Magyarság, 1930. szeptember (11. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-23 / 215. szám
14 Meg kell akadályozni a magyar mozik elnémetesítését Új mozirendelet fenyegeti a filmszakmát, a hírek szerint olyasféle erély jelentkezne az új rendeletben, amelyik egész meglepő volna és amelyik a magyar filmgyártás felé terelné a moziszakma területén a dolgozó tőkét. Ez az új rendelet, állítólag, azt tervezi, hogy hadat üzen az idegennyelvű filmeknek, amennyiben kimondaná azt, hogy minden mozi műsora legalább huszonöt százalék erejéig magyar filmekből kell, hogy álljon. Sőt továbbmenne egy lépéssel akkor, amikor a magyar mozik számára kötelezővé tenné azt, hogy a magyar gyártmányú filmeket bemutassák. Évekkel ezelőtt mintha már hallottuk volna egyszer ezeket a hatásos mondatokat. Amikor Pekár Gyula elnöklésével legelőször tartottak értekezletet a magyar filmgyártás feltámasztása érdekében, akkor is ehhez hasonló jelszavak röpködtek a levegőben és a Filmipari Alap büszkén ütött a mellére, mondván azt, hogy mi leszünk Európában az első nemzet, amelyik megtöri a jeget és szembeszáll az amerikai hegemóniával. Hogy azóta mi minden történt és milyen szörnyű csalódásokon mentünk keresztül, azt fölösleges megismételni. A kétely tehát ott és mindenkiben most is, aki csak egy parányit érdeklődik a magyar filmgyártás iránt, annál is inkább, mert most már nyakunkra szabadult a hangosfilm és ez a divat annyira megerősödött, hogy ennek leverésére, a múltak tapasztalatai alapján, aligha lesz elég erős a kormány. Nem is számítva azt, hogy a házból még sohasem született meg semmiféle virágzó vállalat. Minden moziban germanizálás folyik Az a kölcsönös bizalmatlanság, amellyel a filmszakma és az illetékes filmhatósági tényezők figyelik egymást, lehetetlenné teszi azt, hogy Magyarországon a mai viszonyok mellett megindulhasson a magyar filmgyártás. Az illetékes faktorokat a legsúlyosabb felelősség terheli a film terén elburjánzott állapotokért, ma már nincs magyar ember a fővárosban és az országban, aki el ne ítélné azt, hogy a mozik teljesen elszakadtak a magyar témáktól és a magyar nyelvtől, nincs olyan mozilátogató, aki föl ne lenne háborodva azon, hogy csupa idegennyelvű filmeket kell végighallgatnia. Ma már ott tartunk, hogy az angolnyelvű és az amerikai beszélőfilmek kiszorítása után a legveszedelmesebb németesítés folyik a magyar fővárosban. Senki se áll útjába ennek a német terjeszkedésnek, egyetlen felelős fórum se hallatja szavát, a hatóságoknak egyetlen megjegyzésük sincs arra, hogy itt, a magyar fővárosban, szabadon lehet előadni és terjeszteni a leggyakrább idegennyelvű filmeket és ezekkel mérhetetlen pénzt tudnak kiásni a mozilátogatók zsebéből. A magyar színházakra a legsúlyosabb bilincseket rakták, óriási akadályokat gördítettek minden idegennyelvű színházi produkció elé és ugyanakkor a mozikban százszázalékig tombol az idegen kultúra. Joggal sírnak fel a színházak, hogy őket itt méltatlanság és igazságtalanság éri. Idegen filmek behozatalára van bőségesen pénz Az is csodálatos, hogy magyar filmgyártásra nem jelentkezik se pénz, se egyetlen ambíciós ember sem. Mert a hatósági kísérletezéseket nem nevezhetjük komoly ambíciónak. De ugyanakkor annyi pénz áll rendelkezésre az idegen filmek megvásárlására, amennyi csak kell Megtörtént az, hogy egy vállalkozónak nem volt meg a szükséges minimális tőkéje sem ahhoz, hogy behozhassa a Zwei Herzen című német filmet és azonnal akadt két társ, az egyik egy kávéház vezetője, a másik egy törvényhatósági bizottsági tag, akik összeálltak és előlegezték a szükséges pénzt. Ez a film több mint ötszázszor pergett le a pesti publikum előtt és 700.000 pengő bevétellel zárult az a ciklus, amelyet vele rendeztek. H ha ilyen behozatali vállalkozásra van pénz és ilyen óriási összeget tud egy érzelgős film megmozgatni, akkor önkénytelenül arra kell gondolni, hogy itt valóban hatósági beavatkozásra van szükség Azonban a filmszakmának megvan a maga lelkiismerete és készsége arra, hogy hatósági beavatkozás és rendelet nélkül is belebocsátkozzék a magyar filmgyártásba akkor, hogy ha az irányító tényezőkkel szemben megvan a kellő üzleti és kereskedelmi bizalom. Amíg ez meg nem születik a filmszakma embereiben, addig a hatósági intézkedés falrahányt borsó lesz. Az idegennyelvű filmek ellen minden ország védekezik Valóban eljött az ideje annak, hogy a németesített magyar mozikat visszaszerezzük a magyar kultúra és a magyar közönség számára. Az ipar terén és a művészet terén nincs az a termék és nincs az az alkotás, amellyel szemben joggal meg nem nyilvánulna az a követelés, hogy az legyen magyar. Miért kivétel ezen a téren a mozi? Valóban olyan megoldhatatlan ez a probléma? Szó sincs róla. Elég külföldi példa áll már előttünk. Ott van Olaszország, amelyik egyszerűen be se engedi az idegen hangosfilmeket. Vagy ott van Anglia, amely még az angolnyelvű amerikai hangos- és beszélőfilmeket is kitiltotta. Legutóbb Németország hozta meg drákói rendeletét, amely ellen ugyan megindult minden irányból az ostrom, de a rendelet fennáll és egészen bizonyos az, hogyha eréllyel hajtják végre, meg is lesz a kedvező hatása. Nálunk még csak kísérletet sem tettek arra, hogy kizárják ezeket az idegennyelvű filmeket, amelyeket a közönség hatvanhetven százaléka nem is ért meg. Nevetséges volna az, hogy ha valaki érvül hozná föl az olyasmit, hogy legalább a magyar publikumot ránevelik az idegen nyelvekre. Azt a zörejt, amelyet ma a hangos- és beszélőfilmek produkálnak, egyáltalán nem lehet nyelvnek nevezni, ezek csak arra jók, hogy felbőszítsék a publikumot, hogy elrontsák a jó darabot is, hogy érthetetlenné tegyék azt is, ami egyszerű és világos volt a némafilmeken és végül: csak arra jók, hogy egypár vállalkozó kitűnő üzletet csináljon velük. Magyar Légiforgalmi RT. Őszi menetrend Érvényes 1930 október 31-ig 7.00 15.80 ind. BUDAPEST érk. 9 45 17 3 8.40 16.40 érk. WIEN ind. 8.15 16.00 Vasárnapokon az alábbi menetrend érvényes: 7.00 ind. BUDAPEST érk. 11.00 8.40 érk. WIEN ind. 6.30 14.50 ind. BUDAPEST érk . 10 10.00 érk. PÉCS ind. 8.00 16.10 ind. PÉCS érk. 7.50 16.30 érk. KAPOSVÁR ind. 7.30 Kapónként, vasárnap kivételével. Az autók indulnak: Budapesten, a Vrei utca 1. azsilói 45, Wienpen a Bristoltól 40, Pécsett a Tauszbanktól 80. Kaposváron a Somosyymesyn Takaréktól 30 parcról a rep. bilién indulása elött Belvilágositás és jegyvallás: Magyar légitorcalm! Rt IV., Véd utca ! Te! ■ SOS S8: Központi Menetjegy iroda és az. Összes fiókok VeMbn: I.uf.reisebureau Kárt’mnar ring 5 Tel : R 28136. LEVELÉT ÉS CSOMAGJAIT KÜLDJE LÉGIPOSTÁN! Díjszabásért forduljon az állitásii osztályonkból: Tel. Aut. 888-89. Párisban tudnak magyar színészekkel magyar címet csinálni A főváros hangos a színészek rajongásától, mérhetetlen színésznyomor dühöng egész Budapesten, ezrével szaladgálnak kenyér nélkül a színészek és a legjobb művészek, mert a színházak nem tudják őket szerződtetni. Filmgyártás pedig nincs. A magyar színészeket kiviszik Párisba és ott csinálnak velük magyar beszélőfilmet és ugyanakkor idehaza hite-hamva sincs annak, hogy ezt a rengeteg munkanélküli színészt kenyérhez juttassák. Nem szégyenletes állapot ez? Ez a tűrhetetlen állapot egyre elviselhetetlenebbé válik és ahogyan a magyar némafilm reneszánszát nem tudták megcsinálni azok, akik ma még irányítják a még meg nem lévő magyar filmgyártást, éppen úgy nem tudják megalapozni most sem a magyar hangosfilmet azok, akik eredménytelenül gyártották eddig a filmrendeleteket. A filmgyártás megteremtésének elmulasztásán kívül most már az a felelősség is terheli őket, hogy elnémelcsillték a magyar mozikat, amelyek természetesen most, miután nyakig vannak benne a német filmekben, minden követ megmozgatnak, hogy ez az új filmrendelet meg se születhessék. Lehet különben, hogy az egész csak ijesztés és csak arra lesz jó, hogy a Hunnia-filmgyár hatszázezer pengős felvevőgépét némiképpen foglalkoztassák. Olyan reménytelen a helyzet a magyar filmgyártás terén, hogy most már az ember semmiben sem hisz és semmiben sem bízik. A magyar mozik maguk is érzik azt, hogy ezekkel az idegennyelvű beszélő filmekkel a helyzet tarthatatlan, hiszen ők maguk száműzték a magyar vásznakról az angol filmeket. A mozik érzik azt, hogy a német beszélő filmekkel is hamarosan baj lesz. Egyelőre ők sem látnak kivezető utat és a helyzetet kihasználják addig és annyira, amenynyire és ameddig lehet. De hogy ezen a téren egyszer már rendet kell teremteni, helyesebben: valakinek meg kell kezdeni a rendcsinálást és egy határozott cél felé való törekvést, az bizonyos és elkerülhetetlen. 1030 szeptember 23. kedd SPORT Magyar győzelemmel végződött a hatvanhetedik magyar—osztrák mérkőzés Magyarország—Ausztria 3:2 (2:1) Bécs, szeptember hó (A Magyarság tudósítójától.) Amikor semkisem számított rá, vagy legalábbis csak nagyon kevesen, amikor bizakodó közhangulat sem kísérte bécsi útjára, csak a fanatikusok titkos reménysége és amikor elmaradt a máskor oly hangos és fülrepesztő reklámozás és nem lehetett már jóelőre a bírót sem szidni az esetleges kudarcért, akkor mindenek megelepetésére győzött Bécsben a magyar válogatott csapat. Győzött ,csak azért is, méghozzá olyan stílusban- hogy maguk az osztrák sportvezérek és a máskor oly végsőkig elfogult bécsi sportsajtó is kénytelenek voltak elismerni győzelmének realitását. Pedig ez a győzelem még nagyobb arányú is lehetett volna, ha a magyar csapatnak minden játékosa azzal a lendülettel, szívvel és lélekkel dolgozott volna a labda nyomában, mint Mándi, Kompóti, Túrás és Titkos. Ez a négy játékos pótolta mindazt, amit Lőwy nem tudott megcsinálni, amit a szélsőfedezetek meg sem kíséreltek és amiben Török, Avar és Toldi hiába is kísérleteztek. Mándiról egyszerűen visszapattantak az osztrák csatárok rohamai, Kompóti mindenütt ott volt, ahol szükség volt reá, Túrai nagyszerű dirigens volt és ráadásul két gólt is lőtt és legvégül .Titkos lerohanásai szakították meg a sorozatos osztrák támadásokat és gólja adta meg a csapat, önbizalmát, ők együtt négyen igazolták ezúttal a válogatóbizottságot, anélkül, hogy utóbbinak különös érdeme volna ebben a győzelemben. A két csapat a már ismertetett összeállításban, 45.000 néző előtt sorakozott fel a Hohe-Warte gyepén a 67-ik magyar- osztrák mérkőzésre, mindössze azzal a változtatással, hogy Amset állott be a magyar kapuba. Az osztrákok lőtték az első gólt, de két percen belül két gólt kaptak vissza Az első negyedórában nehezen alakultak ki az akciók A védelmek frissen és elszántan játszattak, a csatársorok összjátéka nem volt tökéletes, a fedezetsorok játéka volt a legkiegyensúlyozottabb. Már az első percekben Török keresztbelőtt labdáját Ilden csak szerencsével tudta megkaparintani, de nem volt idő az ámulatra, az osztrákok támadása következett, de csak Mándiig. Hullámzó játék következett. A magyar csapatban főleg Titkos és Turay voltak a támadások vezetőiaz osztrákoknál Gschweidl és a minden hájjal megkent horvát—Wessely-szárny. Löwy hamar respektust szerzett magának egy erélyes belépéssel és Mándival együtt biztosan verték vissza az ellenfél kisérletezéseit. Ekkor a magyar csapat akciói nem fejlődhettek ki az osztrák kapuig, mert a nehéz, sáros talaj miatt az átadások pontatlanok voltak. Nagynehezen elmúlt az első negyedóra. A játékosok izgalma csillapodott és a játék heve most már nem ismert mást, mint a gól elérését. Wesseliknek akadt ugyan még egy veszélyes jelenete a magyar kapu előtt, amiből hál’ isten, nem lett semmi, de azután mindjobban és erőteljesebben lépett fel támadólag a magyar csapat. Kompóti nagy játékintelligencinciája nagyon jól érvényesült a rafinált osztrák csatárokkal szemben, amire nagy szükség is volt olyan ravasz rókák ellen, mint Gschweidl, Komat és Wesselik. Elől a csatársorban nem ment minden rendjén. Az újpesti jobbszárny nem sok vizet zavart. Toldinak nem volt jó napja és még szerencse, hogy Túrai és Titkos a vártnál többet nyújtottak. Turay régi receptje szerint, játszott ezúttal is. Lankadatlan ambícióval és munkavággyal hozta előre a magyar támadósort, volt szíve mindenben benne lenni. Mégis a támadósor legjobb embere ezúttal nem ő volt, hanem Titkos, akinek lefutásait az osztrákok nem tudták megakadályozni. Az ő jól iskolázott labdavitele, gyorsasága és a játék iránti nagy érzéke teljes nagyságában bontakozott ki ezen a mérkőzésen. Ez volt a szerkezet. Már a 20. percnél tartott a játék, de tetszetős akciót nem láthattunk. Sok lövés ment kapu mellé, de igazi heyzet nem alakult ki. A 27. percben egy túl szigorúan megítélt szabadrúgást Wesselik kapura fejelte, Angyal a tumultusban nem láthatta a labdát, így a hálóba csúszott 0:1! A Hohe- Warte közönségének egyszerre megjött a hangja, de ez nem ijesztette meg a magyar csapatot. Egy percre rá Kompóti—Avar— Toldi—Turay volt a labda útja, Tandler fejét vesztve kapkodott az ördöngős akció után, de hiába minden erőlködése, Turay faképnél hagyta, nyugodtan körülnézett, hogy egészen biztos helyre menjen a labda és a kisrendet irányban védhetetlenül jutott a kapuba a labda. A magyar csapat kiegyenlített 1:1! Az osztrák csapat heves rohammal válaszolt, de ez hamar megakadt. A 30. perc ben Titkos lefutott a kprnervpnalig, ott be fele tartott. Először Katiert, majd Rainert csapta be és jobblábbal éles lövést adott le a kapu felé. A kapus abban a hitben, hogy Avar vagy Toldi fog lőni, másképp helyezkedett és a labda az ellenkező sarokban kötött ki (2:1). Nemsokára Avart tiszta gólhelyzeteben tévesen fújta le a bíró, majd Turayra oly erővel ugrott, Rainer, hogy cafatokban lógott rajta nadrágja. Az osztrákok még egy korner után teremtettek veszélyes helyzetet és azután vége lett a félidőnek A magyar csapat szíve kiverekedte a győztes gólt A második félidőben Carraro olasz bíró még többet tévedett a magyar csapat terhére. A félidő elején a jól tömörült magyar csapattal szemben az osztrákok nem lehettek eredményesek, majd lassanként magyar fölény alakult ki, amely főleg Titkos és Turay munkája volt. Nyugodt és jól felépített támadásaink egymásután következtek. Tandler kijött a sodrából és belerúgott Avarba, de Avar sem volt cukorból... Közben Turayt Artmann úgy arcul öklözte, hogy néhány, percre kiállt. Ez alatt az osztrákok felnyomultak, de Mándi és Angyal jól védekeztek. A 15. percben Wessely—Wesselick— Gschweidl lábain pergett a labda. Mándi megtámadta Gschweidlt, de elcsúszott, Angyal kifutott a kapuból és bár Gschweidl a földön feküdt, mégis sikerült nekie a kapuba kotorni a labdát (2:2). Gschweidl továbbra is elemében maradt, de partnerei lemaradtak. Erősen védekeztünk és két hátvédünknek szakadatlanul szerelni kellett. Lyka kihagyott, Berkessyra sem számíthatott mindig a védelem, így azután Kompótira sok munka tudott, de észszerű játékával ezt is vállalhatta. Közben Mándit térden rúgták, Lykát sípcsonton, Turaynak lövését Hiden rosszul fogta, amint a türelmetlen bécsi közönség pfujolni kezdte saját kapusát. Titkossal jut többször frontba a csapat, de a belső csatárok nem voltak jól együtt. A 35. percben Kompoti—Lyka—7'A tök akcióból Török Iveit beadását Turay fejelte, Hiden hiába nyúlt érte, a labda a kapuban volt. 3:2-re vezettünk, a kis magyar kolónia örömmámora leírhatatlan, hangos magyar buzdítás hallatszik, az osztrák embergyüdűt pedig hangtalanságával tüntetett csapata ellen. Titkos a gól után hátrament a negyedik fedezetnek és megkezdődött a védekezés. A labda folyton tacsra ment, komoly osztrák helyzet nem adódhatott, a magyar csapat józanul az eredmény megtartására törekedett. Tacs, tacs, megint tacs, Veszély beadását Berkessy még kifejelte, majd megszólalt a bíró sípja és vége a mérkőzésnek. Amikor a csapatok öltözőikbe vonultak, az nézőközönség hangosan ünnepelte a magyar csapatot, amely a meleg ünneplésre háromszoros haj huj hajrával válaszolt. ) Pelle István győzött a magyar—olasz tornászmérkőzésen. Vasárnap este fejezték be Bariban az olasz—magyar nemzetek közötti tornaversenyt. A csapatversenyben az olaszok győztek 450.80 ponttal, a magyarok 421.80 pontjával szemben. Az egyéni versenyben Pelle István, Magyarország tornászbajnoka győzött. A versenyt négy tornaszeren, nyújtón, korláton, lovon és gyűrűhintán tartották meg. Az egyéni versenyben: 1. Pelle István (Magyarország) 78.60 ponttal, 2. Neri Lucchetti (Olaszország). A magyarok közül Péter a hatodik, Lencz a kilencedik. Baross a tizedik, Hegedűs a tizenegyedik és Petlé József a tizenkettedik. () Kijelölték a magyar atléta-csapatot a franciák ellen. 100 m-es síkfutás: Raggambi, Gerő I. 200 m-es síkfutás: Raggambi, Sugár. 400 m-es síkfutás: Barsy, Zsitvay. 800 m-es síkfutás: Barsy, Szabó. 1500 m-es síkfutás: Szabó, Ferihegyi. 5000 m-es síkfutás: Szerb, Ilevese. 110 m-es gátfutás: Jávor, Boros. Távolugrás: Szabó, Balogh. Magasugrás: Késmárky, Orbán. Súlydobás: Darányi, Kiss. Diszkoszvetés: Marvalits, Madarász. Gerelyvetés: Szepes, Takács. Rúdugrás: Karlovits, a második helyre kedden délután 4 órakor az MTK-sporttelepen Zsuffka és Király között verseny lesz. Stankovits Szilárd elnök szombaton repülőgépen utazik Párisba. A válogatott atlétacsapat csütörtökön reggel 7 óra 25 perckor indul a Keleti pályaudvarról Misángyi Ottó alelnök és Ilrzka Rezső tanácstag vezetésével Párisba. 0 Ausztria—Svájc atlétikai mérkőzésén az osztrákok 70—521/3 pontarányban győztek. A rádiókészülékét úgy kezelje, hogy másokat a vételben ne zavarjon.