Magyarság, 1930. augusztus (11. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

rődött a kurdok mozgalmaival, mert ezek az örmény lakosságot fenyegették. Csak ha vérszemet kaptak és a megfelelő számú ör­mény faluk felperzselése után a török ható­ságok munkáját is kezdték megnehezíteni, akkor vonult ki ellenük egy-egy expedíció, amely elől a kurdok visszavonultak Perzsia hozzáférhetetlen, lakatlan sziklahegyei közé, ahol gondtalanul készülődhettek újabb kirándulásokra. A világháború óta azonban a helyzet nagyon megváltozott. Az örmény lakosság kivándorolt, elpusztult s a helyére telepített török földművelők irtását már na­gyon rossznéven veszi a török kormány. De megváltozott a kurdok helyzete is Addig csak két ország területén laktak s akadály­talanul vonulhattak egyikből a másikba ezen a ritka lakosságu vidéken, ha valahol rossz fát tettek a tűzre. Most azonban a Tö­rökországtól elszakított területeken új álla­mok alakultak s az angol fenhatóság alatt álló — illetőleg most már csak szerződéses — Irak királyság és a Kaukázuson túli szovjetköztársaság is érdekelve van a kurd­­kérdésben, nemcsak Perzsia és Törökország. A kurdok azonban nem akarnak változni, ha a helyzet változott is. Most is nomádok, most sem dolgoznak, most is rablásból akar­nak élni, de ma már komolyan felszerelt ál­landó katonaság figyel rájuk minden irány­ban s egyik állam igyekszik a kellemetlen nomádokat a másik területére áttolni. A perzsa kormány feltétlenül jobban szereti, ha a kurdokat túl tudja a határon. A szovjet szintén nem szerez vetélytársat a rablásban a maga területén, Irakot hatalmas angol re­pülőosztagok védik, így hát Törökország lenne az a terület, amelyet ezek a lovas ka­landorok nyugtalanítanak. De a dolgok ter­mészetes rendjébe beleavatkozik a szovjet­propaganda is, melynek nagyon kapóra jönne, ha két szövetségesét, Törökországot és Perzsiát, egy kis háborúba kergethetné bele. A dolgok elég szépen alakulnak, mert Musztafa Kemal szokatlanul erélyes jegy­zékben tiltakozott a perzsa kormánynál az ellen, hogy a kurdok a perzsa hegyek között szabadon gyülekezzenek és csapjanak át tö­rök uralom alatt élő fajtestvéreikkel egyet­értésben az újtörök telepítvényekre. Ez a jegyzék, de még inkább a modernül felszerelt két török hadosztály és a repülőhaderő fel­vonulása alighanem megteszi a maga hatá­sát Perzsiában, s a két kormány együttesen vet véget a harmadik részére dolgozó vesze­delmes nomádbandák garázdálkodásainak. Pénteken a rádióban Lampirich Géza: M Jü its®­­e­ vígjáték? nak előadása. Rendezi : KI** Ferenc A levél írta: Babay József Fehérfényű, napsütéses délelőtt. Város­­kivüli csönd a Stefánia-úton, béke és megbabonázó koranyár, amelyben Heff Edvin szive gyönyörűségre lel. Heff Ed­­vin kissé idegen közöttünk, akár a neve. Pedig már harmincnégy esztendeje, te­hát születése pillanatától kezdve itt la­kik a magyar fővárosban. Nagyapja erei­ben még a hamburgi tengeröböl pá­rája frissítette a vért, apját azonban még élete derékhajlásában idetelepítették, hogy képviselje porcellángyárukat és nyisson itt telepet. Hoff Edvin tehát ma­gyar lett. Stefánia­ úti villájában bölcs visszavonultságban él, barátai a könyvek, szeretője a sötétbarna zongora és hűsége az orosz agár, a Dimijvin. Nem tudom, helytálló-e ez a név — Dimijvin —, fon­tos az, hogy a kutya erre a névre hallgat és más megszólítást nem vesz figye­lembe. Kétségtelen, hogy a család —­ te­hát Dimitvin, a könyvek és a zongora — legtekintélyesebb nagysága Heff Edvin, ez a bölcs, tökéletesen szép és erőteljes férfi, akinek adóívei tetemes összegtől súlyosak, de jövedelme is mélyre sül­lyesztene évenként egy-egy dunai tan­kot ... Heff Edvin naponként kisétál ide, az útra, leül villája közelében a harmadik, lombernyővel árnyasított padon és ösz­­szecsukott szájjal, gyéren simogatva Krisztus-szakállát, szinte mozdulatlanul mered előre. Sötétüvegű, nagy pápasze­met hord, szeme színe emiatt láthatatlan. .Olyan nyugalommal és szoborszerben ül, mintha tilos lenne megmozdulnia. A fá­radtság okozza ezt a mozdulatlanságot, mert Hefr Edvin mindig hajnalban kel. Írógépe előtt görnyed órákon át, titkár­nője társaságában feldolgozza üzleti le­velezéseit és megbeszéléseket folytat gyára vezetőivel. Egy hangulatos sakk­parti után pedig, bármily csikorgó hideg van, bármint zuhog az eső, hiába té­pázza a ligetben fattyúskodó vad szél a Stefánia-lombokat. Heff Edvin akkor is megjelenik ezen a padon s amig csak meg nem rezegteti dobhártyáit a közeli templomok dérintő harangszava, itt pi­hen és­­ álmodozik. Nagyon sokan tudják, hogy Hoff Ed­vin gazdag ember. Az üzleti életben néha gáncsot vetnek elébe, de ő sohasem bu­kik térdre. Sokan kiváncsiak, miért nem jár társaságba, miért felel udvarias kité­réssel az évad meghivóözönére s főképp — miért nem nősül meg ... Délelőttönként, amikor jön, botját maga elé tartja, a bot gumija éppen csak súrolja a járdát. Járása hallatlanul egyenletes és biztos. Mikor kilép a villa kertjéből, az aszfaltszegélytől egy lépés­nyire jobbra fordul és háromszáz lépés után eléri kedvenc padját. Soha senki nem köszönti, soha senkinek nem kö­szön. Ha­jthatatlanul egyenes tartással jár, pompás szabású öltönyöket hord, kalapja elől lehajló, széleskarimás fekete kalap. A karima eleje szinte ráereszül sötétüvegű pápaszemére. Hoff Edvin ko­moly, szakállas arcú, határozottan szép ember. Keskeny kezét bőrkesztyűbe búj­tatja. Tegnap, június 17-ikén délelőtt 11 óra­kor, természetesen, a padon ül, a Stefá­nia-úton, a városon kívüli csöndben. Me­reven előrenézett és ami sohasem volt szokása, sóhajtott néha. Sóhaja mélyről jövő volt és súlyos. Ha szája peremén kővé válik és lezuhan az ilyen sóhaj, bizton összezúzza lába fejét. Ám sóhaj­tása szétterült a levegőben, mozdulatlan arca mit sem árult el és hallgatag ma­radt akkor is, amikor egy szegényes öl­tözetű öregasszony telepedett le mellé. No, ez még sohasem történt meg vele. Általában az ilyen szegényesen öltözött asszonyok elkerülik a Stefánia-utat, hisz idegenek ebben a környezetben. A szép selymek és a tükörcsillogású harisnyák között olyanok ők, mint vidéki iparos­ágyakba vetett tarka ciha a perzsasző­nyegek között. Bármilyen hihetetlen, az öregasszony június 17-ikén, délelőtt 11 órakor leült a komor, a magános, a haj­nallal kelő, a gazdag Hoff Edvin mellé, köszönt, a szeme sarkából vizsgálgatta egy ideig, aztán előreugró álla fölött, a maga megvékonyult, rábeszélő, de tipedő mondatkáival egy történetet rakott egybe: — Úgy van az, nagyságos uram, hogy a fiam itt dolgozik a Városligetben. Ker­tészkedik, őriz, ésszóval a várost szol­gálja. A lányom, a Teta, szegény, Kani­zsán van cselédi­ sorban. A Fürstéknél. A Fürstéknek ott nagy üzletük van, a lá­nyom már két esztendeje szolgálj őket. Én itt lakom a fiammal a Bulcsu­ utcá­­ban, csak most dógom van erre, es A fijam, naccságos uram, kérem, nagy ha­ragot tart a Tetával, amiért a Teta Ka­nizsára ment a kicsi gyerekkel együtt, mert a kicsi apja sohasem tetszett a fijamnak. Mert hát azóta kirit se hal­lani ... Hát a múltkor írta a Teta, hogy a kicsi unokám nagy betegségbe esett, szegényem, és féltik a haláltól. Hát teg­nap megesz itt a Teta. Most már én, ké­rem szépen, négy napja, hogy sárral, víz­zel, fekete füvel álmodom. Eltűn a levél, nagyságos úr, kérem, magának olyan jó arca van. Nem merem felbontani, mert félek a hírtől, mondom, fáj a szülei szi­vem, meg aztán a víz, a sár, meg a fekete füvek. Meg aztán nem is tudok ovasni... Mondok, es engem, talán a nagyságos úr felbonti, oszt elolvassa ... Hoff Edvin egész testében megreme­­gett. Elsápadt az arca még a dús szakáll alatt is és még a nagy márványhomloka is befehérült. Szája széle színtelen lett. Feje megcsuklott egy kissé és egyszeribe, látományszerűen és idegenül, a pápa­szem üvegeresze alól két nagy könny in­dult lefelé. Két igen nagy vízgyöngye, csillogva és különös színben, ahogy az üvegen áttörő napfény megfestette. Az­tán a jobbkezével hirtelen megkereste a tarkacskás néni kezét és m­egsimogatta. Reszketve simogatta meg . .. Majd fel­állott, megfordult és szó nélkül, egyenes tartással, különös biztonsággal ment a villája felé, az aszfalt szélén jobbra for­dult és eltűnt a kertben. A néni szorongatta a levelet és öreg, özvegy veréb módjára pislogott utána. Kissé csalódott, tán inkább ín­eglepett volt. No, de ilyet... Milyen különös az... Honnét is tudhatta volna, hogy Hoff Edvin megvakult a háborúban, Görbéé­nél, s azóta mindkét szeme sötét üvegű vakablak csupán... Az R 100 rekordidő alatt repülte át az Atlanti-óceánt Londonból jelentik. Az R 100 óriásléghajó, amely kedden hajnalban, 3 óra 30 perckor indult el a cardingtoni repülőtérről, légvo­nalban egyenes úton vágott neki az óceán­nak. Bár eleinte hideg és esős idővel küzdve, mindössze 80 kilométeres sebességgel halad­hatott Amerika felé, később a kedvezőre fordult időjárás mellett sebességét óránkénti 110 kilométerre fokozta. Már a szerdai nap folyamán elérte Labradornál Belle Izle szigetét. Az Atlanti-óceánt tehát Ad óra 4,5 perc alatt repülte át, amivel új rekordot állított fel. Nagyon valószínű, hogy végcélját, a kanadai Montreált is világrekord alatt éri el. Ez az út alig valamivel rövidebb, mint a newyorki, melyet a Zeppelin 72 óra alatt tett meg. Csütörtöki jelentések szerint, délután fél háromkor a Szent Lőrinc-folyó torkolatánál, négyszázötven kilométerre Quebectől, látták a léghajót. A montreáli rádióállomásnak si­került közvetlen összeköttetésbe lépni a lég­hajóval,amely jelentette,hogy a Szent Lőrinc­­folyót követi és reméli, hogy még napvilág­nál köthet ki Montreálban. Montreálban a kikötőtoronynál igen nagy­számú közönség és sok újságíró, fényképész, filmoperatőr várakozik. Mihelyt feltűnik a léghajó a láthatáron, repülőgépek serege veszi körül és a repülőgépeken lévő sajtó­fényképészek és filmoperatőrök közvetlen közelből örökítik meg a kikötést és azután lemezeikkel rögtön elrepülnek kanadai és amerikai szerkesztőségeikhez. Tuka büntetése Jogerőssé vált Brannból jelentik­ A brünni legfelsőbb bí­róság csütörtök délelőtt hirdette ki az utolsó ítéletet Csehország első és legnagyobb poli­tikai perében, a Tuka-perben. A jogerős íté­let az egész vonalon megerősíti a pozsonyi elsőfokú bíróság és a pozsonyi tábla ítéletét. A bíróság tagjai pontosan 9 órakor vonul­tak be a tárgyalóterembe s az elnök azonnal kihirdette az ítéletet. A brünni ítélettel a Tukára kiszabott 15 évi f­egy­ház és a Snac­­kyra kiszabott 5 évi fegyház jogerőssé vált. A per harmadik vádlottja, Mach Sándor, már nem jelent meg a brünni bíróság előtt, miután felmentése már másodfokon jog­erőssé vált. Tukát az ítélet kihirdetése után valószínű­leg a lipótvári fegyházba viszik Snacky An­tallal együtt a 15, illetőleg 5 évi fegyházbün­tetés letöltésére.* Nem tudjuk, miféle politikai meggondolás, vagy meggondolatlanság vezet­je a cseheket azzal, hogy a tavaly hajánál fogva előrán­­gatottt Tuka-pört így fejezzék be. Egy esz­tendeje már, hogy nagyon súlyos kompro­mittáló anyagot szolgáltatott ez a pör a cse­hek tótellenes politikájára és Scotus Viator­­nak, valamint Csehország sok más tekinté­lyes nyugati barátjának eddigi véleményét a cseh államalkotó tehetségről éppen a Tuka­­per változtatta meg elsősorban. Amikor a pittsburgi szerződés érvényességéről éppen a napokban indítottak új sajtóhadjáratot az amerikai tótok, furcsa lépés Csehországtól, hogy jogerőre meri emeltetni ezt a kegyetlen politikai ítéletet, mellyel Tuka személyében a tót autonomisztikus mozgalmat sújtotta. Odahaza talán a cseh pénz elég hatalmas lenne ahhoz, hogy lassan felőrölje a tót autonómia táborát, de a külföldi tótság, melynek különösen Amerikában erős politi­kai összeköttetései vannak, nem szerelhető le ilyen terror­eszközökkel. És ennek a tét­­ságnak hangját meghallja N­yugateurópa is, nemcsak Amerika. Ez a hang még nem fá­radt el, ezt hiába akarja elhallgattatni a cseh pénz. Hiába tartották éppen a legfontosabb állítólagos terhelő tanúkihallgatásokat zárt ajtók mögött, a pozsonyi törvényszék tavalyi ítéletéről, a táblai megerősítésről és most a legfelsőbb törvényszék döntéséről tudja az egész kultúrvilág, hogy nem tényeken alap­szik, csak egyoldalú feltevéseken. Túlságosan sok szépséghibája van ennek az ítéletnek. A tót nemzetet akarták vele kompromittálni, de alighanem magukat kom­promittálják a csehek. Szövetségeseik jóindulatig elnézése miatt túlságosan vérsze­­met kaptak és politikai tisztánlátásuk is a nagy önérzeti túltengésben elhomályosodott. Kellemetlen volt nekik belföldön Hu­nkáék pártja s mert tudták, hogy ennek a pártnak esze, szervezője és igazi vezetője Tuka, az ő munkájától akarták megfosztani a tót nép­pártot, hogy eltűnjék a politikai porondról az a vezér, akit apró bankkölcsönökkel, lap­segélyezésekkel nem lehetett pillanatnyilag sem eltántorítani elveitől. A tót néppárt na­gyon megérezte eddig is Tuka távollétét, nél­külözni fogja még jobban, de ez a párt még nem jelenti magát a tót nemzetet, mely pár­toktól függetlenül is szívébe zárta az auto­ 1930 augusztus 1. péntek nómia gondolatát és elfordul vezéreitől, ha látja, hogy ezek nem az autonómia útján vezetik tovább. Tuka elítélése közönséges zsarolás Prága részéről. Pénzzel nem érhet el mindent, tehát terrorral is dolgozik, hogy a Tuka személyén keresztül újabb fegyver le­gyen kezében a tót néppel szemben. A pert minden fórumon keresztülhajszolták, hogy politikum legyen belőle s most a jogerős íté­let után drága áron adhassák az amnesztiát. A cseh demokrácia merészebb volt a törvény nevében elkövetett törvénysértés terén, mint a szerb abszolutizmus, mely nem merte el­itélni Macsekben a horvát nemzetet. A jövő megmutatja, hogy ez a merészség mennyire magában hordja saját büntetését. A román—szerb gazdasági konferencia Bukarestből jelentik: A román—szerb­ gazdasági értekezlet Szinaiában csütörtökön délután plenáris ülést tartott. Az értekezlet­,­ről a sajtó számára kommünikét adtak ki, amely megállapítja, hogy a két delegáció a nemzetközi gazdasági helyzetnek és a két ország struktúrájának tanulmányozása után arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy hasz­­­­nos, célszerű és lehetséges a vámunió és a szoros gazdasági együttműködés megterem­­tése Románia és Szerbia között. A delegációk programba foglalták azokat az előkészítő intézkedéseket, amelyeket haladéktalanul meg kellene tenni az említett cél érdekében. Ezt a programot a két kormány elé terjesz­tik jóváhagyás végett. A vámuniót tartal­mazó program megvalósítására irányuló akciót állandó bizottság fogja vezetni. A záróülés pénteken lesz. Ezen meg fog­ják vizsgálni a többi országgal való együtt­működés módozatait. A cseh követ, mint Szinajából jelentik, a román—szerb gazdasági tanácskozások alatt Szinajában tartózkodik és minden egyes­ülés után érintkezésbe lép mindkét delegáció tagjaival, akik állandóan informálják az ülések lefolyásáról és határozatairól. Macdonald a bajor kormány vendége lesz Münchenből jelentik: Macdonald angol miniszterelnök a bajor kormány vendége lesz. A miniszterelnök az alsóház ülésének berekesztése után a kontinensre jön és Oberammergauba utazik, hogy megtekintse a passiójátékokat. Közben egy napot München­ben tölt. A bajor kormány ebből az alka­lomból díszebédet ad Macdonald tisztel­-­­tére.

Next