Magyarság, 1929. október (10. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

1929 október 1, kedd M1CT118»1«3 Horthy Miklós kormányzó az állandó kormányzat előnyeiről, a munkásság és a faln szerepéről a nemzet életében Makóról jelentik. Makó városa vasárnap délelőtt tartotta meg a hősi halottak most elkészült emlékművének lelepezését. Az ün­nepségen résztvett nagybányai Horthy Miklós kormányzó is, akit a város közönsége nagy ünnepségekkel fogadott. A vármegye és a város előkelőségei küldöttségben tisztelegtek a kormányzó előtt, a küldöttség tagjai kö­zött voltak: Scitovszky Béla belügyminiszter, vitéz Purgly Emil főispán, Nikelszki Jenő dr. polgármester, Urbán Péter báró, Papp Géza báró, Bezdán József püspöki helynök, Thoma László görögkatolikus esperes, Hor­ény István felsőházi tag és igen sokan má­sok. Nikelszki Jenő polgármester üdvözölte az állomáson a kormányzót, míg a kor­mányzó nejét vitéz Purgly Emilné, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége makói cso­portjának elnöknője, köszöntötte. Az üdvözlések lezajlása után a kormányzó négyesfogatra szállt és a megyeházára hajt­­tatott, majd a megjelent előkelőségek kísé­retében a Széchenyi-térre, az ünnepség szín­helyére ment. Többezer főnyi közönség je­lenlétében kezdődött meg a leleplezési ün­nepség, a Magyar Hiszekegy eléneklésével. Petrovics György dr. országgyűlési képvi­selő mondott ezután ünnepi beszédet, amely­nek végén engedélyt kért a kormányzótól az emlékmű leleplezésére. A kérésre Horthy kormányzó a következő beszéddel válaszolt: A hősök emléke kötelez­ ő A hősök, akiknek dicső emlékét ünne­peljük, vérük hullásával mutatták meg, hogy e haza fiaiban elevenen, elpusztíthatatlanul él a nemzeti gondolat ereje. Legnagyobb em­­beri kincsüket, életüket áldozva a hazáért, hősiességükkel az egész világ előtt becsüle­tet szereztek a magyar névnek. — Ez az emlékszobor állandóan számon­­kéri tőlünk, hogy méltók maradtunk-e azok­hoz, akik a haza iránti kötelességek önzet­len teljesítésének szent örökségét hagyták reánk. Csak az közeledhet méltóan, nyugodt, férfias öntudattal ehhez az emlékszoborhoz, aki erejéhez és tehetségéhez mérten kiveszi részét azokból az áldozatokból és abból a munkából, amely fajunk jövőjének újrameg­­alapozásához vezet.­­ Hogy e munkában a kezdet mérhetet­len nehézségeit sikerült leküzdenünk, azt annak köszönhetjük, hogy egy hatalmas po­litikai párt lehetővé tette a kormányzat ál­landóságát. Az ország helyzete még ma is túlságosan nehéz ahhoz, hogy a jelenlegi ál­lapoton erőszakosan változtatni akarjunk és a sötétbeugrást megkockáztathassuk. Ha a munkásság soraiból kiemelkedik majd egy­­egy magyar Macdonald, Henderson és Snow­den, akikben meglesz a szükséges képzett­ség, tehetség, széles látókör és szilárd jel­lem, akik átérezve fajuk és hazájuk érde­keit, azok mellett erős nemzeti érzéssel és elszánt bátorsággal szállnak síkra, mint az angol munkásság e nagy vezérei tették azt Hágában, akkor nyugodt lelkiismerettel le­het őket is a kormányzás aktív részeseivé tenni. — A falu népe, fajunk gerince, ereje, ős­forrása, akikkel egynek érzem magam vá­gyaikban, reményeikben, haladásra való tö­rekvéseikben és a magyar föld szeretetében. Remélem, hogy sohasem fognak áldozatul esni olyan törekvéseknek, amelyek végered­ményben arra irányulnak, hogy őket nem­zeti mivoltukból kiforgassák. Maradjanak ők továbbra is­ büszkék és magyarok, úgy mint eddig, fogjanak kezet ezentúl is azzal a történelmi középosztállyal, amely ezer éven keresztül irányította ennek az országnak sorsát és amely vele együtt van hivatva ezentúl is a nemzetnek irányt adni. A hősök iránt érzett kegyelettől áthatva, a hősök iránti kötelességeket mélyen átérezve, kész­séggel adom meg az engedélyt az emlékmű leleplezésére. Az emlékmű megkoszorúzása A kormányzó beszéde után Nikelszki Jenő dr. polgármester lépett a szónoki emelvényre és lendületes szavakkal átvette gondozásra az emlékművet a város közönsége nevében. Ez­után az emlékmű megkoszorúzása követke­zett. Az első koszorút a kormányzó nevében Koós Miklós dr. alezredes, első szárnysegéd helyezte a szobor talapzatára, majd a polgár­­mester a város, Szervay István dr. a felső­ház, Szabó Zoltán országgyűlési képviselő a képviselőház, Scitovszky Béla belügyminisz­ter a kormány, Kubinyi Gyula altábornagy a honvédség koszorúját helyezte el. Egymás után járultak ezután a küldöttségek a szo­borhoz és elhelyezték koszorúikat. Az ünnep­ség a Himnusz eléneklésével ért véget. Délután egy órakor a makói Úri Kaszinó­ban százhúsztem­tékes díszebéd volt, amelyen vitéz Purgly Emil főispán köszöntötte fel a kormányzót. Délután fél négy órakor Horthy kormányzó kiment a marosparti leventepályára, ahol jó óra hosszat figyelte a leventeversenyt. Fél öt óra tájban a kormányzó feleségével együtt a vasúti állomásra hajtatott és visszautazott a fővárosiba. Hartz‘ha ereskednec az Demokraták Nagy hartzi Zay veri az l’iberál lancácat, hol is a democrats Tsapatoc fegyverkezné­­nec, ir’tóztató tusára szállván Reactzion sötét Hadjai’vall. Középütt állván Cassa, szüntelen és fúrt hordjác izxodelnőc köszöntyüiket és násfák­­­ath’, tetézvén, mith Commissárok nyomban bloccolnak; vajha üdvére lenne Lipótzia ditső’sségénec. Az ragyogó napfényben már ott’lt fitzán­­kol pej lován Rothenstein, Vi Conti grófja és Maria hercege, járttatván dali és katz­­kiáss pillantással tsapatán, kik megest fitzán­­kolnac, forgók­on busás pártilletményt­ len­­gethni hagyva egy széltől. És állnak mögöttük rettentő tsapatok, Hentziától Szotziálig, chceth olvasván, vagy­­nac vagy Húszam, mindenk­ szóll jelen, je­len, Az Vérmessebb, hát nem?, sőt currant­­ván: Zag sonl De tsatlacozic Rothenstein ser’gilhez félel­metes sakállu Hegy’meghi Kiss Pál is, ci te­kintvén Hátra, hogy’ Rendezné talpig vass­­ban öltözött hartzossait, de ahajt egy sints mögh’ötte — mely bossuság — ci cövethné ötét; igy enmaga felzák­cózic, igazodic és homolith hasat be, mellet­ ci, hahogy nö­velné derecassan az egy igaz democrat® Tá’­­borth. Am mint hős’ lovagh, fergetessen közelg egy dalra, egy hős, kit hinnénc mess’iről kis Köptz­nek, de nyargall’van kis köptzös kö­zeliibe, ölti J’dom­an­th Fábián lovagh’nac, a rettenthetetlennec, kinek tekintetében ül iszonyú rettenthe. Egy j­ajj annac, kire ő ingerth Cap card’­­élre hányni, egy jajj, egy eddig nem léthe­zett ajaj. Jön, röppen, egy vágtában, és paripája körüli tsupa tajték minden. Felzárkózván ő is, pislamtván Kiss Pálra, egyengete helyet’h az Sor végén, hová máris faroltatja kantzáját Sándor Pál, minden Ga­bonáé őrgrófja és Duellumoc Tudálkossa. Vértjén tsüng tzdmege, egy Kaszab és zöld mezőben az Ellen’ség Fitzüjei. Micoron bézárul a Sor és tsatlakoznánac még Hátul terézvárossi gyalogosok, megesz Lipóth’város muskétással, Rothenstein ször­nyű bont ád megh’futatni a Conto az hartzi Cürtőt, a Carl recsegi, a lobogó lobogj, mé­­nec mennec, pejek perdülnec és hartzosok lendülnec, kengyelt szegezve boglárostul az kantzák vék’nyába — egy ihaj, egy polhaj — és mordull’ván kurutzul félelmes hartzi zaj, hömpölygi magáth az Csapath, elere. És cesselyűk cárogh’r­ak már, cső’rüceth fenvén apetiltel jaz sok kontz­eránt, mith ígér az tusa néd­ec,­­migh nem eivállik egy az hartzo­sok közüll és hátramaradván, spó’­­dium bérletet ajánl Cesselyüknec, miszerint fia’tal, hahogy azoc tsontocból ingyen fala­­toznánac. (tt) A rádiókészülékét úgy kezelje, hogy má­sokat a vételben ne zavarjon. Betörők jártak a Blaha Lujza-téri posta­­hivatalban Sorozatos kasszafuró betörések városszerte Az elmúlt vasárnapon három nagyarányú és vakmerő, a jelek szerint, gondosan elő­készített kasszafuró betörés történt a főváros területén. Az egyik nagystílű fosztogatás a szombaról vasárnapra virradó éjszakán a Blaha Lujza­ tér és Rökk Szilárd­ utca sar­kán lévő 8-as számú postahivatalban volt. A betörők itt felfeszítették a postahivatal ut­cára nyíló ajtajának vasredőnyét, behatoltak a hivatalba, majd a vasredőnyt ismét leeresz­tették és tolvajlámpák fénye mellett, modern eszközökkel megfúrták a postahivatal pán­célszekrényét. A pénzszekrényben mind­össze kétezer pengő váltópénz volt, ezt a be­törők magukkal vitték. Ezenkívül azonban össze-vissza forgatták a hivatal íróasztalának fiókjait, szétdobálták az irományokat és a fiókokból, mint a rovancsolás utóbb megál­lapította, mintegy százötvenezer pengő ér­tékű bélyeget és postai értékcikkeket vittek el. A betörést vasárnap reggel fedezték fel, azonnal értesítették a főkapitányságot, ahon­nan detektívek siettek a betörés színhelyére. A detektívek megállapították, hogy a kassza­­fúróbetörők a legmodernebb hidegvágó­eszközökkel dolgoztak s munkájukhoz gumi­kesztyűt használtak, úgyhogy egyetlen áruló ujjlenyomat nem maradt a páncélszekrény falán, vagy az íróasztalokon. A betörők olyan óvatosan és gyorsan végezték a fosztogatást, hogy a környékbeliek és a forgalmas utca éjszakai járókelői semmit sem vettek észre. A postahivatalban egyébként néhány évvel ezelőtt már történt hasonló betörés. A rend­őrség most a hasonló bűncselekmények tet­tesei között keresi a kasszafútókat s ezúton is figyelmeztetik a doh­ánytőzsdetulajdono­­sokat, hogyha valaki bélyegeket, vagy ma­gasabb címletű okmánybélyegeket kínálna el­adásra, a legközelebbi rendőrnek adják át az illetőt. A vasárnapról hétfőre forduló éjszakán másik, hasonlóan vakmerő betörés történt a Rákóczi­ út 27. szám alatti ékszerüzletben, ahová négyszeres falbontás útján, négy üzlet­helyiségen keresztül jutottak el a fosztogatók. A betörők először az utca felől a Vas­ utca sarkán levő fővárosi autó- és gumijavító­­ü­zem helyiségébe hatoltak be, amelynek bolt­­redőnyei nem voltak. Itt pár értékes szerszá­mot szedtek össze, azután kibontották az ol­dalfalat és a szomszédos Rákóczi Cukorkaház apró boltjába jutottak. A cukorkaüzletben felfeszítették a kézipénztárt, megfúrták a pénzszekrényt, de mivel zsákmányukkal még mindig nem elégedtek meg, elhatározták, hogy a szomszédos Fischer Lipót-féle ékszerüzletet fogják kirabolni. Ki akarták bontani a cu­korkaüzlet és az ékszerészbolt közötti köz­falat, erről azonban kiderült, hogy tűzfal, mire abbahagyták a munkát és kerülő úton próbáltak az ékszerüzlethez közeledni. Előbb a cukorkaüzlet melletti cipészüzlet vékonyabb falát törték át, ahol egyszerűen csak áthalad­tak, azután erről az oldalról bontották fel az ékszerüzlet hátsó, javítóműhelyébe vezető falát. Az ékszerüzletben azután feltörték a pénzszekrényt, a belső kirakatot és a fióko­kat és az üzlet egész ékszerkészletét, mintegy huszonötezer pengő értékű aranyholmit és drágakövet vittek el. A betörést hétfőn fe­dezték fel s megindult a detektívnyomozás, amely megállapította, hogy körülbelül 6-7 óra hosszat dolgozhattak a betörők a négy­szeres falbontáson és a pénzszekrények fel­­feszítésén. A fogházból mostanában szabadult régi betörők között keresik most a példátla­nul vakmerő, sorozatos betörés tetteseit. Kasszafúró betörők jártak a Léd­ermann Mór rt. Károly­ körút 12. szám alatti iroda­helyiségében is, ahol megfúrták a páncél­­szekrényt s onnan több értékes antik ékszert elraboltak.­­ Az Eismann Testvérek Város­háza utca 4. szám alatti cukorkaüzletében is betörők jártak, a­hol készpénzt és többszáz pengő értékű cukorárut loptak el. A rendőr­ség valamennyi betörési ügyben megindította a nyomozást s ezúton figyelmezteti a közön­séget, hogy fokozott gonddal őrködjék va­gyona felett, mert a modern eszközökkel dol­gozó betörők ellen csak akkor tud hatásosan eljárni a rendőrség, ha a nagyközönség is segítségére van. A Román­ utcában vasárnap délután a rendőrőrszem tetten ért egy betörőt, aki az ott lévő dohánytőzsde falát bontotta ki. Be is jutott már a trafikba, összecsomagolta a keze ü­gyébe eső értékeket és dohányárut, fel­törte a fiókot, magához vette a készpénzt s éppen menekülni akart, amikor a rendőr el­fogta és a X. kerületi kapitányságra vitte. Az kiderült, hogy Tóth Lajos pincér az illető, aki hosszabb ideje állás nélkül volt és nyo­mora miatt kísérelte meg a betörést. Tóth Lajost kihallgatása után őrizetbe vették. Engedélyezték a kunszentmiklósi gyűlést A következő sorokat kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Fogad­ja hálás elismerésünket és köszönetü­nket azért, hogy becses lapjában a nagy országos ügyek mel­lett Kunszentmiklós helyi jelentőségű ügyé­nek is helyt adott, amikor Szilágyi Gábor dr. főszolgabírónak azzal az intézkedésével fog­lalkozott, hogy a község összességének nép­­gyűlés iránti kérvényét megtagadta s ezzel megakadályozni akarta, hogy a választópol­gárok véleményüket nyilváníthassák a kö­zelgő törvényhatósági bizottsági választások kapcsán és megmondhassák, hogy kik azok, akik iránt a választópolgárok bizalma meg­nyilvánul. Megdöbbenéssel értesültünk, hogy amikor a főszolgabíró nekünk megtiltotta a jelölő­­gyűlést, ugyanakkor ő már mint hivatalos jelölteket küldött be egyeseket a főispáni hi­vatalnak. Minthogy pedig a Magyarság cikke azzal végződik, hogy kiváncsiak Szerkesztő Urék, hogy miképpen fog dönteni az alispán a fel­lebbezésünk tárgyában és hogy a főszolga­bíró teljhatalmú úr-e a járásban, értesítjük igen tisztel Szerkesztő Urat, hogy az alispán úr a főszolgabírót táviratilag utasította, hogy a Nemzeti Párt népgyűlését meg kell engedni, amely intézkedéshez bizonyára hozzájárult a Magyarság nagybecsű közleménye is. Értesítjük továbbá, hogy ma meg is tar­tottuk a jelölőgyűlést, amelyen pártkülönb­ség nélkül 50 000 polgár jelent meg, ahol, szemben a főszolgabíró által bejelentett je­lölttel, egyhangú lelkesedéssel Kelemen Kor­nél dr.-t és Mészöly Pál dr.-t kértük fel a jelöltség elvállalására. Maradtunk Szerkesztő Urnak mindenkor kész hívei: Kunszentmiklós, 1929 szeptember 29-én Baráth Elek, Dió­szeghy Gábor, Endrédy Zsig­­mond, Ritz Gyula dr. kir. közjegyző, Papp Ignác, fiús­ky János, Mészáros Imre Ko­vács Gábor, Kiss János, Móczár István, Zakariás Árpád dr., Komlósdi Gábor. 9 gyors elhatározás a siker titka. Már nemsokára megkezdődik az új XXIII. m. kir. osztálysorsjáték nyeremény hú­zása Ne gondolkodjék tehát soká, mert a gyors elhatározás juttathatja. Rendeljen osztálysorsjegyet mielőbb valamelyik f­éi Árusítónál Az elérhető legnagyobb nyeremény ötszázezer pengő. Negyvenkétezer készpénznyereményt sorsolnak ki, összesen P24.— Fél.... P12.— | Negyed.P6.— | | Nyolcad.PS. Minden második sorsjegy kihúzatik!

Next