Magyarság, 1929. július (10. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-10 / 153. szám
1929 Julius 10, szerda W1CTM1S10 LondonbanOldalatti teherszállító vasút építésével akarnak kenyérhezaltatni 60.000 munkanélkülit Londonból jelentik. A munkanélküliség problémájának megoldásával megbízott munkaügyi miniszter jelenleg egy nagy londoni földalatti teherszállító vasút terveit tanulmányozza. A terv, amelynek megvalósítása négy évet venne igénybe, 60.000 munkásnak adna erre az időre kenyeret. Viscount EFbank, aki a tervet felvetette, kijelentette, hogy a földalatti tehervasút megépítése mintegy 40 millió fontba kerülne, amely összeget a kormánynak haladéktalanul rendelkezésre lehetne bocsátani. A kormányt felkérték, hogy garantálja az előlegezendő tőke kamatait. A földalatti vasút 75 mérföld hosszú lenne, 54 rakodóhelyekkel ellátott állomással és nagy központi raktárakkal. — Különös gyújtogatás egy majorban. Pécsről jelenti tudósítónk. A morgói csendőrség rendkívül érdekes ügyben indította meg a nyomozást, amelynek előzményei az elmúlt hónapba nyúlnak vissza. Tudni kell, hogy Morgó község mellett fekszik az Elekmajor. A major egyik juhászbojtárja június 22-én éppen kint volt a mezőn, amikor egy ismeretlen férfi jelent meg előtte s levelet adott át neki azzal, hogy vigye el azonnal és adja át Kammerer Ferenc földbirtokosnak. A levélben azzal fenyegették meg a földbirtokost, hogyha egy bizonyos helyre nem tesz ki tízezer pengőt, felgyújtják a majorját. Kammerer Ferenc a levelet a csendőrségnek adta át, amely azonnal nyomozni kezdett, anélkül azonban, hogy eredményt tudott volna elérni. Az elmúlt szombaton aztán az történt, hogy Kammerer Ferenc majorjában kigyulladt váratlanul húsz vagon szalma s a tüzet csak a legnagyobberőfeszítéssel sikerült megfékezni. Mivel a nyomozás ezúttal is már-már holtpontra jutott, kirendelték a tanyára a pécsi rendőrség nyomozó kutyáit, amelyek elindulva a nyomon, Gyűrű község irányába kezdtek futni. Közben eső kezdett esni, amely elmosott minden nyomot. A csendőrség most már detektivekért fordult Kaposvárra s nem lehetetlen, hogy így mégis csak sikerülni fog elfogni a tettest. Ha a rádióengedélyes a lakásból elköltözik, ne felejtse el azt az érdekelt postahivatalnál bejelenteni. teszi nem csupán a mestert, hanem még a jövendő őrmestereket is. A karaván csak szepeg, mert így szokta meg, mindenbe való belenyugvással, a férfinép pedig simogatja a hosszú haját, búcsúzik tőle, mert az a haj rövid percek múltán áldozatul esik a közigazgatási erélynek és tapintatnak. Gondol valamit a dádé is, mert amint hull reá a sok cím és nyakleves, egyszerre csak felüti dacosan, elszántan a fejét. — Én vagyok a tolvaj, meg a huncut? Tolvaj az egész judetutotok, ahogy van; tolvaj a kapitányotok, aki eladta a tilosba tévedt nyájat és zsebrevágta a pénzt — úgy áldja meg halóporában is az Isten. Tolvaj az árvák apja, aki penderben engedi útnak az árvákat. Ezek nagyobb bűnök az enyémeknél. Tolvaj a prefektusotok, aki egyik boltban sem fizet, de a családja folyton vásárol Tolvaj minden hivatalnokotok, miniszteretek, csodálatos, hogy nem szedték még fel a vasúti síneket, nem loptál el a házakat. Ezek a bitangok, nem én. Most pedig elő az ollóval, ezt se bánom, ha belém szúrjátok. Obrád álmélkodásában nyitva felejtette a száját (igen rossz, pipafüstös, fekete fogazatta volt) , hamarosan válaszolni se tudott. Azonban az egyik rendőr óriásit kacag illendő hűt ráorditani. — Téged még mi a csuda esz? — Azon mulatok — fuladoz még mindig a legény — hogy ez a sátánfajzat még azt merte mondani: nem ismerős Nagy-Romániában. Hogy valaki ilyen szemtelen legyen s m ekkorát hazudjon! Peregrinus ! Huszonkét emberével elsülyedt a „H. 47“ angol tengeralattjáró A Szent György-csatornában összeütközés okozta a katasztrófát Londonból jelentik. Végzetes szerencsétlenség történt a Szent György-csatornában, ahol az angol haditengerészet „H. 47“ és „L. 12“ számú tengeralattjáró hajója összeütközött. A két hajó közül az L. 12 volt a szerencsésebb, azt meg lehetett menteni az elsülyedéstől, bár két emberének nyoma veszett. .4 „H. 47“ tengeralattjáró azonban parancsnokával, Felton sorhajóhadnaggyal és huszonkét matrózával elsülyedt. A katasztrófa hírére Portmouth kikötőjéből azonnal két vontatógőzös indult az összeütközés színhelyére. Emalődarukat és búvárkészülékeket vittek magukkal. Ugyanakkor két torpedórombolót is a szerencsétlenség helyére rendelt a tengernagyi hivatal. A torpedórombolókon az angol haditengerészet legkiválóbb búvárai siettek a szerencsétlenül járt tengerészek felkutatására. Az elsülyedt hajó kilencven méter mélyen fekszik a tenger fenekén. Alexander államtitkár, a tengernagyi hivatal első lordja, az alsóház délutáni ülésén nyilatkozott a „H. 47“ katasztrófájáról. Ama nézetének adott kifejezést, hogy a szerencsétlenül járt hajó személyzete elveszettnek tekinthető, bár a mentési munkálatok folynak. Az elsülyedt „H. 47“ már két és fél évvel ezelőtt is összeütközött egy másik angol tengeralattjáróval. Akkor is súlyosan megrongálódott, de sikerült a víz felszínén maradnia. Érdekes, hogy a H-típusú tengeralattjárókat különös balszerencse üldözi. Az ebbe az osztályba tartozó tengeralattjárók közül az utóbbi évek folyamán négy sülyedt el. — Az ideiglenes házadómentesség. A pénzügyminiszter az 1920. évi XXIII. törvénycikk 17. szakaszában kapott felhatalmazás alapján intézkedett, hogy mindazok, akik az ideiglenes házadómentesség iránti kérvényüket annak idején egyáltalán nem, vagy csak elkésetten adták be, ezt a kérvényüket eddigi mulasztásuk igazolása mellett szeptember végéig adhassák be, illetve újíthassák meg. A pénzügyminiszter egyúttal felhatalmazta az adóhivatalokat és a kerületi adófelügyelőségeket, hogy az ideiglenes házadómentességet a földbirtokrendezés során házhelyhez juttatóinknak, valamint azoknak a háztulajdonosoknak, akik az építési engedélyt csak elkésetten kapták kézhez, a maguk hatáskörében megadhassák, amennyiben az épületet 1924 augusztus 1. után vették használatba. Minden más esetben az elkésetten beadott kérelmek elbírálását a minisztérium magának tartotta fenn. Bajusz György főhadnagyot halála után kitüntetik. Megírtuk, hogy Bajusz György főhadnagy életmentés közben a Dunába fúlt. Holttestét hosszú kutatás után megtalálták és a Gyáli-úti helyőrségi kórházban ravatalozták fel. Ott lesz a gyászszertartás szerdán délután 2 órakor. Azután a holttestét a szülei Sátoraljaújhelyre szállítják. Mint értesülünk, a kormányzó a temetési szertartáson kitüntetést fog átnyújtani a hősi életmentés közben elhunyt főhadnagy apjának, Bajusz József árvaszéki elnöknek. — Kölcsönkért és vissza nem adott huszáruniformisért kéthónapi fogház. Hlavnyai Károly bányatisztviselő ez év március elején Lohner Irén jelmezkölcsönző intézettulajdonostól hamisított levéllel egy teljes huszáruniformist vett rövid használatra kölcsön, amelyet vissza nem adott. A jelmezkölcsönző intézet tulajdonosa erre csalás címén feljelentést tett Hlavnyai ellen. Géczi Károly dr. büntetőtörvényszéki egyesüíró kedden tárgyalta Hlavnyai Károly ügyét, akit csalás vétségében mondott ki bűnösnek és ezért kéthónapi fogházra itélte. Egykor meglátogatta barátját, aki éppen a két térde közzé szorította a fia fejét s alaposan érdekelte a tenyerével a gyerek érzékeny részét. — Miért vered a fiad, mit csinált? — kérdezte barátját a látogató. — Semmit. De ma este elutazom s a fiam csak holnap kapja ki a heti bizonyítványát. Hát csak előrelátásból adom ki a porcióját. Corpus Juris — Nem tudod véletlenül, mi a bigámia maximális büntetése? — Két anyós. Súlyos hiba Egy iró és egy abbé Istenről vitatkoztak. — Jó, tisztelendő atyám, — mondotta az író — belenyugszom, hogy az Isten férfit és nőt teremtett. De engedjen meg, ott már, mikor mind a kettőt ugyanarra a planétára teremtette, mégis csak elhibázta a dolgot. — Ezer soffőr csatlakozott a Revíziós Ligához. Ma az Autotaxi Részvénytársaság kebelében alakult „Autotaxi Soffőr-Otthon" mintegy ezer tagja nevében Sisovits József igazgató üdvözölte Herczeg Ferencet, a Liga elnökét, majd Csizmadia István, a vállalat legöregebb soffőrje az alábbi beszédben indokolta meg a testületnek a Revíziós Ligához való csatlakozását. — Ha a győztes államok munkásai szüntelenül azon dolgoznak, hogy a tőlünk jogtalanul elrabolt magyar területeket végleg megtarthassák, mennyivel inkább kell nekünk, a magyar munkásoknak, mindent elkövetnünk, hogy segítsük visszaszerezni tőlük azt. Az automobil magyar munkásai előtt nem szorul magyarázatra, hogy a békés munka, lelki megnyugvás és gazdasági jólét feltételei nem valósulhatnak meg addig, amíg Magyarország határai autóval egy óra alatt elérhetők. Herczeg Ferenc, a Revíziós Liga elnöke, meghatottan köszönte meg a csatlakozást.Sisovits József igazgatón és Csizmadia Istvánon kívül a küldöttségben még Najmányi Béla, az Otthon titkára, továbbá Vincze István, Fodor István és Gallyas Károly vettek részt. A küldöttség egyúttal átadta Herczeg Ferencnek az automobilkunkások gyűjtéseképpen befolyt 422 pengőt, továbbá a csatlakozásról szóló művészi rajzokkal díszített közgyűlési jegyzőkönyvet. — A hadviselt közalkalmazottak bajtársi szövetségének közgyűlése. A Hadviselt Magyar Közszolgálati Alkalmazottak Bajtársi Szövetsége a minap tartotta vitéz Diószeghy Gábor dr. kúriai biró elnökletével Pest vármegye székházában rendes évi közgyűlését. A közgyűlésen megvitatták a hadipótdíj felemelése ügyében Wekerle Sándor pénzügyminiszterhez dctionlításra kerülő memorandumot, amelyet már el is készítettek. Ezután a vitézségi érempótdíjak folyósításának ügyét tárgyalták és elhatározták, hogy illetékes helyen lépéseket tesznek a kérdés sürgős megoldása érdekében. Az elnökség javaslatára kimondotta a közgyűlés, hogy csatlakozik a Társadalmi Egyesületek Szövetségéhez és a Magyar Pzevíziós Ligához. A tisztújítás során Ihász Jenő dr. előterjesztésére megválasztották elnökké vitéz Diószegiy Gábor dr-t. társelnökké vitéz Bénárd Ágoston dr. ny. minisztert, Juhász Jenő dr. gazdasági főtanácsost. Alelnökök lettek: Wenczelly Reid dr. miniszteri tanácsos, Zalán István miniszteri tanácsos, vitéz Perley Lajos, a katonai Mária Terézia-rend aranyvitéze, vitéz Krasznahorkay János dr., a MÁV hadviseltek csoportjának elnöke Török Jenő főtanácsos, Váry Béla ny. székesfővárosi altiszt. Ügyvezető elnök: Kempszky Lénárt lovag, a m. kir. postatakarékpénztár igazgatója. — Baromfitenyésztők szaküilése Vácott. A Magyar „Rhode“-tenyésztők Klubja Vácon, a m. kir. postások fajbaromfitelepén július 17-én (szerdán) délután fél négy órakor szakülést tart. Tárgya: Mátyás Béla m. kir. postafelügyelő előadása a mesteséges keltetésről és a Schmidt-, valamintWacAe-fajtájú szekrény-keltetőgépek bemutatása mellett a pedigrés keltetés demonstratív ismertetése. Vendégeket szívesen látnak. Indulás: július 17-én délután Budapest nyugati pályaudvaráról a 14. óra 07 perces személyvonattal. is — A Ferenc József-emléktemplom építése. A Magyarok Nagyasszonya tiszteletére és I. Ferenc József emlékére építendő, Izabella főhercegasszony fővédnöksége alatt álló tisztviselőtelepi templom ügyében, amelynek alapkövét még Csernoch János bibornok-hercegprimás rakta le, az építőbizottság ülést tartott, amelyen megjelentek: Zichy Rafaelné grófné, Gévay-Wolff Nándor államtitkár, Kertész K. Róbert és Sváby Gyula h. államtitkárok, Lépesd Antal prelátus-kanonok, Zsembery István, az Országos Katolikus Szövetség alelnöke, Ruffy Pál ny. államtitkár, Madarász István apát, mint tanácsos, Solthy Lajos tanácsnok, Gerevichh Tibor és Lechner Jenő egyetemi tanárok. Szlamoray János vezérigazgató, Szendy Károly fővárosi főjegyző, Sebő Béla székesfővárosi számvevő, Filó Károly plébános, Végh Gyula műszaki főtanácsos és Slavlina Károly fővárosi fogalmazó. Az ülést Izabella főhercegasszony rövid beszéddel nyitotta meg és abban köszönetet mondott a székesfővárosnak, mint kegyúrnak, továbbá a kultuszminiszternek és mindazoknak, akik munkájukkal, támogatásukkal elősegítették a fogadalmi templom felépítését és annak munkájában résztvettek. Ezután Zsembery, István javaslatára az építőbizottság elhatározta a még szükséges intézkedéseket. Végezetül Lépesd Antal prelátus-kanonok, majd Ruffy Pál ny. államtitkár az építőbizottság háláját fejezték ki a főhercegasszony iránt, akinek hathatós munkája nagyban hozzájárult a templom megépítéséhez. HA AUTO ---------- / i’N —mekedb-kwCAJ A megmarkolt nihil Ég tudja, de az ember rabja a szokásnak. Főleg, ha gyorsan kell cselekedni. Például — teszem föl — ha rabló áll elénk a keresztúton, megszoktuk, hogy revolverünkhöz kapjunk. A jobb, hátsó revolverzsebünkhöz és nem a bal fülünk felé. Ugyanígy, ha valami az eszünkbejut, a homlokunkra csapunk merő megszokásból és nem a cipőkötőnkre. Azt mindenki belátja, rémes volna ilyen változtatást megszokni. — De mi szükség is van ilyen változtatásra? — kezdi e sorokat olvasó józan ész. Hát ezt a kérdést legjobb lesz megismételni és velünk együtt megkérdezni, hogy: — Mi szükség, is van ilyesmire? Merthogy van, az mindjárt kitűnik. Autóbuszok járnak ugyanis Pest városában — ne tessék nyugtalankodni, nem az elmúlt tavaszkor beígért új relációkon — és ezek az autóbuszok irtóztatóakat szoktak zökkenni, nem is szólva a kanyarról, ahol minden benne lévő élőlény és állólény a kanyarral ellenkező irányba egy olyan srég csárdást kap, hogy még. Közel járunk már a témához, kérem. Mert mi a srég csárdás ellenszere a meglódult autóbuszutas szempontjából? Az, hogy megfogódzzék. No, tetszik látni, ez az. A meglódult utas, akit fél másodperc választ el attól, hogy keblére omoljon egy morózus hentesnek, vagy matraca legyen egy 140 kilós, barakidomu hölgynek, merő szokásból fölkap a plafonra. Mert igy szokta azt meg a villamosban és igy szokta meg egynémely autóbuszban. De a rémült kéz ilyenkor levegőt fog. Gyors pótkapás: kiderül, hogy a szomszéd óraláncába markolt. És mikor hat pardon és kilenc fene egyeleg után föltápászkodik, akkor veszi észre, hogy a kocsitető srégen-bal padmalyán húzódik egy csupasz fémrúd, amit mindennek nézett, csak kapaszkodónak nem. Az egyik kocsiban ugyanis kapaszkodás rendelkezésre áll az az imént említett szégenthal-padmely-fémrúd, a másikban rejtélyes börslinglik, amiről mindenki azt hiszi, hogy csengőszij, a harmadikban kis bőrpitykén fagolyó, a negyedikben fönt semmi, alul nikkelkampó, az ötödiken lent semmi és fölül nikkelkampó, a hatodikban lent se semmi, fönt se semmi, hanem egy átló fémoszlop, ami, hogy útba ne legyen, mindig s udvariasan messzebb áll tőlünk, semhogy elérhetnék. íme, ezért van aztán, hogy a kanyarban megriadt utasok luftkapásokat eszközölnek, belekapni kényszerülnek a nikkelezellen nirvánába, a bőrmentes semmibe, a lógódzkodónak vélt nihilbe és ráülnek a mellettük ülő májára, knockoutolják az álló szomszédot, bordán döfik az ablakon kimélázót, aki gondolatban margarétás réten csapong és nem érti a derült égből lecsapódó bikadöfést. És így válunk mi magunk alanyaivá a legrutább elnyomatásnak, hogy időnkint egy-egy lendült utas állkapcsunkba kapaszkodik és sípcsontunkba balanszíroz, miután lesodródott a kebelreborulás orientációjának lehetőségéről. Talán lehetne ez ellen tenni valamit? Ki tudja? Egy a fő, ha megígérnék. — undi —*