Magyarság, 1931. december (12. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

/­­ FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA­ 4 PENGŐ, EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL. VASASNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MILOTAY ISTVÁN BUDAPEST, 1931 DECEMBER 1. KEDD SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHAVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI,UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP XII ÉVFOLYAM, 273. (3229.) SZÁM Három revolver Hányadszor mentik meg a jogrendet, a konszolidációt, az államot? Valóban megérdemlik, hogy a haza atyjainak ne­vezzék őket, és az évszázadok koptató erejével dacoló márvány és ércemlékek sorzata őrizze meg dicsőségüket és ér­demüket. Kezdetben voltak a Három Kapás derék spriccerező összeesküvői, aztán a Csocsó bácsi kerek asztalának lovagjai, majd a Döhmel-konspiráció, a konszolidáció és a jogrend Olimpusa zengett e földalatti fúrástól, amelyet, hála a soha sem lankadó éberségnek és a fröccsök romantikus ábrándjaitól soha meg nem rettenő bátorságnak, mindannyiszor tetten értek, lelepleztek és megsemmisítettek Megmutatták, hogy az állambiztonság védelmében nem is­mernek pardont és irgalmat, v­álogatás nélkül följelentik és rendőrké , adják azokat a jámbor vagy duhaj patriótá­kat, akik, szegények, talán saját hibá­jukból is, kipottyanva a konszolidáció függőkertjeiből, néhány korty jóbor mellett nagyokat sóhajtottak és esetleg hangosan káromkodtak, ugyancsak em­legetve a jogrend félisteneit és apró­szentjeit. Acero nem volt olyan büszke a Catilina szóesküvés elfojtására, mint ahogy ők , külső és belső baloldal felé dicsekedtek megismételt és mindig sikerült honmentéseikkel, amikor elcsíp­ték a javíthatatlan jogrendellenes ele­meket, vagy mint a túlsó baloldal sajtója szokta ilyenkor teljesítményeiket mél­tatni, visszaüztek a Markó-utcába, vagy a Margit-körútra az 1920-as árnyakat, amelyek csak zűrzavart és borzalmat, vért és anarchiát jelentenek. Most megint sikerült egy szerte­ágazó, majdnem kibogozhatatlan föld­­alatt konspirációt még idejében nyakon­­csipniök. Ők az ilyennel már biztosra mennek, íme, felvonul előttünk a szörnyű seregszemlén az egész jogrend­ellenes horda: a kaszások, az alföldi brigád, a turáni vadászok, a Szabadság­­párt vidéki és ferencvárosi különítmé­nyei, összesen negyvenen, vagy talán kétszázan (számukat még nem lehet is­merni), három revolverrel, néhány tucat zsebkéssel, Hozmecék, a javítha­tatlan egyetemi igazoltatók, Zsabkáék és Vannayék, akik meg akarták dönteni az államot s elfogni a kormány tagjait. Mindezt három revolverrel és néhány söröskancsóval, az egész állami appará­tus ellen, a csendőrség, a rendőrség és a honvédség karhatalmi teljessége ellen, az egész egységes párt ellen és ezzel a három revolveres arzenállal nemcsak puccsot és diktatúrát akartak csinálni, hanem — horribile dictu — szabad rab­lást a fővárosban, hogy az államcsíny végrehajtása után fizikailag tegyék tönkre a bankokráciát, a latifundiumo­kat, sőt talán az államháztartási deficitet is. Minden tisztes és józan polgárnak látnia kell, hogy mekkora dolgokról volt itt szó, a három pisztoly és a sörös­poharak árnyékában. Szerencsére az ál­lamhatalom gyeplői most nem meg­ijeszthető gyerekek kezében vannak, nem is az Astoria-beli ajtócsapkodás za­jára megrémült vénasszonyokéban és zsidó széplelkekében, hanem férfiaké­ban, akik vigyáznak testi épségünkre és a társadalom nyugalmára. Valóban, itt férfiak vannak, olyanok, akikről vala­mikor Vergilius énekelt nemzeti hősköl­­tetvényének első strófáiban. Itt nem lesz többé felfordulás, itt nem töretnek többé jogrendellenes kihágások, nem lesz sorházi összeesküvés se, itt nem fogják izgatni a polgári kedélyeket és idegeket. Itt lesújt az erős kéz, mint a menykőcsapás s már a következő pilla­natban lakat alatt vannak az összes Hitzkopfok, kigvelejű fantaszták és borgőzös patrióták és valamennyi árnya az 1920-nak szétrebbent, mint az éji sötétség a hajnali napfény első suga­raira. Az ellenzék pedig lássa be, hogy könnyelműség és ostobaság volt tőle szájaim a statárium ellen, főleg a bal­oldali jogrendi csőszei essenek hasra erre az erélyes és szigorú mozdulatra, amely a statáriumot nemcsak balfelé­­tudja érvényesíteni, hanem, ha kell és­­főképp, ha célszerűnek mutatkozik, a régi jobboldali mumusokat is letöri és megbünteti, úrmódon lett igazolva jobb- és balfelé egyaránt a rendszer nagy ál­lam­ művészete: a statárium. Közben pedig — mialatt az államot megmentették — titkolóznak és tovább fontoskodnak. Miután előzőleg nagy fe­neket kerítettek egész honmentő­ akciójuk alá, a nyomozás érdekében még nem ad­hatnak tiszta képet az egész alvilági kon­spirációról, amely bizonyára csak azért alvilági, mert a Vámhász-körút egyik kocs­májának pincéjében született, borgőzben és mámorban, három revolverrel és jel­­vényes kaszákkal. Mivel se kellett több, a pesti polgár hisztériája a maga rádió­­állomásairól egyszerre leadta az egész rettentő vészhírt a szélrózsa minden irá­nyába, hogy a trianoni Magyarország óriási veszedelemben forgott, csaknem kitört a forradalom, de, hála a kormány hideg energiájának és vaskezének, legott lefogták az egész társaságot, amely­ há­rom revolverrel akart indulni a budai Vár megrohanására. A kormány jelentései most, utólag, azt dadogják már, hogy holmi jelentéktelen, obskúrus, zagyva fiatalemberek, bőrükbe nem férő kis ambíciók kocsmai konven­­tikulumairól van szó. Nem komoly do­log az egész, — jelenti ki az egyik illeté­kes. — Nekünk mondja? — felelhetnénk rá pesti módon. És most mondja, mikor már elefántot csináltak a szúnyogból! Hiszen már szétröppent a világszenzáció, Magyarország a felfordulás örvénye előtt állott huszonnégy óráig, amitől csak kormányának ébersége és rendkívüli tett­ereje és elszántsága rántotta vissza! Kép­zeljék el, mi lesz, sőt mi vált már mind­ebből, mire Prágán és Bécsen keresztül elterjedt a nagyvilágban. Képzeljék el, mennyire emelte ennek a nagy politikai bűnténynek leleplezése külföldi hitelün­ket, valutánk szilárdságát, európai pozí­ciónkat, erkölcsi hírnevünket, mikor ki­tudódott, hogy a konszolidáció vékony jégpáncélja alatt itt a forradalom és a puccs vulkánjai füstölögnek és hogy mi­lyen szilárd és jó lábakon állhat az állam­­hatalom, amelyet néhány tucat éretlen fiatalember felrúghat, vagy megtámad­hat három revolverrel! Ezen a rendkívüli hasznon kívül van ennek a sikernek még egy nagy előnye. Álljon elő az ország­házon belül vagy kívül akárki és merje ezek után kétségbe vonni a statárium lét­jogosultságát. A szocik és a demokraták hébe-hóba dörmögtek ellene. Most be­­széljenek, mikor a statárium őket men­tette meg a jobboldal árnyaitól, a szabad­rablástól és a rendzavarás szörnyűségei­től! Hát nem nagyszerű? Ezután a sta­­táriális kormányzást a Ház osztatlan köz­véleménye fogja magasztalni és dicsőíteni azokat a nagy és elhatározott férfiakat, akik a politikai irányokra és világnéze­tekre tekintet nélkül, a konszolidációt most a statárium formájában folytatják és védelmezik, ki tudja meddig. Senki sem mondja, hogy ne legyenek résen a mai forrongó világban az állam­­rend felelős őrei, de bizonyos arányosság got mégis kell tartani a­ felbukkanó ve­szedelem és a leküzdésére felvonultatott eszközök között. Sohasem volt gazdaságos dolog ágyukkal lődözni verebekre, de különösen nagy luxus ez ma, amikor esetleg sokkal komolyabb és fenyegetőbb tervekkel szemben is szükség lehet a puskaporra. A Nemzeti Bank ügyeiről és a külföldi tartozásokról tanácskoztak a miniszterelnökségen A Magyar Távirati Iroda jelenti: A mi­niszterelnökségen, Károlyi Gyula gróf miniszterelnöknél, értekezletre gyűltek egybe Walkó Lajos külügyminiszter, Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Schober Béla, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója, Korányi Frigyes báró, a Pénzintézeti Központ el­nöke, Mr. Royal Tyler és Mr. Bruce. Az értekezleten megvitatásra kerültek a Nem­zeti Bank ügykörébe tartozó folyó ügyek, továbbá az úgynevezett Skillhalte-tárgya­­lások eddigi eredményei és az ezek tekin­tetében teendő intézkedések. A magyar moratóriumról kérdezősködtek az angol akóházban Londonból jelentik: Az alsóházban Caine konzervatív képviselő megkérdezte a külügyminisztert, nyilatkozhatik-e a­­magyar pénzügyi helyzetről és különösen arról, hogy mi volna a hatása egy ma­gyar moratóriumnak a 30,8 millió fontra rúgó angol kölcsönökre. A külügyminisz­ter röviden válaszolt: — A kérdés első részét illetőleg utalok a népszövetség pénzügyi bizottságának nemrég közzétett jelentésére. Magyar­­ország hosszúlejáratú kölcsöneire nézve nem hirdettek moratóriumot, tehát a kérdés második része nem aktuális. A­ francia bank franktól­­sejtett a font esésén Flandin francia pénzügyminiszter londoni tár­gyalásai Londonból jelentik: Flandin pénzügymi­niszter angliai „vadászkirándulása“ — mint ezt másként nem is lehetett elképzelni — hosszú tanácskozással végződött, amelyen a francia miniszteren kívül Sir John Simon külügyminiszter, Nevale Chamberlain kincs­tári államtitkár és Runciman kereskedelem­ügyi miniszter vett részt. Hogy legalább né­mileg megóvják a külszínt és Flandin utazá­sának magánjellegét, a találkozót nem vala­melyik minisztériumban, hanem a londoni Metropol-szállodában rendezték meg. Angol részről az utolsó percig titkolták a találko­zót és Chamberlain még vasárnap délután kijelentette, hogy nem tud arról, hogy Flan­­dinnal találkozzék. De nem lehetett titkolni a dolgot, mert Flandin vasárnap délben fo­gadta a sajtó képviselőit és közölte velük, hogy találkozója lesz az angol miniszterek­kel, de hozzátette, hogy a megbeszélés tár­gyát nem az angol védővámok teszik, hanem a német fizetésképtelenség folytán előállott helyzet, amelyre a francia kormány az an­gol kabinettel egyetértően kíván megoldást keresni. A párisi kabinet szükségesnek tar­totta, hogy Flandin a francia álláspontot az angol miniszterek előtt élőszóval is megvi­lágítsa. Londonban és Parisban is biztosra veszik, hogy a legközelebbi időben Rollin francia kereskedelmi miniszter is Londonba utazik, hogy az angol védővámokról és a francia ellenrendszabályokról, esetleg új angol—francia kereskedelmi szerződésről tár­gyaljon angol kollégájával. Flandin hétfőn visszautazott Parisba. Az angol sajtó túlnyomó része Flandin váratlan angliai látogatását az új angol vámpolitika első diadalának tekinti és tör­ténelmi jelentőségei eseménynek minősíti, hogy Franciaország a kölcsönös engedmé­nyek jegyében hajlandó a tárgyalóasztalhoz ülni. A francia sajtó által emlegetett meg­torlásokkal szemben hangoztatják az angol lapok, hogy az angol—francia külkereske­delem legalább 50 százalékos francia aktívá­val zárul évről-évre és Anglia jóformán alig kezdte meg a tarifarendszer kiépítését. Az ellenzéki Daily Herald úgy tudja, hogy Franciaország fenyegetőzik, hogy ha Anglia nem nyújt engedményeket, akkor nem újítja meg a röviddel ezelőtt felvett font­stabilizációs kölcsönt, amelyből 15 millió font 31-én válik esedékessé. A Financial News kimutatja, hogy a francia bank vesztesége a font zuhanása következtében eddig meghaladja a 3 milliárd frankot, amely hétszer nagyobb, mint a bank alaptőkéje és összes nyílt tartalékai és komoly nehézségeket okozhat a banknak. Nem enyhültek a francia—angol ellentétek Párisi jelentés szerint Flandin, mielőtt el­utazott Londonból, beszélgetést folytatott a pályaudvaron az Agence Radio tudósítójával aki azt a következtetést vonta le a miniszter kitérő válaszaiból, hogy az angol és a fran­cia kormány között fennálló nézeteltérések sem a háborús tartozások és a jóvátétel, sem a tanácsadó Young-bizottság hatásköre kér­désében nem enyhültek. Anglia változatlanul azon az állásponton van, hogy a jóvátételi fizetéseket és a háborús tartozásokat egy­aránt törölni kell. Nem tudott megállapodni Flandin Chamberlainnel sem a font stabili­zálása kérdésében. A tudósító szerint Anglia nem akar hozzáfogni a font stabilizálásához, amíg nem rendezték véglegesen a háborús­­tartozások és a jóvátétel, valamint a befa­gyott hitelek kérdését. Flandin pénzügyminiszter Folkestoneban szállott hajóra, ahol a ködös angol partokra mutatva, gúnyosan mindössze ennyit mon­dott az újságíróknak: — Ez volna hát az a híres angol Rivieratt. •Zabán a font sterling árfolyama Párisból jelentik. Az angol font a hétfői tőzsdén újabb nagy árveszteséget szenvedett. Az árzuhanás sokkal nagyobb volt, mint a múlt hét bármelyik napján. Egy fontért zár­latkor már csak 87.9114 frankot fizettek, szemben a szombat 90.21 frankos árfolyam­mal. A font zuhanása az értékpapírpiacon is igen kedvezőtlen hatást váltott ki. Vala­mennyi értékkategóriában nagy áresések vol­tak. A dollárban tovább tartott a javulás. Ara 16 fillér _________________

Next