Magyarság, 1931. augusztus (12. évfolyam, 173-196. szám)
1931-08-01 / 173. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VI. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294-32, 291-33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1931 AUGUSZTUS 1. SZOMBAT XII ÉVFOLYAM, 173. (3129.) SZÁM Macdonaldék berlini látogatása hozta meg a várt segítséget Németországnak Genf, július 30 (A Magyarság külön tudósítójától.) Berlinből ideérkező információk arra engednek következteti, hogy a francia—német viszonyban némi enyhülés várható. Miután ennek a viszonynak a kialakulása visszahatással lehet a magyar külpolitikára is, érdemesnek tartom német forrásból származó információimat közölni. Sem a párisi, sem a londoni konferencia a német—francia viszonyban nem hozott lényegbevágó, tárgyi javulást. Atmoszféra-javulásról lehet beszélni. Úgy Párisban, mint Londonban, a két ország delegáltjai közt a tárgyalások hangja igen szívélyes volt. A franciák most is bevonták tanácskozásaikba Hesnard tanárt, aki a tolmács feladatát látta el. A valóságban azonban Hesnard szerepe jóval nagyobb szokott lenni. Hesnard profeszszor hivatalosan a berlini francia nagykövetség sajtóattaséja, voltaképpen azonban Briand bizalmasa, akinek a locarnói politika előkészítésében aktív, talán döntő szerepe volt. Stresemann idejében Hesnard persona gratissima volt a Wilhelm-strasse-n és el lehet mondani, hogy a német külügyminiszter többet érintkezett az ő útján Briand-nal, mint Margerie nagykövet révén. Hesnard szerepére és befolyására jellemző, hogy neki külön futárküldeményekre volt joga és ezen az úton juttatta el bizalmas információit közvetlenül Briandhoz, a nagykövet kikerülésével. Hesnard közvetítőszerepe az utóbbi tárgyalásokon háttérbe szorult Francois-Poncet francia gazdasági államtitkár jelenléte folytán, akinek tökéletes németsége a megbeszéléseket bensőségesebbé és kellemesebbé tette François-Poncet egyike ama kevés franciáknak, akik a német műveltséget ismerik s azt részben fel is szívták. Iskoláinak egy részét, egyetemi éveit Németországban végezte. Egyébként őt emlegetik Margerie utódjának, mint jövendő berlini nagykövetet. Miért távozott Brüning Londonból üres kézzel? Ennek a szívélyes hangulatnak az ellenére sem Párisban, sem Londonban semmi közeledés politikai téren nem történt. Úgy Brüning, mint Laval, mereven kitartottak álláspontjuk mellett. Végeredményben ennek lett a következménye, hogy Németország üres kézzé távozott Londonból. Kiderült, hogy az a hír, miszerint Franciaország vonakodása esetén Amerika és Anglia fognak Németországnak kölcsönt folyósítani, csak blöff volt. Franciaország nélkül az angolok nem tudnak, az amerikaiak pedig nem akartak kölcsönözni. Ez Berlinben meglehetős csalódást keltett. Állítólag a kancellár párisi útja előtt Hitlerrel ideiglenes fegyverszünetet kötött és ígéretet tett arra, hogy a politikai garanciák kérdésében nem fog engedni a párisi nyomásnak. Arra tehát nem számítottak, hogy francia kölcsönt kapjanak. De azt hitték, hogy Londonban sikerül elérni, hogy a franciák legalább a Bank of England-nek fognak hitelt nyújtani, amit ezek azután a németeknek továbbíthatnak és ezt Amerika kiegészítené. London tehát határozott csalódást hozott és ezt a német hivatalos körök nem is tagadják. Stimson nem találkozott Berlinben a német nyomorral Londonból először Stimson jött Berlinbe, hogy Amerikába való visszautazása előtt a helyszínen tanulmányozza a német helyzetet. Hoover elnök és az amerikai pénzvilág London előtt és London után is azon az állásponton volt, hogy Németországnak addig nem lehet kölcsönt nyújtani, amíg saját maga nem hozza rendbe a szénáját, le nem építi büdzséjét, túlméretezett iparát, kereskedelmét, tisztviselőinek fizetését stb. Berlinben kritizálják azt, hogy Stimsonnak semmit sem mutattak be a német nyomorról. Kivitték őt Potsdamba, a német imperializmus és nagyság palotájába, megmutatták neki Sans Souci minden szépségét és gazdagságát és nagyszerű ebédeket adtak tiszteletére. Az újságírók Úgy tudják, hogy erre Stimson egymaga indult fölfedezőútra Berlinben és azt tapasztalta, hogy a Kínók tömve vannak és az emberek nem takarékoskodnak. Ez az amerikainak elég volt. Ez, persze, csak anekdota. Tény az, hogy Stimson berlini látogatása sem eredményezett pénzbeli segítséget a német gazdasági életnek. Az amerikai külügyi államtitkár felhasználta ottartózkodását arra, hogy a „zsebcirkálók“ kérdését fölvesse és igyekezzék a németeket eddigi álláspontjuk feladására bírni, rámutatva arra, hogy csak ily módon lehet a franciáktól remélni, hogy aranyukat egy nemzetközi kölcsönhöz rendelkezésre bocsátják. Állítólag azt is kijelentette volna, hogy Franciaország nélkül Amerika sem ad kölcsönt. Ennek ellenére a németek ragaszkodtak álláspontjukhoz úgy a cirkálók, mint általában a leszerelés kérdésében. Ezzel a negatívummal hagyta el Stimson Berlint. A francia arany háborúja Anglia ellen Közben a franciák sem voltak tétlenek. A francia diplomácia mindent elkövetett, hogy megakadályozza a berlini találkozáson egy franciaellenes német—angol front kialakulását. Erre a legjobb módszernek látszott Anglia megfenyegetése. Megindult a francia arany háborúja Anglia ellen. A francia bankok visszavonták Angliában levő rövidlejáratú hiteleiket, a Banque de France tömegesen dobta piacra angol deviza-készletét. Angliából egyre-másra érkeztek az aranyrúd-szállítmányok Belgiumba, Hollandiába, de főleg Párisba. A két ország sajtója olyan éles hangon kritizálta egymást, mint még soha a háború után. Még a komoly Times is megvetéssel beszélt a francia Shylock-ról, az egyik párisi lap pedig Montague Norman-t, az angol bank kormányzóját, „világ gonosztevőjé“-nek, le malfaiteur mondial-nak merte nevezni. Közben azonban az angol arany egyre özönlött át a Csatornán és Angliát az a veszedelem fenyegette, hogy Németország sorsára jut. Szerencsére az angolok hidegvére és a fontba vetett törhetetlen bizalma elejét vette minden pániknak. A „világ gonosztevője, azonban mégis jónak látta, hogy a Banque de Franceszal tárgyalásokat kezdjen. Egyik igazgatója átutazott Párisba és erre, szinte egyik napról a másikra, a franciák abbahagyták a font ellen intézett offenzívájukat, megszűnt az arany kiszivárgása Angliából, az angol valuta megerősödött. Ezek az angol—francia tanácskozások Berlinben nagy érdeklődést keltettek és a Wilhelmstrasse-n azt a benyomást nyerték, hogy az angolok engedményeket voltak kénytelenek tenni a franciáknak valutájuk védelmére. Csak így tudják megmagyarázni a font hirtelen feljavulását. Sőt Berlinben attól tartanak, hogy nemcsak pénzügyi, hanem diplomáciai biztosítékokat is kaptak a franciák Angliától. Gröner visszautasította Macdonald kívánságát Mindez közvetlenül Macdonald és Henderson berlini útja előtt történt. De a Bank of England párisi tárgyalásai ránehezedtek ez angol politikusok berlini látogatására. Henderson és különösen Macdonald teljes erkölcsi támogatásukról biztosították a németeket, de ennél tovább nem mentek és nem is mehettek. A hangulat nagyon franciaellenes volt, de gyakorlat, téren nem jutott kifejezésre. A Brüninghez közelálló Germania föltűnést keltő cikkben támadta az „aranygolyók“-kal harcoló ellenséget. Az angol miniszterelnök meleg szavakban ünnepelte Németország nagyságát és jövőjét. De ez volt minden. Mint Stimson, Macdonald is igyekezett a németeket fegyverkezési programjuk feladására bírni. Mint az amerikaiak, az angolok is rísus-t kaptak. Macdonald Gröner hadügyminisztertől azt kívánta, hogy az 1932-es nagy leszerelési konferencia tárgyalási alapjául Németország fogadja el azt a jegyzőkönyvet, amelyet a konferenciát előkészítő bizottság többsége magáévá tett. Ez a jegyzőkönyv a francia álláspontot tükrözteti vissza és némi módosítás után Anglia is csatlakozott hozzá. Ha ezt a jegyzőkönyvet Németország tárgyalási alapul fogadja el, az annyit tett volna, hogy lemond eddigi álláspontjáról, azaz ama követeléséről, hogy előbb a győzők és legyőzöttek közti jelenlegi egyenlőtlenséget kell megszüntetni s csak azután lehet egyenlő alapon és mértékben leszerelni. Gröner Macdonald-nek ezt a kérését határozottan visszautasította. Az angolok berlini látogatása tehát sem a pénzügyi, sem a diplomáciai helyzetben semmi lényeges változást nem hozott. A látogatásnak megvolt az erkölcsi súlya. Mintha a németek jobban kezdenének bízni saját erejükben. A bizalom helyreállása jelentékenyen megjavíthatja a pénzügyi helyzetet. Ha a londoni tanácskozások határozatait végrehajtják, vagyis ha a Bank of England és a Federal Reserve Bank-nak sikerül az angol és amerikai bankokat visszatartani attól, hogy a rövidlejáratú hiteleket Németországból kivonják, akkor Berlinben bíznak abban, hogy saját erejükből sikerül megoldani a válságot. Tekintettel arra, hogy Franciaország alig ötszázaléknyi rövidlejáratú hitelt adott a német bankoknak és tekintettel arra, hogy mind Stimson, mind Macdonald újra ígéretet adtak a németeknek a hitelkivonások megszűnésére, tényleg sok remény van arra, hogy a német krízis mélypontján már túl van. Minden attól függ, hogy ha majd a német bankok újra kinyitják Schaltereiket, nem fog-e a közönség újabb rohamot rendezni a bankok ellen és ezzel újra megtámadni saját valutáját. Mindez bizalom kérdése, mert egyébként Németország csakugyan olyan gazdasági erőforrásokkal rendelkezik, amelyek segítségével, egyelőre, saját erejéből talpraállhat. Ha pedig a németeknek sikerül otthon rendet teremteniük, akkor sok mindent megnyertek. Először is a bizalom helyreállása, a német gazdasági élet megerősödése, egészséges alapokra helyezkedése esetén, a kiszivárgott külföldi tőke újra visszajön és Németország újra kölcsönhöz juthat, anélkül, hogy ennek ellenében politikai garanciákat kellene adnia. Ez esetben a francia—német viszony is új alakulás előtt állna. Jelenleg a Wilhelmstrassén, természetesen, hallani sem akarnak a franciák politikai garanciáiról. A legtöbb, amit a franciák remélhetnek, hogy a németek meg fogják lassítani a cirkáló építését, a Stahlhelm és a Sutlerianusok franciaellenes tüntetéseit igyekezni fognak megakadályozni. Hogy ezen az alapon lehet-e „enyhülés“ a francia—német viszonyban, az egyrészt a német belpolitika további alakulásától, másrészt a franciáktól függ. Egyelőre még az sem bizonyos, hogy Laval és a francia miniszterek csakugyan el fognak-e látogatni Berlinbe.. Ára 16 fillér