Magyarság, 1928. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-03 / 249. szám

meg Priedrichshafen fölött. A tömeg eget■rerő hurrákláltással és Lalaplobogtatásul fogadta a léghajót, amely egészen alacsonyra ereszkedett le és fényjeleket adott, amire a léghajócsarnok körül felnyitotthatalmas fényszórókat működésbe hozták és szinte nappali világosság támadt a környéken. A tömeg azt hitte, hogy a léghajó rögtön leszáll, Eckener dr. azonban úgy határozott, hogy csak a világosság beállta után száll le, a Graf Zeppelin újból a magasba emelkedett és északnyugat felé kanyarodva hamarosan eltűnt. Hat óra tájban a léghajó újból megjelent a repülőtér felett, de azután megint tovább ment és hét órakor tért újból vissza. Eckener dr. csak ekkor, a teljes világosság beállta után adta ki a parancsokat a kikötésre. A Zeppelin-művek egész legénysége és a rendőrök nagy erőfeszítéssel hátraszorították a tömeget és megtisztították a leszállás helyét. Ezután jelt adtak a léghajónak, hogy a tér üres. A léghajó legénysége erre ledobta a köteleket a földre, amelyeket a légi kikötő emberei megragadtak és ennél fogva a hangár irányába húzták a léghajót. Hét óra tíz perckor a Gráf Zeppelint lecövekelték és szilárdan kikötötték A tömeg szűnni nem akaró hurrázással és tapssal kisérte a kikötés egyes fázisait. Amint a léghajó szilárdan állt, Eckener dr. jelent meg a kikötőlépcsőkön. A tömeg mámorosan éltette a parancsnokot, a Zeppelint és Németországot. A kivonult zenekarok előbb a német, azután az amerikai himnuszt játszották, de hangjukat szinte elnyomta a tömeg szakadatlan hurrázása. Az Ingyenutas a nap hőse Az utasok' nem szánhattak’ ki nyomban Eckener dr. után, előbb a vámvizsgálat formaságán kellett átesniük. Friedrichshofenben ez a vizsgálat valóban csak formalitás volt, egy német' vámtiszt felment a léghajó fedélzetére, mindenkitől megkérdezte, hogy hoztak-e valami elvámolnivalót és mindenkinek a válaszát szó nélkül tudomásul vette, a csomagokhoz, podgyászokhoz hozzá sem nyúlt. Ezután Eckener dr. megadta a jelt a kiszállásra. Az útlevélvizsgálat már több komplikációval járt: el kellett intézni a Gráf Zeppelin ingyenutasának, Terhine Clarencenek ügyét. A rendőrhatóság a kiszállás után őrizetbe vette a vállalkozókedvű fiatalembert, aki nemcsak rízumot, de még útlevelet sem hozott magával. A stuttgarti amerikai konzul vállalt kezességet az ifjú emberért, azt is kijelentette, hogy kész a számára utólag vízumot és igazolóirást adni. A német rendőrség ezt a jótállást elfogadta, még a húszmárkás pénzbüntetést sem vetették ki rá, ami a hasonló esetekben szokásos. Nem ragaszkodnak ezúttal a szabályoknak ahhoz a pontjához sem, amely szerint az ingyenutasnak ugyanazon az utón kell visszakér-*hazájába, amelyen jött. A rm*' latkozat- - írók előtt. Ehny része sürü ködön át vn, ezen az útszakaszon éppensv, könnyű. Az utolsó éjszaka le sem hunyták a szemüket. .A léghajó a nagy utón fényesen bevált, minden berendezése és gépezete kifogástalanul működött. Az óceánút gyakorlati eredményeként megállapítható, hogy a rendes óceáni forgalom lehetőségéről bizonyságot adtak. Az Amerikába való átkelésnél mutatkozó akadályok súlyos helyzetbe hozták a vezetőket, de éppen az a körülmény, hogy a léghajó idegen segítség nélkül folytathatta útját és repülés közben komoly javításokat tehetett végrehajtani rajta, a legfőbb garancia a léghajó biztonsága mellett. Eckener dr. egyébként kijelentette, hogy a Graf Zeppelin ezzel az úttal befejezte pályafutását, mint személyszállító léghajó. Véleménye szerint a jövőben a léghajókat a mostaninál jóval erősebb motorokkal kell ellátni, hogy a legnagyobb viharokkal is szembeszállhassanak. A Graf Zeppelin megérkezése után az utasok valamennyien szállodáikba mentek, hogy kipihenjék az utazás fáradalmait. A repülőtér parancsnoksága hiába kérte Eckener dr.-t és a léghajó többi utasait, hogy lépjenek a hangárban felállított rádió mikrofonja elé és üdvözöljék néhány szóval rádió útján a német közönséget, senki sem akart a felszólításnak eleget tenni, mert túlságosan fáradtak voltak. Végre a Zeppelin rádiókezelője, Speck postatiszt állott a mikrofon elé néhány szóval bejelentette a léghajó érkeét, s utasok fáradtságára való tekintettel csütörtökön este kezdődtek meg az ünnek Friedrichshafen város ünnepi banai. A bankett előtt a Freiburg-egykár kara üdvözölte Eckener dr.-t és mérnököt, a u~' " -~:‘*iét, akik_ —művi viivti n tjTCíJ £tCpm kai utjának üzleti eredménye lágy. Az ut összesen 360.000 dol Csak a valódinak van értéke! „pótszereket“ vagy „ép oly jjó“-nak feldicsért gyártmányokat és csak Aspirin-tablettákat eredeti „Bayer„- csomagolásban fogadjon el. Hanák, aki magára maradt írta: Palasovszky Béla A pesti vonat elakadhatott valahol a hóban, mert már jó félórát késett anélkül, hogy sorsáról bármit is tudtak volna az állomáson. A közelkörnyéki kis vicinálisok nagy futtatással cammogtak be a pályaudvarra, nagy füstfelhőtől és hótól elborítva; a forgalmi irodából a telegráf masinák egyhangú berregése hangzott szakadatlan, az irodaajtó felett pedig a kis állomási csengő percegett fázósan, vacogásszerűen, mintha Valami hideglelős, belső reszketéstől kapná a hangját. Kegyetlen tél köszöntött a háborúsvilágra. Méteres hó állt a földeken, mintha a természet szemfedőt akarna borítani az egész mindenségre, melyet Valami halálos vész emészt. Egyedül járkáltam az állomás perionján, nagy meleg bundába takarózva , türelmetlenül néztem abba az irányba, ahonnan a pesti vonatnak érkeznie kellett. A „Kijárat“ jelzésű ajtó felett egy kivilágított óra morzsolta lassú perceit a várakozásnak, néha a III. osztályúváróterem ajtaján kijött valaki, hogy aztán fázósan húzódjon vissza, vagy egy vasutas rohant át a váltóházba; egyébként teljesen magam voltam az egész perronon, egymagam, karácsony éjszakáján, 1917-ben... Bekémleltem a restauráció ablakán, hátha találok valakit, aki velem e szent éjszakának magányosságát megosztaná, ha már úgy fordult a dolog, hogy odahaza hiába várnak. Bent az étteremben két máramarosi fajta zsidó vitázott az egyik sarokasztalnál, az ingaóra alatt egy magános hölgy gubbasztott szomorún és álmosságával küzködve, egyébként üres volt az egész helyiség, még pincér se igen mutatkozott. A portásnál újra érdeklődtem a vonat felől, de az megint csak annyit tudott, hogy valahol az útban elakadt s még a harmadik állomásig se jutott, szóval még beletellik egy óra, legjobb esetben is, mig ideérhet. Rászántam hát magam és bementem a restaurációba. Mikor beléptem — épp az ablak melletti sarokban, ahol az imént benéztem — ismerősarcú tisztre találtam. Hirtelen ugyan nem jutott eszembe, ki lehet, de hogy aztán ő is ismerősen tekintett rám, feléje tartottam. Mikor odaértem hozzá, mindkét karját kitárva felém, így szólt: *— Kiváncsi vagyok, megismersz-e? Megismertem. Hanák volt, régi-régi iskolatársam abban a felvidéki kisvárosban, ahol azóta se jártam, hogy az iskola padjain kívül kerültem. Úgy látszott, ő is a frontról jöhetett, mert elég gyűrött volt minden rajta. — Szervusz — üdvözöltem én is. •— Már hogyne ismernélek meg! Te is itt töltöd a karácsonyéjszakát? — Itt — felelte, a fejét ingatva busán számvetette ájtatos, kék szemeit, melyeknek a kifejezése azóta se változott, hogy a kisszebeni piaristáknál együtt ministráltunk. — Itt — ismételte keserű hangon, valami furcsa elfogadásával szomorúságának. — Itt is maradok, miután nincs hová mennem. ( ...... Figyelmesebben néztem. Fáradtnak, nagyon elhagyatottnak látszott. Hirtelen nem tudtam, hogy folytassam vele a beszélgetést. Közben egy álmos pincér jelentkezett, attól teát rendeltem, ő meg bort, meg még egy poharat, mert bort ivott s már a harmadik üres üveg állt előtte. Levetettem a bundámat és letelepedtem mellé az asztalhoz. Egymást nézve, hallgattunk egy ideig, majd végre mégis csak én szólaltam meg: — Azt mondtad az előbb, hogy nincs hová menned? ... Hát a szüleid, a testvéreid, vagy feleséged? ... Ha ugyan van? ... — Nincs senki, barátom . . . Szüleim élnek, igaz, még mindig az öreg házban, ahol te is megfordultál olykor. De már nagyon öregek és már egyebet se hallani tőlük, mint a két bátyám, meg a húgom után való siránkozást, akik mind elmentek ... János és Feri elestek, Annus meg — talán emlékszel még rá — tavaly halt meg sorvadásban ... Magam maradtam .. . Ivót, aztán fájdalmas szemeivel rámtekintve, folytatta:— Ha most hazamennék, egyik sírásból a másikba esnének és az nekem ugy fájna, hiszen én is folytonosan őket siratom ... Te nem tudod, milyen borzasztó az. Az embernek a családja pusztulását végigszenvedni... De ne is tudd meg soha! Egy pillanatra elhallgatott, de aztán megint csak mondta tovább: — Ha engem most meglátnának, megint elvenné őket minden régi fájdalom .. . Nem tudnak ők már csak sírni, búsulni örökkön. Megint elakadt a beszéd. Én kezdtem újra. — Hát más?.. . Nem házasodtál meg? Busan legyintett a kezével. — Ne kérdezd * „ . De azért csak mondta: — Volt ott egy lány a városban, te is tudhattál róla, hiszen már akkor is kis sérgettem . . . Máshoz ment. Aztán egy másik városban, ahová szintén azzal is vonattal lehet eljutni, amire most te vásrakozol, volt egy másik. Az is más válás kivel ünnepel ma szent karácsonyt. Egy harmadik városban, künn a temetőben, a hó alatt mélyen, nyugszik a harma-»dik ... Ö lett volna talán az igazi., ■ ő is elment. Folytassam?... Minek?.iS Odakoccintotta poharát az enyémhez és felhajtotta a bort. A felejtés nagy szomjúhozása volt ez a szegény ember, amint Kusart a könyökére támaszkodva nézett maga elé. Csend lett a teremben, csak kivül messzi-messzi sikongatott valami vonat, de megint nem az, amelyikre vártam. A’ zsidók kártyát vettek elő, amellett veszekedtek tovább. A magános hölgy pedig aludt már akkor távolabbi asztalánál Hanák újra megszólalt: — Magam vagyok egészen... Nem akartam hazajönni, úgy zavart el az ezredes szabadságra, mert már tizenöt óta egyfolytában kinn vagyok. Hát idáig csak eljöttem, de tovább nem megyek. Itt fogok ülni, nézem a vonatokat, amelyek jönnek-mennek, új embereket hoznak, csak nekem nem hoznak senkit. MICNBSIC 1928 november 3. szombat lárba került, a bevétel ezzel szemben menetdíjakból 114.000 dollár, postailletékekből 147.000 dollár és 82.000 dollár a hírszolgálati monopólium díja. A bevételek összege tehát 343.000 dollár, ami nem is fedezi teljesen a kiadásokat. A Graf Zeppelin megérkezésének híre Berlinben és az összes német városokban viharos örömet keltett. Az üdvözlőtáviratok ezreivel és tízezreivel árasztják el Eckener dr.-t és társait, nyomban országos gyűjtés indult meg egy új Zeppelin-hangár felépítésére, amely forgatható alapokon nyugodna, úgyhogy a léghajó be és kivontatása nem függne a szelek irányától. A Graf Zeppelin — a hírek szerint — már a legközelebbi napokban meglátogatja Berlint, a birodalmi fővárost; az út előkészületeit már meg is kezdték. Szerb pártvezér, aki a Magyarországgal való barátságot sürgeti Belgrádból jelentik: Jovanovics Joca szerb gazdapárt vezére, a szerbiai Knyazsevacban egy gyűlésen a külpolitikáról Szólva kijelentette, hogy a háború által teremtett Jugoszláviának az lenne az első feladata, hogy barátságos viszonyt teremtsen elsősorban Bulgáriával és Magyarországgal, azután Albániával, Németországgal és Ausztriával. Albániához és Olaszországhoz való mostani viszonya a múltban elkövetett hibák következménye, főképen Albániával szemben. Végül Joanovics követelte a barátságos viszony helyreállítását Németországgal és a megértést Oroszországgal, hogy biztosítani lehessen Délszlávia gazdasági haladását. Nedelkovics dr. egyetemi tanár, a postatakarékpénztár vezérigazgatója, az itteni szemében feltűnést keltő cikkben tárgyalta a szerb-horvát viszályt. Nedelkovics cikkében bizonyítja, hogy a szerbek és horvátok együttélése lehetetlen, mivel a horvátok önálló államiság felé törekszenek és gyűlölik a szerbeket. Az eddigi együttélés — mondja a cikkíró — a szerbek kárára állt fenn. A rendki*-“l ----- mely a tiszta szerb 'ára íyikez- X el. Belgrádból jelentik . Grisogono dr., a parasztdemokrata szövetség egyik képviselő tagja, Spalatóban beszédet mondott, amelyben kikelt az ellen, hogy a Belgrád ellen indított ivaréban a törzsi nacionalizmusnak jusson vezető szerep. Némely zágrábi jelenségek — mondotta Grisogono — meggondolásra késztetnek. Grisogono értesülése szerint Zágrábban előkészületek folynak Magyarországhoz és Mussolinihez intézendő itatágat memorandum ügyében E memorandumban biztosítják Budapestet és Rómát arról, hogy Horvátország, ha függetlenné lesz, semmit sem készít ellenük, minthogy természetes barátainak és szövetségeseinek tekinti. A belgrádi sajtó leleplezésként fogja fel Grogono beszédét. Megjegyzendő, hogy Grisorgonot mint erősen délszláv nacionalista gondolkodású politikust ismerik. Trumbics párisi és londoni tárgyalásai Párisból jelentik : Trumbics Antal horvát képviselő, volt délszláv külügyminiszter néhány nap óta Parisban tartózkodik. A párisi délszláv kolónia körében azt hiszik, hogy Trumbics tárgyalásokat folytat francia politikusokkal, akiket meg akar győzni arról, hogy a nyugati hatalmaknak okvetlenül be kell avatkozniuk a délszláv politikába, mert különben a szerb-horvát konfliktus sohasem ér véget. Trumbics természetesen azt szeretné, ha ez a beavatkozás a horvátokra nézve kedvező formában történnék. Trumbics egyébként néhány napos párisi tartózkodás után Londonba utazik, ahol az angol politikusokkal is tárgyalni fog aszerb-horvát konfliktus elsimítása ügyében. A POOTEK4. A miniszterelnök betegsége miatt elmaradt a pénteki minisztertanács Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint Bethlen István gróf állapota az utóbbi napokban jelentékenyen javult. A miniszterelnök teljesen lázmentes, szerdán már fel is kelt az ágyból, bár még legalább egy, hétig abszolút kíméletre szorul. Ez annyit jelent, hogy szobáját egyelőre nem hagyja el, senkit sem fogad és hivatali teendőkkel nem foglalkozik. A miniszterelnök betegsége miatt elmaradt a szokásos pénteki minisztertanács. Az egységes párt szombaton tárgyalja a házszabályrevíziós tervezetet Az egységes párt szombaton délelőtt rendkívüli értekezletet tart, amelyen Ozffy Imre a házszabályrevíziós tervezetét tárgyalja. Az tervezetet e héten osztották szét a képviselők között, akiknek túlnyomó többsége erős vitára készül a szombati értekezleten. A házszabályok szigorításának ugyanis tekintélyes ellenzéke van a kormánypártban már. 50m az első magyar gépselyem .