Magyarság, 1930. december (11. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-02 / 274. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK* félévre 34 pengő, negyedévre 12 pengő. EGY HÓRA 4 PENGŐ, ERTSS SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FELL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐ* MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SE. TELEFON« AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—3» LEVÉLCÍM» BUDAPEST 71, POSTAFIÓK 1» MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1930 DECEMBER 2. KEDD XI. ÉVFOLYAM, 274. (2934.) SZÁM A negyedik szakasz Az új takarékossági törvényjavaslatban van egy szakasz, a negyedik, amely a tisztviselőtársadalomban nagy izgalmat keltett. Ez a paragrafus ugyanis arról intézkedik, hogy a miniszternek a tárcája körébe tartozó közalkalmazottakkal szemben nemcsak a korlátlan áthelyező jogot biztosítja, hanem felruházza a minisztertanácsot azzal a hatalommal is, hogy az egyes státusok között csereberélheti a tisztviselőket és áthelyezheti őket a szükséghez képest más reszortokhoz is. Ez a törvényszakasz tulajdonképpen csak a kormányzatnak máris meglevő hatáskörét hangsúlyozza, mert eddig is jogában állott a státuscsere és a személyi áthelyezés, viszont az állami tisztviselők számára az illetményi sérelem esetén nyitva állott a közigazgatási bíróság ítéleti jogorvoslata. A negyedik paragrafus jelentősége tehát az, hogy a tisztviselők az áthelyezéssel kapcsolatban, még ha jog- és illetménysérelmet szenvednének is, a kormányzat elhatározásával szemben teljességgel védtelenek s nem fordulhatnak többé a bírósághoz, hanem minden fellebbezési fórum kiküszöbölésével magukat alá kell vetniök az illetmény- és jogcsonkításnak. Érthető, hogy ez a legújabb szanítási ötlet elkeseríti és felháborítja a tisztviselőtársadalmat, amikor azt kell éreznie, hogy újból az ő hátából fognak szíjat hasítani, hogy valamiképpen ,öszszeszorítsák vele a széteső kormánydongákat. Először fölemelték a tisztviselők adóját, ami — ismerve a tisztviselő-járandóságok folyósításának technikáját — nem egyéb, mint burkolt fizetéscsökkentés. Azután az áthelyező jognak újabb törvénybeiktatásával megnyitották a zsilipjeit az illetménycsökkentések újabb és komplikáltabb eseteinek, ami ellen jogorvoslat többé nincs. A kormány azt feleli erre a legújabb tisztviselő-gravamenre, hogy igaz, igaz, a sérelem felette fájó s az ellene való panasz nagyon méltányolandó. De mit tegyek, ha egyszer annyira szerű a csizma és ha a válságos viszonyok a mindenáron való takarékosságot sürgetik? Hiszen azt is megtehettem volna, hogy újabb létszámritkítással segítek magamon, elküldök egy sereg embert a szolgálatból, mint tették az előző kormányok 1922-ben és 1924-ben. Én azonban nem akarom fokozni a szociális feszültséget azzal, hogy egy tömeg egzisztenciának a feje fölött újból lebontom a fedelet és elkergetem őket a szélrózsa minden irányába. Éppen azért, mert nagyon is érzem szociális felelősségemet, inkább választom a kisebb sérelmet, mint a nagyot, amely tízezrek megélhetését tette volna kockára. A jogaiban és illetményeiben megrövidített tisztviselők erre azt felelhetik, hogy a kormánynak a kényszerhelyzetben elvileg igaza lehet, de ez az elvi igazság éppenséggel nem követeli, hogy lehúzzák a fejbőrömet és egy újabb capitis deminanctiót hajtsanak végre rajtam. Ám helyezzenek vidékre, az Isten háta mögé, státusérdekből, vagy szolgálati érdekből, de ha egyszer már kizavartak megszokott munkakörömből, ne kívánják tőlem, hogy elfogadjak egy olyan helyzetet, amelyben az erkölcsi kár mellett még el kell viselnem az anyagi viviszekciót is. Nem is említve azt a veszedelmet, hogy ez a törvényjavaslat a bírósági jóvátétel, vagy jogorvoslat reménye nélkül ties politikai , függésbe fogja dönteni a tisztviselőosztályt, nagyon jól tudjuk, hogy a mostani kormány kezében ez az új felhatalmazás csak arra lesz alkalmas, hogy a protekciós rendszer most már minden akadály nélkül érvényesülhessen. Ez az új törvény ugyanis úgy fest majd a gyakorlatban, hogy akinek értékes és hasznos összeköttetései lesznek, az megszabadul a nyaktilótól, aki azonban elég élhetetlen volt idejében nem biztosítani ilyen kapcsolatokat, az mehet a sóhivatalhoz, azaz mehet a vidékre, kedvezőtlenebb státusba és olyan munkakörbe, amely nem felel meg se szakképzettségének, se ambíciójának. Mert nem a kevésbé értékes, hanem a kevésbé élelmes réteg fog kiszorulni a minisztériumból.. Az, amely a bizantinizmus mostani tobzódásában is megőrzött valamit a régi honorációs osztály erkölcsi bátorságából és függetlenségéből, valószínűleg státusz, vagy szolgálati érdekből nagyon hamar el fog kerülni a miniszterek szeme elől, akik már rég leszoktak róla, hogy tiszteletben tartsák a véleményszabadságot és a jellemességet. Hiszen a kormányzat erkölcsi és szellemi struktúrája csak önmagát tagadná meg, ha nem nivellálná magához azokat, akiknek sorsával és egzisztenciájával feltétlenül rendelkezik. Senkinek, azt hisszük, legkevésbé a tiszviselőosztály nagy zömének a legfesebb kifogása. Vagy.sértődése ,ihjpgjz ellen, ha egy kissé megcsapolják a m minisztériumi bürokráiák felduzzadt vízfejét. Ez helyes és egészséges eljárás. A hatáskörök beteges koncentrációja következtében a központokban annyira felszaporodott a tisztviselői létszám, hogy annak megapasztása és a vidékre való levezetése csakis úgy vihető keresztül, ha előzőleg csökkentik, vagy levezetik a közigazgatási és kormányzati hatáskörök centralizációját. A minisztériumi hivatalok túlzsúfoltsága csak okozat, a kiküszöbölendő, vagy orvosolandó ok a hatáskörök és a kormányzati intézkedések rendellenes összpontosítása. Mindaddig tehát nem lehet szó az úgynevezett adminisztráció okszerű szétosztásáról, racionalizálásáról, státuscseréről és a szolgálati érdekből végrehajtott csoportos áthelyezésekről, ameddig a mostani kormányzat le nem mond a hatáskör túltengő kisajátításáról és összpontosításáról. Még ennél is sokkal aggályosabb a „ törvény alkalmazásának tapasztalatból ismert rendszere. Jól tudjuk, hogy ez a rendszer a közérdeket még véletlenségből se tudja megkülönböztetni a maga hatalmi érdekétől, hogy elvileg üdvös és hasznos terveinek végrehajtásához is rövidlátó és makacs politikai számítások fűződnek. Nincs még eléggé igába törve a tisztviselőtársadalom? Nem volt elég a létszámapasztások okozta csendes rémuralomból? Vannak még sudárként álló, töretlen hátgerincek? Nincs még elegendő alkalmazkodóképesség a magyar társadalomban? Örökké suhogtatni kell e szerencsétlen osztály felett a hatalom korbácsát? Éppen a politikai szempontok kiválogatódási elve em okozott-e elegendő pusztítást a tisztviselőtársadalomban? Ez az új törvény a maga alkalmazásában és végrehajtásában most majd el fogja sodorni azt a töredékre olvadt jellemességet, felelősséget és önállóságot is, amely jobb időkben a magyar középosztály büszkesége és dicsősége volt és amelynek rendszeres kiirtására senki se tett többet a konszolidációnál. Reggelig tartó tanácskozáson alakítják meg az új osztrák kormányt Bécsből jelentik. A november 9-én megválasztott új nemzeti tanács kedden délután három órakor tartja első ülését. A pártok között folyó kormányalakítási tárgyalások az új parlament megnyitásának előestéjén még mindig nem vezettek eredményre, úgyhogy Ender dr. dezignált kancellár az esti órákban m még egyszer felkérte a pártvezéreket, üljenek össze újabb tanácskozásra és hozzák meg még az éjszaka folyamán a döntést. A polgári pártok megbízottai össze is ültek és a tárgyalások egész este tartottak. A tanácskozások időnként bővelkedtek drámai jelenetekben s az izgalom többizben oly magas fokra hágott, hogy az értekezletet félbe kellett szakítani. A tanácskozást este 10 órakor újra megkezdték és éjfél után még tartanak a tárgyalások. Még mindig nem sikerült a megegyezés a következő vitás kérdésekben: a Helmatblokk részvétele az új kormányban, az egyes miniszteri tárcák felosztása és a nemzeti tanács elnökségének kérdése. Az új kormány végleges összeállítására irányuló tárgyalások éjszaka egy órakor még mltindig nem értek véget. Minthogy a nízgafepodást kedden a píszklaibok elé kel terjeszteni jóváhagyás végett, az új kormány előreláthatóan a keddi megnyitó ülésen még nem terjeszti programját a parlament elé. A következő ideiglenes kormánylistát komportálták az éjszaka Bécs politikai köreiben: Kancellár: Ender (kér. szoc.) . Helyettes kancellár és külügy: Schöber. Belügy: Winkler (gazdaszövetség, Schoben blokk). Pénzügy: Judi (pártonkivüli). Hadügy: Vaugoin (kér. szoc.) Igazságügy: Slama vagy Walter (nagynémet). Közoktatásügy: Czermák (kér. szoc.). Kereskedelem: Heinl (kér. szoc.). Földművelés: Thaler (kér. szoc.). Népjólét: Drexer (kér. szoc.). A parlament elnöki állásának betöltéséről parlamenti körökben hétfőn este úgy tudják, hogy azt a javaslatot, hogy ezt az állást, mint legnagyobb pártnak, a szociáldemokratáknak engedjék át, végül el fogják fogadni. Steidle visszavonul a politikától Steidle dr., a Heimwehr volt szövetségi vezére, a tiroli tartományi főnökhöz. Intézett levelében bejelentette, hogy visszavonul a politikai élettől. A török külügyminiszter három napot tölt a bolgár fővárosban Szófiából jelentik: Tevfik Rüzsdi bej török külügyminiszter a bolgár kormány meghívására december 1-én este Szófiába érkezett és december 3-áig marad ott. Rómából vasárnap utazott el Velencébe és délután folytatta útját Szófia felé. Kíséretében van Subhi Zias, Törökország volt moszkvai nagykövete és a török köztársasági elnök mostani titkára, Kemal Arisbej külügyminiszteri osztálytanácsos, a miniszter magántitkára és három újságíró. Kedden Burov külügyminiszter reggelit ad a török külügyminiszter tiszteletére, ugyanaznap este a török követségen ebéd, majd utána nagy fogadás lesz, amelyre meghívják a bolgár kormány tagjait, a diplomáciai testületet ésa sajtó képviselőit. A fogadást a török—bolgár társaság helyiségeiben rendezik. December 2 ára a program még véglegesen nem készült el, mert lehet, hogy a török külügyminisztert a király is kihallgatáson fogadja. A király ezidőszerint Baniában, a Balkán-hegységben lévő üdülőhelyeit tartózkodik, de lehetséges, hogy ottartózkodását megszakítja és visszatér Szófiába, hogy fogadja a török külügyminisztert. A bolgár sajtó meleghangú cikkekben üdvözli a török külügyminisztert. A Zora megjegyzi, hogy Törökországnak, e muzulmán és nem szláv nemzetnek viselkedése Bulgáriáival szemben mindig nagylelkűbb és nemesebb volt, mint Szerbiáé, e szláv országé, vagy Romániáé és Görögországé, amelyek épp úgy az ortodox keresztény egyházhoz tartoznak, mint Bulgária. Arató fillér ....................... Francia aggodalom a „Balkán bekerítése“ miatt Párisból jelentik. Nagy feltűnést keltő cikk jelent meg hétfőin délben a Paris Midiben Gabriel Perreux, az ismert francia publicista tollából Litvinov orosz külügyi népbiztos és Tevfik Rüsdi bég török külügyminiszter legutóbbi olaszországi látogatásáról. Perreux szerint túlzott minden hír, amely Litvinov és Tevfik Rusch bég olaszországi tárgyalásairól nyilvánosságra került. Feltétlenül megbízható forrásból arról értesül, — írja Perreux — hogy„Litvinov milánói útjának célja a szovjet kormánynak Magyarország részéről történő de jure elismerése volt“. Oroszország pozíciója ezzel az aktussal lényegesen erősödnék a Balkánon. Litvinov ezenkívül befejezéshez juttata egy másik régebbi akcióját is, amennyiben befejezte a speziai és génuai hajógyárral folytatott tárgyalásait, amelyeknek eredményeképpen a két olasz gyár új hadiflottát szállít a szovjetnek. Végeredményben tehát a Balkán bekerítésének, folytatásáról van szó, — írja Perreux. Nyugaton Olaszország, északon Magyarország, keleten a szovjet, délen pedig Bulgária zárja be a balkáni gyűrűt, amelyben ezek után most már Franciaország „szegény szövetségese”, Románia sem tanúsíthat ellentállást többé. Tevfik Rüsdi bég milánói útjának célja a görög—török—olasz szerződés megkötése volt, amelyben mindhárom hatalom kötelezi magát arra, hogy megőrzi az Égei-tenger status quo-ját és az egész Égei-tengert a három szignatórius állam kizárólagos területének nyilvánítja. Ezzel Románia után Szerbiára is rákerült a bilincs. Korai lenne ugyan német—orosz—olasz blokkról beszélni, Németországot azonban semmi sem akadályozza abban, hogy később tényleg csatlakozzék ehhez a csábító gyűrűhöz, feltéve, hogy vállalkozik ilyen veszélyes játékra.