Magyarság, 1930. április 11. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS , fjj. .milotawata BUDAPEST, 1930 ÁPRILIS 1. KEDD FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VI. KERÜLET, ARADI UTCAI. SE. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 71. POSTAFIÓK 19 MEGJELENIK HETTŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAPI ÉVFOLYAM, (2734.) SZÁM »A készülő vihar. Egy előkelő brit fiatalember, alig tizenkilenc éves, „The impending storm“ [(A készülő vihar) címen egy könyvet írt a jelenkor nemzetközi problémáiról. Mielőtt ebbe a nagy tuskóba vágta volna a fejszéjét, Somerset de Chaire — így hívják ugyanis az ifjú angliust, aki egyébiránt fia az ausztráliai Új-Déla wales dominion kormányzójának, beutazta tizennyolc éves korában a világot, hogy szemét idejében hozzászoktassa ahhoz a planetárikus szemlélethez, amely csupán világrészek méreteiben tud gondolkozni a nemzetközi politikáról. Járt Budapesten is, hogy közvetlen tapasztalat révén szerezzen magának tárgyilagos képet a középeurópai viszonyokról, amelyek tizenkét esztendőóta oly zavaros és reménytelen fejlődést vettek a dunai monarchia s a történelmi Magyarország szétrobbantása után. Úgyszólván a helyszínen tanulmányozta a régi boldog Dunavölgy beteg szilánkjait és darabjait, közöttük azt, amelyet a legigazságtalanabb sorsért: a magyar nemzetet. Já!t Egyiptomban és volt Mussolininál, megismerkedett a távoli Kelet méhében szunnyadó faji, gyarmati és gazdasági veszélyek elemeivel. És mindezen élmények és a helyszínen szerzett észleletek alapján következtetésit abban a véleményben összegezte, hogy új viharnak kell támadnia, amely elsepri a kóros és ideiglenes politikai alkotásokat és hogy ez a világon átvonuló fergeteg Aelus-barlangja a trianoni Magyarország lesz. Szerző beismeri, hogy fiatal és tapasztalatlan, de a háború után felcseperedett nemzedék nevében szól, „amelynek ítélőképességét nem befolyásolják és keserítik el olyan küzdelem előítéletei és szenvedései, amelyekben nem vett részt.“ A „Daily Mail“ s az angol világlapok viszont dicsérik az oxfordi diák ítéletének meglepő élességét, logikai következetességét és szemléletének merész realitását. Boldog nemzet, amely fiatalságából, azaz legifjabb nemzedékéből ilyen mustrával állhat ki a nagyvilág elé. Mostanában újból divattá vált elméleteket szőni Anglia kimerültségéről és a brit nép szterilitásáról, mint amely nem bírja azt a vad versenyt, amelyet Amerika mohó hódító ereje és a német szorgalom félelmetes szervezettsége diktált reá s amelynek lelkiállapotát métely gyanánt rontja a dominionokban és a gyarmatokban jelentkező autonomista és faji mozgalmak lendülete és szívóssága. Ne féltsük Angliát és az angol nemzetet. Amíg olyan fiatalsággal tudja pótolni az Old England kiérdemesült politikai vezérkarát, mint amilyen Somerset de Chaire ur, nem kell féltenie senkitől se a világ kormányzásának jogarát. Íme, Somerset de Chaire ur tudja, mivel tartozik származása és vagyona kiváltságainak. Nem bárokban tanulja meg jövő hivatásának leckéjét, hanem utazik, figyel és olvas, hogy majdan méltó utódja legyen azoknak az óriási nemzedékeknek, amelyek naggyá tették a hármas királyságot. Valamikor a mi vezető osztályunk ősi törzsei is fölösszámmal bocsátottak ki magukból ilyen friss és termékeny rügyeket. Voltak nagy korszakok, amikor a magyar arisztokrácia szintén hasonló lelkiismeretességgel és kötelességérzettel készült a nemzetvezérségi pályára s amikor semmi árnyékot nem látott és semmi tétovát nem ismert a nagy vagyonnal és a fényes származással járó szociális felelősség és tulajdon élethivatása között. Tudta, hogy a születés és a vagyon a nemzettől nyert kitüntetés, amelyért személyében is minden generációnak helyt kell állania. Ez az új arisztokrácia a múlt században olyan férfiakat adott a nemzetnek, akik szellemi értékének fénye majdnem elhalaványult erkölcsi valérjuk kisugárzásában. A Wesselényiek, a Széchenyiek, a Batthyányiak, az Eötvösök, a Dessewffyek, a két Andrásy, Apponyi, hogy a kisebbekről ne is szóljunk, olyan pleiadja volt a magar közélet égboltozatának, amely világosságot árasztott az arisztokrácia gyengébb ivadékára is. Mikor már a mi arisztokráciánk ezt a magaslatot nem érte el többé, még a múlt század utolsó éveiben is, egyes tagjai és képviselői által, mintegy örökölni látszott kiváltságainak, ha nem is szellemi, de legalább erkölcsi jogosítványait. Ha más társadalmi osztályokat is összeroncsolt a dekadencia férge, sehol se volt a hanyatlás, legalább etikai tekintetben okán feltűnő, mint a magyar mágnásságról, amely tisztelet a kevés kivételnek — azért marad le az összehasonlítás viszonyában más társadalmi rétegekkel szemben, mert ez roppant vagyoni ereje inkább, mint bárkit, megóvhatott volna a sülyedéstől. A mi ifjú arisztokráciánk, most, a két forradalom tanulságai után, olyan szörnyű szociális és gazdasági körülmények között, mint amilyenekben sorvadozunk, az ország felnégyeltetése után nemcsak hogy nem érzi nagy vagyonának és születési kiváltságának kötelességét fokozott mértékben, hanem kiáltó példáját adja annak, hogy az ő demoralizáltsága és elesettsége még szörnyűbb, mint a középosztályé, vagy a földmíves rétegeké. Ha valaki nem akar Tamás lenni a magyar arisztokrácia hivatásában, akkor azt kell mondania neki: itt az utolsó perc, hogy magába szálljon és hogy tudomást vegyen a rongyos nemzetről, az éhező milliókról és a felszabadulásukra sóvárgó rab testvéreinkről. Semmi sem forradalmasít annyira, mint az, ha a vezető osztályok skandalumokon keresztül vétetik tudomásul létezésüket, nyilvános szereplésüket és etikai értéküket. A keleti jóvátételi konferencia elnöke közvetítő tárgyalásokat kezdett a párisi delegációk között Parisból jelentik A keleti jóvátételi bizottság hétfőn délután öt órakor a jóvátételi bizottság székházában Loucheur volt miniszter elnöklésével ülésre ült egybe. Az ülésen Magyarországot Bethlen István gróf miniszterelnök, Szerbiát Marinkovics külügyminiszter, Romániát Titulescu londoni követ és Csehországot Benes külügyminiszter képviselte. Az utóbbi kevéssel az értekezlet előtt a délután folyamán érkezett Prágából Párisba. Magyarországon, Szerbián, Románián és Csehországon kívül a következő államok képviseltették magukat: Anglia, Olaszország, Franciaország, Belgium, Japán, Ausztrália, Kanada, Görögország, Lengyelország, Portugália és végül az Amerikai Egyesült Államok egy úgynevezett megfigyelővel A bizottság teljes ülése tisztán formaszerű nőtt és húsz percig tartott. Loucheur az ülést megnyitó felszólalásában utalt arra, hogy a bizottság feladata mindössze a végleges szöveg megszerkesztése, minthogy a kérdés lényegét Hágában már rendezték. Nyomatékosan hangoztatta annak szükségét, hogy a bizottság mielőbb végezzen a rábízott feladattal. Az értekezlet ezután elhatározta, hogy Louceur megbeszéléseket fog folytatni az érdekelt hatalmak megbízottaival. Ha a magánbeszélgetések, amelyek az egyes dedegátusok között folynak, bizonyos eredményeket mutatnak fel, akkor a bizottság a legközelebbi napokban ismét plenáris ülést tart. Ez az újabb plenáris ülés minden valószínűség szerint szerdán lem. A bizottság eddig leginkább a földreform kérdésével foglalkozott; az erre vonatkozó egyezmény megszövegezése okozta a legtöbb nehézséget. A emeltek nem akarják teljesíteni a Hágában vállalt kötelezettségeket. A mostani párisi tárgyalásokon Magyarország és Csehország között merültek fel az ellentétek. Csehország mindent elkövet, hogy a hágai egyezményen változtatást érjen el Az egyezményben ugyanis Csehország kötelezettséget vállalt arra, hogy az általa kisajátított 500.000 hold közül 200.000 holdat felold és 300.000 hold után az A-alapnak megfelelő kártérítési fizeti. Ami esetleg a 300.000 holdon felül kisajátított birtokok sorsát illeti, úgy ezeknek az ügye a jövőben is a vegyes döntőbíróság elé tartozik. A csehek ezt a kötelezettségüket akarjál megváltoztatni, mert Visenilek, a cseh földhivatal elnöke, kifogásolta és azt akarja, hogy a zár alá vett 100.000 holdat teljes egészében az A-alapból kártalanítsák. - vv a mintosabb vitás kérd/.ReVd cs rá nap* _ _____ denkit kielégítő megoldás szükséges volára. A bizottság tagjai erre megkérték Loucheut, folyasson külön-külön tanácskozásokat a számlába jövő delegációkkal és készítse elő ilymódon a megegyezés talaini. Loucheur az értekezlet befejezése után azonnal megkezdte tárgyalásait. Először a bizottság angol, francia és olasz tagját fogadta, majd Dénessel és Csuckyval tárgyalt. Magyarország nem fogadhatja el az újabb cseh követeléseket Ezzel szemben a magyar álláspont a hágai egyezmény szigorú betartásán alapul. A cseh követelés több okból is lehetetlen. Először azért, mert ha az egész 500.000 holdat az A-alapból elégítenék ki, úgy a kielégítési arány egészen másképpen alakulna. A cseh álláspont elfogadása bizonyos ösztökélést adhatna a cseh földhivatalnak, hogy a zár alá vett, de még ki nem sajátított 200.000 holdat is elvegyék a magyar birtokosoktól, mert a birtokok ellenértékét amúgy is az A-alap fizetné, nem pedig a kisajátító cseh földhivatal. Ragaszkodni kell továbbá ahhoz is, hogy a jövőben előforduló kisajátításokat a vegyes döntőbíróság elé lehessen vinni. Ezek mind olyan elvi jelentőségű dolgok, amelyek nagy kihatással vannak a cseh területen élő magyarokra és ezért Magyarország nem fogadhatja el az újabb cseh követeléseket. Loucheur megkezdte közvetítő tárgyalásait A keleti bizottság hétfői üléséről kiadott kommüniké szerint a bizottság elnöke, Loucheur volt miniszter, még egyszer ismertette a tárgyaló felek közt fennálló legfon Ára 16 fillér A hágai egyezmény életbelépéséhez nincs szükség Csehország ratifikficiójai a Diplomáciai körökben bizonyosra veszik, hogy a keleti jóvátételi konferencia most már rövidesen véget ér. Ezt valószínűvé teszi az a tény is, hogy a hágai egyezményt a francia kamara vasárnap hajnali ülésén már ratifikálta. A francia parlament által elfogadott egyezmény, mint ismeretes, három részből áll: 1. A Young-terv, amely Németországra vonatkozik. 2. Az ebből folyó keleti jóvátételek. 3. Azok az egyezmények, amelyeket a kötelező államok egymás között kötöttek. A Franciaország által ratifikált egyezményben mindazok a kötelezettségek bennfoglaltatnak, amelyeket Francaiország vállalt, tehát azok is, amelyeket Franciaország az A. és B. kassza létesítésével kapcsolatban vállalt Hágában. A magyar jegyzőkönyv neve: „A békeszerződésekből eredő magyar pénzügyi kötelezettségekre vonatkozó jegyzőkönyv". Életbeléptetése ahhoz van kötve, hogy egyrészről Magyarország, másrészről pedig Olaszország, Belgium, Nagybritannia, Franciaország és japán kormányai közül legalább négyen, a görög, román, cseh és szerb kormányok közül pedig legalább ketten ratifikálják a jegyzőkönyvet. Elegendő volna tehát a magyar megegyezés érvénybelépéséhez a görög és román ratifikáció a nagyhatalmak hozzájárulása esetén.