Magyarság, 1931. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-17 / 13. szám

rösen azt ellenezték a bizottság egyes tagjai, hogy a kereskedelmi miniszter nemcsak vizsgálatot rendelhet el saját hatáskörében, hanem az adó és vám­ tekintetében engedé­lyezett kedvezmények megvonásával, a köz­­szállításokból való kizárással és egyéb ked­vezmények megvonásával sújthatja a karle­reket és kényszerítheti azokat a közgazda­ságra nézve kérői működés abbahagyására. Bíró Pál azt javasolta, hogy­­­a diszkrecio­nális jogra vonatkozó részt töröljék a sza­kaszból, Lakatos Gyula pedig a felsorolt esetekre a karterbíróság döntését hozta ja­vaslatba. Zsitvay Tibor igazságügy-miniszter kifej­tette, hogy az indítvány alkotmányjogi s­zempontból helyes, közgazdasági szempont­ból azonban nem kíván vele foglalkozni. A bizottság többségére bízta azt, miképpen akarnak határozni a módosítás sorsáról. " Bod János kereskedelmi miniszter közgaz­dasági szempontból megvilágította azokat az okokat, amelyek szükségessé teszik, hogy a kereskedelmi miniszter a törvényben számára biztosított felhatalmazással élhessen. ■ Ezután szavazásra került a sor és tizenegy szóval, nyolc ellenében elfogadták Lakatos módosítását. Bíró Pál indítványát a bizott­ság elvetette. A 7-ik szakasz után, amelynél szintén élénk vita volt, a tanácskozást bere­­kesztették. A tárgyalást hétfőn folytatják és valószínűleg végleg be is fejeződik a bizott­sági tárgyalás. Torocsányi Vilmos Pál döntőbírói állása nem összeférhetetlen a képviselőséggel Tomcsányi Vilmos Pál országgyűlési kép­viselő összeférhetetlenségi bejelentést tett önmaga ellen. A kormány ugyanis a képvi­selőt a Rómában székelő magyar—olasz­­ve­gyes döntőbíróság egyik megüresedett helyére döntőbíróvá nevezte ki. Tomcsányi Vilmos Pál a működéséért őt megillető honoráriumot nem veszi fel. . Az­­ állandó­ összeférhetetlenségi bizottság pénteken foglalkozott Teleki Tibor gróf elnöklete alatt Putnoky Móric, előadásában a bejelentéssel és egyhangúlag kimondta, hogy nem forog fenn össeférhetetlenség. ismét tárgyalnak Párisban az osztrák és magyar háborelőtti államadósságokról Parisból jelentik. A háború előtti osztrák és magyar államadósságok rendezéséről tárgyaló értekezlet csütörtökön ismét összeült Páris­­b­an, hogy folytassa a decemberben függőben maradt kérdések megvitatását. Az­ értekezlet elhatározta, hogy a sajtó számára nem­ ad ki semmiféle közleményt. NYARY ANDOR: iz in embereim Zamatos magyarsággal megírt 2* novella. Gárdonyi Géz óta ilyen jók­is magyarsággal és tisztalátás­­sal nem írták a magyar faluról és annak hus-vér ■ ■ • ‘ • embereiről. ARA­D PENGŐ Megrendelhető a MAGYARSÁG­­ kiadóhivatalában, VI., Aradi-utra L., t. emelet. A fajhő írta: Majthényi György A fajhő kérdése Jóska öcsémmel kap­csolatosan vetődött felszínre, másodszor életemben. Először az iskolában kerül­hetett szóba s alkalmasint én is tanul­hattam róla, de mivel később sem a ma­gánéletemben, sem a hivatalomban nem igen volt alkalmam a fajhővel, mint olyannal, foglalkozni­, meg aztán az ér­deklődésemet sem ingerelte a hőnek ez a különleges neme, illetőleg faja — szé­gyen ide, szégyen oda —bevallom, el­párolgott a fejemből mindaz, amit min­den jólnevelt és iskolázott embernek a fajhőről tudnia illik. Tudom, hogy ez a vallomásom nagyon meg fog kisebbíteni azok szemében, akik eddig azt hitték rólam, hogy tisztában vagyok a fajhővel és, természetesen, azt várták volna, hogy másképpen nyilatkozom ebben az ügy­ben, de világéletemben mindig az igaz­ság barátja voltam, még akkor is, ha ez a­ vesztemet okozta. Fenti vallomásomat hát vissza nem veszem s itt állok fajhő nélkül —d­ másként nem tehetek. Pedig, mint említettem, a fajhő má­sodszor is terítékre került életemben s ennek ellenére sem vagyok közelebbi ismeretségben vele. Hogy miért? Hát éppen ez fog kisülni az alábbiakból. Ott kell kezdenem, hogy Jóska öcsém, a család Benjáminja, Beregszászban, Cseh megszállt területen, őrizte Tahiká­val együtt a régi otthont. Tatukát, mint annyi más magyar tisztviselőt, szintén Júsipiccelték a csehek az állásából, de ő nem adta fel a jogait s addig nem akart Beregszászból eljönni, amíg igazságot nem kap. Jóska meg éppen csak levizs­gázott a gimnázium hatodik osztályá­­ból, amikor a felfordulás történt s mivel a hetedikbe akart volna beiratkozni —, nem volt már ott a gimnázium. A tan­testület vagy nyolc kilométerrel arrébb, persze, már innen a határon, Tarpán, ütötte föl a sátorfáját. Jóska azonban egyet se busu­lt. Mindig eminens tanuló, nyilteszü Hu volt s flegmatikus. Azt gon­dolta, majd csak lesz valahogy,, mert úgy még sohase volt, hogy sehogy se lett volna. Ottmaradt hát Tatuka mellett, néhány tanítványt vállalt, mert már az első osztálytól kezdve ínstruktorosko­­dott, de közben a kávéházba is eljárt, ahol egy földbirtokost, meg egy gazdag kereskedőt oktatott, nem megvetendő tandíj ellenében, az alsósjáték különböző fortélyaira. így telt-múlt az ideje és őszre tél­i ta­vasz, tavaszra meg nyár következett. Június elseje volt már, amikor Tatuka egy este így szólt Jóskához: — Nem gondolod, fiam, hogy az isko­lával is kellene már törődnöd? ■■ Jóska pedig, némi töprengés után, amely alatt arra gondolt, hogy gondol-e ő csakugyan az iskolára, így felelt: •— Hát isten átmehetek Tarpára, ha Tatuka akarja ... Ezzel az ügy el is volt intézve. Tatuka másnap hajnalban összecsomagolta Jós­ka hátizsákját, amelyben minden volt, csak iskolakönyv nem, Jóska meg össze­­kotorta a különböző tandíjak maradé­kait s azzal nekivágott a nyolckilomé­­teres útnak. Augusztus közepén azonban megint otthon, volt, elfoglalta helyét a kávéházi­ban s éppen egy bankigazgatónak ecse­telte szivrehatóan a flegma előnyét az alsósban, amikor a régi kibicek körül­vették. — Hát hol voltál ennyi ideig, fiam? Hi­szen vagy két hónapja nem láttunk. Csak nem betegeskedtél? — Nem, hálistennek — feleli Jóska —, csak éppen Tarpán voltam. — Oszt mit csináltál ott, fiam? — Megettem ezerkétszáz tojást. Vidéki emberek igen szeretnek csodál­kozni, h­át négy i-vel is kérdezték most: mi-i-i-ti? Jóska aztán elmagyarázta — közben a bankigazgató felé udvarias­kod­va: — Megkontrázom én azt az ab­szolútot, de még a partit is, igazgató uram! —, hogy hát ennie is kellett és a tojás volt a legolcsóbb. De a kibicek nem elégedtek meg ennyivel, tovább faggatták a fiút és Jóska végre is beval­lotta, hogy távolléte alatt a hetediket kel­lett elvégeznie. ,­­— De, persze, megbuktál, mi? — gö­­cögtek jóízűen. — Sőt!... Mit is tetszik rekontrázni? A kasszát, meg a százast? Az összes adat nem ?. Akkor szubkontra! Hanem Kauffmann bácsi, akiről azt tartották, hogy még önmagának se hitt el semmit eddigi életében, olyan kelle­metlenül nyaggatta, hogy Jóska benyúlt a zsebébe, előszedte a bizonyítványt és odaadta. Szinjeles volt, így hát békén hagyták s ő most már tovább is úgy élt, mint azelőtt: tanított, kártyázott s mivel néhány alkalom ugy hozta magával, hát üzleteket is kötött. Először egy kis házat adott el. Csak kis Ház volt, kétholdas belsőséggel, de kez­detnek ennyivel is megelégedett. Aztán, amikor a tél közeledett, bár a fára ve­tette magát. Eleinte egy-két vagont, ké­sőbb tíz-húsz vagont is közvetített. Hogy a jómód föl ne vesse, külön éléskamrát rendezett be magának, amelyben nagy választékban szerepeltek , a különböző rendű és rangú befőttek, a komolyabb ételneműek közül pedig a sonkák és kol­bászok. De a télnek is vége lett, a sonkáknak is, Taluka még mindig nem tudta jogait elismertetni a csehekkel és ezen a tava­szon kisé nyugtalanabb volt a szokott­nál. Ezért már májusban szólt Jóská­nak : — Nem gondolod, fiam, hogy az érett­ségivel is kellene törődnöd? Jóska, némi tűnődés után, m­egintcsak azt felelte, amit tavaly: — Hát isten, átmehetek Tarpára, ha Tatuka akarja ... És minden úgy történt, mint az előző évben. Jóska átsétált a rákzsákkal Tar­pára, beiratkozott, tanított, tanult és to­jást evett Könyve ezutal se­hol, ami nem volt nagy baj, hiszen pompás me­móriája mindent megőrzött, amit az is­kolában hallott, meg aztán a tanítvá­nyaival is átvette az anyagot. Csak ép­pen a fizikával volt megakadva. Lehet,, hogy az előadó tanár jobban meg volt akadva, mint ő, mert minden diákkal csak két kérdést vett át. Ezt a két kér­dést aztán mindegyik úgy fújta, hogy öröm volt hallgatni. Ekkor történt, hogy többévi távollét után hazamentem, a régi otthonomba, s mikor megtudtam Tatukától, hogy Jóska mikor érettségizik, átsétáltam Tarpára. Jókor indultam s alig múlt két óra, amikor megérkeztem. Jóskát, nagy meglepetésemre, az iskolaépület lépcső­jén ülve találtam. Nem tudtam­­ mire vélni a dolgot, mert ahogy Jóskát ismer­tem, az érettségi nem nagyon izgathatta. Mit keresett hát ilyen hajnalban már az iskola előtt? — Jaj, öregem — magy­arázta Jóska szokatlan koránkelését —, az osztály­­vizsgákról bizony mindkét napon elkés­tem. Első nap, pláne, tízkor tolakodtam csak be!... Azt mondta az osztályfőnö­köm, ha az érettségin csak egy percet Hétfőn vizsgálta meg az igazoló­választmány Weltner Jakab és Buchinger Manó mandátumát A községpolitikai érdeklődés központjá­ban még mindig az igazolóválasztmány mű­ködése áll, de már nem sokáig, mert a vá­lasztmány Csilléry András dr. elnökletével páratlanul gyors tempóban végez a petíciók­kal és a mandátumok igazolásával, úgy volt, hogy a legközelebbi ülést szombaton délelőtt tartják meg, azonban az utolsó pil­lanatban az elnök intézkedésére a már ki­küldött és kikézbesített meghívókat egy újabb értesítéssel visszavonták és közölték az érdekeltekkel, hogy az igazolóválasztmány legközelebbi ülése nem szombaton, hanem hétfőn délelőtt tesz. Ezen az ülésen tárgyal­ják a Friedrich-p­ártnak­ és a /vissaj/-párt­­nak, továbbá az egységes pártnak azt a pe­tícióját, amelyet a belvárosi választás ellen nyújtottak be. Napirenden szerepel továbbá a zuglói választás petícióinak megvizsgálása, ezt a kerületet a demokraták, a Friedrich­­párt, Frassayék és a frontharcosok­­támadták meg. Azután sorra veszik a lágymányosi ke­rület demokrata petícióját és az angyalföldi petíciót, amelyet Rassayék terjesztettek be. Igen érdekes tárgysorozata az igazoló­­választmánynak az a petíció is, amelyet Weltner Jakab és Buchinger Manó mandá­tuma ellen juttattak el a választmányhoz ebben a petícióban kétségbe vonják azt, hogy Weltner Jakabnak és Buchinger Manónak oda lehetne ítélni a mandátumot, még­pedig azért, mert hatévi helybenlakásuk nincs igazolva. Az igazolóválasztmány kötelesség­­szerűen felhívta a bejelentő hivatalt, hogy közölje a két megválasztott szocialista bizott­sági tag helybenlakására vonatkozó adatokat. Ez az értesítés meg is érkezett, azonban az igazolóválasztmány elnöksége hiányosnak találta, mert a bejelentő hivatal csak annyit közölt, hogy az ő tudomása szerint Weltner Jakab és Buchinger Manó budapesti lakosok Ezzel az értesítéssel az igazolóválasztmány nem elégedett meg, hanem hivatalból kérte, hogy egészítsék ki az­­ adatokat, pontosan megjelölve, hogy az illetők dátum szerint mióta laknak Budapesten. Annál is inkább szükség volt erre, mert köztudomású tény, hogy úgy Weltner Jakab, mint Buchinger Manó hosszú éveken át külföldön tartóz­kodtak. Az igazolóválasztmány másodszori érdek­lődésére meg is kapta azután a pontos ada­tokat. A liberális párt túlzott igényeket támaszt Mihelyt végeztek a petíciókkal és igazol­ták a mandátumokat, legteljesebb erővel megindul a városháza új berendezkedési kampánya. Ezen a téren a legteljesebb mér­tékben érvényesülnek azok a törvényes elő­írások, amelyek megszabják az egyes pártok részesedését a hatalmi pozíciókban. Szó van legelőször is a törvényhatósági tanács össze­állításáról és e tekintetben állítólag csak Bassayéknak vannak túlzott igényeik, mert ők ragaszkodnak ahhoz, hogy a törvényható­sági tanácsban két tagsági helyet kapjanak.­ Ezt a kívánságot a jobstofcFsííó­­ pártok há'ki tudják honorálni, mert akkor joggal léphet­nének föl túlzott igényekkel a többi bal­oldali pártok is. Mikor ezt közölték Bassay Károllyal a pártközi megbeszélésen, Bassay Károly kijelentette, hogy ő nem hajlandó alkudozni, nem verekszik pontokért­, "de ha csak a kritika területére szorítják át, akkor vállalja ezt a szerepet is. Ezzel szemben az örökös tagol­ megállapí­tásánál Passay Károly már más hangot ütött meg, hangsúlyozva, hogy reméli: e tekintet­ben konciliánsak lesznek a jobboldali pár­tok. Itt is két tagságra számítanak Rassayék, holott erről sem lehet szó, már csak azért sem, mert egy örökös tag, Baracs Marcell már van az ő soraikban. A demokratáknál pedig egy sincs. Lázár Ferenc dr. nyomaté­kosan hangoztatta is, hogy ilyen ad hoc ér­tekezleteken, mint a pártközi megbeszélés nem lehet jobbra-balra alkudozgatni, ezt a rendszert lehetetlenség meghonosítani. A GyOSz fasizmust akar játszani a városházán A Keresztény Községi Párt intézőbizott­sága felhatalmazást adott az elnökségnek arra, hogy a­ tagsági helyek betöltésére vo­natkozólag kikkel tárgyaljanak. Ezeket a tárgyalásokat hétfőn befejezik, úgyhogy ak­korára elkészül ez a lista. A legnagyobb meglepetéssel tárgyalták az intézőbizottságban a GyOSz igazgatóságának terrorizáló fellépését. A GyOSz igazgatósága ugyanis azt akarja, hogy mint érdekképvise­leti tagok,. "Fenyő Miksa és Fellner Pál ke­rüljenek be a törvényhatósági bizottság köz­gyűlésébe. Azt is közölték már az illetékes tényezőkkel, hogy ha a főváros községi párt­jai mást jelölnének és nem Fenyő Miksát és Fellner Pált, akkor ők ezeket a mandátum­ról lemondatják. A párt intézőbizottságában rámutattak arra, hogy Fenyő Miksáék fasizmust játsza­nak Magyarországon. Csak az olasz fasiszta államban lehetséges ugyanis az, hogy az ér­dekképviselet önmaga jelöl ki képviselőt a­ törvényhatósági bizottságba. Nálunk demo­krácia van és autonómia, amelyet azonban a GyOSz vezetősége a legkevésbé sem tart tiszteletben, mert rá akarja oktrojálni az autonómiára a maga jelöltjeit, holott a ma­gyar demokratikus törvény nyíltan előírja,, hogy a főváros autonómiája választja ki az, érdekképviseletek választmányi és igazgató­­sági tagjai közül azt a személyt, akit meg akar hívni a maga testületébe. A törvényt" akarják tehát a GyOSz-ék fé­refolni. " Rámutattak a pártban arra is, hogy a­­ GyOSz még a fővárosnál is államot akar­­ játszani az államban. A főváros vezetősége, természetesen, nem járulhat hozzá ehhez a játékhoz, különben is a GyOSz választmá­nyának m­ajdnem valamennyi tagja szállt-■ u­tója a fővárosnak és így rájuk föltétlenül«,, vonatkozik az összeférhetetlenségi törvény, úgyhogy minden valószínűség szerint a köz­gyűlés nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy* a GyOSz soraiból érdekképviselőt válasszon­­meg. v ■ 1 • Kisiparos-e Holzer Sándor, , Becsey Antal, Bittner János és *" Dembitz Gyula Baj van egy másik érdekképviselettel is, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara pánikon átiratot intézett az igazolóválaszt* Hiányhoz, amelyben tiltakozik az ellen, hogy­ az ő beküldött névjegyzékéből kifogásolják­ olyan kisiparosok előterjesztését az érdek­képviseleti tagságra, mint aminő például­, Becsey Antal, Bittner János, Gembitz Gyula, Stolczer Sándor stb. A kamara a maga át­iratában azt vitatja, hogy a megnevezett urak­, igenis kisiparosok, mert a törvény a kisipar­­os fogalmi körét semmilyen formában sem­ írja körül,és a megnevezett urak kisipari­ érdekcsoportokat képviselnek, ezek a kama­rai tagok valamennyien ipartestületi vezetők, személyek s őket az ipari közvélemény való­ságos kézműveseknek és kisiparosoknak let,, kinti. Ezért tehát ragaszkodnak ahhoz, hogy, az igazolóválasztmány fogadja el az ő elő-­ terjesztésüket is és tiltakoznak az ellen, hogy a fenti neveket töröljék a kamara kis­ipari listájából. Az igazolóválasztmány ebben a kérdésben a legközelebb foglal álláspontot, de máris ki is alakult az a nézet, hogy vállalkozókat, nagy-,, kereskedőket stb. semmiesetre sem lehet kis-, iparosoknak tekinteni. A Keresztény Községi Párt intézőbizott-,,­sága pénteken este ülést tartott és ezen az, érdekképviseleti és új örökös tagok névsorá­nak megállapításával foglalkoztak. 1931 január 17, szombat Szombaton a rádióban az állan­at­­osfflasziin Daicovics hainsemte

Next