Magyarság, 1928. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

fekete szemű külföldi egyéniség is érkezett, akiknek útlevelét részben a szovjet állította ki, részben a berlini orosz szovjet követség hamisította és akik kétségkívül közvetlen moszkvai pénzzel és moszkvai utasítással ér­keztek. A cseh kommunisták be akarnak avatkozni a bécsújhelyi harcokba De nemcsak előkelő és pénzzel bőven el­látott kommunistavezérek, alvezérek és ve­zérkari irányítok érkeztek, hanem feltűnő nagyszámmal vonultak fel a különféle felvi­déki és csehországi kommunista pártszerve­zetek és titkos katonai alakulatok közlegényei is. A pozsonyi kommunista irodákban, ma­gánlakásokban, részben pedig a pozsonykör­­nyéki falvakban lappanganak ezek a kom­munisták és ifjúmunkások, akiknek Po­zsonyba vonulása most már kezdi nagyon is nyugtalanítani az­ ősi koronázó város tisz­tes polgárságát. Amint módomban volt megállapítani, a kommunistáknak pozsonyi felvonulása szoros összefüggésben van az október 7-iki bécsúj­helyi osztrák tüntetésekkel, amelyekre, tudva­levőleg, az osztrák nacionalisták, szocialisták és kommunisták minden fegyver­fogható em­berüket mozgósították. Már napok óta száll­tak a hírek, hogy az osztrák kommunisták feltétlenül véres összecsapásra készülnek Bécsújhelyen, amelybe talán egész Ausztria alkotmánya belerecsegne és a pozsonyi gyü­lekezőből az látszik, hogy az osztrák kommu­nistákat teljes erejükkel támogatni akarják a Csehországban szintén nagyon erősen meg­szervezett kommunisták. Feltétlen bizonyos­sággal meggyőződtem arról, hogy a Pozsony­ban összejött kommunista vezérek állandóan érintkezésben vannak a bécsi kommunista központtal és tudják a bécsi kommunisták minden mozdulatát. A csehországi és felvidéki kommunisták mozgósítása, értesülésem sze­rint, október 5-én befejeződik és akkorára Pozsonyban lesznek azok a bolseviki szabad­­csapatok, amelyek, úgy látszik, arra készül­nek, hogy osztrák elvtársaik mellett a Bécs­újhelyben várható polgárháborúba beavat­kozzanak. A nyugatmagyarországi kommunisták mozgósítási központja: Boldogasszonyfa "A pozsonyi kommunisták annyira pontos információkat kapnak az osztrák kommunis­ták készülődéséről, hogy még a felvonulási tervüket is megkapták. Amint a pozsonyi kommunista központ tagjai tudják, a kommu­nisták Nyugatmagyarországon is mozgósítot­ták azokat a Magyarországról elszökött emingránsokat, akik az osztrák szociáldemok­raták és bolsevisták jóvoltából a burgenlandi bányákban, üzemekben és községekben talál­tak elhelyezkedést. A Nyugatmagyarországon tartózkodó kommunisták és magyarországi szökevények Boldogasszonyfán gyülekeznek és onnan akarnak Bécsújhelyre vonulni.­­ A felvidéki és csehországi kommunistáknak ez a készülődése a legjobban mutatja, hogy Moszkvában a múlt esztendei kudarc után sem adták fel a reményt és újabb rohamot akarnak megkísérelni Ausztriában a fennálló rend és a törvényes kormány ellen, nem annyira azért, hogy a gyenge­ és jelentéktelen osztrák köztársaságban a lábukat megvessék, hanem, hogy olyan belpolitikai zűrzavart és felfordulást idézzenek elő, ami esetleg a szom­széd államok beavatkozását vonhatja maga után. Az orosz szovjet nagyon jól tudja, hogy az osztrák kérdés egyike Középeurópa leg­súlyosabb problémáinak, amely nagyon köny­­nyen súlyos bonyodalmakat idézhet elő. A cseh csapatok Ligetfalun keresztül akar bevonulni Ausztriába Alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy a cseh kormány máris készül annak az új helyzetnek kiaknázására, amit az esetleges bécsújhelyi polgárháború nyújtana Cseh­országinak. A cseh kormány, bár teljes mér­tékben informálva van a csehországi kom­munisták készülődéseiről, semmiféle intéz­kedést nem tesz a kommunista­ mozgósítás megakadályozására. A pozsonyi rendőrigaz­­gatóság, amely pedig minden ártatlan ma­gyar diákot oly élvezettel gyötör meg és csak börtönbe, amely a legjámborabb magyar gyülekezetet is azonnal államelllenes össze­esküvés vádjával illeti, a pozsonyi kommu­nista­ készülődésekről tudomást sem vesz és semmi kifogása sincs az ellen, hogy idegen Uzur vitéz írta: Somlay Károly Hideg őszre fordult az idők járása, "deres harmat leritgette gyöngyös árját a kiaszott rétekre. A vasúti állomás harmadosztályú ét­termében utasok várnak az éjjeli vo­natra. Kisemberek, napszámosok, kubi­kusok, miegymás szomorúfejű magya­rok. Az asztalokra könyökölnek, ásítoz­­nak a telített levegőbe, ami sűrű párák­kal nedvez az ablakokon. A padlón szűrök, bekecsek, botok, ko­sarak, egyéb limlomok hevernek. A vaskályha körül asszonyok és gyerekek sorjáznak. Szőrével kifordított subában egy em­ber nézegeti a karavánt. Peregatyás, bocskoros lábait váltogatja, bozontos bajuszát meg-megsodoriatja, őszbe csa­pott haját simitgatja, aztán rászól a gye­rekekre : >■— Fáztok, ügyi? Ilyen kályha mellett fagyott meg hét sátoralja cigány. A társaság vihog a megjegyzésre. A subás bezzeg eltrafálta, gondolják és a sarokban üres zsákokon heverő, kék­­sipkás vasutasra pillantanak. Ez találva is érzi magát, de ahelyett, hogy szenet vetne a hamvadó paraszt®, rámorran a subásra: — Kalimpál a nyelve, mint a harang tőgye... Mi a fenét harakk­ozik maga? Ha fázik, menjen haza, parancsolja meg a szobalányának, hogy sütse be a sza­­lonyt... Méghogy ludbőrzik a naccságos úr kényes irhája ... A messiásarcú férfi hallgatással vála­szol a gorombaságra. Csak egy pillantást vet rája, aminől a farkas a korcs ro­konra, a kuvaszra. , Asszonyok, gyerekek nem szoktak szint vallani ilyen kényes ügyekben, hát megcsöndesedtek. A terítékes asztalnál valami ipari mun­kás ül. Tohonyán vet házat a széken. Mellette egy hervadt nő gunnyaszt, az ölére lankadt kezeit nézegeti. A pincér borjúpaprikást tesz eléjük. A férfi magá­hoz húzza az ételt, falja. Aztán sört ho­zat és addig le sem veszi szájáról a po­harat, amíg ki nem ürül. A nő élénk szemmel kiséri a férfi mozdulásait. Figyelte, mint a megvert állat, amelyik ügyeli a kínzója szemét kezét. — Én is éhes vagyok, Gyuri. Két napja, hogy meleg ételt látni se láttam. — Gyöszörgött félénken az asszony, mi­kor a férfi cigarettára gyújtott. —­ Maradt kenyér a tányéron, egyél — szólt a férfi. Az ugató gyomor bizony nagy peni­­tencia ... A nő hát a kenyér után ka­pott és apró falatokban dugdosta a fogai közé. A morzsákat is összecsipegette a kötényéből. A subás ember látta, hallotta a csúnya jelenetet. Remegett az izgalomtól. Szá­nalmat érzett az asszony iránt. Pitykés bőrtarisznyájából kendőbe takart cso­magot vett elő, amiben sonkacsülök meg pogácsa volt. Az asszony elé tette. — Egyik galambom — kínálta. Az mohón nyúlt a rózsaszínű húshoz, de mikor a subás emberre nézett, meg­hökkent, elsápadt. Arcát elfutotta szemé­nek áradása. — Ötven évet vínültem tiz alatt . . . Meg ez a kócos szakáll.. . Aztán mégis rám­­ismertél, Viktor — mosolygott sze­líden a férfi. — Azért elfogadhatod, amit az Isten az én kezemmel ad néked. Hogy mén sorod? — Maholnap a földbe senyvedek. Eleven megholt vagyok ... Az ipari munkás szemre kapta a su­­bást.­­— Nicsak, a Pongó Bakos... Az Istók, — hebegett és az ijedtében lenyelt cigarettafüsttől köhécselt. — A“ vagyok biz­a ... Te meg a Tur­­buc Gyuri vagy, aki a feleségemmel megléptél . . . Míg én az Isonzónál a ka­verinákban hallgattam a haldoklók só­hajtásait, te elszöktél a Viktorral... A Jézus felejtsen el! — Maga bizony megvénült, István. — Hogyh­át megroskadtam? Csak a lábaimra. Nem tudok paraszti munkát végezni. Pedig házam is van, négy vékás földem. Háromezer pengő a takarékban kamatozik. Nagy pénzt nyertem a sors­jegyen. Hát te? — Villanyszerelő vagyok . .. Maga mi­ben jár ezen a vidéken? — Bibliát árulok a tanyákon. A két férfi folyton egymást szemlélte. Az asszony hát kihasználta a helyzet előnyeit, jóllakott. A szerelő két korsó sört rendelt. — Igyék, Istók. Aggy“ Isten kacifán­tos jó egiszséget — kínálta a subás em­bert. — Mióta beigazultam a názárénus eklézsiába, igazhivőnek, azótától fogyást nem iszok részegítő italt. — Igyék, no! Legalább kibékülünk. — Nincsen, akivel ki kellene békül­nöm. Én mindenkinek m­egbocsájtottam, mert a Názáreti követője vagyok, aki azt tanította, hogy legyünk szolidszívüek — Hát nem haragszik a Viktor miatt? — Nem szabad haragudnom. A Názá­reti nélkül mi sem történhetik. Ha ő így akarta, legyen eképpen. A mennyei üd­vömet nem kockáztatom egy asszonyért... A pénz, a jó barátok elhagyják az embert, csak az Istennek tetsző cse­lekedetek kisérik el az örök hallgatás­ hazájába. Megint elcsendesültek. Csöngetés riasztotta ki őket a tudatos aléltságból. —• Jegyet kell váltani. Félórán belül itt lesz a cug — kiabált a vasutas. — Majd én megváltom a magáét is —­ szólt Turbuc és kiment a teremből. Az asszony csak erre várt. Közelebb húzódott a sukáshoz, bátortalanul kér­dezte: —­ Ügyi, megfelejtettél már engem, Eslány? — Hát... Szem nem látja, szív fe­lejti.­­ — És hát a kislány? — A Piros? A lánykánk? ... Isten segedelmivel fölgyarapitottam. A katas­­tromba adtam, fizetem érte a dukáciát, a galambomét­“... Aszondik az apácák, tanítónő lesz belőle, vagy még több, mert éles az elméje, mint a biritva ... Hogyhát a Piros? ... Látnád . .. Olyan­­, mint a selyemszőrü báránka ... Hát te ? — Csak úgy ... Viszem a nehéz ke­resztet a roskadt vállamon. Ha vívok, ütnek. Ha nevetek, vernek. — Látom, a rongyaid is szakadoznak a testedrül.. . Pántlikás, kortyes Viktor, mi lett belü­led? ... Ihol e ötven pen­­gőcske. Vegyél rajta gúnyát. A gondolatom untalan odatér te hoz­:­zád . .. Turbuc hozta a jegyeket- A vonat be­futott az állomásra. A karaván izgalmas lármával helyezkedett el a zsúfolt sza­kaszokban és a gép szuszogva cibálta maga után a hosszú kocsisort. A masina pöfögött, a kerekek kattog­tak a síneken. A népek fekve, ülve, szo­rongva aludtak a fülledt levegőben. Pongó Bakos, a nazarénus nem tudott wicmic 1928 október 2, keätf útlevéllel ellátott kommuniták is Pozsonyban üssék fel hadiszállásukat. Azaz, hogy bizonyos intézkedések mégis történnek, az utóbbi napokban jelentékeny cseh katonaság érkezett Pozsonyba. Megerő­sítették a repülőgéposztagokat és tankok, páncélos automobilok és ágyuütegek is ér­keztek. Ez a rejtett mozgósítás azonban nem az esetleges kommunista­ mozgolódás ellen szól. A cseh csapatoknak sokkal messzebb­menő küldetésük van, feltétlenül megbízható értesülésem szerint az a megbízatásuk, hogy amennyiben Ausztriában a helyzet felborul és a kommunisták véres polgárháborút pro­vokálnak, „a béke és civilizáció érdekében“ beavatkozzanak. A cseh csapatok a tervek szerint a Pozsony melletti Ligetfalun keresz­tül hatolnának Nyugatmagyarországra és „elnyomnák“ a megszállott „Burgenlandban“ is várható kommunista­ mozgolódásokat. A csehek azután innen nyomulnának tovább és felajánlanák „jó szolgálataikat“ a megriadt osztrák kormánynak. Jó szolgálataik, fejébek­ és hogy az újabb rendzavarásoknak elejét vegyék, „átmenetileg“ a cseh csapatok osz­­trák és „burgenlandi“ területeket megszállva tartanának, szóval: Benes, aki nemrég írta alá, gyengéd békés lelkületére hallgatva, a Kellog-paktumot, ezt az alkalmat akarja arra felhasználni, hogy régi kedvenc tervét, a nyugatmagyarországi korridort, megvalósítsa. A cseh kommunisták tehát azért masírozná­­nak Bécsújhely felé, hogy szálláscsinálói le­­gyenek a cseh imperialistáknak. Érthető, hogy a cseh kommunisták és a cseh katonaság mozgósítása Pozsonyban és az egész Felvidéken a legnagyobb idegességet és feszültséget idézi elő és az esetleges fegy­­­veres összeütközések és nemzetközi bonyo­dalmak kilátása már a Felvidék üzleti életé­ben is érezteti hatását. A bécsújhelyi rendőrség betiltotta a szociáldemokrata szerve­zetek felvonulását Bécsi tudósítónk az október 7-iki kritikus nap előkészületeiről a következőket jelenti: Az alsóausztriai tartományfőnök, aki hetek óta igyekszik közvetíteni a nemzeti szerve­zetek és a szociáldemokraták között, úgy­látszik, arra a meggyőződésre jutott, hogy a szociáldemokraták mindenáron erőszakos eszközökkel akarják megakadályozni az „osztrák fasiszták“ felvonulását. Miután ily­­módon a tüntetések békés lebonyolításában bízni már nem lehetett, a bécsújhelyi rendőr­­igazgatóság szükségesnek tartotta, hogy a közrendre és a közbiztonságra való hivatko­zással betiltsa a köztársasági védőszövetség és a szociáldemokrata párt által október 7-ére Bécsújhelyre egybehívott munkásnapot. A betiltó határozat ellen a szociáldemokra­ták fellebbeznek ugyan a felsőausztriai tar­­tományfőnökhöz, kétségtelen azonban, hogy a bécsújhelyi rendőrség döntését a tarto­mányfőnök is megerősíti. A szociáldemokraták a betiltás ellenére felvonultatják tömegeiket a tüntetésre, hiszen már előre jelezték, hogy minden betutó ha­­­tározatot semmisnek tekintenek. A kommu­nisták ugyancsak fütyülnek a tilalomra és annál nagyobb erővel készülnek az össze­csapásra. Vasárnap Badenben tartottak a kommunisták bizalmi értekezletet, amelyen elhatározták, hogy minden körülmények között ott lesznek Bécsújhelyen és környé­kén, hogy megakadályozzák a nacionalisták felvonulását. A kommunisták formálisan vesztegzár alá­­akarják venni Bécsújhelyt, vasutassztrájkot akarnak rendezni, meg akarják szállni a Bécsújhelyre vezető ország­utakat, hogy ilyen módon a különféle nacio­nalista szervezetek egyesülését Bécsújhelyen megakadályozzák. Az egyik bécsi sports pályán, ahol első ízben játszott egy szovjet­csapat osztrák labdarúgókkal, vasárnap kommunista röpcédulákat osztogattak, ame­ FELHÍVÁS a köztisztviselőkhöz és közalkalmazottakhoz 66 Az .,RRXFSTÁS HÁZÉPÍTŐK szövetkezete BUDAPEST, V., TÜKÖR­ UTCA 2. SZ. Telefon: Aut. 113—06. a m. kir. Népjóléti és Munkaügyi Mi­nisztérium 5748-1928. számú, valamint a m. kir. Pénzügyminisztérium 127805-1928. számú leirata alapján megkezdi a csa­ládi és társas­házak építésének keresz­tülvitelét. Az építkezni kí­vánó köztisztviselők és közalkalmazottak 30 éves törlesztésre lakbérüknek lekötése ellenében kisebb hozzájárulással építkezhetnek Részletes felvilágosítás az „ANNUITÁS“ irodájában: délelőtt 9—2-ig és délután 4—7-ig.

Next