Magyarság, 1930. május (11. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-01 / 98. szám
t volna, a miniszter sajnálattal jelezte, hogy nem áll rendelkezésére az összeg és ugyaniakkor két állami autó állott az ORIGE előtt, amelyen a minisztérium két államtitkára ment a gyűlésre. Az egyiket beszüntethetették volna és így a statisztikai adatokat is be tudták volna szerezni. Hibáztatja a kormány adóztatási törvényét és sürgeti a földbirtokokat terhelő adók leszállítását. Majd súlyosan bírálta a magas védővállokat. A kormány töbtszben kijelentette, hogy a tízezőgazdaság érdekében a vámrevíziót keresztültiszi. A vámkérdések ennek dacára mi még mindig nincsenek elintézve. De mesterségesen előidézték azt, hogy a magyar mezőgazdaság katasztrofális helyzetbe került. Hová vigyük ki a búzát? Nekünk egyedüli piacunk a Nyugat volt és azt mesterségesen elzárták. Amikor a Nyugatnak szüksége voltt búzára, akkor nem adtak nekik és rákényszerítették őket arra, hogy az amerikai buszát vásárolják, amely jobb mint egyes maagyar vidékek fajtái. Hivatkozik Méhely Kálmánra, aki előre megjósolta ezt a katasztrófát, továbbá Matekovics Sándorra, aki szintén a mai vámtörvény ellen nyilatkozott. Látjuk, hova vitt minket a mostani törvény. Az osztrákokkal már egy év óta fogynak a bizalmas tárgyalások, de még semmi eredmény. Az osztrákok arra kérték Magyarországot, hogy faszükségletét azokról a vidékekről szerezze be, amelyek velülnk határosak s ahonnan a fa könnyen szállítható. Az osztrák ajánlatot véleményeit.'' s céljából átadták a GyOSz-nak, amely leszögezte a maga álláspontját, harmincszáázalék kedvezményt kért a maga részére. Ilyen hatalom a GyOSz és ez ellen nincs segmség. Amikor az ország érdekéről van szó, akkor elsősorban az ő véleményétől tesznek függővé ügyeket. Majd az IBUSz ügyével foglalkozott, amikor ezt a kérdést a parlament tárgyalta, akkor Bod János közgazdasági miniszter kijelentette neki, hogy nem tud hozzányúlni az alakulathoz, mert meglelő szerződésekről van szó. Miért ne lehetne az ország érdekében bizonyos szerződéseket revideálni? Az ország érdeke követeli, hogy akik ilyen szerződéseket kötnek , ti vámtörvényt megalkották, a helyükön nemaradhassanak és méltó büntetésüket vegyék el. A kartel kérdésénél fölemlítette, hogy van tüzifakartellnk, amely nem Magyarországról, hanem külföldről szerzi be az anyagot és ezzel kereskedelmi mérlegünket erősen rontja, a somogyi fát idehaza eladni nem lehet. Szüntessék meg a képviselői összeférhetetlenségeket Gaal Gaszton. Támadta a vasutakat is, amelyek nem az adófizető polgárok érdekeit, hanem egyes kiváltságosokét tartják szem előtt. A vonatokat úgy indítják, hogy a gyermekek reggel a vidékről bemehessenek a városba és huszonöt—harminc vasutasgyerek kedvéért egy órakor megy vissza a vonát, hogy hazavigye őket ebédre. Tehát már a gyermekbe belenevelik a visszaélés tudatát. Egyes vállalatok olyan összeköttetésekkel rendelkeznek, hogy a kormánynál mindent ki tudnak vinni. Az összeférhetetlenségi törvény hiányában látja ennek a fő okát és ezt meg kell szüntetni. Ne lehessenek olyan képviselők, akik a kormánytól függnek és ami a fé, ne vehessenek föl dupla fizetéseket. Csak rohanva tudja érinteni az egyes kérdéseket, mert ideje hamar lejár s igy csak röviden tette szóvá azt, hogy a bankok a bélyegilletéket nem fizetik, ellenben a feleken behajtják s ezáltal óriási összegekkel megrövidítik az államot. Ezt ő Bod János pénzügyminiszternek annak idején panasz alakjában előterjesztette, ennek már öt esztendeje, a megígért vizsgálat állítólag még mindig tart és ő választ nem kapott. Hát az a titokzatos erő és összeköttetés, amely ezt megengedi. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A közigazgatási bíróság határozatát hajtották végre; ahol a közigazgatási bíróság még nem döntött, ott a vizsgálat még folyik. Gaal Gaszton: A továbbiakban a bürokráciáról beszélt, amely csak katasztrófához vezetett. Vessen ennek véget a kormány, mert ebből az ország pusztulása származhat. Ugyanakkor, amikor a bürokrácia nagyszerűen él, a falu népét rongyokba kényszerítik, a kereskedők bezárnak, s a kisiparosok visszaadják igazolványaikat, mert nem tudnak megélni. A paraszt vásárlóképessége megszűnt, pedig ez táplálja az ipart és a kereskedelmet. Végül kijelentette azt, hogy a kormánnyal és gazdasági politikájával szemben bizalmatlan. A költségvetést ennek dacára elfogadja, mert az az ország fizetőképessége szempontjából nélkülözhetetlen. (S nagg taps a baloldalon és a kormánypártén is egyesek tetszésüknek adnak kifejezést.) Sándor Pál: Bizony feltételezhette! Bethlen István gróf tiliszterelnök: Nem lehetett előre látni, hogy két-három év múlva az amerikai búza Versenye előáll. Sándor Pál: Előre lehetett látni. Bethlen István gróf ,miinszterelnök. Képviselőtársam mindig nagy az utólagos bölcsességben. (Derültség.) Éppen ez a kormány volt az, mely a kötött gazdálkodás rendszerét megszüntette. Mikor a vámvédelmei tarilát a Ház elé terjesztették, nem gondolták, hogy ezek a világ végéig érvényben maradnak, hanem az volt az általános meggyőződés, hogy Európa ipari államai az agrárcikkekre rá vannak szorulva. A kormány nem tudja, milyen vámtételeket akar megváltoztatni a mezőgazdaság Bethlen István gróf millintérelnök. Tisztában van azzal, hogy a várrevízióra szükség van és ebbenn a tekintetbezi a kezdeményező lépések már meg is történtek. Ha késedelem van, ennek az oka az, hogy nem tudjuk, milyen vámtételek revíziójára helyeznék súlyt a fízezögbládság érdekkép- viveléről. (Mézijásdó egységes pártban.) A kormány mindent elkövetett, hogy a mezőgazdasági exportot fejlessze. Nincs tudomása arról az osztrák ajánlatról, melyre Gaal Gaszton hivatkozott. Gaal Gaszton: Egy folyóiratban jelent Üreg! Bethlen István gróf miniszterelnök: Ha valóban tettek volna ilyen Ajánlatot, akkor azt tárgyalták volna. Gaal felemlette azt is, hogy a romániai fa olcsóbb, mint a hazai. Tényleg voltak a múltban a tranzitótarifák tekintetében bizonyos anomáliák. Ha a képviselő úr bebizonyítja, hogy ezek aelláfák még ma is léteznek, akkor azokat hiegszünteti, mert helytelennek tartja azt, hogy a somogyi fa szállítása drágább legyen, mint az importált fa vasúti tarifája. Ami az az összeférhetetlenségi törvényt illeti, az e tárgyban elhangzott kritikára az a válásra, hogy meg kell tenni az összeférhetetlenségi bejelentéseket és az inkompatibilitást meg kell szüntetni. Tévedés, hogy a kormány volt az, mely a legfőbb összeférhetetlenségi törvényt, a tisztviselők képviselővé választhatóságát megalkotta mert ezt a formát elődei teremtették meg. Friedrich István: Együtt voltunk abban a kormányban! Bethlen István gróf miniszterelnök a kormánypárt igen gyér tapsai között fejezte be beszédét. Ezután Láng Boldizsár egységespárti szólt a költségvetéshez, elismerte, hogy a gazdasági élet terén nagy bajok mutatkoznak. A költségvetést elfogadta. Jókai- Ihász Miklós egységespárti a gabonaértékesítésről és a gabonaárak zuhanásáról beszélt. A szövetkezeti mozgaloti fejlesztését sürgette. A költségvetést elfogadta. Az elnök háromnegyed kettőkor egyórai ebédszünetet rendelt el. .Bethlen István gróf: Nem láthattukelőre az amerikai búza versenyét ' 'i. f' jére vonatkozó jelentését, majd pedig Gaal Gaszton beszédére reflektált, sajnálkozásának adva kifejezést, hogy a beszéd elején nem volt az ülésteremben. Beismeri, hogy a vámtételek a mezőgazdaság rovására túlzottan védik az ipart, nem osztja azonban azokat a szemrehányásokat, amelyeket Gaal a múltra nézve a kormánnyal szemben tett. A vámtarifát akkor alkották meg, amikor az ország hosszú küzdelem után önálló vámterülethez jutott. Természetes, hogy abban az időben iparpártolásra gondoltak és a magyar ipar létesítésének alapjait tették be. A háború után a mezőgazdasági termények elhelyezése az európai piacon nem ütközött nehézségekbe és senki fel nem tételezhette ... Sután Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt fel, előbb beterjesztve a számszék 1930—31. évi költségvetésének első fe — v--------------------------------------------------- Asszonyom! ■ !gész nyáron át nem stoppol, a férjének és gyermekének lácz-harisznyát vesz. 'Jtartós, elegáns, olcsó. Kecskeméti utca 6. Iskolai vagyon rongálása írta: Bodor Aladár A történelemtanárunk, amint már egy negyedórája lelkesen magyarázott a római polgárháborúk borzalmairól, egy-szercsak váratlanul megállott a padom mellett, pedig én biztosra vettem, hogy engem nem vehet észre, olyan jól megvoltam bújva az előttem ülő Kariyó Dani háta mögött. — Hát tie, fiacskám, mivel foglalkozol itt? — kérdezte mézédes, szinte vészjósló szelidséggel. — Én ... én ... — És ezeket a betűket itt ki faragta bele a padba? — folytatta még mézédesebben. Már éppen elkezdtem mélyén gondolózni, hogy ki is faraghatta elém a pariba azokat a véletlenül ott előforduló iket, amikor Cincinnatus tanárur hívtuk, mert nyaranta a tanyáján miveléssel szökött foglalkozni) guzdvariassággal elkezdte Hibámról ■ti a ráhullott apró fenyőfa-for♦ zen megteltél a gyalupadoddal, fiacskám — folytatta szelem is tudlak elég jól lepdóra után gyere be az igazolt majd jobban is kipdolat, fiacskám. Ha akartam volna, volna le a tettes friss forgács nyil-Tizperckor szorongva nyitottam be az igazgatói irodába. Az igazgató úr már Várt, Cincidnátus meg egy sarokban, látszólag oda se figyelve, egy újságba merült. Úgy látszik, már teljesen tájékoztatta a tényállásról az igazgató urat. — Kárász Imre, mit műveltél történelemóra alatt? — kezdte a vallatást az igazgató úr. — Faragtam a padot, — feleltem halkan. — Vagyis iskolai vagyont rongáltál. És mit faragtál a padba? — ... Betűket. — És Mi volt a betűk értelme? Miféle szó? — Egy főnév. — Miféle főnév? — Tulajdonfőnév. — Nyögd ki már, miféle tulajdon főnév? — Képzeleti dolgot jelentő ... tulajdonnév. — Egy lánynévt — reccsentett közbe Cincinnatus az újságja mögül. — Igenis, kérem — kezdtem most már hadarni elpirulva —, azt akartam emlékezetembe vésni és no, igen, a padba vésni, hogy Marius, a kiváló államférfi, akinek alakja előttem nagyon tiszteletreméltó ... — De mégsem azt vésted, hogy: Marius. — ... Véletlenül Mariskát véstem — hebegtem kétségbeesve —, bevallom, súlyos helyesírási tévedés ... — Sőt, úgy faragtad be: Mariskám! — szólt most Cincinnatus kegyetlenül. — És ki az a Mariska? — vállatott tovább az igazgató úr. — Képzeleti dolgot jelentő leánynév... — hápogtam. — Miféle nyelvtanban emlittetik ilyen szófajta? Mi? És mit jelent a végén a birtokos személyrag? Ki a birtokosa annak a Mariskának? Mi? —... Az édesapja . .. egybirtokos egybirtok ... egyes első személy ... — Nahát, fiam, te meg utolsó egy személy vagy, mondhatom. És ezt megmondom még ma az édesapádnak is, hogy tudja meg, milyen fia van. Dadogni kezdtem ijedtemben. — I-igazgató úr, kérem, nagyon kérem, igazgató urat is és Cincinnátus tart... — Mmi micsoda? — hökkent fel Cincinnátus. — És Herepes tanár urat is nagyon kérem, legyalultatom és befestetem az egész padot és magam is akár befestem, csak az édesapámnak ne tessenek elmondani ! — És aztán mért ne?! — Mert az apám, az készes lenne elmondani az édesanyámnak és én akkor ... — És te akkor? — Én kénytelen lennék élbujdosnni... — nyögtem ki kitlosan és már fojtogatni kezdettek a keserű szégyen könnyei. — Egyelőre mars be, az osztályba, elvetemedett fráter, meg fogod téríteni az intézet kárát és majd még gondoskodni foggek számodra valami igen súlyos büntetésről. Most mars be, az osztályba, és délután három óráig nem megy haza, hanem leírod százötvenszer: Idegen vagyont rongálni tilos! Szégyentől égő fülekkel kotródtam az osztályba, három óra után pedig csak úgy a falak mentén sompolyogtam haza. Továbbá négykor ebédeltem, csak úgy a konyhán és estig nem látott senki a háznál. Vacsora után a bús, sötétben hagyott gyermekszobába belopódzott Iluska húgom. Iluska különben, korlátolt, hétéves gyermekleány létére, a legnagyobb kora egész Európában. Ott szöszmötölt körülöttem a sötétben, mintha valamit keresne, jó sokáig, majd mellém bújt és mindenféléket ígérgetve és duruzsolva, elkezdett nekem hízelegni. — Na, hát mi kell neked? — vágtam közbe erélyesen. — Csak azt mondd meg,frága Imruskám, hogy mi bajod volt az iskolában? — Nekem? Semmi. Már hogy is lehetett volna? Nevetséges. . A barátaimmal rablófőnöki haditanácsot tartottunk, azért nem értem rá holmi ebédelésekre gondolni. — Na, na, nekem beszélhetsz ... Úgyis tudom én ... — Mit tudsz te? Te kofa ... — Úgyis tudom, hogy neked is valami olyan bajod volt, mint Mariskának. — Először is, nekem nem volt semmi bajom és ha bárkinek elárulsz, kettéváglak, elvágom a nyakadat a nagy késsel... Na, de most ne félj, mondd meg, mi baja volt a Mariskának? — Nem mondom meg. Mariska szigorúan megtiltotta. — Az nem számít. Biztosítlak, hogy Mariska nem is vágná el a nyakadat, Azt . 1930 május 1, csltorgafi A mammutfizetések és gazdasági bajok Szünet után Gáspárdy Elemér beszélt a gazdasági bajokról, amelyeken a mezőgazdaság átszervezésével lehetne segíteni. Az állam és a városok vállalatai ne konkurráljanak a magángazdálkodással. A főváros életében sok olyan tünet van, amely visszatetszést kelt. A BÉSZKÁRt tizennégy személyi autót tart, a vezérigazgató 136.000 pengős fizetésén kívül tíz igazgatónak Van fejenként 40—50.000 pengője, viszont a vállalatnak 81 diplomás munkása volt. A Ház egyszakaszos törvénnyel semmisítse meg ezeket a szerződéseket. Az Élelmiszerüzem árai magasabbak, mint a kereskedelmi árak, mert versenytárgyalás nélkül kap az üzem kórházi szállításokat .Jánossy Gábor szintént a mammutfizetésekről beszélt, de ő nem az egyes embereket, hanem az intézményeket hibáztatja, amelyek ilyen fizetéseket adnak. A mai körülmények között a kitűzött racionalizálást nem lehet végrehajtani, mert a törvények és rendeletek szövevénye megnehezíti a hatóságok dolgát. Kérte a hadirokkantűik és hadiözvegyek helyzetének rendezését. Nem helyesli a középiskolák tervezett hármas irányát, jobb a mai helyzet. Közvetette a kartelkérdés megoldására szolgáló törvényjavaslatot. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter Már készen Van, Gyulay Sándor szűzbeszédében az egységes adókivetési ívek bevezetését sürgette. Feltárta a jegyzők nehéz helyzetét. A községi utakat be kell kapcsolni a megyei utakba. Ismertette a községi közigazgatás bajait és nagyobb hatáskört sürgetett a községi jegyzők számára. Szükségesnek tartja a nyolcosztályos elemi iskolát. A költségvetést elfogadta. Kócsán Károly a takarékossági törekvésekről beszélt. Az állami adminisztrációt nem szabad ridegen visszafejleszteni, mert ezzel az emberek ezreit döntik nyomorba. Igen fontos kérdés az ifjúság problémája. Az egyetemek ontják a diplomás embereket, az ifjúság szervezetekbe tömörülve keresi a problémák megoldását. Igen sokan már felforgató törekvések felé orientálódnak. Számolni kell ezzel az ifjúsággal, mert ha letérnek a nemzeti gondolatról, akkor nagy veszedelem vár a társadalomra. Ezután az agrárválsággal foglalkozott, védte a szövetkezeteket. A háború előtt elmulasztottunk egy egészséges földreformot. Tegyük lehetővé a kisgazdák földhözjuttatását. A szétdarabolt tervek helyett egységes, nagy program kellene, hiszen a külpolitikai kérdéseket már megoldottuk. A költségvetést elfogadta A Ház ezután elfogadta az elnök napirendi indítványát, amely szerint a legközelebbi ülés csütörtökön délelőtt lesz. A belügyminiszter a szocialistákra hárítja a felelősséget az esetleges rendzavarásokért Leitovszky Béla belügyminiszter szólalt föl s ezután. Május 1-ére semmi felvonulást nem lehetett engedélyezni a szélsőséges elemek megmozdulása miatt, akik már nem is vörös májust, Hanem véres májust akartak. A leghatározottabb intézkedéseket tette.