Magyarság, 1930. szeptember (11. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-26 / 218. szám

12 Zárt ajtók mögött folyik a Ranzenberger-Prónay-per tárgyalása A büntetőtörvényszék Sőhaditanácsa csütörtökön folytatta Ranzenberger Viktor testőrőrnagy sajtóperét, melyet Prónay Pál alezredes ellen indított. A csütörtöki tárgyalást is nagy érdeklődés előzte meg. A törvényszék folyosóján nagyszámú és előkelő közönség várta a tárgyalás megnyitását. A tanuk sorában ezúttal is igen sok magasrangú törzstiszt jelent meg. A tárgyalásra eljött Ranzenberger Viktor testőrőrnagy felperes is, aki az első tárgyaláson nem jelent meg. A folytatólagos tárgyalást tíz órakor nyitotta meg Schadl elnök. Rögtön a megnyitás után Szádeczky Lajos dr. ügyész emelkedett szólásra és zárt tárgyalás elrendelését kérte. Kijelentette, hogy indítványának indokolását a zárt tárgyaláson terjeszti elő. Mikor Schadl elnök az ügyészi indítvány alapján felszólította a hallgatóságot, hogy hagyja el a termet. Darvas János dr., Prónay Pál védője emelkedett szólásra és azt az ellenindítványt terjesztette elő, hogy a törvényszék legfeljebb a közvádas részekre vonatkozóan rendelje el a zárt tárgyalást. A per anyagának túlnyomó része magánvádon alapszik"— mondotta Darvai dr. — és az ügyész úr előterjesztése nem egyéb a szokásos blöffnél. Schadl elnök az utóbbi kifejezésért Darvai Jánost erélyesen rendreutasította és felszólította a hallgatóságot, hogy az ügyészi indítvány indokolásának tartamára is nyomban hagyja el a tárgyalótermet. Szádeczky ügyész ezek után zárt tárgyaláson adta elő azokat az indokokat, amelyek alapján a nyilvánosság kizárását indítványozta. A zárt tárgyaláson való ügyészi előterjesztés után a törvényszék alig néhány percig tanácskozott, majd Schadl elnök kihirdette a határozatot, amely szerint a közérdekre való tekintettel a tárgyalás egész tartamára kizárta a nyilvánosságot. A tárgyalás, mely mindvégig zárt ajtók mögött folyt, délután fél kettőkor ért véget. Schadl elnök a legközelebbi tárgyalást október 14-ére tűzte ki. A 7-es, 15-ös, 11-es és 18-as autóbuszoknál változik a menetirány. Az Autóbuszüzem igazgatósága Hochenburger Antal elnökletével csütörtökön ülést tartott, amelynek tárgysorozatán több autóbuszvonal megváltoztatásának ügye szerepelt. A változás alá kerülő vonalak a következők: a 7-es jelzésű autóbusz ezentúl Óbuda—Főtér helyett csak a Vörösvári úti villamosvégállomástól indul ki és az óbudai új izraelita temetőig közlekedik. A 15-ös jelzésű autóbusz útvonala annyiban változik, hogy a kocsik a Wahrmann-utca kikapcsolásával oda is, vissza is a Csanády-utcán át járnak. Az 1-es és 11-es jelzésű vonalaknál azt a határozatot hozták, hogy nyáron a 11-es nem fog közlekedni, hanem csak az 1-es marad meg és jár a Széchenyi-fürdő és a Gellért-szálló között, azonban éppen olyan gyakran fog közlekedni, mint most, amikor ezen az útvonalon mind a két reláció közlekedett. Téli időben a 11-es is járni fog a Horthy körtértől az Aréna-útig. A 18-as autóbusz a legközelebbi napokban, amennyiben a Pongrác-út burkolata megfelelő, hatheti próbaidőre egyelőre az Andrássy-út és Aréna út sarkától mostani útvonalán, majd a Hős-utcán és Pongvárúton át egészen a kőbányai Liget-térig közlekedik. A rózsadombi járat ügyében változás nem történt. Elhatározták ezenkívül, hogy több autóbusz-várócsarnokot építenek, így nagyszabású csarnokot építenek a Vörösmarty téren, kisebbeket a Ferenc Józseftéren és az Eskü-út és Váci utca sarkán. — Ellopott autó. Kohner István báró bankár, aki a Dunapalota-szállodában lakik, csütörtökön éjszaka bejelentette a főkapitányságon, hogy a Fővárosi Operettszínház elől ellopták Bp. 30—316. rendszámú pirosszínű Lancia—Kabriolet karosszéria jó autóját. A rendőrség megindította a nyomozást az autótól vaj kézrekerítésére. — Enyhíteni kell a végrehajtási enyhítéseket. Emlékeznek rá, hogy elfutotta szemünket a könny az elérzékenyedéstől, hogy ellágyult a szívünk, mikor az emberies érzékenységgel megírott minisztériumi rendeletet olvastuk az adóvégrehajtásban tanúsítandó eljárás enyhítéséről. Persze persze, úgy gondoltuk, hogy e rendelet után az adóhátralékossal úgy fognak bánni, mint a himestojással, a végrehajtó ur külön kesztyűt húz majd, sűrü bocsánatkérésekkel kezdi a végrehajtás édesbus szertartását, a dobra is puha posztót bontanak majd s a dobverőket megvarelinezik, a végrehajtóval esetleg kéjgázt is lehelhetnek, talán még a végrehajtást magát is elhalasztják, ha a kisgazdánk sírásra fogja a dolgot... így képzeljük Rosszul képzeltük el. Teljességgel alaptalanul. Mert a kéjgáznak se az a rendeltetése, hogy aztán a fogat ne húzzák ki, vagy csak félig húzzák ki a kéjgázzal, ami különben nincs is, csak üres szó és humbug az egész kéjgáz nevezet. De ha valóság volna is, akkor is éppen hogy az volna a rendeltetése, hogy a fog annál bizonyosabban kihúzassák. A kíméletes végrehajtást is úgy kellett volna értelmeznünk, hogy az adóhátralék még kérlelhetetlenebbül behajtassák, csak éppen hogy ne legyen közben hadonászás, vasvillahajigálás, káromkodás, riportereknek és szóbeszédeknek nyújtható anyag, erre való az egész finom modor és a kéjgáz. A végrehajtók maguk nem így értelmezték a dolgot és aztán most alaposabban is kitanították őket, hogy rosszul értelmezték. Sorra büntették őket a túlságos enyheségükért és fölvilágosították őket az enyhítések hogy miként értendő mivoltáról, a helyesen alkalmazandó kéjgázról. Így aztán meg is fogják érteni. Figyeljük csak meg ezentúl, hogy egy-egy ilyen enyheségért megbüntetett adóvégrehajtó hogyan fog ezután adót végrehajtani! Olyan lesz az eddigi végrehajtóhoz képest, mint a golyókötél és palloshoz képest a villamosszék. Puha, ruganyos, karfás. flask és finom. És biztos ... így értendő az a bizonyos végrehajtási eljárásbeli enyhítés, ez a legújabb kéjgáz. ___ — Idegenforgalom. A fővárosi statisztikai hivatal legújabb kimutatása részletes adatokat közöl Budapest idegenforgalmáról, amelyből kitűnik, hogy a folyó esztendőben Csehországból és a Felvidékről érkezett hozzánk a legtöbb idegen, számuk majdnem kilencezer. Második helyen, 6074 utassal az Egyesült Államok következnek a sorban, míg az angolok 2273-as számmal szerepelnek a kimutatásban. Hat hónap alatt 161 finn, 22 észt, 128 lett, és 12 litván érkezett Budapestre. Európa apró köztársaságainak, Andora, Monaco és San Marinónak utasai azonban nem igen voltak kiváncsiak szép fővárosunkra, amennyiben a három respublika összlakosságából csupán három monacói állampolgár töltött nálunk négy napot. — Miért nem vett részt Magyarország is az idei drezdai egészségügyi kiállításon? Alábbi sorokat kaptuk: Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Mint külföldet járó magyar, köteleségemnek tartom, hogy felhívjam figyelmét arra a nemzeti presztízsünket ért csorbára ami a minap annyira elszomorított. Itt, Drezdában, tartják az 1930. évi egészségügyi kiállítást, amelyben temérdek pavilion sorakozik egymás mellé. Úgyszólván valamenynyi európai nemzetnek megvan a magáé, sőt szerepelnek ázsiai, délamerikai népek és tropikus gyarmatok is. Itt van a szovjet pavillonja nagy propagandaanyaggal, a megújhodott Törökországé (latin betűs feliratokkal), de itt vannak szomszédaink, a csehek, románok, szerbek, osztrákok is szép és bőséges kiállítási anyaggal, kiegészítve, természetesen, nemzeti propagandájukat előmozdító és idegenforgalmat vonzó részletekkel. Csak Magyarország nem szerepel sehol. Még nevünk sincs említve, mintha nem is volnánk a világon. Hát vájjon nem kell tudomást szerezni az idegen látogatók ezreinek arról, hogy mi is élünk és vagyunk. Nekünk is van kultúránk nemcsak a szomszédoknak! Vagy talán nálunk nincs egészségügy. Nálunk nincs harc a népbetegségek és köztük elsősorban a tuberkulózis ellen? Nálunk nincsenek egészségügyi törvények és rendeletek. Nincsenek kórházak, szanatóriumok, egészségügyi intézmények? Nálunk nincs társadalombiztosítás? Nálunk nincsenek jótékony egyesületek, menhelyek, ápoldák, intéretet a nyomorult betegek részére? Nincsenek világhírű gyógyfürdőink, gyógyforrásaink? Nem voltak és nincsenek világhírű orvostudósaink? Nincs egészségügyi statisztikánk? A mi egészségügyünknek az idegenek szemében a paprikaevésben és gulyásfőzésben kell kimerülnie? Hát nincs magyar konzulátus, aki figyelmeztesse a hatóságokat és az arra hivatottakat arra, hogy milyen merénylet készül nemzeti kulturhirnevünk ellen Drezdában, mikor elmulasztjuk kultúránk propagálását szomszédaink javára és legnagyobb örömére? Szerkesztő Urnak igaz hive Egy hazáját féltő és érte aggódó magyar. — Feltámadt a tihanyi visszhang Aszófőnél. Balatonfüredről jelentik: A híres tihanyi visszhang, mely néhány évvel ezelőtt az új építkezések folytán tudvalévően elhallgatott, úgy látszik, újra életrekelt Aszófő és Pécsélg között, ahol az ekho a szótagokat tizenháromszorosán veri vissza. Ennek a természeti csodának máris nagy a hire. — Sirató-vers Vass Józsefről. Mióta szegény Vass József miniszter oly váratlanul távozott el örökre a körünkből, nap-nap mellett töméntelen vers érkezik szerkesztőségünkbe, amelyek halálát siratják egytől-egyig. Ez alkalmi költemények legtöbbje úgy tünteti fel a megboldogult népjóléti miniszter halálát, mint országos szerencsétlenséget. Ilyen bús verset küldött be ma hozzánk Tamás János szerencsi csendőr is, öt strófában. E strófák közül itt közlünk kettőt . Nem kimélve semmit a csontkezű halál, Étele világát kioltó hirtelen, Sok sziveknek mély gyászt hagyva itten hátra, A nagy Apostol már a sírjában pihen. Dicsőséget, fényt, hatalmat, gazdagságot Learat hirtelen a halál kaszája, Királyt, fejedelmet, tudóst és szegényt is Egyformán dönt le a sírok vánkosára. Tamás János fiatal csendőr egyebekben közli velünk kisérő levelében, hogy jelenleg állandóan Szerencsen van őrsön s egy régebbi levente-ünnepély alkalmából nagy sikert ért el „Édes magyar hazám“ című saját versével. Tamás János derék magyar csendőr tudtunkra adja egyebekben, hogy a költemény közléséhez, mielőtt postára adta volna, megkapta elöljárói engedélyét is. Ezt a lépést csak helyeselni lehet, lévén ez is egyik bizonyítéka a célszerű és kifogástalan alárendeltségi viszonynak. — A Hadirokkant Utcai Árusok Egyesületének száztagú küldöttsége jelent meg a központi városházán a kisgyűlés tagjai előtt és a kisgyűlés minden tagjának emlékiratot nyújtottak át, melyben Lenhart Mihály hadirokkant utcai árus sérelmének orvoslását sürgették. A küldöttség kérelmére Lenhart Mihály igazságos ügyét a kisgyűlésen is szóvátették, melynek eredményeképpen Buzáth János alpolgármester külön bizottságot küldött ki, hogy még a mai nap folyamán a helyszínen vizsgálja ki a panaszolt esetet és szolgáltasson, elégtételt egy kenyerétől megfosztott, súlyosan sérült hadirokkantnak. A Szent István bajtársi szövetségnek június hóban alakult Ferenc József budai törzse Budán a keresztény és úri családok körében famíliát alakít. Az alakuló família október 2-án este félhét órakor tartja az ismerkedési estjét a III Újlaki Kulturház (ürömi u. 62.) termeiben. IV., Régi Posta utca 10. szám igényeit legjobban kielégítik♦ Moyinsk , 1930 szeptember 26. pénte£ Elektrifikálás Készítsük kapározat-kaszánkat. Nagy közmunka jön, éhes szittyák. Centralizált csonkahazánkat Egységesen villamosítják. A végeredmény nem kétséges. Remélt hatása zengő-rengő. Ezek szerint eztán egységes Alapon üt belénk a menykő. Huszonötezer pengős óvadéksikkasztás miatt leartóztattak egy volt viceházmestert. Csütörtökön délben a főkapitányság intellektuális osztályán letartóztatták Fodor Antal volt viceházmestert, aki a segédházfelügyelők szervezetében nagy tevékenységet fejtett ki, majd kivált az egyesületből, külön egyletet alakított, mindenféle vállalkozásba fogott s ezenközben a szélhámosságok egész sorozatát követte el. Többek között alapított egy pártot is, az Emberi Jogokat Védő Országos Nemzetgazdasági Pártot, további Emberi Jogok cím alatt lapot is, anélkül, hogy lapengedélyt kért volna, vagy a párt alapszabályait bemutatta volna a belügyminisztériumnak, máris egész sereg alkalmazottat szerződtetett, közöttük riportereket és cikkírókat is, valamennyit óvadékkal. Ötventől kétezer pengőig terjedő összegeket vett fel óvadékul, azonkívül megkezdte a tagtoborzást és a párttagoktól három pengőt vett fel beiratási díj címén. Az alapszabályok között külön harcot hirdetett az óvadékokkal való visszaélések és az ügynökök manipulációi ellen. Az óvadékokat, természetesen, nem tudta visszafizetni, mire a károsultak egész sora tett feljelentést Fodor Antal ellen. Fodort előállították a főkapitányságra, ahol többrendbeli csalás címén előzetes letartóztatásba helyezték. A szélhámos mintegy huszonötezer pengővel károsította meg alkalmazottait. — MAGYARORSZÁGON ma minden állampolgár fejenként 76 pengő értékű külföldi árucikket fogyaszt évente. A külföldi áruknak ez a magyar fogyasztása 70.000 munkásnak és 7000 tisztviselőnek ad kenyeret a külföldön ugyanakkor, amikor Magyarországon 55—60.000 munkanélküli kenyér nélkül nyomorog. Ki felel ezért? Mindenki, aki nem mindég magyar árut vásárol! Ezt hirdeti a MAGYAR HÉT, mely október 18-án kezdődik és 26-ig tart. — Mozgásművészet a legújabb és legmodernebb rendszerek összevonásával Fodor Testnevelő és Vívó Intézetében, IV., Petőfi Sándor utca 3. Telefon: 897901. Vezető tanárnő: Pór Kató. A négerek előtörése Amerikában Kopenhága, szeptember hó (A Magyarság tudósítójától.) Robert Schlick a fiatal san franciskói amerikai költőgeneráció egyik kiválósága. Igazi nomád vér, aki fiatalsága ellenére is már kétszer barangolta be a világot, saját bevallása szerint „a legkülönfélébb szociális állapotban". Ezidőszerint Skandináviát járja s természetes, hogy az északi újságírók meginterjúvolták. — Kik az új, a fiatal Amerika vezetői? — A költők közül a kaliforniai Robinson Jeffers és a newenglandi John Varnef, Walt Whitmanhoz állnak legközelebb, de olyan erős, hatalmas egyéniségek, hogy nem csinálhatnak iskolát. A metafizikai irányzat már túl van virágzáson. Az új irányt egy nemrégen megjelent anthológia reprezentálja: City Day. A cím mindent megmond. Árad belőle a nagyváros lüktető, eleven élete és költészete. — És a többi művészetek? — Az amerikai festőművészek mindig a modern franciát utánozták. Kaliforniának azért van két eredeti, nagy ereje: Price és Barnes. Sok az igazság benne, mikor azt állítják, hogy az amerikai kultúra néger kultúra. Csak nem az építészetben, amiben Amerika a legigazabb művészi alkotásait teremtette meg. Elég a felhőkarcolókra hivatkoznom. Az amerikai zene ellenben állandóan hullámzásban van ... — Ma már nem lehet beszélni egy túlnyomó angolszász elemről az amerikai lélekben. A déleurópaiak és a németek már szinte nagyobb befolyással vannak a mai Amerikára, amely az utolsó tíz esztendőben szinte a ráismerhetetlenségig megváltozott. — A művészet legfiatalabb forrásai közül az én ítéletem szerint a négerek a legkiválóbbak. Költőik közül Langston Hughes és Countee Cullen, prózaíróik közül Richard Bruce és a jamaikai Claude McKay, szobrá,szaik közül a chicagói Barthe. Mint festők, még kiválóbbak. És nevezetes, hogy bár, mennyire muzikálisak is, még igazán jelentős zenét nem alkottak. De azért bizonyára fogja érdekelni Európa zenészeit, hogy Harry Burleigh összegyűjtötte és harmonizálta a régi néger dalokat. — Ezek a néger művészek tiszta faji származásúak? — Nem, negyedrészben fehérek vére folyik bennük. És van egy néger arisztokrácia, amely elitéli, hogy négerek fehérekkel házasodnak össze. Azért sok a vegyes házasság, ahogy mi hívjuk: sakktáblaházasságok. — Hogy viselkedik az amerikai társadalom a néger művészekkel szemben? — Ha igazán művészek, érintkeznek velük. Például a színész Paul Robeson és a tenorista Rolland Hayes a legjobb társaságokban is megfordulnak. Hogy a négerek önbizalma az utolsó években annyira megnőtt, hogy ma már az „új négerről“ — „the new negro“ — beszélhetünk, azt a saját nagy vezéreiknek köszönhetik. A négerek maguk emelték fel magukat s ebben a tekintetben a többi amerikainak mit se köszönhetnek. Első nagy vezetőjük Booker T. Washington volt, aki izolálta a négereket, hogy szabadon fejlődhessenek s munkássága betetőzéséül megalapította Tuskegee-t, az első nagy néger kollégiumot. Másik nagy vezérük Du Bois dr. volt, aki azt állította, hogy a négerek minden tekintetben versenyezhetnek a fehér fajokkal. A harmadik vezér Locke dr. volt, aki érleli hozzá, hogy könyvével: „New Negro“ felébressze bennük az egyenlőség érzését és az önbizalmat. — Ismer valakit a jelentős négerek közül? — Hogyne! Cullent, Brüllt és Barthet. Nyolc hónapig laktam Harlemben, Newyork néger városrészében, ahol 300.000 néger —■ és csak néger — él együtt. Ugyanis nem lakhatnak ott, ahol szeretnének. És én nem elégedtem meg azzal, hogy csak perifériálisan ismerjem meg a négereket, hanem elmentem Harlembe, hogy velük együtt lakjak. És ez nagy gazdagodást és örömet szerzett nekem. Dacára mindannak a sok bántalomnak, amit a négereknek a fehérek részéről kellett elszenvedniök, mindenkit, aki barátságosan fordul feléjük, szívesen fogadnak. Érzelmi világuk oly mély és barátságra hajtó, hogy azt a történtek ellenére is tisztán megőrizték.