Magyarság, 1931. szeptember (12. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-08 / 203. szám

1931 szeptember 8. kedd Alfonz spanyol király meglátogatta a kormányzót Gödöllőn XIII. Alfonz spanyol király szombaton héjjel tizenegy óra tájban tért vissza Frigyes főherceg palotájából a Dunapalotában lévő szállására. A király vasárnap reggel kilenc órakor Frigyes főherceg autóján Gödöllőre ment Horthy Miklós kormányzóhoz. Közben József főherceg érkezett a szállóba, hogy visszaadja Alfonz király látogatását, de már nem találta otthon. A főherceg azután déltájban ismét megjelent és hosszabb ideig tartózkodott a Gödöllőről már visszatért királynál. A király úgyszólván minden idejét Fri­gyes főhercegek társaságában tölti. A Duna­­palotában a IV. emelet 108. számú, három szobából álló lakosztályt foglalta le, mel­lette csak Miranda herceg tartózkodik, egy másik szobában pedig négy magyar detek­­tívfelügyelő, aki állandóan a király rendel­­kez­ésére áll. Hétfőn már reggel nyolc órakor Frigyes főhercegekhez sietett Alfonz király s a fő­hercegi család tagjaival együtt részt vett az Izabella főhercegasszony lelki üdvéért mon­dott gyászmisén. Tiz órakor visszatértek a föhercegi palotába, ahonnan a király tizen­két óra tájban távozott szállójára. Hétfőn délután Alcsúton volt a király Egyórai pihenés után átöltözve jelent meg a hotel kapujában, ahol már várt rá Frigyes főherceg autója. A király egyenesen és hatá­rozottan lép, láthatólag jólesik neki, mikor az összeverődött tömegből a férfiak megeme­lik kalapjukat. Mindannyiszor viszonozza ezt és arca elmosolyodik. A spanyol király a villásreggelit József főhercegéknél fogyasz­totta el, majd velük együtt Alcsútra autó­zott József Ferenc főherceg és Anna főher­cegasszony látogatására. Érdekes megemlíteni, hogy Alfonz király, aki mindig híres volt közvetlenségéről és de­mokratikus érzéséről, a lehető legegysze­rűbben jár, maga borotválkozik, csak há­rom ruhát hozott, egyszerű, udvarias, mond­hatni szerény úr. Hétfőn délelőtt, mikor József főhercegék­hez sietett, Miranda herceg két ,,ismerőssel“ állta el az útját. Az egyik gyügyei Nagy Zsig­­mond festőművész, aki évekig kint élt Mad­ridban, a király udvari festője volt, megfes­tette Ena királyné arckéjét is, a másik Ste­fániai Imre, az európai hirű­ zongoraművész, valamikor szintén a király udvarában élt, felesége spanyol asszony. Alfonz király mindkettőjüket azonnal föl­ismerte, beszélgetett velük, majd elmondta, hogy gyügyei Nagy Zsiga festményét santan­­deri palotájából ellopták ... A király délután öt órakor érkezett vissza Alcsútról Budapestre, ahol nyomban a Béla király­ útra hajtatott, hogy Andrássy Géza grófot tüntesse ki látogatásával. Este fél­nyolc órakor az uralkodó ismét Frigyes fő­hercegékhez ment fel a Várba, ahonnan 10 óra után tért vissza a Duna-palotába. Alfonz király szerda estig marad Buda­pesten s résztvesz Izabella főhercegasszony temetésén. Hétszáz külföldi és hazai vendég részvételével ünnepelte Pápa a négyévszázados református kollégiumot Pápa, szeptember 7 (A Magyarság kiküldött munkatársától.) A város már szombat este óta lobogó- és virágdíszben van. A pályaudvarról a Fő­térre vezető úton jóformán minden házon lobogók lengenek, a villanyoszlopokat virág­­füzérek fonják körül, az út fölött hatalmas, színes táblák lebegnek a magasban, üdvözlő felírásokkal. A pápai reformátusok, de ve­lük együtt az egész város is az ősi kollé­gium négyszáz éves fennállását ünneplk, olyan nagyszabású ünnepségekkel és olyan külső dísszel,, amely mutatja, milyen fontos és meleg érzéssel dédelgetett szívügye ennek a régi kultúrvidéknek az iskola, annak múltja, jelene és bizonyára jövendő sorsa is. Vasárnap minden érkező vonat után hosszú kocsisor vonult be a városba vendé­gekkel megrakodva, a máskor csöndes város utcái most szokatlanul élénkek, népesek. Kö­rülbelül hétszáz vendég érkezett belföldről és külföldről, hogy az ünnepségen részt ve­­gyenek és elhozzák az együttérzés, a szeretet megnyilvánulásait messze földről is a du­nántúli reformátusoknak. Antal Géza dr. püspök rezidenciája körül, azután a reformá­tus nőnevelőintézetben a rendezőbizottság székhelyén egész nap tart a sürgés-forgás, vendégek fogadása és elhelyezése, az ünnep­ség utolsó előkészítő intézkedéseinek megté­tele, nagy rendezői apparátus dolgozik a sok vendég elhelyezésén, az ünnepség előkészí­tésén. Petőfi Sándor és Jókai Nór iskolája A legtöbb érdeklődés természetesen a ju­biláns főiskola felé fordul. Az új kollégium, a tanítás jelenlegi székhelye ott áll néhány lépésnyire a püspöki palotától, szemben a gyönyörű, régi katolikus nagy templommal. Ez is van már vagy harmincötesztendős épü­let, de berendezésében, beosztásában telje­sen modern iskola, minden zugában az ápoltság, a gondos kezelés nyoma érzik rajta. A négyszázesztendős kollégiumnak he­tedik épülete ez Pápa városában, a hatodik volt a sorban a jelenlegi leánynevelőintézet épülete, az ötödik a Petőfi-utcában lévő régi kollégium, jelenleg a főiskolai internátus és a főiskolai nyomda van benne. Templomuk itt volt a reformátusoknak Pápán az évszá­zadok folyamán, az öt közül csak egy van még, egy kis udvarban álló, toronynélküli, érdekes, régi épület. Kollégium és templom köveiből szinte megcsapja az embert a múl­tak lehellete, az elmúlt küzdelmek, fájdal­mak és keserűségek emléke, a magyar sors szomorú érzése. A pápai kollégium négy­százesztendős története nem ismert menyug­­vást, békét, csak hányattatásokat, ü­ldözteté­­eeket, pusztításokat. Mindezeken át meg­nyugtató és fölemelő érzés: mennyi hittel, a tudás erejébe vetett hittel, mennyi kultu­rális érzékkel ragaszkodott ez a dunántúli magyar nép mindig iskolájához, hogyan tudta mindig új és új erőfeszítésekkel pó­tolni azt, amit török feldúlt, német elpusztí­tott, Bécs elkobzott, hogyan tudta minden hatalom ellenére is négyszáz éven át fen­tar­tani és ma is virágzáshoz juttatni az ősi fő­iskolát. Évszázadokra szóló kőművesmunka a régi kollégium, métervastag falaival, robusztus erőt kifejező alacsony bolthajtásaival mintha egyenesen az örökkévalóságnak készült volna. Az emeletes rész, a mostani interná­tus, jelenleg az ünnepségre érkezett vendé­gek nyüzsögnek a fehérfalú, egyszerű és mégis barátságos jellegű szobákban, a föld­szintes traktusban a főiskolai nyomda dol­gozik. Az egyik legelső teremben ott áll még a száz évvel ezelőtt létesített nyomda első gépe, egy Gutenberg-rendszerű sajtó, a belső teremben egy modern szedőgép dolgozik. Az utcai homlokzaton márványtábla hirdeti a kollégium régi tanulóinak emlékét. Itt ta­nultak valamikor Zsoldos Ignác, Borsos Ist­ván, Kerkápoly Károly, Kozma Sándor, Pe­tőfi Sándor, Jókai Mór, Papp Gábor, Thaly Kálmán, Eötvös Károly, Antal Gábor és so­kan mások. Ezek a kövek és a hozzájuk fű­ződő négyszázéves múlt hatalmas darabot jelentenek a magyar protestantizmus törté­netéből és a magyar kultúrából egyáltalán. Csodálatos dátum az iskola megalapításának dátuma: az 1531-ik esztendő, öt évvel a mo­hácsi vész után, a legnagyobb külső szoron­­gattatás és veszedelem időszaka. A török hó­doltság, a kuruc-labanc harcok, a szabad­ságharc és az elnyomatás korszaka megannyi halálos veszedelem volt az iskolára, kemény protestáns hívei azonban minden veszedel­met le tudtak küzdeni, iskolájukat mindig meg tudták tartani azon a színvonalon, ame­lyet a kor megkövetelt, a régi, természetesen latin nyelvű iskolából a kor első hívó sza­vára meg tudták teremteni a magyar nyelv egyik legerősebb bástyáját és legszívósabb védelmezőjét, Petőfi Sándor és Jókai Mór iskoláját. Ezért ülnek teljes joggal öröm­­ünnepet a pápai reformátusok az iskola fenn­állásának négyszázadik évfordulóján, ezért lehet ez az ünnep nagyszabású és valóban fölemelő, nemcsak négyszázesztendei kultúr­­munka ünnepe ez, hanem a magyar fajta őserejének, szívósságának és minden akadá­lyokon át érvényesülő akaratának ünnep­­lése A vasárnapi Ünnepségek A jubiláris ünnep vasárnap reggel kezdő­dött, amikor a dunántúli református egy­házkerület ünnepi közgyűlést tartott a Nő­nevelő Intézet dísztermében. Antal Géza dr. püspök imádkozott, Balogh Jenő dr. egy­házkerületi főgondno­k megnyitóbeszédet mondott. Darányi Kálmán dr. miniszter­elnöki államtitkár átadta Medgyaszay Vince egyházkerületi főjegyzőnek a kormányfőta­nácsosi kinevezésről szóló oklevelet, majd Tóth Ferencnek, a főiskola negyven éve szol­gáló altisztjének az V. osztályú magyar ér­­demkeresztet. Az ünnepi közgyűlés után a templomban Farkas Sándor lelkész prédi­kált, majd Antal Géza dr. püspök huszonhat lelkészt szentelt fel. Délután lelkészértekezlet volt Antal Géza dr. vezetésével. Az értekezleten részt vettek az ünnepségre megérkezett külföldi lelkészek is, akik közül Anders és Bouwmann professzo­rok ismertették a hollandi református egy­ház helyzetét, Marczynski egyetemi tanár az osztrák, Bursch professzor a lengyel egyház helyzetéről számolt be. Este a leventeegyesü­letben a kollégiumi Diákszövetség tartott ün­nepi közgyűlést többszáz öregdiák jelenlété­ben. A közgyűlés tagjait Antal Géza dr. püs­pök köszöntötte, majd Faragó János, a Szö­vetség főtitkára terjesztette elő jelentését. Borsos Károly, a tiszántúli református egy­házkerület középiskolai felügyelője, Czeglédy Sándor ceglédi református lelkész és Hódosy Béla nyug­­lanítóképzőintézeti igazgató szó­laltak még fel, majd vacsora volt a főiskolai étteremben. A kormányzó a főiskola jubileumán Hétfőn reggel tíz óra után néhány perccel megérkez­ett az ünneplő városba Horthy Miklós kormányzó, akit ünnepélyesen fo­­gadtak a fellobogózott vasúti pályaudvaron. A kormányzó a pályaudvarról a város né­­gyesfogatán Antal Géza püspök társaságo­­ban a református kollégiumba hajtatott, amelynek hatalmas udvara zsúfolásig meg­telt ünneplő közönséggel. A résztvevők so­raiban ott volt Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok, Ravasz László református püspök, Józan Miklós unitárius püspök, a törvényhozás két házának számos tagja, a külföldi református egyházak képviselői és sokan mások. A Himnusz eléneklése után Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok üdvözölte a kor­mányzót. Megemlékezett a kollégium négy­­százesztendős küzdelmeiről, amelyek után a főiskola fenmaradása biztató jele annak, hogy a Mindenható nem szánta pusztulásra ezt a nemzetet. Horthy Miklós kormányzó rövid beszéd­ben válaszolt az üdvözlésre. A kormányzó a következőket mondotta: »­ ittrpi»mmm kiállítása: VI., Liszt Ferenc­ tér 9. Látványosság! Modern és stylbátorok garantált elsőrendű kivitelben »Kérlelhetetlen szigort követelek a hivatásos lázítókkal szem­­ben« — mondotta a kormányzó . Négy évszázaddal ezelőtt, öt évvel a mo­hácsi nagy katasztrófa után, amidőn a ma­gyar kultúrának ez a kimagasló intézménye életre kelt, Buda várán még a nemzet zászlaja lengett, de a védtelen országban a pártharcok küzdelmei között az aggódó honfilelkek előtt már kibontakoztak annak a megdöbbentő kálváriának körvonalai, amely a sorsüldözök­ hazára várt.­­ A csüggedés szomorú napjaiban az is­kolaalapító ősök a magyar faj életerejébe ve­tett hitükről tettek tanúságot. És ez a hit helyesnek bizonyult, a pápai iskola dacolni tudott a válságos idők pusztító erejével és fejlődésével dicsőséget hozott a magyar mű­velődésnek. — A múltba emlékezés fényénél azonban­­nemcsak azt kell meglátnunk, ami biztató, ami felemelő, hanem azt is, ami akkor a balsors méreteit olyan hatalmas erővel fo­kozta. Mohácsot az tette csaknem helyre­hozhatatlan csapássá, ami idebent utána kö­vetkezett: a pártoskodás és az önzés uralma a közéletben. — Ezt a hibát nem szabad újra elkövet­nünk. Nem engedhetjük meg, hogy párthar­cok veszélyeztessék annak a küzdelemnek az erejét, amelyet a nemzet■ most létéért folytat. Mindenkitől elvárom, hogy ma egyéni érvé­nyesülését a közérdeknek rendelje alá és tudatában legyen annak, hogy ebben a vál­ságos időben a nemzet életfeltétele minden becsületes magyar ember fokozott áldozat­­készsége. Azoktól pedig, akik a közhatalom­nak bármily csekély mértékben is részesei, ma inkább, mint valaha, puritán önzetlensé­get, sok megértő emberszeretetet, a hivatásos lázitókkal szemben pedig kérlelhetetlen szi­gort követelek meg. — Abban a reményben, hogy a mai ün­nepségnek ezt az igazi jelentőségét e falakon túl is mindenki mélyen átérzi szívében, még egyszer büszke kegyelettel adózom Pápa vá­ros ősi kollégiumának és őszintén kívánom, hogy működését továbbra is évszázadokon át kisérje az isteni gondviselés oltalmazó és se­gítő ereje. Az ünneplő közönség a kormányzót beszé­dének befejeztével lelkesen ünnepelte. Pongrácz József dr. főiskolai igazgató nagy­hatású ünnepi beszéde következett ezután, majd Kozma Andor szavalta el A régi is­kola című alkalmi költeményét, ezután fel­olvasták Rothermere lord üdvözlősürgönyét. Petry Pál államtitkár a kormány és a kul­tuszminiszter nevében üdvözölte a jubiláns főiskolát, Dókus Ernő, az egyetemes refor­mátus konvent, Radvánszky Albert báró pedig az evangélikus egyház nevében m­on­dott üdvözlőbeszédet. Obbing dr. utrechli egyetemi tanár Vilma holland királynő jó­kívánságait tolmácsolta, Wepster edin­­bourghi lelkész a skót református egyház és a református egyházak világszövetsége ne­vében mondott magyarnyelvű üdvözlőbeszé­­det. Végül Antal Géza dr. püspök mondott köszönetet a jókívánságokért. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. Déli fél egykor leplezték le a kormányzó és az egész ünnepi közönség jelenlétében a főiskola hősi halottainak emléktábláját. A bronzrelief Bodola Gyula dr. főiskolai ta­nárnak, négy teológiai növendéknek és tizen­nyolc diáknak emlékét örökíti meg. Darányi Kálmán dr. államtitkár ünnepi beszéde után Fejes Zsigm­ond gimnáziumi igazgató vette át megőrzésre az emléktáblát, majd Bódás János szombathelyi hitoktató lelkész szavalta el ünnepi ódáját. A kormányzó koszorúját Koós Miklós alezredes helyezte el az emlék­táblán, koszorút küldött a honvédelmi mi­niszter, a református egyház, a kollégium, a város, a társadalmi egyesületek és a hősi halottak hozzátartozói is. A „Hiszekegy“ el­éneklésével ért véget a felemelő ünnepség. Délután fél kettőkor díszebéd volt a kollé­gium dísztermében, az ebéden részt vett a kormányzó is. Az első pohárköszöntőt Ba­logh Jenő dr. egyházkerületi főgondnok mondotta a kormányzóra, majd Antal Géza dr. püspök Vilma hollandi királynőre mon­dott pohárköszöntőt. Petőfi és Jókai szobrának leleplezése Délután leplezték le a kollégium két egy­kori diákjának, Petőfi Sándornak és Jókai Mórnak mellszobrait, amelyeket a pápai Jókai Kör állított fel a Széchenyi-téren. A Himnusz eléneklése után Antal püspök, mint a Jókai Kör elnöke, ismertette a két nagy magyar szellemnek a pápai főiskolával való kapcsolatát, és hódolt nagy emléküknek, majd a kormányzó intésére lehullt a lepel a két szoborról, Kisfaludy Stróbl Zsigmond értékes alkotásairól. Lampérth Géza fel­­olvasta ünnepi ódáját, majd az énekkar adott elő néhány dalt, végül a koszorúk egész sorát helyezték el a két szobor talap­zatán. Az ünnepség végeztével, négy óra után a kormányzó újból a város négyesfogatába szállt és a pályaudvarra hajtatott, ahonnan kü­lönvonatán kíséretével együtt visszatért Budapestre. A különvonat este 10 órakor futott be a Keleti-pályaudvarra, ahonnan a kormányzó autón Gödöllőre ment. r­ m­m]LESZÉLUTOTTil: FatÜzelésű­ ZEPHIR käiyhäti . . r 70«» Szén- és koksz­tüzelésű folytonégő RafttiPd * Koros r45-«i Hazai szén-tüzelésű 2 aHiliS REKORD naivitást p 78-tól Szén-filtéses ZEPHIR stéiyhát p 70-tfii p120.— Rustanetten és környéken díjmentesen leszállítva és felszerelve. Árjegyzéket díjtalanul küld s HÉBER SÁNDOR kályha- és tűzhelygyára, Budapest, Vilmos császár-út 89. sz. (Hajós­ utca sarok.) IST Ugyanitt az eladási mintaraktár Lerakatok az összes nagyobb városokban. CV Kívánatra könnyített, kedvező fizetési feltételek, felár nélkül. zománc Eisee-tűzhely

Next