Magyarság, 1931. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-17 / 13. szám
rösen azt ellenezték a bizottság egyes tagjai, hogy a kereskedelmi miniszter nemcsak vizsgálatot rendelhet el saját hatáskörében, hanem az adó és vám tekintetében engedélyezett kedvezmények megvonásával, a közszállításokból való kizárással és egyéb kedvezmények megvonásával sújthatja a karlereket és kényszerítheti azokat a közgazdaságra nézve kérői működés abbahagyására. Bíró Pál azt javasolta, hogya diszkrecionális jogra vonatkozó részt töröljék a szakaszból, Lakatos Gyula pedig a felsorolt esetekre a karterbíróság döntését hozta javaslatba. Zsitvay Tibor igazságügy-miniszter kifejtette, hogy az indítvány alkotmányjogi szempontból helyes, közgazdasági szempontból azonban nem kíván vele foglalkozni. A bizottság többségére bízta azt, miképpen akarnak határozni a módosítás sorsáról. " Bod János kereskedelmi miniszter közgazdasági szempontból megvilágította azokat az okokat, amelyek szükségessé teszik, hogy a kereskedelmi miniszter a törvényben számára biztosított felhatalmazással élhessen. ■ Ezután szavazásra került a sor és tizenegy szóval, nyolc ellenében elfogadták Lakatos módosítását. Bíró Pál indítványát a bizottság elvetette. A 7-ik szakasz után, amelynél szintén élénk vita volt, a tanácskozást berekesztették. A tárgyalást hétfőn folytatják és valószínűleg végleg be is fejeződik a bizottsági tárgyalás. Torocsányi Vilmos Pál döntőbírói állása nem összeférhetetlen a képviselőséggel Tomcsányi Vilmos Pál országgyűlési képviselő összeférhetetlenségi bejelentést tett önmaga ellen. A kormány ugyanis a képviselőt a Rómában székelő magyar—olaszvegyes döntőbíróság egyik megüresedett helyére döntőbíróvá nevezte ki. Tomcsányi Vilmos Pál a működéséért őt megillető honoráriumot nem veszi fel. . Az állandó összeférhetetlenségi bizottság pénteken foglalkozott Teleki Tibor gróf elnöklete alatt Putnoky Móric, előadásában a bejelentéssel és egyhangúlag kimondta, hogy nem forog fenn össeférhetetlenség. ismét tárgyalnak Párisban az osztrák és magyar háborelőtti államadósságokról Parisból jelentik. A háború előtti osztrák és magyar államadósságok rendezéséről tárgyaló értekezlet csütörtökön ismét összeült Párisban, hogy folytassa a decemberben függőben maradt kérdések megvitatását. Az értekezlet elhatározta, hogy a sajtó számára nem ad ki semmiféle közleményt. NYARY ANDOR: iz in embereim Zamatos magyarsággal megírt 2* novella. Gárdonyi Géz óta ilyen jókis magyarsággal és tisztalátással nem írták a magyar faluról és annak hus-vér ■ ■ • ‘ • embereiről. ARAD PENGŐ Megrendelhető a MAGYARSÁG kiadóhivatalában, VI., Aradi-utra L., t. emelet. A fajhő írta: Majthényi György A fajhő kérdése Jóska öcsémmel kapcsolatosan vetődött felszínre, másodszor életemben. Először az iskolában kerülhetett szóba s alkalmasint én is tanulhattam róla, de mivel később sem a magánéletemben, sem a hivatalomban nem igen volt alkalmam a fajhővel, mint olyannal, foglalkozni, meg aztán az érdeklődésemet sem ingerelte a hőnek ez a különleges neme, illetőleg faja — szégyen ide, szégyen oda —bevallom, elpárolgott a fejemből mindaz, amit minden jólnevelt és iskolázott embernek a fajhőről tudnia illik. Tudom, hogy ez a vallomásom nagyon meg fog kisebbíteni azok szemében, akik eddig azt hitték rólam, hogy tisztában vagyok a fajhővel és, természetesen, azt várták volna, hogy másképpen nyilatkozom ebben az ügyben, de világéletemben mindig az igazság barátja voltam, még akkor is, ha ez a vesztemet okozta. Fenti vallomásomat hát vissza nem veszem s itt állok fajhő nélkül —d másként nem tehetek. Pedig, mint említettem, a fajhő másodszor is terítékre került életemben s ennek ellenére sem vagyok közelebbi ismeretségben vele. Hogy miért? Hát éppen ez fog kisülni az alábbiakból. Ott kell kezdenem, hogy Jóska öcsém, a család Benjáminja, Beregszászban, Cseh megszállt területen, őrizte Tahikával együtt a régi otthont. Tatukát, mint annyi más magyar tisztviselőt, szintén Júsipiccelték a csehek az állásából, de ő nem adta fel a jogait s addig nem akart Beregszászból eljönni, amíg igazságot nem kap. Jóska meg éppen csak levizsgázott a gimnázium hatodik osztályából, amikor a felfordulás történt s mivel a hetedikbe akart volna beiratkozni —, nem volt már ott a gimnázium. A tantestület vagy nyolc kilométerrel arrébb, persze, már innen a határon, Tarpán, ütötte föl a sátorfáját. Jóska azonban egyet se busult. Mindig eminens tanuló, nyilteszü Hu volt s flegmatikus. Azt gondolta, majd csak lesz valahogy,, mert úgy még sohase volt, hogy sehogy se lett volna. Ottmaradt hát Tatuka mellett, néhány tanítványt vállalt, mert már az első osztálytól kezdve ínstruktoroskodott, de közben a kávéházba is eljárt, ahol egy földbirtokost, meg egy gazdag kereskedőt oktatott, nem megvetendő tandíj ellenében, az alsósjáték különböző fortélyaira. így telt-múlt az ideje és őszre téli tavasz, tavaszra meg nyár következett. Június elseje volt már, amikor Tatuka egy este így szólt Jóskához: — Nem gondolod, fiam, hogy az iskolával is kellene már törődnöd? ■■ Jóska pedig, némi töprengés után, amely alatt arra gondolt, hogy gondol-e ő csakugyan az iskolára, így felelt: •— Hát isten átmehetek Tarpára, ha Tatuka akarja ... Ezzel az ügy el is volt intézve. Tatuka másnap hajnalban összecsomagolta Jóska hátizsákját, amelyben minden volt, csak iskolakönyv nem, Jóska meg összekotorta a különböző tandíjak maradékait s azzal nekivágott a nyolckilométeres útnak. Augusztus közepén azonban megint otthon, volt, elfoglalta helyét a kávéháziban s éppen egy bankigazgatónak ecsetelte szivrehatóan a flegma előnyét az alsósban, amikor a régi kibicek körülvették. — Hát hol voltál ennyi ideig, fiam? Hiszen vagy két hónapja nem láttunk. Csak nem betegeskedtél? — Nem, hálistennek — feleli Jóska —, csak éppen Tarpán voltam. — Oszt mit csináltál ott, fiam? — Megettem ezerkétszáz tojást. Vidéki emberek igen szeretnek csodálkozni, hát négy i-vel is kérdezték most: mi-i-i-ti? Jóska aztán elmagyarázta — közben a bankigazgató felé udvariaskodva: — Megkontrázom én azt az abszolútot, de még a partit is, igazgató uram! —, hogy hát ennie is kellett és a tojás volt a legolcsóbb. De a kibicek nem elégedtek meg ennyivel, tovább faggatták a fiút és Jóska végre is bevallotta, hogy távolléte alatt a hetediket kellett elvégeznie. ,— De, persze, megbuktál, mi? — göcögtek jóízűen. — Sőt!... Mit is tetszik rekontrázni? A kasszát, meg a százast? Az összes adat nem ?. Akkor szubkontra! Hanem Kauffmann bácsi, akiről azt tartották, hogy még önmagának se hitt el semmit eddigi életében, olyan kellemetlenül nyaggatta, hogy Jóska benyúlt a zsebébe, előszedte a bizonyítványt és odaadta. Szinjeles volt, így hát békén hagyták s ő most már tovább is úgy élt, mint azelőtt: tanított, kártyázott s mivel néhány alkalom ugy hozta magával, hát üzleteket is kötött. Először egy kis házat adott el. Csak kis Ház volt, kétholdas belsőséggel, de kezdetnek ennyivel is megelégedett. Aztán, amikor a tél közeledett, bár a fára vetette magát. Eleinte egy-két vagont, később tíz-húsz vagont is közvetített. Hogy a jómód föl ne vesse, külön éléskamrát rendezett be magának, amelyben nagy választékban szerepeltek , a különböző rendű és rangú befőttek, a komolyabb ételneműek közül pedig a sonkák és kolbászok. De a télnek is vége lett, a sonkáknak is, Taluka még mindig nem tudta jogait elismertetni a csehekkel és ezen a tavaszon kisé nyugtalanabb volt a szokottnál. Ezért már májusban szólt Jóskának : — Nem gondolod, fiam, hogy az érettségivel is kellene törődnöd? Jóska, némi tűnődés után, megintcsak azt felelte, amit tavaly: — Hát isten, átmehetek Tarpára, ha Tatuka akarja ... És minden úgy történt, mint az előző évben. Jóska átsétált a rákzsákkal Tarpára, beiratkozott, tanított, tanult és tojást evett Könyve ezutal sehol, ami nem volt nagy baj, hiszen pompás memóriája mindent megőrzött, amit az iskolában hallott, meg aztán a tanítványaival is átvette az anyagot. Csak éppen a fizikával volt megakadva. Lehet,, hogy az előadó tanár jobban meg volt akadva, mint ő, mert minden diákkal csak két kérdést vett át. Ezt a két kérdést aztán mindegyik úgy fújta, hogy öröm volt hallgatni. Ekkor történt, hogy többévi távollét után hazamentem, a régi otthonomba, s mikor megtudtam Tatukától, hogy Jóska mikor érettségizik, átsétáltam Tarpára. Jókor indultam s alig múlt két óra, amikor megérkeztem. Jóskát, nagy meglepetésemre, az iskolaépület lépcsőjén ülve találtam. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert ahogy Jóskát ismertem, az érettségi nem nagyon izgathatta. Mit keresett hát ilyen hajnalban már az iskola előtt? — Jaj, öregem — magyarázta Jóska szokatlan koránkelését —, az osztályvizsgákról bizony mindkét napon elkéstem. Első nap, pláne, tízkor tolakodtam csak be!... Azt mondta az osztályfőnököm, ha az érettségin csak egy percet Hétfőn vizsgálta meg az igazolóválasztmány Weltner Jakab és Buchinger Manó mandátumát A községpolitikai érdeklődés központjában még mindig az igazolóválasztmány működése áll, de már nem sokáig, mert a választmány Csilléry András dr. elnökletével páratlanul gyors tempóban végez a petíciókkal és a mandátumok igazolásával, úgy volt, hogy a legközelebbi ülést szombaton délelőtt tartják meg, azonban az utolsó pillanatban az elnök intézkedésére a már kiküldött és kikézbesített meghívókat egy újabb értesítéssel visszavonták és közölték az érdekeltekkel, hogy az igazolóválasztmány legközelebbi ülése nem szombaton, hanem hétfőn délelőtt tesz. Ezen az ülésen tárgyalják a Friedrich-pártnak és a /vissaj/-pártnak, továbbá az egységes pártnak azt a petícióját, amelyet a belvárosi választás ellen nyújtottak be. Napirenden szerepel továbbá a zuglói választás petícióinak megvizsgálása, ezt a kerületet a demokraták, a Friedrichpárt, Frassayék és a frontharcosoktámadták meg. Azután sorra veszik a lágymányosi kerület demokrata petícióját és az angyalföldi petíciót, amelyet Rassayék terjesztettek be. Igen érdekes tárgysorozata az igazolóválasztmánynak az a petíció is, amelyet Weltner Jakab és Buchinger Manó mandátuma ellen juttattak el a választmányhoz ebben a petícióban kétségbe vonják azt, hogy Weltner Jakabnak és Buchinger Manónak oda lehetne ítélni a mandátumot, mégpedig azért, mert hatévi helybenlakásuk nincs igazolva. Az igazolóválasztmány kötelességszerűen felhívta a bejelentő hivatalt, hogy közölje a két megválasztott szocialista bizottsági tag helybenlakására vonatkozó adatokat. Ez az értesítés meg is érkezett, azonban az igazolóválasztmány elnöksége hiányosnak találta, mert a bejelentő hivatal csak annyit közölt, hogy az ő tudomása szerint Weltner Jakab és Buchinger Manó budapesti lakosok Ezzel az értesítéssel az igazolóválasztmány nem elégedett meg, hanem hivatalból kérte, hogy egészítsék ki az adatokat, pontosan megjelölve, hogy az illetők dátum szerint mióta laknak Budapesten. Annál is inkább szükség volt erre, mert köztudomású tény, hogy úgy Weltner Jakab, mint Buchinger Manó hosszú éveken át külföldön tartózkodtak. Az igazolóválasztmány másodszori érdeklődésére meg is kapta azután a pontos adatokat. A liberális párt túlzott igényeket támaszt Mihelyt végeztek a petíciókkal és igazolták a mandátumokat, legteljesebb erővel megindul a városháza új berendezkedési kampánya. Ezen a téren a legteljesebb mértékben érvényesülnek azok a törvényes előírások, amelyek megszabják az egyes pártok részesedését a hatalmi pozíciókban. Szó van legelőször is a törvényhatósági tanács összeállításáról és e tekintetben állítólag csak Bassayéknak vannak túlzott igényeik, mert ők ragaszkodnak ahhoz, hogy a törvényhatósági tanácsban két tagsági helyet kapjanak. Ezt a kívánságot a jobstofcFsííó pártok há'ki tudják honorálni, mert akkor joggal léphetnének föl túlzott igényekkel a többi baloldali pártok is. Mikor ezt közölték Bassay Károllyal a pártközi megbeszélésen, Bassay Károly kijelentette, hogy ő nem hajlandó alkudozni, nem verekszik pontokért, "de ha csak a kritika területére szorítják át, akkor vállalja ezt a szerepet is. Ezzel szemben az örökös tagol megállapításánál Passay Károly már más hangot ütött meg, hangsúlyozva, hogy reméli: e tekintetben konciliánsak lesznek a jobboldali pártok. Itt is két tagságra számítanak Rassayék, holott erről sem lehet szó, már csak azért sem, mert egy örökös tag, Baracs Marcell már van az ő soraikban. A demokratáknál pedig egy sincs. Lázár Ferenc dr. nyomatékosan hangoztatta is, hogy ilyen ad hoc értekezleteken, mint a pártközi megbeszélés nem lehet jobbra-balra alkudozgatni, ezt a rendszert lehetetlenség meghonosítani. A GyOSz fasizmust akar játszani a városházán A Keresztény Községi Párt intézőbizottsága felhatalmazást adott az elnökségnek arra, hogy a tagsági helyek betöltésére vonatkozólag kikkel tárgyaljanak. Ezeket a tárgyalásokat hétfőn befejezik, úgyhogy akkorára elkészül ez a lista. A legnagyobb meglepetéssel tárgyalták az intézőbizottságban a GyOSz igazgatóságának terrorizáló fellépését. A GyOSz igazgatósága ugyanis azt akarja, hogy mint érdekképviseleti tagok,. "Fenyő Miksa és Fellner Pál kerüljenek be a törvényhatósági bizottság közgyűlésébe. Azt is közölték már az illetékes tényezőkkel, hogy ha a főváros községi pártjai mást jelölnének és nem Fenyő Miksát és Fellner Pált, akkor ők ezeket a mandátumról lemondatják. A párt intézőbizottságában rámutattak arra, hogy Fenyő Miksáék fasizmust játszanak Magyarországon. Csak az olasz fasiszta államban lehetséges ugyanis az, hogy az érdekképviselet önmaga jelöl ki képviselőt a törvényhatósági bizottságba. Nálunk demokrácia van és autonómia, amelyet azonban a GyOSz vezetősége a legkevésbé sem tart tiszteletben, mert rá akarja oktrojálni az autonómiára a maga jelöltjeit, holott a magyar demokratikus törvény nyíltan előírja,, hogy a főváros autonómiája választja ki az, érdekképviseletek választmányi és igazgatósági tagjai közül azt a személyt, akit meg akar hívni a maga testületébe. A törvényt" akarják tehát a GyOSz-ék férefolni. " Rámutattak a pártban arra is, hogy a GyOSz még a fővárosnál is államot akar játszani az államban. A főváros vezetősége, természetesen, nem járulhat hozzá ehhez a játékhoz, különben is a GyOSz választmányának majdnem valamennyi tagja szállt-■ utója a fővárosnak és így rájuk föltétlenül«,, vonatkozik az összeférhetetlenségi törvény, úgyhogy minden valószínűség szerint a közgyűlés nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy* a GyOSz soraiból érdekképviselőt válasszonmeg. v ■ 1 • Kisiparos-e Holzer Sándor, , Becsey Antal, Bittner János és *" Dembitz Gyula Baj van egy másik érdekképviselettel is, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara pánikon átiratot intézett az igazolóválaszt* Hiányhoz, amelyben tiltakozik az ellen, hogy az ő beküldött névjegyzékéből kifogásolják olyan kisiparosok előterjesztését az érdekképviseleti tagságra, mint aminő például, Becsey Antal, Bittner János, Gembitz Gyula, Stolczer Sándor stb. A kamara a maga átiratában azt vitatja, hogy a megnevezett urak, igenis kisiparosok, mert a törvény a kisiparos fogalmi körét semmilyen formában sem írja körül,és a megnevezett urak kisipari érdekcsoportokat képviselnek, ezek a kamarai tagok valamennyien ipartestületi vezetők, személyek s őket az ipari közvélemény valóságos kézműveseknek és kisiparosoknak let,, kinti. Ezért tehát ragaszkodnak ahhoz, hogy, az igazolóválasztmány fogadja el az ő elő- terjesztésüket is és tiltakoznak az ellen, hogy a fenti neveket töröljék a kamara kisipari listájából. Az igazolóválasztmány ebben a kérdésben a legközelebb foglal álláspontot, de máris ki is alakult az a nézet, hogy vállalkozókat, nagy-,, kereskedőket stb. semmiesetre sem lehet kis-, iparosoknak tekinteni. A Keresztény Községi Párt intézőbizott-,,sága pénteken este ülést tartott és ezen az, érdekképviseleti és új örökös tagok névsorának megállapításával foglalkoztak. 1931 január 17, szombat Szombaton a rádióban az állanatosfflasziin Daicovics hainsemte