Magyarság, 1929. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

1929 Julim 2, kedd MwlfABSAft Egy cseh kém letartóztatása miatt a csehek Hidasnémetin megszakították a vasúti forgalmat Prágából jelenti a Cseh Távirati Iroda. Hivatalosan közükt, hogy július 2-án déltől kezdve elrendelték a Hidasnémetin át­haladó­­vasúti forgalom megszakítását. Ezt a rendel­kezést azért léptették életbe, mert egy Hidas­németin szolgálatot­ teljesítő cseh vasúti al­kalmazottat a magyar hatóságok, anélkül, hogy erről a cseh hatóságokat értesítették volna, elhurcoltak. Mivel ilyenformán a cseh­­vasúti alkalmazottak személyes biztonságát veszélyeztetve látják, Hidasnémetiről vissza­rendelték a cseh vasúti személyzetet. A Cseh Távirati Iroda fenti közleményéhez magyar illetékes helyről a­következő meg­jegyzést fűzik: A cseh vasútigazgatóság intézkedése nyil­ván azzal van összefüggésben, hogy a ma­gyar hatóságok június 28-án kénytelenek voltak egy Pecha Vince nevű, a hidasnémetii­­közös határállomáson jegypénztárnoki minő­ségben szolgálatot teljesítő egyént letartóz­tatni, mert kémkedésen tettenérték. * A hidasnémeti-i incidens újabb megnyilvá­nulása annak a terrorisztikus és erőszakos cseh politikának, amely az utóbbi időben mind nagyobb erővel érvényesül Magyaror­szág ellen. A cseh-magyar határ mentén, úgy látszik, állandó a cseh kémek tevékeny­sége, hiszen alig néhány héttel ezelőtt tartóz­tattak le a magyar hatóságok egy másik cseh kémet és máris erről az újabb esetről érkezik jelentés. A tettenért, munka közben letartóz­tatott kémért való terrorisztikus síkraszállás, azután egyenesen megbotránkoztató. Kétség­­telen, hogy a magyar hatóságok által letar­tóztatott kém nem lehetett cseh vasutas, csu­pán a könnyebb mozgás kedvéért ölthette magára a vasutas ruhát és igy ezt az esetet leselt vasutasok zaklatásának beállítani sem­­miképen sem lehet. Egyébként az is bizo­nyos, hogy kémkedni tényleges vasutasnak nem szabad és amennyiben ezt mégis meg­teszi, bele kell nyugodnia a jog és törvény szerint kijáró büntetésbe. Ez ellen a bünte­tés ellen legkevésbé a cseheknek van joguk tiltakozni, hiszen köztudomású, hogy ők le­tartóztatnak és perbe fognak magyar levente­oktatókat, sőt leventeegyesületek egyszerű tag­jait is, noha kémkedés vádját semmiképen sem lehet rájuk húzni, míg ők nyilvánvaló kémek letartóztatása ellen hasonló jogtalan és erőszakos intézkedésekhez folyamodnak. Bizonyos, hogy egyetlen állam sem nyithat szabad utat területén, más államok kémeinek, nem nézheti ölbe tett kezekkel egy jól szerve­zett kémhálózat tagjainak működését és te­vékenységét. Reméljük, hogy a magyar kormányt nem fogja visszatartani megfelelő intézkedések foganatosításától a csehek erő­szakos fellépése és meg fogja találni a mód­ját annak, hogy ennek a magyar állam biz­tonsága ellen irányuló munkának minél előbb véget vessen.* Hidasnémeti, tudvalévően, a trianoni ma­gyar—cseh határ egyik legfontosabb átkelési állomása és a Budapestről Miskolcon át Kassa és a keleti Felvidék felé irányuló egész forgalom lebonyolítója. Ugyanide fut be a Szerencs felőli szárnyvonal, amely Csonkamagyarország keleti alföldi részeit és a Hegyalját köti össze a velük azelőtt oly szoros kapcsolatban levő északi megyékkel. Masaryk a hadviselő pacifizmusról Prágából jelentik: Masaryk köztársasági elnök Tabor városában megtekintette a cseh hadviselési kiállítást és ez alkalommal, az üdvözlésekre válaszolva, kijelentette, hogy a hadviséselési kiállításban mindenekelőtt béketendenciát lát. — Békét akarunk, — mondotta az elnök — elsősorban szomszédainkkal. E pacifiz­musunk azonban nem jelenti a harci szellem destruálását, hanem a békét akaró, de kény­szerítés esetén jól katonáskodó polgárok ki­képzését. Amit a nemzet fáradsággal kiküz­dött, azt teljes erővel védeni is fogja. A vé­dekezés nemcsak szükséges, de erkölcsileg megengedett is. Embertelen dolog, ha vala­kin erőszakot követnek el, de embertelen az is, ha valaki nem védekezik. Ebben az érte­lemben üdvözlöm a kiállítást, amely a munka — és ha kell — a vas kombinálása. Csodálatos, hogy Párisban az az érthetetlen reménykedés tartja magát, hogy a magyaro­kat megnyerik Franciaország számára és eltávolítják az olaszoktól. A magyarok min­denekelőtt a kisantanttól szeretnék meg­vonni Franciaország bizalmát, tehát Fran­ciaország barátságával fognak tüntetni mind­addig, amíg Párisban tisztán és hangosan tudomásukra nem adják, hogy Franciaország a kisantant beleegyezése nélkül nem enged meg semmiféle határmódosítást. — Ha valaha szükség volna Magyaror­szággal szemben mozgósításra — mondja tovább Kramaz — a nézetek erről különbö­zők lehetnek, én nem tartozom azok közé, akik meggondolatlan lépésekre uszítanak, de nagyon jól ismertem a magyarokat a há­ború előtt huszonöt évvel és tudom, nekik csak a határozott és félelem nélküli fellépés imponál. Senki sem követeli, hogy a magya­rok legyenek megelégedve azzal, ami történt, maguk közt beszélhetnek, ahogy akarnak, de a kisantant képviselőivel szemben nem engedhetik meg maguknak azt, amit más állammal szemben sem mernek megtenni. Katonailag is elég erősek vagyunk, hogy kö­veteljük Budapesttől, ne provokáljon ben­nünket. Kramarz dühös vádaskodása Magyarország ellen Prágából jelentik: Kramarz a versaillesi szerződés tíz éves fordulója alkalmából a Horodny Listyben azt írja, hogy Európa legbékétlenebb állama a magyar.­­ A balkáni nyugtalanság tűzfészke nem Bécsben volt, hanem Budapesten. A mon­archia külpolitikájában Budapesté volt a döntő szó. Budapest a világháború főbű­nöse. Mint ez a kis fehér egér is. Hová lehetett? Mindegy az, hiszen el­tűnt. Nincs többé! ... Aztán az emlékek. Az asszony a fiókos szekrénye előtt állt. Tizián­ vörös hajában lángocskákat gyújtott a lámpa fénye. Kihúzta a felső fiókot s a szalagok, szá­radt virágok, selymek és muszlinok illa­tos karja alól előkeresett egy biborszat­­­tyán tokot. Felpattintotta a fedelét és — káprázat fez? — szemébe ragyogott a fülönfüggő két aranykarikája és pirosan, amilyen a szája volt a lobogó szemű, szomjas asz­­szonynak, fekete bársony ágyáról az asz­­szonyra kacagott a két rubinbharan­­gocska. Az ujjára fűzte az egymásba kapcsoló­dott két aranykarikát. Megcsillogtatta a lámpa fényében s úgy nézte, hogy ettől a nézéstől kigyulladt az arca s a szemé­ben sóvárgó tűz kezdett kiragyogni. Remegő várakozás volt ez az egész arc. Azt látszott lesni, hogy megszólaljon ez a mesebeli két harangocska. Hogy megszólaljon, hirdetve va­lami régi és mégis új, zsendü­lő tavaszi hajnalt, amelyen újra lehet kezdeni és ki lehet javítani az életet, amely eliram­­lott és amely kicsorbult valahol régen. És ahogy vágyon nézte a két haran­gocskát, izgalomtól remegő ujja hegyén megcsendült az ördög csöngetyüje, mint egy emlék a múltból. S ekkor odakünn megdördült az ajtó: — Nyisd ki, te gonosz némber! Hal­lom a pokolbeli latrod csöngetyüjét. S az asszony ujj­áról leválva, a padlóra zörrent a rubint-harangos aranyfülön­függő. Lezörrent és tovagurult. .. Ott künn fulladt csönd támadt egy percre. Csak nehéz lélekzetrögök szakad­tak föl az öreg Puzsár ziháló melléből, recsegve-ropogva, mint mikor az ekevasa felhasítja az aszálytól száradt hantot a barázdában. Az ajtó reccsenve szakadt föl, dör­dülve csapódott a falnak és az öreg Pu­zsár bezuhant az asszony lába elé. De feltápászkodva, elhatalmasodott a gyönge asszony fölött, mint a fékjét té­pett eleven számonkérés: — Hová tetted? Elpárolgott a kénkö­ves gazember? Te! Te világ utolsójal Ütésre rántotta öklének pörölyét és ak­kor végigvágódott a padlón, mintha le­taglózták volna. Az arca elfeketült, mintha belső tüze hányta volna ki rajta a kormot és elveszett a szava. El lest az örökre. Szörnyüket akart mondani pedig, de csak ez siv­tott ki szakadozva az ő le­fittyenő száján: — Ti... Ti­­.. Ti... (Ti ketten ... Te és az ördögpárod!) — Ti... Ti... Ti... (Ti csak, folyton, amig élek. Nem is lesz már nekem titől­lek nyugvásom.) És azontúl nem is tudott egyebet mon­dani holtáig, bármit kérdeztek is tőle, bármit akart is ő kérdezni... — Az asszony, — közelgett meséje vé­­réhez édesanyám — sohasem találta meg az ördög csengetyűjét . . . Pedig de mennyire kereste ... Voltak, akik azt mesélték erről a titokzatos fülönfüggőről, hogy a bertányi gróftól kapta meg lány­korában, amikor az a szelet csapta körü­lötte a maga módja szerint! Kedves em­léke volt, ritka egy ékszer is. Nem tudott tőle megválni, de kénytelen volt ezt a rejtett kincsét az öregedő ura elől eltit­kolni, mert félékeny volt az jobbra-balra és­­ visszafelé is. De miért nem találta meg az asszony, bárhogy is kereste és miért betegedett belé, lassanként el is hullajtva életének minden virágát , miért? Mert tudod-e, Gönczy néni, hogy sohasem került elő a két rubinbharang? — Dehogy is nem — szólalt meg Gönczyné. — De ezt te, persze, nem tudhatod, Ilus. Én ott jártam, mikor az uj gazda lebontatta a Puzsár-ház kívül­ről sütött kályháit s az asszony háló­szobájában a kályhalyukban megtalál­ták az ördög csengetyűjét egy egér­csontváz nyakán... így hallottam ezt a történetet a hinta­székben ülve, tettetvén magam, hogy alszom, pedig mennyire figyeltem, hogy belássak a felnőttek meséibe. Anyámék ott is felejtettek engem a hintaszékben akkor este. * S ekkor egész tisztán, soha el nem fe­­lejthetően elevenedett meg előttem a fe­héregér tragédiája, amit még ma is lá­tok. (Erős a meggyőződésem, hogy az ő csontváza volt az a rubintcsengős csont­váz.) Ó, a szegény társtalan — a többi bol­dog szürke egértől színével megkülön­böztetett .A magányosságától fűtött vé­rének pezsgésében messzaliánszra is ké­szen elpártolt aszonyától. Megszökött az ablak közéből az ő cipó-remeteházából és társat keresve, a kályha alatt megta­lálta az ő szürke rokonait és elvegyült szürke, bugris társai között. (Hogyan fogadták várjon az előkelő, különös idegent?) Azon az estén, a családi dráma lázas estéjén, az egérlyuk bejáratához csalta őt nyilván asszonykájának jól ismert hangja s ott nézdelődhetett, amikor a földre hullott a két rubintharang és a sa­rok felé gurulván, azok aranykarikája a kis leselkedő nyakába fonódott. Képzelhető, hogy megrettent a kis egér, amikor csilingelő, félelmes diszével visszahátrált az alagútba, milyen szörnyű riadalom támadt az egérnemzetség kö­zött. Tűzvész, rémület, pusztulás, végítélet! S ezt az az idegenszerű jövevény zúdí­totta az egész családra. Szinte látható ez, annyira bizonyos, hogy így történt: Hanyathomlok menekült az egész nemzetség és pánikjuk torlódásával le­szakították az alagút mennyezetét, amely a zugba menekült fehéregér elől, aki moccanni sem mert, hogy föl ne ébressze nyakán a szörnyű zenebonát csapó po­koli masinát, — elzárta a törmelék az életbe visszatérés útját. Ott pusztult el ő magányos kriptájá­ban. ... Lehet-e másként, hogy a mi körül pusztulás áradt föld felett és föld alatt, csakugyan az ördög csengetyűje volt mégis? Még ma sem tudom eldönteni ezt a kérdést Talán önöknek sikerül... Fájdalommentes borotválkozás csakis a M VEA-CREME szappanozás előtti, alapos bedörzsölése által érhető A bőrbe való erős bedörzsölés azért kell, hogy szappanozásnál szükséges habképződést meg ne akadályozza s kísérletet tehessen, készséggel küldök önnek egy próbadobozt. P. Beiersdorf & Co. A.-O., magyarországi vezérképp _ Budapest V., Rudolf rakpartjg. Nem lesz több angol hadgyakorlat a Rajnavidéken Londonból jelentik. A Daily Mail értesü­lése szerint a Rajnavidék kiürítése ügyében megtörtént az első lépés. Az angol kormány közölte az angol megszállócsapatok wies­­badeni főhadiszállásával, hogy az idén ősz­szel már nem lesznek a Rajnavidéken had­gyakorlatok. Miután a megszálló csapatok angol legénységét az utóbbi tíz évben ezeken az őszi hadgyakorlatokon képezték ki, az őszi hadgyakorlatok elmaradása egyet jelent a Rajnavidék küszöbönálló kiürítésével. Mexikóban megnyíltak a három év óta bezárt templomok Mexikóból jelentik: Három év óta először nyíltak meg Mexikóban a templomok ka­pui. Harminc katolikus templomban mond­tak misét. Általában csak jelentéktelen inci­densek történtek. Egyedül a guadeloupei Isten Anyja-templom előtt történt súlyosabb kimenetelű incidens, mert a tömeg tolon­gása oly nagy volt, hogy ötven ember a nagy tolongásban csaknem megfulladt és a Vöröskereszt embereinek kellett az aléltakat elszállítani. Két asszony életveszélyes sérülé­seket szenvedett, többen pedig könnyebben sebesültek meg. Az utolsó négy hét és 70 éites cégünk megszűnik! Ezért a raktáron levő összes árukból: nOI- GS férfi-gyapjÚSZÖvetel­, flanelok, mosogrenadinok, selymek, vésznek, cittfonok, fehérneműek, egyhuzatok, gyapjútakarók, fürdőruhák, női télikabátok stb. cikkekből még a maradékokból is az eddigi gyári ár és gyári áron aluli árakból még külön is Hiszpénzengedményt adok­ni STERN JÓZSEF RT. IV., Galvin-tér 1, mennél előbb iön, annál nagyobb a választék !

Next