Magyarság, 1929. október (10. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

4 által félrevezetve ítélik meg a helyzetet, így nyilatkoznak lekicsinyítő módon az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bíró országokban elfogadható, de egy ezeréves történelmi múlttal, politikai és par­lamentáris tradíciókkal bíró országban, mint Magyarország, nemcsak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő, ha azoknak súlyt, befolyást és értéket tulajdonítanak.­­ Mi magunk vagyunk hivatva közállapo­tainkat megítélni, nem a külföld. A legutolsó fogásnak tartom a politikában azt ha kül­földieknek helytelen információ alapján, ő általuk tett nyilatkozatokra hivatkozva és nem reális argumentumok révén akar valaki a magyar politikában sikerhez jutni. Har­coljuk ki magunknak a magunk céljait egymás között, de ne avassunk bele kül­földieket belpolitikai harcainkba. Ezt kö­veteli a magyar szuverenitás elsősorban és az az önérzet, amelyet minden politikus kell, hogy nemzeti szempontból érezzen akkor, amikor közdolgokhoz hozzászól. — Nem kívánok­ ezekkel a nyilatkozatok­kal polémiába bocsátkozni, amennyiben kül­földiektől származnak, mert, hogy ilyenek történnek, azt illetéktelen beavatkozásnak tartom a magyar belpolitikába és ennek foly­tán az ezekkel való polémiát is kerülnöm kell. Tárgyalások a szocialistákka! A miniszterelnök ezután a szociáldemo­kratákkal folytatott megbeszélésekről nyilat­kozott. Kijelentette, hogy ezeknek nyomán már a legközelebbi jövőben olyan tények fognak mutatkozni, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a magyarországi szociál­demokrata párt külföldi összeköttetéseit Ma­gyarország nagy érdekeiért érényesítse. Ezek­ről a tényekről a miniszterelnök közelebbről nem nyilatkozott. w Marawsiia 1929 október 1. kedd Külpolitikai helyzetünk Javul Végül Magyarország jelenlegi külpolitikai helyzetéről nyilatkozott Bethlen István gróf és annak a felfogásának adott kifejezést, hogy diplomáciai munkánk sikeres és annak nyomán külpolitikai téren javuló tendencia mutatkozik. A legkülönbözőbb fontos pro­blémák ma már más hangnemben tárgyal­­hatók, mint azelőtt. Nincs okunk a csügge­­désre, ámbár bizonyos, hogy még sok víz fog lefolyni a Dunán, amíg reményeink megvaló­sulhatnak. Ezen a téren azonban meggondo­latlan idő előtti fellépés nem visz előbbre, ellenkezőleg, csak visszaesést hozhat. Az egész nemzet összefogása és összetartása, az önbizalom erősítése a legfőbb feltétele annak hogy külpolitikai téren is sikerekhez jussunk Az osztrák helyzetet a miniszterelnök úgy ítéli meg, hogy az új osztrák kormány törek­vései előttünk csak szimpatikusak lehetnek. Ezeknek a törekvéseknek sikere esetén bizo­nyára az eddiginél is fokozottabb mérték­ben tudjuk majd kiépíteni Magyarország és Ausztria között a jó viszonyt. Nekünk érde­künk az, hogy Ausztriában tartós és erős kormányzat legyen, mert ebben az esetben Ausztria barátságára még fokozottab mér­tékben számíthatunk. Rendzavarás nélkül telt el Ausztriában a véresnek Jósolt vasárnap Bécsből jelentik: A szép őszi vasárnap, amelyet a zavarosban halászni szeretők Ausztria válságos vasárnapjának harangoz­tak be, teljes nyugalomban, minden rendza­varás nélkül telt el. Az egymással szemben­álló fegyveres alakulatok, a Heimwehr és a szociáldemokrata védőőrség sehol nem za­varták egymás gyűléseit. A főváros utcái napközben a szokott vasárnapi képet mutat­ták. Csak a kora reggeli órákban voltak a Délivasúti pályaudvar közelében Heimwehr csoportosulások. Innen indultak ugyanis muzsikaszóval, zászlókkal a környékbeli vá­rosokba tüntetni, de ezek a tüntetések min­denütt nyugodtan folytak. Nagyobb Heimwehr-felvonulások voltak Mödlingben, Stockerauban, Zwettlben és Pöchlarnban, ahol azonban szintén teljes volt a nyugalom. Mödlingben kétezer ember vett részt a Főtéren megtartott ünnepélyen. Tá­bori mise után Pfriemer és Steidle, a Heim­wehr országos vezérei, tartottak beszédeket és hangoztatták, hogy a Heimwehr egy em­berként áll a kormány mögött, amelynek működését minden erejével támogatni fogja. A gyűlést a kommunisták meg akarták za­varni. A rendőrség húsz kommunistát letar­tóztatott, közöttük egy asszonyt, aki a Heim­wehrt hangosan szidalmazta. Egy kommu­nista könnyebben megsebesült. A Heim­wehr a vörös Bécset is meg akarja hódítani A Stockerauban tartott Heimwehr-gyűlésen Buresch alsóausztriai tartományi főnök a Heimwehr-mozgalom mellett tett hitvallást. Kifejtette, hogy a Heimwehr az osztályharc fogalmát nem ismeri. Beszédét így fejezte be: Abban a harcban, amelyet Önök folytatnak, hogy hazánkat az átok és a kényszer alól fel­szabadítsák, az Önök oldalán vagyok. Ezután Steidle dr. szövetségi fővezér mondott beszé­det. Rámutatott arra, hogy Schober kancellár elismerte a Heimwehr igazságos követeléseit, majd így folytatta:­­— Igaz, a kancellár más stílusban beszél, mint mi, egy népmozgalom vezérei. A kancel­lár kénytelen a kancellária finom hangján beszélni. Nekünk azonban esetleg lovagló­­ostort kell kezünkben tartanunk. Mi hagytuk, hogy a mostani kormány alkotmányos úton jöjjön létre és először meg fogjuk kísérelni a legális utat. De nem hagyunk semmi kétsé­get arra vonatkozóan, hogy ha ezt az alkot­mányos, legális újat eltorlaszolják, akkor a szükségjog állapota áll be és nem hagyunk kétséget, hogy ezzel a szükségjoggal kímélet­lenül élni fogunk. Egyesek polgári részről folyton arról beszélnek, hogy meg kell egyezni a vörösökkel. Cirkuszi vadállatokat azonban ostorcsapásokkal kell szelidíteni, nem rábeszéléssel, őrállásban és készenlét­ben maradunk, ha a mostani kormány nagy­méretű és tiszta szándékait keresztezni akar­nák.. Amit a vörös vezérek az utóbbi tíz esz­tendőben gazdaságunk és népünk lelke ellen vétkeztek, az utolsó fillérig kamatostul és kamatos kamattól fogják visszakapni. A mi feladatunk az, hogy a bolsevizmus közép­európai előőrsét végleg gerincbe törjük. Eddig csak az előterepet hódítottuk meg. Bécs vö­rös vára még hátra van. Ezt a Heimwehrek­­nek szem előtt kell tartaniuk, ha céltudatosan és erőteljesen akarnak dolgozni tovább. Meghalt Tanaka báró volt japán miniszterelnök Tokióból jelentik: Tanaka báró volt mi­niszterelnök, agyszélhüdés következtében 66 éves korában hirtelen meghalt. Tanaka fiatal korában katonatiszt volt, a világháború alatt a vezérkar helyettes főnöke, majd 1915-ben hadügyminiszter. 1927-ben, mint a seiyukai­­párt vezére, kormányalakításra kapott meg­bízást. A legutóbbi korrupciós botrányokban több magas á­llású személyiséggel Tanaka báró nevét is sokat emlegették. Tanaka báró váratlan halála Japánban nagy izgalmat keltett. A konzervatív párt ve­zére éppen akkor távozott az élők sorából, minden pártja a legnagyobb válsággal küz­dött. Az utóbbi napokban leleplezett korrup­ciós botrányok, amelyekbe Tanaka báró ne­vét is belekeverték, annyira megrendítették a volt miniszterelnököt, hogy merongált szer­vezete nem bírta ki az izgalmakat. Bizonyos körökben azt állítják, hogy Tanaka báró ön­­gyilkosságot követett el, látva, hogy pártja felbomlásban van és hogy egész élete műve összeomlik, ezt a verziót azonban más oldal­ról erélyesen cáfolják. Az általános véle­mény az, hogy Tanaka báróval együtt a japán konzervatív párt, a seiyukkai párt, is a sírba szállt POZSONYI PORTRÉK MEDVECZKY Pozsony, szeptember hó Medveczky Károly nevét a magyar közön­ség jóformán csak a Tuka-perből ismeri, ő is csehtót politikus, erős szálak fűzik őt Prá­gához, amelyek nem éppen ideális természe­tűek, éppen ezért jóval erősebbek: a pénz, az anyagi jólét az, amely Medveczky és Prága között olyan szoros kapcsolatot teremtett. Sajnos, Medveczky Károly is katolikus pap, mint az áruló Juriga és az áruló Tomanek. Szereplése a Tuka-perben azonos keretek között mozgott, mint az előbb említett két tót politikusé: igyekezett Tukát bemártani. De egy elszólásával nem valami jó szolgálatot tett a cseheknek, ő volt ugyanis az, aki Buday képviselővel közölte, hogy a Tuka­­perben már régen kész az ítélet, a tárgyalás tehát formaság csupán. Hogy ilyen valóban intim részletről tudomása van, ez eléggé mu­tatja, hogy mily bizalommal viseltetnek a csehek a bajmóci prépost-plébános úr iránt. Medveczky nem most került bele a tót po­litikába, már az összeomlás előtt is bizonyos szerepet játszott. Valamikor franciskánus barát volt, de ráunt a szerzetesi életre és vi­lági pap lett. Már a régi világban is a turóc­­szentmártoni csoporthoz húzott, ami nála, a katolikus papnál, annál inkább is feltűnő volt, miután a pánszláv tótok, úgyszólván, valamennyien evangélikusok voltak. Exponált pánszláv volt, úgy, hogy gyakran meggyűlt a baja egyházi hatóságával, a breznóbányai püspökkel, Radnay Farkassal, aki nem egy­­izben kénytelen volt őt megrendszabályozni. Igaz, emiatt nem maradt adós. De erről ké­sőbb. A Tuka-pörnek egynéhány koronatanúja volt, de az igazi koronatanú Medveczky lehe­tett volna. Amint tudjuk, a pör kiindulási pontja Tuka Vacuum juris című cikke volt, amelyben azt állította, hogy a turócszent­­mártoni deklarációnak titkos klauzulája sze­rint a csehtót közösség mindössze egy tízéves provizórium s annak eltelte után a tót nem­­z­e visszanyeri akciószabadságát. Lényegileg tehát az egész per azon fordul meg, hogy he­lyes-e Tuka állítása. S aki erről egészen po­zitív felvilágosítást adhatna, ez éppen Med­veczky Károly. A turócszentmártoni gyűlés­nek ugyanis Medveczky volt a jegyzője. A gyűlés 1918 október 31-én folyt le, tizenegy évvel később a jegyzőkönyvvezető, tehát az, aki magát a jegyzőkönyvet írta, már nem tu­dott pontos felvilágosítással szolgálni. Hiába faggatta őt Terebessy elnök, nem akart vissza­­fé­nkezni semmire sem. A memóriája telje­sen cserbenhagyta. Talán egymaga képes lett volna Tuka sorsát kedvezőre fordítani, mind­össze az emlékezőtehetségét kellett volna egy kissé megerőltetnie. Ha ezt megteszi, talán a pozsonyi bíróság mégis csak kénytelen lett volna előre megfogalmazott ítéletét, amiről éppen Medveczky által értesültünk, megvál­toztatni. Ettől a fáradságtól megkímélte őket. A turócszentmártoni deklaráció famázus jegyzőkönyvvezetőjét a csehek a pozsonyi tót minisztérium egyházi referensévé tették meg. A titkos klauzula elsüllyesztéséért kellő­képpen megjutalmazták őt. Az egyházi ügyek referense alapos munkát végzett. Első dolga az volt, hogy bosszút álljon püspökén, Rad­nay Farkason, akit egyszerűen kitoloncolta lett Tótország területéről. Egy katolikus pap a saját püspökét! Ugyanezt tette Batthyány Vilmos gróf nyitrai püspökkel is. Az üzleti szellem mindig erősen ki volt nála fejlődve, talán származásánál fogva — csak az anyja volt keresztény — és az üzleti szellem volt legtöbb irányitója minden tetté­nek. Egy jó stallumot keresett és azt a baj­móci plébániában vélte megtalálni. Bajmóc prépost-plébánosa Rudnay Alajos dr. volt, őt környékezte meg Medveczky s a közép­kori szimónia ritka példáját elevenítette fel: havi 500 cseh korona lelépési díjat ígért Rudnay prépostnak, ha szépszerével megvág­yik állásától. Ez a lépése teljes mértékben ki­meríti a kánonjog szimónia tényálladékát. Szivák József tót néppárti képviselő az utóbbi napokban a nyilvánosság előtt is fe­jére olvasta Medveczkynek a szimónia bűnét. Talán sikerül így elérni, hogy Jantausch nagyszombati apostoli vikárius most már mégis csak fellép a korrupt pap ellen és el­­távolítja őt stallumából, megfosztja őt bene­­ficiumától, amint ezt a kánonjog megköve­teli. Ez ugyan bajosan fog tetszeni a cseh kormánynak, de katolikus szempontból s elvégre Jantausch apostoli vikárius számára mégis csak ez volna mérvadó — ez kétségte­lenül igen fontos cselekedet volna. Annyi bizonyos, hogy Medveczky Károly nem való a helyére. A hívei örülnének leg­jobban, ha megszabadulnának ettől a szimó­­niás­­paptól. Szivák képviselő számtalan ese­tet sorol föl Medveczky nem túlságosan ke­resztény magatartásáról. A reábízott gyerme­keket üti-veri, akárhányan orvosi lelettel igazolják ezt. De még az Isten házában sem tanúsítja azt a magatartást, amelyet még Afrika legcivilizálatlanabb vidékein is joggal várunk el az emberektől. Egy Mecsiár János nevű hívét a templomban úgy felpofozta, hogy az orvosi lelettel ment a bíróság elé. Az üzleti szellem bajmóci működése alatt sem hagyta őt cserben. Ugyancsak Szivák képviselő úrra hivatkozom, aki azt állítja, hogy Medveczky egész sereg hívét anyagilag tönkretette. Ha egyszer jobb korszak virrad a tót népre, annyi bizonyos, hogy Medveczky az elsők között lesz, akik elkotródnak he­lyükről. Ma még Prága, amelynek szolgála­tában áll, védően terjeszti ki karjait fölötte. Prága ma még képes megakadályozni, hogy ez az elszánt híve elnyerje méltó büntetését. Hálátlansággal nem is lehet vádolni Med­­veczkyt. Mint tanú megfizethetetlen szolgá­latot tett a cseheknek a Tuka-perben. Azt lehetett volna hinni, hogy ezirányú missziója abban a pillanatban befejeződött, amidőn Tukát elfűrészelte. Nem ez történt. Med­­­veczky magánszorgalomból felcsapott detek­­tívnek és saját maga újabb adatokat igyeke­zett gyűjteni Tuka ellen. Ez az eljárás még azokat is meglepte, akik egyébként jól isme­rik karakterét. Ez Medveczky Károly. Méltán sorakozik a Tuka-pör többi koronatanújához: Belánszky­­hoz, Jurigához, Tomanekhez. Irinyi Jenő FLORIDA D’SHUFR TELEFON: 546—43. MA TELEFON: 546—43. Dollár vagy pengő? A budapesti központi járásbíróságon érde­kes biztosítási perben hozott ítéletet Reich Péter Kornél járásbíró. A Pénzintézetek Országos Biztosító Inté­zete ezerdolláros életbiztosítás első évi díja fejében pert indított Pecze József kende­­resi gazda ellen, aki a tárgyaláson azzal vé­dekezett, hogy az ajánlatot aláírta ugyan, de a kötvény kézbesítése előtt felmondotta a biz­tosítást; a társaság helyi megbízottja ugyanis az ajánlat aláírásakor a fizetendő díj össze­gét nem töltötte ki, hanem csupán szóval mondotta meg, utóbb pedig ugyanannyi dol­lárra állította ki a díjtételt, mint amennyi pengőt az ajánlat aláírásakor szóval em­lített. A bíróság az ajánlat betekintése után min­den további bizonyítás mellőzésével elutasí­totta a biztosító társaság keresetét. Megálla­pította a bíróság, hogy az ajánlatban a díj összege pénznem nélkül, csupán számszerű­leg volt megjelölve. Ezt a megjelölést a bíró­ság érvénytelennek mondotta ki, mert ebből azt a következtetést vonta le, hogy az ügynök a szerződés lényeges kelléke tekintetében az ügyfelet megtévesztette. Ennek alapján a bí­róság a megkötött biztosítást hatálytalannak és a biztosító intézet igényét alaptalannak mondotta ki. Kávéházban, vendég- ^ lőbe^vasuton^^jje^a

Next