Magyarság, 1930. május (11. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

t volna, a miniszter sajnálattal jelezte, hogy nem áll rendelkezésére az összeg és ugyan­iakkor két állami autó állott az ORIGE előtt, amelyen a minisztérium két államtitkára ment a gyűlésre. Az egyiket beszüntethetet­­ték volna és így a statisztikai adatokat is be tudták volna szerezni. Hibáztatja a kor­mány adóztatási törvényét és sürgeti a föld­birtokokat terhelő adók leszállítását. Majd s­úlyosan bírálta a magas védővállokat. A k­ormány töbt­szben kijelentette, hogy a tízezőgazdaság érdekében a vámrevíziót ke­­resztültiszi. A vámkérdések ennek dacára mi még mindig nincsenek elintézve. De mester­ségesen előidézték azt, hogy a magyar me­ző­gazdaság katasztrofális helyzetbe került. Hová vigyük ki a búzát? Nekünk egyedüli piacunk a Nyugat volt és azt mesterségesen el­zárták. Amikor a Nyugatnak szüksége voltt búzára, akkor nem adtak nekik és rá­­kényszerítették őket arra, hogy az amerikai buszát vásárolják, amely jobb mint egyes maagyar vidékek fajtái. Hivatkozik Méhely Kálmánra, aki előre megjósolta ezt a ka­tasztrófát, továbbá Matekovics Sándorra, ak­i szintén a mai vámtörvény ellen nyilat­kozott. Látjuk, hova vitt minket a mostani törvény. Az osztrákokkal már egy év óta fogynak a bizalmas tárgyalások, de még se­m­mi eredmény. Az osztrákok arra kérték Magyarországot, hogy faszükségletét azok­­ról a vidékekről szerezze be, amelyek ve­­lüln­k határosak s ahonnan a fa könnyen szállítható. Az osztrák ajánlatot véleménye­it.'' s céljából átadták a GyOSz-nak, amely leszögezte a maga álláspontját, harminc­­száázalék kedvezményt kért a maga részére. Ilyen hatalom a GyOSz és ez ellen nincs se­­gmség. Amikor az ország érdekéről van szó, akkor elsősorban az ő véleményétől tesznek függővé ügyeket. Majd az IBUSz ügyével fo­glalkozott, amikor ezt a kérdést a parla­ment tárgyalta, akkor Bod János közgazda­­sági miniszter kijelentette neki, hogy nem tu­d hozzányúlni az alakulathoz, mert meg­lelő szerződésekről van szó. Miért ne le­hetne az ország érdekében bizonyos szerző­­déseket revideálni? Az ország érdeke köve­tel­i, hogy akik ilyen szerződéseket kötnek , ti vámtörvényt megalkották, a helyükön ne­­maradhassanak és méltó büntetésüket vegyék el. A kartel kérdésénél fölemlítette, hogy van tüzifakartell­nk, amely nem Ma­gyarországról, hanem külföldről szerzi be az anyagot és ezzel kereskedelmi mérlegün­ket erősen rontja, a somogyi fát idehaza eladni nem lehet. Szüntessék meg a képviselői összeférhetetlenségeket Gaal Gaszton. Támadta a vasutakat is, amelyek nem az adófizető polgárok érdekeit, hanem egyes kiváltságosokét tartják szem előtt. A vonatokat úgy indítják, hogy a gyer­mekek reggel a vidékről bemehessenek a vá­rosba és huszonöt—harminc vasutasgyerek kedvéért egy órakor megy vissza a von­át, hogy hazavigye őket ebédre. Tehát már a gyermekbe belenevelik a visszaélés tudatát. Egyes vállalatok olyan összeköttetésekkel rendelkeznek, hogy a kormánynál mindent ki tudnak vinni. Az összeférhetetlenségi tör­vény hiányában látja ennek a fő okát és ezt meg kell szüntetni. Ne lehessenek olyan kép­viselők, akik a kormánytól függnek és ami a fé, ne vehessenek föl dupla fizetéseket. Csak rohanva tudja érinteni az egyes kérdéseket, mert ideje hamar lejár s igy csak röviden tette szóvá azt, hogy a bankok a bélyegilleté­ket nem fizetik, ellenben a feleken behajtják s ezáltal óriási összegekkel megrövidítik az államot. Ezt ő Bod János pénzügyminiszter­nek annak idején panasz alakjában előterjesz­tette, ennek már öt esztendeje, a megígért vizsgálat állítólag még mindig tart és ő vá­laszt nem kapott. Hát az a titokzatos erő és összeköttetés, amely ezt megengedi. W­e­k­e­r­l­e Sándor pénzügyminiszter: A közigazgatási bíróság határozatát hajtották végre; ahol a közigazgatási bíróság még nem döntött, ott a vizsgálat még folyik. Gaal Gaszton: A továbbiakban a büro­kráciáról beszélt, amely csak katasztrófához vezetett. Vessen ennek véget a kormány, mert ebből az ország pusztulása származhat. Ugyanakkor, amikor a bürokrácia nagy­szerűen él, a falu népét rongyokba kényszerí­tik, a kereskedők bezárnak, s a kisiparosok visszaadják igazolványaikat, mert nem tud­nak megélni. A paraszt vásárlóképessége megszűnt, pedig ez táplálja az ipart és a ke­reskedelmet. Végül kijelentette azt, hogy a kormánnyal és gazdasági politikájával szem­ben bizalmatlan. A költségvetést ennek da­cára elfogadja, mert az az ország fizetőképes­sége szempontjából nélkülözhetetlen. (S nagg taps a baloldalon és a kormánypártén is egyesek tetszésüknek adnak kifejezést.) Sándor Pál: Bizony feltételezhette! Bethlen István gróf til­iszterelnö­k: Nem lehetett előre látni, hogy két-három év múlva az amerikai búza Versenye előáll. Sándor Pál: Előre lehetett lát­ni. B­e­t­h­l­en István gróf ,miin­sz­terelnök. Képviselőtársam­ mindig nagy az utólagos bölcsességben. (Derültség.) Éppen ez a kor­mány volt az, mely a kötött gazdálkodás rendszerét megszüntette. Mikor a vámvé­­delme­i tarilát a Ház elé terjesztették, nem gondolták, hogy ezek a világ végéig érvény­ben maradnak, hanem az volt az általános meggyőződés, hogy Európa ipari államai az agrárcikkekre rá vannak szorulva. A kormány nem tudja, milyen vámtételeket akar meg­változtatni a mezőgazdaság Bethlen István gróf millintér­elnök. Tisztában van azzal, hogy a vár­revízióra szükség van és ebbenn a tekintetbezi a kez­deményező lépések már meg is történtek. Ha késedelem van, ennek az oka az, hogy nem tudjuk, milyen vámtételek revíziójár­a helyeznék súlyt a fízezögbládság érdekkép- vi­veléről. (Mézijás­dó egységes pártban.) A kormány min­dent elkövetett, hogy a mező­­gazdasági exportot fejlessze. Nincs tudomása arról az osztrák ajánlatról, melyre Gaal Gaszton hivatkozott. Gaal Gaszton: Egy folyóiratban jelent Üreg! Bethlen István­ gróf miniszterelnök: Ha valóban tettek volna ilyen Ajánlatot, ak­kor azt tárgyalták volna. Gaal feleml­ette azt is, hogy a romániai fa olcsóbb, mint a hazai. Tényleg voltak a múltban a tranzitó­­tarifák tekintetében bizonyos anomáliák. Ha a képviselő úr bebizonyítja, hogy ezek a­elláfák még ma is léteznek, akkor azokat hiegszünteti, mert helytelennek tartja azt, hogy a somogyi fa szállítása drágább legyen, mint az importált fa vasúti tarifája. Ami az az összeférhetetlenségi törvényt illeti, az e tárgyban elhangzott kritikára az a válásra, hogy meg kell tenni az összeférhetetlenségi bejelentéseket és az inkompatibilitást meg kell szüntetni. Tévedés, hogy a kormány volt az, mely a legfőbb összeférhetetlenségi törvényt, a tisztviselők képviselővé választ­hatóságát megalkotta mert ezt a formát elődei teremtették meg. Friedrich István: Együtt voltunk ab­ban a kormányban! Bethlen István gróf miniszterelnök a kor­mánypárt igen gyér tapsai között fejezte be beszédét. Ezu­tán Láng Boldizsár egységespárti szólt a költségvetéshez, elismerte, hogy a gazdasági élet terén nagy bajok mutatkoz­nak. A költségvetést elfogadta. Jókai- Ihász Miklós egységespárti a gabonaértékesítésről és a gabonaárak zuha­násáról beszélt. A szövetkezeti mozgalo­ti fejlesztését sürgette. A költségvetést el­fogadta. Az elnök háromnegyed kettőkor egyórai ebédszünetet rendelt el. .Bethlen István gróf: Nem láthattuk­­előre az amerikai búza versenyét ' 'i. f'­ jére vonatkozó jelentését, majd pedig Gaal Gaszton beszédére reflektált, sajnálkozásá­nak adva kifejezést, hogy a beszéd elején nem volt az ülésteremben. Beismeri, hogy a vámtételek a mezőgazdaság rovására túl­zottan védik az ipart, nem osztja azonban azokat a szemr­ehányásokat, amelyeket Gaal a múltra nézve a kormánnyal szemben tett. A vámtarifát akkor alkották meg, amikor az ország hosszú küzdelem után önálló vámterülethez jutott. Természetes, hogy abban az időben iparpártolásra gondoltak és a magyar ipar létesítésének alapjait tet­ték b­e. A háború után a mezőgazdasági ter­­mények elhelyezése az európai piacon nem ütközött nehézségekbe és senki fel nem téte­lezhette ... Sután Bethlen István gróf miniszter­­elnö­k szólalt fel, előbb beterjesztve a szám­szék 1930—31. évi költségvetésének első fe­ — v---------------------------------------------------­ Asszonyom! ■ !­­gész nyáron át nem stoppol, a férjének és gyermekének l­ácz-harisznyát vesz. 'Jtartós, elegáns, olcsó. Kecskeméti­ utca 6. Iskolai vagyon rongálása írta: Bodor Aladár A történelemtanárunk, amint már egy negyedórája lelkesen magyarázott a ró­mai polgárháborúk borzalmairól, egy-­szercsak váratlanul megállott a padom mellett, pedig én biztosra vettem, hogy engem nem vehet észre, olyan jól meg­voltam bújva az előttem ülő Kariyó Dani háta mögött. — Hát tie, fiacskám, mivel foglalkozol itt? — kérdezte mézédes, szinte vész­jósló szelidséggel. — Én ... én ... — És ezeket a betűket itt ki faragta bele a padba? — folytatta még mézéde­­sebben. Már éppen elkezdtem mélyén gondol­ózni, hogy ki is faraghatta elém a pa­riba azokat a véletlenül ott előforduló iket, amikor Cincinnatus tanár­ur hívtuk, mert nyaranta a tanyáján miveléssel szökött foglalkozni) gu­­zdvariassággal elkezdte Hibámról ■ti a ráhullott apró fenyőfa-for­­♦ zen megteltél a gyalupadod­dal, fiacskám — folytatta sze­lem is tudlak elég jól lepd­­óra után gyere be az igaz­olt majd jobban is kipd­­o­lat, fiacskám. Ha akartam volna, volna le a tettes friss forgács nyil-Tizperckor szorongva nyitottam be az igazgatói irodába. Az igazgató úr már Várt, Cin­cidnátus meg egy sarokban, lát­szólag oda se figyelve, egy újságba me­rült. Úgy látszik, már teljesen tájékoz­tatta a tényállásról az igazgató urat. — Kárász Imre, mit műveltél törté­nelemóra alatt? — kezdte a vallatást az igazgató úr. — Faragtam a padot, — feleltem hal­kan. — Vagyis iskolai vagyont rongáltál. És mit faragtál a padba? — ... Betűket. — És Mi volt a betűk értelme? Miféle szó? — Egy főnév. — Miféle főnév? — Tulajdonfőnév. — Nyögd ki már, miféle tulajdon főnév? — Képzeleti dolgot jelentő ... tulaj­donnév. — Egy lánynévt — reccsentett közbe Cincinnatus az újságja mögül. — Igenis, kérem — kezdtem most már hadarni elpirulva —, azt akartam emlé­kezetembe vésni és no, igen, a padba vésni, hogy Marius, a kiváló államférfi, akinek alakja előttem nagyon tisztelet­reméltó ... — De még­sem azt vésted, hogy: Ma­rius. — ... Véletlenül Mariskát véstem — hebegtem kétségbeesve —, bevallom, sú­lyos helyesírási tévedés ... — Sőt, úgy faragtad be: Mariskám! — szólt most Cincinnatus kegyetlenül. — És ki az a Mariska? — vállatott tovább az igazgató úr. — Képzeleti dolgot jelentő leánynév... — hápogtam. — Miféle nyelvtanban emlittetik ilyen szófajta? Mi? És mit jelent a végén a birtokos személyrag? Ki a birtokosa an­nak a Mariskának? Mi? —... Az édesapja . .. egybirtokos egy­­birtok ... egyes első személy ... — Nahát, fiam, te meg utolsó egy sze­mély vagy, mondhatom. És ezt meg­mondom még ma az édesapádnak is, hogy tudja meg, milyen fia van. Dadogni kezdtem ijedtemben. — I-igazgató úr, kérem, nagyon ké­rem, igazgató urat is és Cin­cinnátus tart... — Mmi micsoda? — hökkent fel Cin­cinnátus. — És Herepes tanár urat is nagyon kérem, legyalultatom és befestetem az egész padot és magam is akár befestem, csak az édesapámnak ne tessenek el­mondani ! — És aztán mért ne?! — Mert az apám, az készes lenne el­mondani az édesanyámnak és én ak­kor ... — És te akkor? — Én kénytelen lennék élbujdosnni... — nyögtem ki kitlosan és már fojtogatni kezdettek a keserű szégyen könnyei. — Egyelőre mars be, az osztályba, el­vetemedett fráter, meg fogod téríteni az intézet kárát és majd még gondoskodni foggek számodra valami igen súlyos bün­tetésről. Most mars be, az osztályba, és délután három óráig nem megy haza, hanem leírod százötvenszer: Idegen va­gyont rongálni tilos! Szégyentől égő fülekkel kotródtam az osztályba, három óra után pedig csak úgy a falak mentén sompolyogtam haza. Továbbá négykor ebédeltem, csak úgy a konyhán és estig nem látott senki a háznál. Vacsora után a bús, sötétben hagyott gyermekszobába belopódzott Iluska hú­gom. Iluska különben, korlátolt, hétéves gyermekleány létére, a legnagyobb kora egész Európában. Ott szöszmötölt körü­löttem a sötétben, mintha valamit ke­resne, jó sokáig, majd mellém bújt és mindenféléket ígérgetve és duruzsolva, elkezdett nekem hízelegni. — Na, hát mi kell neked? — vágtam közbe erélyesen. — Csak azt mondd meg,­­frága Im­­ruskám, hogy mi bajod volt az iskolá­ban? — Nekem? Semmi. Már hogy is lehe­tett volna? Nevetséges. . A barátaim­mal rablófőnöki haditanácsot tartot­tunk, azért nem értem rá holmi ebéde­lésekre gondolni. — Na, na, nekem beszélhetsz ... Úgyis tudom én ... — Mit tudsz te? Te kofa ... — Úgyis tudom, hogy neked is va­lami olyan bajod volt, mint Mariská­nak. — Először is, nekem nem volt semmi bajom és ha bárkinek elárulsz, ketté­váglak, elvágom a nyakadat a nagy­ késsel... Na, de most ne félj, mondd meg, mi baja volt a Mariskának? — Nem mondom meg. Mariska szigo­rúan megtiltotta. — Az nem számít. Biztosítlak, hogy Mariska nem is vágná el a nyakadat, A­zt . 1930 május 1, cs­ltorgafi A mammutfizetések és gazdasági bajok Szünet után Gáspárdy Elemér beszélt a gazdasági bajokról, amelyeken a mező­­gazdaság átszervezésével lehetne segíteni. Az állam és a városok vállalatai ne konkur­­ráljanak a magángazdálkodással. A főváros életében sok olyan tünet van, amely vissza­tetszést kelt. A BÉSZKÁRt tizennégy sze­mélyi autót tart, a vezérigazgató 136.000 pengős fizetésén kívül tíz igazgatónak Van fejenként 40—50.000 pengője, viszont a vál­lalatnak 81 diplomás munkása volt­. A Ház egyszakaszos törvénnyel semmisítse meg eze­ket a szerződéseket. Az Élelmiszerüzem árai magasabbak, mint a kereskedelmi árak, mert versenytárgyalás nélkül kap az üzem kórházi szállításokat­ .J­á­n­o­s­s­y Gábor szintént a mammut­­fizetésekről beszélt, de ő nem az egyes em­bereket, hanem­ az intézményeket hibáztatja, amelyek ilyen fizetéseket adnak. A mai kö­rülmények között a kitűzött racionalizálást nem lehet végrehajtani, mert a törvények és rendeletek szövevénye megnehezíti a hatósá­gok dolgát. Kérte a hadirokkantűik és hadi­özvegyek helyzetének rendezését. Nem he­lyesli a középiskolák tervezett hármas irá­nyát, jobb a mai helyzet. Közvetette a kartel­­kérdés megoldására szolgáló törvényjavas­­latot. Z­s­i­t­v­a­y Tibor igazságügyminiszter Már készen Van, G­y­u­l­a­y Sándor szűzbeszédében az egy­séges adókivetési ívek bevezetését sürgette. Feltárta a jegyzők nehéz helyzetét. A köz­ségi utakat be kell kapcsolni a megyei utakba. Ismertette a községi közigazgatás bajait és nagyobb hatáskört sürgetett a köz­­ségi jegyzők számára. Szükségesnek tartja a nyolcosztályos elemi iskolát. A költségvetést elfogadta. K­ó­c­s­á­n Károly a takarékossági törek­vésekről beszélt. Az állami adminisztrációt nem szabad ridegen visszafejleszteni, mert ezzel az emberek ezreit döntik nyomorba. Igen fontos kérdés az ifjúság problémája. Az egyetemek ontják a diplomás embereket, az ifjúság szervezetekbe tömörülve keresi a problémák m­egoldását. Igen sokan már fel­forgató törekvések felé orientálódnak. Szá­molni kell ezzel az ifjúsággal, mert ha letér­nek a nemzeti gondolatról, akkor nagy ve­szedelem vár a társadalomra. Ezután az ag­rárválsággal foglalkozott, védte a szövetke­zeteket. A háború előtt elmulasztottunk egy egészséges földreformot. Tegyük lehetővé a kisgazdák földhözjuttatását. A szétdarabolt tervek helyett egységes, nagy program k­el­­lene, hiszen a külpolitikai kérdéseket már megoldottuk. A költségvetést elfogadta A Ház ezután elfogadta az elnök napi­rendi indítványát, amely szerint a legköze­lebbi ülés csütörtökön délelőtt lesz. A belügyminiszter a szocialistákra hárítja a felelősséget az esetleges rendzavarásokért Leitovszky Béla belügyminiszter szó­lalt föl s ezután. Május 1-ére semmi felvonu­lást nem lehetett engedélyezni a szélsőséges elemek megmozdulása miatt, akik már nem is vörös májust, Hanem véres májust akar­tak. A leghatározottabb intézkedéseket tette.

Next