Magyarság, 1928. december (9. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP FELELŐS SZERKESZTŐS MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI, ARADI-UTCA 10. TELEFON* AUTOMATA 252-30, 252-31, 252-40. KIADÓ­HIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, BANK­UTCA 7. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294-32. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 BUDAPEST, 1928 DECEMBER 1, ammmwiimummi SZOMBAT mm IX. ÉVFOLYAM. 2(2341.) SZÁM Tessék ünnepelni! Irta: Battorych Kornél 1918 dcc. 1-én egy huszonnyolc tagú kétes társaság vonult fel Beígrádban Sándor szerb trónörökös és régens elé. A társaság élén Pavelics Antal dr. fogorvos üdvözölte a zágrábi Nemzeti Tanács ne­vében a régenst, aki válaszában prokla­­málta a szerbek, horvátok és szlovének királyságának megalakulását. Ez a gya­nús eszmecsere a horvát fogorvos és a szerb trónörökös között Jugoszlávia ke­letkezésének ugynevezet alapokmánya. Szemérmetlenebbül még nem játszot­ták ki a népek önrendelkezéi jogát, mint a horvát nemzetét. A félrevezetett szábor 1918 okt. 29-én elismerte egy saját maga által önmagát kinevezett testület, az úgy­nevezett Nemzeti Tanács „legfőbb hatal­mát“, reáruházta a felségjogok gyakorlá­sát. A Nemzeti Tanács aztán többé meg nem engedve a szábor összeillését, uzurpálva a törvényhozói jogokat, a hor­vát nemzet megkérdezése nélkül meg­teremtette a mai Jugoszláviát. Ez az a jogalap, melyen a délszláv királyság fel­épült. A huszonnyolcak közül csak hat volt horvátországi képviselő s ezek közül is csak kettő a horvát. A Nemzeti Tanács­ban a hatalmat a szerb Pribicsevics Szvetozár ragadta magához. Mikor a Nemzeti Tanács elnöke, a szlovén Koro­­•.vc, a k ,»yal a dualizmusról fárgyalgalott, Pribicsevics önhatalmúlag dezavuálta. Mikor Trumbics a háború idején a szerbekkel lett szomorú tapasz­talatok következtében távira than tilta­kozott az egyesülés ellen. Pribicsevics a táviratot elsikkasztotta. Ugyancsak Pri­bicsevics a horvát jogokat hangoztató Rádicsot a -Nemzeti Tanácsból kilökeíte. Az egyesülés ellen tiltakozó jogpártiakat lecsukatta és Zágráb utcáin pár héttel a „felszabadulás“ után, olyan terrort csinált, aminőt még a hon át történelem nem látott. Pribicsevics állította a huszonnyolcak szedelt-vedett társasága Élére azt a szomorú horvát figurát, aki eldadogtatta a régens előtt az üdvözlő beszédet. Pribicsevics volt az is, aki a je­lenlegi belgrádi kormány egyik „horvát“ miniszterével, Angvelinoviccsal, decem­ber 5-én sortüzét adatott le az egyesülés éllen tüntető zágrábi ifjúságra és katona ságra. Ezek száraz tények, melyekkel éveken át hivalkodott Pribicsevics. Jugoszlávia „jogrendes“ megalakulását tiz éven át követte az atrocitások, fosztogatások, erőszakoskodások, gyilkosságok végtelen sorozata. A dolog odáig fajult, hogy vé­gül maga Pribicsevics is megundorodott Belgrádtól. Odáig fajult a dolog, hogy a szerb miniszterelnök a parlament ülésén gyilkoltatta meg a honát nemzet vezé­rét. És ezek után Belgrad még mindig azt hiszi, hogy a honátok bent fognak maradni Jugoszláviában, meg fognak békülni a december elseji „jogalappal“ és testvéri szeretetben fognak együtt élni fosztogatóikkal és gyilkosaikkal. 1918 őszén a honát nemzet nemcsak ellenségeinek és árulóinak lett áldoza­tává, hanem saját vakságának is. Köze! száz év óta bolondították a délszláv má­­konnyal s mikor egyszerre széthullottak a hagyományos keretek, melyekben év­századok óta élt a külpolitikát nem csinált népek naivitásával, dobálta el magától a nemzet reális értékeit, hogy megvalósulhatatlan illúziók után szalad­­jön. Ott állott mint kitünően megszerve­­zett jogi és adminisztratív egység Hcr­vát-Szlavonország, élén a bánnal, orszá­gos kormánnyal, száborral és a honvéd­ség horvát részében kész nemzeti had­sereggel. Ott volt kezükben mint örök jogforrás a horvát közjog, mely módot adott minden horvát terület egyesítésére. Ott állott ezerháromszáz esztendő hor­vát történelme dicsőséges tradícióival, melyek a legbiztosabb garanciái voltak, a viszonyok változása folytán ölükbe hullott független államiság megtartható­­ságának. És a Pribiesevicsek agyafúrt­sága, a Pávelicsek rövidlátása mindezt eldobálta a horvát nemzettel, csillogó, fantasztikus álmok fejében. A horvát nemzet nagy vértanúja százféle módon próbálta tiz éven, át jóvátenni ezt a ször­nyű tévedést, melyért őt nem érheti fele­lősség, hiszen azonnal nyíltan szembe fordult e politikával. De hiába váltogatta a taktikát, sem megdönteni nem tudta a december elsejéi alapot, mely védte­lenül kiszolgáltatta a horvát nemzetet Beígrádnak, sem látszólagos behódolás­­sal nem tudta megnyerni Belgrádot a megegyezésre. Végül is élete vesztésével tett örök időkre tanúságot arról, hogy a horvát nemzet számára nincs boldogulás Jugoszláviában. Ám, mondhatja valaki, hiába a hor­vátok minden keserve, a hatalom Bel­­grád kezében van s igy nincs mód a sza­badulásra. A helyzet jun. 20-áig valóban ilyenforma volt Rácsics sortiize azonban, egyrészt epvséget a .b;-ynn nemzet soraiban, másrészt vHágafccm' olyan megbotránkozást keltett, hogy vele Belgád is kénytelen volt számolni. Ezért tette premiervé a szlovén Korosecet és nem mert mindeddig frélvesen fellépni a horvátok ellen. Persze, Rácsics elvbará­tai csak ideiglenesen hátráltak meg, de a kilátásba helyezett leszámolás egyre késik, mert a prekárius külpolitikai hely­zet nem engedi meg, hogy elbánjanak a horválckkal. Kölcsön nincs legfeljebb olyan végeladásszerü csekélység, mint a svéd gyufa-panama. A horvátok már alig veszthetnek valamit, ők hát várhat­nak. A szerb közélet azonban nem bírja ki tartósan a mai lehetetlen helyzetet. A látszólagos nyugalom éppen nem biz­tató: ugyanígy volt ez Horvátországban 1918 őszén is, az összeomlás küszöbén. A király párisi útja feltárta a nagy szö­vetségesek aggodalmait s a királv biza­kodó nylatkozataira hideg tussként ha­tott a Times és a Temps vezércikkeinek szkeptikus hangja. Angolok és franciák más-más gondolatmenettel, de egy ered­ményre jutnak. Lényeges engedménye­ket. alkotmányreviziót, horvát autonó­miát sürgetnek. És éppen ez az, amiről a szerb közvélemény tudni sem akar. Hol az az államférfin, aki e circulus vitiosusból kivezeti Jugoszláviát? Szerbia tiz évvel óriási diadala után oly mélyponton áll. mint közvetlenül az Obrenovicsok meggyilkolása előtt.* Pro­­tektorai ellene fordulnak, uj és régi el­lenségei vasgyürüben fogják körül. Hiába minden koncesszió: Itália nem nyerhető meg, Albánia olasz gyarmat, Görögország átorientálódott, a lealázott Bulgária követeléseket állít, a kisántánt kohéziója szétesőben. A külpoli’ikai helyzet nyomása, a horvát ellenállás megtörheíetlensége napról-napra gyara­pítja a külső és belső ellenségek számát. És e nagy zűrzavarban a szerb pártok egymás ellen agyarkodnak miniszteri tárcákért, főispán Ságokért! Tiz éve, hogv Jugoszlávia megalakult: Belgrad ünnepelj! Ünnepelj, hiszen ki tudja, meddig ünnepelhetsz még? Valko Lajos Varsóban aláírta a lengyel-magyar barátsági és döntő­­bíráskodási szerződést Zalesky lengyel külügyminiszter meleghangú beszédet mondott a lengyel—magyar barátságról és sürgeite Európa nemzelei között az igazság érvényesülését Megírtuk, hogy Walko Lajos külügymi­niszter Varsóba utazott, hogy aláirja a len­gyel—magyar barátsági és döntőbiráskodási egyezményt. Walko Lajos Bérsen keresztül — ahol Ambrózy gróf bécsi magyar követ­tel és Báder bécsi lengyel követtel tár­gyalt — péntek délután négy órakor Var­sóba érkezett A pályaudvaron Zalesky gróf lengyel külügyminiszter személyesen fogadta Walko Lajost, akit a magyar követség tag­jainak élén Belitska Sándor rendkívüli kö­vet és meghatalmazott miniszter üdvözölt. A lengyel külügyminisztérium részéről a fo­gadtatásnál jelen volt Jackowski, a politikai osztály vezetője, továbbá Römer gróf és szá­mos magasabbrangu tisztviselő. Délután hat órakor írták alá a szerződést, mely alkalomból Zalesky gróf lengyel kül­­üfS '■ : Walko Lájt»s Ife'ekűért: dísz­vacsorát adott. Az első pohárfelköszöntőá Zaleski gróf lengyel külügyminiszter mon­dotta. Meleg hangon emlékezett meg az ezer­éves magyar—lengyel barátságról és annak a véleményének adott kifejezést, hogy ez a szerződés csak formai, inert nem hiszi, hogy a magyar és lengyel nemzet ügyelnek elinté­zésénél valaha is döntőbíráskodásra kerülne sor. A lengyel külügyminiszter beszédének legkiemelkedőbb része az volt, amelyben az európai békével kapcsolatosan döntő faktor­ként a nemzetek közötti igazságot hangoz­tatta. Senki jobban nálunk nem tudja méltá­nyolni a lengyel külügyminiszternek azt a kijelentését, hogy az európai rendet az igaz­ságos béke alapjára kell helyezni. Az, ami Magyarországgal Trianonban történt, az a legszégyenletesebb megtagadása volt minden történelmi és erkölcsi igazságnak. Azok a békék, amelyek Páris környékén születtek, valóban nem alkalmasak arra, hogy Európa fejlődését és népeinek békés együttélését biztosítsák. Ellenkezőleg, újabb magvait hintették el a legkétségbeesettebb hatalmi versengésnek, az ártatlanok elnyomásának és megtorlásvágyának. Ha a lengyel kül­ügyminiszter szükségét érezte, hogy az igaz­ságot állítsa oda a mostani állapottal szem­ben a jövő és a tartós béke alapjának, te­hetetlen arra nem gondolnunk, hogy as igazság alatt egyben, ha ezt nem is mondotta ki, jóvátételt értett, jóvátételét és revízióját mindazoknak a sérelmeknek, amelyek Ma­gyarországot ebben a békében érték. A ma­gyar közvélemény meg tudja érteni, hogy a b„gyel politika hivatalos képviseiójo ké+ nyes és felelős állásában mindéi» rokonér­zés dacára, nem mondhatott többet erről a nekünk olg fontos kérdésről, de nem ti mondhatott volna többet és nagyobbat, mint az igazságot hangoztatta. A magyar nemzetnek minden törekvése, amellyel a béke revízióját sürgeti, ugyanerre az igazságosságra támaszkodik. Mussolini után, hki az olasz nemzet nevében jelentette ki annakidején, hogy a béke nem lehet sír­bolt egyetlen nép számára sem, Zaleskynck, a lengyel külügyminiszternek kijelentése a második, amely burkoltabb formában ugyan, de mégis ugyanannak a gondolatnak ad ki­fejezést. Az igazságra való ez a hivatkozása bizonyára nem fog visszhang nélkül ma­radni a magyar közvélemény legszélesebb rétegeiben. A szerződés aláírása Varsóból jelentik : A magyar—lengyel bé­kéltető és választottbirósági szerződés ok­mányait és az okmányok kicserélésére vo­natkozó jegyzőkönyveket pénteken délután hat órakor a külügyminiszter dolgozószobá­jában ünnepélyes formák között aláírta ma­gyar részről Wolko Lajos, Lengyelország részről Zaleski külügyminiszter. Az ünnepé­lyes aktusnál jelen voltak : a külügyminisz­ter helyettese, a budapesti lengyel követ, a politikai osztály, a sajtóosztály, a közép­­európai osztály és ’ a szerződések 'osztályá­nak vezetője, a diplomáciai protokoll fő­nöke, a magyar referens és még több fő­tisztviselő. Magyar részről megjelentek Be­litska Sándor varsói magyar követ és a kö­vetség tagjai, a politikai és a sajtóosztály vezetői, a miniszter kabinetjének főnöke és a miniszter titkára. A lengyel külügyminisz'er beszéde Az itt időző Walko Lajos magyar külügy­miniszter tiszteletére Zaleski gróf lengyel kül­ügyminiszter ünnepi vacsorát adott, Zaleski gróf a vacsora folyamán a követ­kező pohárköszöntöt mondta: — Őszinte örömömre szolgál, hogy fővá­rosunkban Nagym élt óságod személyében an­nak a nemzetnek külügvminiszteréi köszönt­hetem és üdvözölhetem, amely nemzetet kö­rünkben olyan élénk rokonszenv övez. A két nemzet történetének voltak szakaszai, ame­lyekben a közös dicsőség idejét éltük és vol­tak idők, amikor egymás oldalán kellett har­colnunk függetlenségünkért. Szá;adokon át a szerencseben éppúgy, mint a szerencsétlen­ségben. azoknak a csapásoknak ellenére, amelyektől a történelem nem kiméit meg bennünket, nemzeteink sohasem kerültek abba a helyzetbe, hogy fegyvereiket egymás ellen kellett volna forditaniok. Örömmel ál* lapíthatom meg, hogy a magyarbarátság a lengyel nép nemzeti tradíciója. Ma a lengyel —magyar békéltető és választott bírósági szerződés aláírásával az évszázados barátság láncába uj szemet fűztünk. Megállapodtunk abban, hogy minden vitás kérdést, amely netán felmerülhetne a két állam között, vá­lasztott bíráskodás utján rendezünk, össz­hangban a nemzetközi politika általános Ara >16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék