Magyarság, 1928. augusztus (9. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-08 / 179. szám
Nagy-Magyarországra gondolnak, amelyben 51 százalék kisebbség élt, amelyek felszabadították önmagukat (!) és sohasem akarnak többé helóták lenni Magyarországon. De meg kell állapítani, hogy Apponyi gróf egy szóval sem beszél arról, hogy a Burgerlandot ismét Magyarországgal kell egyesíteni. Olyan faktum ez, amelyet érdemes tudomásul venni. Ez volna az elvi álláspont Apponyi nyilatkozatával szemben, akit egyébként igen higgadtan gondolkozó, nem-magyar nyelvű magyar állampolgárok ■ Nagy-Magyarország sírásójának tartanak, így például a szászok püspöke, F. Teutsch dr., amennyiben embertelen iskolatörvényeivel a kisebbségeknek pokolivá tette az életüket és azokat egyenesen a saját államukban élő rokonaik karjaiba kergette. Mily kevéssé lehet komolyan venni Apponyi szavait, mily üresek a frázisai, ha ezt mondja: Alig van valaki a világon, aki intenzívebb csodálkozással tekintene a német kultúra óriási épületére, mint ő. És ugyanez az ember, egyenesen kimondhatatlan szadizmussal, többszáz német iskolát semmisített meg Magyarországon és fanatikusan őrködött afelett, hogy két és fél millió magyarországi német tanulóifjúság ne jusson érintkezésbe ezzel a kultúrával, amelyet ő állítólag annyira csodál. Valóban csodálkozni kell azon, hogy honnan veszi Apponyi gróf azt a bátorságot, hogy ilyen mondatokat egy német nyelven, bárha magyar szellemben itt újságban leírjon, amelyet megértenek Európában. A cikk később a magyar sajtónak azzal az állításával foglalkozik, amely szerint a Burgerland lakosságának többsége, ha népszavazásra kerülne a sor, újból visszatérne a régi hazához. Ehhez a nagynémet lap a következő megjegyzést fűzi: Egyenesen frivol dolog a magyar sajtótól, hogy olvasóinak nap-nap után ilyen hazugságokat tálal fel az elszakított területekről. A Burgerlandban élő 14.000 magyar egy része — köztük 5000 cigány is van — bizonyára ismtt viszszatérne a régi hazához, de 230.000 németnek és 40.000 horvátnak az a kívánsága, hogy Nagy-Németországnak egy része legyen, annak az államnak, amely az összes zárt területen élő németeket belátható időn belül önmagába egyesíteni fogja. A nagy európai viharok után ismét melegre fordul az időjárás Amerikában tömegével szedi áldozatait a hőguta Hétfőn éjszaka az egész országban naiy szélvihar dühöngött és a külföldről érkezett táviratok is nagy viharokról számolnak be. Az éjszakai szél az egész vonalon lehűtötte a hőmérsékletet. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint az idő a közeli napokban derült lesz és a hőmérséklet is emelkedni fog. Szarvas és környéke fölött hétfőn éjszaka óriási vihar vonult át. Az eső a nagy szárazság után igen sokat használt a kapásnövényeknek. A viharban a lecsapó villámok felgyújtották özvegy Gulyás Pálné csabai úti banyáján az asztagba rakott búza- és árpatermést, körülbelül háromszáz keresztet. A kár meghaladja az ötezer pengőt. A villám ugyanazon éjszaka felgyújtotta özvegy Kozsuch Jánosnénak szintén a szarvasi határban levő tanyáján a felhalmozott takarmánykészletet is, amely ugyancsak porrá égett. A kár itt is több mint ötezer pengő. A vihar délelőtt 11 órakor megismétlődött. A villám agyonsújtotta Gombár György tizenkétéves pásztorgyerket, aki a község mellett gazdája sertéseit legeltette. A villám — amely több sertést is agyonsújtott — a kis pásztor ruháját teljesen elégette. Salzburgból jelentik: Bad-Gasteinban és Hof-Gasteinban nagy vihar volt, amely déltől másnap reggelig tartott. Az utcák, a hidak és az épületek súlyos károkat szenvedtek. Sokhelyütt a tűzoltóságnak kellett segítséget nyújtania. Nova környékén hétfőn délután nagy jégvihar dúlt. Szélvész kíséretében 8—10 percig tyúktojásnagyságú jég esett, amely számos épületet megrongált és sok ablakot bevert. A szőlőket a jég teljesen elverte, a gyümölcsösökben, kerti veteményekben és egyéb terményekben súlyos gazdasági károkat okozott. Newyorkból jelentik: Szombaton és vasárnap Newyorkban huszonketten haltak meg hőgutában. Bosztonban a hőségnek három, Philadelphiában pedig négy áldozata van. A keleti tartományok többi városában szombaton és vasárnap tizen haltak meg hőgutában. i MUGia JBS II. 1928 augusztus 8. szerda Eltemették Bakó Lászlót A Nemzeti Színház előcsarnokában reggel óta feküdt a ravatalon, délszaki növények közt, a gyász komor pompájában, a kandeláberek sápadt fényében a nagy Bánk, Coriolanus, Othello, Ádám... A fekete drapériák és fátyolok ráhutottak a falakra, amelyek annyi nagy színészt búcsúztattak, hogy egy dicsőségekben gazdag életszínjáték utolsó felvonásának végét jelentsék... A közönség, mely annyiszor üdvözölte a „forró deszkákon“ Bakó Lászlót, sűrű tömegekben jött utolsó „Isten hozzádot“ mondani a nagy művésznek. Kezük, mely a színház nézőterén tapsra verődött, most fonára kulcsolódott, amint néma áhítattal áthaladtak a koszorúkkal ékes ravatal előtt. Délután pontosan három órakor a Nemzeti Színház zenekara rázendített a Szigetvári vértanúlé gyászindulójára, melynek hangjai mellett Bakó László koporsóját a színház előtt a téren fölállított díszes katafalkra helyezték. A Blaha Lujza-téren többszáz díszkeölözött gyalogos- és lovasrendőr tartotta fenn a rendet. A művész végtisztességére eljöttek a Nemzeti Színház művészei, művésznői, a színház személyzete és tisztviselői kara, külön zászló alatt csoportosult a Turul Bajtársi Egyesület és a feketeruhás Sasok díszszázada. A katafalkot majdnem teljesen elborította a koszorúk tömege. Koszorút küldött a kultuszminisztérium, a Petőfi Társaság, a Magyar Színész-Szövetség, a Budapesti Színész-Szöveség, a Magyar Nemzeti Liga, a Turul Bajtársi Egyesület, az ÉME, a Ludovika Akadémia, a Nemzeti Színház művészei, személyzete és igazgatósága és Budapest székesfőváros közönsége. A ravatal előtt egy kis emelvényen lévő bordó bársonypárnán volt elhelyezve a Turul Bajtársi Egyesület sapkája és a dominusi díszszalag A gyászszertartás A gyászszertást ez Operaház énekkara vezette be Te benned bíztunk elejétől fogva gyászzsoltárral. EzutánGöde Lajos püspöki lelkész mondott imát és gyászbeszédet. Könynyek között hányszor láttuk meghalni nemzetünk és egyházunk f nagy fiát — mondotta — de fellebbent a függöny és zugó tapsorkán fogadta a hatalmas művészt, Bakó Lászlót. Most azonban ismét lehullott a függöny, ismét meghalt, de most már valóban, most már nem tapsol senki. Majd a Nemzeti Színház távollevő igazgatója helyett az igazgatóság és a tagok nevében Mihályfi Károly, az örökös tagok nesztora mond költői, emelkedett hangú búcsúztatót: — Mi, akik fájdalomtól sújtottan állunk itt ravatalodnál — mondja többek között —, úgy érezzük, nemcsak egy nagy művész, egy erőshitű igaz magyar ember költözött el veled, hanem veled együtt múlt el művészetünknek, a magyar Színjátszásnak egyik nagy és hagyományos stílusa, a magyar tragédiajátszás egyik monumentális formája búcsúzott el tőlük örökre. Ennek a tradíciónak, ennek a művészi stílusnak citíferpajzsát fordítjuk meg a te haláloddal. Bakó László, akinek itt nincs folytatója. Azé a Zrínyié, aki túl a drámán és tll a színpadon, szent tradícióval és egyéni művészeti életével fogantán nem ember többé, hanem több annál, szélesivü képzelet szülötte, magyar félisten,, azé a Bánk báné, akinek minden szava, minden gesztusa ugyanebben a formában, embereken túl egyetlen hős sorsában az egész magyar tragédiát és bánatot akarta megszólaltatni. Az egész ország, az egész magyar művészet és a Nemzeti Színház búcsúzik ma fájdalommal és gyásszal Bakó Lászlótól, a kivételes művésztől és a kivételes embertől, a magyar színjátszás és a magyar ügy felszentelt katonájától Bakó László. Isten veled." A megható gyászbeszéd után Máriás Ödön miniszteri tanácsos, a kultuszminiszter képviseletében mondott búcsúszavakat Az elhunyt nagy művészetét méltatta, amelyet a hemzet még halála után sem fog elfelejteni, azt a művészetet, amellyel örökre beleírta a nevét Bakó László a Nemzeti Színház panteonába. Majd a Petőf Társaság részéről Peleár Gyula lépett az emelvényre. A földi nagyság igazi mértéke az, hogy az inkarnációban, vagy a reinkarnációban kapott a lélek szent tüzet onnan felülről, ebben a szent tűzben van elrejtve az élet hatalmassága. Megboldogult drága barátom, Bakó László, meghatottan állok ki a ravatalod előtt, hogy búcsúzzak Tőled,- Te hőse voltál nemzetednek, a Te idealizmusodból példát kell meríteni a magyar ifjúságnak. A Petőfi Társaság nem régen választott be tagjának, székfoglalódat azonban nem tarthattad már meg, mivel elragadott körünkből a halál. Most, midőn búcsút veszek Tőled, látlak mint Ádámot és hallom utolsó szavaid nemzetedhez: Ember, magyar, küzdj és bizva bízzál ! Ezután a Színész Egyesület nevében Géczi István búcsúztatta az elhunytat, majd a Nemzeti Színház zenekara a Hunyadi-gyászindulót adta elő, azután a koporsót a gyászhintóra helyezték és megindult a menet a kerepesi úti temetőbe. A temetőben A főváros által adományozott díszsírhelynél rövid egyházi szertartás után az Operaház énekkarának gyászdalai következtek, majd a Társadalmi Egyesületek Szövetsége nevében Altenburger Géza mondott búcsúztatót. A Magyar Kulturliga nevében Méhely Lajos egyetemi tanár a következő gyászbeszédet mondotta: . — Eljöttünk mi is, a Magyar Kulturliga tagjai, hogy nyitott sírodnál búcsút vegyünk Tőled, szeretett Testvérünk, Bakó László... . A búcsú nagyon fájdalmas, mert mérhetetlen a veszteség, mely a Te elhunytoddal hőn szeretett családodat, a magyar színművészetet és barátaidat, de legfőképpen a vérbeli magyar társadalmat sújtotta. Megtörve állunk koporsódnál, mert Te azokból a keményvágású, daliás ősmagyarokból való voltál, akiknek teste-lelke kemény acél, de a szive merő színarany, csupa fenkölt, meleg érzelem kincsesbányája. Mert Te nem könyvből tanultad a magyar erényt, a magyar bátorságot és büszkeséget, a magyar hűséget és lovagiasságot, hanem lelked mélyén hordoztad nemes vérednek fölemelő tudatát. Azért volt a Te életed útja oly nyílegyenes, gyáva megalkuvást és meghunyászkodást nem ismerő, de azért volt a sok-sok virág mellett annyi szúró tövissel is telehintve. Most már, hogy örökre kialudt szemed ragyogása s elnémult beszédes ajkad muzsikája, sem a szeretet, sem a gyűlölet, sem a magasztalás, sem a gáncs nem ér föl Hozzád s mi sem azért jöttünk, hogy sírodnál meditáljunk. Hanem azért jöttünk, hogy itt, Isten szabad ege alatt, megköszönjük Neked táborunkhoz való hűségedet és megfogadjuk Neked, hogy azokat, a magyarság fölemelését célzó szent eszméket, amelyekért oly önfeláldozó lelkesedéssel küzdöttél velünk, végső sehelletünkig megőrizzük. Szeretett Testvérünk, Bakó László, aki megtértél őseidhez, pihenj édesen földanyánk ölén. Az utolsó búcsúszavak is elhangzottak, majd hullani kezdtek a koporsóra a rögök. Az impozáns tömegű gyászolóközönség lassan szerteoszlott és Bakó László megkezdte második életét, a magyar emlékezetben örökké élőt... Spanyolország belép a népszövetségbe és stabilizálja a pezetát Genfből jelentik : Spanyolországnak népszövetségi tanácstagként való azonnali újraválaszthatósága ügyében a francia és angol kormány tartalmilag azonos levelet intézett a nemzetek szövetsége főtitkárságához. Ez a levél kiegészíti Németországnak, Angliának és Franciaországnak a főtitkárságnál ebben az ügyben már tett lépését. Az angol kormány levele sajnálkozását fejezi ki, hogy 1926-ban a helyzet nem egészen a közgyűlés várakozásainak megfelelően fejlődött és a külön rendelkezéseket nem lehetett a tervbe vett módon alkalmazni. Most azonban mindenesetre alkalom kínálkozik arra, hogy az akkori népszövetségi közgyűlés szándékait teljes mértékben megvalósítsák. Ily körülmények között az angol kormány kívánatosnak és logikusnak tartja, hogy a legközelebbi szeptemberi tanácstagválasztásoknál ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák, mint az 1926. évi választásoknál és hogy a szövetségi közgyűlés nem állandó tanácstagot megválasztása után azonnal újraválaszthatónak jelenthessen ki. Madridi jelentés szerint a pénzügyminiszter "közleményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy a június 25-iki dekrétummal a valuta ellenőrzésére létesített bizottság az összes erőforrások megszervezésével igyekszik most hathatóssá tenni intervencióját, hogy a spanyol devizával folytatott nemzetközi spekulációt leküzdje. A bizottság e célra jelentékeny eszközöket kapott azokból a hitelekből, amelyeket a legjelentősebb londoni és newtforki bankok a Spanyol Banknak dollárban és font sterlingben engedélyeztek. Fischer Julia és Társa m. IV., Ferenciek tere 4. 1. 3-visszamaradt modelllek kiárusítja Középeurópában van a legtöbb öngyilkos Az öngyilkosok száma és aránya igen fontos kulturerkölcsi jelenség kifejezője. Emellett a kérdésnek van bizonyos gazdaságtársaadalmi háttere is. A hivatalos statisztika ezért régóta nagy gondot fordít számuk regisztrálására, ámbár Trianon óta a legújabb eredmények a demográfia szempontjai szerint nem részleteztettek. E legújabb feldolgozást most a Központi Statisztikai Hivatal elvégez tette s ennek eredményeit ismerteti Szél Tivadar a Magyar Statisztikai Szemle most megjelent számában. Trianon után hazánkban az öngyilkosok száma és aránya nagyon megduzzadt, job* ban, mint más európai országokban. Ám e gyarapodásnak éppenúgy, mint a háború alatt a csökkenésnek, nemcsak az öngyilkos* ságra való hajlam megváltozása az oka, ha*nem más okok, nevezetesen a népesség ősz* szeretetének megváltozása is közrehatnak. A mai Magyarország népességében ugyanis nagyobb arányt képviselnek oly néprétegek (városi lakosság, iparforgalmi népesség, özvegyek, elváltak stb.), melyek körében az öngyilkosságra való hajlam mindig magasabb volt. Ilyképpen, ha az egyes néprétegek öngyilkosságra való hajlama nem is változott volna, az egész népesség öngyilkossági arányszáma akkor is nagyobbodott volna,, mert több magas öngyilkossági aránnyal bíró népréteg lényegesen erősbödött. Ez enyhíti helyzetünk elbírálását nemzetközi viszonylatban is, mert egyébként Európaszerte látható az öngyilkossági gyakoriság gyarapodása. Különösen szembetűnő ez a legyőzött központi hatalmaknál, kevésbé a többi egykori hadviselőknél, legkevésbé a semleges magatartást tanúsított államoknál. A nemzetközi összehasonlításban jelentkező általános szabályszerűségnek látszik, hogy az öngyilkosságok a népesség számához képest Középeurópában fordulnak gyakrabban elő, míg ritkábbak Déleurópában és az északnyugateurópai magasműveltségű kis államokban, valamint az angol szigetországokban. Városokban a népesség nagyságához viszonyítva, az öngyilkosságok gyakrabban fordulnak elő, mint vidéken. A város, különösen a nagyváros, az öngyilkosságok melegágya. Az öngyilkosságok gyakorisága a városok lélekszámával szinte párhuzamosan változik. A városés a vidékközött levő különbség idővel enyhül, régen nagyobb volt,mint ma. Nem szerint a férfiak, tudvalévően, mindenkor túlsúlyban vannak. Különösen feltűnő a nők arányának magassága a városokban. A korral az öngyilkosok gyakorisága növekszik. Modusnak a 70 éven felüli korcsoport jelentkezik. Van még egy kiugrás, a 20—24 évesek korcsoportja. Szomorú, hogy még a legfiatalabb kor sem mentes az öngyilkosságra való hajlamtól. A 25—50 élet évig megcsappan az öngyilkosok aránya. A kor és nem kombinatív feldolgozásából kitűnik, hogy az öngyilkosok arányszáma a produktív korosztályokban különösen a nőknél sülyed mélyen a környező korosztályok öngyilkossági gyakoriság alá. Érdekes, hogy a nők a legöregesebb korosztályokban nem mutatják az öngyilkosságra való hajlamnak a férfiakéhoz hasonló gyarapodását Családi állapot szerint az elvált és özvegy, öngyilkosok aránya magas. A nőtlen és, hajadón öngyilkosoknak e feldolgozásban alacsony nyers arányszáma nem mutatja az ily családi állapotú népesség valódi öngyilkossági arányát és hajlamát. Azonban az öngyilkosságra nem képes legfiatalabb gyermekkor leszámításával a nőtlenek és hajadonok is magasabb öngyilkossági aránnyal szerepelnek, mint a házasok. A nőtlenek és hajadonok a serdüléstől kezdve minden korosztályban nagyobb öngyilkossági hajlammal bírnak, mint a házasok. A házas és nem házas családi állapot között a fiatalabb korban nagyobb arányú különbség van, mint később. A különbség a 20—24 éves korcsoportban a legnagyobb. Az idősebb korcsoportok felé az öngyilkossági gyakoriság ugyanis a házasoknál intenzívebben gyarapodik, mint a házasságon kívül élőknél. A maximum a kor és családi állapot kombinált feldolgozásában a legöregebb elváltak csoportja. A férfiaknál az özvegységre jutás, a nőknél az elvált állapot az öngyilkosságra leginkább hajlamosító családi álalpot. Családi állapot, kor és nem kombinálása szerint a 24 éven aluli elvált nők magas öngyilkossági aránnyal tűnnek ki; a férfiaknál a maximumot a 70-ik éven felüli elváltak adják. E feldolgozás szerint a minimum a korcsoportok legnagyobb részében a házas nőknél van. Az öngyilkossági esetek ritkítására közreható igen fontos körülmény a gyermek. Az öngyilkosság által felbomlott házasságok körében a terméketlen házasságok nagyobb arányt képviselnek, mint a halál által felbomlott összes házasságok körében. Családi állapot szerint az özvegyek és elváltak körében aránytalanul nagyobb a gyermeknek az öngyilkosságtól való visszariasztó hatása, mint a házasok körében.