Magyarság, 1931. április (12. évfolyam, 74-97. szám)
1931-04-01 / 74. szám
Élvezetes, élénkítő, az emésztést elősegítő a tű Melni-MiM és amellett március 14-től OICSObDI alkotva az említett gabonaántant bizottságot, hívják meg annak munkálataiban való részvételre az Egyesült Államokat is, amely a jelenlegi római gabonasonferencián nincs hivatalosan képviselve. A kanadai fődelegátus indítványát akonferencia első albizottsága nagy lelkesedéssel egyhangúan elfogadta. Argentína fődelegátusa, Perez nagykövet, kijelentette, hogy máris fentartás nélkül csatlakozik az indítványhoz. Prónay György báró, a magyar delegáció nevében ugyancsak fentartás nélküli hozzájárulását jelentette be Szovjetoroszország delegátusa azzal a fentartással csatlakozott az indítványhoz, hogy azt a szovjet központi intézőtanácsának is jóvá kell még hagynia. A gabonaexport szempontjából legfontosabb államok hozzájárulása után kétségtelennek látszik, hogy a kanadai fődelegátus által indítványozott bizottságban minden érdekelt állam képviselve lesz. A bizottság ezután tudomásul vette Prónay György báró államtikárnak azt a bejelentését, hogy a konferencia Szombati teljes ülésén benyújtott hat pontból álló konkrét javaslatát visszavonja és azt a rövidesen megalakítandó gabonaatlántbizottságban fogja újból benyújtani. A gabonakonferencián résztvevő államok delegátusainak megítélése szerint az első albizottságban hozott mai határozat az egész világ mezőgazdaságára nézve döntőfontosságú. Szerdán a rádióban Kereszthy Jenő orgonahangversenye a szegedi foiadalmi templomból, majd „MŰSOROS EST“ csn.Viáov GYÓrfSY rendezésiben A csodák szövetsége írta: Kilián Zoltán Sokan vallják, hogy manapság már nem esik csoda. Ugynezek az emberek csodának mondják viszont a rádiót. A régimódi csodát elvetik, a modern csodát egekig magasztalják. Nem vitatom az igazukat, csak egy történetet beszélek el, melynek tanúja voltam. Azt hiszem, a régifajta csoda kötött itt szövetséget az ujjal, hogy elálmélkodtasson bennünket sorsunk örök érthetetlenségeiről. Az öreg Türes betegen feküdt. Mindenki tudta, hogy nem lesz belőle többet ember; az orvosok nem titkolták tehetetlenségüket és a családtagok már kisírták magukat.— Már csoda sem segíthet itt! — mondta a tanár, gyenge földi életünk legfelsőbb hosszabbítója és tapintattal gyűrte zsebre a százpengőst. — Ismétlem, a csoda sem segíthet! — A csoda mindig segíthet! — ellenkezett halkan a legkisebbik Tibet-leány. — És most csodának kell történnie! A tanár udvariasan bólintott: — Én futnék érte legelöl, ha megrendelhetnénk valahol! De hát, sajnos... Az idősebb testvérek leintették a legkisebb Terei-leányt, ne oktatgassa a tanárt, ne gyerekeskedjen. A tanár védelmlébe vette: **■* A hit nagy dolog, kérem, bárcsak részese lehetnék! Igaza van a kicsinek, csodának kell történnie. Ehhez azonban már én nem értek ... Az öreg Türei csak feküdt szótlanul. Hogy a hitet dicsérte a tanár, a testvérek imádkozni kezdtek. Bizonytalan hitű ima volt ez, afféle végső menedék; nem hiszem, de hátha mégis ... talán ... ha nem használ, nem is árt... És kihez forduljon az ember, ha már a tanár is elment? ! A beteg nem vett észre az egészből semmit. Szemhéja becsukódott, szava nem hallatszott, sírhattak volna akár az ágya mellett is. Az óra sem tikktakkolt a falon, elállították a nyelvét, nehogy a muzsikálásával zavarja az öreget. Pedig beszerelte Türei bácsi a ritmust, a zenét. Élt-halt érte, minden szabadidejét vele töltötte és csak szerezte dalait, szonátáit rakásra. Sok-sok ideig búslakodott rajta, hogy magamagának szerződött mindez; a világ nem hallja a nagyszerű Tibet-muzsikát. Nemértett a reklámhoz, szegény, szülei szerénységre nevelték, nem lerázhatatlan tolakodásra és ő szentnek tartotta mindvégig szavukat: szerény légy, tapintatos, azzal többre viszed. A sok szép muzsika ott feküdt nesztelenül most az öreg szobájában, lábtól balra, a rozoga, kis szekrényben. Az iltemek dallamok lapultak csak a sárga papirosokon és a zongora húrjai sem pattogtak bele, hogy elkészül a világból a gazdájuk. Csend várta a nagy pillanatot, mely oly egyszerű és mégis rettegett. És ekkor, a halált váró hangtalanságban szemérmetlenül, tolakodón, hetykén, megszólalt a szomszéd hangszórója. Vidám muzsikát pattogott, aztán érthetetlen nyelvek beszédét, nevetést-sírást, örömet-veszekedést, orgonaszót és kürtöket. Ide-odaugrált az éterben vele valaki. Egy dalnál azonban megállapodott. Tetszett neki és bizonnyal kedvére volt annak az énekesnőnek is, aki vagy ötször elénekelte egymásután, mindig más versszakasszal. Turol bácsi fiai és leányai felkiáltást hallottak hirtelenében. Mire beértek apjuk szobájába, az öreget szekrénye előtt találták, kótáit hajigálta ki reszkető kézzel és hiába szóltak hozzá, nem figyelt semmire. A szekrény majdnem üres volt már, amikor megállt. Egy telekottázott papirost mutatott makogó hangon: — Ez az!... ez az! — Micsoda, édesapám? — A rá .. . rád . .. Félóráig beletartott, míg megértették, hogy a rádió. A legkisebbik lány szedte ki belőle: a rádió ezt a dalt játszotta, ezt a Türei-dalt. Honnan jött, melyik állomás adhatta? Hogyan juthatott hozzá? Szaladtak a szomszédhoz. Az nem tudott mit mondani. Csak csavargatott ide-oda, sejtelme sincs arról, miket fogott. — Csinálja meg mégegyszer! A szomszéd mosolygott, lehetetlen. Türes bácsi föléledt. Addig nem halhat meg, mig a dolognak nyomára nem jár; negyvenöt esztendővel ezelőtt írta ezt a dalt és csak egyszer adták elő valami hangversenyen. Igaz, hogy egy barátja elvitte kéziratban, csakhogy ez az ember régesrég meghalt már ... Az orvosok csodálkoztak, a beteg is, de nem az állapotán. A dalról beszélt egész nap, mert megeredt a szava; a dalról, mely, íme, elszállt hozzá nehéz órájában, ismeretlen énekesnő ajkáról, sugárszárnyon. Ki küldte? Ki választotta ki? Kinek a keze rendezte ezt? — Csoda történt! — mondta a legkisebbik Tibei-lány és a nagyobbak már, nem intették le. Hittek benne maguk is, csoda esett. Manapság, a hitetlenkedés idejében. A rádióval. Az öregúr szintén hitte a csodát, de végére akart járni mindenáron. Nem Budapest rádiója volt, ez az egy bizonyos. De hát akkor melyik? Ki kell nyomozni, most ez az orvosság, nem az, amit a doktorok írnak ... Nagy levelezés kezdődött. Minden állomás megkapta a dalt, közvetítette-e ekkor meg ekkor? ★ Felelet mindmáig nem jött. Türes bácsi azonban járni, sőt zenét szerezni is tud megint azóta és most minden régi katódját lemásoltatja sok példányban, küldözgeti serényen a rádiótársaságoknak. — Most jött el csak az én időm — mondogatja egyre —, ha későn is, fiaim, de eljött! A gyerekek bólogatnak rá. Arcukra olykor kiül a hitetlenség, a megtörtént csoda azonban mégis csoda: apjukért eljött egy dala és talpraállította az öreget. Csak egyben nem a régi többet Tűre: bácsi, fűnek-fának henceg most egyre Egyszerre pótolni akarja mindazt, ami egy életen át elmulasztott. Ezért aztal mind több az ellensége. Nehéz is elbírni az olyan embert, akiért szövetkeznek a csodák. wmiamisa, 1931 április 1. szerda A tanítók gyűlései elkeseredett hangulatban követelték a terményjárandóság kérdésének rendezését A magyarországi tanítók kedden több gyűlést tartottak, amelyeken nagy elkeseredéssel tárgyalták ínséges helyzetüket. Elsősorban a föld- és terményjárandóságú tanítók ügyének rendezését követelték, mert a búza és más értékegységet jelentő természetbeni járandóságuk értéke olyan mértékben csökkent, hogy sok ezer esetben jövedelmük felét is elvesztették. Az országos tanítószövetség gyűlését Rákos István kir. tanácsos nyitotta meg. Bejelentette, hogy a szövetség hosszabb idő óta harcol a tanítóság anyagi ügyeinek rendezéséért. A termény- és földjárandóságú tanítók értékegységének rendezésére, tudomása szerint, a pénzügyminiszter csak egymillió pengőt irányzott elő, ez az összeg azonban a kérdés gyökeres megoldásához nem elegendő. Ez ügyben rövidesen küldöttségileg keresik fel a kultuszminisztert, akihez Pesthy Pál, az egységes párt elnöke, vezeti fel a tanítóság megbízottait. Utána Vanitsek Rezső főtitkári, Marikovszky Gyula pedig a pénztár jelentését terjesztette elő, Bozsik Béla javasolta, járjon el a szövetség a kultuszminiszternél a nyolcosztályú elemi iskola törvénybeiktatása, a falusi tanítók fuvardíja és az óvónőknek a VIII. fizetési osztályba való bejutása érdekében. Csonthea Győző, Grieszhuber Endre, Rákossy Károly, Törös Károly, Ormos Lajos, Csicsházy József, Csernai Mátyás és még többek hozzászólása után elhatározta a szövetség, felterjesztésében kéri a kormányt, hogy a segédtanítói állást szüntesse meg, az értékegységek összegét szállítsa le a búza tényleges árának nívójára és kényszerítse a tanítók terményjárandóságait beszolgáltató iskolafentartókat arra, hogy a járandóságokat ténylegesen szolgáltassák be, mert sok esetben megtörtént, hogy az érdekeltek az iskolafentartók támogatása nélkül csupán az alacsony összegű államsegélyekből kényszerültek családjaikat eltartani. Úgyszintén kérik a többi sérelmek orvoslását is. Végül elhatározták, hogy panaszaikat közölni fogják az országgyűlés mindkét házának tagjaival s kérni fogják támogatásukat. Az Eötvös-Alap gyűlése A tanítóság jóléti intézménye, az „Eötvös- Alap“, ugyancsak Rákos István elnöklésével tartott gyűlést, amelyen részletesen foglalkoztak a vidéki tanítók gyermekeinek neveltetése ügyével. Ezidőszerint a Tanítók Ferenc József házában 150, a Peterfi-leányotthonban 40, a keszthelyi internátusban pedig 40 tanítógyermeket nevelnek. Hasonlóan a tanítók jóléti intézményeit támogató „Kalász“ közgyűlésén bejelentették, hogy tanítói közcélokra harmincezer pengőt fordítanak. A közgyűlésen egyébként Háros Antal gyakorló elemi iskolai igazgató az olvasás tanításról, Rákosné Szilárd Margit a beszéd és értelemgyakorlat tanításáról, Stolmár László dr. tanító pedig a térképolvasásról tartott előadást. A vidéki tanítóság anyagi harca ezentúl nem lesz politikamentes Az Országos Református Tanítóegyesület választmányi ülésén Ormos Lajos ügyvezető elnök kegyeletes szavakkal áldozott Dobó Sándor, a nemrégen elhunyt tanítóvezér emlékének. Dobó Sándor évtizedeken keresztül harcolt a tanítóság érdekeiért, mint az ORTE elnöke szívós küzdelmet vívott a református tanítók jóléti intézményeinek felállításáért, amelyek halála előtt kerültek tető alá. Elhatározták, hogy emlékének kegyeletes ápolására külön alapot létesítenek. Nagy József titkári beszámolójában a tanítók nehéz helyzetét ismertette. Az elmúlt évtized alatt olyan tömeges sérelmek és megalázások érték a tanítóságot, hogy eddigi harcmodorukon változtatni kénytelenek. Mostani harcuk már nem lesz politikamentes. Nem pártok keretében kívánják bajaikat orvosolni, mert nem pártpolitikai célokat, hanem a magyar népiskolák tanításának rendjét akarják biztosítani. A magyar tanítóság ma nyomorog és kétségbeesett küzdelmet vív jogos kenyeréért, amelyből a kormány újabb darabot akar letörni. Ezzel pedig a tanítóság munkabírását akadályoznák, amelyet az iskolák érdekében nem engedhetnek meg. Felhívta a tanítóságot tartsanak össze, mert a tanítóság egységére soha nem volt nagyobb szükség, mint a mai válságos időkben. Többek felszólalása után Ormos Lajos elnök bejelentette, hogy az egyesület legközelebbi közgyűlését Budapesten tartják. ■SU Európa minden részéből érkeznek lovasok az idei kisgazda-távlovaglásra Minden esztendőben nagy figyelemmel kísérte a Magyarság azokat a kisgazdatávlovaglásokat, melyeket Rudnyánszky Ferenc huszárőrnagy rendezett az ország legkülömb kisgazdalovasainak és lovasleventéinek résztvételével. Az idén a hatodik ilyen országos távlovaglást vezeti Rudnyánszky, éppen úgy, mint tavaly május 10-től 30-ig. Az útvonal Budapestről indul ki Dunakeszin, Vácon, Rétságon, Érsekvadkerten, Kőváron át Balassagyarmat felé. Balassagyarmat környékén Patvaron vagy Szügyon — pihenőt tartanak, azután Nagyszécsényen, Endrefalván, Alardntságon, Ságfalun, Kishartyánon és Andrásfalván át Salgótarjánba érkezik a Csapat, majd Kisterenye, Nagyfalu és Bodony után Parádfürdőre. Innen a legszebb mátrai utakon: Recsken, Sírokon és Egerbaktán, valamint Egeren keresztül Felsőtárkolnyba mennek, ahol sátortáborozást rendez a csapat. Azután Lillafüred, Diósgyőr és Miskolc a következő állomások. Miskolcon május 23-tól 26-ig az országos lovasversenyeken vesznek részt a távlovaglók. Azután az útvonal visszakanyarodik és Mezőnyárádon, Mezőkeresztesen, Szentistvánon, Poroszlón át Tiszafüredre, onnan Törökszentmiklóson át Szolnokra érkeznek vissza a lovasok. Az útvonal első fele tehát Csonkamagyarországi legszebb hegyei közt, második fele pedig a legtipikusabb alföldi síkságon át vezet, Szolnokról előreláthatólag vonaton utaznak haza lakhelyeikre a távlovasok. A nagyszabású útra Németországból Miklós oldenburgi királyi herceg, Frigyes schleswigholsteini és Glücksburgi herceg, Rau Gusztáv, a német népies lovascsoport-egyesületek országos elnöke, Adam vezérkari ezredes, Bötticher Horst, a német népies lovasmozgalom országos szervezője, Stum von Huchting és Prömmel János nagybirtokosok, továbbá öt-hat német lovaskisgazda jelentették be részvételüket. Olaszországból öt-hat lovast helyeznek kilátásba, Hollandiából Schwagemackers Hermann gyáros és földbirtokos hoz magával néhány holland lovaskisgazdát, de jelen lesznek a távlovagláson a bolgár lovasegyesületek képviselői is. Az osztrák csapatot előreláthatólag Trautmannsdorf vezeti, szó van azonkívül néhány török lovasról, továbbá egy észt, egy svéd és esetleg két-három finn távlovaglóról is. Magyar részről a távlovaglást vitéz Horthy István huszártábornok, a kormányzó bátyja, vezeti s szó van eddig Plósz Béla dr. földmivelésügyi államtitkár, vitéz Endre László főszolgabiró, Scitovszky Aladár miniszteri tanácsos, Fáy István főispán, Jékey László, Bakos Géza, Benedikti Béla földbirtokos, Virányi Ferenc és Szálender Béla nyugalmazott altábornagyok, vitéz Feördös Vilmos és vitéz Szaploncay László huszárezredesek, Radnótfáy György dr. kormányzói és kabinetirodai titkár, Rudnyánszky Tamás és mások részvételéről, azonkívül közel kétszáz lovaskisgazdáról, akik Cegléd, Dömsöd, Csongrád, Szolnok s a gödöllői járás kisgazdái közül, valamint Tolnából, Fehér, Moson és Pest megye egyéb helyeiről jelentkeznek. Az idei távlovaglást is úgy rendezik, mint az eddigieket, hogy a résztvevő főurak és űrlovasok mindig mindenben együtt vesznek részt a kisgazdákkal, minden feladatot megosztanak egymással. Ez az út ismét a többtermelésnek mezőgazdasági és állattenyésztési propagandája lesz egyúttal s a résztvevő kisgazdafiúk minden útbaeső gazdaságról feljegyzéseket készítenek, ismeretterjesztő előadásokat tartanak a népnek. húsvéti csokoládé tojások truolisetle cukrosbolban, IV. kecskeméti a. 14 ■ minden jobb curosboltbant