Magyarság, 1929. május (10. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-11 / 105. szám

16________ ...................n....in ...... 1*TM******»TM* köttetés az Örvénykő és Tarka között s egy­szersmind a Bükk egyik legfőbb útvonala. A Keleti-Bükkben Diósgyőr, Ujhuta, Ta­polca és a Kékmező közt minden jelzett ut használata szabad. Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy a Bükkben­ fekvő községek közül Ujhuta (582 m.), Répáshuta (490 m.), Ómassa (468 m.), Óhuta (350—400 m.), Szilvásvárad (345 m.), Bélapátfalva (311 m.) és Málvinka (305 m.) úgy többnapos kirándulásnál éjjeli szállásra, mint hosszabb tartózkodásra és nyaralásra is igen alkalmas helyek. Ezek igénybevételével a turista addig is, amig a bánkuti Bálvány-menedékház felépül, igen alkalmas tervet állított össze 2—3, sőt többnapos kirándulásaihoz. Vasárnapi kirándulások Postás Sport-Egyesület. 1. Pilismarót, Hamvaskör­rét, Slármaskút, Esztergom. Találkozás: 6 órakor, a Nyugati­pályaudvar III. osztályú várócsarnoka előtt. Indulás: 6.10 órakor Zebegénybe. Vesztő: Respek Béla. 2. (Távirda-csoport.) Máriabes­­nyő, Gödöllő, Budapest. Találkozás: 8.40 óra­kor, a Keleti-pályaudvar III. osztályú jegy­pénztára előtt. Vezető: Limberger Boriska. 3. (Távirda-csoport.) Irkásárok, Sorrentó, Csil­lebérc, Normafa, Zugliget. Indulás: szomba­ton, 11-én, délután 15.30 órakor, a farkas­réti villamosvégállomástól. Vezető: Kiss Ernő. . Budapesti Orvosok Turista-Egyesülete. Diósjenő, Csóványos, Szinpataki-völgy, Szokolya. Indulás: reggel 6 órakor, a Nyu­gati­ pályaudvarról. Vezető: Hajnal Ri­­chárd dr. Budapesti (Budai) Torna-Egylet. Szob, öregdomásdi patak, Márianosztra, Nagygalla, Csikóhegy, Ipolyvölgy, Szob. Ta­lálkozás: 6 órakor, a Nyugati-pályaudvarnál. [Vezető: Józan Miklós. MKB Sólyom-osztály. Klotildliget, Postaréti-erdő, Kétágúszirt, Kesztölc, Csév. Találkozás: 7.45 órakor, a Nyugati-pályaudvarnál. Vezető: Kovács Fe­renc. Magyar Munkások Turista-Egyesülete. Munkatára a Vértesbe. Találkozás: 11-én, este 21 órakor és 12-én, 8 órakor, a kelen­földi vasúti­ állomáson. Vezetők: I. csoport: Bodán Mihály, II. csoport: Nagy József. — —.■ ................................. — TALMUD fordításának VI. kiadása is fogytán van s több kiadás néhány évig nem lesz. Aki ezt az érdekes művet meg akarja sze­rezni, még megrendelheti 4 pengőért a Magyarság kiadóhivatalában, Budapest, VI., US Turista-Társaság. 1.: Zugliget, Lugasút, Budakeszi, Fekete­hegy, Juliannamajor, Nagykovácsi, Nagy­szénás, Zsiroshegy, Solymár, Óbuda. Talál­kozás: reggel 8 órakor, a 81-es villamos Re­tek­ utcai végállomásánál. Vezető: Fedrit Zol­tán.­­ 2.: Újlak, Pálvölgy, Hármashatár­­hegy, Csúcshegy, Óbuda. Találkozás: reggel 8 órakor a Berlini-téri reklámtoronynál. (Résztvétel a BTE-majálison.) Vezető: Urich Jenő. — 3.: Alpin-osztály: Hűvösvölgy, Gug­­gerhegy, Hármashatárhegy, Csúcshegy, Óbu­da. (Résztvétel a BTE-majálison.) Vezető- Fuchs Nándor. V.40 Turista-Szakosztály. 1.: Pomáz, Gyopárház (hálás), Salabasinas­­kut, Dobogókő, Esztergom. Vezető: Epstein Árpád. — 2.: Pomáz, Szurdok, Dobogókő (hálás), Esztergom. Vezető: Wasservogel Nándor. Találkozás: szombaton,­ este 9 óra­kor, a HÉV Pálffy­ téri végállomásánál. — 3.:­­Hűvösvölgy, Nagyszénás, Zsiroshegy, Rózsi­­forrás, Hűvösvölgy. Találkozás: reggel 7 óra­kor, a Banántoronynál. Vezető: Rudas Klári. —A.­ Óbuda, Csúcshegy, Óbuda. Találkozás: reggel fél 8 órakor, a Banántoronynál. Ve­zető: Steiner György. (Résztvétel a BTE- majálison.) — 5.: Torbágy, Lesvölgy, Tor­­bágy. Találkozás: reggel 8 órakor, a kelen­földi állomáson. Vezető: Kiss Endre. — 6.: Csónaktúra. Találkozás: reggel 7 órakor, a Banántoronynál. Vezető: Grünwald Béla. FTC Turista­ Szakosztály. 1.: Munkatúra a Mátrába. Indulás: szom­baton este 23.20 órakor, a Keleti-pályaudvar­ról. Vezető: Friss György. — 2.: Kismaros, Riesner-forrás, Kóspallag (TIT vándorgyű­lései), Malomvölgy, Szob. Indulás: vasárnap reggel 5.45 órakor, a Nyugati-pályaudvarról. Vezető: Sturm Andor. — 3.: Zugliget, Csille­bérc, Makkos­ Mária, Farkasrét. Indulás: va­sárnap reggel 8.30 órakor, a Retek­ utcai hu­roktól. Vezető: Krausz László. ni Mamsir« 1920 május 11. számba! LÓSPORT Bandi II nyerte a Batthyányi Hunyadi-díjat Második: Gyöngyhalász, harmadik: Tisza­virág A vasárnapi Király-díj főpróbáját csütör­tökön futották le a rákosi versenypályán és természetesen, az eddigi májusi versenyek általános irányzatának megfelelően, a favo­­ritok ezúttal is csúfos vereséget szenvedtek a 9000 pengős díjért való tülekedésben. A ver­senyt Bandi II nyerte, amely kétségkívül leg­hívebben futó telivéreink egyike és amely az elmúlt évi Király-díjban harmadik tudott lenni Gyöngyhalász és Bűvész mögött, de May és Sodamini előtt, mely formája az 1800 méteres távolságon respektabilis álló­képességét bizonyítja. A versenyre egyébként tíz lovat nyergeltek fel és közülük Tiszavirág lett a favorit két­szeres pénzzel, mig másodsorban az osztrák Corvus örvendett nagy kerületnek, mig egy­néhány bécsi hazardőr Bedley győzelmére esküdött, de nem igen ültek fel nekik. Jó start után Bedley ugrott el elsőnek, de nyomban azután Bánat ment az élre, szoro­san mellette Auf zum Bunden galoppozott Buzogány előtt. Tszóvirág a korlát mellett a negyedik helyen galoppozott és már ak­kor félős volt, hogy az egyenes elején zsák­utcába fog kerülni, mert a hátulról felnyo­muló lovak a fordulóban a külső pályát tel­jesen elzárták előle, így is történt. Esch hiába ügyeskedett a favorit hátán, minden rés el volt zárva előle és csak akkor talált utat, amikor az egyenes fele útján Bánat el­készült az erejével. Ekkor Tiszavirág pilla­natok alatt felnyomult, rövid ideig még úgy látszott, hogy­ nyerni is fog, de ugyanakkor a tömörült mezőnyből nagy szökésekkel Gyöngyhalász vált ki és már az ő nevét har­sogta a tribünök népe, amikor a külső pá­lyán megjelent Bandi II, száz méterrel a cél elött beérte a vezetőt és végül könnyen öt­negyedhosszal meg is verte a célvonalban. Tiszavirág a távoszlop után már nem tudott újítani és csak annyi ereje maradt, hogy ugyancsak ötnegyed hosszal Gyöngyhalász mögött, meg tudta védeni harmadik helyét az osztrák Corvus előtt. Alag, sokáig mint se­reghajtó, az ötödik helyre futott be. Szem­­mel láthatóan nem volt kilovagolva és a mér­föld is rövid volt neki. A többiek csúfosan megverve, messze hátrább végeztek. A versenynap krónikájához tartozik, hogy a favoritokat megint sorra megverték és csak az utolsó versenyben tudott nyakhosszal és nem kis szerencsével győzni a favorit osztrák Gloriosus a későn hozott Roma ellen. A csütörtöki verseny részletes eredménye a következő: 1. futam: Iiódy R., Hunnia (6, Cseszkovits) első, Para­bellum l'A, Stirzula) második, Ki tudja? (3, Takács J.) harmadik. Futottak még: Rákos, Somali, Rabonbán. Fejhosszal első, fej­hosszal második. Totalizatőr: 10,79, 29, 16. II. futam. Dreher J., Flippant (5, Gutai) első, Hajnal (10, Hulme) második, Lalique (10, Ta­kács J.) harmadik. Futottak még: Claire, Bubo­rék, Arabella. Fél hosszal első, fél hosszal má­sodik. Totalizatőr: 10:38, 21, 21. ____ III. futam. Dreher .1., Bandi II. (6, Gutai) első, Gyöngyhalász (5, Hulme) második, Tiszavirág (2, Esch) harmadik. Futottak még: Auf zun Runden (20, Balog), Cormas, Alag, Buzogány, Bedley, Harmonie, Bánat, ötnegyed hosszal első, ötnegyed hosszal második. Totalizatőr: 10,81, 21, 25, 18. IV. futam. Horvát Á., Somogy (6, Csuta) első, Porpley (6, Müller) második, Laghtajoot (10, Takács J.) harmadik. Futottak még: Grandéza, V. Fantast, Marva II., Little Jassie, Mac­Donald, Marco Polo. Fél hosszal első, két hosz­­szal második. Totalizatőr: 10,75, 25, 33, 38. V. futam: Bossányi-Havass T., Mileva (20, Báli) első, Tini (4, Takács J.) második, Emeletes tét (6, Strizula) harmadik. Futottak még: For­más, Suuvignon, Chaplin, Paprikás, Eszmény, Duhaj, Missy. Egy és fél hosszal első, fejhosszal második. Totalizatőr: 10:266, 47,­­19, 32. VI. futam: Rothschild A. báró: Gloriosus (1­A, Szabó L. N­.) első, Koma 12, Klirscha) második, Heves (1A, Hulme) harmadik. Futottak még: Pelide, Rodensteiner, Dolmény, Ejnye­, Apor, öreg Toncsi, Alamuszi. Küzdelem után nyak­hosszal első, nyakhosszal második. Totalizator 10:43, 14, 42, 16. () A szombati versenynap főszáma a ha­gyományos Asszonyságok-díja, amelyben űr­­lovasok fognak lovagolni. Az indulók közül kétségkívül a hároméves Büszke képviseli a klasszist, de tekintélyes súlyokat kell adnia idősebb ellenfeleinek, amelyek közül a leg­utóbb jól futott Inferno és az idén még nem látott Delilány jöhetnek elsősorban számí­tásba. Jelöltjeink a szombati versenyre a követ­kezők : I. Simon—Aeneas, II. Szamovár—Celliota. III. Büszke—Inferno. IV. Buborék— Hortobágy. V. Kolozsvár—Sores. VI. Mavriki—Nandu. BSUTOR RÉSZLETRE UJM hírneves Gyárt Faipari gyártm­ány, a vétel Az öt szá­m A Hegedűs és Társa Vll. Dohány utca 10. L em. Köztisztviselők állandó szállítója KÖZGAZDASÁG Az Északamerikai Egyesült Államok és a magyar szabadalmak Az Északamerikai Egyesült Államok 1917- ben zár alá vették a magyar, német, osztrák alattvalók amerikai szabadalmait és azokat 1928. év márciusáig lefoglalva tartották. Az Egyesült Államokban a szabadalmi évi díjak nincsenek rendszeresítve. Ha a szabadalom ellen már kifogás nincs, 20 dollár fizetendő le. A 20 dollár lefizetése után megadják a szabadalmat, amely a megadás keltétől szá­mítva tizenhét évig marad érvényben. Amíg a többi országokban egyrészt a díjfizetések lehetetlensége, másrészt a szabadalomtulaj­­donosok fizetni nem akarása miatt a szaba­dalmak érvényüket vesztették, addig az ame­rikai (U. S. A.) szabadalmak érvényben ma­radtak. Az Egyesült Államok alaptörvényei elvben rendkívül méltányosak, humánusak és demokratikusak. Például a lakásbérlő bár­mikor fölmondhat, a h­áziúr felmondása el­len azonban a bérlő pörölhet s évekig húz­hatja a kiköltözködést. A gyakorlatban azon­ban a washingtoni törvényektől eltérnek. A méltányosság alapján az U. S. A. törvény­­hozása egymillió dollárt szavazott meg a le­foglalt szabadalmak tulajdonosai részére. Ebben az összegben már az eljárási költsé­gek is bele voltak értve. Mintegy ezer szaba­dalmas forgott szóban. A gyakorlatban egy­előre közigazgatási döntéseket gyárt a há­borús igények elbírálására kiküldött bíró s nagyon finom közjogi meghatározások alap­ján nem sok remény marad a szabadalom­tulajdonosok részére. A szabadalom lefogla­lásáért kártérítést egyáltalán nem adnak. Azt, hogy a lefoglalás miatt a szabadalom­tulajdonos még kísérletet sem tehetett az ér­tékesítésre, ezt egyáltalán nem veszik tekin­tetbe. Csakis a tényleg használt szabadal­makért fizetnek, ha a használat vagy maga az állam által történt, vagy az állam részére használták a szabadalmat. (Például hadi­­szállítók alkalmazták hadi állami rendelé­seknél.) Az Egyesült Államok saját ügyirataikban kutatnak a használat után. Ha ott nem ta­lálnak adatot, akkor csak névleges összeget fizetnek, 50 dollárt szabadalmanként. Te­kintve, hogy a bejelentési díj 20 dollár, a végleges szabadalmi díj ismét 20 dollár, az évekig tartó szabadalom megszerzési költsé­geket 10 dollárra szabta ki a bíró, ami bi­zony már nevetségesen alacsony. Minthogy legtöbb államban, így az Egyesült Államok­ban sem őrzik az ügyiratokat 10 éven túl, használati adatot igen nehéz lesz találni. A politika is belejátszik, a lefoglaláskor de­mokrata volt a kormányzat, ma a republi­kánus párt van hatalmon. Az egymillió dol­lár nagy része az eljárási költségekbe fog beleveszni. Egyébként is az általános racio­nalizálást a szabadalmakra is kiterjesztette a mindenható tröszttőke. Még az amerikai állampolgárok szabadalmi igénypontjait is beszűkítik a szabadalmi eljárások, pörök fo­lyamán, a külföldi igénypontokat pedig rend­szerint olyan szűkre szabják, hogy a szaba­dalmak teljesen értéktelenné válnak. Például Bánky Donát karburátor-szabadalma olyan könnyen körül volt járható, hogy Bánky aligha élvezte találmányának amerikai hasz­nát. A szabadalmi hatóság elvben kimondotta, hogy az igénypont egy mondatban írandó le. Az angol nyelv használja a legrövidebb sza­vakat, innen a beszéd makogó, akadozó szí­nezete. A mondatok is rövidek, 10 szótól 30 szóig. A szabadalmi igénypontok többszáz szavas mondatai külön nyelvművészt kíván­nak. Külföldi technikus ezt nem igen tudja megcsinálni s igy a külföldi feltalálók igény­pontjai rosszabbul sikerülnek. A UAS sza­badalmi törvényben az egymondatos igény­pont követelése nincsen benn, ezt a bírói gyakorlat követeli csak. Húsz igénypontig elegendő a 20 dollár lefizetése. A mi felta­lálóink közül nem hiszem, hogy sokan len­nének, akik annyira értenék a szabadalmi különleges angol nyelvet, hogy 20 igénypon­ton túl mennének. Rendszerint a 20-as szám alatt maradnak. 20 igényponton felül minden újabb igénypontért egy dollár külön fize­tendő. Klein Pál dr. hazánkfia az anad­­gámis szabadalomban (1.548.689. szám) 38 igénypontig megy föl s bizony elkövet 110 sza­vas mondatokat is. Mérnök-feltaláló, ha nem nagy­­tőkéjű gyár vezetője, nem igen mehet bele ilyen költségekbe s végeredményképpen feltalálóink nem sok hasznot húznak ame­rikai bejelentéseikből. Egyébként az amerikai feltalálók maguk is belátták, hogy céltalan a küzdelem a tröszttőke szabadalmi osztályaival szemben. Az egyes patent-departme­nsokban olyan jog­végzett ''mérnökök és műegyetemet végzett jogászok ülnek, hogy velük szemben a küz­delem nem vehető föl. A feltalálók nem je­lentik be találmányaikat a szabadalmi ható­ságnál s igy a szabadalmi bejelentések száma csökken. A kapitalista­ lapok ezt úgy magya­rázzák, hogy Amerika már mindent feltalált, nincs már tér új találmányokra. A gyakor­latban azonban más az eljárás. Ha valaki­nek találmánya van, akkor megcsinálja a szabadalmi leírást, esetleg az igénypontokat is és elküldi a leírást saját magának ajánlott levélben (17 cent költség). A levelet azután közjegyző előtt felbontja. A közjegyzői zá­radék már ott van a levél végén,­ a notary public beírja az ajánlott levél számát és a felbontás idejét s igy biztosítva van az el­sőbbség. (25 cent közjegyzői költség.) A feltaláló igyekszik tökéletesíteni a talál­mányt. Az nem baj, ha közben más valaki kap rá szabadalmat. Ha a közjegyzős fel­találó eszméje régibb keletű, a másnak­ kiadott szabadalmat megsemmisítik s a köz­jegyzős feltalálóé az elsőbbség a szabada­lomra. Nagy előny ennél az eljárásnál, hogy a trösztök figyelme nincsen felkeltve a ta­lálmány iránt s igy nem intézkedhetnek an­nak körüljárása iránt sem. Az ipari életre nagy hátrány, hogy az elvet a nagy gyárak­ szabadalmi departmensei is követik. Sőt, a nagy cégeknek saját külön közjegyzői alkal­mazottuik is van. Ilyenformán az eszmei lehetőségek min­den kombinációja le van már foglalva és senki sem biztos semmiben sem. Viszont a német festékipar szabadalmi igénypontjai szerint az amerikaiaknak nem sikerült a fes­­tékgyártás s így bevált, jól működő talál­mányt megvesznek, ha a szabadalmi ügy nincs is egészen rendben. Mindenesetre ajánl­ható, hogy reményekben dús, de pénzben szegény feltalálóink a közjegyzői eljárást al­kalmazzák. Az amerikai tőke egyébként rém bizalmatlan, még a postai költségekre sem hajlandó áldozni s igy mindenféle előzetes pénzkérés vagy költségmegtérítés kérése tel­jesen céltalan és csak elriasztja még a tény­leg érdeklődőt is. A szabadalmi perök hosszadalmasak és költségesek. Az egyik fémkohászati szabada­lom perköltsége 300.000 dollár körül járt. Természetesen ilyesmit csak finanszírozó jó­barát fedezhet, a bankok csak féltésén biz­tos dologra adnak pénzt. A televíziós eljárá­sok, például a 80-as évek, most már lejárt szabadalmait használják fel. A feltaláló sza­badalmában csak a nagy trösztöknek adott ajándékot. Ha a közjegyzői eljárást válasz­totta volna, jogutódai most pörölhetnék a többnyílásos megvilágítással dolgozó, a tele­víziós eljárást alkalmazó cégeket. Feltéve, hogy nevezett cégek közben tényleg feltalál­ták volna az eljárást, ami azonban nem való­színű, mert 100—1000 egyént foglalkoztató kutatóintézetek sohasem dolgozhatnak olyan hatásfokkal, mint az egyéni kezdeményező feltalálók, mindenesetre az ipari kutató­­intézetek nagy költségekkel, drágán működ­nek. Előbb-utóbb az amerikai tröszttőke is rájön arra, hogy európai országokban keve­sebb költséggel és sokkal ötletesebben dol­gozhatnak ki alapvető új ipari eljárásokat. A technikai részletes kivitel, természetesen, csak Amerikában nyerhet befejezést. Gáti Béla

Next