Magyarság, 1930. szeptember (11. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-23 / 215. szám

14 Meg kell akadályozni a magyar mozik elnémetesítését Új mozirendelet fenyegeti a filmszakmát, a hírek szerint olyasféle erély jelentkezne az új rendeletben, amelyik egész meglepő volna és amelyik a magyar filmgyártás felé terelné a moziszakma területén a dolgozó tőkét. Ez az új rendelet, állítólag, azt tervezi, hogy hadat üzen az idegennyelvű filmeknek, amennyiben kimondaná azt, hogy minden mozi m­űsora legalább huszonöt százalék ere­jéig magyar filmekből kell, hogy álljon. Sőt továbbmenne egy lépéssel akkor, amikor a magyar mozik számára kötelezővé tenné azt, hogy a magyar gyártmányú filmeket bemutas­sák. Évekkel ezelőtt mintha már hallottuk volna egyszer ezeket a hatásos mondatokat. Ami­kor Pekár Gyula elnöklésével legelőször tar­tottak értekezletet a magyar filmgyártás fel­­támasztása érdekében, akkor is ehhez ha­sonló jelszavak röpködtek a levegőben és a Filmipari Alap büszkén ütött a mellére, mondván azt, hogy mi leszünk Európában az első nemzet, amelyik megtöri a jeget és szembeszáll az amerikai hegemóniával. Hogy azóta mi minden történt és milyen szörnyű csalódásokon mentünk keresztül, azt fölösle­ges megismételni. A kétely tehát ott és min­denkiben most is, aki csak egy parányit ér­deklődik a magyar filmgyártás iránt, annál is inkább, mert most már nyakunkra szaba­dult a hangosfilm és ez a divat annyira meg­erősödött, hogy ennek leverésére, a múltak tapasztalatai alapján, aligha lesz elég erős a kormány. Nem is számítva azt, hogy a házból még sohasem született meg semmiféle virágzó vállalat. Minden moziban germanizálás folyik Az a kölcsönös bizalmatlanság, amellyel a filmszakma és az illetékes filmhatósági ténye­zők figyelik egymást, lehetetlenné teszi azt, hogy Magyarországon a mai viszonyok mel­lett megindulhasson a magyar filmgyártás. Az illetékes faktorokat a legsúlyosabb fele­lősség terheli a film terén elburjánzott álla­potokért, ma már nincs magyar ember a fő­városban és az országban, aki el ne ítélné azt, hogy a mozik teljesen elszakadtak a ma­gyar témáktól és a magyar nyelvtől, nincs olyan mozilátogató, aki föl ne lenne hábo­rodva azon, hogy csupa idegennyelvű filme­ket kell végighallgatnia. Ma már ott tartunk, hogy az angolnyelvű és az amerikai beszélő­filmek kiszorítása után a legveszedelmesebb németesítés folyik a magyar fővárosban. Senki se áll útjába ennek a német terjeszke­désnek, egyetlen felelős fórum se hallatja szavát, a hatóságoknak egyetlen megjegyzé­sük sincs arra, hogy itt, a magyar fővárosban, szabadon lehet előadni és terjeszteni a leg­­gyakrább idegennyelvű filmeket és ezekkel mérhetetlen pénzt tudnak kiásni a moziláto­­gatók zsebéből. A magyar színházakra a legsúlyosabb bi­lincseket rakták, óriási akadályokat gördí­tettek minden idegennyelvű színházi pro­dukció elé és ugyanakkor a mozikban száz­­százalékig tombol az idegen kultúra. Joggal sírnak fel a színházak, hogy őket itt méltat­lanság és igazságtalanság éri. Idegen filmek behozatalára van bőségesen pénz Az is csodálatos, hogy magyar filmgyár­tásra nem jelentkezik se pénz, se egyetlen ambíciós ember sem. Mert a hatósági kísérle­tezéseket nem nevezhetjük komoly ambíció­nak. De ugyanakkor annyi pénz áll rendel­kezésre az idegen filmek megvásárlására, amennyi csak kell­ Megtörtént az, hogy egy vállalkozónak nem volt meg a szükséges mi­nimális tőkéje sem ahhoz, hogy behozhassa a Zwei Herzen című német filmet és azonnal akadt két társ, az egyik egy kávéház veze­tője, a másik egy törvényhatósági bizottsági tag, akik összeálltak és előlegezték a szüksé­ges pénzt. Ez a film több mint ötszázszor pergett le a pesti publikum előtt és 700.000 pengő bevétellel zárult az a ciklus, amelyet vele rendeztek. H ha ilyen behozatali vállalko­zásra van pénz és ilyen óriási összeget tud egy érzelgős film megmozgatni, akkor ön­­kénytelenül arra kell gondolni, hogy itt valóban hatósági beavatkozásra van szükség Azonban a filmszakmának megvan a maga lelkiismerete és készsége arra, hogy hatósági beavatkozás és rendelet nélkül is belebocsát­kozzék a magyar filmgyártásba akkor, hogy ha az irányító tényezőkkel szemben megvan a kellő üzleti és kereskedelmi bizalom. Amíg ez meg nem születik a filmszakma emberei­ben, addig a hatósági intézkedés falrahányt borsó lesz. Az idegennyelvű filmek ellen minden ország védekezik Valóban eljött az ideje annak, hogy a né­­metesített magyar mozikat visszaszerezzük a magyar kultúra és a magyar közönség szá­mára. Az ipar terén és a művészet terén nincs az a termék és nincs az az alkotás, amellyel szemben joggal meg nem nyilvá­nulna az a követelés, hogy az legyen magyar. Miért kivétel ezen a téren a mozi? Valóban olyan megoldhatatlan ez a probléma? Szó sincs róla. Elég külföldi példa áll már előt­tünk. Ott van Olaszország, amelyik egysze­rűen be se engedi az idegen hangosfilmeket. Vagy ott van Anglia, amely még az angol­­nyelvű amerikai hangos- és beszélőfilmeket is kitiltotta. Legutóbb Németország hozta meg drákói rendeletét, amely ellen ugyan megindult minden irányból az ostrom, de a rendelet fennáll és egészen bizonyos az, hogy­ha eréllyel hajtják végre, meg is lesz a ked­vező hatása. Nálunk még csak kísérletet sem tettek arra, hogy kizárják ezeket az idegennyelvű filmeket, amelyeket a közönség hatvan­­hetven százaléka nem is ért meg. Nevetséges volna az, hogy ha valaki érvül hozná föl az olyasmit, hogy legalább a magyar publi­kumot ránevelik az idegen nyelvekre. Azt a zörejt, amelyet ma a hangos- és beszélő­filmek produkálnak, egyáltalán nem lehet nyelvnek nevezni, ezek csak arra jók, hogy felbőszítsék a publikumot, hogy elrontsák a jó darabot is, hogy érthetetlenné tegyék azt is, ami egyszerű és világos volt a néma­filmeken és végül: csak arra jók, hogy egy­­pár vállalkozó kitűnő üzletet csináljon velük. Magyar Légiforgalmi RT. Őszi menetrend Érvényes 1930 október 31-ig 7.00 15.80 ind. BUDAPEST érk. 9 45 17 3­ 8.40 16.40 érk. WIEN ind. 8.15 16.00 Vasárnapokon az alábbi menetrend érvényes: 7.00 ind. BUDAPEST érk. 11.00 8.40 érk. WIEN ind. 6.30 14.50 ind. BUDAPEST érk . 10 10.00 érk. PÉCS ind. 8.00 16.10 ind. PÉCS érk. 7.50 16.30 érk. KAPOSVÁR ind. 7.30 Kapónként, vasárnap kivételével. Az autók indulnak: Budapesten, a Vrei­ utca 1. az­­silói 45, Wienpen a Bristoltól 40, Pécsett a Tausz­­banktól 80. Kaposváron a Somosyymesyn Takarék­tól 30 parcról a rep. bilién indulása elött Belvilágositás és jegyvallás: Magyar l­égitorcalm! Rt IV., Véd utca ! Te! ■ SOS S8: Központi Menetjegy iroda és az. Összes fiókok V­eMb­n: I.uf.reisebureau Kárt’mnar ring 5 Tel : R 28136. LEVELÉT ÉS CSOMAGJAIT KÜLDJE LÉGIPOSTÁN! Díjszabásért forduljon az állitásii osztályonkból: Tel. Aut. 888-89. Párisban tudnak magyar színészekkel magyar címet csinálni A főváros hangos a színészek rajongásá­­tól, mérhetetlen színésznyomor dühöng egész Budapesten, ezrével szaladgálnak kenyér nél­kül a színészek és a legjobb művészek, mert a színházak nem tudják őket szerződtetni. Filmgyártás pedig nincs. A magyar színésze­ket kiviszik Párisba és ott csinálnak velük magyar beszélőfilmet és ugyanakkor idehaza hite-hamva sincs annak, hogy ezt a rengeteg munkanélküli színészt kenyérhez juttassák. Nem szégyenletes állapot ez? Ez a tűrhetet­len állapot egyre elviselhetetlenebbé válik és ahogyan a magyar némafilm reneszánszát nem tudták megcsinálni azok, akik ma még irányítják a még meg nem lévő magyar film­gyártást, éppen úgy nem tudják megalapozni most sem a magyar hangosfilmet azok, akik eredménytelenül gyártották eddig a film­­rendeleteket. A filmgyártás megteremtésének elmulasztásán kívül most már az a felelősség is terheli őket, hogy elnémelcsil­lték a ma­gyar mozikat, amelyek természetesen most, miután nyakig vannak benne a német filmek­ben, minden követ megmozgatnak, hogy ez az új filmrendelet meg se születhessék. Le­het különben, hogy az egész csak ijesztés és csak arra lesz jó, hogy a Hunnia-filmgyár hatszázezer pengős felvevőgépét némiképpen foglalkoztassák. Olyan reménytelen a hely­zet a magyar filmgyártás terén, hogy most már az ember semmiben sem hisz és semmi­ben sem bízik. A magyar mozik maguk is érzik azt, hogy ezekkel az idegennyelvű beszélő filmekkel a helyzet tarthatatlan, hiszen ők maguk szám­űzték a magyar vásznakról az angol filme­ket. A mozik érzik azt, hogy a német be­szélő filmekkel is hamarosan baj lesz. Egye­lőre ők sem látnak kivezető utat és a hely­zetet kihasználják addig és annyira, ameny­­nyire és ameddig lehet. De hogy ezen a téren egyszer már rendet kell teremteni, helyeseb­ben: valakinek meg kell kezdeni a rendcsiná­lást és egy határozott cél felé való törekvést, az bizonyos és elkerülhetetlen. 1030 szeptember 23. kedd SPORT Magyar győzelemmel végződött a hatvan­hetedik magyar—osztrák mérkőzés Magyarország—Ausztria 3:2 (2:1) Bécs, szeptember hó (A Magyarság tudósítójától.) Amikor semki­­sem számított rá, vagy legalábbis csak na­gyon kevesen, amikor bizakodó közhangulat sem kísérte bécsi útjára, csak a fanatikusok titkos reménysége és amikor elmaradt a máskor oly hangos és fülrepesztő reklámozás és nem lehetett már jóelőre a bírót sem szidni az esetleges kudarcért, akkor mindenek megelepetésére győzött Bécsben a magyar válogatott csapat. Győzött ,­csak azért is­, még­hozzá olyan stílusban- hogy maguk az osztrák sportvezérek és a máskor oly végső­kig elfogult bécsi sportsajtó is kénytelenek voltak elismerni győzelmének realitását. Pe­dig ez a győzelem még nagyobb arányú is lehetett volna, ha a magyar csapatnak min­den játékosa azzal a lendülettel, szívvel és lélekkel dolgozott volna a labda nyomában, mint Mándi, Kompóti, Túrás és Titkos. Ez a négy játékos pótol­ta mindazt, amit Lőwy nem tudott megcsinálni, amit a szélsőfedeze­tek meg sem kíséreltek és amiben Török, Avar és Toldi hiába is kísérleteztek. Mándiról egyszerűen visszapattantak az osztrák csa­tárok rohamai, Kompóti mindenütt ott vo­lt, ahol szükség volt reá, Túrai nagyszerű diri­gens volt és ráadásul két gólt is lőtt és leg­végül .Titkos lerohanásai szakították meg a sorozatos osztrák támadásokat és gólja adta meg a csapat, önbizalmát, ők együtt négyen igazolták ezúttal a válogatóbizottságot, anél­kül, hogy utóbbinak különös érdeme volna ebben a győzelemben. A két csapat a már is­mertetett összeállításban, 45.000 néző előtt sorakozott fel a Hohe-Warte gyepén a 67-ik magyar- osztrák mérkőzésre, mindössze az­zal a változtatással, hogy Amset állott be a magyar kapuba. Az osztrákok lőtték az első gólt, de két percen belül két gólt kaptak vissza Az első negyedórában nehezen alakultak ki az akciók­ A védelmek frissen és elszántan játszattak, a csatársorok összjátéka nem volt tökéletes, a fedezetsorok játéka­ volt a­ leg­kiegyensúlyozottabb. Már az első percekben Török keresz­tbelőtt labdáját Il­den csak sze­rencsével tudta megkaparintani, de nem volt idő az ámulatra, az osztrákok támadása következett, de csak Mándiig. Hullámzó já­ték követ­kezett. A magyar csapatban főleg Titkos és Turay voltak a támadások vezetői­­az osztrákoknál Gschweidl és a minden háj­jal megkent horvát—Wessely-szárny. Löwy hamar respektust szerzett magának egy eré­lyes belépéssel és Mándival együtt biztosan verték vissza az ellenfél kisérletezéseit. Ekkor a magyar csapat akciói nem fejlődhettek ki az osztrák kapuig, mert a nehéz, sáros talaj miatt az átadások pontatlanok voltak. Nagy­­nehezen elmúlt az első negyedóra. A játéko­sok izgalma csillapodott és a játék heve most már nem ismert mást, mint a gól elérését. Wesseliknek akadt ugyan még egy veszélyes jelenete a magyar kapu előtt, amiből hál’ is­ten, nem lett semmi, de azután mindjobban és erőteljesebben lépett fel támadólag a ma­gyar csapat. Kompóti nagy játékintelligen­­cinciája nagyon jól érvényesült a rafinált osztrák csatárokkal szemben, amire nagy szükség is volt olyan ravasz rókák ellen, mint Gschweidl, K­omat és Wesselik. Elől a csa­társorban nem ment minden rendjén. Az új­pesti jobbszárny nem sok vizet zavart. Toldi­nak nem volt jó napja és még szerencse, hogy Túrai és Titkos a vártnál többet nyúj­tottak. Turay régi receptje szerint, játszott ezúttal is. Lankadatlan ambícióval és munka­­vággyal hozta előre a magyar támadósort, volt szíve mindenben benne lenni. Mégis a támadósor legjobb embere ezúttal nem ő volt, hanem Titkos, akinek lefutásait az osztrákok nem tudták megakadályozni. Az ő jól iskolázott labdavitele, gyorsasága és a játék iránti nagy érzéke teljes nagyságában bontakozott ki ezen a mérkőzésen. Ez volt a szerkezet. Már a 20. percnél tartott a játék, de tet­szetős akciót nem láthattunk. Sok lövés ment kapu mellé, de igazi heyzet nem alakult ki. A 27. percben egy túl szigorúan­ megítélt szabadrúgást Wesselik kapura fe­jelte, Angyal a tumultusban nem láthatta a labdát, így a hálóba csúszott 0:1! A Hohe- Warte közönségének egyszerre megjött a hangja, de ez nem ijesztett­e meg a magyar csapatot. Egy percre rá Kompóti—Avar— Toldi—Turay volt a labda útja, Tandler fejét vesztve kapkodott az ördöngős akció után, de hiába minden erőlködése, Turay faképnél hagyta, nyugodtan körülnézett, hogy egészen biztos helyre menjen a labda és a kisrendet irányban védhetetlenül jutott­­ a kapuba a labda. A magyar csapat kiegyen­lített 1:1! Az osztrák csapat heves rohammal válaszolt, de ez hamar megakadt. A 30. perc­­ ben Titkos lefutott a kprnervpnalig, ott be­ fele tartott. Először Katiert, majd Rainert csapta be és jobblábbal éles lövést adott le a kapu felé. A kapus abban a hitben, hogy Avar vagy Toldi fog lőni, másképp helyezke­­dett és a labda az ellenkező sarokban kötött ki (2:1). Nemsokára Avart tiszta gólhelyzete­­ben tévesen fújta le a bíró, majd Turayra oly erővel ugrott, Rainer, hogy cafatokban lógott rajt­a nadrágja. Az osztrákok még egy korner után teremtettek veszélyes helyzetet és azután vége lett a félidőnek A magyar csapat szíve kiverekedte a győztes gólt A második félidőben Carraro olasz bíró még többet tévedett a magyar csapat terhére. A félidő elején a jól tömörült magyar csa­pattal szemben az osztrákok nem lehettek eredményesek, majd lassanként magyar fö­lény alakult ki, amely főleg Titkos és Turay munkája volt. Nyugodt és jól felépített táma­dásaink egymásután következtek. Tandler kijött a sodrából és belerúgott Avarba, de Avar sem volt cukorból... Közben Turayt Artmann úgy arcul öklözte, hogy néhány, percre kiállt. Ez alatt az osztrákok felnyo­­multak, de Mándi és Angyal jól védekeztek. A 15. percben Wessely—Wesselick—­ Gschweidl lábain pergett a labda. Mándi megtámadta Gschweidlt, de elcsúszott, An­­gyal kifutott a kapuból és bár Gschweidl a földön feküdt, mégis sikerült nekie a kapuba kotorni a labdát (2:2). Gschweidl továbbra is elemében maradt, de partnerei lemaradtak. Erősen védekez­­tünk és két hátvédünknek szakadatlanul sze­­relni kellett. Lyka kihagyott, Berkessyra sem számíthatott mindig a védelem, így azután Kompótira sok munka tudott, de észszerű játékával ezt is vállalhatta. Közben­ Mándit térden rúgták, Lykát sípcsonton, Turaynak lövését Hiden rosszul fogta, amint a türelmetlen bécsi közönség pfujolni kezdte saját kapusát. Titkossal jut többször frontba a csapat, de a belső csatárok nem voltak jól együtt. A 35. percben Kompoti—Lyka—7'A­ tök akcióból Török Iveit beadását Turay fe­­jelte, Hiden hiába nyúlt érte, a labda a ka­­puban volt. 3:2-re vezettünk, a kis magyar kolónia örömmámora leírhatatlan, hangos magyar buzdítás hallatszik, az osztrák em­­bergyüdűt pedig hangtalanságával tüntetett csapata ellen. Titkos a gól után hátrament a negyedik fedezetnek és megkezdődött a vé­dekezés. A labda folyton tacsra ment, ko­­moly osztrák helyzet nem adódhatott, a magyar csapat józanul az eredmény megtar­tására törekedett. Tacs, tacs, megint tacs, Veszély beadását Berkessy még kifejelte, majd megszólalt a bíró sípja és vége a mér­kőzésnek. Amikor a csapatok öltözőikbe vonultak, az nézőközönség hangosan ünnepelte a magyar csapatot, amely a meleg ünneplésre három­szoros haj huj hajrával válaszolt. ­) Pelle István győzött a magyar—olasz tornászmérkőzésen. Vasárnap este fejezték be Bariban az olasz—magyar nemzetek közötti tornaversenyt. A csapatversenyben az ola­szok győztek 450.80 ponttal, a magyarok 421.80 pontjával szemben. Az egyéni verseny­ben Pelle István, Magyarország tornászbaj­noka győzött. A versenyt négy tornaszeren, nyújtón, korláton, lovon és gyű­rűhintán tartották meg. Az egyéni versenyben: 1. Pelle István (Magyarország) 78.60 ponttal, 2. Neri Lucchetti (Olaszország). A magyarok közül Péter a hatodik, Lenc­z a kilencedik. Baross a tizedik, Hegedűs a tizenegyedik és Petlé Jó­zsef a tizenkettedik. () Kijelölték a magyar atléta-csapatot a franciák ellen. 100 m-es síkfutás: Rag­­gambi, Gerő I. 200 m-es síkfutás: Raggambi, Sugár. 400 m-es síkfutás: Barsy, Zsitvay. 800 m-es síkfutás: Barsy, Szabó. 1500 m-es síkfutás: Szabó, Ferihegyi. 5000 m-es sík­futás: Szerb, Ilevese. 110 m-es gátfutás: Já­vor, Boros. Távolugrás: Szabó, Balogh. Ma­gasugrás: Késmárky, Orbán. Súlydobás: Da­rányi, Kiss. Diszkoszvetés: Marvalits, Mada­rász. Gerelyvetés: Szepes, Takács. Rúdugrás: Karlovits, a második helyre kedden délután 4 órakor az MTK-sporttelepen Zsuffka és Király között verseny lesz. Stankovits Szi­lárd elnök szombaton repülőgépen utazik Párisba. A válogatott atlétacsapat csütörtö­kön reggel 7 óra 25 perckor indul a Keleti pályaudvarról Misángyi Ottó alelnök és Il­rzka Rezső tanácstag vezetésével Párisba. 0 Ausztria—Svájc atlétikai mérkőzésén az osztrákok 70­­—521/3 pontarányban győztek. A rádiókészülékét úgy kezelje, hogy má­sokat a vételben ne zavarjon.

Next