Magyarság, 1930. december (11. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK* félévre 34 pengő, negyedévre 12 pengő. EGY HÓRA 4 PENGŐ, ER­TSS SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­­NAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FELL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐ* MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI­ UTCA 8. SE. TELEFON« AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—3» LEVÉLCÍM» BUDAPEST 71, POSTAFIÓK 1» MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1930 DECEMBER 2. KEDD XI. ÉVFOLYAM, 274. (2934.) SZÁM A negyedik szakasz Az új takarékossági törvényjavaslat­ban van egy szakasz, a negyedik, amely a tisztviselőtársadalomban nagy izgal­mat keltett. Ez a paragrafus ugyanis ar­ról intézkedik, hogy a miniszternek a tárcája körébe tartozó­­ közalkalmazot­takkal szemben nemcsak a korlátlan át­­­­helyező jogot biztosítja, hanem fel­ruházza a minisztertanácsot azzal a ha­talommal is, hogy az egyes státusok között csereberélheti a tisztviselőket és áthelyezheti őket a szükséghez képest más reszortokhoz is. Ez a törvénysza­kasz tulajdonképpen csak a kormány­zatnak máris meglevő hatáskörét hang­súlyozza, mert eddig is jogában állott a státuscsere és a személyi áthelyezés, vi­szont az állami tisztviselők számára az illetményi sérelem esetén nyitva állott a közigazgatási bíróság ítéleti jogorvos­lata. A negyedik paragrafus jelentősége tehát az, hogy a tisztviselők az áthelye­zéssel kapcsolatban, még ha jog- és illet­ménysérelmet szenvednének is, a kor­mányzat elhatározásával szemben teljes­séggel védtelenek s nem fordulhatnak többé a bírósághoz, hanem minden fel­­lebbezési fórum kiküszöbölésével magu­kat alá kell vetniök az illetmény- és jog­­csonkításnak. Érthető, hogy ez a legújabb szanítási ötlet elkeseríti és felháborítja a tisz­t­­viselőtársadalmat, amikor azt kell érez­nie, hogy újból az ő hátából fognak szíjat hasítani, hogy valamiképpen ,ösz­­szeszorítsák vele a széteső kormány­dongákat. Először fölemelték a tiszt­viselők adóját, ami — ismerve a tiszt­viselő-járandóságok folyósításának tech­­nikáját — nem egyéb, mint burkolt fize­téscsökkentés. Azután az áthelyező jog­nak újabb törvénybeiktatásával megnyi­tották a zsilipjeit az illetménycsökken­tések újabb és komplikáltabb eseteinek, ami ellen jogorvoslat többé nincs. A kor­mány azt feleli erre a legújabb tisztvi­­selő-gravamenre, hogy igaz, igaz, a sére­lem felette fájó s az ellene való panasz nagyon méltányolandó. De mit tegyek, ha egyszer annyira szerű­ a csizma és ha a válságos viszonyok a mindenáron való takarékosságot sürgetik? Hiszen azt is megtehettem volna, hogy újabb lét­­számritkítással segítek magamon, el­küldök egy sereg embert a szolgálatból, mint tették az előző kormányok 1922-ben és 1924-ben. Én azonban nem akarom fokozni a szociális feszültséget azzal, hogy egy tömeg egzisztenciának a feje fölött újból lebontom a fedelet és elker­getem őket a szélrózsa minden irányába. Éppen azért, mert nagyon is érzem szociális felelősségemet, inkább válasz­tom a kisebb sérelmet, mint a nagyot, amely tízezrek megélhetését tette volna kockára. A jogaiban és illetményeiben megrövidített tisztviselők erre azt felel­hetik, hogy a kormánynak a kényszer­­helyzetben elvileg igaza lehet, de ez az elvi igazság éppenséggel nem követeli, hogy lehúzzák a fejbőrömet és egy újabb capitis deminanctiót hajtsanak végre rajtam. Ám helyezzenek vidékre, az Is­ten háta mögé, státusérdekből, vagy szolgálati érdekből, de ha egyszer már kizavartak megszokott munkakörömből, ne kívánják tőlem, hogy elfogadjak egy olyan helyzetet, amelyben az erkölcsi kár mellett még el kell viselnem az anyagi viviszekciót is. Nem is említve azt a veszedelmet, hogy ez a törvényjavas­lat a bírósági jóvátétel, vagy jogorvoslat reménye nélkül t­ies politikai , füg­gésbe fogja dönteni a tisztviselőosztályt, nagyon jól tudjuk, hogy a mostani kor­mány kezében ez az új felhatalmazás csak arra lesz alkalmas, hogy a protek­ciós rendszer most már minden akadály nélkül érvényesülhessen. Ez az új tör­vény ugyanis úgy fest majd a gyakor­latban, hogy akinek értékes és hasznos összeköttetései lesznek, az megszabadul a nyaktilótól, aki azonban elég élhetet­len volt idejében nem biztosítani ilyen kapcsolatokat, az mehet a sóhivatalhoz, azaz mehet a vidékre, kedvezőtlenebb státusba és olyan munkakörbe, amely nem felel meg se szakképzettségének, se ambíciójának. Mert nem a kevésbé ér­tékes, hanem a kevésbé élelmes réteg fog kiszorulni a minisztériumból.. Az, amely a bizantinizmus mostani tobzódá­sában is megőrzött valamit a régi hono­­rációs osztály erkölcsi bátorságából és függetlenségéből, valószínűleg státusz, vagy szolgálati érdekből nagyon hamar el fog kerülni a miniszterek szeme elől, akik már rég leszoktak róla, hogy tiszte­­letben tartsák a véleményszabadságot és a jellemességet. Hiszen a kormányzat erkölcsi és szellemi struktúrája csak ön­magát tagadná meg, ha nem nivellálná magához azokat, akiknek sorsával és egzisztenciájával feltétlenül rendelkezik. Senkinek, azt hisszük, legkevésbé a tiszviselőosztály nagy zömének a­ leg­­fesebb kifogása.­ Vagy­­.sértődése ,ihjpgjz ellen, ha egy kissé­ megcsapolják a m mi­­nisztériumi bürokráiák felduzzadt víz­fejét. Ez helyes és egészséges eljárás. A hatáskörök beteges koncentrációja kö­vetkeztében a központokban annyira felszaporodott a tisztviselői létszám, hogy annak megapasztása és a vidékre való levezetése csakis úgy vihető keresz­tül, ha előzőleg csökkentik, vagy leveze­tik a közigazgatási és kormányzati ha­táskörök centralizációját. A miniszté­riumi hivatalok túlzsúfoltsága csak oko­zat, a kiküszöbölendő, vagy orvosolandó ok a hatáskörök és a kormányzati in­tézkedések rendellenes összpontosítása. Mindaddig tehát nem lehet szó az úgy­nevezett adminisztráció okszerű szét­osztásáról, racionalizálásáról, státuscse­réről és a szolgálati érdekből végrehaj­tott csoportos áthelyezésekről, ameddig a mostani kormányzat le nem mond a hatáskör túltengő kisajátításáról és összpontosításáról. Még ennél is sokkal aggályosabb a „ törvény alkalmazásának tapasztalatból ismert rendszere. Jól tud­juk, hogy ez a rendszer a közérdeket még véletlenségből se tudja megkülön­böztetni a maga hatalmi érdekétől, hogy elvileg üdvös és hasznos terveinek végre­hajtásához is rövidlátó és makacs poli­tikai számítások fűződnek. Nincs még eléggé igába törve a tisztviselőtársada­lom? Nem volt elég a létszámapasztások okozta csendes rémuralomból? Vannak még sudárként álló, töretlen hátgerincek? Nincs még elegendő alkalmazkodóké­pesség a magyar társadalomban? Örökké suhogtatni kell e szerencsétlen osztály felett a­ hatalom korbácsát? Éppen a po­litikai szempontok kiválogatódási elve em okozott-e elegendő pusztítást a tisztviselőtársadalomban? Ez az új tör­vény a maga alkalmazásában és végre­hajtásában most majd el fogja sodorni azt a töredékre olvadt jellemességet, felelősséget és önállóságot is, amely jobb időkben a magyar középosztály büszke­sége és dicsősége volt és amelynek rend­szeres kiirtására senki se tett többet a konszolidációnál. Reggelig tartó tanácskozáson alakítják meg az új osztrák kormányt Bécsből jelentik. A november 9-én megvá­lasztott új nemzeti tanács kedden délután három órakor tartja első ülését. A pártok között folyó kormányalakítási tárgyalások az új parlament megnyitásának előestéjén még mindig nem vezettek eredményre, úgy­hogy Ender dr. dezignált kancellár az esti órákban m­ még egyszer felkérte a pártvezére­ket, üljenek össze újabb tanácskozásra és hozzák meg még az éjszaka folyamán a dön­tést. A polgári pártok megbízottai össze is ültek és a tárgyalások egész este tartottak. A tanácskozások időnként bővelkedtek drá­mai jelenetekben s az izgalom többi­zben oly magas fokra hágott, hogy az értekezletet félbe kellett szakítani. A tanácskozást este 10 óra­kor újra megkezdték és éjfél után még tar­tanak a tárgyalások. Még mindig nem sike­rült a megegyezés a következő vitás kérdések­ben: a Helmatblokk részvétele az új kor­mányban, az egyes miniszteri tárcák felosz­tása és a­ nemzeti tanács elnökségének kér­dése. Az új kormány végleges összeállítására irányuló tárgyalások éjszaka egy órakor még mltindig nem­ értek véget. Minthogy a nízgafepodást kedden a p­íszklai­bok elé kel terjeszteni jóváhagyás végett, az új kormány előreláthatóan a keddi megnyitó­ ülésen még nem terjeszti programját a parl­­ament elé. A következő ideiglenes kormánylistát kom­­portálták az éjszaka Bécs politikai körei­­ben: Kancellár: Ender (kér. szoc.) . Helyettes kancellár és külügy: Schöber. Belügy: Winkler (gazdaszövetség, Schoben blokk). Pénzügy: Judi (pártonkivüli). Hadügy: Vaugoin (kér. szoc.) Igazságügy: Slama vagy Walter (nagy­ném­et). Közoktatásügy: Czermák (kér. szoc.). Kereskedelem: Heinl (kér. szoc.). Földművelés: Thaler (kér. szoc.). Népjólét: Drexer (kér. szoc.). A parlament elnöki állásának betöltéséről parlamenti körökben hétfőn este úgy tudj­­ák, hogy azt a javaslatot, hogy ezt az áll­­ást, mint legnagyobb pártnak, a szociál­­demokratáknak engedjék át, végül el fogják fogadni. Steidle visszavonul a politikától Steidle dr., a Heimwehr volt szövetségi vezére, a tiroli tartományi főnökhöz. Inté­zett levelében bejelentette, hogy vissza­­vonul a politikai élettől. A török külügyminiszter három napot tölt a bolgár fővárosban Szófiából jelentik: Tevfik Rüzsdi bej tö­rök külügyminiszter a bolgár kormány meg­hívására december 1-én este Szófiába érkezett és december 3-áig marad ott. Rómából vasár­nap utazott el Velencébe és délután folytatta útját Szófia felé. Kíséretében van Subhi Zias, Törökország volt moszkvai nagykövete és a török köztársasági elnök mostani titkára, Kemal Aris­bej külügyminiszteri osztálytaná­csos, a miniszter magántitkára és három új­ságíró. Kedden Burov külügyminiszter regge­lit ad a török külügyminiszter tiszteletére, ugyanaznap este a török követségen ebéd, majd utána nagy fogadás lesz, amelyre meg­hívják a bolgár kormány ta­gjait, a diplo­máciai testületet és­­a sajtó képviselőit. A fo­gadást a török—bolgár társaság helyiségeiben rendezik. December 2 ára a program még véglegesen nem készült el, mert lehet, hogy­ a török külügyminisztert a király is kihallga­táson fogadja. A király ezidőszerint Baniá­­ban, a Balkán-hegységben lévő üdülőhelyeit tartózkodik, de lehetséges, hogy ottartózkodá­­sát megszakítja és visszatér Szófiába, hogy­ fogadja a török külügyminisztert. A bolgár sajtó meleghangú cikkekben üd­vözli a török külügyminisztert. A Zora meg­jegyzi, hogy Törökországnak, e muzulmán­ és nem szláv nemzetnek viselkedése Bulgáriái­val szemben mindig nagylelkűbb és neme­­sebb volt, mint Szerbiáé, e szláv országé, vagy Romániáé és Görögországé, amelyek­ épp úgy az ortodox keresztény egyházhoz tar­­toznak, mint Bulgária. Ara­tó fillér ....................... Francia aggodalom a „Balkán bekerítése“ miatt Párisból jelentik. Nagy feltűnést keltő cikk jelent meg hétfőin délben a Paris Midi­ben Gabriel Perreux, az ismert francia publi­cista tollából Litvinov orosz külügyi nép­biztos és Tevfik Rüsdi bég török külügymi­niszter legutóbbi olaszországi látogatásáról. Perreux szerint túlzott minden hír, amely Litvinov és Tevfik Rusch bég olaszországi tárgyalásairól nyilvánosságra került. Feltét­lenül megbízható forrásból arról értesül, — írja Perreux — hogy­­„Litvinov milánói útjá­nak célja a szovjet kormánynak Magyarország részéről történő de jure elismerése volt“. Oroszország pozíciója ezzel az aktussal lénye­gesen erősödnék a Balkánon. Litvinov ezen­kívül befejezéshez juttata egy másik régebbi akcióját is, amennyiben befejezte a speziai és génuai hajógyárral folytatott tárg­y­alásait, amelyeknek eredményeképpen a két olasz gyár új hadiflottát szállít a szovjetnek. Vég­eredményben tehát a Balkán bekerítéséne­k, folytatásáról van szó, — írja Perreux. Nyu­­gaton Olaszország, északon Magyarország, keleten a szovjet, délen pedig Bulgária zárja be a balkáni gyűrűt, amelyben ezek után most már Franciaország „szegény szövetségese”, Románia sem tanúsíthat ellentállást többé. Tevfik Rüsdi bég milánói útjának célja a görög—török—olasz szerződés megkötése volt, amelyben mindhárom hatalom kötelezi magát arra, hogy megőrzi az Égei-tenger status quo-ját és az egész Égei-tengert a há­rom szignatórius állam kizárólagos területé­nek nyilvánítja. Ezzel Románia után Szerbiára is rákerült a bilincs. Korai lenne ugyan német—orosz—olasz blokkról beszélni,­ Németországot azonban semmi sem akadá­lyozza abban, hogy később tényleg csatlakoz­­­zék ehhez a csábító gyűrűhöz, feltéve, hogy vállalkozik ilyen veszélyes játékra.

Next