Magyarság, 1928. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

1928 szeptember 1. szombat Szerbia amerikai kölcsönét visszavonták és még az előleget is visszakövetelik Londonból jelentik. Az angol kereskedelmi minisztérium ma adta ki hivatalos jelentését Délszlávia gazdasági viszonyairól 1927-ben. A jelentés szerint a múlt év kivételesen rossz termése súlyosan érintette a gazdasági hely­zetet és a kereskedőcégek nagy része a h­osz­­szú és súlyos depresszió folytán tönkrement. A fizetésképtelenségek száma elérte az 1060-at, amivel a rekordot felülmúlt. A külkereskedelmi mérleg erősen passzív és­­a parasztság spekulációra adta magát és lá­bon álló termését kölcsönökkel terheli meg, amelyekért néha még évi 100 százalékot is fizet. Mindezek az aggasztó tünetek a kormányt beavatkozásra kényszert­t­ték, egy morató­riumrendelet és a kamatláb kényszerű leszál­lítása alakjában. A takarm­ányhiány megtize­delte az állatállományt olyan éhínség töri ki, h­­elyakciót kellett finanszíroznia. Általános a panasz a magas adókra, a bankok pedig a pénzhiány miatt nagyon megszorítják a hi­telt. Az amerikai pénzcsoporttal állítólag megkötött kölcsönszerződést hatálytalanítot­ták és a kölcsönre fölvett előleget vissza kell majd fizetni. Az ipar súlyosan szenvedett a tőkeszükségben a magas állami és községi adóktól és a szakképzett munkások hiányá­tól. A Vajdaság hatalmas gőzmalmai, amelyek a világháború előtt Bécs és Budapest szük­ségletét látták el, a mon­archia felosztása miatt elvesztették piacukat és tönkremennek. Tel­jes őrlőképességük napi 90.000 tonna volt, de ma ennek harminc százalékát sem hasz­nálják ki. Ugyanez áll a Vajdaság és külö­nösen a Bánság fatermeléséről, amely a há­ború előtt Budapesten és Bécsben nagyszerű is egyes vidékeken a piacra talált, most pedig teljesen verseny­­eő az államnak sem­ képtelen. Szerb rendőrügynökök kommunista röpcédulákat szórnak szét a horvát falubon Zágráb, augusztus hó A parasztdemokrata koalíció csütörtökön késő éjszakáig tartó választmányi ülést tar­tott, melyen pontosan megállapították a to­vábbi politikai haditerveket. Eddig még vége sem volt egy—egy összejövetelnek, már két—három képviselő töviről-hegyire elmondott mindent az érdeklődő újságírók­nak, hogy mi lesz és mi nem lesz. Most azonban semmi egyéb felvilágosítást­­nem lehetett kapni a résztvevőktől, mint Pribi­­csevics elnöknek azt a kijelentését, hogy bolond hadvezér árulja el előre a h­aditervet s igy nincs egyéb mondanivalója, minthogy Belgrád nem köszöni meg ezeket a határo­­­­zatokat-Délelőtt kilenc órától a vidéki képviselők számoltak be kerületük hangulatáról és a tulajdonképpeni zárt ülés csak délután öt­kor kezdődött. Igen érdekes bejelentést tet­tek Belovár és Petrinya kerületek képviselői. Itt szerdán éjjel mindkét városban és a kör­nyező falukban autós és biciklis emberek nyargalásztak össze-vissza és kommunista szü­röpcédulákat dobáltak szét. A horvát képviselők értesítették erről a rendőrható­ságokat, de még csak nyomozás sem indult meg a rejtélyes alakok után. Ebből az érte­kezlet bebizonyítottnak látta, hogy a kor­mány megint a régi módszerrel kísérletezik: kommunista veszedelmet hirdet és ezen a címen akarja terrorizálni Horvátországot. Valószínűleg igazuk van a gyanakvó horvát képviselőknek, mert egyidejűleg Belgrádban több állítólagos kommunistát letartóztattak s a rendőrség azt jelentette, hogy a ház­kutatásokon sok terhelő anyagot talált. Úgy­­látszik, a rendőrség provokatőrjei Horvát­országban is ezért szórtak el kompromittáló iratokat a falukon. Az értekezleten résztvett már Krajevics dr. is, aki a horvát parasztpártot képviselte a berlini interparlamentáris konferencián. Délután fél hatkor érkezett vissza Zágrábba mert útközben kiszállt Prágában és tanács­kozásokat folytatott Vodzsa cseh földmive­­lésügyi miniszterrel. A pályaudvarról egye­nesen a koalíció ülésére sietett és jelentést tett berlini útjáról. Bemenet az őt körülvevő érdeklődő újságíróknak csak annyit mondott, hogy nagyon meg van elégedve, mert — Mindent elértünk, amit akartunk. Ez az optimista kijelentés vége-hossza nélküli vitákra adott alkalmat az újságírók közt, míg az ülésezés végét várták. Belgrádnak újabb kiküldöttje házal jelen­leg Horvátországban : Angyelinovics de­mokrata miniszter, akit a minisztertanács az­zal a megbízással küldött Eszékre, Zágrábba és Spalatóba, hogy keressen érintkezést a pártpolitikán kívül álló horvát körökkel. Eddig nem sokra ment, mert nincs olyan horvát, aki kívül állana ma a politikán, vi­szont nincsenek is pártok a horvátok között, hanem csak egyöntetű, egyakaratú megmoz­dulás a függetlenségért. gyon gazdagok és egy négyemeletes bér­palotájuk van a Rákóczi-uton. — Nagyon szeretem magát, — fogad­­kozik, mig csónakkirándulás után, hol­­das este, ott sétálnak ketten a Duna ma­gas töltése fölött A kövér szőke nő nem felel, csak he­vesen megszorítja az egeremhez kezét s ez a mozdulat többet mond, mint forró szerelmi vallomás. — Szökjünk meg! — ajánlkozik az ifjú. — Hova gondol? Az uram nagyon fél­tékeny. Agyonlőné magát! De sokáig nem tud ellenállani az ifjú heves ostromának. Elhatározták, hogy meg fognak szökni. Vonaton utaznak el Fiuméig, azután Velencébe mennek s onnan indítják meg a válópört. Az egérember szive majdnem kicsor­dult a boldogságtól. Csak akkor kezdett kiábrándulni, mikor a kövér hölgy be­vallotta, hogy nem olyan gazdag, mint hitte, a bérkaszárnya is a férjéé és hogy pénzt nem hozott magával az útra: ék­szereit is otthon felejtette. Malmos nyugtalanul bámulja a tová­­csony távirópóznákat. Szeme zavarosan pislog. Alig beszél. Hibámul az ablakon Mintha azon törné a fejét hogyan lehetne innen is elmenekülni. Somogy-Szob állomáson hirtelen fel­pattan a helyéről. — Mindjárt jövök, kedvesem. Csak perecet veszek. Nem tudott azonban egérutat nyerni. Alig ér a kijáróig az első ember akibe beleütközik Kövi Ákos volt, aki automo­bilon vágtatott a szökevények után. Karonragadja Malmost. — Hova siet Malmos úr. Álljon meg! Az egérember meg volt fogva. A férj karonragadja és visszahurcolja a vasúti kocsiba. Marinkovics külügyminiszter a királynál B Belgrádból jelentik : Sándor király tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta veldesi kasté­lyában Marinkovics külügyminisztert. A kü­l­ügyminiszter délután az ugyancsak Veldes­­ben üdülő belgrádi cseh követtel tárgyalt, majd Galli belgrádi olasz követet kereste fel, ak­i szintén Veldesben tartózkodik. Belgrádi politikai körökben Marinkovics és Galli ta­nácskozásának igen nagy jelentőséget tulaj­donítanak, minthogy a tanácskozások hír szerint a körül forogtak, mikor lépjen életbe a nettunói egyezmény, amelyet nemrégiben ratifikált a belgrádi szkupsztina. Marinko­vics este továbbutazott Genfbe. mai ülésén három határozatot fogadtak el. Az első a zágrábi térparancsnokság ismeretes rendelkezése ellen tiltakozik és annak vissza­vonását kívánja, a második pedig kimondja, hogy a parasztdemokrata koalíció hívei nem vesznek részt semmiféle olyan manifesztá­­ción, kongresszuson, emlékünnepélyen, gyű­lésen vagy tárgyaláson, amelyen a mai kor­mánynak és kormánypártoknak kiküldöttei hivatalosan jelen vannak. A harmadik ha­tározat szerint a végrehajtó bizottság meg-, hallgatta Krajevics jelentését berlini munká­járól, azt megelégedéssel vette tudomásul s megállapította, hogy a parasztdemokrata koalíció berlini akciója teljes sikert ért el. A Pravda értesülése szerint Krajevics berlini szereplésének elbírálásával a ma esti minisz­tertanács foglalkozik. Egy volt minisztert is letartóztattak Romániában a petróleumpanama miatt Bukarest, augusztus 31 A petróleumföld-panamáról folyik a vita a sajtóban, az utcán és családokban minde­nütt, de hogy voltaképpen miből is áll ez a petróleumföld-panama, alig tudta valaki ed­dig. Most végre a vizsgálat elegendő részletet derített fel ahhoz, hogy valamennyire tiszta képet lehessen róla kapni. Eddig csak annyit tudtunk, hogy egy bűnszövetkezet eltüntette az állami földek kataszterét a földmivelés­­ü­gyi minisztériumból, — vagy felhasználván —annak véletlen elkallódását,­­ összevásárolt ,egy csomó értéktelen legelöl, aztán hamis ok­mányok alapján kicserélte őket állami petró­­l k­amföldekkel. Közel hatszázezer hold állami­­ petróleumterület került így két megyében i­lletéktelen kezekbe. Eleinte csak hét kishi­­vadalnokot tartóztattak le, de a nemzeti pa­­rasztpárt nem engedte, hogy elsimítsák a­­ botrányt és olyan bizonyítékokat mutatott­­ , hogy a liberális párt minden tombolása és tiltak­ozása ellenére az igazságügyminiszter elrendelte, hogy a bíróság a nagybűnüsöket sem kímélheti, így börtönbe került előbb két kormánypárti képviselő, ma pedig egy volt ke­nt miniszter, két külföldre szökött kormánypárti képviselőnek pedig elrendelték­­ körözését. Az új­abb kihallgatásokból a következő részletek derültek ki: Bursan kormánypárti képviselő valahogy összeköttetésbe került angol pénzemberek­kel, akik petróleum iránt érdeklődtek. Barsan megszervezett egy egész nagy bűnszövetke­zetet s ez megkezdte az iratok hamisítását ás ezek alapján az igénypereket, miközben megvesztegetett bírákat, valamint földmivel V­i és kereskedelmi minisztériumi tisztvise­lőket. A perek így a panamisták javára dőltek el,és ezek írást kaptak kezükbe, hogy ezek meg ezek a petróleumkutak az ő tulajdonukat alkotják. Ezekkel az iratokkal a társaság megbízottai kiutaztak Londonba, hogy eladják petróleumterületüket kihasz­nálásra az angoloknak. Az angolok azonban — Romániáról lévén szó — nagyon is óva­tosak voltak és törvény­t akartak előbb látni, mely véglegesen megadja nekik a koncessziót a kérdéses petróleumterületek kitermelésére. Bursan képviselő erre megszerkesztett egy törvényjavaslatot, melynek szövege, többek közt, azt is tartalmazta, hogy a petróleum­­kutak elidegeníthetetlen tulajdonai marad­nak a jelenlegi földtulajdonosoknak, még ha az idők folyamán az derülne is ki, hogy ezek a területek az állam tulajdonát alkotják. Jellemző a romániai parlamenti viszonyok­ra, hogy egy ilyen szövegű törvényjavaslat­ból öt perc alatt törvény lett. Bursan ugyanis gondoskodott róla, hogy a beterjesztett javaslatnak ő legyen az előadója, de ezt a javaslatot ne nyomassák ki, ne osszák szét a képviselők között és a­ megfelelő bizottsá­gokhoz se utalják. Rövid uton egyetlen egy írott példányban került rögtön a parlament plénuma elé 1927 december 21-én éjjel, közvetlenül a­ karácsonyi szünet kezdete előtt- Bursan fel sem olvasta a javaslatot, csak röviden ismertette a Ház előtt s ez minden vita nélkül több más javasatlat együtt elfogadta. Bursan a szentesített tör­vénnyel vígan vágtatott ki Londonba az angolokhoz, ezek azonban még mindig óva­tosoknak bizonyultak. Nem mondták, hogy hamisításnak tartják-e, vagy nem ezt a kép­telen törvényt, h­anem azt követelték, hogy tegyék azt közzé előbb a Monitorul Oficial­­ban, a hivatalos közlönyben. Mennyi bajt csinál egy naiv angol A horvátok minden hivatalos aktus- Bursan viszautazott Bukarestbe és Keszá­­tól távol maradnak, amelyben a molt üzlettársainak az újabb angol akadé­­szerb kormány vagy pártja szerepel koskodásról. A jeles társaság ekkorára már „ , , ,, , , forma szerint is megalakult és megjegyeztette Belgrádból jelentik: A horvát paraszt magát Eldorádó néven. A társaság többi demokrata koalíció végrehajtó bizottságának­ tagja roppant felháborodott az angol kiván­ságon, mert máris baj volt. Bratianu minisz-­­terelnök ugyanis valahogy megneszelte, hogy az ő háta mögött túlságosan nagy panama történt és azt követelte, hogy az Eldorádó­­társasággal kötött állami szerződésről szóló egyszakaszos törvényt mutassák be neki,­mi­előtt megjelennék a hivatalos közlönyben. Ha kézbekapja ezt a szöveget, melyből mesz­­szire kibűzlik a panama szaga, valószínűleg visszadobja. Romániában elég gyakori eset ez, mert szentesített törvényeket a legnagyobb nyugalommal hatálytalanítanak miniszteri rendeletekkel. A törvényt tehát nem volt sza­bad Bratianu kezébe adni, mert akkor soha meg nem jelenhetett volna a hivatalos köz­lönyben. Az Eldorádó-társaságnak egymillió lejt kellett fizetni megvesztegetésül a hivata­los közlöny szerkesztőségének, hogy minisz­teri átirat nélkül kiadja ezt a törvényt. Megtörtént ez is. Az angolok megkapták a hivatalos közlönyt, elolvashatták benne az Eldorádó elidegeníthetetlen tulajdonjogára vonatkozó törvényt; utolsó óvatosságból még táviratilag vétettek egy bukaresti angol keres­kedővel néhány példányt belőle s amikor meggyőződtek róla, hogy a kérdéses törvény csakugyan benne van a Bukarestben forga­­lomba kerülő hivatalos közlönyben is, nem­csak nekik nyomtak hamis különpéldányt: kifizették a kikötött milliárdokat a 30 évi bérlet időre és hozzákezdtek a területek ki­használásához. A jeles társaság a jól sikerült üzlet után most már Londonban alapított egy Bucalom nevű petróleumkereskedelmi ügynökséget, hogy kevesebb nehézséggel érté­kesíthesse az angol piacon azokat a petró­leumföldeket is, amelyeket még csak ezután fog ellopni az államtól. A cég neve kissé szokatlan: úgy jött létre, hogy összetették Bursan képviselő nevének két első betűjét, Chira, I­ecey és Manolovici petróleumügynökök nevének kezdőbetűit. A Bucalom pompás üzleteket bonyolított le. Londonban, ahol az aránylag olcsó petró­leumföldek akkora keresletnek örvendtek, hogy rövid időn belül teljesen elfogytak. A Bucalom erre határidőüzleteket kötött: előre eladott olyan földeket, amelyeket csak ez­után szándékozott ellopni az államtól. Az angolok vártak egy ideig, de közben Buka­restben lassabban ment, sőt egészen megállt a panama folyama, mert egy-két lap kezdett célozgatni ezekre az üzletekre. A Multiphar nevű angol petróleumtársaság végül megunta a várakozást és lekü­ldte szakértőit helyszíni szemlére. Ezek térképpel a kezükben keres­ték az Eldorádó-társaságtól részükre eladott petróleumkutakat, a kérdéses helyen azonban csak legelőt és rajta békésen legelésző tehe­neket találtak. A naiv lelkek nem is gondol­tak rá, hogy a román politikusok még csak ezután akarták ezeket a legelőket állami pet­­róleumfildekkel kicserélni, illetőleg hogy a hamis okmányok már bent vannak a tör­vényszéknél, de a kicserélés most nehezeb­ben megy, mint tavaly ősszel A felháboro­dott angolok senkinek sem szóltak semmit, hanem visszautaztak Bukarestbe és a tör­vényszéken augusztus 18-án megtették a fel­jelentést az Eldorádó ellen, hogy nekik olyan petróleum-területeket adott el, ame­lyeken petróleum helyett csak tehenek van­nak. A feljelentésre most teljes erővel meg­indult a vizsgálat. Bursan és Manolovici kül­földre szökött, Taslavanu Oktáv volt keres­kedelmi minisztert azonban letartóztatták, mert bebizonyosodott, hogy az Eldorádó­­társaságtól ő váltott opciót nyolcmillió lejért az állami petróleumföldekre, aztán 13 millióval tovább adta Manolovicsnak, aki­nek aztán sikerült az angolok nyakába varrni. I—BHM Legdivatosabb Sautteu­s Mines nansouH női fehérnemű gyönyörű szép választékDan Stern Józsefe Calvin-téri

Next