Magyarság, 1931. november (12. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-03 / 249. szám

2 tivát, magángazdálkodást — amelyből az állam él — inkább akadályozza és gá­tolja, mint előmozdítja. Kevesebb tiszt­viselő kellene, de legalább az alacsonyabb rangosztályokban, sokkal jobb fizetés­sel. A fokozatos (természetes apadással kapcsolatos) létszámapasztásból ki kel­lene, hogy váljék a kisebbszámú tiszt­viselő fizetésének emelése is és még azonkívül bőséges megtakarítás is. Teljesíthetetlen tanácsok Természetes, hogy ez máról-holnapra nem vihető keresztül. Ehhez esztendők kellenek, éppúgy, mint a mezőgazdasági termelés átállításához. De hozzá kellene mind a kettőhöz látni végre-valahára. Addig pedig, amíg az adminisztráció költségei, tehát az állami kiadások lé­nyegesen nem redukálhatók, addig szük­ségünk van a moratóriumra. Ha pedig ezzel ellentétben a kormány úgy akarja kezelni a devizakorátozást, hogy lefog­lalván az exportdevizákat, azokból nem fedezi a legális devizaszükségletet, ha­nem fizetni akarja belőlük a külföldi tartozásokat, tekintet nélkül a termelés és fogyasztás további zsugorodására, akkor lehetetlent akar, mert akkor hova­tovább fenn fog akadni az egész ter­melés. A népszövetség pénzügyi tanácsának kiküldöttei mindenben helytálló meg­állapításaik után tehát olyan útmutatás­sal szolgáltak nekünk a közeljövőre vo­natkozólag, amely nézetem szerint tel­jesíthetetlen és amely teljesítésnek huza­mosabb ideig való megkísérlése is csak beláthatatlan bajok forrásává válhatik. MARSCHAU-1 LICHTMAHH- 6* egyéb elstSrendU fcészítmAnyO SIÜII®! Itócsizma valamint árukészletemet SZABÓ, alkalmi­fsisszlatom mélyen leszállított árakon, egészen Ejftl­/ -ig tér eltő ármérsékléssel 58” / 0 csak rövid ideig árusítom. A diploma írta: Majthényi György Három tót baktatott le a hegyről. Szombat este volt. Az egész hetet mun­kában töltötték, hazafelé igyekeztek hát. Fát döntöttek pán Podvinecz ré­szére, vállukat húzta a fáradtság s lábu­kat roggyantan vonszolták. Nem volt szemük az alkonyat csudálatos gyöngy­­házszineire, amelyek titokzatosan futot­ták el az eget, a borzas hegyoldalakat és felgyújtott pirossal öntötték le a mere­dek sziklákat, a fenyők csúcsait. Csak mentek. Elől Pongyelok, szutykos falka az agyarán, utána Blagos és leghátul, el­maradva a többitől, Vrabecz csoszogott. Ez a Vrabecz nagyon göbbedt ember volt, két hete, hogy eltemette a feleségét — bába volt az istenadta — és azóta a szeme egy kicsit kiállt a világból. Lent a falvban megálltak, hogy Vra­becz beérje őket. Pongyelek megtöm­­ködte a falkáját, végigh­úzta a gyújtót a nadrágja fenekén s nagy áhítattal szitta magába a köhögtető füstöt. Blagos szintúgy. Már együtt voltak és indulni akartak, amikor Pongyelok hirtelen fel­szúrta mutatóujját a levegőbe. — Pocsujes, Miso? Hallod-e? — for­dult társához és kinyújtotta a nyakát. Blagos ütött egyet a fejével, hogy hallja, hogyne hallaná, Vrabecz azonban zavarodottan kérdezte, hogy mi az, mi­ről is van szó, ő nem tud semmiről Semmit. De aztán meghallotta ő is azo­kat a dongó hangokat, amelyekre a két társa figyelmes lett. — Mulat, — konstatálta Pongyelok. — Megint mulat, — helyesbítette Blagos. — Ki mulat? — kérdezte Vrabecz kíváncsian és egyszerre olyan élénk lett, mint valami veréb. Pongyelek nagyon méltatlankodott ek­kora értetlenségen s köpött is, mielőtt felelt volna. — Ki mulat? Hát a pán rekvizitor! Tudja azt mindenki, csak te vagy olyan mafla, hogy nem tudsz semmit... De ahogy a falu felé közeledtek, egyre világosabbá vált a döngés: most már bizonyos volt, hogy a Kanka cigány re­szeli a kocsmában a bőgőjét és Czabar, a pikulás, viszi egyedül a prímet. Mert az egész faluban nem volt több cigány kettőjükön kívül, de Radocsán rekvizi­­tor úrnak ennyi is bőven elég volt arra, hogy a bánatát elsírja. Nem a rekvirálás miatt sírt bsz ő, mert annak ideje csak akkor érkezett el, amikor a takarmányt már behordták és a nincsetlenek jelent­kezni kezdtek, hogy hát mit is csinálja­nak az állatjaikkal? Más oka volt an­nak. Vrabecz nyomban meg is kérdezte és kérdésével fején is találta a szöget. — Mi baja van hát neki? — Így adta föl a szót, mert azt már tapasztalásból tudta, hogy ilyen mulatást csak a bánat művelhet az emberekkel. — Há-át, — kezdte Pongyelok és na­gyot szürcsölt a farkán — a Podvineczné nem adja neki a lányát. — Nekem? — csodálkozott el Vrabecz. — Talán a főispányt várja? — És ezt maró gúnynak szánta, mert pán Pod­vinecz is csak olyan magukszerű sze­gényember volt valamikor, írni olvasni se tudott, igaz, számolni annál jobban és csak a háború után fordult úgy a sorsa, hogy úrnak tituláltatja magát. — Nem tudom kit vár, de diplomás embert vár. Diploma nélkül nem adja oda a lányát senkinek. Már pedig a pán rekvizitornak nincs diplomája. A diploma szó nagy szöget üthetett Vrabecz fejébe, mert elhallgatott és a kocsmáig ki se nyitotta többé a száját Ott is csak annyit mondott, hogy — dobra noc! — és elvált társaitól. De ahelyett, hogy hazament volna, hol erről az oldalról, hol meg arról kerülte meg a kocsmát. Pedig hát fáradt volt ő is, akár a többiek, no meg éhes is, aztán meg a gyerekekről se tudott sem­mit, amióta kiment a hegyre. Esze ágá­­ban sem volt mulatni, hanem azért mégis csak be akart ő menni. Meg is húzta a nadrágsziját, végigseperte a keze fejivel a száját, hogy csak úgy hersegett a sörte, aztán belépett. Többen is ültek az ivóban, de a rekvi­­zitor úr külön ült s a cigány neki húzta. Vrabecz alaposan körülnézett és a rekvi­­zitor közelébe telepedett le. Maga elé té­tette a hosszunyaku pálinkásfiaskót s ügyelt. Amikor a rekvizitor véletlenül rápillantott, megemelte a fiaskót, billen­tett vele egyet s félhangon súgta: — Ne tessék búsulni! — Mit akarsz? — kérdezte a rekvizi­tor. — Ne tessék búsulni, mert én tudok ám valamit, amivel segíteni lehetne a dolgon, — súgta most már és közelebb­­huzódott a rekvizitorhoz — Az ördögbe is, mit lefetyelsz? — igy a rekvizitor, mert még elég józan volt. Vrabecz most már titokzatos arcot vágott s egészen a füléhez hajolt. — Nekem van ám diplomám! — sut­togta jelentőségteljesen. — Mid van? — hördült föl a rekvizi­tor. — Hallgassatok el! — rivallt rá a cigányokra. — Az ember a szavát se hall­ja ... Mid van? Vrabecz megismételte, de úgy, hogy senki meg ne hallja: diplomám! Aztán hozzátette: az asszonyról maradt, én nem használhatom. Öreg vagyok, a gye­rekek meg aprók. Fain holmi pedig! Üveg alatt is van. Mer a feleségem tiszta asszony volt, a foglalkozásával járt, bár bának mindig vigyázni kell... A rekvizitor nagyot fújt, aztán eltolta az asztalt magától és fölkelt. — Látni akarom! Vrabecz hazavezette, leakasztotta a falról a bekeretezett diplomát s a gyertya mellett megmutatta. Radocsán nézte, forgatta s mivel a gyors tettek embere volt, habozás nélkül azt mondta: Húsz korona! — De hiszen üveg alatt van! — srőr­folta az árát Vrabecz. — Huszonkettő. — És keretbe is van! — Huszonöt. — És maga ezért gazdag lányt kap, akit szeret is ... — Harminc. De ha még egy szót szólsz, úgy a fejedhez vágom, hogy szét­megy az üveg is, a ráma is! ... És másnap a pán rekvizitor, titok­zatos csomag a hóna alatt, beállított Podvineczékhez. Vasárnap volt, otthon volt a férj is, az asszony is. — Nézzék, kérem, — mondta szi­gorúan — maguk csak diplomás ember­hez adják a lányukat, ugyebár? Hát itt van, nekem is van diplomám! — s elébük tette. Podvinecznek majd leesett az álla. Fogta a rámát, nézte a papírt az üveg alatt s valami büszkeség fészkelte ma­gát az arcára. — Vidis, mama, — fordult a feleségé­hez — én mindig mondtam, hogy ez a Radocsány ... Podvineczné arcát is befutotta az öröm. — De milyen szép! — mondta meg­hatottam — üveg alatt is van... De mért nem szólt mindjárt? ... És mert pán Podvinecz jóban volt a tisztelendő úrral, még aznap ki is hir­dették az ifjú párt. 1931 november­e, kedd TffllCTAiWK­. Egymillió aláírást gyűjt a Revíziós Liga Borah szenátor üdvözlő iratához Az a nyilatkozat, amelyet Borah szenátor tett a revízióról a világsajtó képviselői előtt Laval francia miniszterelnök washingtoni látogatása alkalmával, a mai nyomott és le­targikus hangulatú Európában is rendkívüli hatást ért el. Newyorki jelentések szerint százával és ezrével kapja a szenátor a világ minden tájáról a leveleket és üdvözleteket. A danzigi korridor német lakossága éppen úgy siet tüntetni az amerikai államférfi igaz­ságai mellett, mint az elszakított Kelet- Poroszország hazafias egyesületei. A tenge­rentúl lakó magyarság is kikérte már részét Borah üdvözléséből. Az észak- és délame­rikai magyarok az üdvözlő levelek, nyilatko­zatok és táviratok mellett, amint Ameriká­ból írják, szebbnél-szebb ajándékokkal ked­veskedik Borahnak. A Magyar Revíziós Liga legutóbbi tanács­ülésén elhatározta, hogy Csonkamagyar­­ország népének is méltóan kell kivenni ré­szét az üdvözlésekből, hiszen Borah szenátor állásfoglalása elsősorban is legfőképpen Csonkamagyarország népét érinti. A nyilat­kozata külön foglalkozik Magyarország hely­zetével. A Revíziós Liga igazgatósága a sok ötlet és terv közül a legegyszerűbbet és a legimpozánsabbat fogadta el és ajándékok, üdvözlő iratok sorozata helyett egyetlen ha­talmas üdvözletet akar küldeni Borahnak, mint annak idején Rothermere lordnak, de legalább egymillió aláírással. Csonkamagyar­ország minden részébe szétmennek majd az aláíró ívek, hogy a legtávolabbi vidékek is résztvehessenek az új hatalmas tiltakozás­ban. A súlyos üdvözlő iratot azután a Reví­­ziós Liga kiküldöttjei személyesen viszik át az Újvilágba, hogy átadják a szenátornak. Benes szerint Középeurópában csak cseh-magyar megegye­zéssel lehet rendet teremteni Prágából jelentik. A képviselőház költség­­vetési bizottságában Benes külügyminiszter a külügyi költségvetés tárgyalása során reflektált arra a különböző politikai táborok képviselői részéről felhangzott követelésre, amely a leszerelési akcióra vonatkozott, főleg pedig arra a konkrét kérdésre, hogy Csehország milyen álláspontot foglal el e tekintetben. A miniszter kijelentené, hogy a leszerelésnek meg kell lennie, egyidejűleg pedig biztonsági agranciákat kell teremteni. A békeszerződéseket és azok revízióját illetően Benes a következőket jelentette ki: — Éppen úgy, ahogyan a leszerelés egy­­szerűsbödik, ugyanúgy egyszerűsbödnek a békeszerződéssel kapcsolatos problémák is. Minden szerződés, minden nemzetközi aktus idővel alkalmazkodik a helyzethez. Mint Csehország külügyminisztere, Benes védi a békeszerződéseket, ezek a köztársaság Magna cartájának tekinthetők. Bizonyos kérdések­ben kompromisszumok lehetségesek és van­nak bizonyos lényeges kérdések, amelyek­ben kompromisszum nem lehetséges. Benes dr. megismételte a külügyi bizottságban hangoztatott véleményét, hogy Csehország tényleg jó viszonyban van szomszédaival. A köztársaság földrajzi helyzete szükségessé teszi, hogy mint politikai szervezet, rendkí­vüli mértékű érzékenységet tanúsítson min­dennel szemben, ami a világon végbemegy. Ezért mindig hangsúlyozta, hogy Francia­­országnak és Németországnak meg kell egyezniük egymással. Ugyanebből az okból igyekszik normálissá tenni az Oroszország­hoz való viszonyt. Tisztában van vele, — mondotta Benes — hogy nem lehetséges Középeurópában más­ként rendet teremteni, mint azzal, hogy Cseh­ország megegyezzék Magyarországgal, illető­leg, hogy a magyarok szomszédaikkal meg­egyezzenek. Magától értetődik, hogy Cseh­ország a megértésnek ezt a politikáját műveli és továbbra ezt fogja művelni. A népszövet­ség törekvése arra irányul, hogy minden konfliktust békésen intézzen el. Egy államot magát semlegesíteni, ha ennek feltételei kör­nyezetében nincsenek adva, egyszerűen nem lehet. A kisebbségi kérdésre vonatkozóan Csehország őszintén igyekezett a maximumát megtenni annak, amit eddig tehetett. A mi­niszter nem mondja, hogy minden megtör­­i mi..mns. .....................................................mini ti­­­ttttitt tént és nem mondja, hogy ezt vagy amazt ne lehetne még megtenni. Nem akar semmit sem halogatni, de kis türelmet mindenkinek tanú­sítania kell. Oroszország fegyverrel és hi­stérrel segíti fiinát Japán ellen Londonból jelentik: Mandzsúriából japán csapatösszevonásokról érkeznek hírek és Londonban lehetségesnek tartják, hogy ezek a csapatösszevonások szakadáshoz vezetnek Oroszország és Japán között. Port Artúrból érkezett jelentések szerint Oroszország és Kína titkos szerződést kötött. A szerződés értelmében Csang-Kai-Sek elnök kötelezi magát, hogy Kína ismét felveszi a diplomáciai viszonyt a Szovjet­ Unióval. Ez­­zel szemben Szovjetoroszország kötelezett-­ séget vállat arra nézve, hogy nem avatkozik Mongolország belügyeibe. Az elmúlt napok­ban háromszáz orosz teherkocsi érkezett a mandzsuriai határon át Kínába. Az orosz szállítm­ányok tartalma fegyver és lőszer volt. Kínai katonai vezetők közlése szerint a szovjet határon 50.000 főből álló orosz had­erő áll készenlétben, hogy bármikor elvágja a japánok mandzsuriai előrehaladásának út­­ját. A moszkvai japán nagykövet vasárnap a külügyi népbiztosságon tiltakozó jegyzéket adott át, amelyeken a japán kormány kifo­gásolja a szovjet csapatok által végrehajtott mandzsuriai átcsoportosításokat. Amerika megfigyelőt küld Mandzsúriába Newyorkból jelentik. Az orosz—kínai együttműködésről szóló hírek nagy nyugtal­­anságot keltettek a Fehér Házban. Az ille­­­ékes politikai tényezők orosz—japán hábo­­rútól félnek s az Egyesült Államok kormánya ezért úgy határozott, hogy most már maga is beavatkozik a konfliktus további fejle­­ményeibe. A kormány egyelőre úgy határo­­zott, hogy megfigyelőt küld­­ki Északi mandzsuriában, akinek az lesz a­ feladata, hogy minden fordulatról azonnal tájékoz­­­assa Washingtont WAntisap" (törv. védve) borotváló víz Szappan vagy krém használata nélkül renderiti gyors és beh­emet borotválkozás, bársonyalma arcbér Kapható minden szaküzletben 1.80 és 2.70 pengős üvegekben és 2.70 pengés permetező lives ben­traktár: „ANTISAP" Shaving Water Co. magyarországi lerakata: Budapest, V. Dsáky­ utca 49—51. Telefon: 9—11—47

Next