Magyarság, 1928. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

4 Capablanca veretlen Marshallt megverték! Ez a hétfői nap meglepetése a Siesta nemzetközi sakkverse­nyén. Vasárnap este óta ugyan már nem is olyan meglepő. Az amerikai nagymester kedvezőtlen állásban hagyta félbe Steiner Endrével való játékát az ötvenegyedik lépés után. Ma azután húsz lépésre meghódolt. A budapesti mester gyalogelőnye nyu­godt vég­játékban megérlelte a győzelmet Marshall két nagy tenyerébe ejtett arccal szomorúan szemléli az egyre reménytelenebb hadállást. Fölkel, kinyitja a nagy társalgó ablakát,­­ az időjárást fürkészi. Sétára készül. Ma ko­rán végez a balsorsra jutott függőjátszmával, van idő vigasztalódni a városban kedden délig. Vasárnap négy játszmát juttattak dűlőre a mesterek. Capablanca Ballát verte meg, Knoch Stoner fölött aratott diadalt. Legha­marabb ért véget Havasi játszmája Vajda dr.-ral. A hágai győztes magyar sakkcsapat két kitűnő tagja annyira ismeri egymás gyöngéjét és erejét, hogy nem tudnak felül­kerekedni egymáson. Kora délután belenyu­­gosznak mindketten a döntetlenbe. Kedd délig nekik sincs több dolguk. Merényi Lajos mint világos, már-már legyőzi a félelmetes hírű Spielmannt. De a bajor mester össze­szedi minden erejét (harmadik díjáról van szó!) és kiverekszi a maga félegységét. A hétfői függőjátszmák közül a Bállá— Stoner játszma ér véget leghamarabb a fia­tal amerikai mester győzelmével. Bállá azóta, hogy Spielmannt megverte, erején alul szerepel. Utolsónak ugrott be a versenybe, Maróczy és Capablanka óhajtására, a távol­maradt Vidmar helyett. Négy éve nem sak­kozik, most is csak félgőzzel indult. Kevés­sel azután, hogy a Marshall—Steiner játszma végeiért — s az érdekes végjátékra lecsaptak a sziesztázó mesterek, élükön a nagy Capablancával, hogy elemezzék, hol vé­tette el az amerikai­ — Merényi is lefektette fehér királyát Kmoch-hal vívott párviadalá­ban. Ez volt a verseny leghosszabb játsz­mája. Nyolcvanegy lépésig húzta Merényi. Kmoch ezzel a győzelmével elébevágott Spielmannak, félegységre megközelítette Marshallt és még a második díjra is lehető­sége nyílt. A keddi utolsó forduló éppen azért ígérke­zik roppant izgalmasnak, mert még minden lehetséges. Capablanca lehet első és holtver­senyben első, Marshall lehet holtversenyben első Capablancával és holtversenyben har­madik—negyedik Spielmannal. Az is megtör­ténhet, hogy Marshall, Spielmann és Kmoch a második—negyedik helyen végez hármas holtversenyben. Ha Vajda győz (Capablan­cával szemben!), Kmoch veszít Steinerrel szemben és Marshall megveri Spielmannt. Vajda még harmadik is lehet, holtversenyben Kmochhal együtt. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a Havasi, Steiner és Stoner pillanatnyi holtversenye (mindegyiknek 3­­t egysége van 8 játszmából) merrefelé billen az utolsó for­dulóban. Kedden, előreláthatólag, telt ház lesz a Sics­a-szanatóriumban. A 75-ös villamos és a 3-as autóbusz forgalma fel fog lendülni egy napra. Amerika, Cuba szigete, Németország és Ausztria sakkozói feszült figyelemmel vár­ják a csöndes budai Ráth György­ utcából vi­lággá röppenő híreket. Kedd este (még ha szerdán hajnalig tart is), minden játszmát le­bonyolít a tíz mester, mielőtt elszélednek, ki Szegedre, ki Esztergomba, ki Amerikába. A Siesta fehér asztalánál és Budapest kávéhá­zaiban nyugalomba kerülnek a sakktáblák, amelyek mellett két hét óta ádáz tusákat vív­nak a sakkverseny lázában égő dilettáns kis­mesterek. A keddi utolsó fordulón a következő öt pár mérkőzik: Capablanca—Vajda; Marshall —Spielmann; Steiner—Kmoch; Stoner—Ha­vasi; Merényi—Balla. Eredmény a nyolcadik forduló befejezté­vel: Capablanca 6A, Marshall 5*4, Kmoch 5, Spielmann 4V2, Vajda dr. 4, Havasi, Steiner, Stoner VA, Balla 21/4, Merényi 1 (Min­denkinek egy-egy játszmája van hátra. ) H. Cy MS lgiQi JBS Afw Lázadók és kormánycsapatok harca a pomázi hegyekben tartott cserkészjátékokon Szombaton alkonyattájban megelevened­tek az Óbuda fölötti falvak, Budakalásznál egymásután állottak meg a helyiérdekű kü­­­lönvonatai, Pomázra is különvonatok ér­keztek, az országutakon is egymásután vo­nultak a zöldinges, hátizsákokkal, pokró­cokkal, kulacsokkal megterhelt cserkész­csapatok s még le sem szállott az este, máris tele voltak Pomáz, Üröm, Borosjenő utcai cserkészfiukkal, hiszen a budapesti cserkészkerület vezetősége ezt a területet szombat délután kettőtől vasárnap délután kettőig játékhadszintérnek nyilvánította. Ki­mondotta, hogy ez a terület fel egész Cso­­bánkáig Costa Negra amerikai­­köztársaság, Egyesült Államok és Mexikó között s a köztársaságnak északi városában Pomázon, vagy ahogy a játéktérkép mutatta Pomázon lázadás tört ki az állam déli részében, Pilis­­borosjenőn, vagy a játékutasítás szerint Eugeno di Vinoban székelő déli kormány ellen. A déli kormánycsapatok Borosjenőn kívül Üröm községet, azaz Üremot tartották megszállva, míg az északiak, a lázadók, Pomázon kívül Csobánkát, azaz Chobancát vették birtokukba. Több mint kétezer cserkészfiú vonult ki a harci területre. A gimnazista és egyéb középiskolás csapatok már kora délután künn voltak, míg az inascsapatok közül igen sok csak késő estére érkezett meg. Volt olyan inascsapat, mely gyalog jött a Hun­gária­ körútról Üröm községig. A játékutasí­tás szerint először a falukban levő szállá­saikra vonultak. A játékköztársaság elnöke a forradalom hírére Emilio di Erics tábor­nokot, azaz Éry Emil tanárt, híres cserkész­tisztet küldte ki a forradalmárok leverésére, akiknek vezére Andrea di Schranko, azaz Schrank Endre, az ezermesterek kiváló pa­rancsnoka volt. A lázadók csendőrkézen A lázadók táborában, Pomázon, kezdődött az elevenebb élet, ott a csapatok este nagy­gyűlést tartottak és Éry Emil, mint a láza­dás vezetője nagy beszédet tartott, melyben kijelentette, hogy a nép a lázadók mellett van, el kell távolítani tehát a kormányt a legerélyesebb eszközökkel! Ugyanakkor röp­cédulákat osztottak széjjel a lázadó csapatok között, melyekben felszólították őket, hogy ne tűrjék tovább a zsarnokság uralmát, de álljanak tovább a déliek zsoldjában. „Észak fiai, hiv benneteket hazátok, — szólt az egyik kiáltvány, — jöjjetek a zászló, a pa­tyolatfehér lobogó alá, a déliek már hatá­rainkon járnak s nincs messze a döntő pil­lanat!“ Pomáz utcáin, tekintettel arra, hogy másnap Albrecht főherceget várták, már ko­rán délután lobogódiszben álltak diadalka­pukat ácsoltak, a lázadók vezére ki is jelen­tette beszédében, hogy ez a lobogódisz a lá­zadók tiszteletére van, őket fogadja a község ilyen diadallal. A röpcédulákból egyik arra járó csendőr is kapott egyet, az elolvasta a lázító szöveget és habozás nélkül bevitte a röpcédulát osztogató kis cserkészt a község­házára, ahonnan aztán nagy nevetések kö­zött engedték el. Este indultak meg a járőrök és a felderítő csapatok, azonban csak éjfélig volt szabad nekik a csatatéren cirkálni, éjfél után vége volt a hadiállapotnak s másnap reggel fél­­kilencig fegyverszünet következett be. Jelentem, hogy halott vagyok Reggel hat órakor kürtszó verte fel min­denütt a falvak csendjét, s bár olyan sűrü köd volt az utcákon, hogy harminc lépésre sem lehetett látni, fél hétre már ember ember hátán mozgott, jöttek a kis zöldinges cser­készfiúk, arcukon harci tűzzel, nagy, fantasz­tikus elbeszélések hallatszottak mindenfelé az elmúlt éjszakáról. Mindenki tudott újsá­gokat az ellencsapatról, olyan lázban volt a legkisebb is, mintha csakugyan az élete for­gott volna kockán. Egy pár öklömnyi far­kaskölyök könyörgött Pomáz utcáin az égjük parancsnoknak, hogy őket is küldjék ki a b első járőrökkel, mert a járőrök már min­denfelé készültek, kihúzva az övük­ alól az inget, mint az oláh parasztok. Minden cserkész kalapján hatalmas négy­­betűs számjegy volt, a csatának egyik leg­fontosabb tényezője. Ezeket a számjegyeket kell megpillantania az ellenségnek messziről s akiét sikerül leolvasni és kikiabálni, az halott. A másik harci fegyver a rongylabda volt, minden gyerek hozott belőle hazulról tizen­huszat. Édesanyjuk, nővéreik minden rossz harisnyáját, a titkos kometfiókok, szek­rényaljak minden apró rongyát felszabdal­ták erre a napra a cserkészfiúk; fekete, föld, barna, szürke labdák váltak belőlük, spár­gával, cérnával megkötve. Ezek voltak a ha­lált jelentő puskagolyók, mert akit egy ilyen golyó eltalált, cserkészbecsülettel kellett ki­állnia a sorból és jelentenie a döntőbírónak, hogy ő már halott. Fél hétkor minden csapat istentiszteletre vonult: a pomázi katolikusok­­nak a hősök emléke mögötti téren volt fel­állítva egy tábori oltár, a protestánsoknak szintén szabad ég alatt tartottak istentiszte­letet, azután a hősök szobra előtt kezdődött meg egy szép kis ünnepély, amelyen Szuko­­váry Imre, az OTT alelnöke, tartott cserkész­­beszédet. Fél kilenckor mindenütt megszólaltak a csatára hívó kürtök és kisebb-nagyobb cso­portokban, teljes fölszerelésben, megrakott hátizsákokkal indultak neki a fiúk a terep­nek. A szőlők oldalán, az erdők ösvényeiben, itt is, ott is, apró, óvatosan előremozgó őrsök bukkantak fel, mindenfelől szaladtak a fu­tárok, jöttek a parancsok s bár köd volt még, nem vesztették el a csapatok egymást. Még kilenc óra sem lehetett, máris átlépték mind­két oldalon a hadvezetőség által előírt de­markációs vonalakat és mindkét oldalon be­nyomultak a csapatok a harci területekre. A déi csapatok a Nagykevély keleti oldala felé vonultak. Ez az ötszáz méter magas hegy­csúcs, melyet a játéktérkép Monte Grande­­nak nevezett el, volt a déliek bázisa. Erős de­fenzív állást húztak oldalában és az előnyo­muló csapatoknak feladata volt idecsalni a lázadókat. Tizenkét órakor kezdték meg az északi csapatok a támadást a Nagykevély ellen, de akkor már a déliek csak száz em­bert tartottak ott, a többiek másfelé nyomul­tak s megtámadták az ellenség hármas, né­gyes és ötös számú erősségeit. Bajban az északiak főhadiszállása Egy század egészen Pomáz alá jutott fel, egy másik őrs pedig Csobánkáig bolyongott el a harci területeken. A derékhad bevette a Mandics-féle major környékét. Egy csa­pat az északiak főhadiszállásáig is eljutott. Ez a főhadiszállás egy kőbányában, egy, fa­ajtóval elzárt barlangban volt s a lefúvás idején olyan veszedelemben forgott már, hogy fölötte és alatta is ellenséges csapatok voltak, a lázadók fejének a barlang belsejébe kel­lett elbújnia, hogy számát el ne olvassák. Szerencsére jött a lefúvás s így minden szé­gyen nélkül múlt el a csata, mely azonban egyik félre sem hozott döntő eredményt. A déliek győztek ugyan négy ponttal, de az északiak is igen vitézül viselkedtek s a kékkarsalagos döntőbírák szerint, akik az egész terepet össze-vissza járták a csata alatt, a lázadó csapatok csöppet sem viselkedtek gyávábban és ügyetlenebbel, mint a déliek. A lázadók haditerve éppen olyan sikerük­ volt, úgyhogy aztán a döntőbírói értekezlet csupán négy pont különbséget állapított meg a déliek javára. A csaták hevességét mutatta az a talán ezernél is több halott, amely miatt gyakran hallottam kisebb farkaskölyköktől, hogy „jaj Szerkesztő bácsi kérem, elestem, szégyelek hazamenni a mamámhoz“. Volt, akinek fejében már olyan elhatározások fo­rogtak, hogy nem megy az iskolába a szé­­gy­en miatt, csak éppen a cserkészbecsület tartotta vissza, hogy az elhatározását az őrs­vezetőnek be ne jelentse. Lehívás után hajócsata De vasárnap estére ezek a kis szomorúsá­gok is elmúltak, a lefúvás után ismét olyan hangulat támadt a csapatok között, mintha most kezdődtek volna a hadijátékok elölről. Ki gyalog, ki villamoson, de a csapatok egy­­től-egyig Szentendrére vonultak, három vígan harsogó zenekar jött velük, a zászlókat újra kigöngyölték s olyan frissen, énekelve, do­bogva jött mindkét csapat, mintha mindket­ten győztesek lettek volna. Szentendre szűk utcáin nagy közönség nézte őket végig, de még nagyobb tömeg gyűlt össze az ódon városka hajóhídján, ahol a csapatok a MFTR szivességéből rendelkezé­sükre bocsátott két hatalmas gőzösre száll­tak. A fedélzettől a hajófenékig tele lett a két hajó a kétezer zöldruhás cserkészfiúval s még meg sem szólaltak a hajókürtök, máris megkezdődtek a csatakiáltások, az énekszó, s a hátizsákokból előkerültek a megmaradt labdák s a két hajó, az északiak és a déliek hajója, egymást kezdte bombázni. Percek alatt tele volt a Duna tükre apró úszó lab­dákkal s még a hajóhídon vonuló csapatokat is bombázni kezdték minden oldalról, miköz­ben egyre szólt a huj, huj, hajrá! A kivilági­tott ablaku hajók aztán leúsztak Budapest felé, a zenekarok szóltak, a partok­ról mindenütt integettek. Az Eötvös-téri hjó­­állomáson ismét remek zárt oszlopokba sora­kozott a sereg s az ország zászlója elé vonul­tak, a Szabadság-téri irredenta szobrokhoz. Ott felsorakoztak balkézről Dél, jobbkézre! Észak, Szukováthy Imre felállott a zászlótartó erkélyére, közvetlen szavakkal hirdette ki az eredményt, mire a négy ponttal többet szer­zett déliek háromszoros huj, huj, hajrát mondtak a vitéz északi ellenfelek tiszteletére, aztán zenekarok mellett elvonultak az ország a zászló előtt, miközben egy nagy tölgyfa­ koszorút tettek lábaihoz, azzal a fogadalom­­mal, hogy majd ha komolyabb feladatokra hívja őket a nemzet, akkor is ott lesznek. Az ünnepségeken a pomázi járás lelkes, ki­váló székely főszolgabírója, Szentpétery kí­sérte és kalauzolta a csapatokat. Megjelent a játék szinterén Albrecht főherceg is Péchg ezredessel, akit mozsárdurrogással, zászló­­dísszel fogadtak. Ott voltak Zsitvay Tibor, az I. kerület védnöke, Teleki Pál gróf, vitéz pávai Mátyás Sándor a testvérszervezetnek, a leventéknek a parancsnoka, Felicides Román, Karafiáth Jenő, az OTT elnöke, Demény Károly, az OTT társelnöke, az V. cserkész­kerület elnöke, vitéz Máriaföldi Márton, a VIII. kerület elnöke, Klein Gyula, Buckó Emil dr., a pestvidéki X. kerület vezető-­ tisztje és végignézték a hadijátékokat, melyek­nek vezetője Coch József volt, az északiak fődöntőbírója Kovács Gyula, a délieké Ébers Ödön volt. Az Országos Cserkész Szövetség részéről Uitz Béla országos elnök, Fodor Ferenc dr., Molnár Frigyes dr. és Achtzauer József főtitkárok jelentek meg. 1928 október 2. kedd Napirend Október 1­, kedd. Nap­kel 5 óra 43 p., nyugszik­ 17 óra 22 p. Hold kél 18 óra 58 p., nyugszik 9 óra 12 p. Római katolikus: Őrangyalok, protestáns: Petra. MINISZTEREK FOGADNAK: Kereskedelmi miniszter 17—19. Honvédelmi miniszter 12—14. Külügyminiszter és közoktatásügyi és népjóléti miniszter előzetes bejelentés alapján. KÖNYVTÁRAK: Fővárosi nyilvános könyvtár 9—19. — Akadémia könyvtár 15—19. Ipar­művészeti könyvtár (Üllői-út 33) 10—13, 15—20. Keresk. és Iparkamara könyvtár (Szemere-u. 6.)1 9—14. Ráday-könyvtár (Ráday-u 28.) 16—18. Statisztikai Hivatal könyvtár (Kelety Károly* utca 5.) 10—13. Széchenyi-könyvtár (Múzeum­­körút 14.) 9—16 Technológiai olvasóterem (József-körút 6.) 17—20. Vakok könyvtára (Ida-utca 5.) 8—12. Erzsébet Népakadémia könyvtár (Német-utca 40.) 17—20. Állatkerti könyvtár (Állatkerti 16—B)18. Egyetemi olvasó­terem (Ferenciek-tere 5.) 9—19. Egyetemi könyvtár (Ferenciek-tere 5/a) 9—14 Vakok könyvtára (Ida­ utca 5.) 8—12. — MÚZEUMOK: Nemzeti múzeum régiségtár 9—14. Mezőgazda­sági múzeum (Széchenyi-sziget 10—13. Szépmű­vészeti múzeum (Aréna­ út 41.) régi képtár, kö­­zép- és újkori szobrászat 10— 114. Iparművé­szeti múzeum (üllői-út 33.) textil, kerámia 9— 1114. Kereskedelmi múzeum (Iparcsarnok)1 8—18. Erzsébet királyné emlékmúzeum (Királyi palota) 9—13, 15—17 — Széchenyi-szoba (Akadémia) nyitva 10—12. Országos Ma­gyar Iparművészeti társaság állandó kiállítása (Andrássy-ut 69.) nyitva 9—14. Népegészség­ügyi múzeum (Eötvös-utca 3.) 10—13 Föld­tani múzeum (Stefánia-út) 10—13. Akvinktuni múzeum (Szentendrei-út 7.) 9—19. Hopp Ferenc keletázsiai múzeum (Andrássy-út 103. Ráth György-múzeum (Vilma királynő-út)’ 10— 13. Fővárosi múzeum (Stefánia-út) 16—19, 9—K14 KIÁLLÍTÁSOK: Iparművészeti Múzeum: Pro­copius kiállítás 9—Al­. — Nemzeti Szelén: A 62. csoport kiállítása 9—14. — Kuruzslás el­leni kiálitás (VI., Eötvös-utca 3.) 9—18. Az idő Budapesten vasárnap reggel sűrű köd bo­rult a városra, déltájban azonban kiderült és délután meleg napsütéses idő volt a főváros­ban. Hétfőn estig esett az eső, északnyugati szél fújt és a levegő erősen lehűlt. A hőmérő hétfőn délben 11 Celsius fokot mutatott. A Meteorológiai Intézet jelenti október 1-én déli 12 órakor. A középeurópai depresszió el­­vonulóban van és mögötte az Északatlanti óceán felől erős légnyomási maximum nyo­mult a kontinensre. A depressziótól külön­válva még Felsőolaszország fölött is van egy kisebb minimum. A nagy légnyomással kapcso­latban hideg poláris levegő tör Középeurópa felé, amelynek hatása alatt Németországban már jelentékeny lehűlés mutatkozik. Az idő Középeurópában még sok helyütt esős. Ha­zánkban tegnap — a depresszió előoldalán — a hőmérséklet általában meghaladta a 20 fok­ Celsiust és a maximum később 25 fok Celsius volt. Az eső mennyisége a Dunántúl nyugati és az Alföld keleti részein több helyütt a 10 mil­limétert meghaladta, így Pápán 22, Magyaróvá­ron zivatar kíséretében 18, Debrecenben, Túr­­kevén, Putnokon 17 milliméter esett. A Meteorológiai Intézet jelenti október­­ép este 10 órakor. A nagy légnyomás nyugat felől benyomult Középeurópába és a depressziót, amely hazánkra ismét országos esőt hozott, keletre szorította. Az idő nálunk is jelentéke­nyen hűvösebb lett. Jóslás: Túlnyomóan száraz, hűvös, lassan javuló idő várható.a Vízállás- A földmivelésü­gyi minisztérium víz­rajzi osztálya jelenti: A Duna Passau—Mohács között apad, máshol árad, alacsony vízállású. Mai dunai vízállások: Passau 196, Stein mínusz 51, Bécs mínusz 64, Komárom 216, Budapest 156, Paks 71, Mohács 186, Barcs 20. A Tisza Záhony—Tiszafüred között apad, máshol árad, igen alacsony vízállású. Mai ti­szai vízállások: Tokaj mínusz 13, Szolnok 34, Szeged mínusz 42.

Next