Magyarság, 1932. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
Infláció, defláció, mezőgazdasági válság, moratórium, párturalom (A magyar gazdasági élet új esztendejére) Írta: Eckhardt Tibor Hosszas hallgatás és többhónapos kínos parlamenti faggatás után végre Teleszky szájából megtudta az ország, mi a jelenlegi kormányzat gazdasági programja. Ne legyen infláció, ez az a varázsige, mellyel a kormány összes bajainkon segíteni akar. Ez a program nemcsak lakonikus, de kétségtelenül negatív is. Könnyen ki lehetne egészíteni még vagy ötven más, hasonló negatívummal . Ne legyen árvíz, ne legyenek járványok, ne legyen háború és így tovább. Én azonban a legkézenfekvőbb kiegészítését választom s a ne legyen infláció jelmondat mellé odaiktatom kiegészítésül , de ne legyen defláció sem. Mert infláció és defláció egyaránt végzetes megzavarása az ország pénzügyi és termelési rendszerének és egyformán súlyos, elviselhetetlen nehézségek elé állítja a nemzetet. De én azt látom, hogy a kormány frig azt a minimális programot, hogy ne legyen infláció, sem hajtja következetesen keresztül. Mert nem száll szembe a jogosan elvárható erélhez, azokkal a pengőrontási kísérletekkel, melyek végeredményben az infláció legkárosabb konzekvenciáját jelentik. Az értéktőzsdén hosszú időn keresztül folyt a pengőkontremin egyes értékpapírok indokolatlan árfelhajtása formájában. Az árukontremin pedig ma is változatlanul végzi a maga pusztító munkáját. Míg a mezőgazdaság óriási veszteségeket szenved azáltal, hogy a külföldön eladott mezőgazdasági exportárukból befolyó valutákért nem kapja meg azt a pengőellenértéket, melyet szabadforgalomban való valutaeladás esetén elérhetne, addig a gyáripar egy jelentékeny része a mezőgazdaság által hivatalos árfolyamon beszolgáltatott valutákat kap nemzeti ajándék gyanánt a Nemzeti Banktól s az ezeken beszerzett nyersanyagokból előállított iparcikkeket a bankzárlat előtti időhöz viszonyítva harminc-negyvenszázalékos felárral hozza forgalomba. Mi ez, ha nem pengekontremin áruarbitrázs formájában? És miért nem veszi állami ellenőrzés alá a magyar kormány a gyáriparnak legalább azt a részét, mely hivatalos árfolyamon kapja a Nemzeti Banktól a nyersanyi importhoz szükséges külföldi devizákat. A kormány a mezőgazdaság rerén tart , rengetelenül tűri, hogy ugyanezt a pengőt e gyáripar egy jelentékeny része indokolatlan árelhajlásaival aláaknázza, egyre súlyosabb terheket hárítván ezzel az amúgy is végszükséggel küzködő mezőgazdaságra. Gazdasági árak zuhanása A londoni Economisttól kezdve, a külföldi sajtó számos cikkben tette már szóvá a magyar textilipar jelentékeny részének ezt a megengedhetetlen nyerészkedését. Saját tapasztalataim alapján azonban ugyanilyen helyzetről kell beszámolnom a bőripar és a selyemiparjelentékeny részénél is. Ez az árfelhajtás azonban nem csupán az eladási árak emelkedésében jut kifejezésre, hanem ez eladási feltételek lényeges megszigorításában is, így a gyáripar által tényleg felszámított reál ár a bankzárlat előtti időhöz képest még kedvezőtlenebbül alakult a kereskedelem és a fogyasztóközönség kárára. De kérdem továbbá, nem megfordított eljárás-e az, mikor a tisztviselői fizetések és nyugdíjak leszállításával kezdi a kormány a maga takarékossági rend is a gyáripar árdrágítása szabályait, ahelyett, hogy a mezőgazdasági cikkek árában bekövetkezett katasztrofális zuhanással egyidejűleg, az iparcikkek árának hasonló mérséklését is keresztülvinné. Egy ilyen szabályozás után a tisztviselői fizetések leszállítása is egészen más elbírálás alá eshetnék. A mezőgazdasági termények áresése következtében a megélhetési indexszám nem emelkedett ugyan, de lényegesen nem is esett, mert az iparcikkek árában bekövetkezett emelkedés a mezőgazdasági termények áresését kiegyensúlyozza, de úgy, hogy abból csak a gyáriparnak van haszna. Az agrárolló ezzel még jobban kinyílott, a fogyasztóközönség semmiféle előnyhöz nem jutott, az állami kiadások megfelelő redukálása pedig lehetetlenné vált. Miért tűri a kormány ezt a helyzetet? г ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, FAGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL. VASÁRNAP 32 FELL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS BUDAPEST, 1932 JANUÁR 1. PÉNTEK FELELŐS SZERKESZTŐ* ** MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. ELEFON« AUTOMATA 294—31, 294-32, 294-33 /*LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 12. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP III. ÉVFOLYAM, I. (3253.) SZÁM аш1в Az államnak be kell avatkozni az ipari áralakulásba •Az importvaluták hivatalos árfolyamon való kiutalásán kívül a busás iparivámvédelem is teljes erkölcsi jogot ad a kormánynak arra, hogy az iparcikkek megfelelő átalakulására közérdekből a legszigorúbb befolyást gyakorolja. A külföldi szénbehozatal túlnyomó részben megszűnt, belföldi bányavállalataink termelése lényegesen emelkedett sezáltal kétségtelenül olcsóbbodott is. Hol jut ez kifejezésre a szénárakban? Ezek a szénárak a legjobb esetben változatlanok, de részben tízszázalékos emelkedést is mutatnak. A Magyar Általános Kőszénbánya huszonnégy órán belül lett állíthatná harminc percenttel a szénárakat s még mindig nyereséggel tudna termelni. Miért marad el itt a szükséges intézkedés? A kőolaj kérdésben elmondott parlamenti interpellációmban világosan megjelöltem az utat, hogyan lehetne a kincstárt a kőolajtermékek árának emelése nélkül megfelelő nagyobb haszonhoz juttatni, egyben kimutattam azt is, hogy a műolajnak elnevezett készárukeverék vámmentes behozatala az államkincstárt az elmúlt hat évben legalább nyolcvanmillió pengővel károsította meg. Az állam rá van utalva minden fillérnyi bevételre s a fogyasztóközönségre több terhet rakni már nem lehet. Miért kellett mégis a kincstár jövedelmeit az összes fogyasztók terhére fokozni s a finomítók indokolatlan nyereségeit érintetlenül hagyni? Miért kell az ipari szeszgyárak szesztermelését, részben külföldi nyersanyagból, tovább tolerálni, mikor a magyar szesztermelés feleslegét csak veszteséggel lehet a külföldön értékesíteni? Miért nem tudja a magyar kor- mány a vámokkal védett iparral szemben általában az árak ellenőrzésének azt a rendszerét érvénybe léptetni, melyet Anglia például a mai vámvédelem előtt bevezetett már vegyi iparával szemben, mikor a fogyasztó-érdekeltségek, a termelő-érdekeltségek és az állam kiküldötteiből alakított vegyes bizottságra bízta az angol vegyiipar védelmének és belső árainak, sőt gyártmányainak és munkabéreinek megállapítását és hathatós ellenőrzését is. m Károlyi Imre gróf karácsonyelőtti cikkében már benne van a kiadandó szükségrendeletek lényege Ezek a kérdések mind ide tartoznak, a ne legyen infláció fejezethez. S ha csak ezt az egy programpontot akarja a kormány megvalósítani, mélyen bele kell nyúlnia a részvénytársasági és vállalati dzsungelbe, ki kell irtania az összeférhetetlenséget és szakítania kell azzal a pártkassza-rendszerrel, mely elsősorban tette lehetővé a magyar közgazdasági életnek e beteges elfajulásait. De a pengőproblémán kívül nem maradhat tétlen a kormány a mezőgazdaság teljes immobilizációjával s az agrártermelés jövedelmezőségének megszűntével szemben sem. Károlyi Imre gróf a Magyarság karácsonyelőtti számában, a mezőgazdasági válságról írott nagyszerű cikkében, tárgyilagos és minden vonatkozásban helytálló, nagyjelentőségű okfejtéssel mutattam a magyar mezőgazdaság jövedelmezőségének teljes megszűnését. Ez a kritika nem csupán negatív volt, hanem a kiadandó szükségi rendeletek lényegét is felsorolta, melyekkel teljesen egyetértek. A mezőgazdaság közterhének és termelési költségének csökkentése nem késhetik tovább. Komoly s ha kell, bizonyos ipari áldozatokat is magában foglaló lépéseket kell itt tenni a kormánynak haladéktalanul, különösen mezőgazdasági export piacaink kiszélesítése és intézményes biztosítása érdekében. Ez nemcsak mezőgazdasági, hanem gyáripari érdek is, mert a vásárlóképességében teljesen lerongyolódott mezőgazdaság képezi a magyar gyáripar létalapját. Olcsóságű hadjárat, a telterhelt ! Károlyi Gyula grófnak sürgősen meg kellene ezeket a kérdéseket Károlyi' 'beszélni, ki bizonyára hasz-j ’'но’, 'tanácsok,mi szolgálhatna arra vorkíhtozólag is, hogyan kell a mezőgazdasági termelést olcsóbbá és jövedelmezőbbé tenni. A mindennapi élet olcsóbbá tétele lehet az egyetlen centrális gondolata a hosszas válsággal szemben álló mai kormányzatnak. S mindezt kell, hogy kiegészítse a közel kétmillió holdra tehető immobilizált magyar földbirtok terheinek hosszú lejáratú, alacsony kamatozású adósságkötvényekre való kényszerkonverziója. A folyó év tavasza előtt a mezőgazdasági munka elvégzéséhez szükséges forgótőke is múlhatatlanul biztosítandó s azonnal leszállítandó a Nemzeti Banknak nyolc százalékban megszabott túl magas kamatlába, melyet semmiféle komoly pénzügyi vagy közgazdasági indok nem magyarázhat meg. Nagy csalódást okozott a transzfermoratórium is. Az a rendelkezése, hogy az adós pengőben köteles az adósságkamatokat befizetni, a valutakockázatot azonban továbbra is az adós viseli, kinek pedig lehetőség sem adatik arra, hogy az esedékes kamatokat értékálló befektetések formájában valorizálja, egyenesen tarthatatlan. A transzfermoratóriumon egyébként is annyi rést ütöttek, hogy annak haszna alig fog mutatkozni. Nem emlékszem még egyetlen példára sem a közgazdaság történetében, hogy, midőn egy állam vállalja a külfölddel szemben a fizetésképtelenség egész ódiumát, enyszerkonverziója, morstériam ugyanakkor mégis lényeges fizetéseket teljesít. Nem bjaxiszfenn .-rató luuira, ha- пеш oly,'inn ma : szükség, melynek romina alatt ./ .Külföldi 'adási jogok kérdése a mai provizórium helyett véglegesen rendezhető. Egyébként is semmi reményem sincs arra, hogy ez a moratórium elkerülhető lesz. De tartok tőle, hogy elkésve fog ez a kényszerintézkedés reánk szakadni, mikor már alig segíthet a helyzeten. A moratórium célja és értelme az lett volna, hogy az ország önellátásához s a termelés folytonosságához múlhatatlanul szükséges valutákat megtartsa idebent, az országban, arra az időre, mig a nemzetközi láthatár kitisztul. Gazdasági élet-halálharcban állunk s a kérdés ugyanaz ma, mint volt a világháború utolsó hónapjaiban: ki bírja a harcot tovább? A levitézlett rendszer éppen elég kárt okozott az országnak azzal, hogy, az ország utolsó pénzügyi rezerváit is elhasználta. Ebben a veszélyes helyzetben legalább a folyó bevételeket kell folyó szükségleteink fedezésére biztosítanunk. A múlt adósságainak rendezésére majd akkor gondoljunk, amikor a nemzetközi helyzet rendeződése során a nagy, általános klíring bekövetkezik. De addig a magunk erejéből kell megélnünk és semmiféle presztízsszempont sem késztethet arra, hogy mindennapi életünk fenntartásához szükséges valutáinkat régi kamat- vagy tőketartozások kiegyenlítésére fordítsuk. A takarékosság egymagában nem segít, koncepció és tervgazdálkodás kell! Jelenlegi kormányunk dicséretes jószándékkal és önfeláldozással fogott hozzá a takarékoskodáshoz abban a hitben, hogy ha e tekintetben az ellenkezőjét cselekszi annak, amit az elmúlt kormány csinált, ezzel minden bajunkat orvosolja. A takarékosság rendkívül szükséges, de egymagában egyáltalában nem segít. Bárhogy takarékoskodjék a kormány, a folyó költségvetési évet mintegy százmillió pengő deficit nélkül megúszni nem tudja, s az állampénzügyeket is csak úgy hozhatja rendbe, ha a termelés folytonosságát biztosítani képes, sőt azt még fokozni is tudja. A tervszerűtlen, kapkodó rögtönzések, íj mezőgazdasági és ipari koncepció teljes hiánya még több pénzébe és áldozatába kerültek az országnak az elmúlt tíz évben, mint a könnyelmű költekezés. A megoldást sem hozhatja meg más, mint a magyar gazdasági élet reorganizációja, a nemzetitervgazdálkodás nagyvonalú és sürgős megvalósítása s mindazon konzekvenciák bátor levonása, melyek az autarchiára berendezkedő nemzeti gazdálkodással pótolják a világgazdálkodás megromlott lehetőségét. Nem győzöm hangsúlyozni: lehet, hogy évekig kizárólag saját erő forrás Ára a rádiómelléklettel együtt 24 fillér