Magyarság, 1929. december (10. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

1929 december 1. vasárnap WjMpjfjjJISAO francia és belga csapatok kivonultak a második rajnai zónából Berlinből jelentik. A második Rajna­iénál megszállva tartó belga és francia csa­patok szombaton délben a megegyezés ér­telmében kivonultak a megszállt területről. A belga csapatok Aachenből, a francia csa­patok pedig Ehrenbreinsteinből indultak. Úgy Aachenben, mint Ehrenbreinsteinben pont negyedtizenkét órakor nagy ünnepsé­gekkel bevonták a francia, illetve belga lobo­gót és ugyanakkor a katonai parancsnok­ság közelében lévő házak német lobogódíszt töltöttek. Az aacheni polgármester kiált­ványt intézett a lakossághoz, hogy a felsza­badulás órájában ne gondoljon senki bosz­­szúra. Ha voltak is olyanok, akik a meg­szállás keserves éveiben összejátszottak a megszálló hatalmakkal és csapatokkal, meg kell bocsátani nekik és el kell felejteni a múltat. A felszabadult városok vasárnap hálájuk jeléül koszorút helyeznek Strese­­m­ann külügyminiszter sírjára. Szombaton éjszaka tizenkét órakor a­­Szajnavidék második zónájában már nem volt idegen katona. Ezt a pillanatot a Rajna- vidék székhelyén, Coblenzben, örömünne­péllyel ülték meg.­ A tizenegy éves idegen­ uralom lelki gyötrelmeinek végeszakadt s vasárnap délben a coblenzi volt királyi pa­lota előtt a német csapatok tisztelegnek majd a német birodalmi lobogó előtt. Coblenzből jelentik: Különvonatokon, autókon és egyéb járműveken a délután fo­lyamán valóságos népvándorlás indult meg Coblenzbe az éjféli felszabadulási ünnepség alkalmából. A város utcái zászlódíszt öltöt­tek és ujongó emberek borulnak egymás nya­kába. A Rajna partján mindenütt örömtüzek égnek. Délben egy órakor hagyta el az utolsó francia katona Coblenz városát. Aachenből délután három órakor vonult el az utolsó belga katonai osztag. Legutoljára a belga csa­patok parancsnoka hagyta el autóján a vá­rost. A belga csapatok elvonulása után a vá­rosban nemcsak a nyilvános épületekre, ha­nem a magánházakra is kitűzték a német lobogót. Az esti órákban a lakosság zöme a főbb útvonalakon hullámzik fel-alá és a lel­kesedés egyre fokozódik. Az éjféli ünnepsé­gekre a környékbeli községekből nagy töme­gek érkeztek a városba. Aachenbe érkezett Wirth volt kancellár, a megszállt területek minisztere is és Becker porosz kultuszminiszter. Éjjel fáklyás, zenés menetben vonult a lakosság a városháza elé, ahol Bromberg főpolgármester méltatta a nap történelmi jelentőségét és adott kifejezést az egész német nép örömének. Hálás szavakkal emlékezett meg Stresemann dr. hazafias munkásságáról. Wirth miniszter a német nemzet szabadságát éltette. ............ —"cr [fa.........,-------n Mikor az egyház harcba száll a falanszter ellen Köln, november hó Nem csoda, ha a fiatal Goethe első út­ján, itt, a kölni dóm alatt, egy-kettőre úgy döntött magában, hogy a gótika a teteje az építőművészeinek, hiszen, aki itt megáll, egész sajátságos bűvöletbe kerül. Olyan a hatása ennek az építészeti látványosságnak, mint a muzsikának, mig közvetlenül érzékeljük, minden fel­feszül bennünk s egészen beleveszünk, elfelejtünk gondolkozni, csak érzéseink lénnek, de mikor elhagyjuk, mint a mu­zsika után, semmi reális, semmi pozitív nem marad utána. Nem tűnődünk a való szépség, a tömegharmónia vaskos törvé­nyein, hiszen amit láttunk, maga a való­szinűtlenség: egy óriási kőtömeg száz­­ötvenegynéhány méter magasságig s mintha súlya sem volna, kormos kőszine mellett is mintha csak éter volna. A bor­dák, a hárfa húrozásai. Úgy futnak fel, mintha a mennyekig meg sem akartak volna állni, csak véletlenül törtek volna el fönn, a tetőn, szálkás csúcsokba. Ezer és ezer kis játékszobor borítja be az alsó részeket, de ezeknek sincs külön életük, külön valóságuk, ezek is csak apró mo­tívumai, virágai annak az égigérő csipke­szövedéknek, annak a mennyekből alá­csüngő csipkehálónak, melyre azt mond­ják, kőből van s azt mondják, kétszáz évig szőtték. Itt a virágok is csak bóla­­fejecskék, a felső íveket pedig mintha a pók szőtte volna, kétszer, háromszor is összehajolnak, aztán újra kezdik, mintha csak a végtelenben volna vége ennek a játéknak. Itt a sűrűség sem az anyag sű­rűsége. Ha Goethe itt kereste az anyag realitásaival dolgozó építészet törvényeit, hát persze, hogy csalódott, ennek az épületnek nem sok a köze a való világ­hoz. Egymillió család lakás nélkül Milyen furcsa ellentmondásnak látszik ennek az épületnek az árnyékában, hogy a kölni katolicizmus, mely ezeket a misz­tikus íveket alkotta, ma kislakásokat épít és éppen a kölni dóm árnyékából indult el a nyugatnémet katolikusoknak az a mozgalma, amely a modern, négy­zetméterekben, fogaskerékáttételekben, aszfaltkockákban, nikkelben és alumí­niumban gondolkozó ipari ember legföl­­dibb életigényeit akarja kielégíteni. Mert éppen a kölni egyház kezdeményezte a tavalyi magdeburgi katolikus nagygyűlé­sen országosan elrendelt katolikus kis­­lakásépítő akciót. Kölnben és környékén alakult meg az első tizenhat katolikus kislakásépítő szövetkezet, mely júniusig pontosan ezerhétszázharmincnégy lakást épített. Hogy ezt a mozgalmat megértsük, tud­nunk kell, hogy sehol a világon nem volt olyan lakásínség a háború után, mint Németországban. Itt 1924-ben hivatalos kimutatás szerint több, mint egymillió családnak nem volt önálló lakása. Hozzá kell még tenni mindjárt azt is, hogy a németség mennyire otthonszerető és ott­honrendező, itt a legszegényebb proletár fantáziájában is két szobánál kezdődik a lakás. A válságnak, német szokás sze­rint, csakhamar óriási irodalma támadt, köteles statisztikák dolgozták fel, mit je­lent ez az állapot a családalapítás, szüle­tések, gyermeknevelés szempontjából A szociáldemokrácia pedig hamar rájött arra, milyen erőt jelent neki, ha ezt a válságot a maga javára vezeti le és a la­kástalanok százezreit örökre megszervezi magának. Keresztülvitte tehát, éppen a katolikus centrum segítségével, a házbé­rek megadóztatását és hogy ez adónemet teljes egészében egy építési közhitel cél­jaira fordítsa az állam. Ma itt minden kislakásépítő, legyen az társaság vagy szövetkezet, ha az építkezéshez szükséges összeg tíz százalékát összehozta, a to­vábbi negyven percentet potom három százalékos kamatra kapja az államtól Persze, a német szociáldemokrácia a tör­vény meghozatalával egyidőben egymás­után szervezte meg a szocialista kislakás­­építő szövetkezetek százait, melyek aztán az új állami hitelt megrohanva, az ő ter­veik szerint épült s az ő vezetésük alatt álló épülettömbökbe szorították be a la­kásnélküli tömegeket, mintegy előkészü­letül arra az új kollektív világra, mely­­ről olyan régen álmodnak. Persze, már maguknak az építkezéseknek terveiben is teljes erővel hirdetni akarták ezt az új világot, lelketlen nagy, a hagyományok­kal minden áron szakítani akaró méh­­köpü­ket agyaltak ki, a hipermodern kí­sérleteknek olyan bornirt komolyságával és doktriner hitével, amire csak egy né­met képes. A kollektivizmus jelszavával ezreket költöztettek össze egyetlen kivájt tömbbe, hengerbe, vagy lépcsőzetes gú­lába, százas szériákban építették össze ugyanazt a lakástípust, koncentrikusan, ezreknek közös feljáróval, központi fű­téssel, közös zuhanyfürdővel, géppel dol­gozó közös mosókonyhával, közös szá­­ritóhelyiségekkel stb. A szemétlehordás­­tól kezdve az ablakok virágdiszitéséig mindent standardizáltak s vad geomet­riába préseltek össze mindent. Versenyre kél a katolicizmus Ezzel a mozgalommal vette fel a ver­senyt aztán itt, a nyugatnémet iparvidé­keken, a katolicizmus. Wilhelm Bonner düsseldorfi jezsuita adta ki a jelszót: „A liberalizmus megteremtette a lakásnyo­mort, a szocializmus kihasználja, a kato­licizmus meg fogja oldani!“ A tavalyi magdeburgi katolikus nagygyűlés létre­hozta a mozgalom országos vezető szer­vét, a Verbands Wohnungbau-t, melybe az összes katolikus építőszövetkezetek tömörülnek. Közben persze megszüle­tett a mozgalom külön katolikus iro­dalma: Flugschriften des Verbandes Wohnungbau címen röpiratok egész so­rozata. A rajnai püspökségek területén körülbelül ötven katolikus építőszövet­­kezetet alakítottak iparosok és munká­sok, a kétszázezer tagot számláló délné­met katolikus munkásszövetség tizenkét mérnököt állított munkába kölni palotá­­jában, minden katolikus egyesület prodlox­­us prózese, a legényegyesü­letek vezér­­titkársága és a német katolikus ifjúság úgynevezett „újnémet“ mozgalma mind szövetkezetek alapítására kezdett propa­­gandát. Spórolás a papság vezetése mellett Az első kétszáz katolikus munkáslakás Köln mellett, München-Gladbachban épült fel. Az ő példájukra alakultak meg a többi szövetkezetek, mégpedig a követ­­kezőképpen: Két-háromszáz munkás vagy kisipa­­ros összeállóit és rendesen papja vagy káplánja vezetésével megkezdte a spóro­lást, még­pedig egy közös kasszába, a leg­­gyorsabb ütemben. Mikor az előre meg­állapított összeg átlagban együtt volt, a Spargenossenschaft átalakult Baugenos­­senschafttá. Júniusig körülbelül 2 millió 900 ezer márkát adtak úgy össze a kü­lönböző katolikus szövetkezetek tagjai üzletrész és takarékbetét címen. Ha a pénz elég, a központi szervezet azonnal megszerzi az építési költség negyven szá­zalékáig terjedhető hárompercentes ál­lami hitelt. Ennek a szervezetnek azon­kívül egyessége van a nyilvános bankok­kal, azok is fél vagy egy percenttel ol­­csóbb, tehát 7—9%-os hitelt adnak. Te­lekszerzésnél a városi tanácsokban és közgyűlésekben benn lévő centrumtagok jönnek segítségül, az építkezésnél a pa­pok vezetése alatt álló katolikus építő­iparos- és munkásszervezetek Mérnök, pallér, asztalos, lakatos, minden kikerül innen, gyári cikkeiket is csak katolikus szervezetek tagjai szállítják. Mar csali ___ 673 nss*aa Kiváló minóssgu uaieas PERZSfiSZSnVES! n arácsiifa­i versenyen Kívüli árasion éiszfatnak. Raktáram magiéként­­;set saját órósKaisen slaisionn.­­*' GlüHI i. szabott IV.. V3ChátCa12.SZ. csak Címre ügyelni! | Bils’SCSQnylg Alap va 1910. Övben | érvényesek. felefon: Automata 826—61 | Mint fogaskerék a fogaskereket Mint fogaskerék a fogaskereket, úgy mozgatja ebben a szervezett munkában a sok katolikus szervezet egymást. Mi­lyen tervnélküli portyázás ehhez képest a szocialista építőakció! És micsoda la­kások jönnek létre ebből a katolikus munkaorganizációból. Amily megrette­néssel áll meg az ember az új szocialista falanszterek udvarán, éppen olyan derű, fény, harmónia lepi meg az új katolikus városrészekben Deutzben, Köln egyik külvárosában, már nyolc-tíz katolikus utca van készen, parkkal, virággal, szo­borral. Itt még a tömeglakások is magá­nos villák összetételének látszanak, minden tizenöt lépésre új lépcsőházacska Szinyegi­,­­agg ingón paplan, takaró, matrac stb., legolcsóbban Rculisseles Mien­fi cégnél. IV., Petőfi Sándor-utes 3. sz., udvarban. Az ország legnagyobb keresztény üzletei c*" Nagyobb vásárlás esetén kedvező fizetési feltételek "»a 5 B

Next