Magyarság, 1930. augusztus (11. évfolyam, 173-197. szám)
1930-08-01 / 173. szám
rődött a kurdok mozgalmaival, mert ezek az örmény lakosságot fenyegették. Csak ha vérszemet kaptak és a megfelelő számú örmény faluk felperzselése után a török hatóságok munkáját is kezdték megnehezíteni, akkor vonult ki ellenük egy-egy expedíció, amely elől a kurdok visszavonultak Perzsia hozzáférhetetlen, lakatlan sziklahegyei közé, ahol gondtalanul készülődhettek újabb kirándulásokra. A világháború óta azonban a helyzet nagyon megváltozott. Az örmény lakosság kivándorolt, elpusztult s a helyére telepített török földművelők irtását már nagyon rossznéven veszi a török kormány. De megváltozott a kurdok helyzete is Addig csak két ország területén laktak s akadálytalanul vonulhattak egyikből a másikba ezen a ritka lakosságu vidéken, ha valahol rossz fát tettek a tűzre. Most azonban a Törökországtól elszakított területeken új államok alakultak s az angol fenhatóság alatt álló — illetőleg most már csak szerződéses — Irak királyság és a Kaukázuson túli szovjetköztársaság is érdekelve van a kurdkérdésben, nemcsak Perzsia és Törökország. A kurdok azonban nem akarnak változni, ha a helyzet változott is. Most is nomádok, most sem dolgoznak, most is rablásból akarnak élni, de ma már komolyan felszerelt állandó katonaság figyel rájuk minden irányban s egyik állam igyekszik a kellemetlen nomádokat a másik területére áttolni. A perzsa kormány feltétlenül jobban szereti, ha a kurdokat túl tudja a határon. A szovjet szintén nem szerez vetélytársat a rablásban a maga területén, Irakot hatalmas angol repülőosztagok védik, így hát Törökország lenne az a terület, amelyet ezek a lovas kalandorok nyugtalanítanak. De a dolgok természetes rendjébe beleavatkozik a szovjetpropaganda is, melynek nagyon kapóra jönne, ha két szövetségesét, Törökországot és Perzsiát, egy kis háborúba kergethetné bele. A dolgok elég szépen alakulnak, mert Musztafa Kemal szokatlanul erélyes jegyzékben tiltakozott a perzsa kormánynál az ellen, hogy a kurdok a perzsa hegyek között szabadon gyülekezzenek és csapjanak át török uralom alatt élő fajtestvéreikkel egyetértésben az újtörök telepítvényekre. Ez a jegyzék, de még inkább a modernül felszerelt két török hadosztály és a repülőhaderő felvonulása alighanem megteszi a maga hatását Perzsiában, s a két kormány együttesen vet véget a harmadik részére dolgozó veszedelmes nomádbandák garázdálkodásainak. Pénteken a rádióban Lampirich Géza: M Jü its®e vígjáték? nak előadása. Rendezi : KI** Ferenc A levél írta: Babay József Fehérfényű, napsütéses délelőtt. Városkivüli csönd a Stefánia-úton, béke és megbabonázó koranyár, amelyben Heff Edvin szive gyönyörűségre lel. Heff Edvin kissé idegen közöttünk, akár a neve. Pedig már harmincnégy esztendeje, tehát születése pillanatától kezdve itt lakik a magyar fővárosban. Nagyapja ereiben még a hamburgi tengeröböl párája frissítette a vért, apját azonban még élete derékhajlásában idetelepítették, hogy képviselje porcellángyárukat és nyisson itt telepet. Hoff Edvin tehát magyar lett. Stefánia úti villájában bölcs visszavonultságban él, barátai a könyvek, szeretője a sötétbarna zongora és hűsége az orosz agár, a Dimijvin. Nem tudom, helytálló-e ez a név — Dimijvin —, fontos az, hogy a kutya erre a névre hallgat és más megszólítást nem vesz figyelembe. Kétségtelen, hogy a család — tehát Dimitvin, a könyvek és a zongora — legtekintélyesebb nagysága Heff Edvin, ez a bölcs, tökéletesen szép és erőteljes férfi, akinek adóívei tetemes összegtől súlyosak, de jövedelme is mélyre süllyesztene évenként egy-egy dunai tankot ... Heff Edvin naponként kisétál ide, az útra, leül villája közelében a harmadik, lombernyővel árnyasított padon és öszszecsukott szájjal, gyéren simogatva Krisztus-szakállát, szinte mozdulatlanul mered előre. Sötétüvegű, nagy pápaszemet hord, szeme színe emiatt láthatatlan. .Olyan nyugalommal és szoborszerben ül, mintha tilos lenne megmozdulnia. A fáradtság okozza ezt a mozdulatlanságot, mert Hefr Edvin mindig hajnalban kel. Írógépe előtt görnyed órákon át, titkárnője társaságában feldolgozza üzleti levelezéseit és megbeszéléseket folytat gyára vezetőivel. Egy hangulatos sakkparti után pedig, bármily csikorgó hideg van, bármint zuhog az eső, hiába tépázza a ligetben fattyúskodó vad szél a Stefánia-lombokat. Heff Edvin akkor is megjelenik ezen a padon s amig csak meg nem rezegteti dobhártyáit a közeli templomok dérintő harangszava, itt pihen és álmodozik. Nagyon sokan tudják, hogy Hoff Edvin gazdag ember. Az üzleti életben néha gáncsot vetnek elébe, de ő sohasem bukik térdre. Sokan kiváncsiak, miért nem jár társaságba, miért felel udvarias kitéréssel az évad meghivóözönére s főképp — miért nem nősül meg ... Délelőttönként, amikor jön, botját maga elé tartja, a bot gumija éppen csak súrolja a járdát. Járása hallatlanul egyenletes és biztos. Mikor kilép a villa kertjéből, az aszfaltszegélytől egy lépésnyire jobbra fordul és háromszáz lépés után eléri kedvenc padját. Soha senki nem köszönti, soha senkinek nem köszön. Hajthatatlanul egyenes tartással jár, pompás szabású öltönyöket hord, kalapja elől lehajló, széleskarimás fekete kalap. A karima eleje szinte ráereszül sötétüvegű pápaszemére. Hoff Edvin komoly, szakállas arcú, határozottan szép ember. Keskeny kezét bőrkesztyűbe bújtatja. Tegnap, június 17-ikén délelőtt 11 órakor, természetesen, a padon ül, a Stefánia-úton, a városon kívüli csöndben. Mereven előrenézett és ami sohasem volt szokása, sóhajtott néha. Sóhaja mélyről jövő volt és súlyos. Ha szája peremén kővé válik és lezuhan az ilyen sóhaj, bizton összezúzza lába fejét. Ám sóhajtása szétterült a levegőben, mozdulatlan arca mit sem árult el és hallgatag maradt akkor is, amikor egy szegényes öltözetű öregasszony telepedett le mellé. No, ez még sohasem történt meg vele. Általában az ilyen szegényesen öltözött asszonyok elkerülik a Stefánia-utat, hisz idegenek ebben a környezetben. A szép selymek és a tükörcsillogású harisnyák között olyanok ők, mint vidéki iparoságyakba vetett tarka ciha a perzsaszőnyegek között. Bármilyen hihetetlen, az öregasszony június 17-ikén, délelőtt 11 órakor leült a komor, a magános, a hajnallal kelő, a gazdag Hoff Edvin mellé, köszönt, a szeme sarkából vizsgálgatta egy ideig, aztán előreugró álla fölött, a maga megvékonyult, rábeszélő, de tipedő mondatkáival egy történetet rakott egybe: — Úgy van az, nagyságos uram, hogy a fiam itt dolgozik a Városligetben. Kertészkedik, őriz, ésszóval a várost szolgálja. A lányom, a Teta, szegény, Kanizsán van cselédi sorban. A Fürstéknél. A Fürstéknek ott nagy üzletük van, a lányom már két esztendeje szolgálj őket. Én itt lakom a fiammal a Bulcsu utcában, csak most dógom van erre, es A fijam, naccságos uram, kérem, nagy haragot tart a Tetával, amiért a Teta Kanizsára ment a kicsi gyerekkel együtt, mert a kicsi apja sohasem tetszett a fijamnak. Mert hát azóta kirit se hallani ... Hát a múltkor írta a Teta, hogy a kicsi unokám nagy betegségbe esett, szegényem, és féltik a haláltól. Hát tegnap megesz itt a Teta. Most már én, kérem szépen, négy napja, hogy sárral, vízzel, fekete füvel álmodom. Eltűn a levél, nagyságos úr, kérem, magának olyan jó arca van. Nem merem felbontani, mert félek a hírtől, mondom, fáj a szülei szivem, meg aztán a víz, a sár, meg a fekete füvek. Meg aztán nem is tudok ovasni... Mondok, es engem, talán a nagyságos úr felbonti, oszt elolvassa ... Hoff Edvin egész testében megremegett. Elsápadt az arca még a dús szakáll alatt is és még a nagy márványhomloka is befehérült. Szája széle színtelen lett. Feje megcsuklott egy kissé és egyszeribe, látományszerűen és idegenül, a pápaszem üvegeresze alól két nagy könny indult lefelé. Két igen nagy vízgyöngye, csillogva és különös színben, ahogy az üvegen áttörő napfény megfestette. Aztán a jobbkezével hirtelen megkereste a tarkacskás néni kezét és megsimogatta. Reszketve simogatta meg . .. Majd felállott, megfordult és szó nélkül, egyenes tartással, különös biztonsággal ment a villája felé, az aszfalt szélén jobbra fordult és eltűnt a kertben. A néni szorongatta a levelet és öreg, özvegy veréb módjára pislogott utána. Kissé csalódott, tán inkább íneglepett volt. No, de ilyet... Milyen különös az... Honnét is tudhatta volna, hogy Hoff Edvin megvakult a háborúban, Görbéénél, s azóta mindkét szeme sötét üvegű vakablak csupán... Az R 100 rekordidő alatt repülte át az Atlanti-óceánt Londonból jelentik. Az R 100 óriásléghajó, amely kedden hajnalban, 3 óra 30 perckor indult el a cardingtoni repülőtérről, légvonalban egyenes úton vágott neki az óceánnak. Bár eleinte hideg és esős idővel küzdve, mindössze 80 kilométeres sebességgel haladhatott Amerika felé, később a kedvezőre fordult időjárás mellett sebességét óránkénti 110 kilométerre fokozta. Már a szerdai nap folyamán elérte Labradornál Belle Izle szigetét. Az Atlanti-óceánt tehát Ad óra 4,5 perc alatt repülte át, amivel új rekordot állított fel. Nagyon valószínű, hogy végcélját, a kanadai Montreált is világrekord alatt éri el. Ez az út alig valamivel rövidebb, mint a newyorki, melyet a Zeppelin 72 óra alatt tett meg. Csütörtöki jelentések szerint, délután fél háromkor a Szent Lőrinc-folyó torkolatánál, négyszázötven kilométerre Quebectől, látták a léghajót. A montreáli rádióállomásnak sikerült közvetlen összeköttetésbe lépni a léghajóval,amely jelentette,hogy a Szent Lőrincfolyót követi és reméli, hogy még napvilágnál köthet ki Montreálban. Montreálban a kikötőtoronynál igen nagyszámú közönség és sok újságíró, fényképész, filmoperatőr várakozik. Mihelyt feltűnik a léghajó a láthatáron, repülőgépek serege veszi körül és a repülőgépeken lévő sajtófényképészek és filmoperatőrök közvetlen közelből örökítik meg a kikötést és azután lemezeikkel rögtön elrepülnek kanadai és amerikai szerkesztőségeikhez. Tuka büntetése Jogerőssé vált Brannból jelentik A brünni legfelsőbb bíróság csütörtök délelőtt hirdette ki az utolsó ítéletet Csehország első és legnagyobb politikai perében, a Tuka-perben. A jogerős ítélet az egész vonalon megerősíti a pozsonyi elsőfokú bíróság és a pozsonyi tábla ítéletét. A bíróság tagjai pontosan 9 órakor vonultak be a tárgyalóterembe s az elnök azonnal kihirdette az ítéletet. A brünni ítélettel a Tukára kiszabott 15 évi fegyház és a Snackyra kiszabott 5 évi fegyház jogerőssé vált. A per harmadik vádlottja, Mach Sándor, már nem jelent meg a brünni bíróság előtt, miután felmentése már másodfokon jogerőssé vált. Tukát az ítélet kihirdetése után valószínűleg a lipótvári fegyházba viszik Snacky Antallal együtt a 15, illetőleg 5 évi fegyházbüntetés letöltésére.* Nem tudjuk, miféle politikai meggondolás, vagy meggondolatlanság vezetje a cseheket azzal, hogy a tavaly hajánál fogva előrángatottt Tuka-pört így fejezzék be. Egy esztendeje már, hogy nagyon súlyos kompromittáló anyagot szolgáltatott ez a pör a csehek tótellenes politikájára és Scotus Viatornak, valamint Csehország sok más tekintélyes nyugati barátjának eddigi véleményét a cseh államalkotó tehetségről éppen a Tukaper változtatta meg elsősorban. Amikor a pittsburgi szerződés érvényességéről éppen a napokban indítottak új sajtóhadjáratot az amerikai tótok, furcsa lépés Csehországtól, hogy jogerőre meri emeltetni ezt a kegyetlen politikai ítéletet, mellyel Tuka személyében a tót autonomisztikus mozgalmat sújtotta. Odahaza talán a cseh pénz elég hatalmas lenne ahhoz, hogy lassan felőrölje a tót autonómia táborát, de a külföldi tótság, melynek különösen Amerikában erős politikai összeköttetései vannak, nem szerelhető le ilyen terroreszközökkel. És ennek a tétságnak hangját meghallja Nyugateurópa is, nemcsak Amerika. Ez a hang még nem fáradt el, ezt hiába akarja elhallgattatni a cseh pénz. Hiába tartották éppen a legfontosabb állítólagos terhelő tanúkihallgatásokat zárt ajtók mögött, a pozsonyi törvényszék tavalyi ítéletéről, a táblai megerősítésről és most a legfelsőbb törvényszék döntéséről tudja az egész kultúrvilág, hogy nem tényeken alapszik, csak egyoldalú feltevéseken. Túlságosan sok szépséghibája van ennek az ítéletnek. A tót nemzetet akarták vele kompromittálni, de alighanem magukat kompromittálják a csehek. Szövetségeseik jóindulatig elnézése miatt túlságosan vérszemet kaptak és politikai tisztánlátásuk is a nagy önérzeti túltengésben elhomályosodott. Kellemetlen volt nekik belföldön Hunkáék pártja s mert tudták, hogy ennek a pártnak esze, szervezője és igazi vezetője Tuka, az ő munkájától akarták megfosztani a tót néppártot, hogy eltűnjék a politikai porondról az a vezér, akit apró bankkölcsönökkel, lapsegélyezésekkel nem lehetett pillanatnyilag sem eltántorítani elveitől. A tót néppárt nagyon megérezte eddig is Tuka távollétét, nélkülözni fogja még jobban, de ez a párt még nem jelenti magát a tót nemzetet, mely pártoktól függetlenül is szívébe zárta az auto 1930 augusztus 1. péntek nómia gondolatát és elfordul vezéreitől, ha látja, hogy ezek nem az autonómia útján vezetik tovább. Tuka elítélése közönséges zsarolás Prága részéről. Pénzzel nem érhet el mindent, tehát terrorral is dolgozik, hogy a Tuka személyén keresztül újabb fegyver legyen kezében a tót néppel szemben. A pert minden fórumon keresztülhajszolták, hogy politikum legyen belőle s most a jogerős ítélet után drága áron adhassák az amnesztiát. A cseh demokrácia merészebb volt a törvény nevében elkövetett törvénysértés terén, mint a szerb abszolutizmus, mely nem merte elitélni Macsekben a horvát nemzetet. A jövő megmutatja, hogy ez a merészség mennyire magában hordja saját büntetését. A román—szerb gazdasági konferencia Bukarestből jelentik: A román—szerb gazdasági értekezlet Szinaiában csütörtökön délután plenáris ülést tartott. Az értekezlet,ről a sajtó számára kommünikét adtak ki, amely megállapítja, hogy a két delegáció a nemzetközi gazdasági helyzetnek és a két ország struktúrájának tanulmányozása után arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy hasznos, célszerű és lehetséges a vámunió és a szoros gazdasági együttműködés megteremtése Románia és Szerbia között. A delegációk programba foglalták azokat az előkészítő intézkedéseket, amelyeket haladéktalanul meg kellene tenni az említett cél érdekében. Ezt a programot a két kormány elé terjesztik jóváhagyás végett. A vámuniót tartalmazó program megvalósítására irányuló akciót állandó bizottság fogja vezetni. A záróülés pénteken lesz. Ezen meg fogják vizsgálni a többi országgal való együttműködés módozatait. A cseh követ, mint Szinajából jelentik, a román—szerb gazdasági tanácskozások alatt Szinajában tartózkodik és minden egyesülés után érintkezésbe lép mindkét delegáció tagjaival, akik állandóan informálják az ülések lefolyásáról és határozatairól. Macdonald a bajor kormány vendége lesz Münchenből jelentik: Macdonald angol miniszterelnök a bajor kormány vendége lesz. A miniszterelnök az alsóház ülésének berekesztése után a kontinensre jön és Oberammergauba utazik, hogy megtekintse a passiójátékokat. Közben egy napot Münchenben tölt. A bajor kormány ebből az alkalomból díszebédet ad Macdonald tisztel-tére.