Magyarság, 1928. augusztus (9. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-01 / 173. szám

1928 augusztus 1, szerda Pótrendelettel tisztázzák a jövedéki kihágások meg­torlása körül támadt félre­értéseket Vass József helyettes miniszterelnök el­nöklésével kedden tartották meg a népjó­léti minisztériumban a jövedéki rendelet ügyében összehívott értekezletet, amelyen az érdekképviseletek kiküldöttei is résztvettek és pedig a Kereskedelmi- és Iparkamara képviseletében Belatiny Artur és Kemény Dezső, a TÉBE képviseletében Nyulászy Já­nos és Görög Frigyes, a Magyar Kereskedelmi Csarnok részéről Madarassy-Beck Gyula báró és Bálla Szigfried, az OMGE képvise­letében Marschall­ Ferenc országgyűlési kép­viselő és Mutschenbacher Emil, az OMKE részéről Fischer Ödön, Batkányi Kálmán és Bodroghy József, a GyOSz részéről Kofler Károly főtitkár, az Országos Iparegyesület részéről Hauswirth Ödön és Reményi­ Ernő, a Baross­ Szövetség képviseletében Jaszeno­­vits Géza és Kötter Károly. A kormányt a helyettes miniszterelnökön kívül Pestiig Pál igazságügyminiszter, Szabóky Lajos és Térffy Gyula államtitkárok, Pollermann Pál és Jakab László helyettes államtitkárok kép­viselték. Meghívást kapott az értekezletre Fábián Béla országgyűlési képviselő is. Az értekezletet Fass József miniszterelnök­helyettes nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy az értekezlet célja: az ellentétes felfogások tisztázása. Nem szónoklatokat vár, hanem azt, hogy minden érdekképviselet mondja el a rendelet elleni kifogásait és ennek alapján kifejlődhessen az egészséges vita. A legfőbb cél az, hogy a rendelet félreérthető pontjait tisztázzák. A közérdek és a kincstár érde­kének szemmeltartásával adták ki a rende­letet, amely nem tartalmaz mást, mint egybe­gyűjtését a különböző régebbi rendelkezé­seknek és jogszabályoknak. A közönség ré­szére hozzáférhetőbbé akarták tenni ezeket a jogszabályokat és ezért gyűjtötték egybe. Az érdekeltségek részéről elsőnek Belatiny­­Artúr szólalt fel. Köszönetet mondott Vass Józsefnek, hogy egybehívta ezt az értekezle­tet, majd figyelmébe ajánlotta a kormány­nak, hogy az adóterhek rendkívül súlyosak. Madarassy-Beck Gyula báró alkotmányjogi szempontból kifogásolta a rendeletet, egy­ben felvilágosítást kért, vájjon annak ren­delkezései vonatkoznak-e az egyenes adókra. Pollermann Pál helyettes államtitkár erre kijelentette, hogy tényleg vonatkoztatják a jövedéki kihágások büntető szankcióit az egyenesadókra is, de csupán elvileg, mert a gyakorlatban nem fogják alkalmazni. Fábián Béla aról beszélt, hogy a rendele­tet kibocsátása előtt be kellett volna mutatni a törvényhozásnak. Ez elmaradt s így a ren­deletet nem lehet törvényesnek tartani. Pót­­rendelet kiadását sürgette a félreértések tisztázása szempontjából. A pótrendeletben határozottan ki kell mondani, hogy az intéz­kedések nem vonatkoznak az egyenes adókra Térffy Gyula államtitkár elismerte, hogy a rendeletet be kellett volna mutatni a törvény­­hozásnak, de ha ez elmaradt, azért a rende­let érvényességéhez nem férhet szó. Pesthy Pál igazságügyminiszter és Pollermann Pál államtitkár arról beszéltek, hogy a bűnvádi perrendtartás nincs ellentétben a rendelet egyes intézkedéseivel. Az ügyvédi kamara, az OMKE, a TÉBE és a GyOSz egy-egy kiküldöttje tiltakozott ez után a rendelet intézkedései ellen, majd Vass József helyettes miniszterelnök válaszolt a felszólalásokra. Bejelentette, hogy a rendele­tet a kormány augusztus 1-én életbe lépteti, tekintettel azonban arra, hogy igen sokan félreértik a rendeletet, ezeket a félreértéseket pótrendelettel véli eloszlathatónak. Marschall Ferenc, Madarassy-Beck Gyula báró, Belatiny Artúr és Kötzer Károly rövid felszólalása után ismét Vass József helyettes miniszterelnök beszélt. Felkérte az érdek­­­képviseleteket, hogy nyolc napon belül adják be észrevételeiket a rendeletre vonatkozólag és pedig lehetőleg szakaszonként készítsék el az észrevételeket, amelyekre azután az egyes szakminisztériumok írásban fognak vála­szolni. Ennek megtörténte után augusztus második felében újabb értekezletre hívja meg a karnál­­y az érdekeltségeket. A Margit-körúton össze­omlott egy ötemeletes épülő ház állványzata Egy halálos és három könnyebb sebesülés történt Kedden a késő délutáni órákban nagy riadalmat okozott a városban a tüzérség és a mentőknek nagy felvonulása. Közben teher­autókon rendőrök is siettek végig a városon. Mindenki tudta, hogy nagyobb arányu tű­z vagy más szerencsétlenség történt s pár perc alatt már elterjedt az a hir, hogy a Margit­­körúton egy épülőfélben lévő hatemeletes bérház összeomlott és száznál több munkást maga alá temetett. Szerencsére ez a vészhir nem felelt meg a valóságnak. A Margit-körút 56­—58. szám alatt épülő hatemeletes háznál tényleg nagy­arányú katasztrófa történt, de szerencsére olyan időben volt az összeomlás, amikor az építkezésnél kevés munkás tartózkodott. En­nek az építkezési szerencsétlenségnek merő véletlenség folytán csak három könnyebb és egy életveszélyes sebesültje van. A szeren­csétlenség lefolyása a következőképpen tör­tént: Elmennek a munkások — összeomlik az állvány A Margit-körút 56—58. szám alatt a Cyklop építő és ingatlanforgalmi rt. hat­emeletes bérházát építik. Az építész­­Müller Vilmos főmérnök vezeti, a munkásokat pe­dig Fülöp József főpallér és Osgyáni Pál pallér irányítja. Ennél a hatalmas építkezés­nél mintegy hétszázhúsz munkás dolgozik és az építkezés már annyira haladt, hogy az ácsok a tetőszék felállításán dolgoztak. A szerencsétlenség délután hat óra tájban tör­tént. Hat órakor éppen lecsengették a munka befejezését, ekkor a munkások elhagyták az épületet. Utána néhány perccel mennydör­gésszerű robajjal az épülő háznak belső ré­szén, a Margit-körút 60. számú ház oldala felé néző mintegy öt emelet magas, vakolási célra felhúzott állvány összeomlott. Ezt az állványt négy héttel ezelőtt húzták föl, illetve cserélték ki a régi építkezési állványokkal s ennek a könnyebb állványozásnak az volt a célja, hogy azon már csak a külső vakolást végzik a munkások. Az ötödik emelet ma­gasságában ma délután a válaszfalhoz szük­séges tokokat csinálták, amikor ezen az áll­ványzaton átment Pásztor Erzsébet napszá­mosleány. Ekkor történt a katasztrófa. Az ötemeletes magas létrázat, középen, mint a gyufaszál kettétört, a belső szű­k udvarszerű nyitásba beomlott. Átláthatatlan porfelhő, sikoltozás, deszkák, gerendák recsegése töl­tötte be a környéket. Az első pillanatban senki sem tudta, hogy­ mi történt. A leomló állványzat sok helyütt magával rántotta a falat, az udvaron pedig egyemeletnyi ma­gasságban, léc-, vas- és faldarabok meredez­­tek borzalmas össze-visszaságban. Munkában a tűzoltók és a mentők A szerencsétlenségről azonnal értesítették a tűzoltóságot, a mentőket és a rendőrséget. A vészjeladás pillanatában tényleg olyannak látszott a helyzet, hogy az összeomlás szám­talan emberéletet kívánt. A tűzoltók az úgy­nevezett mentőszerkocsival vonultak ki. Kivonult a VII. kerület és a központ tüzőr­­sége. A rendőrök teherautón nagyobbszámú legénységgel siettek a katasztrófa színhelyére, hogy a rendet fentartsák. A mentők két ko­csival és számos orvossal és ápolóval pil­lanatok alatt ott voltak a helyszínen. Meg­kezdődött a nagy és fölötte terhes mentési munkálat. Az első ember, akinek segítséget kellett nyújtani, Szénási Ernő munkás volt, aki az összeomlásnak közvetlen szemtanúja volt. Csodálatos módon a lezuhanó kőtörmelékek, gerendák és vasdarabok nem sértették meg. Ijedtében megdermedten állt, azután össze­esett. Amikor hozzásiettek, folyton nevetett. Idegsokkot kapott. Csakhamar fölfedeztek egy másik ájultat, Fülöp Józsefnét, a főpal­lér feleségét. Ő is a szerencsétlenség láttára lett rosszul. A tűzoltók minden dicséretet megérdemlő önfeláldozó munkával, nagy sietséggel, mégis óvatosan végezték munká­jukat. Csákánnyal, lapáttal, kézzel kaparták és hordták szét a törmeléket, közben egyre hallgatóztak, honnan hallanak nyöszörgést, vagy hol pillantanak meg emberi testet. Alig tízpercnyi munka után rátaláltak az első sebesültre. Mészáros Gyula huszonnégy­­éves ácssegéd volt, aki vérző fejjel és össze­zúzott vállal kúszott ki a maga erejéből az om­ladék alól. A mentők azonnal a Rókus­­kórházba vitték, ahol bekötözték, állapota azonban megengedte, hogy a főkapitány­ságra vigyék kihallgatás végett. A tűzoltók közben megint egy áldozatra bukkantak. Pásztor Erzsébet volt, aki öt emelet magas­ságból zuhant le az állványokkal együtt a földszintre. Ő a szerencsétlenségnek egyet­len komoly s talán halálos áldozata. Ko­ponyaalapi törést szenvedett, testén számos hasított seb éktelenkedik és két szeme vilá­gát teljesen kimarta a mész. Bosszú vagy felületesség? Amíg a mentők és tűzoltók a mentés fá­radságos munkáját végezték, azalatt meg­jelent a rendőrségi bizottság, Andréka Ká­roly dr. főkapitányhelyettes személyes veze­tésével. A bizottságban ott voltak még Ke­resztary Béla rendőrfőtanácsos, a II. kerületi kapitányság vezetője, Németh Béla rendőr­­tanácsos, a központi ügyelet vezetője. A rendőri bizottság az inogó és gyenge állványokon emeletről emeletre felment és szakértők segítségével alaposan megvizsgálta azokat a falakat, ahova az állványok erősítve voltak. Andréka Károly főkapitányhelyettes személyesen hallgatta ki az építkezésnél dol­gozó munkásokat, különösen azt vizsgálta a bizottság, várjon a biztosító vaskapocsok he­lyeiken voltak, avagy se. Kihallgatták Fülöp József főpallért is, aki szenzációs vallomást tett. Előadta, hogy Jurcsák József állvá­nyozó néhány hétig dolgozott az épületen, azután beteget jelentett és eltűnt.­­Két n­app­al ezelőtt ismét munkába állt, de­ ma megint kikérte a munkakönyvét. Ő megtagadta Jur­­csák kívánságát, mert semmiféle komoly in­dokot nem hozott fel arra, hogy miért akarja munkahelyét elhagyni. Jurcsák ekkor megfenyegette őt. A főpallér erre a mun­kásra gyanakszik, aki három más munkás­társával a lépcsőházi résznél dolgozott és meglehet, hogy ez vitte el bosszúból az áll­ványt összetartó kapcsokat. Osgyáni Pál pallér szintén azt­ vallotta, hogy látta furcsá­­kot, a szerencsétlenség előtt az épület körül ólálkodni. A rendőrség mind a két súlyosan gyanúsító és terhelő vallomást jegyző­könyvbe vette és ebben az irányban is meg­indította a nyomozást. A szerencsétlenség színhelyén természete­sen sokezer főre rugó közönség gyűlt össze, akiket a rendőrség hatalmas kordona tartott távol, hogy a mentők és tűzoltók munkáját ne zavarják. Három órai megfeszített munka után győződtek meg minden bizonyossággal arról, hogy a szerencsétlenség következtében több emberéletben kár nem esett, mint amennyit az első félórában felfedeztek. A tűzoltók részéről mindazonáltal egy őrség kint maradt, a mérnöki hivatal pedig meg­tette a szükséges intézkedéseket, hogy a be­­omlás következtében további katasztrófa ne történhessék. Az állványt összetartó kapcsok hiánya volt a katasztrófa oka A szerencsétlenség színhelyéről a rendőri bizottság visszament a főkapitányságra és mindazokat az embereket magukkal vitték, akik az építkezés vezetéséről, vagy a sze­rencsétlenség lefolyásáról felvilágosítást tud­tak adni. A késő esti órákban még egyre tart a kihallgatás, melynek során először Mészá­ros Gyula ácssegédet, — akit a mentők a Rókus-kórházból hoztak a főkapitányságra — hallgatták ki, szakértők jelenlétében. Mé­száros elmondta, hogy az ötödik emeleten ajtótokokat készített, mikor az egyik ablak­keretből Pásztor Erzsébet az állványra ki­lépett. Jóformán rajta se volt mindkét lába az állványon, amikor az állványzat hirtelen összeomlott. Ezután az egyik kerületi mér­nököt hallgatták ki, mint szakértőt. A szak­értő mérnök, aki a szerencsétlenség után alaposan megvizsgálta az összeomlott áll­ványzatot, kijelentette, hogy az állványzat nem volt londinákkal, vagyis merevítő ge­rendákkal ellátva, hanem emeletenként kö­nyökfákkal rögzítették. Ezeket a könyökfá­kat kapcsok tartották össze. Tagadhatatlan tény, hogy ezeket a kap­csokat eltávolították. Öt emeletre számítva, legalább húsz kapocsnak kellett volna lennie, de csak kettőt találtak, így a kapcsok hiánya okozta a katasztrófát. Miután a rendőrség nem tudta a munka­­sokat kihallgatni, mert ezek a szerencsétlen­­ség pillanatában már szétszéledtek, a kihall­­gatást holnap reggel hat órakor folytatják, még­pedig kint az épületen, ahol szakértő mérnökök bevonásával még egyszer hely­színi szemlét is tartanak. Arról van ugyanis szó, hogy ezeket a kapcsokat vagy azért titá­volították el, mert az állványt szét akarták szedni, vagy esetleg föl sem rakták azokat, vagy ha fölrakták, bűnös kéz távolította el. Ezekre a kérdésekre akar holnap reggel a rendőrség világosságot deríteni. A főpallért és a pallért őrizetbe vették. Titulescu háromhónapi szabadságra utazik Bukarestből jelentik. A hivatalos lap mai száma közli, hogy Titulescu külügyminisz­ter június 31-től kezdve három hónapi sza­badságra megy. Egy ideig Bratianu minisz­terelnök vezeti ideiglenesen a külügyi tárcát. Bratianunak péntekre várt elutazása után Argetoianu mezőgazdasági miniszter veszi át a külügyminisztérium ideiglenes vezetését. Titulescu lemondását hivatalosan még min­dig nem közölték, de már befejezett ténynek tekintik, hogy Titulescu háromhónapos sza­badságának letelte után kiválik a kormány­ból és ismét elfoglalja londoni követi tiszt­ségét.. 3 rt . I­g­en titkom! ELI­DA SHAMPOO Anglia és Franciaország meg­egyeztek a tengeri leszerelés kérdésében Parisból jelentik. A tengerészeti miniszté­rium kedden délután Chamberlain hétfői alsóházi nyilatkozatának magyarázataképpen hivatalos közleményt adott ki, a francia-an­gol leszerelési kompromisszumról. A közle­mény többek közt a következőket mondja: — A leszerelési konferenciát előkészítő bi­zottság tanácskozásai során megállapítást nyert, hogy az egyes hatalmak között nézet­­eltérések állanak fenn a flottaleszerelés mód­szereit illetőleg. Minthogy a fennálló nehéz­ségeket nem sikerült kiküszöbölni, a leszere­lési konferenciát előkészítő bizottság kényte­len volt elejteni az általa megszövegezett szerződéstervezet második olvasásának gon­dolatát is. A francia és az angol kormány ezek után kompromisszumos formulában egye­zett meg, hogy lehetővé tegye a leszerelési bizottság munkálatainak folytatását. Francia részről a legfelsőbb honvédelmi tanács kü­lönböző instrukciókat dolgozott ki a tárgya­lások folytatásának lehetővé tételére, miután meghallgatta Briand külügyminiszter és Paul Bonconi jelentését az általuk folytatott ta­nácskozásokról, valamint Leygues tengeré­szeti miniszter kiegészítő javaslatait. A meg­indult tárgyalások most fejeződtek be, még­pedig oly körülmények között, amelyek a francia hadiflotta érdekeit minden tekintet­ben szem előtt tartják. Franciaország és Ang­lia bizton remélik, hogy a többi tengeri ha­lalom, amelyeknek a kompromisszumos for­mulát szintén tudomásukra fogják hozni, csatlakozni fog az egyezményhez. Magát a kompromisszumot a nemzetközi udvariasság szabályaira való tekintettel egyelőre nem te­szik közzé.

Next