Magyarság, 1930. szeptember (11. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-26 / 218. szám
A Mérnök- és Építész Egylet a Boráros-téri Idóra vonatkozó rendelkezések visszavonását és új pályázat kiírását kéri A Magyar Mérnök- és Építész Egylet építési szakosztályait értekezletre hívták össze, hogy a Boráros-téri hídpályázat körül történtek ügyében állást foglaljanak. Az első felszólaló Jakab Dezső volt, aki tiltakozott az ellen, hogy tisztviselők, akiknek szerepe a munkák végrehajtásának ellenőrzése volna, mint konkurrensek léphessenek fel egy már lezajlott és megítélt pályázat után. Sándy Gyula szerint degradálják a győztes pályázó személyét, amikor eltérnek az elsődíjas megbízatásától. Müller Pál az elfogadott terv architektúráját bírálta. Azt mondta, hogy egy használati objektum létesítéséről van szó, ezt ma másként, mint az architektúra teljes alárendelésével létesíteni nem szabad. Jakab Dezső ezután indítványozta, hogy forduljon az egylet a kereskedelemügyi miniszterhez és kérje meg, hogy vonja vissza a Borárostéri hídra vonatkozó rendelkezéseit, hirdessen új pályázatot és ennek eredményeképpen adja ki a munkát magánépítésznek és magánmérnöknek. Annak kimondását is megsürgette, hogy olyannak, aki a pályázat kiírásában és elbírálásában részt vett, a pályázati szabályzat értelmében nem szabad később sem mint tervezőnek, sem mint vállalkozónak a munka kivitelezésében résztvennie. Harmadik indítványa az volt, hogy az egylet a mérnöki kamarával együtt küldöttségben keresse fel a kormányt és kérje, hogy a híd tervezését ennek az elvi résznek a tisztázásáig tartsa függőben. Végül is Orbán Ferenc elnök indítványára az értekezlet bizottság kiküldését határozta el. A bizottság, amely Hoepfner Guidó és Körmendy Jenő tagokból áll, a legsürgősebben megteszi javaslatát. A — A cigányok máglyán elégettek egy fiút. Madridból jelentik: Almeria tartományban szerdán szörnyű gyilkosság történt. Kóbor cigányok minden képzeletet felülmúló kínzások közepette Santera falu határában megöltek egy tizenhároméves pásztorgyereket, azért, mert a pásztorfiú botjával ráütött a cigányok majmára. A feldühödött cigányok megkötözték a kisfiút, karjaival egy fára akasztották, máglyát raktak alája és meggyújtották a rozsét. Szörnyű jajveszékelésére parasztok érkeztek a gyilkosság színhelyére. A pásztorfiú ekkor azonban már halott volt. Holtteste teljesen megszenesedett. Gyilkosai közül hármat elfogtak. Tiszta munka Míg bus zsebeink Folyvást ürülnek, Minisztereink Tanácsba ülnek. Elül Scitovszky, Klebi középütt, Mind munkát oszt ki, Bájteli képüt. Egy-egy hidacska, Egy-két utacska, Ne neked, csacska, Vigye a macska! Baranya-Tolna Mind ezt csudálja: Munka már volna, — Csak pénz nincs rajam Ámon Pál kalocsai kanonok meghalt. Kalocsáról jelentik: Ámon Pál dr. prelátus, a kalocsai főszékesegyházi káptalan kanonokja, csütörtökön délután fél négy órakor Kalocsán meghalt. Az elhunyt prelátus vasárnap betegedett meg. Az orvosi vizsgálat gennyes vakbélgyulladást állapított meg, amely már hashártyagyulladásba ment át. Hétfőn a betegen műtétet hajtottak végre, amely sikerült is, de a csütörtökön hirtelen előállott komplikáció percek alatt végzett a hatalmas szervezetű prelátussal. Ámon Pál dr. tanulmányait Rómában végezte. Gyorsan emelkedett az egyházi pályán. 1915-ben lett kalocsai kanonok, 1917—1922 között a központi szeminárium rektora is volt. Különösen hatalmas szervezőképességével és kiváló szociális érzékével tűnt ki. Ő alapította a kalocsai keresztény munkásegyletet. A haláleset a kalocsai főegyházmegyében és Kalocsa városában mély részvétet keltett. AZ ÉDES OTTHON Csod vadgesztenyét gyűjt — A ménkű csapja meg, hogy az ember még a szivarját se szívhatja el nyugodtan — szólalt meg a férj az ebéd utáni csöndben. — Valami koppant, nem hallotta, angyalom? — Nem. — Épp úgy koppant, mint az előbb. De már reggel is gyanús volt nekem a dolog: mikor nagy sietve elővettem a szekrényből a cipőmet, egészen furcsa, guruló hangokat hallottam. Ezt meg kell nézni... Hopp, most megrugtam valamit. De hiszen ez egy vadgesztenye? — Ez bizony az. — És ott is egy, meg amott is egy. A könyvespolcon meg egy egész csomót látok. Hiát ez meg miféle új dolog? Lakás ez, angyalom, vagy elefántetető. Takarítanak maguk, vagy vadgesztenyeüzemet létesítenek tisztes hajlékomban. Hogy kerülnek ide ezek a zörgő, kopogó, guruló golyóbisok? — Mari minden délután a sétányra viszi Csöpit. — Ez helyes. Csöpi legyen a sétányon, de a vadgesztenye ne legyen a cipőmben, a padlón és a könyvespolcon. — Csakhogy Csöpi szenvedélyes vadgesztenyegyűjtő és naponta legalább húszat hoz haza, immár két hét óta. — Csekélység. Az testvérek között is 200 vadgesztenyének felel meg. Ha jó termés lesz vadgesztenyében — ég adja —, akkor novemberben csülökig gázolunk e fanyar gyümölcsben, mert maga, angyalom, mit se tesz ellene. Mit tehetek ellene? — hallom máris az ellenvetést. Tessék a kis pockot megrendszabályozni. — Az édes gyermekkor arra való, hogy játszadozzunk. — Ajaj, ahány csárdást én kaptam édes gyermekkoromban. De különben is szép szóval mindent el lehet érni. — Gondolja? — Csak érteni kell hozzá. Fogja csak meg a szivaromat. .. Csöpi, gyere ide! — Tették. — Na. Hát mondd csak, mik ezek itten? — Gettenyék. — És minek kell neked ez a sok gesztenye? — Játtam. Feddé föl, apuka, jó? — Jó. Már fűzöm is. Így ni. Elég hosszú? Nna. Aztán mi lesz ez? — Ez lesz a deplő. — Csak ám a gyeplőhöz ló is kell. — Apuka lett a ló. Duddoljon le és mondja: nyihaha. — Nyihaha. — Ész moszt medünk a lábojába. — Hát ülj fel akkor a hátamra. — Nem ülőt. Én moszt bombászok. — Hijnye, te, csak nem akarod hozzámvagdosni azt a kosárnyi gesztenyét. — Ez nem gettenye, ez moszt bomba. — Hejehej, hé, te! — Bumm! — Elég már . . — Bumm! — Nyihaha. — Bumm! — Nézzen ki, angyalom ... hopp, a fejem ... azt hiszem, csöngettek. — Az ám ... Kézit csókolom, Málcsi néni. — Pá, édesem. Hát az uracskád mit csinált itt a padlóné — Békésen szórakozik. — undi — — Angliában a gyöngeelméjűeknek és iszákosoknak nem lehet gyermekük. Amerikában az Unió több állama törvényesen intézkedik, hogy a súlyosan terheltek, akiknek az orvosi tanács ítélete szerint csak súlyosan terhelt utóduk lehetne, bűnözés esetén megfosztassanak a gyermekáldás lehetőségétől. Most Anglia készül behozni ugyanezt a törvényt. Az angol munkásminisztérium neves orvosok és pszichopata tudósok kidolgozásában terjedelmes ismertetést adott ki e törvény célszerűségének magyarázására. E magyarázatok szerint az őrülteknek, félőrülteknek, súlyosan iszákosoknak, vérszomjból gyilkosoknak és szenvedélyes gyújtogatóknak csak súlyosan terhelt közveszélyes utódaik lehetnek, akik ellen a társadalomnak joga van a fenti törvény útján védekeznie. Valószínű ezek szerint, hogy az angol munkáskormány ezt az előkészületen levő törvényjavaslatot el is fogja fogadni. Lehet, hogy a társadalomtudósoknak és orvosoknak ez az érvelése sok tekintetben helytálló, de az is kétségtelen, hogy az emberiség számos nagyértékű lángelméjének szülei között gyakran fordultak elő súlyosan iszákosak (Dosztojevszkij, Beethoven), a mi nagy Bolyai Jánosunknak anyja viszont már áldott állapota előtt is őrült volt. A spártaiak is csak az őskorban tehették meg, hogy a harcképtelennek ígérkező csecsemőket kiirtották, ámde mikor a sánta athéni iskolamester, Tyrtaiosz nagyszerű harcidalaikat megírta s így győzelmeiket nagyban elősegítette, ők is kénytelenek voltak revíziót gyakorolni e szokásukon, mert már nem láthatták olyan bizonyosnak, hogy várjon nem érték-e néha a fegyverforgatásra nem képes ember is? Ha statisztikát állítunk össze, bebizonyosodik, hogy átlagjában legsatnyább utódaik éppen a lángelméknek voltak. Mit tenne hát a lángelmékkel az új angol törvény? — Szekfü Gyula rágalmazás! pere Kacziány Géza ellen. Szekfü Gyula egyetemi tanár rágalmazásért feljelentette Kacziány Géza, nyugalmazott miniszteri tanácsost, aki Szekfü „A száműzött Rákóczi“ című könyvével kapcsolatban azt állította, hogy Szekfü meggyalázta Rákóczi emlékét. A bíróság csütörtökön tárgyalta a becsületsértési pert. A tanuk kihallgatása és a védő érvelése után a bíróság Kacziány Gézát bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében és a 92. szakasz alkalmazása mellett háromszáz pengő pénzbüntetésre ítélte. Kacziány felebbezett. — Halálra taposta a bika. Ilyen cím alatt az utóbbi időben ugyancsak sűrűn olvasunk sajnálatos eseteket arról, hogy egy-egy indulatos bika ártatlan embereket összetapos. Most szerdán például Szénás-Újpusztán történt meg, hogy egy szegény öreg bérest feldöfött és összetiport az elvadult hajlamú bika. A bikák száma nem emelkedik az autók arányában, hogy a bikák által történő szerencsétlenségeknek is joguk legyen az autóbalesetek aránya szerint emelkedni. Vagy a magyarázat egyszerűen az, hogy a mai társadalom idegállapotbeli ziláltságának és némi morális züllésének megnyilatkozásai a felelőtlen bikák. Csakhogy a bikák mögött van valaki felelős is, az őrizője, meg a gazdája. Fizessenek csak rendes kárpótlást az öreg Mányi Illésért az ő családjának, meg adjanak kárpótlást a többi áldozat életéért is, majd akad ezentúl gondoskodó kéz, amely féken fogja tartani a gázolni kész bikák volánját. — Élelmiszerárak a székesfőváros nyílt piacain és a vásárcsarnokokban. Kiskereskedelmi árak: Marhahús: rostélyos, felsál 200— 340, leveshús 160—320, borjúhús: combja 300— 440, vésés 220—320, juhhús: hátulja 160—220, eleje 100—180, sertéshús: karaj 260—340, sarja, comb, lapocka 200—260, oldalas 160—220, szalonna zsirnakvaló 160—184, háj 180—200, zsir 180—200, élő baromfi: csirke darabja 160—320, lúd és ruca darabja 380—1200, tisztított baromfi nagyban: tyúk kiója 200, csirke kilója 200—300, pulyka kilója 200, lúd és ruca kilója 160—200, kicsinyben: csirke kilója 260—400, lúd és ruca kilója 200—280, teatojás darabja 13—14, főző és apró tojás darabja 10—12, halak: élő ponty nagyság szerint kilója 240—320, jegelt ponty kilója 160—220, tej és tejtermékek: teljes tej 30—36, tejfel 140—200, tehéntúró 40— 100, teavaj 400—420, kenyér: fehér 48—56, félbarna 40—42, barna 28—32, szárazfőzelékek: bab és borsó 40—120, lencse 50—140, zöldségfélék: vöröshagyma makói 8—10, fejeskáposzta 8—14, kelkáposzta 32—60, karfiol 30—60, rózsaburgonya 12—14, Ella-burgonya 12—14, közönséges burgonya 10—12, tisztítolt paraj 26—40, savanyúkáposzta 32—40, gyümölcsök: alma 20—80, körte 70—160, sárgadinnye 8—20, görögdinnye 6—12, őszibarack 40—200, szőlő 20—80, szilva 50—80, dió 80—140, idénycikkek: karalábé darabja 3—8, tengeri csövenként 6—10, uborka 36—80, zöldpaprika, hegyes, 10—32, töltenivaló paprika 10—34, paradicsom 3—8, vajbab 50—72, zöldborsó 40—72, cékla 16—20 fillér. A forgalom a piacokon és a vásárcsarnokokban lanyha. Mint újdonság megjelent a berkenye 80—100 filléres kilogramonkénti árban. Az árak egyébként változatlanok. — öngyilkosságok az utcán. Vida István kereskedő az 1-es számú autóbusz végállomásánál a Városligetben egy padon aszpirinnel megmérgezte magát és eszméletlenül összeesett. A mentők a Rókus-kórházba vitték. Az Andrássy út 27. számú ház előtt laminállal megmérgezte magát Petrov Lili 24 éves színésznő. A fiatal leány a szomszédos házban lakik és onnan jött le az utcára, ahol mindjárt összesett. A mentők megállapították a mérgezést és a leányt a Rókuskórházba vitték. A rendőrség nyomoz a két öngyilkosság ügyében. — Nyilatkozat. A sajtótörvény alapján a következő helyreigazító nyilatkozat érkezett hozzánk: A Magyarság e hó 20-iki számában, annak 7-ik oldala, a Gerlóczy Gedeon és Bogdánffy Géza ügyet tárgyaló közleményükben „A villanyszerelési vállalkozó terhelő vallomása“ alcím alatt rám vonatkozólag téves és valótlan állítások foglaltatnak. Nevem nem Séligmann Jenő, hanem Séligmann Gyula. Nem felel meg a valóságnak, hogy a lágymányosi rendőrlakótelepen általam végzett munkálatok számláját 12.000 pengővel, vagy egyáltalán bármilyen öszszeggel többre állítottam volna ki, mint amennyit jogom volt felszámítani. Nem való, hogy számlámat Gerlóczy Gedeon tudtával megváltoztattam azért, hogy majd a jogosulatlanul felvett pénzt neki adjam, mert a számlámat sem ezen, sem más célból nem változtattam meg. Természetesen téves a cikk azon állítása is, hogy a nyomozó hatóság ezeket a valótlan tényeket megállapította, illetőleg megállapíthatta volna , hogy én azokat beismertem. Séligmann Gyula. Európa első kétemeletes utcája Párisból jelentik, hogy ott a legközelebbi napokban átadják a forgalomnak Európa első kétemeletes utcáját. A párisi boulvarde-ok szédítő forgalmát akarják ezáltal könnyebben lebonyolítani. A kétemeletes utca a Faubourg St. Homore-tól a Rue de Courcelles-ig vezet. Az alsó utca a föld alatt épült és ezen a lassabban hajtó autók járnak majd, míg a felső utca a gyorsforgalom lebonyolítására szolgál. — Előkészítő tárgyalások a Társadalombiztosító vasárnapi közgyűlésére. A Társadalombiztosító vasárnapi közgyűlésével kapcsolatosan a Nemzeti Blokk Frühwirth Mátyás képviselő elnöklésével értekezletet tartott. Az értekezleten a közgyűlés előkészítéséről volt szó és letárgyalták a napirenden szereplő kérdéseket Lillin József elnökségi tag előadásában. A vitában számosan vettek részt, köztük Tobler János képviselő és Szabó József volt képviselő is. A közgyűlésen szereplő sok tárgyat nem tudták megvitatni és az értekezletet szombaton folytatják, amikor a vidéki tagok is résztvesznek a vitában. Az esernyő. Egy amerikai városka lelkésze prédikáció után felemelt hangon kihirdette, hogy ellopták az esernyőjét valamelyik kávéházban. — Most nem mondom meg — folytatta a lángoló hevű prédikátor —, hogy melyik kávéházban történt és egyelőre nem nevezem meg az eltulajdonítóját sem, de ismerem a gazfickót és bizony mondom néktek, hogy ha még ma éjszaka bűnbánón vissza nem dobja az ellopott ernyőt a parókiám kertjébe, akkor át fogom őt adni a méltó büntetésnek! Másnap a tiszteletes úr a kertjében tizennégy esernyőt talált. — A madarak gyürűizése. A következő sorokat kaptuk: A Magyarság szeptember 11-iki számában egy gyömrői baromfitenyésztő csodálkozik azon, hogy a Madártani Intézet nem ismerte az „ORT 29 JV 3152“ és koronával ellátott baromfijelzőgyűrűt. Ennek a tájékozatlanságnak igen egyszerű oka az, hogy az Országos Baromfi Tanács nem küldött az intézetnek értesítést az általa eszközölt gyűrűzésekről, amit természetesnek is kell találni, mert hiszen madarait egészen más célokból gyűrűzi. Az intézet csakis szabadon élő, vadon előforduló madarakat gyűrűz, azok vonulási és egyéb viszonyainak kutatása céljából, nem pedig baromfit. Az intézetnek ez az 1908 óta folyó működése annyira ismeretes a nagyközönség előtt, hogy minden ismeretlen gyűrűt, főleg postagalamb-gyűrűket ide szoktak beküldeni. Az intézet, természetesen, kötelességének tartja, hogy a gyűrűk származásának utána járjon s igy történt ez a jelen esetben is. A szóbanforgó gyűrűre nézve egyébként több értesítést kaptunk minden „csodálkozás“ nélkül és eredete, illetőleg Jandaurek Vencel kormányfőtanácsos úrtól tudjuk, hogy az Krémer Jenő oki. mérnök tenyésztőnek adatott ki Lentire, Zala megyébe, azzal egy rhode island kakast jelölt meg. A kakast később Pétervására község vette meg s ott érte aztán a katasztrófa, amelyet valószinüleg egy róka számlájára kell írnunk. Egyébként nincsen kizárva, hogy a gyűrű már nem az eredeti kakason volt, mert az már át volt vágva és egy vörösrézdróttal volt összekötve. M. Kir. Madártani Intézet. — Egy jámbor, aki protekciót kér. Usetty Béla országgyűlési képviselőnek Üllői ut 114. szám alatt levő lakásán megjelent egy protekciót kérő nő, Már Istvánna bejárónő, aki a városi elöljárósághoz ajánlóleveleket kért tőle, hogy a városházán némi állást kaphasson. A képviselő nem ismerte az erkölcsi támogatást kérőt, de a levelet honatya létére nem vélte megtagadhatónak, azt mondta tehát neki, hogy jöjjön el délután érte. Az erkölcsi jótállást kérő nő az előszobából való távozása előtt nyugodtan ellopta a képviselő jelöltőjét, délután pedig elment az ő erkölcsi feddhetetlenségét tanusító levélért. A képviselő e pontnál kiesett szerepéből és rendőrt hívott elő. A protekciót kérő nő viszont nem esett ki szerepéből, tagadta a kabátlopást. A rendőr hazakísérte a nőt és megtalálta nála a kabátot. A nő még ezek után is méltatlankodott és szigorú szavakat ejtett az önfeledt képviselő ellen, aki nem elég odaadással él hivatásának, a honatyasága alá tartozók protegálásának. Reméljük, hogy a képviselő úr azt a protegáló levelet mielőbb meg fogja írni.