Magyarság, 1931. július (12. évfolyam, 146-172. szám)
1931-07-01 / 146. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK] FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 13 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS. VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐ« MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SÉ. TELEFON« AUTOMATA 294-31, 294—32, 294-33 LEVÉLCÍM« BUDAPEST 71, POSTAFIÓK 19 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1931 JÚLIUS 1. SZERDA XII. ÉVFOLYAM, 146. (3102.) SZÁM Franciaország válasznál írta: Ajtay József A Hoover által Amerikából elindított nagyerejű békehullámot világszerte mindenütt szinte viharos örömmel üdvözölték. A hitüket vesztett, meggyötört lelkek a válság pusztító zivatarának elmúlását és az igazi béke szivárványának felragyogását látták abban, hogy a világ sorsát intéző hatalmak legnagyobbika, az Egyesült Államok, veszik kezükbe a feldúlt és a válságok örvényébe taszított Európa talpraállítását és ezen keresztül a hanyatlásnak indult nyugati civilizációnak megmentését. Csak a nacionalista francia közvélemény nem tudta elleplezni kedvetlenségét és Prága rezzent össze amiatt, hogy Amerika merész kézzel és a felsőbbséges erő tudatának szinte parancsoló határozottságával kapott bele Európa sorsának lejtőre került kerekébe. Párisban és Prágában egyaránt keresztülvillant az agyvelőkön annak emléke, hogy tizenöt évvel ezelőtt az Egyesült Államok beavatkozása az antanthatalmak, illetve Franciaország javára döntötte el a végetérni nem akaró háborút. Csakhogy most ugyanaz a perdöntően roppant erő a szuronyok erdejére alapított francia álbéke ellen lép sorompóba és annak a Németországnak siet segítségére, amelynek politikai és gazdasági megnyomorítása, erőinek gúzsbakötése, fejlődésének megbénítása a békeparancsok létrejötte óta a legfőbb programpontja a francia úgynevezett „békepolitikának.“ Ez a példátlanul vaksüket politikai koncepció — a maga pillanatnyi fegyveres túlsúlyára támaszkodva — Franciaország biztonsága alatt a békeparancsok által teremtett fejtetőre állított helyzet erőszakkal való változatlanul merev fentartását, béke alatt a legyőzöttek néma beletörődését érti a rájuk rakott bilincsekbe, a lefegyverzés alatt pedig a volt központi hatalmak örök fegyvertelenségét. Nagy a megdöbbenés a francia nacionalisták táborában, de a pillanatnyi meghökkenést máris kezdi felváltani az a csökönyös elbizakodottság, amely nem akar visszafordulni a hatalmi elfogultságnak több, mint egy évtized óta taposott útjáról, bár jól érzi az egyre tornyosuló nehézségeket és veszélyeket. Franciaország vonakodása mögött a túlsúlyba került nacionalista befolyás érvényesül, amely mindenáron el akarja gáncsolni vagy legalább is lényegéből kivetkőztetni Hoover nagyszabású mentő tervét és az egész Európát átfogó békéltető akcióját. Ebben a vonakodó taktikázásban nemcsak a presztízskérdés játszik közre, amely Amerikának angol sugallatra történt hirtelen közbelépésében Franciaország kontinentális irányító és döntő szerepének erős csorbítását látja. Nagy része van ebben az attól való félelemnek is, hogy ez az egy évi moratórium valójában az első lépést jelenti a jóvátétel kérdésének újból való és gyökérig hatoló rendezése felé, amelyet könnyen nyomon követhet a békeparancsok egész komplexumának újra való megvizsgálása és a revízió görgetegének megindulása. A francia nacionalisták nem akarják belátni, hogy a páriskörnyéki békediktátumok egyrészt a jól felfogott francia érdek szempontjából is elhibázott alkotások voltak, de másrészt hovátovább tarthatatlanokká is válnak, mert nem nyugosznak a tényleges erőviszonyok szilárd alapján és a mögöttük álló hatalmi tényezők nagyon megapadtak, míg az ellenük felsorakozók tábora egyre növekszik. A való helyzettel már régen tisztában levő zseniális francia államférfinak és nagy békebarátnak, Briandnak tragédiája, hogy a győzelemtől még mindig bódult nemzetét zökkenő nélkül, szinte észrevétlenül óhajtotta átvezetni a hatalmi szóval diktált és szuronyokon nyugvó álbéke veszélyekkel teljes ingoványából az igazi, megegyezéses béke szilárd és biztos alapjára. Miközben azonban a diplomácia terén nagyszabású taktikai hadműveleteket és ügyesen leplezett megkerülő mozdulatokat végzett a nemzetek megbékítése érdekében és miközben páneurópai csalogatót fuvolázott az emberek fülébe, egyszerre csak a viszonyok alakulása gyorsütemű fejlődést vett és az események túlszárnyalták a várakozó és és taktikázó tétovázásnak, a fokról-fokra való haladásnak kényelmes politikáját. Ilyenformán a kimért tempójú Briand-féle békepolitika nemcsak lekésett a fejlemények gyorsvonatáról, hanem még ennek tetejébe a francia nacionalisták támadásának gyilkos tüzébe is került. Bármily óvatos, az események után sántikáló, sőt egyenesen lagymatag a Briand békepolitikája, mégis ezt okolják a francia militarista-imperialista körök Németország egyre türelmetlenebb, egyre békétlenebb és egyre fenyegetőbb magatartásáért és azért a morajló földindulásért, amely nagy fordulatok, gyökeres változások közeledtét jelzi. Az utóbbi hónapok egymásra torlódó eseményei világosan mutatják, hogy ezt a halogató, felemás francia békepolitikát már csak igen rövid ideig lehet folytatni akár Briadnak, akár a helyébe ülő bármely más francia külügyminiszternek. A fejlemények egy-kettőre élére fogják állítani a helyzetet és a francia külpolitikának határozottan szint kell vallania: akarja-e komolyan Európa igazi békéjének megteremtését és hajlandó-e levonni ennek természetes következéseit önmagával szemben és egyben levonatni szövetségeseivel is; avagy pedig nyíltan, kendőzetlenül kiáll a mostani militarista-imperialista fegyveres béke változatlan fentartása mellett és a pacifista álarcot teljesen levetve és a jelengi katonai túlerőre támaszkodva, leplezetlen küzdelembe bocsátkozik mindazokkal a tényezőkkel és törekvésekkel, amelyek a békeparancsok által teremtett gazdasági anarchia és állandó külpolitikai feszültség megszüntetésében, illetve a mindezt előidéző okok kiküszöbölésében látják a kibontakozás útját? Ha Franciaország az utolsó pillanatban fel nem ismeri a való helyzetet és maga nem veszi kezébe nyíltan és kemény elhatározással az omladozó béketákolmányok gyökeres megváltoztatását, akkor rövidesen nemcsak döntően hatalmas politikai és gazdasági tényezőkkel kerül szembe, hanem egy nagylendülettel kibontakozó világáramlattal is, amely immár parancsolólag követeli az európai békének az erők természetes egyensúlyára és a nemzetek kölcsönös megegyezésére támaszkodó megteremtését. Egyrészt elszigetelődés fenyegeti Franciaországot és másrészt végzetes halasztást szenvedhet az igazi béke megszületése, ha a francia külügyi politika továbbra is makacsul kitart amellett, hogy az 1919/20-ban, a váratlanul nagy győzelem vakító és szédítő mámorában, minden egyetemes és jól felfogott érdek ellenére Európára kényszerített területi és gazdasági felforgatás továbbra is fentartassék. Franciaországban az utóbbi időkben egyre több józan hang tör fel azoknak táborából, akik az elhibázott békeparancsok létrehozásában nem részesek és azért felelősek nem lévén, mea culpa nélkül bevallhatják, hogy valóságos bűn volt Európa és Franciaország ellen egyaránt, amit a páriskörnyéki béketárgyalásokon elkövettek. Sokan a háborús mentalitást levetkőzött franciák közül ma már tisztán látják a való helyzetet és bátor szóval hirdetik, hogy az igazi béke megteremtése, a békeparancsok szörnyű igazságtalanságainak jóvátétele korántsem franciaellenes gondolat, hanem ellenkezőleg, ez egyenesen Franciaország életérdeke és egyben felsőbbrendű hivatása is, amely elől kitérni, a kezdeményezést és irányítást más tényezőknek átengedni, nem jelentene mást, mint a már megnyert háborút utóbb könnyelműen elveszteni. A francia közvélemény fokozódó ébredése reményt nyújt arra, hogy az elfogult, szélső francia nacionalizmust végül is legyőzi a józan belátás, a valódi érdekek felismerése és Franciaország nem szembe, hanem az élére kerül annak a törekvésének, amely a széttépet és megkínzott Európának visszaadni igyekszik a nemzetek megegyezésén és szolidaritásán nyugvó igazi békét. Aláírták az új magyar-osztrák kereskedelmi szerződést Magyar—osztrák kölcsönös áruforgalmi irodát létesítenek A közös szerv működése július elsején indul meg Az új magyar—osztrák kereskedelmi szerződést a két kormány képviselői kedden délután Bécsben aláírták. A szerződés mindenekelőtt az Ausztria részéről 1931 július 1-re a maga egészében felmondott szerződés több fontos részét újból hatályba lépteti, nevezetesen az 1922 február 8-i alapszerződés általános részét, továbbá a vámkartelre vonatkozó megállapodást, valamint az állategészségügyi egyezményt. E megállapodáshoz csatlakozik e vámokra vonatkozó megegyezéseket tartalmazó pótegyezmény és záró jegyzőkönyv. A tarifáng megállapodások azon az alapelven jöttek létre, hogy az osztrák mezőgazdasági termelésnek megfelelő védelem nyújtassék, anélkül, hogy a magyar kiviteli érdekek veszélyeztessenek. A tarifális szerződést a kivitelre vonatkozó általános megállapodás követi, amely közös állandó tarifatanács felállítását veszi tervbe. Ennek a tanácsnak feladata lesz azoknak az intézkedéseknek útját egyengetni, amelyeknek célja az áruk szállítását az egyik állam területéről a másik állam területére vagy azon keresztül megkönnyíteni. Ez a megállapodás egyidejűleg alapul szolgál külön megállapodások kötésére a két ország erre hivatott testületei között abból a célból, hogy mindkét ország exportőrjei különösen kedvező feltételek mellett kapjanak hitelt. Ennek alapján megálla podtak egyrészről az österreichisches Kre ditinstitut für öffentliche Unternehmungen und Arbeiten, továbbá az Osztrák Szövetkezetek Giro-központja, másrészről a Magyar mezőgazdasági Kiviteli Intézet, valamint a Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt. A megállapodás értelmében a cél érdekében közös szervezetet állítanak fel: Osztrák-Magyar Kölcsönös Áruforgalmi Iroda cím alatt. Ez a magyar és osztrák részről két-két tagból álló választmány igazgatása alatt álló szerv közvetíti a két állam exportőrjei között az állami segítséggel- különösen kedvező feltételek mellett nyújtott hiteleket fuvarlevelek, raktárjegyek vagy más hasonló biztosítékok ellenében. Az etekintetben közreműködésre hivatott hitelszervezet Bécsben a már említett österreichisches Kreditinstitut für öffentliche Unternehmungen und Arbeiten, Budapesten pedig a Pénzintézeti Központ keretében fog működni. E közös szerv tevékenysége mindkét ország közgazdasági életének követelményeihez rugalmasan fog alkalmazkodni és mindkét ország közgazdaságának erre hivatott tényezőivel való állandó közös munkásságában a kiszabott kereten belül megteszi mindazt, ami a legalkalmasabbnak látszik a kölcsönös áruforgalom fejlesztése érdekében. Az új államközi megállapodások általánosságban 1931 július 15-én lépnek életbe. Kivétel az osztrák gabona- és lisztvámokra vonatkozó határozmányok, amelyeknek már július 1-én kell életbe lépniök. Ugyancsak július elején a kölcsönös kivitel előmozdítására létesített közös szerv működése is megindulhat. Ara 16 miér Bud János nyilatkozata A magyar—osztrák kereskedelmi szerződés aláírásával kapcsolatban Bud János kereskedelemügyi miniszter hosszabb nyilatkozatot tett, amelyben egyebek között ezeket mondja: " A szerződéses megállapodások általában véve a szokásos keretek közt mozognak. Létrejöttek mindazok a megegyezések, amelyek szükségesek avégből, hogy a két állam között a forgalom zavartalanságát biztosítsák. Idesorozhatók az alapszerződés, mely a legnagyobb kedvezmény elvén épül, a kölcsönös vámsegélyre vonatkozó megállapodás, a mezőgazdasági szempontból legnagyobb fontossággal bíró állategészségügyi egyezmény stb. — Természetszerűleg, mint minden kereskedelmi szerződésnek, amely nem tisztán és kizárólag a legnagyobb kedvezmény záradékából áll, a szerződéses megállapodások leglényegesebb része az, amely a vámtarifális megállapodásokat tartalmazza. Ennél a tarifális megegyezésnél számolni kellett Ausztria ama törekvésével, hogy az osztrák mezőgazdasági termelésnek erősebb védelmet kíván nyújtani, viszont a magyar kormánynak az volt a feladata, hogy e magasabb védelem dacára a magyar kivitelt az eddigi keretek között nemcsk biztosítsa, hanem annak fejlesztését is lehetővé tegye. Ennek a célnak megoldása érdekében a kereskedelempolitika nemzetközi elveinek szigorú fentartása mellett új utakat kellett keresni, amelyek segítségével a két állam közti kölcsönös forgalmat tovább lehet fejleszteni. Hogy ez a cél elérhető legyen, a két kormány oly rendszerben állapodott meg, ami a két állam közti forgalmat olcsó exporthitellel és más kedvezményekkel mozdítja elő. Ez alapon biztosíttatik az a mi részünkre, hogy mezőgazdasági kivitelünk a magasabb vámvédelem dacára Ausztria piacán az eddigi mértékben helyet talál, sőt egyes vonatkozásokban még fejleszthető is lesz. Ugyanakkor azonos eszközök igénybevételével Ausztriának is mód adatik az ő idevaló ipari behozatalának fejlesztésére.