Magyarság, 1929. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

hercegócok, a Vajdaság és Montenegró polgárai kivívják szabadságukat, a belgrádi Ulrik aligha merészel majd valamit is leírni a régi horvát királyság szabadsága ellett. Akizalmát. A június 26-iki eseményekért Vukicsevicset tette felelőssé Nincsics. Szerinte Vukocsevicsnek már ezért is vissza kell vonutlnnia a politikai élettől. A botrány Becskereken nagy izgalmat keltett. Az a hír is elterjedt, hogy Nincsics ellen revolveres merényletet követtek el, ez a hír azonban alaptalan, nem tudja megérteni ezt az álláspontunkat, ostoba szamár. Nem fogjuk látni, hogy Belgrád majorizálja Ilon’tstországot. A horvát nemzet csak azt fogadja el törvénynek, ammuit at horvát nép maga határoz. A horvát határokat ilymódon fogjuk biztosítani. .. hot isit nép vagy győz, vagy elbukik, de állja a harcot. Az újságírókongresszus tiltakozik a sajtó Üldözése miatt Belgrádból jelentik. A Zágrábban vasárnap tartott délszláv újságírókongresszus határozatilag tiltakozott a sajtó üldözése és a reakciós sajtótörvény visszaélései ellen. A Határozatban követelik a mostani sajtótörvénynek liberális törvénnyel való helyettesítését". Véres verekedés volt Nincsics nagybecskereki beszámolóján Nagybecskerekről jelentik: Nincsics volt külügyminiszter vasárnap délelőtt pártkonferenciát tartott, amely véres verekedésbe fulladt. Mint ismeretes, Nincsics a felsőbánsági radikális párt főbizottsági frakciójának képviselője és elnöke. Midőn Nincsics délelőtt kilenc órakor megnyitotta az értekezletet, a teremben lévő néhány Vukicsevicspárti nagy lármát csapott. „Le Nijicsiccsel! Menjen Macedóniába mandátumért! Le a rablókkal“ kiáltották Nincsics felé. Nincsics szervezetének alelnöke erre felszólította a párt híveit, hogy a rendbontókat dobják ki a teremből, mire általános verekedés kezdődött. Székkel, boxerekkel és botokkal ütötték egymást az emberek. A rendőrség csak nagy nehezen tudta a rendet helyreállítani. Megállapították, hogy a verekedésnek három súlyosabb sebesültje van. A verekedés főhőse fiatjel Szlavko, volt vbecskereki rendőrfogalmazó volt. Midőn végre a teremben a rend helyreállt, Nincsics nagy beszédben támadta a kormányt és kijelentette, hogy a mai súlyos állapotokért egyedül Vukicsevicset terheli a felelősség. Követelte a szerbek, horvátok és szlovének egyenjogúságát, mert csak emellett lehet megnyerni a külföldit- A Szilszkin-Bunda Részvénytársaság írta: Palásthy Marcell — Roppant haragudnom kellene a feleségemre, ha nem érezném magamat ludasnak és ha nem állna rajta olyan pompásan az a bunda. — Szóval, öltözködési drámán mentél keresztül, szegény barátom? Ez nekünk, férjeknek, közös sorsunk. — Az egész nem olyan szimpla eset Sőt mondhatnám, egészen komplikált. Tavasszal kezdődött az ügy és tegnap robbant ki a katasztrófa. Tavasszal, az első szép napokban, azt mondja a feleségem: — Ferenc, búcsúzz el a bundámtól. — A szűcshöz küldöd nyaralni? Mit hitvesem gúnyosan kacagott föl . Kinek nézel engem, Ferenc? Ezért a kőkorszakbeli rongyos hadilobogóért fizessek őrzési díjat? Ezért az őslényért, amelyet csak az én művészi takarékosságom tartott az utolsó három télen életben? De most végképp lemondtam már a bűvészkedésről. Nézd meg ezt a szerencsétlen párát s látnod kell, hogy kimúlt. Ha volna bunda-halottégető, hát odaküldeném. Bennem felébredt a férjek önvédelmi ösztöne és ám nem is túlságos meggyőződéssel, de fölvetettem azt a mentő eszmét, amelyet háztartási hiteltúllépések vitáiban nemtől oly gyakran hallottam — Hát ha fel lehetne frissíteni? — Ezt a hullát? — No-no. Csak úgy gondoltam, el kezdtem beadni a derekamat a tavasz optimizmusával, amely egészen megokolatlanul, de bízik abban, hogy a nyár folyamán történik majd valami csoda, amiből ősszel bundát lehet vásárolni. — Én szeretem, ha valakinek van fantáziája, — indította meg a rohamot nem az ellentállásom bástyáján támadt résnél, — de a tied már egy kicsit túl erős Hogy is mondják? Az akció reakciót szint. Hű hitvesem offenzivája védekezésre ösztönzött. — Vannak boszorkányosan ügyes szűcsök. — De csodákra ők sem képesek, fiam. Ezt a bundát nem fölfrissiteni kell, hanem föltámasztani, már mondtam. — De talán... — Szóval volna szived ahhoz, hogy ezt a bundatetemet elvidd egy szűcshöz és ezt mondd: „Vegye, uram, ezt a vacakot, amelyet gyermekeim anyja öt télen át viselt... és próbáljon belőle csinálni valamit e szerencsétlen nő számára.“ Az én arcomról leégne a bőr ... — Van egy intim barátom. Egy szücsmester az Egységes Polgári Körből. A barát, áld eddig szótlanul hallgatta a panaszkodó férjnek ezt a hadijelentését, most türelmetlen, lelepett, sót mondhatni felháborodott mozdulatot tett — Kérlek, ez nem hazugság! — védekezett a férj. — Hiszen épp az háborít föl. Te, aki mindig ellenzéki voltál és még mint negyvennyolcas, a pártban magában is ellenzéki voltál, te, a Szondi utcai kurucalvezér, te most kormánypárti klubba jársz? • Nő, hallod, te fürednetlenebb vagy a feleségemnél is. Ugyanis csak az kifogásolta, hogy klubba járok, te neked pedig a klub pártállása is fontos! — Igenis fontos, mert én nem vagyok kaméleon. Én ragaszkodom a régi hagyományokhoz. Látod! Pontosan így van ez velem is. — Veled, aki otthagytad a lobogót? Veled, aki dezertáltál? -- Hogy én?... Hogy én hagytam ott a lobogót? A lobogó hagyott ott engem ... Éppen a hagyományokhoz való hűségem miatt csöppentem bele az Egységes Pártkörbe. — Ezt nem értem. — Hogy is értenéd, amikor a holdban élsz. Én huszonkét éve járok ugyanabba a klubba. Megszoktam, hogy ott iszom meg az uzsonnámat. Ott beszéljük meg barátaimmal a politika napi eseményeit. A ruhatáros, a pénzbeszedő, a vezetőség, a kártyaszoba, a karosszékek a dohányzóban, a lapok, amelyekből pontosan ki vannak tépve a keresztrejtvények, mindez így együttvéve több mint negyedszázados barátaim. Nem tudnék meglenni nélkülük. — És? — Hát te csakugyan nem tudod? Teljesen tájékozatlan vagy az új Pest dzsungeljében? ... Mikor tavaly az újságok állandóan napirenden tartották a klubok elzüllésének ügyét és sürgették a kártyarendelet kibocsátását, valamennyi olyan kisebb kaszinó, ahol hazárdjátékot is űznek, gyorsan átalakult egységes pártkörré. Vagy sportkaszinóvá, hogy ne oszlassák föl, ha majd jön a rendelet. — Ahá! — A mi vezetőségünk, — tekintettel arra, hogy a mi klubunk amolyan „múmiák klubja“, ahol csupa békebeli tag van, csupa megpedegrálódott régi politikus, --•» nem nevezhette ki magát labdarúgó csapattá, hát szakmájából megtartotta, ami meg volt menthető: a politikát és azóta egységesen szidjuk közállapotainkat a klub régi foteljeiben. — Szép kis megoldás. Ki találta ezt ki? —■ A klubérdekeltség. Ez is finom kis új szó. És várjon mit jelent? ~~ Vart ott nálunk, — folytatta fejtegetéseit az egységes „régi negyvennyolcas“ —■ van nekünk egy Schwartz nevű, nagyon kedves emberünk. A Schwartz fizeti a házbért a klub helyett, ő fütteti és világítja a helyiségeket, lapokat járat, kabaréestéket rendel belépődíj nélkül a tagok családjai részére és évente felöltöztet tíz szegény gyermeket, amikoris az elnök úr nagyon szép beszédet szokott tartani Széchenyi Istvánról és a társadalmi egyesületek igazi kötelességeiről. — Szóval, a Schwartz a minkabérlő? — Igen. Riportokban így nevezik az ilyen vállalkozókat. De ez csak frázis. És a Schwartz nagyon kedves fiú. — Én azt hiszem, mégis ki kellett volna lépned a klubból, Ferenc! — Mondom, hogy nem tudnék meglenni e klub nélkül, annyira hozzámnőtt és . . . A férj egy pillanatra megakadt, de aztán mégis csak kivágta döntő érvét: — És amióta kártyázom, szerencsén, is van ott. Kabalából sem lépnék hát ki. — Ahá! Szóval kártyás lett belőled? — Ne fáradj! — felelte a férj. *— Takarékoskodj erkölcsi villámaiddal. Úgy sem sikerülne annyi felháborodással fűszerezni dörgedelmedet, mint amennyivel ha Emíliám mondotta, mikor megemlítettem neki intim szücsmester barátomat a klubból. — Igen? ... — sziszegte Emíliám.*~ A klub!... A te gyönyörűséges klubod? ... A kártya .. .* és a korhely, feleségszomorító cimborák .. Minderre bőven telik férjuramnak, de a felesége valódi „korabeli“ múmiáktól levetett, hamisszőrmebundákban járjon évtizedeken át!... — Igaza is van — Nincs igazai .Azt hiszed, hogy egy szegény családos ember megengedheti magának azt a könnyelműséget, hogy ne kártyázzék. No hallod, szép kis nyakatokért észjárásod van. — A tied az. Te naiv lélek! Vagy ál? BPwamsiB 1929 január 1, kedd Több mint 200000 munkanélküli van Ausztriában Bécs, december hó A politikai és közgazdasági élet ünnepi cikkírói elosz, az Utóbbi napokban, annyi optimizmust árulnak el Ausztria közgazdasági életét illetően, hogy a helyzet alapos idegjavulását máris biztosra vehetjük s azt kell hinnünk, hogy az évek óta tartó közgazdasági válság immár a múlté. Itt mindenesetre joggal fel kell vetni azt a kérdést, hogy mennyiben jogosult ez az optimizmus. Ha a szubjektív véleményekkel szemben a jelenlegi gazdasági helyzetet s az arra vonatkozó adatokat vesszük figyelembe, ha az utóbbiaknak nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint a legszebben megírt ünnepi cikk optimizmusának, akkor mindenesetre arra a szomorú meggyőződésre kell jutnunk, hogy a helyzet alapos megjavulásának kilátásai a legminimálisabbak. A kereskedelmi mérleg az, amire elsősorban figyelemmel kell lenni. Márpedig ez sehogy sem igazol semmiféle optimizmust, a legutóbbi hónapban, novemberben a kivitel 13,6 millió schillinggel csökkent, ezzel szemben a behozatal 14,8 millióval emelkedett. Tehát az októberi hónappal szemben a kereskedelmi mérleg 28,4 millió schilling passzívumot mutat fel. November hónap a kereskedelmi mérleg szempontjából a lefolyt év legrosszabb hónapja, a passzívum benne volt a legmagasabb. A pénzpiacon még mindig rendkívüli a feszültség, a hitelszükséglet állandóan növekszik, ennek következtében az Osztrák Nemzeti Bank váltótárcája lényegesen emelkedett. Az ebben az évben leszámítolt váltók összege jóval nagyobb, mint az előbbi évben volt. Ennek a feszültségnek az oka, természetesen, elsősorban nem az osztrák, hanem az általános világgazdasági viszonyokban keresendő. Amerika fokin élte a kamatlábat , ennek következtében az egész, világon péíz- szűke állott Mié. Az általános gazdasági válság, természetesen sokkal súlyosabb formákban nyilatkozik meg azokban az országokban, amelyeknek gadagsági élete egyébként is beteg. Ezt látjuk itt, Ausztriában is. Már december első felében 23.600-zal emelkedett a munkanélküliek száma, ma már Ausztriának 178.893 olyan munkanélkülije van, akik állami segélyben részesülnek és 33.300 munkanélküli, akik az államtól nem kapnak segélyt. A munkanélküliek száma Ausztriában tehát meghaladja a 200.000-ret és ezen a nagyjelentőségű katasztrófádg tényen nem változtat a legmesszebbmenő optimizmus sem. ...... . . Az osztrák gazdasági életnek legnagyobb rákeméje az elkeseredett politikai harc, ami az országot két táborba osztja, amely egy egészséges gazdasági élet kialakulását egyenesen lehetetlenné teszi. Ehhez járul még, hogy a két politikai párt az országot felosztotta egymás között s azt saját dtrimátumaként kezeli. Ausztria ma Európa egyik legkisebb országa, ennek dacára állami berendezkedésében olyan luxust űz, amilyent kívüle egy állam sem engedhet meg magának. Ennek a kis országnak majd egy tucat kormánya van, ugyanannyi törvényhozó testületé, mert a nemzetgyűlés lényegileg csak kerettörvényeket hoz, amelyeket a tartománygyűlések töltenek meg tartalommal. Minden Bundesland-nnak külön kormánya és külön kormányzati apparátusa van s hogy annak az eltartása mibe kerül, ezt könnyen elképzelhetjük. Mindaddig, amiig ezen a téren messzemenő reformokat nem léptetnek életbe s amíg a nagyzási hóbort, amely a kis Vorarlbergből önálló országot csinál, amely csupán tagja az államszövetségnek, akárcsak Bécsország, meg nem szűnik, s a hatmilliós ország meg nem elégszik egyetlenegy kormánnyal, addig a helyzet javulásáról egyáltalán nem lehet szó. Csak a centralizáció mentheti meg az agyoncentralizált ország gazdasági életét. Az osztrák politikában mindenről szósík, csak éppen erről az egyről nem. Mit használ az állami költségvetés egyensúlya, ha a magángazdaság szanálása illúzió csupán, ha az adók jóval magasabbak, mint a legtöbb európai államban. Ha a lakoság mindjobban elszegényedik s a munkanélküliek száma nőhön nő. Valamelyes javulást itt csupán a kormányzat egyszerűsítése hozhatna, ma még azonban alig akad valaki, aki ezt a kérdést fölvetni merné. A két nagy politikai párt hatalma a decentralizáció, az országnak egymás között való felosztásán és birtoklásán épül fel. A hatalom pedig fontosabb, mint az ország dolga. ■ML Februáren beköltözhető 2-, 3- és 4-szes eliátisítások és cserellások ötlethelyiségek a Verpeléti-út 22. bt. és fdt Toraányosi-út 15. sz. Buda legszebb helyén a Fellért-fürdő közelében, autóbusz- és villamosmegállónál, luxus-kivitelben, központi fűtéssel, állandó melegvízszolgáltatással, kedvező fizetési feltételekkel kapható. Az összes szobák utcára tilinek balkonokuk ési erkélyesek. A lakások már mé£tekiDühötök. — Bővebbet fenti házakban ált Dömény és Ehrlich R.-T. V., Nádorutca 12. Telefon Aut 225 - SS, Aut. 26S— 48 A mohamedán kisebbség vallási sérelmei Szerbiában Belgrádi tudósítónk jelenti: A muzulmán egyházi főtanács most ülésezik Szerajevóban. Csausevics főálema, a délszláv mohamedán egyház főpapja, nagy izgalmat keltő beszédben sorolta fel a mohamedánság egyre fokozódó kisebbségi sérelmeit. A belgrádi kormány iskolapolitikája teljesen görögkeleti jellegű és odairányul, hogy a mohamedán gyermekeket saját vallásuktól elidegenítse és a görögkeleti egyházba terelje. Ha ez a politika meg nem változik, a muzulmánok kénytelenek lesznek újra egyházi iskolákat létesíteni. A hivatalos tankönyvek is súlyosan sértik vallásukat, rendszeresen gyűlöletet szítanak a mohamedán egyház ellen. Az iskolai hatóságok kényszerítik a mohamedán és a katolikus gyermekeket is, hogy részt vegyenek Szent Száva ünnepének megölésén, holott ez speciális szentje a keleti egyháznak. Ilyenkor a papok térítő prédikációkat tartanak az ifjúságnak. A főpap bemutatott a főtanácsnak egy csomó délszerbiai hivatalos panaszt, melyekben az ottani mohamedán lelkészek és szülők előadják, hogy a tanügyi és közigazgatási hatóságok kényszerítik a mohamedán gyermekeket, hogy eljárjanak a görögkeleti templomokba, amikor ezek papjai térítő propangandabeszédeket tartanak. Némelyik községben a csendőrség elzárta azokat a szülőket, akiknek gyermekeik nem jelentek meg ezeken a propaganda-istentiszteleteken s csak akkor bocsátotta szabadba, amikor a kerületi főnököknél nyilatkozatot írtak alá, hogy hajlandók áttérni a görögkeleti egyházba. . . Ezek a súlyos vádak roppant elkeseredést idéztek elő a főtanács tagjainál, az ülés egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el, melyben követeli a kormányban résztvevő bosnyák muzulmán párttól, hogy járjon közbe a kormánynál a mohamedán vallásnak és hívőknek védelmére.