatért a régi, békebeli gyümölcsfogyasztás. Igaz, hogy a mostani gyümölcsárak is, aranykoronára át­számítva, semmivel sem drágábbak a há­­borta előtti áraknál. A hazai fogyasztás emel­kedése legalább kárpótol bennünket az idei gyenge exportén. Mert bizony úgy van, hogy gyümölcskivitelünk az idén sokkal gyengéb­ben indult, mint tavaly. A cseresznyéből alig néhány vagonnal megy ki naponta az or­szágból, holott még nagyon sok feleslegünk vált az eltevésre alkalmas első minőségű cseresznyéből. A barack exportja csak a a jövő hét közepe felé indulhat meg. Eddig bizony gyenge az érdeklődés iránta. Azt mondják a külföldi vevők, hogy a korai barackkal már elkéstünk kissé, mert a bécsi és müncheni piacok tele vannak korai olasz és spanyol barackkal. Mi azért nem féltjük a mi világhíres kecske­méti sárgabarackunkat, ízre, színre és külső kellemre nincsen annak párja sehol sem. Az idén meg pláne szép lesz a termés, mert az utolsó hetek időjárása kedvezett a teljes be­érésnek. A Dunaparton a cseresznyének már Szeret­nének végeladást csinálni, hogy legyen elég hely a gyorsan beérkező baracknak. Leg­­remekebb cseresznyéket lehetett ma kora reggel nyolcvan fillérjével vásárolni a nagy báni soron. A meggynek is nagy a kelendő­sége. A gyümölcspiac hamupipőkéje a ribizli No meg a szerényen félrehúzódó szamóca Savanya az idén nagyon, azt mondják a háziasszonyok és azért nem igen veszik. A korai epernek méltó utóda a messzire szagló ananászeper. Bátran el lehet nevezni az ep­rek eperjének és aránylag nem is túl drága­­egy pengő nyolcvanért adják a legprimáb­bat, kiválogatva és kis dobozkákba rakva. Ami pedig azt illeti, a széltében-hosszában agyonreklámozott banán szégyenletében el­bújhat mellette. A magyar gyümölcsöt álta­lában senki sem reklámozza. Most azt hall­juk, hogy a földmivelésügyi miniszter két­millió pengőt irányzott elő a magyar, export­­gyümölcs idei külföldi reklámozására. Lesz-e ennek kellő foganatja? Kétmillió pengővel sok minden hasznosabb és ered­ményesebbnek látszó dolgot lehetne csinálni, amire most azt mondják az állami pénz­ügyeket intéző urak, hogy nincs rá fedezet. Azt hisszük, a gyümölcs exportjának sokkal fontosabb más akadályai is vannak, mint a külföldi reklám hiánya. Először azokat kel­lene elhárítálni a földművelésügyi miniszter úr kétmilliópengős előirányzatával. mi ii nam m­icsér A rossz időjárás miatt tavaszi szezonunk nem érte el a szó­­lamSafe­r­SR lei káros forgalmat, ezért túlhalmozott raktárunk apasztására ágHllH eddig még nem létezett árban 10 napos vásárt rendezünk ifit jáTfe ifit darab saját készítménye bélelt mellet elsőrangú minőségű angol zefír, selyem puplin, oxford és brasche FÉRFI IRRET IS és 16 pengő helyett pengős Lf egységárban bocsájtjuk­­ vevőink rendelkezésére PS PS éve fennálló cégünk garancia, hogy vevőink a Szokott jó szabást és minőséget kapják. ■í és Epj busiest, mi, mmm at 2 ísiapínafei ír i®ye. Vidékre szá­litás postán utánvéttel Csak detail vevőt szolgálunk kitt Még egy hétig van módjában a t. hölgyközön­ségnek ruhaselyemvásáru­nkon beszereznie. Havas és Hahn IV., Hajó-utca 5 (Belváros) A belgrádi szlavónok a magyar belügyminisztert arra kérték, hogy Csonka­­magyarországon teleped­hessenek le A drávántúli Légrád községből, amely 1918-ig Zala megye függvénye volt, valóság­gal forradalmi lépések dübörgő hangjait ringatja hozzánk a szél. • Nem­ kevesebbről, mint arról Van szó, hogy az ottani szlavónok egyik elkeseredett csoportja — 60 ember — kérvényt írt alá, amelyben arra kéri Csonka-Magyarország belügyminiszterét, engedje m­eg, hogy át­­hurcolkodhassék a Dráva baloldalára és hogy a somogyi területhez tartozó Szentmi­­hály-hegyen, a saját szőlejében üthessen sátrat. A boldogtalan peturbánok azonban olyan együgyűen kezdtek hozzá kemény elhatáro­zásból fogant összeesküvésükhöz, hogy nyomban leleplezték és lefülelték őket. A folyamodványt ugyanis feltűnő módon magyar nyelven szövegezték meg és az ot­tani postán adták fel. Csak természetes, hogy a szerb zsoldon élő postamesternek azonn­al szemet szúrt 8 m. kir. belügyminiszterhez intézett levél és még természetesebb, hogy a levéltitok kedé­lyes megsértése révén csakhácrar hopport fogta a „felszabadított“ szlavón lázadókét. A bűnösök kirtyomozása igazán gyerek­játék volt, mert hiszen valamennyinek a neve ott ékeskedett a fehér papiroson. A pártütők kihallgatása után, amelyet megfelelő csendőri előkészítés és egyéb ke­zelési formalitás előzött meg, a jégre szaladt lázadókat bilincsbe verték és börtönbe hur­colták. Azóta nincs hír róluk. Amennyire terhié­szetesnek és magától­­értetődőnek találjuk mi a légrádi benszülöt­­teknél ezt a vakmerő, bár taktikai szempont­ból ügyetlen eljárást, épp annyira szúrhat az szemet Belgrádban és Zágrábban. Keltett is ott igen kellemetlen meglepetést. Hogyisne?! Egy szerb Vendée, amely szembe mer fordulni szemforgató messiásaival! Egy elkeseredett fajtestvértöredék, amely végső kétségbeesésében és elcsigázottságában kesz­tyűt dob a mindenható kormánynak! Egy gyarmatbeli kulicsoport, amely föl mer szisszenni, mert már torkig van a fojtogató, „felszabadítók“ öleléseivel; mert látja, hogy ez az ölelés csak külső álbarátkozási forma, amely csak a „meghódított”” rabszolga zse­­bében való kotorászásra alkalmas mód. A légrádiakat eddig is megbízhatatlan ele­meknek bélyegezték odaát. De eddig inkább csak az evangélikus vallású magyarságot. Most azonban a szláv testvér tört borsot a megváltást ígérő jugoszláv hatalom birtoko­sainak orra alá s ez a barátságtalan gesztus már sokkal jobban fáj. Azaz, hogy talán édeskeveset törődnek ezzel az ökölcsapással is! Mit nekik Hekuba! Sőt talán annál jobb, ha a tönkrejuttatott, az adósság özönvizében fulladozó és beolvadásra nem hajlamos efféle barbár zendülők apránkint kipusztul­nak. Lehet, h­ogy a sok vérveszteségtől kime­rült és erősen megritkított szerb nép veze­tői titkon még örülnek is a balga elégedet­lenkedők fenegyerekeskedésének, mert fel­ségsértés címén vagy egyéb ürüggyel meg lehet az ilyen hűtlen elemeket csekély bir­tokuktól is fosztani s az igy elherdált va­gyont rácok kezére lehet átjátszani. De akármint áll is a helyzet az asszimiláló szerb politika szempontjából, az bizonyos, hogy a betegség gyökerét nem keresi senki. Csak a tüneteket nézik és keresik és ha ke­zelik, — igen fájdalmas ez az orvoslási mód. Mert tömlöccel és deressel — ami oda­át olyan divatos hasonszenvi gyógyítómód — szociális sebeket még soha senki meg­­itatni nem tudott. Amióta pedig Légrádot erőszakkal kiha­sították a magyar nemzet testéből, azóta a lakosság, száz sebből vérzik, önrendelkezési jogától kiforgatták, a birtokfaló Dráva sza­bályozási munkálatait abbahagyták, nem­­ törődvén azzal, hogy a két határfolyó mek­­­­kora darabokat harap le a nép ingatlanai­ból. Mivel birtokainak nagyobbik fele r­eg­­nem szállt területen van, az átkelést a Drá­ván nemcsak hogy nem könnyítették meg, hanem mesterséges eszközökkel egyenesen megnehezítették. A gazdasági helyzet tíz év óta odaát egyre romlik. Semmit értékesíteni nem lehet, mert nincs hol. Árut szállítani bajos, mert a vasút ideát van. Ha az utakat megtámadja a Mura, az ördög se gondol ■, azok sorsával. A vér- és pénzadót azonban nemcsak emelik, hanem irgalmatlanul ki is vasalják. A nép gazdasági életgyökerei itt vannak, nálunk, de azok részint a szerb vámőrök akadékoskodásai és harácsolásai, részint meg a Dráva szeszélyes áradásai miatt nem hozzák meg azt a gyümölcsöt, amit azelőtt , ami a létminimum biztosítá­sához feltétlenül szükséges. A nép tehát nem ok nélkül van elkeseredve, nem ok nélkül menekül Ausztráliába és nem tréfá­ból lázong elnyomó törzsfőnökei ellen. —­ ■ Ezen a lakosságon is csak a gyors vissza­csatolás segíthetne. — De Ugyan kinek fáj másért a feje? Haller Jenő dr. Masaryk nyaralóhelyén tilos a magyar szt Prágából jelentik. Az Ostrauer Zeitung jelentése szerint a tót liga Tapolcsányban, Masaryk elnök nyaralóhelyén, nagy plakáto­kat ragasztatott ki, amelyeken felszólítja a lakosságot, hogy ne beszéljen magyarul. A liga külön felhívást intéz a zsidókhoz, akik­nek tetszésére bízza, hogy héberül, vagy tótul beszéljenek. A napokban egy rendőrt feljelentettek, mert magyarul válaszolt egy hozzája forduló és magyarul kérdezősködő asszonyunk. A rendőrt a jegyző elé idézték, aki elbocsátással fenyegette meg arra az­ e­setre, ha még egyszer magyarul beszél. aSSaSBSSSSSBSBSSSSSBBBSBSm A szovjet csapatokat von össze a finn—orosz határon A berlini Lokalanzeiger kopenhágai táv­irata szerint a dán fővárosban néhány nap óta oly hírek terjedtek el, hogy a szovjet nagyarányú csapat összevonásokat hajt végre a finn—orosz határon, így elsősorban Süster­­bak és Pargalovo határmenti városok kör­nyékén. Az oroszok az utóbbi hetekben a határforgalmat is rendkívül szigorúan keze­lik és az utasok útleveleit még az eddiginél is fokozottabb szigorral ellenőrzik. A Finn­országból jövő vonatokat a határállomáson orosz részről leplombálják és az ablakokat sűrűn lefüggönyzik. Illetékes finn helyen megerősítik az orosz csapatösszevonásokról szóló híreket, a finn hatóságok azonban azt hiszik, hogy a szov­jet kormány csupán azt­­ célozza a csapat­­összevonásokkal, hogy elvonja a figyelmet a polgári lakosság és a katonaság között az utóbbi időben egyre gyakoribb moszkvai és zeningrádi összeütközésekről.­­ A finn h­­ad­vezetőség mindenesetre több ezredet küldött a keleti határra. Tegnap négy katonavonat indult el 11 etsingjorsből Lösterbakba. Sohasem kell felhozni a villamos­ért. Tájékoztatót küld : Űragyár.Töm­ö­tt. 21 Telet­on 414-91

Next