Magyarság, 1930. április 11. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

Hivatalba lépett az újolétét kormány Berlinből jelentik: Hindenburg birodalmi köztársasági elnök vasárnap aláírta a Brüning-kormány kinevezéséről szóló kéziratokat. A kormánypártok szerinti összetétele a következő: négy centrumpárti, két német néppárti, egy bajor néppárti, egy demokrata, egy gazdasági párti, egy keresztény nemzeti munkaközönség-párti és két pártonkívüli. Brüning birodalmi kancelláron kívül a kormánynak még csak három új minisztertagja van: Schiele közélelmezési, Brecht igazság- és Treviranus megszállott területügyi miniszter. Az új kormány erős eltolódást jelent térról agrárirányban. Schiele tk., az új közélelmezési miniszter, az agrárvédővámok tekintetében szélsőséges álláspontot foglal el. Schiele különben, aki állítólag Hindenburg elnök határozott kívánságára került be a kabinetbe, lemondott képviselői mandátumáról, melyet a német nemzeti párt programjával szerzett. A párt tudvalévően nem járult hozzá, hogy Schiele belépjen a kormányba. Brüning hétfőn délelőtt átvette hivatalát Müller távozó kancellártól. A többi miniszter a délelőtt folyamán szintén átvette minisztériuma vezetését. Este hat órakor Hindenburg elnök fogadta a bemutatkozó minisztereket. A miniszterek ebből az alkalomból letették a hivatali esküt. Az eskütétel a néhány héttel ezelőtt megszavazott új miniszteri örvény alapján történt. Az esküszöveg a következő: — Esküszöm, hogy minden erőmet a német nép javára forditom, a birodalmi alkotányt és törvényeit megvédem, kötelességeimet lelkiismeretesen teljesítem és hivatali ügyeimet pártatlanul és mindenkivel szemben igazságosan intézem. Isten engem úgy Regéljen! Az eskütétel után Hindenburg elnök a pillanat legfontosabb követelményeinek pénzügyek szanálását és a mezőgazdaság megmentését jelölte meg. Acerbo olasz Mmivelési miniszter meghívta Rómába Mayer Jánost 'Acerbo olasz földmivelésügyi miniszter ' -av-**s-isióbó! a következő táviratot küldötte Mayer Jh."'' földmivelésügyi miniszternek: f\ . _ Feleségemmel együtt U-ghálásabb kfltzSneUatél kitöröm azért a számtalan elö-- a Sférfiúségért, amelyet Nagy méltóságod és a magyar házságok részéről tapasztaltam Örülök, hogy személyesen állapíthattad meg, hogy milyen komolysággal és kitadá»' S*1 igyekszik a magyar nép földjét megmivelni, ezáltal is elősegítve haza;* gazdasági fellendülését. Végtelen örömömre fog szolgálni, ha mielőbb Rómában láthatom s alkalmam lesz Nagyméltóságodnak bernit- A vándorszínészek írta: Móricz Pál A gyermekkor kanyargó gyalogösvényeiről, rejtelmekben gazdag, zegzugos hajdú „közeiből“ az öreg Fejes csizmadia „színháznak“ épült magas, fehér házával együtt nyúzott arcok, bibircses rézorrok is előtünedeznek ... Messze gyermekkoromnak, a világtól — értsd: Debrecent, Nagyváradot, Miskolcot, Kassát! — nagyon félreeső hajdú városomnak hívás nélkül jött, marasztalás nélkül ment titokzatos szinésialakjai voltak az ilyenféle vándorok. A csizmásoknak nem éppen mindig volt talpuk, ám estelihet a Fejes-színház dübögő padján — rongyolt kulisszák mélységei között serpenyőben gyantaszagú, lobbanó görögtüzet égetve — fakópiros mentében, a süvegről lengedező darutollal, oldalukon rezes kardot csörgetve, sokszor foltozott sárga vitézi csizmában, a zsíros festéktől vastagon kikent orcájukról marcona ragasztott fekete, akár fehér bajusszal — Obernyik „Brankovics“ darabjában — oly hatalmasan, megindítólag tudtak szónokolni a magyarok örök ellenségeiről, hogy fent a nyiszorgó desseka-kakasfilőn Erdélyi uramnak, a város kékdolmánya óriási dobos-káplárjának öreg szeméből kipottyantak a babszemnagy könnyűik. Pottyanásukat csupábon azért nem lehetett hallani, mert a hulló könnyeket felfogta a káplár nagy bajusza, amelyre Dominigueléknél, gránátőrös vitézi korában ott a szép Tilliánországban esztendőn át kente a viaszkot, subickot a hatalmas Erdélyi káplár . Egy érzéssé, egy sóhajjá, egy elmerengő fájdalommá vált az első sorszéktől fel a félsetét „karza.“ magasságáig, nánási Oláh úréktól elkezdve az egész színházi közönség egyik-egyik vitézi magyar darab láttán, hallatán ... Az Ősi múlt zokogta jajhangját, csatakiáltásait a kecskelábas deszkákról. .. A szörnyű hajdukatonák lelke beszéli nagyszerű magyar költők, irók ireti ihletéseiben, — újraszületvén — a ripacsagos orrú vándorszínészek ezüst torkából és a hősi színésznők daloló hangján . . Az a sok szenvedés, küzdés, hazátlanság, kérlelhetetlen szörnyü élet halál harc, mely a rétek, a puszták farkasbőrbe bujt rongyos hajduvitézeit századokig nem hagyta pihenni és minden pusztító ellenség ellenében kíméletlen harcokba zúdította s tüzet gyújtott, vért ontott Északon, Délen, Keleten, Nyugaton és jeltelen sirokba döntötte a szent magyar föld, a szent magyar faj legszilajabb harcosait. — mind égető tudattá és a büszkeséget hasogató szent fájdalommá vált a szenvedélyektől izzó, az édes magyar szótól és gondolattól zengő deszkapadlós színpadról. .. Ahonnét a mindinkább felejtett ősi múlt áldozati oltárának szent lángjaként rejtelmes, varázsos, mámorító fényeket árasztott az éppen mindig idejekorán felgyújtott görögtüzes serpenyő is ... * A kisebb jövő menő vándorszínésztársaságokra ugyan ki emlékeznék viszsza? .. . Hubay úr negyven-ötventagú társulatával eljött ide. A vastag aranyláncú, angol diplomataképp Homokay direktort sem lehet feledni. Felesége olyan szép volt, akár Tündérszép Ilonát eljátszhatta volna a debreceni színpadon csak mindjárt ott a híres csizmadia-szín és a sapkás szűcsök áruházának szomszédságában... A legemlékezetesebb mégis Völgyi úr marad. 1848 ban honvédkapitány volt, — alighanem éppenséggel huszár? ... Darutollas volt a kaapja. Oldalt varrottszáru kordoványi bőrcsizmáján hetykén muzsikáltak s finom kaszapengéből készült sarkantyúk. Feszes huszárnadrágját száz rős sujtással cifrázta tele a céhbeli szabó. Az igazi perzsiai fekete bárányprém selymesen göndörödöd félvállra vetett mentéjén. Derékon megfeszült kabátját is dúsan zsinórozták. Sötétzöld bársonylajbi jóból cseresznyemag gömbölyűségü ezüst gombocskák villogtak. Címeres tajtékpipájának máramarosi tiszafából esztergályozták a hosszú szárát. Sallangos dohányzacskójába az egész országból szüretelte a muskotályt. Ezüstfokosos somfapálcával dirigálta színészhadait, no meg a jegynélküli illetéktelenül besompolygókat a keményszavu, adta teringettés, harsány Völgyi direktor. Csoda tartósszinű volt öklelős bajszának ébenfeketesége, Völgyiné ténsasszony, a direktorné fekete szeméhez azonban egész bizonyosan nem kelletett festék ... Egyszer egyszer egy-egy sápadt, kehegős, nyurga fiatal színész visszamaradt közülök Posztóvágó szabóék tiszta szobájában. Volt, aki azután újból lábrakapott és idővel tovább ment a bizonytalanságba. Volt olyan, aki örökre visszamaradt a sok varjúfészkes hajdútemetőben. A híres Szabólcsi színész, például, a hosszú, öreg Tóth bácsinak, a városi jeles írnoknak fellengzős Julcsa leányát vette nőül. Julcsa néni, midőn még a varrógépet nem ismerték, a hat hajdúvárosban a legkitűnőbb fehérneművarrónő volt. Az élőknek, a holtaknak kézzel tűzdelte a suhogó fehér vászonba a sorsukat... És a híres Szabolcsi színész — utóbb már csak melegített bort tudott inni! — virágos kiskertben, náci fedeles fehér hajdú házikóban, a hajdú nemzetes urak mesélgető, vadászgató, a pipagyújtáshoz „fidibuszt“ hajtogató, névnapozgató csendes cimborájaként fejezte be hányatott életét... Csapzott szakálla akkoriéig hatalmasan megnőtt. Az ereszete alatti szalmafonatú „dikón“ — a fekvő ágy egyik paraszti fajtája volt — a petúniák, verbénák, zálogók, rezedák, törökszekfák, sarkantyuvirágok illatos páráitól körülsimogatva, de sokat, de kedvesen tudott mesélni a kehvcselős vándorszínész Szabolcsi. Baloghot, a „társulatból“ kikopott árva öreg vándorszínészt téli olvadásos napon láttam az életben utólszor. Embermagas hó borította el a réteket, a végnélküli hajdú pusztát. Olyan tél volt ez, mely majdnem hat-hét hónapig eltartott. A vének öt ilyen télről mondogatták: — nagy tél... Apáik, nagyapáik ihende-mondázgatása után keresgették süppedékes emlékezéseikből az egyikegyik ilyenféle régesrégi nagy tél hitét... A napsütésen most mégis cserregtek az olvadozó nádereszetek. Orgonasípvastag jégcsapok bomladoztak ki az ereszetek levedző nádcsöveiből. A szánkótalptól, a kerekektől durván összetört országút nyomaiban is megcsiccsant, olvadozni kezdett a hideg hólé, bár az árnyékban fagyott és pillédzett a mindjárt múló déli olvadás ... — Az éjszaka sem szeretnék kintogató kutya lenni! — véleményezték az irdatlan szőrkucsmás hajdúk. Lompos bundáikban, patkóit, nehéz csizmáikban ke- unuBOMSän 1030 április 1, keiül tatni azokat a haladásokat, amelyeket az olasz mezőgazdaság Ducini vezetése alatt tett. Kegyeskedjék Excellenciád köszöneteinél kiváló munkatársainak és a magyar agrárszervezetek vezetőinek is tolmácsolni. Acerbo miniszter, Mayer János földmivelésügyi miniszter a következő választ küldötte Acerbo miniszternek: — őszinte örömmel vettem Nagyméltóságod figyelmes távirati üdvözlését, amelyet akkor intézett hozzám amikor a magyar határokat elhagyta. Alig várom, hogy Nagyméltóságod emlékezetes látogatását olasz földön viszonozzam és saját szememmel győződjem meg arról a hatalmas fellendülésről, amelyen az olasz mezőgazdaság a Duce vezérlete és Nagyméltóságod bölcs irányítása alatt keresztülment. Mayer miniszter. Watko külügyminiszter hazaérkezett és nyilatkozott a török—magyar barátságról Walko Lajos külügyminiszter vasárnap Ankarából Budapestre érkezett és átvette hivatala vezetését. A külügyminiszter hétfőn nyilatkozott útjáról a sajtó számára és nyilatkozatában ezeket mondotta: — A török népben sokkal erősebben él a magyar néppel való közös eredet tudata, mint azt általában gondolják. Ez magyarázza meg azt a meleg, baráti fogadtatást, amelyet az ország minden részében tapasztaltam. Ankarában alkalmam volt az új Törökország Vezetőintelligenciájának nagy részével összejönni és láttam, hogy holtan beszélik a magyar nyelvet és hogy ennek kidomborításával is igyekeztek kimutatni azt a szimpátiát, amelyet a magyar nép iránt éreznek. Ez az érzelmi kapcsolat igen becses, mindentől eltekintve, már csak azért is, mert egy életerős, intelligens, munkás néphez fűz bennünket, egy olyan néphez, amely tettekben bizonyította be rendkívüli energiáját. Aki Törökországba érkezik, el kell ismerje, hogy az épülő új főváros és az országban folyó szívós rekonstrukciós munka a török népnek olyan képességeiről tesz tanúságot, amelyek bármelyik nemzetnek dicsőségére válhatnak. Minden előfeltétele megvan annak, hogy a magyar és török nép között a legszorosabb baráti kapcsolatok fejlődhessenek ki és kétségtelenül hasznos, ha a két állam kormányai személyes érintkezést is tartanak fenn. Többször is behatóan beszéltem Izmed pasa miniszterelnökkel, Tevfik Rüsdi bey külügyminiszterrel, a kormány többi tagjával, a külügyminisztérium vezető tisztviselőivel, valamint a nagy nemzetgyűlés képviselőivel. Különösen behatóan ikszeltük még a két országot érdeklő külpolitika kérdéseket és megállapíthattuk, hogy a Magyarország és Törökország között fennálló őszinte barátság egyre erősebbé válik. Mindnyájan egyetértettünk abban is, hogy ennek a barátságnak a fennállása és továbbfejlesztése úgy a két államnak, mint az általános békének egyformán fontos érdeke. A most meginduló gazdasági tárgyalások abban a szellemben fognak lefolyni, amely a két állam között kifejlődött baráti légkörnek megfelel és egyúttal szem előtt tartja azok jogos érdekeit. Amint azt már az illetékes török körök előtt hangoztattam, igyekezni fogok a kulturális kapcsolatok kimélyítésének egyengetni az útját. Ennek a fejlődő népnek szimpátiáit kultiválnunk kell úgy politikai, mint gazdasági és kulturális szempontból. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ha a török külpolitika eddig elsősorban a határaihoz fűződő érdekei védelmére volt beállítva, érdeklődésük az általános kelet- és középeurópai kérdések iránt ma már érezhetően erősbödik. A bolgár félhivatalos Walko ankarai útjáról Szófiából jelentik: félhivatalos La Buffone vezércikkben foglalkozik Walko Lajos magyar külügyminiszter ankarai útjával és egyebek között ezeket írja: — A bolgár közvélemény rokonszenvvel üdvözli a magyar—török barátság feltámadását és a magyar Türök viszony szorosabbrafűzését, mint logikus következményét azoknak a hagyományos kötelékeknek, amelyek Magyarországot és Törökországot annyi viszontagságon át is egybefűzték. Bulgária legjobb viszonyban van egyrészt Magyarországgal, másrészt Törökországgal . Így őszintén óhajtja, hogy Budapest és Ankara szoros együttműködése a jövőben még megerősödjék és szilárd támasza legyen a középeurópai és balkáni békének. Zárt tárgyalás a Tukapörben Pozsonyból jelentik. A Tuka-pör hétfői tárgyalásán áttért az bíróság a katonai szakértők szakvéleményének felolvasására. A felolvasás előtt az ügyész kérte, hogy a tárgyalásnak ezt a részét nyilvánítsák titkosnak. Ez ellen a védelem tiltakozott. A tanács azután úgy határozott, hogy a nyilvánosságot csupán Waldhüfer ezredes és Schanda őrnagy szakvéleményének felolvasása tartamára zárja ki. Ehhez a határozathoz úgy a védelem, mint az ügyész hozzájárult s így délelőtt fél 10 órakor megkezdték a zárt tárgyalást. Újra zsidóellenes zavargásoktól félnek .Seuzsálemben Jeruzsálemből jelentik. A palesztinai helyzet ismét aggasztóra fordult. Minden jel arra mutat, hogy a Zsidók és az arabok között a legközelebbi napokban újabb összetűzésekre kerül a sor. A jeruzsálemi hatóságok a lakosság izgatott hangulatára való tekintettel további intézkedésig minden nyilvános gyűlést és felvonulást eltiltottak. A rendőrlegénység utasítást kapott, hogy minden további nélkül tartóztassa le mindazokat, akik nem engedelmeskednek a betiltott gyűlések feloszlatására vonatkozó parancsnak. Azokat a személyeket, akiknél kést, botot, vagy egyéb fegyvert találnak, szintén letartóztatják. Ezen a héten ünnepli a mohamedán lakosság a mohamedánság egyik legnagyobb ünnepét, a Zikharünnepet s a hatóságok attól tartanak, hogy ebből az alkalomból ismét kirobbannak az ellentétek a zsidó és a mohamedán lakosság között. A mohamedánok a Zikhar-ünnepségeket a jeruzsálemi siratófal környékén akarták megtartani, a hatóságok azonban elrendelték, hogy a siratófal ötszázméteres körzetében mindenféle gyülekezés szigorúan tilos Ezek az intézkedések mind arra mutatnak, hogy a rend és a nyugalom Jeruzsálemben csak látszólagos és hogy a múlt év augusztusi véres zavargások minden pillanatban újból megismétlődhetnek. Véresre verték a román külügyminiszter kabinetfőnökét Bukarestből jelentik. Vasárnap délután nagy kormányellenes tüntetések voltak a fővárosban. A román társadalmi egyesületek szövetsége, amelyet annak idején a liberális párt alapított, délután 4 órára gyűlést hívott össze az Atheneum-palotába. Mintegy 2000 ember jött el. A szónokok valamennyien hevesen támadták a kormányt, majd határozati javaslatot szavaztak meg, amely felszólítja a régenstanácsot, hogy távolítsa el Maniu pártkormányát és nevezzen ki nemzeti koncentrációs kormányt A népgyűlés nagy botrányba fulladt. Jelen volt Vajda belügyminiszter kabinetirodájának főnöke, Taflauanu is, aki többször félbeszakította a kormány ellen izgató szónokokat. A közönség végre közrefogta Taflauanut, véresre verte és kidobta a teremből. A népgyűlés után a kétezer főnyi tömeg nagy felvonulást rendezett Bukarest utcáin. A tüntetők az egész várost bejárták és kórusban kiabálták: „Vesszen a Maniu-kormány!“ A tüntetés a fővárosban nagy izgalmat keltett, bár rendzavarásokra nem került sor.