Magyarság, 1928. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

A kisebbségi kongres élesen támadták a tehetes szónokai népszövetséget Genf, augusztus 29 A newyorki Cityben a felhőkarcolók között vannak utcák, ahová soha sem jut el a napsugár. Erre a képre emlékeztet kissé az a helyzet, melyben a nagyhatalmak hatalmas nemzeti építményei között ma a nemzeti kisebbségek Európában élnek. Ezt a képet tükrözi a IV. kisebbségi kongresszus is, amelyet az egyszerű Salle Centrale-ban délelőtt tízkor nyitott meg Wilson, a kongresszus újra megválasztott szláv elnöke. A terem impozáns képet mutat: száznál több delegátus foglal helyet a padsorokban, melyet a hallgatók sűrűdve vesz körül. A sajtó asztalai is teljesen meg vannak szállva : a világlapok képviselői mellett sok a kisebbségi újságíró. Különösen a szlávok és katalánok. Már az első nap felszólalásai mutatják, hogy a kongresszus hangulata más, mint az előzőeké : biztosabb és sokkal határozottabb. Különösen kitűnik ez azokból a nyugodt, de kemény kritikákból, amelyek a népszövetséget érik. Az utat erre a berlini Interparlamentáris Unió vitái mutatták. Ott kiderült, hogy tulajdonképpen senki sincs megelégedve a nemzetek szövetségének eddigi módszereivel. A Kisebbségi Nemzetek szövetségének erre még sokkal kevesebb oka van. Az előző gyűléseken az elnöki csengetyű a népszövetséget a vitából egyenesen kizárta, mint a monarchikus országokban az uralkodó személyével szokás. Ma Willon járt elől megnyitó beszédének erőteljes hanghordozásával Genf bírálatában, melyre a legalkalmasabb hely éppen Genf. A magyarok az első padsorokban kaptak helyet, összesen nyolcan vannak. Csehországból Szüló Géza dr. képviselő, akit újból alelnökké választott a kongresszus és Flachbarth Ernő az ottani Népliga Egyesület főtitkára. Jugoszláviából szintén ketten jöttek el: Szereisky Dénes képviselő és Deák Leó zomboii ügyvéd, Erdélyből pedig összesen négy delegátus van itt: Balogh Arthur professzor, Ambrózy Andor, Jakabffy Elemér és Sulyok István dr. A megnyitó Willan, aki az isztriai szlovének jogait védi a római fasiszta parlamentben, néhány francia szó után németül mondja el lendületes megnyitó beszédét. Elegáns, magas alak, inkább angolt mutat, mint Triestben élő délszlávok ■ÁAz előző három kisebbségi kongresszus történetének rövid összefoglalása után sorraveszi a kisebbségi kérdés megoldásának elvi nagy akadályait. Elsősorban az asszimilációt és a konzervációt hirdető tételek ellentéteit. Mollo Franco és Politis urak tételei, amelyek tagadják a kisebbségi nemzetek létjogosultságát, végül is odavezethetnének, hogy az abeshegyi szerzetes állam (Politis hazájának nevezetessége), avagy éppen az Amazonok országának (innen jött Melio Franco) követeléséhez is eljuthatnak, amelyek egyenesen a másik nemet zárják ki a közös emberi életből. Nem csodálkozik azon, hogy az elmúlt évben a népszövetségi költségvetés tárgyalásánál a kisebbségi szakosztály tételeinek törlését javasolta valaki. Ennél nagyobb szégyen aligha érhette a népszövetséget, amelyet szinte elsősorban éppen a kisebbségi kérdés megoldására gondolt ki megalapítója. Tudni akarja végül is, hogy mit értenek az asszimiláció alatt: az állami, avagy a nemzeti közösségbe való beolvadást, mert míg az előbbit tettekkel mutatják a kisebbségek, addig a másiknak a gondolata ellen is a leghevesebben tiltakoznak A kisebbségi kongresszus nemcsak rendületlenül kitart a népszövetségi gondolat mellett, hanem annak mielőbbi teljes megvalósítását követeli. A második felszólaló Szüllő Géza szlovákiai képviselő. Finom diplomata-alak. Franciául beszél. — Nem engedhetjük meg, — úgymond, — hogy a nemzetek szövetsége a minket érdeklő vitális kérdésekről a mi távollétünkben és meghallgattatásunk nélkül határozzon. Figyelmeztetnünk kell tehát, hogy nem tudja megoldani azokat a kérdéseket, amelyek alapjait képezik. Nem felejthetjük el, hogy negyvenmillió művest európai embert képviselünk. Nem francia menüettek táncolására gyűltünk itt össze, hanem hogy bátran és saját erőinkből elinduljunk az igazság útján. Szülét az előadói emelvényén Schimann Pál, a lettországi németek képviselője váltja fel, ő a kisebbségi kérdés kulturális úttörő teoretikusa. Beszédét azzal végzi, hogy addig béke nem lesz, amíg nemcsak az államok, hanem a népek maguk is meg nem kötik. Ezt pedig a kisebbségek nélkül nem lehet, ő ma az egyetlen, aki az anyanyelvén — németül — beszél. Eszterlich a katalánok tiltakozását mondja el tüzes francia beszédben- Olyan, amilyennek a katalánt elképzeli az ember: olajbarna, szép, temperamentumos. Lehet-e a népek együttműködéséről a népszövetségben beszélni, mondja többek között, amikor még a szellemi együttműködés szervezetei sem kapnak helyet a kisebbségekben, akkor sem, ha sokkal különb nagyságokkal rendelkeznek, mint a gazdanépek? Motzkin, a zsidó világszövetség párisi feje következett ezután: — Gondolnak-e a népszövetség mai intézői arra, hogy a kisebbségi panaszok mai rendje a legveszélyesebb út, amelyre a kérdést csak telni lehetett. Ma csak akkor kerülhet ilyen panasz a tanács elé, ha azt valamelyik tag a magáévá teszi. Nem vezet-e ez egyenesen oda, hogy éppen a politikailag érdekelt államok, ha rendre alkalmuk nyílik reá, ezt a lehetőséget eszköznek fogják felhasználni s nem volna sokkal egyszerűbb és természetesebb, ha a népszövetség közvetlenül a kisebbségekkel s annak európai elismert szervezetével, a kisebbségi kongresszussal állana szóba. Van azonban egy zsidó közmondás, amely úgy szól: „Ha valaki isteni igazságot nem meggyőződésből, hanem egyéb célokkal hirdet, hagyni kell, mert utóbb maga is hinni fog benne.“ A népszövetség is előbb-utóbb kénytelen lesz tehát hozzáfogni mindannak a megvalósításához, ami ma még csak szólam a programjában. Mi pedig, kisebbségek, csak azt akarjuk, hogy ne csak a háborúk idejében keressék a barátságunkat, hanem a békében is. Az első ülés utolsó felszólalója Kurcsinszki, az észtországi fehéroroszok kiküldöttje. Franciául beszél: szögletes, kemény figura, mintha egy fekete fenyő tócsából faragták volna ki. Arról a siralmas helyzetről beszél, amelyben az orosz kisebbségek ma mindenütt vannak, mert sehol sincs senki, aki érdekeiket a magáévá tenné. Kétségtelen, hogy a kongresszusnak ez az első napja fogja meghatározni, dönti el nemzetközi hatását, amelyet nagy érdeklődés vár. Különösen most, néhány nappal a nemzetek szövetségének nagyjelentőségű közgyűlése előtt. Hogy a szándék,,amely ezt az ideális tartalommal és mély, igazi pacifizmussal teli gyűlést vezeti, tiszta s humanizmustól duzzadó, azt mindennél jobban Az egérember írta: Szekula Jenő Arca sápadt és szeplős, szemöldje lepörkölődött, sárga szinű gondosan ápolt, de ritkás haja égnek meredt ijedten, szeme örökösen pislogott, bajusza kihegyezett, egész megjelenésében azonban filigrán és kecses, választékos ízléssel öltözködött és piperecikkekre egész kis vagyont költött. Malmos Kornélnak hívták és hogy micsoda tulajdonképpen, azt senki sem tudta: műegyetemi hallgatónak készült eredetileg, de tanulmányait gyorsan félbeszakította, miután rájött, hogy nem érdemes tanulni bizonytalan kilátásokért, hogy hatvanpengős havi fizetésért nagynehezen elszegődhessen valami gépgyárba. Különböző üzletekkel foglalkozott, amikre azonban többnyire ráfizetett, alkalmilag ügynökösködött is, ha már nagyon égett a föld a talpa alatt, de inkább adósságot csinált, barátait és rokonait pumpolgatta. Egyike volt a kiéhezett, falánk, nagy reményekre jogosító és mégis bizonytalan egzisztenciáknak, amilyenek százával kóvályognak a főváros aszfaltján. És míg gyomruk éhségtől korog és az is talányos, hogy éjszakára hol hajtsák le álomra fejüket, álmodozva építgetik szédülő fővel, aranyló, felhőkbenyúló légváraikat. "Malmos már elmúlott harminckétéves, de húszévesnél alig gondolnák többre, sovány, nyiszlen, gyenge és törékeny és vérszegény alakja miatt. Kedves, szerény és előzékeny modora mégis sok hívet szerzett neki és volt életének olyan időszaka is, mikor nagy sikere volt a nőknél. De ami a legföltűnőbb volt egész lényében -az a megmagyarázhatatlan félénkség és elfogódottság és zavar, ami mindig erőt vett rajta, ha az utcára kilépett. Ijedten tekintget körül, gyorsan lovason a falak mentén, alig merve az aszfaltról fölpillantani, mintha minden szembejövőben ellenséget vagy gyilkos fenevadat látna, amely készül lecsapni rája, hogy pozdorjává zúzza törékeny, vékony csontjait. Néha rémülten tekintget körül, hogy eltűnjön valami kapuboltban, vagy egy közeli üzlet jótékony félhomályában, ahova puszta ijedtségből vetődött be, miután nem volt semmi vásárolni valója. Sokan azt hitték, hogy üldözési mániában szenved és ezért viselkedik ennyire félszegül. Ekkor nevezte el valaki egérembernek. S ez a név rája is ragadt. Barátai már ezzel a szóval is köszöntik, ha a véletlen utjukba sodorja. — Na, hogy vagy Egér? Mire ő zavarosan pislog apró mandula vágású szemével. — Köszönöm, megvagyok valahogy — dadogja sápadt arccal — s gyorsan kezet fog az illetővel, hogy folytassa sietős útját. Pedig nem szenvedett üldözési mániában s hogy ennyire félszegen viselkedett, annak oka az volt, hogy már nagyon elszaporodtak a hitelezői. Fűnek és fának tartozott és minden szembejövő árnyban rémalakot látott, amely kinőtt az aszfaltból, hogy számláját feléje nyújtva fölszólítsa tartozásának kiegyenlítésére. Néha egész városnegyedeket elkerült, vagy hatalmas kanyarodással átvágott az utca egyik oldaláról a másikra, hogy ne ütközzék bele a boltosba, akinél adósságot csinált. Különösen egy óriás soffőrtől félt. Ezzel a soffőrrel ő körülbelül ötven kilométer utat tétetett meg a város egyik negyedéből a másikba, használta a kocsit reggeltől estig, mig a taxi számoszlopa ijesztő magasra nőtt s miután pénzt sehogysem volt képes fölhajszolni, úgy tudott csak megszabadulni a sötétképü fenyegetőnézésű soffőrtől, hogy egy átjáróházhoz hajtatott vele s azután elmenekült a ház túlsó kijáratán. De ettől a soffőrtől különösen rettegett és ijedtenbujt el valami kapu mögé, ha föltűnni látott az utcán egy járművet, amely hasonló volt ahhoz a kocsihoz, amelyet a kalandos és könnyelmű ingyenfuvarozásra kihasználni elég vakmerő volt. Kevés szívdobogás fogta el ilyenkor s addig maradt meglapulva a fal mögött, amig az ijesztő kinézésü autó lova nem vonul! Művészetté tudta fejleszteni azt a tulajdonságát, hogy el tudott tűnni, mint a kámfor. Egyszer sétál a Klauzál-utcán,felmerülve álmodozásába, mikor kedvesen csengő női hang fölriasztja merengéséből: — Nini, maga az a Malmos úr? Hogy van kedves Kornél? A kis szöszke Bátori Viktória volt, Szelevényről, régi vidéki ismerős, édesanyjával jött föl, hogy beiratkozzék a Zeneakadémiába. Malmos megáll. Mosolyogva üdvözli a hölgyeket. — Kezüket csókolom. Micsoda kedves meglepetés. De az utcaszélről vésztjósló tülkölés harsán, az egérember megfordul s fölismerni véli az óriás autót s azon a feketeképű softort. Azonnal jövök hölgyeim — dadogja ijedten — s gyorsan befut a házba, hogy elrejtőzködjék a hátsó lépcsőn valahol a padlás alatt. A hölgyek egy teljes félóráig vártak rája, minden eredmény nélkül s miután furcsa viselkedésének sehogyan sem tudták magyarázatát adni, egész Szekrényen elterjesztették a hírét, hogy Malmos Kornél megbolondult. Kültelki szállodában lakott valahol a Thököly-uton. Reggelenként, ha fölébredt, hogy pénzszerző körútra induljon, úgy kellett kisurrannia a kapun is, hogy útját el ne állja a portás, mivel már a szállodában is tetemesösszeggel tartozott. Néha a szabója és más hitelezője is ott ólálkodott a portásfülke előtt, de az egérember oly gyorsasággal tudott elsuhanni közöttük, mint a búvárhajó a páncélos űrhajók között. Volt egy fölbecsül hetetlen tulajdonsága, aki nagy hasznára volt a létért való emésztő harcban, el tudott tűnni, mint a kámfor. Ebben az időben sokat strandolt. Minthogy azonban nem tudott volna nyugodtan sütkörözni valamelyik pesti fürdőn, hogy valamelyik hitelezőjébe ne ütközzék a homokban, kirándult a Római fürdőbe, hogy sápadt és nyiszlelt testét olajszintre süttesse a hónapon. Itt csak kevés ismerőse volt. Nem kellett attól félnie, hogy megzavarják nyugodt nyaralása közben. S a régi fák alatt, ókori fürdők és források partján, ahol magas fűben még láthatók régi templomok omladékai, az egérember szívét eltalálta a szerelem isteni gyermekeinek láthatatlan, de annál égetőbb nylla. Malmos szerelembe esett. Megismerkedett ugyanis Kövi Ákosnéval. Nagy, telthasú, szőke és fehérbőrű nő volt, arcban rendkívüli szépség és selymesfényű fürdőköpenyben olyan mint Rubens bundába burkolt istennői. Túlságosan kövér ugyan, de ez nem volt akadály, hogy a szerelem az egérember szívében hatalmas lángot vessen. Megismerkedik a nővel és szenvedélyesen udvarolgatni kezd neki. A nő is látható vonzalommal viseltetik a szeretetreméltó modorú, de nyiszlett és sovány ifjú iránt. (Hiába az ellentétek vonzották egymást, mióta Ádám és Éva megjelentek a földön). Még a férjének is bemutatta Malmost és néha vacsorára is meghívta. Az egérember szerelme csak fokozódott mikor megtudta, hogy Köviék na. Bimrei WTiwiwwi wraffrrvi BMBitMT 1928 szeptember 1. szomba! nsi Unlnicmátus IV., Váci utca 72. Bejárat: Szerb utca 2. Telefon : Automata 846—53 Az intézet a főváros rege,orcelőbb és legszebb helyén van. Polgáii lányiskolk, leánygimnáziumok, egyetemi és egyéb főiskolák közvetlen közelében, iparművészet. I Idegen nyelve... Zene Prospektust kiválatra küldünk ! mmmmBmaamnammmmaBaam ára mutatja az a távirat, amelyet a berni amerikai követség útján Kellogghoz intézett: — Az egész világ ma az ön művét ünnepli, amely megbélyegzi a háborút és az erőszak helyébe a jogot akarja helyezni. Valóban, a jog az igazi béke- Negyvenmillió ember — tizenhét különböző államban élő tizenkét népfaja küzd ma a jogért az elnyomatás ellen Európában. Államok között béke csak akkor lesz, ha az előbb a népek között is megszületik. Koronázza be művét azzal, hogy az elnyomott kisebbségek oldalára áll s az erőszak helyett itt is a jogot teszi a kormányzás alapjává. Ezt a békét akarjuk mi. A kongresszus végül Ambrózy Andor báró franciául előterjesztett indítványára újból megválasztja a kongresszus régi vezetőségét s ezzel az első ülés véget ér. Mussolini tere platonikus gesztusnak nevezte a Kelloggegyezményt Rómából jelentik. A lapok közük Arnalda Mussolininak, a Duce fivérének beszédét ahhoz a hatszáz tiszthez, akik a feketeingesek taktikai gyakorlataiban vettek részt A szónok kiemelte e gyakorlatok jelentőségét és szükségességét, utalva arra, hogy a közszellemet előkészítik a haza védelmére és Olaszország igazának megvédésére. A Kellogg-paktumra való utalással a szónok kijelentene, hogy olyan paktumot, amelyet több nagyhatalom Olaszországgal együtt ünnepélyesen aláírt, mosolygással fogadni nem szabad, azonban a paktum aláírása olyan nép fővárosában, amely az utolsó évszázad négyötödrészében mindig háborút viselt, csupán platonikusnak tekinthető gesztus, mely a népek történelmének menetére nem hat. A „Magyarság“ előfizetési árai 3 hónapra 12 pengő 1 hónapra 4 pengő Kérjen mutatványszámot!