Magyarság, 1929. június (10. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK» SZERKESZTŐSÉG­FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN BUDAPEST, VL ARADI-UTCA 10. CELEFONi AUTOMATA 252-30, 252-31, 252-40. KIADÓ­­HIVATAL» BUDAPEST, V. KERÜLET, BANK­­UTCA 7. TELEFONI AUTOMATA 294-31, 294-32. LEVÉLCÍM; BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 BUDAPEST, 1929 JUNIUS 1, SZOMBAT X. ÉVFOLYAM, 121. (2484.) SZÁM Választás győzelem nélkül (M) Angliát váratlan meglepetés elé ällitotta a csütörtöki választás. Ameny­­nyire a pénteken késő délutáni órákig beérkező eredmények mutatják, abszo­lút, vagy az angol politikai élet kedvenc kifejezését használva, munkaképes több­séget sem a munkáspárt, sem a kon­zervatív párt nem kapott; a liberálisok minden reménye meghiúsult és nem sok­kal fognak messzebbre jutni az előző parlamnelben volt negyven mandátum­nál. De azért ez a töredékké szétmor­zsolódott liberális tábor is elegendő ahhoz, hogy megfossza a két nagy pár­tot az abszolút többség elnyerésének minden reményétől, úgy, hogy a helyzet bizonytalansága egyaránt meg fog ma­radni, akár a konzervatívok, akár a munkáspárt kapja is meg viszonylag a legtöbb mandátumot, ha majd mind a 615 kerület mandátumainak sorsa bizo­nyossá válik. Ez az elképzelhető legrosszabb ered­mény, amit csak a választás egyáltalán hozhatott, valószínűleg jó ideig meg fogja bénítani Anglia egész politikai életét. A hosszú háborús koalíció és 1924-ben a félszeg liberális-munkáspárti együttműködés, amelynek Macdonald alig félévi kormányzása után a Zinovjev levél botránya vetett véget, minden an­gol pártot kiábrándítottak a másik párt kegyelméből való kormányzás kiszámít­hatatlan eshetőségeiből. Rothermere lord intő szava, aki a választások közvetlen előestéjén irt cikket a Daily Mailben, buzdítva a polgárság millióinak szava­zóit a szocialisták ellen való össze­fogásra, későn érkezett. Baldwin és Lloyd George %kölcsösen és nem egy esetben égették fel maguk mögött a munkáspárttal való összefogás hidját, bár Macdonald ugyanilyen határozott­sággal utasított vissza minden közele­dési lehetőséget a liberálisok felé. Hogy a duzzogó pártvezéreket más meggondolásra fogja-e bírni a megol­dásra váró helyzet bizonytalansága, azt pillanatnyilag megjósolni nehéz volna. A konzervatív párt iránt rokonszenvvel viseltető, bár magától a párttól függet­len sajtó, igy elsősorban Garvin, az Ob­server vezércikkírója, aki ma körül­belül a legismertebb és legnépszerűbb Uubliciszta Angliában, azt hiszi, hogy a szétszóródott liberális nyáj .töredéke nem szívesen követné vezérét a mun­káspárttal való bensőbb barátkozás ut­ján, mert hiszen Asquithnak öt eszten­dővel ezelőtti munkáskormányt támo­gató politikája alig teszi kétségessé, Qogy a párt számára ennek a politiká­­nek megismétlése a gyors és végleges ijiegsemmisülést jelentené. Jobb sors Vgyan a konzervatív táborban sem igen ^árna a liberális pártra, de az kétség­telen, hogy azok, akik még megmarad­jak a liberális párt keretein belül, több cégükben közelebb állnak Neville Cham­berlain és Churchill progresszív konzer­vativizmusához, mint az iparvidékek és Skócia szélsőbaloldali szocialistáinak po­litikai irányához, amely már nem egy­ezer komolyan kacérkodott az osztály­­harcnak Angliában annyira rettegett gondolatával is, tőke-ellenes és a tőkés bsztályokat gyűlölő elveiből pedig soha titkot nem csinált. Anglia számára a május 30-ának leg­keservesebb tanulsága az a kudarc, ami­vel a szavazati jognak olyan ad abszur­dum mértékig való kiterjesztése járt, ami Nagybritannia negyvenöt milliós lakosságából huszonkilencmillió férfit és nőt küldött a választási urnák elé. A kísérlet végképp nem vált be. Először azért, mert ennek az irtózatosan nagy választási tömegnek irányitása lehetet­lenné vált még a leggyakorlottabb poli­tikus számára is; Churchill, aki egyéb­ként mestere a politizáló tömegek irá­nyításának, maga is tehetetlenül állt ez­zel a feladattal szemben. A másik ve­szedelmes következmény az lett, hogy a szavazati jognak ilyen felhígítása meg­fosztotta a szavazati jogot minden ko­moly értékétől és a választást intéző menagerek rettegett veszedelme, a sza­vazattól való tartózkodás, valóságos ha­zárdjátékká tette a csütörtöki válasz­tást. hirdette, mint programjának lényeges al­kotó részét. Hogy ez a programpont a párisi békeszerződések revíziója nélkül nem valósítható meg, ez még nagyon homályosan él az angol nagy tömegek tudatában és körülbelül függetlenül at­tól, hogy melyik párttal szavaztak. Úgy, hogy a revíziót hozhatja vagy akár el­ejtheti a nagy valószínűséggel kor­mányra kerülő munkáspárt csak úgy. mint a nem sokkal kevesebb valószínű­séggel kormányon maradó és ebben az esetben valószínűleg erős rekonstrukció alá kerülő konzervatív párt. A felszínes és a napi eseményekből gyors következ­tetésekre kész magyar külpolitikai köz­vélemény — ha ugyan ilyesmiről ben szélni lehet — a legutóbbi időben ugyan gyakran irányunkban ellenséges-i nek Ítélte Chamberlain külpolitikáját; a valóság azonban az, hogy adandó kő-, riilmények között Chamberlain talán kevesebb akadályt jelentene a magyar revíziós célok elérésénél, mint a Mac-< donald kormányában külügyi államtitn kárnak kiszemelt Ponsonby, akit a leg-* szorosabb politikai barátság szálai fűz­­nek Masaryk és Benes nemzetközileg nagyszerűen megszervezett politikai klikkjéhez. Az angol választásokon egyik párt sem szerzett abszolút többséget A munkáspárt 288, a konzervatívok 253, a liberálisok 52 mandátumot kaptak — Tizenöt mandátum sorsa , még ismeretlen 7 ■ r) 1 > v • i Londonból jelentik: Csütörtökön reggel a A parlamentáris demokráciának ez a válsága, amit május 30-a emlékezetes dátumként fog jelölni Európa politikai fejlődésének történetében, igen nagy hatással lesz valószínűleg a szigetország határain túl is. Azok, akik a munkás­párt ez alkalommal való előretörésében biztos jelét lát ják annak, hogy az angol politikai élet véglegesen balfelé fog for­dulni, ítéletüket talán már nemsokára kénytelenek lesznek megváltoztatni. A ha­ladó angol konzervativizmus renesszánsza, ami 1922 őszén a Lloyd George-féle há­borúból maradt koalíció felbomlásával kezdődött, még nem ért véget és ha a konzervatív párt kiheveri a mostani válságot, amihez hasonlón, vagy talán még a mostaninál is súlyosabbon esett át 1923-ban Baldwin első bit kása kér", ^ most megakadi fejlődés még talán erő­teljesebben fog folytatódni tovább. Ha Macdonald a parlamentben abszolút többséggel rendelkező párttal a háta­­mögött 'kerülne kormányra, akkor az angol konzervativizmus háttérbe szoru­lása könnyen hosszú ideig tartó lenne, bár végleges még akkor sem. így azon­ban, ha a munkáspárt Lloyd George kel­letlenül megadott támogatásával kerül majd kormányra, valószínűleg újra a bizonytalanságnak az az állandó feszült­sége köti meg a kezét, ami olyan rövid életűvé tette első kormányzását is 1924- ben. Baldwin ugyanezeknek a veszedel­meknek kevésbé lenne kitéve, ha a másik lehetőség válik valóra és junius 25-e, a parlamentnek összeillése után, li­berális támogatással mégis csak a kon­zervatív párt marad uralmon. Erre az eshetőségre még a választások előtt fel­merült az a terv is, hogy Baldwin maga visszavonulva és a konzevativok felé hajló liberálisok megnyerésére a kor­mányalakítást Robert Cecil lord vál­lalná, aki Baldwin kormányából éppen liberális hajlamai miatt vált ki. A sors különös iróniája lenne ilyenképpen, hogy a legdemokratikusabb választói joggal megválasztott parlamentnek peer miniszterelnöke lenne, de ez a megoldás megteremthetné a polgári pártok kö­zötti összhangot és visszaszoríthatná az ország kormányzásától, a lakosság ösz­­szeségét tekintve, mégis csak kisebbség­ben levő munkáspártiakat. Külpolitikai szempontból a választás­nak ez az eredménye még inkább kitolja a reményét és lehetőségét annak, hogy Anglia bármilyen formában is cselek­­vőleg avatkozzék bele a kontinens po­litikai problémáinak rendezésébe. — Csak semmiféle belebonyolódás Európa zavaros politikai viszonyaiba! — ennél népszerűbb és egyöntetűbben elfogadott pont egy sem volt a szavazatokért agi­táló pártok programjában. A béke szi­lárd fentartásáért való erőteljes kül­politikát ezzel szemben mind a három párt többször és igen sokféle formában végsoidg fokozott feszültség mellett kezdő­dött meg a választás, amely eldönti, hogy Angliát a jövőben milyen párt és milyen kormány irányítsa. A választási küzdelem az utolsó percig rendkívül heves, de teljesen tiszta és kisebb zavargásoktól eltekintve, nyugodt volt. Baldwin miniszterelnök szer­dán mégegyszer szólott a választókhoz a rá­dión és utána tizenkét kerületben beszélt népgyülésen. A munkáspárt és a liberális párt vezérei ugyancsak az utolsó percig agi­táltak és rengeteg röpcédula és plakát zudult még szerdán este is a választók nyakába. Reggel már hét órakor kezdődőit, a sza­vazás, eleinte különösen a nők szavaztak, akik pontosan akartak munkahelyeikre meg­érkezni. A férfiak már valamivel kényelme­sebbek voltak, kihasználták azt az egy órát, amelyet minden gyár, üzem és iroda alkal­mazottainak engedélyezett, hogy állampolgári jogukkal élhessenek. Az egyes pártok óriási apparátust mozgósítottak, a központi válasz­tási irodák szinte negyedóránként kapták a jelentést arról, hogy a párt által nyilván­tartott szavazók megjelentek-e a választási urna előtt. Londonban és a nagyobb váro­sokban felszalagozott autók robogtak állan­dóan és szállították a választókat pártkülönb­ség nélkül a szavazóhelyiségekhez. Össze­ütközés nem fordult elő, csak a szavazó­helyiségek előtt történt meg néha, hogy is­merősök, egyes családok tagjai is összeszólal-A szavazatokat reggel öt óráig számlálták, akkor a szavazóbiztosok háromórás pihenőt kaptak és nyolc órakor ismét folytatták a munkát. Egymásután váltak ismeretessé az eredmények, amelyek mind azt mutatták, hogy a konzervatív pártnak a munkás párt­tal folytatott késhegyig menő küzdelmét sok helyütt nagyon megnehezítették a liberális jelöltek. Birminghamben, amely a konzer­vatív pártnak egyik legerősebb vára, tizen­egy mandátumból hatot szerzett meg a kon­­zervtiv párt, ötöt a munkáspárt. A kon­­zervativpárti munkaügyi miniszter itt kibu­kott, Chamberlain külügyminiszter elkesere­dett küzdelem után csupán 43 szavazattal koztak és parázs vitákat rendeztek, ki hová szavazzon és sokszor megtörtént, hogy az asszonyok összekülönböztek a férfiakkal, a gyerekek a szülőkkel, mindegyik máshová szavazott. Számos nő, aki most kapott elő-i szőr választójogot, utólag nagyon panaszko-i dott, hogy tévedésből rossz jelöltre szavazott, nem arra, akit eredetileg kiszemelt. Estefelé a nagyobb lapok szerkesztőségi palotáin fényszórók és megafonok kezdték tudatni a kíváncsian gyülekező tömegekkel a lassan-lassan beérkező választási eredmé­­nyékét. Mindenekelőtt az ipari jellegű kerü­letekben készültek el a Szavazatok össze­­számlálásával és az innen beérkező jelenté­sek már mutatták, hogy a munkáspárt je­lentékenyen megerősödött. Az újságpaloták előtt és a Trafalgar-téren mindig nagyobb és nagyobb tömegek gyülekeztek össze, akik a villanytáblákon jelzett egyes választási ered­ményeket pártállásuk szerint, hol viharos hurrázással, hol pedig fülsiketitő fütyüléssel és trombitálással fogadták. A sokezerre rugó’ tömegben mindenkinél volt valami szer­szám, amivel zajt lehetett csapni és a londoni polgárok éltek is az alkalommal, hogy ked­vükre kitrombitálják és kifütyüljék magu­kat. Ha napközben nem is volt összeütközés, itt az eredmények hirdetése közben annál gyakrabban előfordult, hogy egyes fütyülő, éljenző és trombitáló csoportok között heves összeszólalkozásra, sőt itt-ott kisebb vereke­désekre is sor került. győzött, miután párthívei kívánságára a sza­vazatokat újból megszámolták. Vereséget szenvedett az előző parlament elnöke, Hőbe is. Megválasztották Baldwin miniszterelnököt 14.000 szótöbbséggel, de bekerült a parlamentbe Baldwin Olivér, a miniszterelnök fia is, aki apjával ellentétben szocialista programmal lépett föl. Sir Her­bert Sámuel, a liberális párt egyik vezér­­egyénisége, tizenegyévi távoliét után, most is­mét bekerült a parlamentbe. Megválasztot­ták Joynson-Hicks konzervatív belügyminisz­tert, akinek szinte fasiszta-szellemben tett egyes kijelentései miatt nagyon sok táma­dást kellett kiállnia, Hoare konzervatív lég-Chamberlain külügyminiszter csak 43 szótöbbséggel gyózOtt Ara 16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék