Magyarság, 1929. február (10. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
1929 február 1, péntek whimste mmmnmmmmmmmmmmimitt BaaBmsm Vass József csatasorba szólította a katolikus írókat és történetírókat A Pázmány Egyesület közgyűlése A Katolikus írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete csütörtökön este tartotta közgyűlését a Központi Katolikus Kör Molnár utcai tanácstermében. A közgyűlést Vass József népjóléti miniszterelnöki megnyitóbeszéde vezette be. Vass miniszter örömmel konstatálta, hogy a magyar katolikus írók és hírlapírók körében bizonyos megmozdulás mutatkozik. Nem aháború, hanem a békeszerződés rettenetes nagy katasztrófája után — mondotta a miniszter — a magyar nemzet belsejében, a magyar nemzet egész organizmusában egy nagy regenerálódó munkát lehet látni. Ezek a jelenségek arra ösztönöznek, hogy a magyar katolikus gondolatnak ki kell venni a részét a maga módszerei, meggyőződései és erői szerint ebből a munkából, h ha a katolikus gondolat a magyar történelem öregharangja, akkor ennek az öregharangnak nem szabad némán maradnia. Elsősorban az írásművészet az az eszköz, amely a katedra, a szószék és az iskola mellett helyet kér a nemzet megnöveléséből. Ez az a momentum, amelynek ápolására a Pázmány Egyesület hivatva van. A Pázmány Egyesülettől senki se féltse a modern művészi, irodalmi gondolatot. Sőt ellenkezően. A katolikus irásművészettel, irodalommal, költészettel kell a modern művészetnek, irodalomnak a maga megújhodását megtalálnia. — A katolikus gondolat menjen a frontra — mondotta a miniszter. — A katolikus irodalmi gondolatnak nincsen oka arra, hogy a háttérben maradjon. A katolikus irodalmi gondolat mérhetetlen kincsesház őrzője, kincseskamrája a katolikus gondolatnak magának. Erőt, egészséget, erkölcsiséget, nemes célokat tud hirdetni az emberiség részére. Pázmány Péter lelke a célkitűzés. Ezért említem a csatakiállást: Előre a katolikus írókkal a magyar irodalom frontján. Előre a történetírás frontján is. A történetírás területén valamiképpen lecsúsztunk. A magyar történetírást katolikus papok alapozták meg és száz évvel ezelőtt is legelső kutatóit adták a történetírásnak. Nincsen okunk onnét leszorulni. Szerencsére katolikus férfiak támadtak, hogy frontra lépjenek és megvédjék a történetírást azok ellen az aberrációk ellen, amelyeket annak idején hivatalosan is tanítottak. Mi sem defenzívát, sem offenzívát nem hirdetünk. Katolikusok ennek következtében tárgyilagosak, az igazság harcosai vagyunk. Mi nem vagyunk tegnapiak, mi megbecsül- jük a fiatalokat. A nemzet nagy egysége meg- követeli, hogy semmiféle erőt el ne forgácsoljunk. De büszkén és bátran valljuk magunkat ezeréveseknek, éppen azért, mert ezerévesek vagyunk. Az elnöki megnyitó után Sziklay János dr. terjesztette elő főtitkári jelentését, amelyben visszapillantást vetett az egyesület sok- Ha tovább is itthon maradok, megbomlik az eszem. Anyám, elvesztem az eszemet. Hiába volt minden beszéd, biztatás, ígéret, könnyhullatás Bardócz András is ott settenkedett, ott révedezett. — Asszonynéném, ha az az Örzse jó szívvel lenne hozzám... Isten megáldja, beszéljen a lelkéhez . .. De hajthatatlan, erős és dacos maradt. Égett a szeme, de könny belőle nem pergett. Reszketett az ajka, azonban nem beszélt a fölindulásról. Nyugodtan rázta meg a szomszédok kezeit és ő vigasztalta, hogy utána ne búsuljanak, így ment el örzse. — Örzse nén, ég a cifrapapiros ... örzse nén ébredezzen, nézze ... Magához tért és szétnézett a szobában. A gyerekek elcsendesedtek, csak a legnagyobb volt ébren. Meggyujtott két uj gyertyát s eloltotta a papirost. Egész kábult volt a feje s amint tett-vett, nem tudta dolgát ésszel kisérni. Csak a teste volt itt, a lelke valahol messze, nagyon messze járt. A sárga fény rémesen öntötte el a szoba fehér falait s árnyak húzódtak végig a falon, nagyobbak, kisebbek, amint erősebben pislákolt a láng.örzse ezeket az árnyakat nézte és úgy látta, hogy ismerősei, van alakjuk, értelmük, beszélnek, nevetnek vagy sírnak De most tisztán ellenére vannak neki, mert gonoszul rávigyorognak. Jaj, tűrnek is jöttek akkor ide, hozzá virrasztani. S különösen kivált egy alak s oly tisztán állt előtte, hogy megmoccant a szája, amint maga elé beszélt. — Most már mit csináljak? Lássa, hová juttatott? A nyomorúságba, a fertőbe, a pocsolyába. Honnan vegyek pénzt, hogy éltem édesem, óh de a gyalázat, óh ... Anyám kiűzött a házából. Itt a hátsó vacokban van a helyem és azóta nem volt hozzám egy jó szava. Az Isten verje meg a piros ajakát s az égő fekete szemét... Apassza ki azt a gonosz sugárt, érti maga, érti? .. . ... Tiszta volt a lelkem, mint a frissen hullott hó, de megbolondultam ott bent, a kőfalak között, a városban, mint a tyuk, mellyel nadragulyát etetnek. Elémbe állott s megcsípte az állam mandulaszagu kezével s addig cirógatott, pipelgetett, míg meghibbant az elmém. .. Fáj, de ördög volt a lelked, urfi, fekete ércből, kőből, jégből való, mert nem szántál engemet. Álarcos zsivány, förtelmes, utálatos lélek ... A falakról közelebb jöttek az árnyak, ráfeküdtek a keblére s fojtogatták a szerencsétlen ifjú asszonyt. Az viaskodott velük, míg kimerült, elfáradt, agyon gyötrődött. Fejét lehajtotta a koporsó alá helyezett hosszú deszkára és sírt, keservesen zokogott.. Óh, ez a rajongó sírás, de sokat mondott az is. Meg-megszakadt néha, hogy újult erővel törjön ki. Minden fájdalmas hang sokatmondó, tömör fejezet volt abból a szomorú történetből, mely azt a bánatos leányzót érte, ki most a gyermeke koporsója mellett roska. Lemondása, kétségbeesése, reménytelen szerelme, sivár, virágtalan jövendője búgott, búslakodott e sírásban. A falakról a szentképek mintha ijedezve, szánakozóan tekintenének le reá. * így telt el az éjszaka. A legsötétebb, mely valaha leterült a földre. Nagykésőn dörömböltek az ajtón. Az alvó gyermekek félve rezzentek föl álmaikból és álmos szemeiket dörzsölgették — Eressz be, Balog örzsi. . E hang úgy érte örzsét, mint a villámcsapás. Remegett a kilincs sovány kezében, mikor az ajtót kizárta. Kint sötétség volt még, feketeség borított mindent. Csillagfény sehol. Messziről zúgott a Nyárád, mint valami titkos moraj, a bükkös oldalán settenkedő éji manók apró, tüzes szemei, pásztortüzek libegteklobogtak. — Istenem, te vagy, Bardócz András! Te? — Én volnék, örzse ... S félszemével sebesen pislantott mintha nem akarná, hogy ez a fiatal menyecske a szemébe tekintsen. — Virrasztani gyüttem én is, mert nem tudtam aludni egész éjszaka miatta. Tudtam, hogy jól esnék egy kis vigasztalás ... örzse hálásan és hosszan nézett a legény barnapiros arcára. Óh, hiszen tőle nem részvétet, hanem megvetést érdemelne. S amint elgondolta, hogy mily kőszívű tudott lenni iránta, hát csak hullni kezdtek a könnyűi. András megértette. — Hadd, Örzse, hadd . . De örzse ráesett a kis koporsóra és sírt, magát a megváltozhatatlan életet siratván. A parasztember rendkívül finom érzékkel van megáldva az érzések iránt. Mélyebben, fokozottabban átérzi, csakhogy épp kibeszélni nem tudja szíve sugalmát. Andrisnak minden könnycsepp tüzes tenger volt a szivén. — No, örzsi, no .. . Isten is megsegít és és ... én se vetlek meg azért .. E szakra örzse leroskadt a nyujtópad mellett. A félszemü Bardócz András hozzálépett, átkarolta s leültette maga mellé a tulipános kanapéra. Künn pedig oszladozott a sötétség. A keskeny ablakon a kis halott feje fölött gyönge világosság áradozott be a virrasztókra. Hajnalodott. szor virágzó, sokszor küzdelmes életére. Bejelentette, hogy búcsút vesz a főtitkári tisztségtől, amelyben közel négy évtizedes szemtanúja az egyesület működésének. Megállapította, hogy a múlt évben Vass miniszter elnöklése alatt az egyesület egész új csapásokon vette fel a munkát. Majd elparentálta az egyesület halottait. Vass József meleg szavakkal méltatta Sziklay János közel négy évtizedes munkáját és a magyar katolikus irodalom és a katolikus egyetemesség nevében mondott köszönetet működéséért. Indítványozta, hogy a távozó főtitkár érdemeit jegyzőkönyvben örökítsék meg. Hivatal József pedig a Pázmány Védőiroda működéséről és a katolikus írók szervezéséről számolt be. Hindy Zoltán alelnök bemutatta a zárószámadásokat és a jövő évi költségelőirányzatot. Ezután megejtették a választásokat, amelynek során újra a régi tisztikart választották meg. A közgyűlést a Katolikus Kör székházának fehértermében az évenként szokásos Pázmány-lakoma követte, amelyen az egyesület tagjain és a közgyűlés résztvevőin kívül a Katolikus Kör tagjai is nagyszámban vettek részt. Az ünnepi beszédet a néhai Pároy Sándor szepesi püspök adományozta Pázmány-serleggel Gerevich Tibor egyetemi tanár, a Római Magyar Intézet igazgatója mondotta, a világi katolikusok együttműködéséről és a magyar kultúrának felekezetek felett álló nagy szolidaritásáról beszélve. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszédért Marczell Mihály dr. pápai kamarás, alelnök, mondott köszönetet. Utána Kiss János prelátus és Hindy Zoltán dr. mondott még pohárköszöntőt. Franciaországban szervezték meg a spanyol összeesküvést Guerra volt miniszterelnököt letartóztatták . A három katonai vezetőt halálraítélték Madridból jelentik. A ciudad-reali lázadást könyörtelen eréllyel letörték. Miután a madridi helyőrség három ezrede szerdán reggel megszállotta a várost, a kormánycsapatok parancsnoka, Orgaz tábornok, elrendelte a lázadó tüzérség tisztjeinek letartóztatását. A tüzérlaktanyába visszavonult lázadók nem fejtettek ki semmi ellenállást és kiadták tisztjeiket, akiket azonnal haditörvényszék elé állítottak. A haditörvényszék este már meg is hozta Keletét s a lázadás három vezérét, három magasrangú tüzértisztet, golyó általi halálra ítélt. A hadbíróság előtt a halálraítéltek közül csupán ketten jelentek meg, minthogy a harmadiknak sikerült megszöknie. Orgaz tábornok a késő esti órákban táviratot küldött Alfonz királynak és felhatalmazást kért a két halálos ítélet azonnali végrehajtására. A király válasza éjfélig még nem érkezett meg. Igen sok polgári személyt is őrizetbe vettek, akiket azzal vádolnak, hogy támogatták a felkelőket és örömujjongással üdvözölték várost megszálló tüzérséget. Alfonz király éppen vadászaton volt, midőn a lázadás híre megérkezett. A király azonnal visszautazott Madridba, ahová délután érkezett meg. A felkelők vezére, úgy látszik Sanchez Guerra volt miniszterelnök volt, aki sikerült minitimum........ letartóztatni. Guerra az általános felkelés meghiúsulásának hírére álruhában Port Vindres kikötőjébe szökött, ahonnan az Onzala-gőzös fedélzetén, Raphael fiával együtt, Graóba menekült. Grao jelentéktelen kikötővároska Valencia mellett s a volt miniszterelnök azt hitte, hogy a kis városkában elrejtőzhetik, amig néhány nap múlva azután elhagyhatja Spanyolországot. Szökéséről azonban a hatóságoknak pontos értesüléseik voltak s Grao kikötőjében már detektívek várták Guerrát és fiát, akiket azonnal őrizetbe vettek. Mindkettőnél több hamis útlevelet találtak. A kiadott hivatalos jelentés szerint az összeesküvést Franciaországban szervezték meg. Az összeesküvők vezérkara a spanyol köztársasági párt és a liberális párt emigráns vezéreiből állott. A köztársasági párt részéről Alexande Leroux és Felix Gamboa, a liberális párt részéről pedig Afia szervezték meg a zendülést. Érdekes, hogy a hivatalos jelentés külön is hangsúlyozza, hogy Miguel Unamuno, az emigrációban élő világhírű spanyol író, nem vett részt a mozgalomban. Szigorú cenzúra és határellenőrzés Parisból jelentik. A Journal szerint Spanyolországban szigorú cenzúrát léptettek t életbe. A határokat gondosan ellenőrzik és az útleveleket aprólékos vizsgálatnak vetik alá. A táviróhivatalok csak kivételesen továbbítják a magántáviratokat. Úgy tudják, hogy a mozgalmat Francia-országban tartózkodó emigráns spanyol politikusok szervezték. Leroy, Gamboa, továbbá Alba radikális vezérek nevét emlegetik A mozgalom élén, hir szerint, Aguilera tábornok, volt hadügyminiszter állott, aki Ciudad Real városából származik. A tábornokot állítólag letartóztatták. Párisban állítólag aláírták a román stabilizációs kölcsönt Párisból jelentik: Az Agence Économique et Financiere jelenti, hogy szerdán délután a párisi Seribe-szállodában aláírták a román stabilizációs kölcsönre vonatkozó megállapodást. Román részről a megállapodásokat Popovics pénzügyminiszter, a kölcsönt kibocsátó bankcsoport részéről pedig a Francia Bank, a Banque de Paris, a Blanc & Co. bankház és a Kreuger & Co. gyufatrészt egy-egy képviselője írták alá. A német birodalmi ülés elfogadta a román egyezményt Berlinből jelentik. A német birodalmi gyűlés csütörtökön elfogadta a német— román egyezmény szövegét, amely által a két állam között fennálló vitás kérdéseket békés uton megoldják. Főképpen anyagi természetű kérdésekről szól az egyezmény, amelynek megkötése után Németország és Románia között kereskedelmi szerződés megkötése is lehetségessé válik. Tizenkétmillió pengő a kár a berlini Tiez-áruház ifszkatasztrófájánál Nyolc tűzoltó megsebesült az oltásnál Részletesen hírt adtunk legutóbb a berlini Tirsz-áruház tűzkatasztrófájáról. Az oltás munkáját hajnali fél öt órakor fejezték be a tűzoltók, de öt tűzoltócsoport még ekkor is a helyszínen maradt a romok eltakarításának munkájára. Miután hajnali két óra tájban a leégett áruház utolsó homlokfala is beomlott s a hatalmas áruházból csak üszkös romhalmaz maradt, amelynek eltakarítása hetek munkájába fog kerülni, a rendőrség kénytelen volt a nagyforgalman, 50 méter széles Chaussée-Strasset, valamint a szomszédos utcákat elzárni, ami erős zavart okozott a közlekedésben. A romhalmaz körül délelőtt és délután is ezrekre menő tömeg tolongott. A Tietz-áruházban pusztító óriási tűzhöz hasonló tűzvészkatasztrófa utoljára 1900-ban történt Berlinben. A hatalmas négyemeletes épület teljesen leégett. Az oltási munkálatok folyamán nyolc tűzoltó sebesült meg. A környező lakóházakat már az esti órákban kiürítették, minthogy attól tartottak, hogy a tűz a szomszédos épületekre is átterjed. Az áruház mögött gáztelep áll s a tűzoltók minden fáradozása arra irányult, hogy legalább ezen az oldalon lokalizálják a tüzet. Megfeszített munkával sikerült is elérni, hogy a gáztelep épületére nem terjedtek át a lángok. Ha a gáztelep is kigyullad, óriási robbanás következett volna be, amelynek következményei beláthatatlanok. Az égő épület óriási hőséget fejlesztett Az áruházzal szemben fekvő járdán felállított tűlzoltókocsi vaslétrája meggörbül a nagy melegben. A tűz, eddig még ismeretlen okok folytán, az áruházzal szomszédos, épülőfélben levő házban keletkezett, ahol a munkások éppen a padlók beöntésével voltak elfoglalva. A legfelsőbb emeleten a mennyezeten egyszer csak szikra csapott ki s a lángok pillanatok alatt belekaptak az ablakok keresztfájába. Innen terjedt át azután a tűz a szomszédos áruházra, amelynek tetőzetét szintén percek alatt lángba borította a tűz. Az áruházban még több alkalmazott tartózkodott akiknek azonban sikerül idejekorán elmenekülniük. A legvalószínűbb feltevés az, hogy a tüzet rövidzárlat okozta. Az anyagi kár tizenkétmillió márka.