Magyarság, 1931. október (12. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

2 is a bundát nagyon olcsón vehet­i. Rosenfeld 5. számú képesített szűcs mos­teri él étvadlapomat Ráday­ utca 14. (Calvin-térnél) fővárosban, mint a vidéken meggyőző pro­pagandával lépjen fel a rémhírterjesztők ellen. A miniszterelnök felszólalása után az ér­tekezlet véget ért. A párt tagjai ezután va­csorára gyűltek össze, amelyen Károlyi Gyula gróf is résztvett. A képviselő úr összehívása a keresztény párt értekezletének végezté­vel úgy értesülünk, hogy a miniszterelnök­nek az a terve, hogy két-három héten belül­­néhány napra össszehivatja a képviselőházat a pártértekezleten bejelentett törvényjavas­latok letárgyalására. A pártonkívüli keresztény képviselők javaslata a mammutfizetések leszorítására Hunyady Ferenc gróf a pártonkívüli ke­resztény képviselők nevében indítványt nyújtott be a keresztény gazdasági párthoz, azzal a kéréssel, hogy az indítványt a párt tegye magáévá. Az indítvány szerint a párt törvényjavaslat-tervezetet dolgozna ki a ma­gánvállalatoknál folyósított mammutfizeté­­­sek leszorítására. A törvényjavaslat felhatal­mazná a vállalatokat arra, hogy a vezető­tisztviselőkkel megkötött és évi tizenötezer pengőnél nagyobb fizetésről szóló szerző­déseket felbontsák és új szerződéseket léte­síthessenek. A javaslat kívánja ezután a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ügyvitelének ellenőrzését független szerv út­ján, annak megállapítását, hogy milyen összegeket fizetnek ki a vállalatok igazgató­­sági tagjaiknak tantiém címén és kívánja ezeknek az igazgatósági tantiémeknek egy­szeri külön megadóztatását az állam mos­tani, rendkívüli terheinek csökkentésére. Ugyancsak indítvánnyal lépett a párt elé Turcsányi Egon képviselő is. Az ő javaslata a földteherrendezési törvény hiányaira mu­tat rá, emiatt az egész akció sikere forog ve­szélyben. Húszezer kérvény van a földteher­­rendező bizottságnál, hatszázezer hold föld­ről van szó és százezer magyarnak a sorsá­nál. Turchányi javasolja, hogy a kiméleti időt újabb három hónapra terjesszék ki és az a gazdának még az ingóságaira is vonat­kozzék. Azok a gazdák pedig, akiknek birto­kára a földteherrendezési eljárást kimond­ták,­ három évig ne legyenek kötelesek a bank­adósságok tőketörlesztésére, kamatot pedig úgy fizessenek, hogy az legfeljebb két száza­lékkal lehet magasabb a mindenkori bank­kamatlábnál. K­üsertes iM­lent­iomos kezdők és haladók részére az Aranyosi felsőkeres­kedelmi Iskolában. Beiratási díj félévre 7 pengő* Tandíj nincs. — Beiratások naponta este fél 6 órától. V., Csanády­ utca 19. Egy kártyaparti írta: Nagy Dániel A szegedi börtön barna sziklafalát isülni, havas eső veri. Az őr kifordított báránybőr-subában csoszog a méteres sziklafalak körül, néha nekidől valame­lyik oszlopnak s pipájában megpiszkálja a rosszul égő szűzdohányt. Csönd van belülről is, a várbörtönben. A tizenhetes szoba a siralomház, bent a piices szélén ül Veres Ferkó. Mikor Rózsa Sándort elfogták, a Veres Ferkó széles puskája véletlenül elsült a dorozs­mai biró ablaka alatt s hogy-hogynem, a biró véres homlokkal bukott le a pad­káról. Ez a biró jóbarátságban élt Rá­day csendbiztosaival s talán emiatt ta­láltak a Veres Ferkó szegletes sörétei a homlokához, ki tudja? Persze, csak úgy véletlenségből, amiről senki emberfia nem tehet. Hogy azután mégis úgy esett, hogy az öreg betyárra szentenciát húz­tak, kötélre ítélték, az más dolog. Veres Ferkó lehúzta fejéről a hegyes báránysapkát, ujjaival belekavart őszes hajába, aztán vállat rántott: — Eb ura fakó! Két résjel lejebb vagy feljebb, nem sokat számit. Éjfél után egy óra tájban megcsikor­­dult az ajtó vaspántja s a küszöbön meg­jelent Wextori T ur, a hóhér, hosszú, fekete kabátban. A lábán sáros, puhaszáru csizma volt, a fején bőrsapka. — Cudar idő van — mondta. — A szél északra fordult, olyan éles az eső, mintha tűhegyek hullanának. — Hány órára jár? — kérdezte a betyár. — Fél kettő felé lehet. — Akkor még lefeküdhet, Wextorta úr. Hatkor visznek, ugy­e? — Hatkor. De ilyenkor, munka előtt, nem tudok aludni, hiába feküdnék. Hoz­tam egy pakli kártyát, talán játszhat­nánk egyet addig. — Nem bánom — mondta a betyár —, játszhatunk. Adjon bankot, Wextori­ úr! A hóhér az asztalhoz telepedett, meg­piszkálta a mécsest, zsebéből előhúzott egy pakli piszkos kártyát s az asztalra egy pénzdarabot tett, közben azt kér­dezte: — Hány fontot nyomhat, Ferenc bá­csi? — Talán hetven-hetvenötöt, úgy vé­lem. Miért kiváncsi, Wextori­ úr? — Merthogy nem csináltunk új fát, csak megpántoztuk a régit. Talán kibirja Ferenc bácsit. Bagi Pista alatt a múlt­koriban letörött, mivel már jó korhadt. — Bagi Pista, az nagy ember volt, én könnyebb vagyok. Mennyi a bank? — Ott van az asztalon. Húzott egy kártyát, bütykével kicsit az asztalra koppintott. — Bank, Wextori T úr. A hóhér leadta a második kártyát, a betyár gusztált, a lélegzetét is visszatar­totta: — Reszta. A hóhér egymásután két kártyát ho­zott magának, összenézte a lapokat s szé­les mosollyal odateregette Veres Ferkó elé.­­— Huszonegy, kerekben. — Az jó — mondta halkan a betyár. — Nekem húszam volt... Befizette a bankot, Wextorrs meg­keverte a kártyát, újra osztott. Ebben a játszmában a betyár nyert, másikban a hóhér, váltakozó szeren­csével. A bankadás már negyedízben volt a betyáron, amikor négy darab bankó állt az asztalon, a bankban, s a hóhér a pi­ros ászt kapta első kártyának. Gondol­kodott, fészkelődött, hogy mit csináljon. A betyár biztatta: — Csak bele, Wextort, úri Aki mer, az nyeri A hóhér ide-oda mozgolódott, aztán az asztalra ütött: — Bank! Megütöm! Kiguberálta a pénzt, Veres Ferkó las­san leosztotta neki a második kártyát. — Reszta — mondta a hóhér s kár­tyáit a pénzre fektette. Most a betyár húzott. Jó blattosa volt, a tökkilences. Erre kapta a zöldhetest. Lett tizenhatja. Kevés egy bankárnak, de veszélyes is a bevágás. Könnyen tropa lehet. Erősen a hóhér szemébe nézett: —­ Lauf, Wextorf, úr, szaladjuk el! A hóhér nemet intett, a betyár gyorsan levette a harmadik kártyát. Bevágott. Mielőtt megnézte volna, milyen kártyát kapott, felütötte a hóhér kártyáit: — A mindenit — mondta —, csak tizenötje van Wextori- úrnak? Én tizen­hatra vágtam be. Kigusztálta a kártyát, kicsit elsápadt: — Tropa. Kilences jött... A hóhér felkacagott, beseperte a bankot, örömében az asztalt verte. — Hogy lehet bevágni tizenhatra? Ne­kem tizenötöm volt. Hehehe! — Na, majd megfordul — mondta a betyár. — Adjon csak bankot, Wextorr, úr. Tegyen be egy ötöst, megütöm. A hóhér kitett egy ötöst, megkeverte a kártyát, osztott. — Bank — mondta a betyár. Lehúzott egy kártyát, megnézte: — Még egyet. Kapott még egy kártyát, lassan ki­­gusztálta, gondolkodott: — Most megint kétségben vagyok — mormogta —, vegyek-e? Eh, bevágok! Adion, Wextorf, úr, még egyet ! Nyúlt a kártyáért, a hóhér megfogta a kezét, hallgatózott: — Már nem adhatok, Ferenc bácsi... hat óra. Kívülről mély gongütés hallatszott, a hatot kongatták. Veres Ferkó a hóhérra nézett, az ajkai kicsit megremegtek: — Akkor hát induljunk. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, a porkoláb bedugta a fejét: — Hat óra. — Tudjuk — mondta a hóhér s meg* fogta a Veres Ferkó karját. — Gyerünk, Ferenc bácsi! Végigmentek a sötét folyosókon, szót­­lan, csöndesen. Kint élesen szitált a ha­jnali őszi eső ... Wextorf­ felkapaszkodott a létrára s mi* alatt a kötelet a betyár nyakára igazi* totta, mégegyszer a fülébe súgta: — Tizenhatra sose kell bevágni, Fe­­­­renc bácsi... Sohasem szabad... ! S azután lassan meghúzta a kötelet. Két nap alatt ezer rendszámot adtak vissza a rendőrségnek az autótulajdonosok Menekülnek a magas autó- és benzinadó és a „látszat­adó“ elől Kedden és szerdán szokatlan jelenetek játszódtak le a Veres Pálné­ utcában, a köz­lekedési rendőrség épülete előtt. Emberek álltak hosszú sorban az utcán, reggeltől késő délutánig, a várakozók valamennyien kis csomagokat szorongattak a kezükben. A várakozók budapesti automobiltulajdono­sok voltak, a magukkal hozott csomagokban kocsijuk rendőrségi rendszámtáblái voltak. Az autósok tömegesen vonultak fel a köz­lekedési rendőrségre, hogy rendszámtáblái­kat visszaadják és bejelentsék, hogy kocsiju­kat leállították, kivonták a forgalomból. Kedden százhetven, szerdán pedig három­száznál több automobil-rendszám­tábláját adták vissza a rendőrségnek. A közlekedési rendőrség tisztviselői megdöbbenve álltak ezzel az ostrommal szemben, megfeszített munkával is alig győzték a jelentkezők ügyeinek elintézését, a hivatalos formaságok lebonyolítását. Az egyik hivatali szobában lakásra gyűltek a visszaadott rendszámtáb­lák, két nap alatt körülbelül ötszáz,­­ ugyanekkor a vidéki automobiltulajdonosok is körülbelül ötszáz rendszámtáblát adtak vissza a rendőrségen a különböző vidéki vá­rosokban. Az autósok természetesen nem jókedvük­ben mondanak le kocsijukról. Október else­jével új évnegyed kezdődik az automobiladó fizetésében. Mostanában lépett életbe a leg­újabb adózási rendelet is, amely szerint nemcsak a jövedelembevallási adatokat ve­szik figyelembe az adó kivetésénél, hanem megvizsgálják az adózó életmódját, külső körülményeit is. Az automobil nálunk a köz­tudatban a luxusnak igen magas fokát jelzi, az automobiltulajdonosok tehát megijedtek saját kocsijuktól. Hetek óta azt is tudják a motorosok, hogy útban van a benzinadó emelése, a kocsitartás költségei tehát minden vonatkozásban jelentékenyen emelkednek. Ezeknek a körülményeknek nyomán követ­kezett be ez a tömeges menekülés az autók­tól, ezért helyeztek két nap alatt körülbelül ezer automobilt forgalmon kívül a csonka­­országban. Az állam a két napon belül leállított ko­csik után több, mint egymillió pengő adó­­jövedelmet vesztett el. Megérzik az autók le­állását mások is: a soffőrök, szerelők és más munkások százai, akik egyik napról a másikra elveszítik kenyerüket és növelik a munkanélküliek tömegeit. Mindez nem arra vall, hogy adópolitikánk egészen helyes és minden vonatkozásban rendben van. Ez az adóztatási rendszer, amely ellen annyiszor tiltakoztunk, most ezen a területen is meg­mutatja pusztító hatását a gyakorlatban. A népszövetség egyelőre nem foglalkozik tovább a japán-kínai konfliktussal Genf­ből jelentik. A népszövetségi tanács szerdán délután befejezte hatvanötödik ülés­szakát. Az ülés megnyitásáig még nem ké­szültek el a kompromisszumos javaslat meg­szövegezésével s addig a japán-kínai konflik­tus helyett kisebb jelentőségű ügyrendi ja­vaslatokat tárgyaltak, majd az ülést egy órára félbeszakították. Este hét órakor végre rátérhettek a mandzsúriai konfliktus elintézésére. Lerroux tanácselnök beterjesztette a jelentést. A nép­­szövetségi tanács nagy jelentőséget tulajdo­nít annak a bejelentésnek, hogy a japán kor­mány idővel vissza fogja vonni csapatait az úgynevezett vasúti zónába. A béke érdekében az a megoldás látszik leghelyesebbnek, ha a tanács egyelőre nem foglalkozik az üggyel és tudomásul veszi a japán kormány kijelen­tését, hogy nincsenek hódító szándékai Mandzsúriában. Tudomásul veszik a kínai kormány bejelentését is, hogy a kínai kor­mány vállalja a felelősséget a japán alatt­valók élet- és vagyonbiztonságáért, ha vissza­vonják a megszálló csapatokat. Amennyiben újabb fordulat nem lesz, a tanács október 14-ike előtt nem tart újabb ülést. A japán és a kínai delegátus még az utolsó pillanatban is más és más értelmezést akart adni a határozatnak, de az elnök félbeszakí­totta a vitát és kijelentette, hogy a határozat érelmezésének nincs helye. A tanács ülés­szaka ezzel véget ért. Lemondott a kínai külügyminiszter Nankingból jelentik: Wang dr. kínai kül­ügyminiszter beadta lemondását. Visszalépé­sét azzal indokolja, hogy a kínai diákok múltkori merénylete óta nem érzi magát 1931 október 1, csü­törtök többé a közbizalom letéteményesének. Sebte­sülései, amelyeket a merénylet alkalmiból szenvedett, különben is olyan súlyosak, hogy egyelőre nem teszik lehetővé számára a hi­vatali teendői ellátását. A nankingi központi kormány elnöke, Csang-Kai-Cseng tábornok, a lemondott Wang dr. helyébe Sze Alfréd dr. londoni kínai követet nevezte ki külügy­miniszternek. Sze dr. ezidőszerint Genfiben tartózkodik, ő képviselte a nankingi kor­mányt a népszövetségi tanács mandzsúriai vitájában is. Kínaiak felkoncoltak 400 koreait Tokióba érkezett hivatalos mukdeni jelen­tés szerint kínai katonák Mukdentől mintegy hetven mérföldnyire megtámadtak egy koreai telepet és felkoncolták a telep négy­száz koreai lakóját. A telepet kifosztották és felgyújtották. A vérengzés hírére Mukdenből japán hadosztály indult bombavető repülő­gépekkel a helyszínére. A legfelsőbb japán haditanács szerdai ülé­sén egyhangúan jóváhagyták a japán kor­mány mandzsúriai magatartását és a had­vezetőség eddigi intézkedéseit. A hadügymi­nisztérium cáfolja azokat a kínai forrásból terjesztett híreket, hogy japán repülőgépek bombákat dobtak volna le kínai személy­­vonatokra. A francia miniszterek Párisban beszámoltak berlini útjukról Párisból jelentik­ Laval miniszterelnököt és Briand külügyminisztert, akik kedden éj­szaka érkeztek meg Berlinből, a párisi északi pályaudvaron lelkes tömeg fogadta. Szerdán délután a kormány tagjai Doumer elnöklésével minisztertanácsot tartottak, amelynek központjában Laval és Briand je­lentése állott a berlini út lefolyásáról és eredményeiről. A miniszterek a legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozták, hogy a berlini fogadtatás minden várakozáson felül barát­ságos volt és hogy igen nagy hatást tett rá­juk az a mód is, ahogyan Hindenburg elnök audiencián fogadta őket. Úgy Laval, mint Briand kijelentenék, hogy a német miniszte­rekkel folytatott tanácskozástól messzemenő erkölcsi és gyakorlati eredményeket várnak. A minisztertanács szerencsét kívánt Lávai­nak és Briandnak berlini útjukhoz és egy­hangúan jóváhagyta a berlini határozatokat. Laval miniszterlenök bejelentette, hogy a kormány most már a lehető leggyorsabban kinevezi a megalakítandó vegyes német— francia gazdasági bizottság francia tagjait. A Liberté szerint a francia delegáció elnöke Gignoux helyettes miniszterelnökségi állam­titkár, Francois­ Poncet utóda lesz. Az új­ságíróknak arra a kérdésére, mikor utazik Washingtonba, Laval a minisztertanács után nyilatkozott, hogy elutazása időpontja már a legközelebbi órákban eldől. Az Agence Radio értesülése szerint Laval október 20-án érkezik Washingtonba. Osztálysorsjegyfil mX*S LftSZK­ ÉS TánSa Iflímsk­ónál, Budapest, Vili., József-körut 2. 'Ii —24.- if,—12— 1U — «■— if, — a.-P

Next