Magyarság, 1929. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-01 / 172. szám
jön a konferenciára, a hágai tanácskozások sikerrel fognak végződni. Briand az Európai Egyesült Államokra való utalással fejezte be beszédét. Az európai államszövetséget csak Franciaország és Németország együttes jóakaratával lehet megteremteni. Ez az államszövetség nem irányulhat senki ellen, legkevésbé pedig az Amerikai Egyesült Államok ellen. A miniszterlenök beszéde után a radikális párt elnöke, Daladier, bejelentette, hogy pártja tartózkodni fog a szavazástól. Az elnök ezután elrendelte a szavazást. A leadott szavazatok megolvasása után megállapították, hogy a kormány mellett 325-en, ellene pedig 136-an szavaztak. A kormány tehát közel 200 főnyi többséget ért el. A kormány ellen csak a kommunisták és a szocialisták, valamint a radikális párt és a Maginot-csoport néhány tagja szavazott. A radikális képviselők legnagyobb része tartózkodott a szavazástól.A döntő szavazás után a kamara áttért a 1478 millió frankos adókönnyítési kormányjavaslat tárgyalására. Nagyobb vita nem fejlődött ki, a Ház nagy szótöbbséggel magáévá tette a javaslatot. Este 7 órakor ismét Briand miniszterelnök lépett a szónoki emelvényre, ezúttal azonban már nem tartott nagyobb beszédet, hanem csak felolvasta a kamara elnapolásáról szóló elnöki dekrétumot. Negyed 8 órakor az ülés végetért s a kamara megkezdte nyári szünetét. A Közmunkák Tanácsa megunta a városrendezési tervek halogatását Úgy látszik, hogy a Közmunkák Tanácsa és annak agilis elnöke, Rakovszky Iván, a legkomolyabban fogja föl a rendszeres várostervezés és városrendezési munkákat, mert az Erzsébet-sugárút problémájának fölvetése óta szinte napirenden szerepel aktaváltás a Közmunkák Tanácsa és a főváros között, amelyekben állandóan hasonló problémákról van szó. Legújabban ismét átirat érkezett a Közmunkák Tanácsától a város tanácsához, melyben megint határozott hangon sürgetik a régi városrendezési tervek megvalósítását. Azt mondja az átirat, hogy részben még most sincsenek vég Kenyeres József írta: Nyáry Andor Amikor tizenkét éves volt, meghalt az apja. Az árva gyermek beszegődött bojtárnak a juhász mellé. Azóta sok idő eltelt, sokszor kizöldült a fa, sokszor megvedlettek a birkák. A bojtárnak fehérre esett a haja, mint a bihari hegyek, amikor rájuk borul a tél__ Hosszú, fehér haja a vállára hullott, a vállairól panyókásan lógott a cifra szűr. Amint kampós botjára támaszkodva, megállt a bihari rónán és sasszemeivel belefúrt a távoli messzeségbe, olyan volt, mint a márványba faragott becsületesség szobra, ötven esztendeje legeltette már becsületben őszült Kenyeres József az uraság birkáját a bihari mezőn ... Tüzesen pörkölt a nap. A kánikula mégegyszer összeszedte parazsát s rápörkölt a határra. A birkanyáj tikkadtan szunnyadt a fasori árnyékban. Kenyeres József szülőujjából elővette a furulyát, nézte, forgatta, egyszer csak keze fejével kétfelé simította a lelógó harcsabajuszt, aztán a furulya nyakát a szájához illesztette ... Belefújt. Vastag ujjai ugráltak, táncoltak a furulya hátán. A furulya felsírt. Régi, öreg, édes-szerelmes nóta sóhajtott száraz szívéből. Akkor született még, amikor Kenyeres József lángoló szível ballagott szombati este a puszta felé, ahol a Zsuzsa nénivé töpörödött Zsuzsika hallgatta a messze felhangzó nótát... Messze, keleten, ahol a nap szokott első sugarával az égre rózsaszínezni, sűrű por felhődzött a levegőben, Kenyeres József táncoló ujjai megálltak a furulya hátán. A nóta középen szakadt. Kezét szeme elé ernyőzte ... Nézte a porfelhőt. — Mi lehet az? A porfelhő közeledett. Mintha szél hajtotta volna nyugat felé, arra, amerre nem messze a tágas alföldi rónák délibáboznak. Kenyeres József felállt, rátámaszkodott botjára, előrehajolt, hogy jobban lásson. A porfelhőből lovak, emberek körvonalaztak. Kenyeres József öreg szeme felcsillant. —■ Huszárok! Éleset füttyentett: — Hahó, ne! Kerítsd ! A szóra hallgató puli félkörbe kapta az után pihenő birkákat, aztán behajtotta a mezőre, hogy a huszároknak ne legyenek útja. Kenyers József kiállt a fasor elé, aztán várta a huszárokat. Az öreg magyar megdörzsölte a szemét. — Hm! A huszároknak rézsisak volt a fejükön, púposan ültek a nyeregben, a bajuszuk nyírott volt, egyiküknek se kunkorodott az orra alá, aztán toprongyosak voltak... A vezető tisztnek vállán volt a sarzsija. Kenyeres József megcsóválta a fejét: — Ezek nem magyar huszárok! A vezető oláh tiszt lekanyarodott az útról, megállította lovát az öreg juhász előtt és rászólt: — Kié ez a birkanyáj! Kenyeres József szívesen felelt: — A nagyságos uraságé. Az oláh hátra szólt a csatlósoknak: «-* Tereljétek! Kenyeres József tisztességtől alázatos arca megkeményedett, aztán a lovasok elé állt: — A birkákért én felelek! Az oláhok nevettek. Az egyik katona vállon lökte a kardjával: — Félre! A birkanyáj ijedten porzott az országúton. Kenyeres József tágra meredt szemekkel bámult az elhajtott nyáj után, aztán körülnézett... Csak a kutyája szűkölt mellette. Becsületben őszült feje zúgott, viharzott. Nem értette, mi történt vele. Nem tudta, kik azok a katonák, akik a birkákat elhajtották csak úgy, parancs nélkül. Anélkül, hogy megvették volna. Hozzá világos nappal. Hogyan is érthette volna Kenyeres József, a pusztán született becsületes magyar! — Ellopták a nyájat! Megrándította a vállán a szűrt, aztán futni kezdett. Futott, ahogyan csak öreg lábai bírták. A kalap leesett fejéről, észre se vette, csak rohant. Fehér haja lobogott, az arcába csapott, a cifra szűr szélesen úszott utána. A kutya alig ért nyomába ... Kenyeres József lihegett, zihált, keményen megzörgette az ablakot: — Ki az? — Kenyeres József, a juhász! — Mit akar? — A csendőröket keresem ... Lovaszsiványok elhajtották az uraság birkáját. Ha hamarosan jönnének, még elfoghatnánk őket. A birka lassan jár. Még a határban mehetnek. A laktanya ablaka kinyílt s az ablakon kidugta fejét Oniga Pável, a falubeli oláh: — A csendőröket keresi? — Azokat! Oniga elmosolyodott: — Elhurcolkodtak innét. — Hová? — Arra valamerre messze! — legyin-* tett az oláh, Magyarország felé mutatott, aztán röhögve becsapta az ablakot. Kenyeres József mellére vágta fejét, aztán sietve megindult. Az öregember kifújta tüdejéből a le-vegőt: — Idehaza van a kasznár ur? Az ingujjra vetkőzött oláh huszár a zablákat pucolta: — Miféle kasznár ur? Kenyeres József furcsán nézett az oláhra. — A kasznár ur! Aki itt lakik, ■ —* magyarázta. — Aki az uraság pusztáját igazgatja. Az oláh összeráncolta homlokát. — Mit akar vele? — Fegyveres zsiványok elhajtották az uraság birkáját. Azt jelentem meg neki. — Úgy! — nevetett az oláh. — Akkor szaladjon csak öreg. Ha nagyon siet, még utoléri. Nem régen kocsikázott el a családjával. Kenyeres József felütötte a fejét: — Merre? — Arra messze! — legyintett az oláh, Magyarország felé mutatott s a zablát beledobta a vizesgödörbe. Kenyeres József elgondolkozott, aztán határozott: — Megjelentem az uraságnak! Megköszörülte a torkát, mintha már az uraság előtt állt volna, aztán megindult a kastély felé. Kenyeres József egész után törte az eszét: — Hogyan kezdjem a szót? Aztán szép sorjában kieszelte a mondókáját, úgy határozott, hogy odalép az uratság elé, aztán azt mondja neki: Nagyságos urnák alá van jelentem, baj van. Mikor megkérdezi, hogy mi baj, elmondja neki, mint történt a sor a birkával, meg a csendőrökkel, meg a Iffiter AB SK. 1929 augusztus 1. csütörtök leges rendezési tervek, egész vidékek építkezését bénítja meg ez a hiány, részben pedig tizenöt—húsz év óta hevernek az illetékes ügyosztályokban a már elkészített és elfogadott tervek, de azok keresztülvitelére senki sem gondol komolyan. Ennek a lehetetlen állapotnak akar véget vetni a Közmunkák Tanácsa akkor, amikor felhívja a főváros tanácsát arra, hogy haladéktalanul gondoskodjék arról, hogy a városrendezési szakértők íróasztalán heverő szabályozási terveket emeljék ki a porréteg alól és minél előbb tárgyalják le. Sürgeti a Közmunkák Tanácsa az egységes és harmonikus szabályozási tervet is, mert enélkül az építkezések teljesen rendszertelenek. A főváros lakosságának elsőrendű érdeke az, hogy elkészüljenek ezek a végleges szabályozási tervek, mert ezek nélkül konkrét telekfelosztási kérelmeket lehetetlenség elintézni. Fel is sorolja a srat a legégetőbb érdéseket, hogy például évek óta vár elintézésre a farkasréti villamosnak az Istenhegyre való továbbvezetése, az Istenhegy környékének pontos szabályozása. Ugyanilyen elhanyagolt állapotok uralkodnak a Remetehegy szabályozása körül és közel huszonöt éve várja a budai beltelkek nagy része, a Víziváros és a Vár vidéke, a végleges szabályozási tervezetet. A legsürgősebb problémák közt sorolja föl a leirat az óbudai hídra vonatkozó terv keresztülvitelét is. Ezt a tervet már 1914-ben elkészítették, de a tervre vonatkozóan a tanács még most sem mondott véleményt. "Annál súlyosabban kifogásolja a Közmunkák Tanácsa a terveknek ezt az elaltatását, mert mint a leirat kiemeli: a fővárosnak van külön szerződtetett városrendezési szakértője, akinek az volna a feladata, hogy városszabályozási ügyekben idejében tegyen megfelelő javaslatokat. A leirat nagy feltűnést keltett a városházán. Szolnok képviselőtestülete a belügyminiszteri határozattal szemben bizalmat szavazott a polgármesternek Szolnokról jelentik. Szolnok város képviselőtestülete szerdán délután rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek főpontja Tóth Tamás dr. polgármester és Sárközy György dr. városi tanácsos, valamint Ungár Dezső főmérnök ellen hozott belügyminiszteri fegyelmi határozat ismertetése volt. A középítkezésekkel kapcsolatban ugyanis a belügyminiszter fegyelmit indított Tóth Tamás dr., Sárközy György dr. és Ungár Dezső ellen, mert túllépték az előirányzott összeget, anélkül, hogy a belügyminiszter jóváhagyását kikérték volna. A vármegyei közigazgatási bizottság mint elsőfokú fegyelmi hatóság mindhármójuk ellen megszüntette a fegyelmi eljárást. A belügyminiszter azonban ezt a határozatot megváltoztatta és Tóth Tamás polgármestert dorgálásra ítélte azzal, hogy kötelességmulasztást követett el. A belügyminiszteri határozat felolvasása után Kiss Ernő felsőházi tag szólalt fel, aki egyúttal tagja az építkezési bizottságnak is. Megállapította, hogy a belügyminiszter ítélete tulajdonképpen nem a polgármester ténykedését bírálta felül, mert ő csak azt tette, amire utasítást kapott. Az ítélet inkább az építkezési bizottságot és a közgyűlést érinti. Javasolta, hogy a belügyminiszteri határozattal ellentétben a közgyűlés bizalmáról biztosítsa a polgármestert. Gergelyffy Géza dr. a törvény tisztelete alapján kérte a belügyminiszteri ítélet tudomásulvételét. A közgyűlés végül is bizalmáról biztosította Tóth Tamás dr. polgármestert. A lakásrendelet több vádermét nyújt a kislakások bérlőinek, mint a nagylakásoknak A Magyarság egyik legutóbbi számában Súlyos aggodalmak a lakásrendelettel szemben címmel megjelent egy panaszos levél, amelynek írója annak az aggodalmának adott kifejezést,hogy a lakásrendelet, a 4444/1929. M. E. számú rendelet, kedvezőtlenebb helyzetet jelent a kislakások bérlői számára, mint a nagylakások bérlőinek. A rendeletnek a feltételes felmondásról szóló 5. szakasza ugyanis úgy intézkedik, hogy a háztulajdonosok felmondhatnak a hatszobás, vagy ennél nagyobb lakások bérlőinek, amennyiben azonban a bérlő az alapbér száz százalékát ajánlaná fel bérösszegül, lakásukat megtarthatják. A lakásrendelet 6. szakasza viszont általában mindenféle nagyságú felmondásra jogot ad, megfelelő cserelakás felmondása mellett. A panaszos levél írója ebből arra következtetett, hogy a hatszobás, vagy ennél nagyobb lakások bérlője az alapbér százszázalékának felajánlásával elháríthatja magáról a felmondás veszedelmét, míg indokolás nélküli felmondás esetén az egy- vagy kétszobás lakás bérlője is feltétlenül kiköltözni köteles, noha valószínűleg kedvezőtlenebb anyagi körülmények közt él a nagybérlőnél és esetleg ő is hajlandó lenne az alapbér száz százalékát vállalni. Erre vonatkozólag illetékes helyről részletes magyarázatot kaptunk, amely rámutat arra, hogy a helyzetnek ez a megítélése félreértésen alapszik. Az 5. szakaszban biztosított feltételes felmondási jog csak annyit jelent, hogy a legnagyobb lakások bérlőivel szemben eggyel több felmondási lehetőség áll fenn, mint a kisbérlőkkel szemben. A 6. szakasz alapján cserelakás felajánlása mellett felmondhat a háztulajdonos a legnagyobb bérlőknek is. A legnagyobb lakások bérlője ugyanis kiparírozhatja a vele szemben érvényesített felmondást az alapbér 100 százalékának felajánlásával, ha ez a felmondás a II. 5. §-a alapján történt, de nem védekezhetik hatályosan a 6. §. alapján történt szabályszerű felmondás ellen. Ebben az esetben lakását megfelelő más lakás ellenében akkor is elhagyni kénytelen, ha az alapbér 100 százalékát felajánlja. Ami a rendelet 6. §-ában biztosított felmondást illeti, azt a 4444/1929. N. M. N. számú rendelet az ezzel valló visszaéléseket teljesen megszüntette. Ennek a rendeletnek kiadása óta a kisebb lakások bérlője teljes nyugalommal veheti a 0. §. alapján ellene érvényesített, indokolás nélküli felmondást, mert a megfelelő cserelakás fogalmát oly szigorúan körülírja a rendelet s azt a jogi gyakorlat is a bérlő javára magyarázza.