Magyarság, 1928. december (9. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-01 / 273. szám
— Az idegenforgalmi szervezetek bécsi értekezlete. Bécsből jelentik: Az idegenforgalom előmozdítására alakult osztrák— magyar bizottság tegnapi ülésén Tausz Béla dr., a magyar idegenforgalmi szövetség ügyvezető alelnöke indítványozta, hogy adjanak ki közösen egy röpiratot az 1930. évi magyarországi „Szent év“-ünnepségek alkalmából, amelyek több hónapig fognak tartani. Miklós Elemér dr. és Apponyi Rudolf Antal gróf indítványozta, hogy Budapest és Bécs között nyújtsanak kedvezményeket svájci mintára az automobilforgalomban, továbbá hogy biztosítsák a két ország idegenforgalmi szervezeteinek együttműködését az amerikai propaganda körül. Bejelentették azt is, hogy az országos idegenforgalmi tanács behatóan foglalkozott az útlevélláttamozás eltörlésének és a határellenőrzés megkönnyítésének kérdésével és azt a kérést intézte a magyar kormányhoz, hogy oldja meg mielőbb e kérdéseket a két ország egymásközli forgalmában. —■ Budapest felé szökött egy pozsonyi sikkasztó. Pozsonyból jelentik: A Tátra Bank pozsonyi fiókjánál csütörtökön este nagyarányú sikkasztást fedeztek fel. A sikkasztást a késő délutáni órákban követték el s bár a több mint háromszázezer koronás hiányt már két órával a sikkasztás elkövetése után felfedezték, a sikkasztónak mégis sikerült megszöknie. A sikkasztás részleteit egyelőre titokban tartják. A tettes Penkani Károly besztercebányai születésű 23 éves banktisztviselő, aki szeretőjével, Wührbart Mária morvaországi születésű leánnyal együtt megszökött Pozsonyból. Penkala és kedvese a jelek szerint Budapestre szöktek. A pozsonyi rendőrség még az éjszakai órákban távirati értesítést küldött a budapesti rendőrségnek. — Megmérgezte magát egy öregember, mert meghalt a felesége. Szolnokról jelentik: Handler Adolf 73 éves jászberényi lakos mérgezési tünetek között meghalt. Kiderült, hogy nemrég elhunyt neje után bánkódott és a gyógyszerül használt morfiummal mérgezte meg magát. — Leánycserkészek műsoros táborozása. rAz 57-es Damjanich Jánosné leánycserkészcsapat december 2-án délután fél öt órakor a II. Jurányi utcai női felsőkereskedelmi iskola dísztermében műsoros táborozási ünnepélyt tart. — Tatarozzák a Várszínházat. A városgazdasági bizottság pénteken délelőtt Édes Endre dr. tanácsnok vezetésével helyszíni szemlét tartott a Várszínházban. A bizottság megállapította, hogy a Várszínház tetőzete és homlokzata annyira megrongálódott, hogy a legrövidebb időn belül rendbe kell hozatni. Elhatározták, hogy a munkálatokra 11.000 pengőt fognak kérni a közgyűléstől, — Modern kalap vasvillával. Londonból jelentik: Amanullah király dekrétumot bocsátott ki, amelyben elrendeli, hogy 1929 március 21-től Kabul lakosai, továbbá a fővárost felkereső személyek európai ruhát és megfelelő kalapot tartoznak viselni. A rendelet ellen vétőket 5—10 afgán rúpiára büntetik. — Újabb kettős gépkocsielgázolás a gyalogjárón. Pénteken délután két óra tájban a Vilmos császár út 53. számú ház előtt súlyos közlekedési szerencsétlenség történt, ezúttal ismét mint az utóbbi hónapokban oly gyakran, a gyalogjárón. A Bp. 277-108. számú hatalmas tehergépkocsi ugyanis egy összeütközést akart elkerülni az úttesten, vezetője hirtelen elfordította a kormánykerekét, mire a nehéz teherautó az erős fordulat következtében az öntözéstől síkos úttesten felrohant a járdára. Éppen akkor haladt arra Soltész János 65 éves magánzó, míg vele szemben jött Bedgyánszky János 23 éves raktári munkás. A két járókelőt a teherautó elgázolta és a falhoz szorította. Soltész János koponyalapi törést szenvedett, azonkívül bordája és lába is eltört, míg Bedgyánszky János súlyos zúzódások árán megmenekült. A teherautó is erősen megrongálódott, a bennülőknek azonban baja nem történt. Nagy tömeg gyűlt össze a szerencsétlenség színhelyén, értesítették a közeli mentőállomást s a mentők a két sérültet a Rókus-kórházba vitték. Soltész János állapotban életveszélyes, kihallgatni nem lehetett s bővebb személyi adatait egyelőre nem tudják. A rendőrség erélyes nyomozást indított a gyalogjárón történt kettős elgázolás ügyében s a gázoló autó vezetőjét az V. kerületi kapitányságon őrizetbe vették. A délutáni órákban hasonló szerencsétlenség történt az Üllői-úton. Egy szénásszekér, amely a járda szélénél ment, felborult s egy fiatalembert a járókelők közül maga alá temetett. A szerencsétlenség közelében nem volt rendőr, mire a mentők kijöttek, a szerencsétlenül járt fiatalembert a közönség autón a kórházba vitte és igy se kilétét, se balesetének súlyosságát megállapítani nem lehetett. — Római pénzhamisítóműhely Magyarországon. A Magyar Numizmatikai Társulat felolvasóülésén Alföldi András dr. debreceni egyetemi tanár arról a nagyarányú római pénzhamisításról adott elő, amely a Krisztus utáni XV. század elején, megállapítása szerint, Pannónia területén működött és elárasztotta a római birodalom e részét óriási mennyiségű hamispénzekkel, közte nagy számban aranypénzekkel is. Az előadó megkülönbözteti az egyes barbár törzsek által római minták után gyártott utánzatokat a kifejezetten pénzhamisító műhelyek által készített veretektől, és arra az eredményre jut, hogy az utóbbiak voltak azok, amelyek az általa tanulmányozott budapesti, zágrábi és bécsi múzeumok gyűjteményeiben előforduló ilyenfajta hamispénzek túlnyomó nagy részét előállították. HALÁLOZÁS Konrád György kegyes-tanítórendi áldozópap, gimnáziumi rendes tanár, huszonnyolcadik életévében Veszprémben meghalt. Péter Ilike, a debreceni református leánygimnázium VI. osztályú tanulója, Debrecenben elhunyt. Holttestét Budapestre szállították és a Kerepesi-temetőben édesapja mellé temették. Testvérein kívül nagyszámú, előkelő rokonság gyászolják. Buzi Márton kövecsesi lelkész, a megszállott gömöri református egyházmegyének esperese, hatvannyolcadik életévében meghalt. Tizenegy év óta volt esperes. Tanulmányait 1886-ban Sárospatakon végezte, negyven év előtt lett lelkész. A magyar haza és a református egyház hű fiát vesztette el benne. Vetró Józsefné született Pávó Ilona, Pávó Ferenc dr. szegedi tb. városi tanácsos nővére, Szegeden meghalt. Füzy Ignác nyugalmazott MÁV tisztviselő, nyolcvanegyedik életévében Dombóváron meghalt. Füzy Mihály döbröközi elemi iskolai igazgató-tanuló édesatyját gyászolja az elhunytban. Stark Károly nyugalmazott evangélikus tanuló hetvennyolc éves korában Nyíregyházán meghalt. — Megjelenik a vidéki telefonnévsor. A magyar királyi posta közli, hogy a kiadásában megjelenő hivatalos vidéki távbeszélő betűrendes és szaknévsor december második felében hagyja el a sajtót. Ezt a névsort az összes vidéki távbeszélő-előfizetők főállomásonként díjtalanul megkapják. Ez a hivatalos kiadású névsor nem tévedendő össze a „M. kir. távbeszélő-hálózatok vidéki előfizetőinek szaknévsora (interurbán) és címtár" elnevezéssel forgalomba hozni szándékolt magánkiadású névsorral, amelyben foglalt adatokért a m. kir. posta semminemű felelősséget nem vállal. yfM?iransACi 1928 december 1. számból Tihanyi románc Tihanyban kismadár Vigyázz/ Vigyázz! Kebled érzést határ: Érendi gyász. Tudósi termetek Lesik szived: Meglopják gyermeteg Érzelmidet, Mig zeng halk tremolád S rejt a csalit: Holmi orv biológ Lépre csal itt. Hangod bár rejtve sir Lepedve esd: Belőled könyvet ír. Kétkötetest. Kitolt ötven ivet Árva magad, Szerelmes kis szived Még megszakad! Jobb néked már alant Mukkanni se, Mig éggé szárnyaland Klébi dicse... — Rozgonyi 30 éves fényképészt jubileuma. Rozgonyi udvari fényképészt ma ünnepelte eredményekben dús önálló működésének harmincéves évfordulóját. Rozgonyit ez alkalommal külföldi és hazai kollégáinak, valamint barátainak és megrendelőinek százai keresték fel szerencsekívánataikkal. A népszerű mester sikerének főrészese, első munkatársa, a felesége, akivel közös erővel viszi előre a legelismertebb és legkeresettebb művészi munkát, mindig újat alkotva a fényképészetben, amely sokat köszönhet a művészpár újításainak. — Mint eddig, úgy csattal is szenzációs a Székács-áruház (Károly-körút 22., Röser-bazár) karácsonyi játék- és diszmóvására. Különösen a 2. és 2.80-as egységár osztályai iránt nagy az érdeklődés. Az ország minden részéből már most érkeznek megrendelések. v A Király-utca látványossága. Állandóan nagy közönség szemléli Löwy Artur Király-utca 15. és Lipót-körút 25. szám alatti kirakatait, melyekben a szebbnél-szebb függönyök, függönycsipkekelmék, kézimunkapárnák bámulatos olcsó árban láthatók. Saját érdekében győződjék meg a gyönyörű kirakatokról és a szolidságáról közismert cég olcsó árairól. Elsőrendű pouplining 9,60, csak Balázsnál, Kazinczy utca 28. WI SZÍNHÁZ - MŰVÉSZET Vörösmarty a Nemzeti Színházban A kísérleti lélektan ismer egy egyszerű eszközt a képzettartalmak bőségének s a képzettársítás gyorsaságának megmérésére. Ez az úgynevezett hivószó-módszer. Kimondjuk a hivószót, például: Arany, Petőfi, Vörösmarty, s kinek mi jut eszébe, ki milyen gyorsan felel rá, intelligenciája aszerint ilyen vagy olyan foks, minőségű. Okos, ügyes kis módszer ez, hosszú téli estéken akár társasjátéknak is megjárja. Nem tudom azonban, gondoltak-e rá valaha a lélektanárok, hogy ezzel a módszerrel nemcsak az intelligenciát lehet vizsgálni, de a tömegvéleményt is: a társadalom kialakult s szinte megmásíthatatlan nézeteit. Például Petőfi Mi jut erről a hivószóról az emberek túlnyomó többségének az első percekben eszébe. Egészen bizonyosan efféle képzetek: ifjúság... szabadság ... szerelem__ lira, lira... A legnagyobb magyar lírikus, Aranyról meg: a Toldi, a Toldi-trilógia, esetleg a Buda halála, epika, epika. Arany a legnagyobb epikus költőnk. — — Szóval, csupa merő közhely. De az évszázados közhelyek nem hazudnak, bajos perbeszállni velük, mert a lényeg lelkét fejezik ki. Pedig Arany írt ám lírát is, elbeszéléseket, bírálatokat is, sőt volt egy színdarabja is, — igaz, hogy széttépte vagy besütött vele. És Petőfi? Hát a Hóhér kötele? Hát apró elbeszélései? De hát ki tud róla? Ki beszél ezekről? Egy-két irodalmár. És Vörösmarty?... Vörösmarty úgy él a köztudatban, mint a költői dikciónak utolérhetetlen mestere. A fenséges orma és a bájos lankájú romantika művésze, Zalán futása és a Csongor és Tünde, a Szózat zsolozsmás tragikuma és a Szép Ilonka idiliuma. — Ha Vörösmartyt ünnepeljük, szellemét idézzük, figyelembe kell vennünk a róla kialakult közvéleményt. Módunk van választani. Akár a fenséges pátosz, akár a bűbájos képzelet romantikus képeit elevenítjük föl, mindkét esetben megjelenik a költő s nagyszerű hullámzással indul meg a lélek-éterrezgés költő és közönség között. — Ha a színház ünnepel, választhat a Vörösmarty-drámák koturnusa és a Csongor és Tünde tündérvilága között. S ha egyiket se választja, ha előkotor egy vígjátékot a bús feledség porai alól, amit — igaz: Vörösmarty Mihály irt, de amiről senki se tud s amiről alig érdemes tudni, akkor, ... nos, mi történik akkor? A közönség vár és lát, megdörzsöli szemét, méregeti, csodálkozik, meglepődik, kuriózumot érez, de meghatódottságot, ünnepi hangulatot, szellemidézést, Vörösmartyt alig. Várjon mi indíthatta hát a Színházat, hogy mikor ma este a nagy romantikus emlékének lángot gyújtott, épp a Fátyol titkait adassa elő, Vörösmartynak ezt a vígjátéki, realista nemben való gyönge próbálkozását, mely a költő életében is mindössze kétszer került színre, mely messze elmarad a korabeli vígjátékok életteljessége mögött is s hiányzik belőle jóformán minden, ami Vörösmartyt Vörösmartyvá teszi, különösen mai átgyúrt formájában, mikor a rendező kanala lefölözte a darab lírai párhosszának jó nagy részét. Várjon, mi bírta erre a Színházat? Csak talán nem az, hogy pár évvel ezelőtt a Kamara Színház megnyitójára felújították s a színészek még valamennyire emlékeznek szerepeikre? Ez a kicsinyes szempont magától elesik, nem volna méltó a Színházhoz. Azt hiszem, másutt kell keresni a magyarázatot. Alighanem abban a feltevésben, hogy a Fátyol titkai életes realizmusa közelebb áll a mai reális észjáráshoz s a drámák párhossza avultnak hatnak a mai nézők előtt. Ebben a feltevésben van is valami, ha nem is teljes igazság, mert például a Marót bánt vagy Az áldozatot talán érdemes volna felújítani. De ha nem, akkor se szükséges Vörösmartyt kivetkőztetni romantikus lényéből, hiszen ott van a Csongor és tünde, ez a pompás mesejáték, poétás arany áhnódás, mely, hogy színpadon is hathat, megmutatta Paulay, aki szilire alkalmazta. Ez a darab olyan gyöngye irodalmunknak, hogy igazán érdemes volna fényes színpadi keretbe foglalni. Hogy költséges volna ez a vállalkozás? Az, de e koldus országban annyi mindenre csurran, hogy bizonyosan erre is csöppenne, ha a színház vezetősége komolyan akarná. És különben is Hevesi Sándorban annyi rendezői lelemény van, hogy ha nem sajnálná a „költséget és fáradságot“, bizonyosan olyan művészi tőkét teremtene belőle a színháznak, mely busásan meghozná anyagilag is a kamatait. A mai színházi estről különben kevés a mondanivalónk. A közönség (ama bizonyos, többször halálra ítélt középosztálybeli) jóindulatú mosollyal arcán kísérte a darab naiv fordulatait, élvezte Vörösmarty pompás nyelvét, melyet a rendezői olló (nem ceruza, de mindjárt olló!) se tudott tönkrenyirbálni; szívesen tapsolt a színészeknek, akik: Tasnády Hana, Vaszary Piros, Lehotay Árpád, Kiss Irén, Pethes, Bodnár, Tihamér egyformán jól játszottak s akik között jólesett látnunk a színház kitűnő régi aktorát: Mihályfi Károlyt. De végeredményben mégis egy szavalat volt a mai est gyújtópontja. Ez volt az ünnep, ez volt az igazi Vörösmarty. Enélkül kielégületlenül hagytuk volna el a színházat, Márkus Emma a legtökéletesebb előadóművészetre felszavalta a Szózatot. Szivén, agyán, lelkén átszűrt volt ez a szavalat, melynek hallatára elszorult a lélegzet, könnyeztek a szemek, kipirultak az arcok, imádságra kapcsolódtak a kezek, s a legnemesebb érzelmektől áradtak a szívek. Hódolattal köszöntjük a művésznőt és hálásan köszönjük neki e nagy élményt. Dóczy Jenő * Pataky József a Csikósban. Nem a Nemzetiben láttuk tőle ezt a szerepet tegnap este, mint ahogy a címből bárki is gondolná, nem ... De nagy sora van ennek. A Csikós címszerepére gondolva, mindenki azonnal bele tudja képzelni Pataky nehézléptű, ritkaszavú méltóságos alakját. Pataky maga is, érthetően, sokszor beleképzelte magát. Foglakozott vele, szerette, rég megtanulta. És sohase volt alkalma eljátszania. Ami pedig nehezen viselhető sor az igazi színésznek, akárcsak ha a költőnek nem lenne szabad megírnia a kikívánkozó líráját, ha ugyan szabad az ilyesmit elképzelni is. Pataky ilyen sorban azt tette pénteken este, hogy elment ezt a szerepet eljátszani aa vidékre. Van nekünk egy régi, ütött-kopott vidéki színházunk, messzebb Szegednél és Debrecennél is. — Óbudán. A Kisfaludy-színház. A derék és meghatóan tisztaszándékú Széli József igazgató óbudai színházát ajándékozta meg Pataky e darab eljátszásával. Péntek este, hó utolsó napja, Óbuda ... bizony kevés, igen kevés közönség előtt játszott Pataky, de olyan híven, megnyilatkozva játszott, mintha egyedül saját magának játszott volna. Meg Széll barátjának ajándékba. A nehézléptű, ázsiai komolyságú, kevésszavu és mozdulata, de annál drágábban megnyíló lirája száraadó csikós szerepében persze Pataky szétvetette a kicsike színház kopott falait, szegényes díszleteit, ránőtt derekasan igyekvő szereplőtársaira, mint az orgonahang a kiss falu énekére ... Aki úgyse látta, annak hiába beszélünk erről a pompás fölfedezésről. De hiszen éppen erre volna szükségünk, hogy odaadják ezt a mélyen magyar, mélyen mienk játékát a Nemzeti közönségének is. A Nemzetit egy kissé a Népszínház falai is köteleznék, aztán a Csikóst se szabad elfelejteni. Rózsahegyi mellett látnunk kellene a Pataky Csikósát is párhuzamnak és különbségtételre. Ez jutott eszünkbe, mikor a szegényes kis óbudai függöny szálfa alakja mögött legördült. .. Csodalámpás a legmulatságosabb énekes-táncos gyermekmeseoperet kerül színre szombaton délután fél 4 és fél 6 órai kezdettel a Belvárosi Gyerekszínpadon a Magyarság közönségének. A darabban a leghíresebb pesti gyerekszínészek: Lantos Ica, Ádám Elvira, Székely Gabi, Róna Csöppi, Bujka Babi stb. lépnek fel. Szirtes László Tik-tak király figurája és B. Kertész Kálmán bűvészmestere mellett Keiler Erna komikus királynői alakja a legnagyobb mulatságot ígérik. Külön érdekesség az öt koromfekete kis kéményseprő, akik énekükkel és táncukkal egyaránt fognak osztatlan sikert aratni. Jegyeket ajánlatos előre megváltani a mai számunkban megjelent kedvezményes szelvénynyel a Belvárosi Mozgó pénztáránál. (IV., Irányiutca 21. Telefonon: Aut. 833—29.) Jegyek telefonon is előjegyezhetők. * Werner Irén művészi fényképész, Váci utca, 39. szám. Telefon: Aut, 873— 23.